Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-28 / 124. szám
1977. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Aat igoii nyertes q lakosság Ezt szívvel kell tekerni... Túl vannak a verseny- lázon, a sikeren, s nem is akármilyenen, végtére is három megye 185 csapata közül került a dobogó legfelső fokára a négy község; Nagykörű, Tiszajenő, Kőtelek s Rákócziújfalu vegyes csapata, a profik vetélkedőjén, amelynek fő témája a versenyzők mindennapi munkája volt. — A felkészülés és a versengés öt hónapja után úgy érzem valamennyien többet tudunk a szakmáról, mint előtte. S ennek a versenynek (nevezhetnénk játékos továbbképzésnek is) akkor volt igazán értelme, ha azok lesznek a „nyertesei”, akik — A versenyben munka- megosztás volt köztünk. Felosztottuk a szakterületeket: tanácstörvények, eljárásjog, igazgatás, szabálysértés, építésügy, adó, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és így tovább. A kiegészítő témákat a politikát és a művészetet is, — jegyezte meg Terenyei Lászlóné, a rakócziújfalui tanács vb-titkára, a csapat legfiatalabb tagja. De gyorsan hozzá is fűzte, hogy a mindennapi munkájukban nincs ilyen fokú munkamegosztás. — A kisközségek tanácsi dolgozói mindenesek. Ha ‘két ember hiányzik, mert továbbképzésen van vagy értekezik, kiürül a tanácsháza. S ehhez még any- nyit, hogy körülbelül 800 jogszabályt kell ismerni, vagy legalábbis a létezéséről tudni egy kisebb község tanácsi dolgozójának. — Amikor életbe lépett az új tanácstörvény, s több — addig járási hatáskörbe tar- ;ozó — terület döntési jogát — Igen, részben. A közös tanácsok létrehozásával egy „csapatba” kerültek a - legjobb szakemberek. Például Nagykörű, Kőtelek, Tisza- süly nyolcezer lakójának dolgait most már huszonnégy- tagú tanácsi apparátusban intézik, ahol lehetőség van a munkamegosztásra. Van közöttük friss diplomás, ta- nácsakadémiás, de olyan is, aki huszonhárom éve például adóügyekkel foglalkozik és az adórendszerünk legalább tízféle variációját élte már át. Ilyen személyi feltételekkel már reálisabban be zélhetünk hatékony ügyes-bajos dolgaikat a tanácsházára jönnek intézni. — mondta Baráth József, aki a verseny idején még a nagykörűi, azóta már a községi közös tanács elnöke. — A községiek vetélkedője volt ez és ezt többször alá kell húzni, — szólt közbe Tarnavölgyi László, aki a vetélkedőn a kőtelkiek színében indult (most már a községi közös tanács vb-titkára). — Olyan kisközségek tanácsi dolgozói is versenyeztek, ahol az apparátus tagjaiból még egy csapatot sem lehetett kiállítani, mert öten (Rákóczifalván) vagy heten voltak (Tiszajenőn) a hivatalsegéddel együtt. Ezért verbuválódtunk mi is négy községből. megkaptuk, azt sem tudtuk mit kezdjünk vele. Nem voltak hozzáértő embereink. Valamennyiünknek polihisztoroknak kellett volna lenni: a költségvetés, a községfejlesztés kérdésében éppoly otthonosan mozogni, mint az adóügyekben, vagy a szabálysértésék elbírálásában. Ez képtelenség, amikor egy segélyezési ügyben tizenöt paragrafusra kell hivatkozni, vagy a tankötelezettség elmulasztásának megítéléséhez legalább tíz szabályt kell ismerni. Mást mondok: ember legyen a talpán, aki a kisiparosokról szóló 1958-ban kiadott, és azóta a jó ég tudja hányszor módosított, tol- dozgatott törvényen el tud igazodni. Kicsit groteszknek tűnt így gyors, rugalmas ügyintézést hirdetni és követelni, — volt Bállá Gyula a tiszajenői ma már községi, közös tanács vb-titkárának véleménye... De múlt időben beszélt. ügyintézésről, — fűzte ' tovább a gondolatot Baráth József. — Igaz, hogy felkészült szakemberek nélkül nem megy. De lelkesedés, odaadás nélkül sem. Ezt a verklit szívvel kell tekerni, hogy Mariska néni, Lajos bácsi problémáját megértsük és el is intézzük, — jegyezte meg Hatvani Lajosné, aki a tiszá- jenői tanácsot képviselte a csapatban. — A hozzáértés, a lelkesedés azért kevés. Az egyszerű ügyintézéshez egyszerű jogszabályok és adminisztrációs eljárás kell. És ha az utóbbi időben történt is egy s más ezen a téren, még nem az igazi. Az újítások, az úgymond egyszerűsített eljárások bevezetésénél is voltak baklövések. Csak egy példa: Egyévi munkánkba került az új ebadó bevezetésének előkészítése. Csak utána derült ki, hogy nevetségesen komplikált. áttekinthetetlen, s szinte, végrehajthatatlan. Törölték. Ha előtte elmondhattuk volrta véleményünket, állítom soha nem jelenik meg ez a rendelet. — Lajkó Tibor (ki szintén Tiszajenő színeiben versenyzett) nem is titkolta elégedetlenségét. A bírálat erkölcsi alapja — Nekünk, akik nem ma kerültünk a tanácsi apparátusba, nehezebb időket is megéltünk, s tanultunk, hogy a korszerű igényeknek megfeleljünk, úgy érzem, van erkölcsi alapunk a bírálatra. Hozzátéve, hogy soha még ekkora önállósága és tekintélye nem volt a helyi államhatalmi szerveknek, mint ma. De, hogy milyen sűrűn változnak a szabályok amelyekkel dplgozunk, hadd érzékeltesssem egy példával. Területi döntőn kérdés volt, hogy kik kaphatnak szolgálati lakást? Mi említettül: az állatorvost is. A zsűri azt mondta, hogy tévedtünk, erre valaki a közönség soraiból egy friss állás- foglalással kontrázott. Kiderült a zsűri tévedett, — mesélte Bállá Gyula. A nyertes csapat tagjainak nemcsak azért érzem, hogy több erkölcsi alapjuk van a bírálatra, mint bárki másnak, mert többségük egy vagy két évtizede szívvel tekeri ezt a verklit, hanem azért is, mert bebizonyították, hogy felkészültek, ismerik szakmájukat — legalábbis elméletben. Mégsem a sikerről, hanem aggályaikról beszéltek többet, mert úgy vélik, az elméleti tornánál talán még egy ügyfél- fogadási nap is nehezebb. Megtanulták a legbonyolultabb jogszabályokat. Követni tudjak az eljárások tekervé- nyeit, csak abban nem biztosaik, hogy ezek közül jó néhánynak a gyakorlatban harminc napon belül a végére is lehet járni. Márpedig az állampolgártól — napi munkájuk bírájától — csak ekkor kapnak maximális pontszámot. S ezt nehezebb elérni, mint száznyolcvanöt csapatból győztesnek lenni. Kovács Katalin „Mindenesek vagyunk” R hozzáértés, a lelkesedés is kevés „Szelíd börtönőrök" Védett madarak fogságban Nem szeretnék védett madár lenni! — sóhajtott fel egyik ismerősöm a fénykép láttán, amely ezt a rabszíjon búslakodó barna kányát mutatja. Nem szeretne, hiszen mit ér az a Környezetvédelmi Törvényben is szentesített természetvédelem, s a vadon élő ritka állatfajok megóvása, ha egyes ügybuzgó emberek úgy értelmezik: akkor védem meg igazán azt a jószágot, ha hazaviszem. Ott aztán kap olyan védelmet, hogy csak győzze elviselni a fenenagy boldogságot. Kap egy méternyi szíjat, (hogy tudja, meddig tart a szabadsága), s egy hajlított ágat üldögélőnek (hogy ne álldogáljon). Máskor meg — mint ahogyan főleg a városi emberek teszik — kalitkába csukják a szabadsághoz szokott vadmadarakat, s lakótelepi betonkaptáraikba zárják, hadd keltse a négy fal közt a szabad természet illúzióját. (Vagy netán azért, hogy neki se legyen jobb, mint gazdájának). S a kalitka rácsók előtt csücsörítő-gügyögő „szelíd börtönőrök” ártatlan játéknak tartják házi madará- -szásukat. „Ki a madarat szereti?” Azt a hobbit, amely törvényünkkel ellenkezik. Mondhatjuk „sarkosabban”: bűn. Szabálysértés. S, hogy ez mennyire igaz, arra tanulságos — s reméljük megszívlelendő — példát szolgáltatott a közelmúltban a Szolnok járási-városi Rendőrkapitányság, amely szakember közreműködésével „mad,árrazziát” tartott Szolnokon. Az eredmény' elszomorító : huszonhat „állatbarátnál” közel kilencven vadonélő védett énekes madarat találtak rács mögött. (Nem kanárit, díszpintyeket, vagy papagájt, amiért pedig a kutya se szól!) A ten- gelicék, csízek, pintyek, zöldikék, némelyike úgy ösz- szeverte magát a nagy-nagy házi szabadság miatti örömében, hogy a szakembernek sem volt könnyű felismerni, vajon a tépázott tollú, törött szárnyú, kilátszó koponyacsontú állat milyen madár... A szolnoki ellenőrzés az első volt, de nem utolsó, s a szabálysértési feljelentéseket azok ellen tették meg, akik a madarakat tíz-húszasával befogták, adják-ve- szik kereskednek velük (mert ilyen is van!). Sokan nem tudják nem egyszerű ártatlan hobbi a szobafogságra ítélt madár tartása, s csupán jóhiszeműen sértik meg a törvényt. Reméljük, a rendőrség határozott intézkedése megnyitja a „házi börtönök” zárját. I. Zs. 1_J * * ívattak az iskolába. — Milyen csínytevést követtél már el megint? — kérdeztem a fiamat. — Képzeld el, semmi különöset. Mindössze annyit, hogy megnősültem ... — Mit csináltál? — Mondom, hogy egyszerűen megnősültem. — Mi az, hogy megnősültem? — Bensőmön, mintha villám csapott volna keresztül, de rögvest le is hűtöttem magam. És kit vettél el feleségül? — Tánya Murzinát, az osztálytársamat — felelte a fiam, mintha valóban semmi különös sem történt volna és matatott a táskájában könyvei között. — De várj csak fiacskám, valamit én itt nem értek. Nem magyaráznád meg, hogy mi is történt'tulajdonképpen? — Mit kell itt magyarázni?! Egyedül nehéz, ezért megnősültem. — Mit jelentsen ez, hogy nehéz egyedül? Mik azok a nehézségek? — A mindennapi nehézségek. Tudod, hogy milyen nehéz ma iskolásnak lenni? Ma nem úgy van, mint a ti időtökben volt. Akkor a fizika az Ohm törvényével befejeződött. Elbírod te képzelni, hogy mennyi feltalálás született azóta? — Ne-em, el sem bírom képzelni. — No látod, te elképzelni sem vagy képes, nekem meg tudnom kell valamennyit. — Ezek ellenére sem tudom megérteni, — mondtam az atyai szeretet teljes melegével. — Mire jó ez az egész ... ez a te... hogyis mondjam ... Szóval mi van-a tanulással? — Ha csak a tanulásról lenne szó, — legyintett fiam a kezével, — azzal még egyedül is meg lehetne birkózni! De az olimpiára nem kell-e kijutni? De igen! Irodalmi színpadra nem kell járni? Járni kell! Múzeumot sem kell látogatni? Kell! Vasat,, papírt nem kell gyűjteni? De igen! Mindent, a jégtáncot, is egyedül? így aztán úgy döntöttünk, hogy ezután együtt fogjuk ropni a jégen a táncot. Ő a zenére futja a kűriéit, vezet engem is, én pedig ez alatt az idő alatt megoldom a matematikai feladatokat. Mennyire jutnánk egyedül? A. PORTER Korai házasság szülői-rémálom — Azt értem, hogy segíteni kell egymást... De nem lehetne ezt egyszerűen, baráti alapon? Feltétlenül kell ez az egész ... — Lári — fári. Itt a barátság már nem segít. Ismerjük mi már az eféle állapotot! Először apró csevegések, majd ifjúi szerelem, levelezgetések ide, oda, majd idő híján minden abbamarad. Itt mindennek másként kellett történi. Ügy mint közied meg a mama között, hogy mindenkinek meglegyen a maga kötelezettsége ... — No várj csak... — szedtem össze a gondolataimat, — Tehát, ha jól értettem, akkor számításból nősültél? — Hol van itt számítás? Szanyka Püzirjev, az igen, az számításból nősült. Tudod kik a feleségének, Nyinkának a szülei? A papája a kémia professzora, a mamája osztályvezető. Tudod, mennyi mindenben segítik őket? Ez a Nyinka igazi főnyeremény. — fiacskám néhány percre elhallgatott, majd így folytatta: —, Szent igaz, hogy Tányát én is jól kifogtam. Éppen hozzámvaló! Tegnap délután is, amíg én ezeket az átkozott integrálszámításokat végeztem, addig ő a kerületi sportversenyen tudod milyen messzire dobta a kézigránátot? Mindenkit maga mögé utasított... Ügy kétségbe estem, hogy nem tudtam se felkelni. se kérdezni. Automatikusan tört fel belőlem: — És most mit akarok tenni? — Persze, az iskolát azt be kell fejezni. Anélkül a gyereket sem tudjuk sínre tenni... — Miféle gyereket, Jurik? Milyen gyerekről beszélsz?... — A harmadik B-s Vovká- ról. Tányával mint kisdobost magunkhoz vettük. — Ahá!... És mire nektek ez a Vovka? — Szörnyű vagy papa! — Hogy-hogy mire jó? Gondolod, neki, az alsósnak jobb a helyzete, mint nekünk? Ezért határoztuk el Tányával, hogy bábáskodni fogunk felette. Persze csak addig, ameddig meg nem nősül... De fejezzük be a csevegést — nézett fiam az órájára — nekem ideje mennem. Le kell még írnom a Tánya nyelvtani feladatát, mert tegnap egész este a kórusban énekelt helyettem. Gyorsan összeszedte könyveit. bedobálta táskájába és mielőtt elsietett volna, így szólt az ajtóból: — Csak azt nem értem, hogy miért kell a felnőtteknek összeházasodni? Nem kell órára futkosniuk, nincsen osztályon kívüli foglalkozás, nem gyűjtenek vasat. .. Mikor jut itt idő bőrlabdát, jéghoki korongot űzni. .. Sigér Imre fordítása
