Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

1977. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ünnepi könyuhet Könyvtáravatás, irodalmi estek, vetélkedők Országszerte folyik a ké­szülődés a hagyományos, ta­vaszi ünnepi' könyvhétre. A könyvesboltokba sorra ér­keznek az új kiadványok, újdonságok, a nyomdákban elkészültek a rendezvényso­rozat meghívói. A könyvhét országos vidéki megnyitóját május 28-án Békéscsabán tartják, a fővárosban pedig egy nappal előtte. Szolnokon május 27-én délután öt órakor, a könyv­udvarban kezdődik az egy­hetes rendezvénysorozat, amelyet Boldizsár Iván Jó­zsef Attila-díjas író a Ma­gyar Pen Club elnöke nyit meg. Ezt követően az íróven­dégek Ördögh Szilveszter, Si- mopffy András, Somlyó György és Takács Zsuzsa de­dikálják könyveiket. Este Körkép címmel a Magvető Kiadó rendezé­sében irodalmi estre ke­rül sor ugyancsak a könyvudvarban. Az esten közreműködik Bánki Zsuzsa, Csernus Ma­riann, Mécs Károly és Nagy Gábor Május 28-án az országos diáknapok arany okleveles irodalmi színpadjai, kóru­sai. vers- és prózamondói lépnek pódiumra, mutatják be műsoraikat a szolnoki közönségnek. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd má­jus 29-én a megyeszékhelyen élő művészek nyilvános klub- délelőttje a helyőrségi műve­lődési házban. A művésztelep alkotói, s a Szigligeti Színház színészei munkájukról, könyv és olvasmányél­ményeikről vallanak. A klubdélelöttön fellép a Bartók Béla kamarakórus, s a Zeneiskola tanáraiból ala­kult együttes is. A követke­ző nap programjából kiemel­kedik az Európa Kiadó iro­dalmi este a Verseghy Könyvtár olvasótermében. Május 31-én délután a gyerekeknek ad műsort a Kaláka együttes, este pedig J, Napjaink városépítészete” címmel neves szakemberek részvételével fórumra kerül sor. Június 1-én a könyvhét egyik újdonságának, Tamás Ervin és Révész Tamás: Bú­csú a cigányteleptől című kötetének vitája zajlik majd az olvasóteremben. Az an- kéton részt vesznek a szer­zők, akik közös alkotásuk­ban megörökítették a karca­gi cigánytelep sorsát is. Június 2-a korunk zenéjé­nek napja. Az érdeklődők Kocsár Miklós zeneszerzővel találkozhatnak, vitázhatnak napjaink zenéjéről. Június 3-án este Azer­bajdzsánt, a Szovjetunió egyik köztársaságát mutatja be dr. Gombos Károly, a Ke­let-ázsiai Művészeti Múzeum főigazgatója a szofnoki kö­zönségnek. Az előadást dia­vetítés és népzenei felvételek bemutatása teszi színesebbé. Végül a könyvhét utolsó napján, június 4-én SZOT- díjas művészek irodalmi est­jével zárul az egy hetes ren­dezvénysorozat. A hagyományokhoz hűen az iskolákban, a könyvtárak­ban az idén is rendhagyó irodalomórákra, vetélkedők­re, író-olvasó találkozókra kerül sor. Megyénkbe látogat többek között Rónaszegi Miklós, Tímár’ Máté, Jókai Anna, Sz. Lukács Imre, Sze- berényi Lehel és Mózsi Fe­renc. Az idei könyvhét egyik nevezetes eseménye lesz a felújított tiszafüredi járási, nagyközségi könyvtár felava­tása. Az épület átalakítására közel egymillió forintot for­dítottak, amelynek jelentős hányadát az üzemek, gyárak^ szövetkezetek dolgozóinak társadalmi munkája teszi ki. A 'tavaszi nágy irodalmi seregszemle főszereplője azonban természetesen a könyv. A megyeszékhelyen, a könyvudvarban, s a könyvtéren a korábbi évekhez hasonlóan a vá­ros KISZ-fiataljai pavi­lonokban árulják a kü­lönböző szépirodalmi, művészeti, tudományos alkotásokat. A kiadók, akárcsak tavaly, az idén is számos új kö­tettel, s a legnépszerűbb könyvek újabb megjelenteté­sével kedveskédnek az iroda­lom barátainak. T. G. Vizsgaidőszak Száztízezren adnak számot ismereteikről Már nincs Máié, megszűnt Gebe is Íratlan földrajzi szabály, hogy a helynevek általában évszáza­dokig változatlanok. A szabályt azonban elég sok kivétel erősíti. A felszabadulás után ugyanis sok helység lakói úgy érezték, hogy ideje változtatni lakóhe­lyük nevén, mivel már nem ki­fejező, bántóan anakronisztikus. Jellegzetesen ilyen változás volt, amikor 1948-ban Szolgaegyháza földöz juttatott parasztjai Sza­badegyházára változtatták köz­ségük nevét. Nem akarták Göm­bös nevét viselni Gömbösfalva lakói tovább, s 1946-ban vissza­keresztelték falujukat Szomo- lyára, ahogy 1937-ig nevezték. Az ellenforradalmi rendszer má­sik hírhedt alakja volt Prónay Pál különitményes-vezér; „mű­ködése” miatt rossz csengésűvé vált a Prónay név. fgy aztán 1947-ben Prónayfalva — lakói kérésére — visszakapta régi ne­vét s ismét Tázlár lett. Történelmi változást jelent az is. hogy megszűnt egy sor olyan név, amely a feudális birtokvi­szonyokat, vagy a rendi szer­vezetet idézte. Hercegfalva, Her- cegszabar. Hercegszentmárton és Hercegtőttős nevéből elmaradt a hercegi uradalomra utaló elő­tag, Kiskirályság nevét pedig Eperjesre változtatták. Elma­radt a Nemes kitétel . Nemes- pátró, Nemespécsely, Nemes- rádó. Nemestördemic nevéből. Ercsi területéből lÍ51-ben meg­alakult a görög fasiszták elől menekültek települése, amelyet akkor Görög.falvának neveztek el. Az új falu azután 1952-ben felvette a mártírhalált halt Be­loiannisz nevét. Egész sor falu szabadult meg a gúnyolódásra alkalmat adó ne­vétől. Máié község 1928-ban fel­vette a Serényimái nevet, ezt 1929-ben Serényifalvára cserélte fel. majd 1957-ben Serényfalvára változott át. Disznósd nevét 1935-ben Borsodszentgyörgyre, Disznóshorvátét 15 évvel később Izsófalvára keresztelték át. Szo- maj ómból Kaposfő lett, Szilas- balhásból Mezőszilas: Gébé*"' Nyírkáta, lett, Gindlicsaládból Tengelic. Az ipartelepítéssel kapcsolatos változások nyomán Dunapentele Dunaújváros lett. A Barcika és Sajókazinc egyesítéséből kelet­kezett község neve: Kazincbar­cika. Tiszaszederkény pedig 1970- ben felvette a Leninváros nevet. Fotócikkek kiállítása Az osztrák EUMIG cég az Ofotért Asbóth utcai minta­termében tegnap nyitott ki­állításán bemutatta kínála­tát, újdonságait; hétfajta gu- miobjektíves filmfelvevőt és 11 féle néma és hangos, szu­pernyolcas és normál film vetítésére alkalmas készülé­ket. A kiállítás május 26-ig 10—18 óra között tekinthető meg. Hazánk egyetemein és fő­iskoláin ezekben a napok­ban kezdődött, illetve kez­dődik meg a vizsgaidőszak, és általában június második feléig, június végéig tart. Az 56 felsőfokú tanintéz­ményben a nappali, az esti és a levelező tagozatokon mintegy 110 000-en adnak számot ismereteikről, ezen belül a nappali tagozatosok száma megközelíti a 65 ez­ret. Hazánk legnagyobb kép­ző Intézményében, a Buda­pesti Műszaki Egyetemen összesen mintegy 13 000 hall­gató vizsgázik, közülük 7700 nappali tagozatos. Miskolcon 3000, Pécsett 220 orvostan­hallgató kezdte meg a fel­készülést a vizsgákra. Szegeden több mint 9000 egyetemista és főiskolás vizsgázik, naponta átlag ezer hallgató járul ilymódon oktatója elé. A fiatal tanár,, orvos, gyógyszerész és jo­gász-jelöltek a karok tanter­meit és könyvtárait is igény­be vehetik. Az egyetemi könyvtár nyújtott műszak­ban, reggel 9-től este 9-ig áll rendelkezésükre, és a vizsgaidőszakban vasárnap is nyitva tart. Több mint százodszor hajtott zöld leveleket Tiszainokán me­gyénk legöregebb és leghatalmasabb fája. A Tisza-parti fa­óriás néhány helyen megcsonkulva, de ma is zöldellőn da­col az évtizedek viharaival Fotó: Cs. F. Magyarországon először IGAZI KARNEVÁLVÉGI ÉJSZAKA Piróth Gyula, Falvay Klári, Dancsházi Hajnal és Halmágyi Sándor a darab egyik jelenetében a nézők fülébe, miért is sa­Be mutató előadás a Szigligeti Színházban Goldoni maestro pótolha­tatlan. Ha nevetni akarunk. Ezúttal a darabválasztás kul- túrmisszió is: az Egy este farsang vége felé című víg­játék — ez az eredeti cím — szereplői először szólaltak meg magyarul, mégpedig a Szigligeti Színház színpadán. Jékely Zoltán fordításában. A Karnevál-végi éjszaka a szerző szerint is csak „velen­cei tárgyú vígjáték és alle­gória, amellyel a Párizsba készülő Goldoni hazájától búcsúzott. Az 1761-es velencei színi­évad ezzel a vígjátékkal zá­rult — s ismét a szerző em­lékirataiból idézünk — „ .. a terem csak úgy visszhangzott a tapstól... Pénteken este is zajos si­kere volt a darabnak a Szig­ligeti Színházban. De úgy véljük a két bemutató si­kerének kiváltó oka között különbséget kell tennünk. Hogy a velencei sikerben ho­gyan osztozott a szerző, a rendező és a színész, nem tudjuk, de azt igen, hogy a Szigligeti Színház nézői első­sorban a remekbe formált előadásnak, a kitűnő színészi teljesítménynek tapsoltak. Mert mi tagadás — de ez a szerény megállapítás a több mint kétszáz színdara­bot írt XVIII. századbeli szerző, A két úr szolgája vi­lágra hozója, drámatörténeti nagyságára nem vethet céd­rusfa árnyékot sem — ha ezt a vígjátékot nem úgy „tálal­ják” számunkra ahogyan Babarczy László Jászai-dijas rendező elképzelése nyomán az előadás kitűnőségei tet­ték, akkor a velenceinél jó­val csendesebb lett volna a siker. A történetecske alapvonu­lata számunkra már banális, naivacska. Tudjuk, nincs vígjáték, ha nem lesznek egymáséi az epekedő szívek. De nem is ez a lényeg. A rendező jól felismerte, Do- menica és Anzoletto szerel­mének útja csak arra jó, hogy Goldoni igazi vígjátéki figuráinak a mai ember szá­mára is sziporkázóan, szel­lemes mondanivalója ne ma­radjon feledésben. Mert azért igazán nagy kár len­ne. Babarczy színpadán úgy jelennek meg Goldoni két­százegynéhány évvel ezelőtti vígjáték-alakjai, hogy felsza­badultan nevetünk: jé, tény­leg ilyenek vagyunk! Milye­nek? Sokfélék: sznobok, fél­tékenyek, pénzsóvárok, iszá­kosok, „linkek”, gyámolatla- nok sb. — akinek nem inge, ne vegye magára, tisztelet a kivételnek. Babarczy Lászlóé az ér­dem, hogy amit látunk, hal­lunk, .több a megbocsájtó, kétszázötven éves Goldoni mester megidézésénél, szín­padra hozásánál. S ami mes­teri : semmiféle „aktualizá­lást” nem érezhetünk. „Csu­pán" Goldonit játszanak, itt és most nekünk. A hogyan megtalálása viszi sikerre a rendező színészeit. Közülük először is a Mo- molot alakító Piróth Gyulá­ról kell szólnunk. Minden svihákok atyamestere ez a figura, de nem a borgőzt, hanem az életerőt érezzük belőle: emberek, legyetek vi­dámak, ne bántsátok egy­mást, ne keserítsétek egymás életét — addig szép a világ, amíg élünk. Színészi remek­lés Piróth alakítása. Álba asszony szerepében Lázár Kati csak hallgat, csak hallgat — így kiabálja vanyú az élete. Telitalálat ez az alakítás is. Nagy része van ebben partnerének, Papp Zoltánnak, aki a savanyúság hordóját játssza el Álba asz- szony férjeként. Kétszer ha szól — de akkor aztán . . . Andai Kati bájosan durcás, infantilis azúrmenyecskét formál, bárgyúságában mu­latságos férjecskéje — Iván­ka Csaba — oldalán. Falvay Klári Polonia kis­asszonyának szelídségén ará­nyosan süt át a figura szá­mító ravaszsága, lváníji Jó­zsef érdemes művész Zama- ria takácsmestere ura a helyzetnek — csak akkor ve­szíti el a fejét, amikor a vígjáték fordulata úgy kíván­ja. Madame Gatteau szere­pében Olsavszky Éva Kos- suth-díjas nevettetett siker­rel. A „szerelmesekhez” — Dancsházi Hajnal és Halmá­gyi Sándor — nem volt bő­kezű a szerző, Anzoletto a szerepadta lehetőségein is alulmaradt. Veszeley Mária és Peczkay Endre a vígjáték rejtett narrátoraiként jól se­gítették az előadás szép és megérdemelt sikerét. Tiszai Lajos E3 ucskin felriadt álmá- * * bál, nyújtózkodott egyet, és kiáltott a feleségé­nek: — Tányuskal A felesé­ge nem felelt. Rucskin kicso­szogott a konyhába, ott sem volt. Benézett a fürdőszobá­ba, az is üres. Bejárta az egész lakást, sehol senki. Rucskin- nak nyugtalanító gondolatai támadtak. Eszébe jutott, hogy az este valamin összeszólal­koztak. Azon tört ki a vita: egyértelműen megtagadta — életében először —, hogy le­menjen a boltba zöldségért. A heves szóváltás azzal fe­jeződött be, hogy Tányuska a körmeivel jól helybenhagy­ta Rucskin arcát. Mikor mindezeket átgondolta, fu­tott a szekrényhez. A felesé­ge fehérneműje mind egy szálig hiányzott. „Talán csak nem hagyott itt a feleségem? — tört rá Rucskinra a gondolat. — És csak azért, mert nem voltam hajlandó lemenni a boltba zöldségért?! Igaz, már más­kor is fenyegetőzött azzal, hogy itthagy. De mindezt tré­fának vettem.” Rucskinnak könny tolult a szemébe. ' Belenézett a tükörbe: „Ki­nek kellek én ilyen állapot­ban?” Megszólalt a telefon. A ba­rátja, Antonuskin hívta: — Hogy vagy? Mi újság nálatok? — érdeklődött An­tonuskin. — Faképnél hagyott a fe­leségem — nyögte kétségbe­esett hangon Rucskin. Lev Korsunszkij: Zöldség — Hogy te milyen szeren­csés fickó vagy! — mondta Antonuskin. — Tudod te, hogy milyen nagyszerű egye­dül, szabadon élni? — Ne fecsegj összevissza — tiltakozott Rucskin. — Egye­dül mit sem ér az egész. — Ostoba vagy. Szabad emberré váltál. Szabaddá, érted?! Nem tartozol felelős­séggel semmiért — mondta Antonuskin. — Eután azt te­szel, ami éppen jólesik. Fel tudod te fogni ennek a jelen­tőségét? „Ez szent igaz — lélegzett fel Rucskin. — Most már ha nem akarok menni zöldség­ért a boltba, hát akkor nem megyek. A padlót sem kell ezután körömszakadtáig mosnom. A szőnyegeket sem kell rázogatnom, porszívóz­nom!” Rucskint ezek a gondolatok jókedvre derítették. Kiment a konyhába. Elővett egy üveg földieperlekvárt, és amit ez­előtt nem tehetett volna meg, felbontotta és nekilátott. A vajat is jó vastagon kente, nem úgy, mint ahogy a fele­sége szokta. „Hogy élhettem le annyi évet vele — hökkent meg Rucskin. — Hiszen ez a nő kínzott, éheztetett engem. Nem engedett a labdarúgó mérkőzésekre. Nem ehettem kedvenc ételemet, a szalon­nát, mert mint mondta, attól elhájasodok. Micsoda boldog­ság: felébredni reggel és tud­ni, hogy az asszony — nincs, szóval, hogy lelépett. Hogy tudtam eddig elszenvedni ezt az örökké zsémbes, nagyszá­jú, durva fehércselédet!” És ebben a pillanatban nyílt az ajtó. A feleség top­pant be csomagokkal. — A Patyolat zárva. Sehol egy vegytisztító! — kiabált magából kikelve. — Te meg mit állsz itt, mint bálám szamara. Szedd magad, és lódulj zöldségért! Sigér Imre fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom