Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
1977. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A napi 25 ezer liter csomagolt tej mellett 5 mázsa juhsajtot is előállítanak a jászapáti tejüzemben Vastagabb lesz a boríték Július elsejétől kilencszáz vegyiműves munkás kap nagyobb műszakpótlékot Május 19-én határozott a Minisztertanács: pótlékot kell fizetni az iparban minden, több műszakban dolgozó fizikai munkásnak és közvetlen termelésirányítónak. A határozat nyomán a nagyüzemekben megkezdődött a felkészülés, hiszen július elsejétől több bért, illetve műszakpótlékot kapnak a munkások. A jászberényi Aprítógépgyárban eddig is megbecsülték a több műszakot' vállalókat. A délutáni, második műszak 10, az éjszakai, harmadik pedig 35 százalék műszakpótlékot kapott. A minisztertanácsi határozat szerint ott most műszakpótlékot emelnek. A délutáni műszakosok július elsejétől 15, az éjszakások pedig 40 százalékot kapnak. A határozat mintegy háromszázötven-négyszáz munkást és közvetlen termelésirányítót érint. Tavaly nagy vitát szült a második műszak bevezetése a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában. A vita a múlté — mint Vígh Sándor igazgató elmondta — a gyárban most 1,49 a műszakszám. Mintegy háromszázan Hozzáfogtak a Minisztertanács határozatának megvalósításához dolgoznak két műszakban a gyárban, s eddig is fizettek — szerényen — öt százalék pótlékot. Most a húsz százalék azt jelenti, hogy átlagosan havonta 330 forinttal lesz több a fizetési jegyzéken és a borítékban. Mintegy kilencszáz fizikai munkás és művezető örül a Tiszamenti Vegyiművekben az új határozatnak. A gyár fizikai munkásállományánál 2,03 a műszakszám. A munkások több mint 50 százaléka folyamatos munkarendben dolgozik. A vegyiművek eddig saját bérfejlesztéséből igyekezett pénzzel is megbecsülni a két, három műszakosokat, a központi intézkedés azonban jelentős többletet jelent. Mint Paulusz Gábor munkaügyi osztályvezető elmondta, az éjszakásoknak eddig saját erőből 35 százalékos pótlékot fizetett a vállalat. Ezenkívül a folyamatos munkarendben dolgozók — akik szombat reggel hat és hétfő reggel hat óra között dolgoztak — úgynevezett hétvégi pótlékot is kaptak. A központi intézkedéssel egy 2800 forintos havi fizetésű munkás körülbelül 450 forinttal kap többet. A vállalat szeretné megtartani a hétvégi húsz százalékos pótlékot is, amellyel azokat a munkásokat kárpótolja, akik szombaton, illetve vasárnap is munkával töltenek egy- egy napot. A minisztertanácsi határozat központi bérfejlesztésről is szól. A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárában a húsz százalékos délutáni műszakpótlék mellett 4 százalékos központi béremeléssel is számolnak. A Tisza Cipőgyárban se csupán a műszakpótlékokat számfejtik az új határozat szerint július elsejétől, hiszen a ruházati ipar központi béremelése rájuk, a cipőgyáriakra is szól. S. J. Téma: a korrózió Konferencia Szolnokon Városrendezés Karcagon Karcag középtávú fejlesztési tervében különösen nagy hangsúlyt kapott a Kossuth tér rendezése. A rendezési terv egyik legnagyobb munkája kezdődik el a közeljövőben. A Kossuth téri élelmiszer ABC áruháztól a Lőwy Sándor utcáig több régi épületet — üzleteket, lakóházakat — bontanak le. Az így megüresedett területen kap helyet egy négyszintes, harminc családnak otthont adó lakóház, a földszinten új iparcikk és óra-ékszer szaküzlettel. A költségek előreláthatólag elérik a 18 millió forintot. Az iparcikk áruház építésével egyidőben az áfész a jövő hónapban elkezdi a ruházati áruház belső rekonstrukcióját és a gyermekruházati bolt bébi szaküzletté való átalakítását. A Kossuth tér rendezése, a lakóház és áz üzletsor felépítése a tervek szerint 1978 végére befejeződik, Egy néhány éve készült felmérés szerint milliárdos értékeket emészt fel esztendők alatt a korrózió. Kutató- csoportok, újítók, műszaki fejlesztők foglalkoznak évről évre ezzel a témával, újabb és újabb módszereket dolgoznak ki, hogy megmentsék a gépek alkatrészeit, a berendezéseket, a korrózió okozta enyészettől. A tegnap kezdődött Vegyipari korróziós konferenciának a Tiszamenti Vegyiművek művelődési háza adott Tegnap a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalatnál Szolnokon tartotta meg ülését az MTESZ Szolnok megyei Szervezetének elnöksége. A tanácskozáson dr. Bereczki Lajos elnök ismertette az MSZMP KB március 28-i, MTESZ-re vootthont Szolnokon. A Magyar Kémikusok Egyesületének szolnoki csoportja és a TVM két napra látja vendégül a korrózióvédelem szakembereit, akik előadásokat hallhatnak a szervetlen vegyipar korróziós problémáiról. Tegnap dr. Rónai Dezső szakmérnök, a korrózió elméleti kérdéseiről tartott előadást, Deák Bertalanná pedig a Tiszai Vegyikombinát korrózió elleni védekezési módszereit ismertette. natkozó határozatát, majd Madarász Tibor, a szervezet titkára értékelte az idei műszaki hetek eseményeit. Végül az elnökség tagjai beszámolót hallgattak meg a SZÜV tevékenységéről, a számítógépek kihasználásáról. Értékelték a műszaki heteket A tudomány termelőerővé válásának korszakában élünk . Dr. Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának előadása Az MSZMP megyei Oktatási Igazgatóságán rendezett tudománypolitikai aktíva ülésen tartott előadásának bevezetőjében dr. Márta Ferenc arról szólt, hogy a tudománypolitikai kérdésekkel való foglalkozás aktualitását napjainkban az egész világon az a tény adja, hogy a tudomány termelőerővé válásának, más szóval a tudományos-technikai forradalomnak korszakában élünk. Pártunk XI. kongresszusának határozata lényegében jóváhagyta és megerősítette a tudományos élet fejlesztésében azokat a fő kérdéseket, amelyeket a tudománypolitikai irányelvek foglaltak össze. A következő időszak fejlesztésének elősegítése érdekében különösen két kérdést emelt ki: egyrészt nagyobb arányban kell hasznosítanunk a tudományos kutatások során elért eredményeket, másrészt a hazai tudományos kutatás erőit társadalmunk gzadasá- gi fejlődése szempontjából Az Akadémia főtitkára előadásában lényegében két témával foglalkozott. Az egyik a tudománypolitika feladatai és témaköre a szocialista és a kapitalista országokban; a másik az előbbi megalapozásául szolgáló tudományostechnikai forradalom és a tudomány termelőerővé válásának néhány kérdése volt. . A főtitkár hangsúlyozta: a tudománypolitika feladata a tudományos élet irányítása, a kutatásokkal szemben a fontosabb igények, követelmények megfogalmazása, azok megvalósításához szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása, a megfogalmazott és az egyeztetett kutatási tervek végrehajtásának irányítása, ellenőrzése. Kifejtette: tudománypolitika nemcsak nálunk, szocialista, hanem a kapitalista országokban is van. Megkérdezhető: mióta? Miért került előtérbe a kutatás irányításának ügye? Egyáltalán lehet-e a tudományos kutatást irányítani? E kérdésekben még napjainkban is különböző nézetek vannak, viták folynak. Mi a tulajdonképpeni, helyzet? Meggyőződéssel mondhatom — hangsúlyozta az Akadémia főtitkára, — hogy a kutatás tervszerű cselekvés. Tervszerű cselekvés olyan szempontból, hogy ha — de ez így volt már jó néhány évtizeddel ezelőtt is —, egy gondolat, egy ötlet támad a kutatóban a korábbi eredméÉs mint mondotta: ha a tervszerűség, az állandó ellenőrzés igaz a kutatásokra, akkor igaz a tudományos kutatások irányítására is. Nemcsak arra van szükség, hogy 4—5 évenként meghatározzuk a fő tennivalókat, hanem arra is, hogy folyamatosan gondoskodjunk arról, hogy tudjuk: a célkitűzések megvalósítása során milyen új jelenségekre kell tekintettel lennünk, amelyeket terveink elkészítésekor ilyen vagy olyan ok miatt még nem tudtunk figyelembe venni. Tudománypolitikánkban ebből a szempontból még bőven van tennivaló. Ez korántsem jelenti azt, hogy tudományos életünk- , ben, a kutatások eredményességében nem volt előrehaladás, Csupán azt, hogy fontos feladatokra kell koncentrálni. Ennek jegyében zajlott le Szolnok megyében is a megyei pártbizottság ülésén a hasznos eszemcsere, amely után állásfoglalás született a tudománypolitikai irányelvek végrehajtásának tapasztalatairól, a tudományos tevékenység fejlesztésének megyei feladatairól. nyék valamilyen szempontú csoportosítása alapján történő szembesítés révén, ez a gondolat ellenőrzésre szorul. Ez kívánja azt, — különösen a természettudományok esetében —, hogy feltegyük a kérdést gondolatunk ellenőrzésére, méghozzá sokoldalúan. Ez a kérdésfeltevés a kísérleteket jelenti. És ezeket a kísérleteket meg kell tervezni és meg kell szervezni. Biztosítani hozzá a szükséges anyagokat, műszereket, embereket, akik segítik azok elvégzését. Ez tervszerű munkát kíván. De tervszerűséget kíván olyan szempontból is, hogy a lényegében helyesnek ítélt kísérletsorozat, amivel a kutató bizonyítani, ellenőrizni óhajtja elgondolását, annak minden egyes lépésénél, ha az szükséges, pályakorrekciót is végezzen. Meggyőződjön róla: azt kapta-e, amit várt, nem történt-e közben váratlan dolog. Levonható tehát a következtetés: a cselekvés tervezhető, irányítható. Mi az, ami nem tervezhető? Az, hogy egy meghatározott irányban és céllal történő haladás közben nem merül-e fel olyan váratlan, előre nem látott kérdés, ami esetleg más megvilágításba helyezheti az egész eredetileg kialakult gondolatot. Erre példának dr. Márta Ferenc Fleming munkásságát, a penicillin felfedezésének történetét említette. nem szabad statikus helyzetben szemlélni elért eredményeinket, mert mi előre haladtunk, de mások sem álltak meg a fejlődésben. És a versenyképesség szempontjából szükségessé vált fejlődésünk gyorsítása. Mivel magyarázható a tudományos-technikai forradalomnak, a tudomány termelőerővé válásának folyamata? Van olyan nézet, hogy az utóbbi három évtized tudományos felfedezéseivel, mint például az atomenergia felszabadítása, az elektronikus számítógép, a tranzisztor, a lökhajtásos repülőgép, az űrhajózás, az antibiotikumok, az átöröklés mechanizmusa stb. Bármilyen csodálatosak azonban ezek a tudományos eredmények, a kérdésre nem adnak kielégítő magyarázatot. A tudományok történetének tanulsága szerint ugyanis a maga nemében hasonló nagy jelentőségű felfedezések a 19. század utolsó három évtizedében is voltak. Közelebb visz a kérdéshez, ha azt vizsgáljuk, hogyan alakult a tudományos, kutatás és a termelés kapcsolata. Megállapíthatjuk, hogy e vonatkozásban gyökeres változás ment végbe. A 19. században a tudományos kutatás és a termelés kapcsolatában a technikáé volt a meghatározó szerep. A helyzet akkor változott meg, amikor a technikai fejlődés a kisipari termelés szintjéről a nagyipari termelés struktúrájára állt át és amely képessé tette és teszi a tudomány eredményeinek alkalmazását. Amikor • a tudományos eredmények alkalmazását a technikai fejlődés lehetővé tette — egyébként nem véletlen a sorrend: tudományos-technikai forradalom — lényegében azt jelenti, hogy a laboratóriumokban megszületett eredmények az alapjai mindenféle újabb termékkonstrukcióknak. És amikor minden olyan termék, amivel a nemzetközi piacon megjelenhetünk új, tudományos eredmények nyomán születnek, akkor különösen figyelemmel kell lennünk arra, mire fordítjuk kutatási tevékenységünket, mire használjuk az anyagi erőinket. Vagyis már a kutatási tervek készítésénél alapvető kérdésként merül fel: milyen céllal indítjuk a kutatást? Napjainkban a gazdasági fejlődés törvényszerűségei meghatározzák a tudomány és a termelés kapcsolatát. Ezért elengedhetetlenül szükség van a kutatók, a termelők és tegyük hozzá: az értékesítők közötti összhangra, a közös érdekeltség megértésére. Vannak, akik megkérdezik: mit tud ebben a tudománypolitika tenni ? Azt, hogy józan belátással mérlegelje a lehetőségeket, azokat, amelyekre a hazai kutatói kapacitás képes, és megalapozott gazdaságpolitikai analíziseink. országunk adottságai, a KGST-ben való szakosodás alapján nagyon jó termelési programok teljesítésére ösztönöz. Szoros kölcsönhatás E témánál említette például az alap, az alkalmazott és a fejlesztő kutatások szoros kölcsönhatását, egységét, amelyek egyformán nagy jelentőségűek tudományos szempontból és a gyakorlati élet szempontjából is. Előadása végén az Akadémia főtitkára többek között hangsúlyozta: nagy szükség van a tudományos információs rendszer kipítésére, az információk áramoltatására a kutatóintézetek között, valamint a kutatóintézetek és a termelő üzemek között. És egy másik téma, amivel foglalkozott, a tudomány megítélése napjainkban. Szocialista társadalmunkban — mondotta előadása végén dr. Márta Ferenc — a tudományos-technikai forradalom azt segíti elő, hogy mind a műszaki, mind a természettudományos kutatások eredményeit, általában a tudományok vívmányait a társadalom fejlődése, az ember érdekében használjuk fel, fl kutatás tervszerű cselekvés Tervszerűség az irányításban is
