Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

1977. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minőségi Ellenőrző Részvénytársaság szakembe­rei megnézték a bútorokat, s kimondták az igent. A Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyáregységéből utazhatnak a termékek Kenyába. Az önálló exporttjoggal ren­delkező Villamos Berendezés és Készülék Művek minta­konyhákat szállít az afrikai országnak. A villamostűzhely és a hűtőszekrény mellé Szol­nokon készítik ezekbe a konyhákba a szekrényeket. A bútorok a már régebben is gyártott „Modul” család tag­jai — az afrikai klíma viszo­nyoknak megfelelően kissé átalakítva. A konyhaszekré­nyeket 17 féle elemből állít­hatják össze, 5 féle variáció­ban. Ellentétben a hazai bú­torokkal, ezeknek a termé­keknek minden felületét le­mosható dekoritlappal bur­kolják, s az összekötő csava­rok, csapok is nikkelezve, vagy rézből készülnek. Az alkatrészek egymás mel­lé borítva, alaposan becso­magolva hagyják el az orszá­got. A csomagolás: „páncél” — ez a szakkifejezés azt je­lenti, hogy a terméket a po­lietilén rétegen kívül három­szoros hullámpapír borítás védi. Előreláthatólag minden esztendőben 500 ezer dollár érltékű bútort exportál Ke­nyába a vállalat. Tegnap feladták az afrikai megrendelőknek az első szál­lítmányt — összesen 67 kony­hához az alkatrészeket, s ez nagy esemény a gyáregység, méginkább az iparág életé­ben. Sok vád éri ugyanis a bútoripart, azért, mert jelen­tős mennyiségű importált anyagot használ fel a termé­kek gyártásához, az exportja viszont más iparágakhoz vi­szonyítva kevés. A Kenyába szállítandó bútorok hazai anyagokból készülnek, csu­pán a dekoritlemezeket im­portálják az NDK-ból. Az üz­letkötés várhatóan jó példá­val jár más bútoripari válla­latok előtt, s megnyitja a külföldi piacok kapuit. Képünkön az utolsó ellen­őrzést tartják. Urbán László műszaki osztályvezető-he­lyettes az elemek kötését vizsgálja. Újabb üzletkötések a BNV-n A vásárváros tegnap több hazai delegációt és külföldi vendéget fogadott. Felkeres­ték a BNV-t az MSZMP megyei bizottságainak gaz­daságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárai és osz­tályvezetői, akiket Kovács Gyula külkereskedelmi mi­niszterhelyettes fogadott a vásárvárosban. Tegnap a BNV-n újabb üzletkötésekre is sor került. A Technoimpex vezetői szovjet, NDK-beli és jugosz­láv partnerekkel írtak alá megállapodásokat. A szovjet Stankoimporttal kötött szer­ződés értelmében még eb­ben az évben a magyar szer­számgépgyártó vállalatok 250 ezer rubelért szállíta­nak berendezéseket a Szov­jetunióba. Megállapodtak a jövő évi kölcsönös szállítá­sokban is, eszerint a Tech­noimpex több mint 3,5 mil­lió rubelért exportál szer­számgépeket, ugyanakkor 4 millió rubel értékben vásá­rolnak is szovjet berendezé­seket. A Technoimpex és a ju­goszláv Jeklotechna cég szerződése értelmében 200 ezer dollár értékű számjegy­vezérléses marógépet gyárt a jugoszláv vállalatnak a csepeli szerszámgépgyár. A Metrimpex külkereske­delmi vállalat 700 ezer ru­bel értékű szerződést kötött a lengyel Metronex-szel, mérő és ellenőrző készülé­kek jövő évi importjára. A Medicor francia partne­rével, a CGR-rel megállapo­dott, hogy a már több éve kialakított fejlesztési, gyár­tási és értékesítési együtt­működésüket kiterjesztik újabb termékekre, mint pél­dául a komputeres röntgen- berendezésekre és a BNV-n először kiállított komplett panelműtőre. Félmillió forintot érő tizedesvessző lfita, per, íteleft Túlkapások Odakapott. Az ujjáról le­jött a bőr, véres lett a gép. A többiek rohantak, bekötötték, orvoshoz küldték, délután dol­goztak helyette is. Másnap reggel azt mondták a műve­zetőnek, otthon a baltával... A baleset története így kez­dődött, s már majdnem befe­jeződött azzal', hogy sikerült megelőzni a váltóműszak bri­gádját. Az csak á bronz foko­zatot érte el, míg ők meg­kapták az ezüstöt. A „baj” akkor történt, amikor a vál­tás bejelentette a döntés nem igazságos, mert... Az üzemi baleset kitudódott, a brigádot elmarasztalták. Ez tehát az összetartás ke­vésbé szép példája. Az ellen­kezőjéről sokkal többet tu­dunk. Brigádnaplók sokasága számol be arról, hogy a kol­lektíva együtt, társadalmi munkában... Riportok, tudó­sítások beszélnek arról, hogy egy gyár. egy üzem, egy mű­hely közössége összefogott. S noha ez az általános, ez a jellemző, oda kell figyelni a negatív jelenségekre, az úgy­nevezett túlkapásokra is. Az egyik brigádvezető mondja, nem aludt, mert az~ éjszakái műszak után ment tanácskozni, délután pedig társadalmi munkába. .Fáradt, a héten 3 értekezleten is részt vett — alvás helyett. Sok megbízatása van. Talán túl sok. Ezekre a „kilengésekre’’ el­sősorban a tagoknak kell ügyelniük. Betartani a „tisz­ta játékot” úgy, hogy min­denki egyformán és időben vegye ki részét a munkából. (Legyen az akár társadalmi munka.) Igaz, nem árt, sőt hasznos, ha a brigádokon kí­vül mások is szemmel tartják mindezt. A munkaverseny- felelős. a szakszervezeti bi­zottság, a bizalmiak... Mert többek között ez is dolguk. H. J. Évek óta korrekt gazdasá­gi kapcsolat volt az AGRO- KER és a karcagi Magyar— Bolgár Barátság Tsz között. Kölcsönösen teljesítették kö­telezettségüket, az AGRO- KER határidőre szállított, a szövetkezet pedig pontosan fizetett. Az elmúlt esztendő­ben mégis peres felekként kerültek egymással szembe a tárgyalóteremben. A vitát egy félmillió forintot jelentő tizedesvessző váltotta ki. Az AGROKER félmillió forintot és annak kamatját követelte, amelynek jogosságát a tsz nem ismerte el. Vita, per, íté­let. A Szolnok megyei bíró­ság megerősítette a szövetke­zet álláspontját és elutasítot­ta az AGROKER. követelését. Ugyanis a karcagi tsz — a rizstermesztési rendszer gaz­dája — abban a hitben volt, hogy hatásos és anyagilag is kifizetődő, viszonylag olcsó import védőszert rendelt és használt fel. A megyei AG­ROKER a Legfelsőbb Bíró­ságnál megfellebezte az íté­letet. Az újabb döntésre visszatérünk. engedheti meg magának, hogy a magyar rézgálic árá­nak majd a tízszeresét adja az import vegyszerért. Az adásvétel előtt az AGRO- KER-nek módja lett volna a korrigálásra, hiszen a szerző­dések megkötését, hosszú kí­sérleti időszak és tárgyalások előzték meg. A gazdasági számítások is ezek alapján történtek. Akkor hát ki fizessen? Az AGROKER? A félmillió fo­rint hiánya egyelőre nála csapódik le, igaz, hogy ő a beszerző, a közvetlen partner, neki kell a szerződés feltéte­leihez szükséges adatokat pontosan ismerni. De honnan kellett volna tudnia, hogy a tröszttől rossz információt kapott? Ott vétettek? Vagy a Chemolimpexnéj kezelték nagyvonalúan a félmillió fo­rintot jelentő tizedesvesszőt? Egy biztos, az osztrák cégnek nem maradt adósa a magyar állam a félmillió forintot érő dollárral. A pontatlanság elkerülhető Elhamarkodott lenne a ti- zedesvesszős ügyből messze­menő következtetést levonni. Az azonban tény, hogy a több millió forintos gazdasági pe­rekben a jogos vagy jogtalan követelések hátterében túl gyakran fellelhető a felüle­tesség, az adásvételt, a vál­lalkozás teljesítését, a szállí­tásokat megelőző pontatlan, felszínes szerződéskötés. Kö­vetkezmény : a félreértések — amelyek még a legelején a kölcsönös együttműködés és pontos tájékoztatás révén tisztázhatók lettek volna — az utolsó pillanatban vagy utólag derülnek ki, amikor már nem könnyű, vagy túl késő a peres felekként egy­mással szembe kerülő, egy­mást hibáztató vállalatok vi­tájában igazságot tenni. K. K, Kísérletek, számítások után rendeltek Az elmúlt évig a rizs el­árasztása után az algásodás ellen rézgáliccal védekeztek. A tsz azonban hatásosabb vegyszert keresett. így került kapcsolatba többek között az osztrák Linzi-céggel, amely az algák elleni védőszerként a Busán nevű szert javasolta. Kipróbálták, a kisérlet bevált, már csak az árán múlott, hogy a karcagi rizstermeszté­si rendszer 4 ezer hektárén alkalmazzák-e. Mivel úgy tá­jékoztatták a szövetkezet szakembereit, hogy ez az al­gaellenes szer olcsóbb. (1267.50 forint/100 liter), mint az 1700 forintos rézgá­lic, számításokat végeztek és 1975 decemberében az AG- ROTRÖSZT-nél megrendel­ték az osztrák védőszert. A tröszt szerződést kötött a Rossz helyen volt a vessző Néhány héttel az adásvétel lebonyolítása után egy szo­katlan szöveget közvetített az AGROKER-hez a telexgép. A törszt közölte: pardon, rossz helyen volt egy tizedes­vessző, egy számrenddel odébb kell tenni, nem 1267,50 forint, hanem 12.675 (tizen- kétezerhatszázhetvenöt) fo­rint az osztrák védőszer „ára, Chemolimpex külkereskedel­mi vállalattal, hogy szerezze be az algicidet, s a védőszer meg is érkezett az országba. De mivel az árukat nem az AGROTRÖSZT, hanem a megyei AGROKER vállalatok forgalmazzák, az algicidet a tröszt a Szolnok megyei ke­reskedelmi céghez továbbí­totta, megjelölve a megren­delő szövetkezetei. Az AG­ROKER szerződést kötött a szövetkezettel, átadta az árut, közölte az árát és a végössze­get, amely 55 ezer 500 forint volt. A szövetkezet nyomban fizetett, és a védőszert a rizstermesztési rendszerhez tartozó gazdaságokhoz is el­juttatta. Az osztrák védőszer árára többször is rákérdezett, mert a társszövetkezetek számláin kisebb módosításo­kat kellett végeznie. tehát a tsz-nek nem 50 ezer, hanem 500 ezer forintot kell fizetni. Sőt most már a ka­matját is. Az AGROKER mit tehetett egybet, felszólította a tsz-t, amely azt válaszolta: nem fizetek! Indokolta, ha a vegyszer valódi áráról tájé­koztatják, nem rendeli meg, ugyanis sem a szövetkezet, sem a magyar gazdaság nem Versenyképesség, életképesség évi szokásos vándorgyűlése (május 20 A közgazdászok 21-én rendézték Siófokon) ezúttal a versenyképességet választotta fő témá­jának és ezzel kapcsolatát a szelektív, tehát a népgazdaság teherbíróképessége szerint rangsoroló fejlesztéssel. A versenyképesség egyébként igen összetett fogalom: jelenti azt is, hogy az adott gyátmányt a megrendelő szíve­sen megveszi és az eladóknak megfelelő árát hajlandó megfizetni, mert elfogadhatónak tartja. A versenyképesség másik termelési oldala azt jelenti, hogy a termék előállítási költségei az árba „beleférnek”, tehát hasznot hoznak a gyártóknak és a költségvetésnek egyaránt. Amikor tehát — így is mondhatjuk — életképes a termék. Az ország megélhetésének legfőbb forrósának nagy­sága attól függ, hogy termékei milyen áron kelnek el: mennyi hasznot hoznak, mennyire taksálják a világpiacon. Ez a magyarázata annak, hogy ez a kérdés az utóbbi idő­szakban állandó beszéd és vitatéma lett, s a tervek közép­pontjába került. A versenyképességet — mert sok mindenből összeálló fogalom — többminden szolgálja is. Például versenyképes lehet egy kevésbé korszerű termék is, ha az ára alacsony, de az önköltsége még ennél is alacsonyabb. Jobb azonban abból kiindulni, hogy egy korszerű termék biztosabban eladható jó haszonnal több piacon is, mint egy régebbi. A versenyképesség, a gazdaságosan exportálható, keresett termék pedig elsősorban a gyártmányfejlesztő asztalán szü­letik meg: hiszen a versenyképesség legfőbb hordozója maga a konstrukció. Az exportképesség javításához tehát nemcsak korszerű gyártási eljárások és gépek, jól szevezett üzemek, szilárd minőség, pontos piaci információk, jó nyersanyag stb. kell, hanem — és elsősorban — gyors, rugalmas, jó színvonalú gyártmányszerkesztés is. Erről pedig manapság kevés szó esik, mintha tartalékokkal csak a gépek, vagy a munkaidő jobb kihasználásában rendelkeznénk, s például a fejlesz­tések átfutási idejében ilyenek nem léteznének. Vagyis a az a gondolat ritkán válik hangsúlyossá, hogy a termék­szerkezetváltás, a korszerűsítés az alkotó műszaki embertől kell, hogy elinduljon. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen a fejlesztők érdekeltsége, vagy munkakörülményeik, milyen a helyzetük egy-egy vállalatnál és így tovább. S ezt nem is kell fel­tétlenül országos ankét keretében mérlegelni, külön-külön bármelyik gyárban érdemes napirendre tűzni ezt a vizs­gálódást, és szükség szerint változtatni. Ma például a műszeriparban, nemzetközi átlagban, 1—3 év alatt megújul a termékválaszték. Ehhez nálunk még mindig 4—5—6 év szükséges. Ha viszont egy ágazat átlagos fejlesztési átfutási ideje 50—100—200 százalékkal hosszabb a nemzetközi átlagnál, akkor nem csoda, ha a lassan készülő, a piacokon késve megjelenő gyártmányokért lényegesen kevesebbet kapunk. A hosszú átfutási időnek persze itt is több oka van. Például megnyúlhat az átfutási idő azért is, mert a kül­kereskedelem nem érdekelt különösebben abban, hogy egyes gyárak fejlesztő laboratóriumait gyorsan kiszolgálja. A kí­sérletekhez esetleg szükséges 1—2 kiló anyag, 1—1 speciális szerszám, vagy műszer elvész a külkereskedelmi vállalatok hatalmas tételei között. Ezek nélkül viszont a kísérletek, a próbadarabok nem készülhetnek el. Adódik gond abból is, hogy a jelenlegi vállalatokon belüli érdekeltségi rendszerben a fejlesztőket semmi nem ösztönzi, hogy világraszóló újdonsággal rukkoljanak ki. Akár merőben újat, akár a tavalyi megoldásnál csak kicsi­vel jobbat tesz le az asztalra, a bére ugyannyi. Ezen viszont már segíthetnének a vállalatok — falakon belül, önerőből is. Ha az újdonságból találmány lesz, akkor persze több­nyire más a heyzet. Az már kifizetődik a fejesztőnek, de a szabadalmi eljárás igen hosszadalmas, s amíg véget nem ér, addig nem jó, ha elindul a gyártás. Ez olyan ellent­mondás, amit fel kellene oldani. Az is lassítja a fejlesztést, hogy a vállalatoknak nagyon kell vigyázniok a fizikai-alkalmazotti létszám arányára. Tehát nem mernek elég embert felvenni a fejlesztésbe, mert ha megromlik ez az arány, kapják a fejmosást. Ezért olyan vállalatokkal kell a világpiacon versenyezniük, ahol a fejlesztésben — a fizikaiakhoz mérten — két-háromszorta többen dolgoznak. létszámmal különben sem szabadna taka- A f6Íl6SZtŐÍ rékoskodni, sehol sem. Kivált nem a fej­mosástól való félelem miatt. A fejlesztők a vállalat, a népgazdaság holnapi versenyképességét, élet- képességét „tervezik”. A holnapot pedig semmiféle mai érdekből, megfontolásból nem szabad kockáztatni. Ezt hang­súlyozta a közgazdász vándorgyűlés megnyitó előadása js: „a szükségletek kellő időpontban való felismerése, hang­súlyozta dr. Hetényi István, minden lényeges fejlesztési döntés alapja. A változtatás igényét nem az üzemen belül jelentkező gondokból, hanem ennél jóval előbb, az igény és a potenciál felmérésére alapozva olyankor kell felismerni, amikor a dolgok (még) jól mennek”. G. F. Új üzemrésszel gyarapodott Somogy megye legfiatalabb vá­rosának, Marcalinak egyik gyára, a Mechanikai Művek helybeli gyáregysége. Az új üzemcsarnokban - amely egy folyamatos beruházás első része - olajkályhák készülnek Nagy exportüzlet a láthatáron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom