Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
1977. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Értő embernek szemet gyönyörködtető látvány a jászapáti Mezőgazdasági Szak- középiskola gyakorlókertje. Szőlő, gyümölcsfák, konyhakerti növények pompáznak a kerítés mögött. — Meglátszik rajtuk a gondos ápolás. Alig három éve hogy a Velemi Endre Tsz-től kapott 3 hektár területet bekerítettek a diákok s elültették az első növényeket. Azóta fóliasátrak, olajkazános üvegház, szociális helyiségek létesültek, az idén pedig felépítették a baromfigondozók és a kisállattenyésztők „birodalmát” is. A négy faházban galambok, nyulak tanyáznak, de hamarosan beköltözik a fajtánként válogatott baromfi állomány is. A gyakorlókért azonban még nem teljes — vélekedik Sándor János igazgató — tehát még az idén hozzáfognak a 40 férőhelyes szarvasmarha istálló és egy mini sertéstelep építéséhez. Az egységes szakmunkásképzés feltételeit lépésről lépésre teljesíti az iskola s a tervek szerint a 79-es tanévtől kezdődően a különböző szakterületeken tanuló diákok gyakorlati képzése az iskola saját kis mezőgazdasági kombinátjában valósul meg. Képeink a napos szolgálatot ellátó elsőévesekről készült. Magyarázkodások (üzlet)sorra ? ... a tervező későn szállította a rajzokat_ a beruházó nem nyitotta meg időben a bankszámlát. a kivitelezőnek nem küldték a megrendelt anyagot, a tanács visszavonta a területfelhasználási engedélyt, a megbízó visszadobta a raktárak terveit... ... kéménybélést szállítottak pincelejáró helyett, esett az eső (nem esett az eső), a darukat elvitték az erdőgazdaságba fácánröptetésre... Az íratlan, ám mégis létező Magyarázkodó Kislexikonból mindenki kikeresheti a megfelelő hivatkozást. Karcagon nemrégiben ünnepélyesen üzletsort avattak. Húscsarnokkal, Patyolat-fiókkal, Gelka-szervizzel, ci- pőbolittal és IBUSZ-irodával gazdagodott a város. Az átadás mézes ízét visszaemlékezéssel senki sem keserítette. Különben sem csak Karcagon módosítgatták a határidőket mások portája előtt is söpörni lehet... Tehát máris a Magyarázkodó Kislexikonnál tartunk. Ám ez egyszer csapjuk be a Hivatkozások Könyvét, s lapozzunk inkább az üzletsor történetébe. Az építkezést, a Kossuth téri OTP-ház földszintjén, 1973-ban kezdték. A tervek 1975. augusztus 20-i átadással kecsegtettek, s ahogy mondják, az építők letették a nagyesküt: elkészülnek időben. Az üzlettulajdonosok közül a karcagi áfész 252 négyzetméternyi húscsarnokra kötött szerződést a városi tanáccsal. A megállapodásban vállalták 2,2 millió forint befizetését. Aztán, az építők adott szavára alapozva, amit egyébként a beruházó, a városi tanács is megerősített, megrendelték a hűtőpultokat, a hűtőkamrákat és a húscsarnok egyéb berendezéseit. Félmilliónál többet költöttek, hogy időben, augusztus 20-ra felszerelhessék a masinákat és fogadják a vevőket. A gépek megérkeztek, kirakták a szállítmányt és ... És azonnal raktárba vitték. A húscsarnok ugyanis nem készült el az ígért határidőre. A hűtőkamra ezután másfél éven keresztül csakis az áfészesek kedélyeit fagyasztotta. Hiába porosodtak ugyanis kihasználatlanul a berendezések, az eszközlekötési járulékot fizetni kellett utánuk. Ahogy telt-múlt az idő, elvesztették a jótállást is, pedig be sem kapcsolták a masinákat. A tavalyi esztendő még egy meglepetést hozott. Nem, nem készült el az üzletsor, csupán annyi történt: ha az áfész — bízva az építők adott szavában — nem rendeli meg 1975-ben a hűtőberendezéseket, akkor tavaly a Belkereskedelmi Minisztériumtól 150 ezer forint támogatást kapott volna a vásárláshoz ... A kereskedőket megtévesztették, s egyedül a szövetkezetiek vesztesége százezrekben mérhető. A Gelka, a Patyolat is benyújthatná a kárszámlát, hiszen a késés miatt több mint másfél éves forgalmuk, nyereségük foszlott semmivé. Csak futhatnak a pénzük után, hiszen az esetleges pernek nincs sok értelme. De talán nem is a jogi következtetés a lényeges. Az ilyen betegségekre nem az ügyvédek és az ügyészek adhatnak gyógyírt. Nemcsak néhány vállalat szenvedett kárt a határidő csúszásával, hanem a város lakossága is. A veszteség pénzben kifejezhetetlen. De gonduljunk csak arra, hogy karcagiak eddig a szolnoki IBUSZ-ban intézték ügyesbajos dolgaikat, pedig ... A húscsamok helyett korszerűtlen kis boltokban álltak sorban, pedig ... Hasonlóképpen folytathatnánk a Gelka-szervizzel és a cipőbolttal. Márpedig életszínvonal-politikában nemcsak a fizetésemelés játszik szerepet, hanem fontos az is, hogy hülyén kulturált körülmények között tudja a család a jövedelmét elkölteni. Hétköznapira fordítva a szót: nem mindegy, hogy a húst egy zsúfolt, hűtőpult nélküli üzletben vásárolja az ember. Esetleg tágas helyiségben, ahol a korszerű hűtőkamrákban a gazdagabb választékot is tartanak. Hosszas késésével és következményeivel csak egy példa a sok közül a karcagi üzletsor. Hasonló nézőpontból vizsgálhatnánk gyárak, postahivatalok, vagy éppen művelődési házak építésének sorsát illetve az átadási határidők csúszásának káros utórezgéseit. Ám ilyenkor az újságírók, köztük jómagam is, azután érdeklődünk, miért nem készültek el időben? Pedig ezzel együtt kellene vizsgálni a másik oldalt, a felelőtlen ígérgetések továbbgyűrőző hatásait is. M. A Nap mint nap újat, korszeribbet, gazdaságosabbat A termelési rendszerek és a megye mezőgazdasága A mezőgazdasági üzemek elé az V. ötéves tervben magas követelményeket állítunk, mivel a végrehajtáshoz az anyagi, technikai, személyi feltételek, üzemi méretek adottak. Meg kell azonban találnunk azt a termelési és üzemi szervezési formát, amelynek keretei között a lehető legjobban tudjuk kihasználni az ágazat termelő erőit. A továbblépésnek meghatározó kerete az üzemek közötti együttműködésen alapuló termelési rendszer, ahol iparszerü munkát valósíthatnak meg. A búza és az olajos növények Megyénkben két nagy és egy kisebb termelési rendszer működik. A Gabona és Iparnövény Termelési Rendszer — amelynek gesztora a rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz — feladatai között szerepel Szolnok megye búzatermelésének továbbfejlesztése. Tevékenységének súlyát adja az a tény, hogy a megye gazdaságai 135 ezer hektáron termelnek kenyér- gabonát. A nagyüzemek növénytermelési árbevételének 33 százaléka ebből az ágazatból származik. A megye összes búzaterületéből 62 679 hektár van rendszerben, ebből 39 069 hektár a tisza- földyári bázisgazdaság irányítása alatt. A viszonylag kialakult technológia ellenére az ágazat további rendszerbe vonása indokolt. Az elmúlt öt évben, alapvetően szubjektív okok miatt, az egyes gazdaságok termés- eredményei között 100 százalékos eltérések voltak. Amennyiben egységes technológiával a jelenleg még átlag alatt termelők eredményeit az 'átlag és a legjobb gazdaságok középarányos szintjére emeljük, a megye búzatermése azonos területen 624 ezer mázsával növelhető. A rendszer másik fő feladata az olajos növények termelésének integrálása. Szolnok megyében 1980-ra e kultúrák területét 45 ezer hektárra növeljük. Az olajos növények közül legnagyobb részaránnyal a napraforgó szerepel. E növény rendszerben való termelése azért indokolt, mert nincsenek hagyományai. A termésátlagokban az ingadozás évjáratonként az utóbbi Imrom évben minimális volt, de 1971—73 köözött meghaladta a 30 százalékot: a gazdaságok közötti különbség hektáronként 8—10 mázsa volt. A ma már ismert legkorszerűbb fajták, technológiák alkalmazásával a termésátlagok néhány év alatt megduplázhatok. Megítélésünk szerint jövője van a szója- és az olajlen termelésnek is, de itt további kutatómunkára és gyakorlati tapasztalatokra kell szert tenni, hogy a rendszer a taggazdaságoknak megbízható technológiát tudjon adni. A rákóczifalvi rendszer 14 235 hektáron kukoricával is foglalkozik, a megye ösz- szes területének 83 százaléka rendszerben van. Elismeréssel szólunk a kezdeményezőkről, hiszen az elmúlt 5—6 évben általánossá vált a kukorica iparszerű termelése, a hozamok — az 1976-os rendkívüli évet kihagyva — csaknem megkétszereződtek. Évi kétmilló liba A megye cukorrépa termelése szintén iparszerűen történik. Bizonyítja ezt az is, hogy az egy üzemre eső átlag terület 327 hektár. Kiemelkedő szerepet tölt be az ágazatban a Héki Cukorrépatermelési Rendszer. Az elkövetkezendő években *a fő feladat a ma még ingadozó terméseredmények magas színvonalon történő stabilizálása, a cukortartalom lényeges emlése, és a mellék- termék hasznosítás technológiájának megoldása. A jelentős szántóterületet lekötő kukorica és cukorrépa ágazat — a kettő együtt több mint 100 ezer hektár — technológiájának kialakításában a búza és az olajos növényekkel való összhang elengedhetetlenül szükséges. Ezen kultúrák területe lt}0 ezer hektár. Amennyiben a négy fő növényhez egymástól elszigetelt rendszerek adnak talajművelési, tápanyag visz- szapótlási, vegyszerezési technológiát, az üzemi szakember — megfelelő vetésváltással — azok betartására képtelen. Ezért indokolt a rendszerek közötti együttműködés és a földrajzi szórtság csökkentése. Szolnok megye másik termelési rendszere a zagyva- rékasi Béke Tsz gesztorsága alatt működik. Tevékenységi köre a takarmány termelése és az állattenyésztésre terjed ki. A rendszer elsőrendű feladata a gyepgazdálkodás fejlesztése. Ez a tevékenység nem látványos, eredményei lassan érlelődnek, jelentőségét azonban az alábbiak is bizonyítják. Szolnok megyében 67 ezer hektár ősgyep van. Hagyományos módon hasznosítva egy hektár termése szénaértékben 11 mázsa. A korszerű hasznosítással nagyüzemeink hektáronként 48—56 mázsás hozamokat érnek el. Ez7 azt jelenti, hogy ha a gyepterületek átlaghozamát a lehetséges 25—30 mázsával emeljük, akkor az állat eltartó képességet 20 százalékkal növeljük, s ez 35 ezer mázsa pótlólagos hús előállításához elegendő. így mentesíthetünk 10 ezer hektár szántót az ipari növények és a gabonatermelés számára. A rendszer másik kiemelt feladata a lucernatermesztés fejlesztése. Ebben az ágazatban még szintén nagy tartalékok vannak. A hozamok növelése mellett a zöld tömeg hasznosítási, feldolgozási, tárolási technológiájának kialakításában, továbbfejlesztésében lesz nagy szerepe a rendszerben a beseny- szögi Kossuth Tsz-nek, a lucerna bázisgazdaságnak. A mezőgazdasági nagyüzemek egy csoportja elhatározta, hogy a lúdtenyésztés fejlesztését is iparszerűen valósítja meg. A májliba és húsliba termelésben legnagyobb tapasztalata és legkiemelkedőbb eredménye a zagyvarékasi Béke Tsz-nek van. Ezért az a döntés, hogy az évi 1,8—2 millió liba előállítási és feld.olgozási program rendszer gazdái a réka- siak legyenek. A legelőfejlesztés, a lucernatermelés nem végterméket adó ágazatok, indokolt tehát, hogy a rendszer az itt nyert termékek hasznosításával is foglalkozzon. A húshasznú szarvasmarhatartásban több év óta komoly tenyésztői munka legelő- és olcsó épületrendszer kialakítása folyik a mezőhé- ki Táncsics Tsz-ben. A nagy rendszeren belül az e tevékenységet irányító bázisgazdaságként a jövőben is az ő munkájukra számítunk, és így a középtávú tervidőszak végére elérhetjük a 8—10 ezres létszámot. Kidolgozás alatt van a rendszerben a legelőn tartott tejhasznú szarvasmarha alágazat kifejlesztése. Ezzel az a cél, hogy kevés pénzbe kerülő épületekben — amelyekhez modern fejőház is tartozik — olcsó takarmánnyal gazdaságosan állítsanak elő viszonylag magas tejhozamokat. Ezzel a témával szintén egy bázisgazd,aságnak kell foglalkoznia. Olyannak, amely nagy legelőterülettel, tehén- létszámmal rendelkezik, és más üzemeknek technológiát is képes adni. Számításaink szerint 198Ö-ra a tejelő teheneknek 20 százalékát, mintegy 8 ezer darabot lehet majd ilyen körülmények között tartani. A másik — eddig eléggé elhanyagolt — kérődző, legelőt hasznosítható állatfaj a juh. amelynek rendszerbe vonását gazdaságaink szintén tervbe vették. Jelenleg a megye üzemeiben 180 ezer juh van. A létszám 1980-ig mintegy megduplázható. (A gazdaságok a terveikben csaknem 70 százalékos fejlesztést irányoztak elő.) A fejlesztés megvalósítása után évente 160—180 ezer vágójuhot, 100—110 ezer mázsa gyapjút és 8—10 ezer hektoliter juhtejet lehet előállítani. E tervek hagyományosan már nem valósíthatók meg. Egy kiemelt bázisgazdaság szakmai útmutatásával kell megoldani a szaporább, a kedvezőbb ellési forgónak megfelelő, értékes gyapjút és húst adó fajták kialakítását, meghonosítását, épületek és berendezések rendszerének létrehozását, az iparszerű tartás, legeltetés, állategészségügyet. Tekintettel arra, hogy gazdaságaink többsége ebben az ágazatban viszonylag alacsony színvonalról indul, a program kiteljesedése folyamatos, szívós szakmai munkát és időt igényel. Gyakran merül fel a kérdés, a rendszergazdák eleget tudnak-e majd tenni a követelményeknek? A válasz egyértelmű igen. amennyiben a legfőbb szabályokat betartják. Meg kell húzni ugyanis a határt: egy adott időszakra csak annyit szabad vállalniuk, amennyire erejükből futja. A rendszerek mérete, földrajzi kiterjed,tsége biztosítja a taggazdaságokkal a közvetlen személyes kapcsolat megtartását. Az i$ fontos, hogy a rendszer az oda belépett gazdaságok társulása, működési kerete és minden tagüzem egyenlően kell. hogy lássa hasznát A cél közös A több ágazatot magába foglaló rendszerben meghatározó sze/epet és önállóságot kell adni a bázisgazdaságoknak. Itt tömörüljön az ágazatban alkalmazandó szellemi" "bázis is. A rendszer elvei kialakításában kiemelkedő jelentőségű a tagüzemekben dolgozó szakemberek ismerete, az anyagi javak bankja mellett funkcionáljon a szellemi bank" is. Szoros és konkrét együttműködés szükséges a kutató intézetekkel. Az anyagi és technikai ellátási feladatok mellett erősíteni kell a szakmai1 oldalt is. Csak az a rendszer lehet perspektivikus, amelyik taggazdaságainak nap, mint nap újat, korszerűbbet, gazdaságosabbat tud nyújtani. Meggyőződésünk, hogy ilyen elvek érvényesítésével tudják a tagüzemek saját rendszerüket naggyá fejleszteni, és alkalmassá tenni a megyei gazdaságpolitikai célok megvalósítására. Dr. Bcreczki Bajos a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese I