Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-06 / 105. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 6. Közeli hullámhosszon Mi tagadás, hazánk­ban keveset tudnak Norvégiáról. Legfeljebb annyit, hogy a NATO tagja, s gazdag olajkin­cse révén az ezredfor­dulóra tán a világ egyik leggazdagabb állama lesz. Nos, Lázár György miniszterelnök látoga­tása ráirányította köz­véleményünk figyelmét a kontinensünk északi felén hazánkénál csak­nem négyszerié akkora területen fekvő király­ságra. A magyar—nor­vég kapcsolatokról, az időszerű nemzetközi kérdésekről — minde­nekelőtt az európai biz­tonságról — a kiadott közös közlemény tanú­sága szerint szívélyes légkörben folytattak esz­mecserét a kormányfők. Két különböző adott­ságú, társadalmi és gaz­dasági berendezkedé­sű ország között a ma­gas szintű találkozók mindig hangsúlyt kap­nak kontinensünkön. Ezért érdemel különös figyelmet Lázár György oslói tárgyalássorozata is, amelytől joggal vár­hatjuk a két ország gazdasági, ipari és mű­szaki együttműködésé­nek kiszélesedését. Olyan országban ven­dégeskedett kormány­főnk, amely népszava­záson utasította el csat­lakozását a Közös Piac­hoz. Közvetve ebben a döntésben is kifejezésre jutott, hogy Norvégia nem híve a diszkrimi­nációs megkötöttsége­ken alapuló kereskede­lemnek. Éppen ez a kö­rülmény még fokozot­tabban irányítja külke­reskedelmünk figyelmét a távoli ország bizonyá­ra sok lehetőséget kí­náló piacára. Figyelemreméltóan nagy terjedelmet szen­teltek a látogatás során az európai biztonságnak és a leszerelés témakö­rének. Budapest és Oslo véleménye megegyezik abban, hogy az enyhü­lés folyamatát konkrét leszerelési és fegyver­zetkorlátozási intézke­désekkel kell kiegészí­teni. Mind a SALT—2, mind a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentésé­ről Bécsben folytatott tárgyalások sikeréhez nagy reményt fűz a két ország. A tárgyalásokon mindkét fél hangsúlyoz­ta: A helsinki záróok­mányt aláírt 35 ország mindegyike hajtsa vég­re a dokumentum va­lamennyi ajánlását. A SALT­dosszié 0 1972 májusában, a moszkvai Kremlben, a szovjet—amerikai csúcsér­tekezleten megszületett a SALT—I. megállapodás. A két nagyhatalom megegye: zett abban, hogy 1977. október 3-ig befagyasztják a hadá­szati támadófegyverek meny- nyiségét és kölcsönösen csu­pán két-két ellenrakéta­rendszert fejlesztenek ki. (Ez utóbbi elem 1974-ben módo­sult és csupán egy-egy el- lenrakéta-rendszert építenek fel.) lUlatol Varsóban tárgyal A SZQT-küldöttség Londonban A BÉKE ÉPÍTŐINEK KÖZGYŰLÉSE II belgrádi találkozó mozdítsa elő az európai országok együttműködését „Varsó üdvözli a béke« építői világközgyűlésének résztvevőit” hirdeti kék alapon a fehér felirat a len­gyel főváros repülőterén. Mától jövő szerdáig Varsó lesz a nemzetközi békemoz­galom történetében új sza­kaszt nyitó tanácskozás szín­helye. Már a békeszerető erők 1973-as moszkvai világkong­resszusán megfogalmazódott az a gondolat, hogy a moz­galom legközelebbi világ­összejövetel elnevezésében is kifejezze a változást, a bé­kemozgalom eddig elért eredményeit. Mint Romesh Chandra, a BVT főtitkára varsói sajtóértekezletén ki­fejtette, a béke védelmére természetesen továbbra is szükség van, de a korábbi szakaszhoz képest csökkent a világháború veszélye és le­hetőség nyílt az új világ építésének megkezdésére. Ezért viseli a tanácskozás a béke építőinek világközgyű­lése elnevezést. Az új nem­zetközi helyzetben a BVT visszatér megalakulása he­lyére, a lengyel fővárosba, hogy újjászülessen — mon­dotta Romesh Chandra. A varsói világközgyűlés nyitányát jelenti egy szép és hosszú sorozatnak, amely- lyel a nemzetközi békemoz­galom kezdetére és annak első nagyobb állomásaira em­lékeznek majd. 1978-ban lesz 30 éve, hogy Wroclawban megtartották a békeszerető értelmiségiek találkozóját. A Prágában és Párizsban pár­huzamosan megtartott első béke-világkongresszusnak 1979-ben lesz a 30. évfordu­lója. 1980-ban pedig a Bé- ke-világtanács ünnepli meg 3 évtizedes fennállását. A mai nyitó plenáris ülés után a közgyűlés bizottsá­gokban, fórumokon, kerek- asztal-beszélgetéseken és úgynevezett kontinentális ta­lálkozásokon folytatja mun­káját. Szóba kerül majd az emberiség szinte valameny- nyi megoldásra váró prob­lémája, kezdve a leszerelés­től egészen a környezetvédel­mi kérdésekig. Kiemelt he­lyen szerepel a fegyverkezési hajsza megállításának té­maköre. A magyar küldöttség, amely Trautmann Rezsőnek, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettesének, a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága elnökének vezetésével teg­nap érkezett Varsóba, ran­gos keresztmetszetét adja a mai magyar társadalomnak. Neves közéleti személyisé­geken, fizikai munkásokon, írókon kívül a magyarországi egyházak képviselői is ott vannak a 28 tagú delegáció­ban. Tegnap délután Varsóba érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizott­ságának elnöke. A vendéget a repülőtéren Emil Wojta- szek lengyel külügyminiszter fogadta: A palesztin vezető is résztvesz a békeépítők vi- lágközgyűlésén. A Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja vezette SZOT- küldöttség angliai látogatá­sának tegnapi napja is gaz­dag változatos programmal telt el. Gáspár Sándort, külön- külön fogadta dr. David Owen angol külügyminisz­ter és lord Goranwy-Ro- berts külügyi államminisz­ter. A magyar szakszerveze­ti küldöttség ezen kívül lá­togatást tett az országos gaz­daságfejlesztési hivatalban és a gyáriparosok országos szövetségében, délben pedig Harold Walker, a foglalkoz­tatottság ügyeinek állammi­nisztere adott ebédet a kül­döttség tiszteletére. Az angol külügyminiszter­rel és a külügyi állammi­niszterrel folytatott szívélyes megbeszélések során áttekin­tették a két ország politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatait, valamint európai kérdéseket. Gáspár Sándor és dr. Owen egyetérett ab­ban, hogy mindkét ország­nak érdeke az enyhülési fo­lyamat fejlődése és további kibontakozása. Kifejezésre jutott az a közös óhaj, hogy a nyári belgrádi találkozó mozdítsa elő az európai or­szágok együttműködését, a helsinki biztonsági értekez­let záróokmányában foglal­tak megvalósítását. Este Lőrincz N. János, a Magyar Népköztársasg lon­doni nagykövete fogadást adott a Gáspár Sándor ve­zette SZOT-küldöttség tisz­teletére. A fogadáson meg­jelent az angol szakszerve­zeti élet több képviselője. Čarter Európába utazott Čarter amerikai elnök teg­nap Európába utazott, hogy résztvegyen a londoni gazda­sági csúcstalálkozón és tár­gyalásokat folytasson a NA- TO-tagállamok vezetőivel. Bár elnökségének első há­rom hónapjában Čarter szá­mos külföldi vezetőt látott Ciszjordániában Ciszjordánia északi részé­ben változatlanul feszült a helyzet. Megfigyelők sze­rint az izraeli megszállók politikája elleni tömegmé­retű megmozdulások — ame- liyek két arabnak kedden Kabatijeben történt meg­gyilkolása nyomán mégin- kább fellángoltak — napokig folytatódhatnak. Tüntetések zajlottak le Nabluszban, Dzseninben. Ramallahban és Kallandiá- ban. Ezek során hatvanhat vendégül Washingtonban, most elsőízben indult külföl­di útra. Cartert, aki késő este ér­kezett Londonba, James Callaghan brit miniszterel­nök fogadta a Heathrow re­pülőtéren. feszült a helyzet személyt letartóztattak és többen megsebesültek. Nab­luszban a későesti órákban feloldották a kijárási tilalmat. A Jordán-folyó Izrael- megszállta nyugati partvidé­kének arab vezetői az izraeli hatóságokhoz intézett távira­taikban megerősítették: az izraeli katonák brutális megtorló akció nem akadá­lyozhatják meg őket abban, hogy folytassák harcukat zsidó településeknek a térsé­gében való létesítése ellen. A Moszkvában hivatalos látogatáson tartózkodó Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő, az etióp ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke koszorút helyezett el a Lenin- mauzóleumnál. (Telefotó — KS) TRIPOLI Líbia a leghatározottabban cáfolta az egyiptomi sajtó­ban napvilágot látott híresz­teléseket, amelyek szerint Líbia állítólag,a szovjet és kubai fegyveres erők számá­ra katonai támaszpontok lé­tesítése céljából rendelkezés­re bocsájtotta volna terüle­tét. BELGRAD Abdusszalam Dzsallud- nak, a líbiai nemzeti kong­resszus főtitkár helyettesének a vezetésével tegnap hivata­los és baráti látogatásra Ju­goszláviába érkezett a Líbiai Arab Népi Szocialista Köz­társaság küldöttsége. BUENOS AIRES Buenos Airesben letartóz­tatták Alejandro Agostin Lanusse tábornokot, Argen­tina volt elnökét és az álta­la 1971-től 1973-ig veze­tett katonai junta két másik tagját. BELFAST A hírügynökségek jelenté­se szerint összeomlott az északírországi protestáns szélsőségesek által meghir­detett háromnapos sztrájk. Tegnap a d,olgozók 90 szá­zaléka megjelent munkahe­lyén, kinyitottak az üzletek. Szovjet—etiópiai doku­mentumok egyeztetésével értek véget tegnap a tárgya­lások Nyikolaj Podgorní'j szovjet államfő és Andrej Gromiko külügyminiszter, illetve Mengisztu Haile Ma­riam etiópiai állam- és kor­mányfő között Moszkvában. A barátság és szívélyesség légkörében lezajlott eszme­csere alkalmával folytatták a két ország kapcsolatainak és a nemzetközi kérdések­nek a megvitatását. Moszk­vai hivatalos közlemény sze­rint mindkét fél elégedett­ségét nyilvánította a tárgya­lások eredményeivel és ki­fejezte készségét a barátság és együttműködés szilárdí­tására. A megállapodásig nem volt könnyű az út. Először az öt­let született meg, hogy az atomfegyverkezési ‘ versenyt a hordozóeszközöknél, tehát a szárazföldről, illetve a tengeralattjárókról kilőhető rakétáknál, valamint az atomfegyver szállítására al­kalmas repülőgépeknél fog­ják meg. A szerződések megtartásának ellenőrzését abban az esetben ugyanis mindkét fél maga is elvé­gezheti: a Földünk körül százával keringő mestersé­ges holdak pontosan jelzik a változásokat, mozgásokat. Hol a „plafon?” A nukleáris eszközök me­gatonnáira vonatkozólag ni ne./’ szabályozás, de közü­lük nyilvánvalóan csak az lehet veszélyes, amely kilő­hető pályán van, kapcsolat­ban áll egy-egy hordozóesz­közzel. Ezen az alapon kez­dődtek meg 1969 novemberé­ben a tárgyalások, amelyek­nek először Helsinki, illetve Bécs, később Genf adott ott­hont. A megbeszélések két­oldalú vonatkozását jelezte, hogy a semleges városokban is kizáró'ag a szovjet, illet­ve amerikai diplomáciai missziók épületeiben tanács­koztak, s a vendéglátók csu­pán a nagykövetségi palo­ták külső biztonságára ügyeltek. (Izgálom akadt bő­ven. A bécsi Kronen Zeitung egy alkalommal olyan hírt röppentett fel, hogy külön­böző ügynökök a városi csa­tornák járatainak feihaszná- lásával szerettek volna lé­hallgatókészülékeket elrej­teni a színhelyként szolgáló épületek közelében.) A divatos népesedéspo'iti- kai szakkifejezésekkel élve több kommentátor „nukleá­ris családtervezésről”, „stra­tégiai születésszabályozás- ról” írt a SALT-párbeszéd- del kapcsolatban. A cél ugyanis nem a meglevő fegyverzet csökkentése volt', hanem arról vitáztak: .mi­lyen fegyverrendszereket ne fejlesszenek ki a jövőben, il­letve milyen „plafont”, felső szintet állapítsanak meg a birtokukban levő korszerű harcieszközöknél. Minden­nek ellenére a SALT-tárgya- lások a legfontosabb lesze­relési témát képezik, hiszen ez az első kísérlet az atom­fegyverkezési verseny álta­lános megfékezésére és be­szüntetésére. Igaz, a tárgyalásokat ket­tőn folytatják és három atomhatalom (Franciaország. Kína, Nagy-Britannia) mind ez idáig nem vállalt korlá­tozási kötelezettségeket sa­ját magára vonatkozólag. De ismét a svéd Békekutató In­tézet becsléseire hivatkozva, a szovjet és amerikai atom­erőmű kapacitása 30 ezertől 55 ezerig terjedő szorzó­számmal múlhatja felül a többi országokét. Ezért le­hetséges szovjet—amerikai kétoldalú megállapodás, más hatalmak bevonása nélkül. Kevesebb szó esett róla, de nagy fontosságú az ellenra- kéta-rendszerek lényegbeli kiiktatása is. Ezen a terüle­ten új verseny kezdődhetett volna hasonlóan a mind erő­sebb páncélzatok és a mind hatékonyabb páncéltörő lö- vegek véget nem érő viasko- dásához. Az ellenrakétákról való lemondás annak elis­merése, hogy a legjobb vé­dekezés az atomháború el­len akkor lehetséges, ha az nem robban ki. A SALT—I. megegyezésé­nek múlhatatlan érdemei mellett két gyenge oldala volt. Az egyik a viszonylag rövid időtartam: öt év nem jelent hosszú távot, amikor sok éves kutatási és fejlesz­tési programokkal dolgoznak a korszerű haditechnikában. Minőségi korlátozás Sokkal nagyobb fogya­tékosság azonban, hogy a ra­kéták mennyiségi befagyasz­tása (tehát az a vállalás, hogy nem növelik a kilövő­állomások és a hadászati lé­gierő repülőinek számát), nem járt együtt minőségi korlátozásokkal. A fegyver­kezési verseny azonos számú interkontinentális rakéta mellett is folytatódott. Az elavult rakétákat korsze­rűbbre cserélhették és új „rakétacsaládok” jelentek meg a színen. Elsősorban a MIRV-raké- ták. amelyeket magyarul több robbanófejes rakétának szoktak nevezni. Beállítá­sukkal lehetővé vált, hogy a kilövőállomásokról elindít­sanak egy rakétát és az ön­álló elektronikus irányítás­sal egymás után akár tíz különböző célpontra csapód­jon be. Ezúttal tehát ismét a megatonnákhoz tért vissza a kör, hiszen a rakéták azo­nos száma nem gátolhatta a robbanóerő megsokszorozó­dását. A SALT—II. forduló ezért egyszerre tekintette felada­tának a mennyiségi és a mi­nőségi korlátozást. Sok éves szakértői eszmecsere után 1974 novemberében Vlagyi­vosztokban Leonyid Brezs- nyev és Gerald Ford aláír­ta a híres és sokat idézett keretmegállapodást. Ennek lényege, hogy 1985-ig 2400— 2400' rakéta vagyonértékben állapítják meg a Szovjet­unió, iletve az Egyesült Ál­lamok birtokában tartható fegyvereket, közülük 1320— 1320 MIRV-rakéta, 1080— 1080 „hagyományos”, egy nukleáris töltettel rendelke­ző rakéta lehet. (A rakéta- egyenérték azt jelenti, hogy az atom-tengeíalatt járókat, távolsági bombázókat, „ra­kétára” váltották át.) Elvi megegyezés történt arra vo­natkozólag is, hogy 1985- ben kezdődik majd a SALT —III. időszak, s ez a fegy­verzet tényleges csökkenté­séhez vezethet. Ügy tűnt, mintha a dol­gok legnehezebbjén túljutot­tak volna . . . Réti Ervin (Következik: Balsikerű be­mutatkozás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom