Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-20 / 117. szám
1977. május 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két napig a megyében Német pártdelegáció érkezett tegnap Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a hattagú német pártdelegációt megyénk politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Vendégek érkeztek tegnap délelőtt az NSZK-ból Szolnok megyébe. A Német Kommunista Párt hattagú delegációját — amelyet VI- rich Stoheker, a mannheimi tartományi pártbizottság titkárságának tagja vezet — a megyei pártbizottság székházában fogadta Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára. A fogadáson részt vett dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, ott voltak a megyei pártbizottság titkárai, osztályvezetői, a megye álla- lami, társadalmi szerveinek vezetői is. A kölcsönös üd,vözlés után Andrikó Miklós tájékoztatót tartott megyénk politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről, majd a vendégek kérdéseket tettek fel,_ amelyekre megyénk vezetői válaszoltak. A delegáció tagjait többek között érdekelte a megyei pártbizottság munkája, szervezeti felépítése, a pártbizottság osztályainak tevékenysége, a pártalap- szervezetek élete, a nők helyzete — bérezése, tanulása, szerepe a társadalmi, gazdasági életben, a vezető testületekben — az ipari munkássá nevelés magyarországi, egyben megyei problémái, ifjúsági szervezeteink — KISZ, úttörőszövetség — munkája. A délutáni program a városi tanácsnál kezdődött. Kukri Béla tanácselnök üdvözölte a delegációt, majd néhány mondatban bemutatta a 74 ezer lakost számláló Szolnokot. Ezt követően átnyújtott a vendégeknek több. a megyeszékhelyet ismertető képes kiadványt. A baráti beszélgetés után buszra szálltak és városnézésre indultak. Az első „állomás” a Tisza- liget volt, ahol a sportlétesítményeket nézték meg. Majd a Vosztok úti, a Zagyva-parti és az épülő Széchenyi lakótelep következett. A vendégek elismerően nyilatkoztak arról, hogy a régi, öreg családi házak mellett mennyi az új, modern, többemeletes épület. Különösen a Széchenyi városrész nyerte meg tetszésüket. Néhány percet a Jubileumi téren is időztek. Megnézték a személypályaudvar épületét, s nagy elismeréssel nyilatkoztak; róla. Az alig egyórás városnézés után Szekeres Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében Űjszászra utaztak. Az újszászi Szabadság Termelőszövetkezetben Lovász Dániel, a szövetkezet elnöke köszöntötte a pártd,ele- gációt. Jelen voltak a község és a tsz párt-, állami, társadalmi szerveinek vezetői is. A vendégek a tsz-el- nökének tájékoztatójából megismerhették a szövetkezet életét, termelési eredményeit, a szövetkezeti demokrácia helyi érvényesülését, valamint a párt és ifjúsági szervezet helyzetét. A községi látogatás este, közös vacsorával zárult. A hattagú német pártdelegáció ma Martfűre, a Tisza Cipőgyárba látogat, ahová elkísérik őket megyénk vezetői is. A delegáció még ma, a kora délutáni órákban visszautazik Budapestre. fl hűtőgépgyári munkaerőmozgásról Laboratóriumi „uegyelemzés” Tavaly a jászberényi Hűtőgépgyár munkásainak körülbelül 20 százaléka változtatott munkahelyet. Ennyien léptek be a vállalathoz, .illetve hagyták ott az üzemet. Nem nagy tehát a 'fluktuáció. Azonban még ez a viszonylag kis cserélődés is megköveteli a rendszeres, alapos vizsgálatot. így válik lehetővé, a később" talán már komoly munkaerőgondokat okozó hiányosságok időbeni feltárása. A vállalatnál a munkapszichológiai laboratórium félévenként részletes jelentést készít a fluktuációról. Elemzi a ki- belépések okait. Figyelemmel kíséri az új dolgozók beilleszkedését. Az évente kétszeri alapos elemzésen kívül az illetékes osztályokat negyedévenként tájékoztatja a munkaerőmozgás legfontosabb adatairól. A tavalyi ' munka eredményeit és a legfrissebb idei mutatószámokat idézve beszélt Losonczi Tibor üzem- gazdasági főosztályvezető a vállalat munkaerőhelyzetéről. A jó néhány évig tartó ki- belépési láz 1976-ra csillapodott. Két éve még a dolgozók 30 százaléka cserélődött ki januártól decemberig. Az elmúlt év végén azonban a fluktuációt érzékeltető mutatószám már 20 százalékra csökkent. A kedvező változást Losonczi Tibor döntően a tavaly érvénybe lépett rendeletek hatásának tulajdonítja. A munkaerőtoborzás (-csábítás) szabályozása, a munka- vállalás feltételeinek megváltoztatása kedvezett a Hűtőgépgyárnak. Kevesebb például a bérek „felsrófolá- sa” érdekében elvándorló, illetve belépő dolgozó. A kedvező változás ellenére, sajnos még ma sincs minden rendjén. Néhányan mostanában is a magasabb keresetért változtatnak munkahelyet. A megállapítást bizonyítja: a vállalatot elhagyó szakmunkások 80 százaléka néhány év múlva visszatér. Főleg a fiatal, á nemrégen felszabadult szakemberek Jcözött gyakori a néhány éves kitérő. A Hűtőgépgyár üzemeiben ugyanis alacsonyabban tartja a bérüket, hogy jól képzett, rutinos társakkal dolgoznak együtt. Máshol, kisebb üzemben viszont a legfrissebb oklevéllel is megugorhat a „pénzük”. Két-három év múlva azután úgy jönnek vissza a hűtőgépgyári fejlettebb műszaki és jobb szociális körülmények közé, hogy munkakönyvükben az előző cégnél elért magasabb kereset szerepel. „Ha máshol is betartanák a munkaerőcsábítás megszüntetésére hozott rendeletet, a fiatal szakmunkások nálunk maradnának. A kieső néhány év alatt pedig, a mi sajátos körülményeink között hasznosítható gyakorlatot szerezhetnének” — mondja Losonczi Tibor. A munkaerő mozgásában tehát nagy szerepet játszanak a Vállalaton kívüli okok. Az üzem „házatáján” is van azért mit tenni. Tavaly, a második félévben például 43 olyan dolgozójuk hagyta ott munkahelyét, akit nem a szakmájában foglalkoztattak. Csökkenthetnék a munkaerő fluktuációját akkor is, ha többet foglalkoznának az újonnan felvett dolgozókkal, hiszen — mint a legtöbb üzemben — itt is az egy-három éve a vállalatnál dolgozók adják a kilépők többségét. A munkahelyi vezetők, a munkatársak segítségével viszont megtarthatnák őket. A munkapszichológiai laboratórium vizsgálatai nyomán ismert a „recept” is. A megoldás módját a már tapasztalt hiányosságok jelzik: a belépők gyakran nem ismerik jövendő munkájukat, a várható keresetet, nem sikerül a kollektívába beilleszkedniük. y. sz. j. Napirenden A szarvasmarhatenyésztés ■'Kevés szó esett eredményekről azon a szarvasmarha-tenyésztési tanácskozáson, amelyet tegnap tartottak Szolnokon, a megyei állategészségügyi állomás székházában. Az ülés célja nem a sikerek elkönyvelése volt, hanem az átlagosnál gyengébb tenyésztési eredményeket elért mezőgazda- sági nagyüzemek hibáinak elemzése úgy, hogy egyúttal a legsürgősebb feladatokra is felhívják a szakemberek figyelmét. A megye huszonegy termelőszövetkezetének állat- tenyésztőit hívták i|neg a tanácskozásra, köztük hét olyan téeszét is, ahol a megye tejtermelési átlagát meg sem közelítették az elmúlt évben. ' Lengyel Gyula, a megyei Állattenyésztési Főfelügyelőség igazgatója a szarvasmarha-tenyésztés megyei helyzetét értékelte. Kiemelte: főleg a gondatlan üzem- és munkaszervezés, az egységes üzemi szemlélet hiánya, a munkadíjak rossz elosztása, a szálas és tömegtakarmányok betakarításának, tárolásához elhanyagolása, a sok improduktív (keveset, vagy egyáltalán nem tejelő) tehén állományban tartása a legjellemzőbb okai az eredménytelenségnek. Csak a felsorolt hibák kijavításával érhetnek el sikereket a gazdaságok. Dr. Mikó József, a hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára harmincéves tenyésztői tapasztalatok birtokában adott sok hasznos, gyakorlati tanácsot. Sípos Lajos, a szolnoki Állattenyésztési és Takarmánytermesztési Együttműködés — az AGEOCOOP — osztályvezetője a vállalkozás tevékenységét, szolgáltatásait ismertette a résztvevőkkel, A KUDARCOK UTÁN Az idei döntő év az építőipari szövetkezetekben Már tavaly, az OKISZ VII. kongresszusán úgy értékeltek: általában rossz évet zárnak, nem teljesítik terveiket az építőipari szövetkezetek. Akkor — 1976 októberében — Rév Lajos, az OKISZ elnöke így fogalmazott: Előreláthatólag tizenhét építőipari szövetkezet kerül nehéz helyzetbe az év végére. Nem teljesítik a lakás- építési előirányzatot, s a gazdálkodásban is súlyos hiányosságok vannak. □ Ez volt 1976 végén az építőipari szövetkezetek helyzetének egyik jellemzője hazánkban. Nem kivétel alóla Szolnok megye szövetkezeti építőipara sem. Az öt, lakásépítésre kijelölt szövetkezet közül mindössze a Jászsági Építőipari Szövetkezet munr kája, gazdálkodása mondható jónak. Példájukat néhányszor idéztük már. Hamar felismerték, hogy csak úgy maradhatnak verseny- és életképesek a piacon, ha összefognak az állami nagyiparral. Ez aztán azt eredményezte, hogy lakások százait építették fel az Állami Építőipari Vállalattal közösen a Jászságban, s hogy fejleszthették közben eszközeiket, felszerelésüket is. Sajnos, a jászsági példája az egyetlen. Mérleghiánnyal zárta az évet a mezőtúri és a törökszentmiklósi szövetkezet, s Karcagon pedig olyan helyzet alakult ki 1976 végén, 1977 elején, hogy senki se remélte : „megússzák” veszteség nélkül az eltelt évet. Tulajdonképpen mire vezethető vissza a sok visszásság, amely a negyedik ötéves terv végén, s az ötödik elején bekövetkezett az építőipari szövetkezetekben? Egyszerű lenne szubjektív oldalról keresni az okokat. Mert valóban: nem mondható egyik-másik helyen stabilnak, igazán jónak a vezetés, az irányítás, a munkaszervezésről meg beszélni is alig lehet. Mégis, nagy hiba lenne csak a szövetkezeti vezetésre hárítani a bajok okát. Alapvető: a szövetkezeti építőipar eszközszegénysége, felszerelésének sok hiánya. És még valami, szorosan ezzel együtt: miközben a nagyipar új, fejlett technológiát honosít meg, jól képzett, erre is képesített szakember- gárdával rendelkezik,.— addig az építőipari szövetkezetekben jobbára a hagyományos munka, s a nagy fizikai erőt igénylő, gépesítés nélkül sokkal lassabban haladó, (ezért is drága) építő tevékenység az uralkodó. Amíg a nagy lakásépítő programunk nem bontakozott ki teljesen, csak a nagyon előrelátó, jól képzett szövetkezeti szakemberek sürgették az építőipari szervezet megújítását, a felszerelések, a gépek és a berendezések beszerzését, s a jól képzett szakvezetők beállítását. Még 1970-ben, a nagy tiszai árvíz után is jól vizsgáztak a Szolnok megyei szövetkezetek. Bajbajutott családok százainak házát húzták fel Szabolcsban, s másutt. A gondok akkor kezdődtek, amikor a vidéki városokban, nagyközségekben is tömeges igény (és szükség is!) jelentkezett a többszintes lakóépületek iránt. Egyidőben a szövetkezeti építőipar sok településen „besegített” az ipar- telepítés nagy munkáiba, valamint rájuk várt az óvodák, az iskolák, az üzletházak, a művelődési otthonok s egyéb közérdekű létesítmények megvalósítása is. Summa summárum: 1976- ban ötszáz lakást kellett volna, — soros munkáik mellett — felépíteniük a megye szövetkezeteinek. Adósak maradtak. Nincs értelme múlt időn sajnálkozni. Mégis le kell szögeznünk: a felismerés, az előrelátás hiányának, a „szegénységnek” a bosszúja ez. z Nem vonhatja ki magát belőle egy szövetkezet, de az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége sem. 0 A Nagykunsági Építőipari Szövetkezet példáját már előbb idéztük. Nos, ez a szervezet azt is példázza, ha az objektív bajok szubjektív tényezőkkel párosulnak, nagyon nehézzé válhat a helyzet! A karcagi szövetkezetben ugyanis 1976 a kudarcok, a békétlenségek és a veszteségek éve volt. Ez év februárjában rendkívüli közgyűlésen döntött a tagság. Visszahívta az elnököt, lemondott megbízásáról a főkönyvelő, s az amúgy is műszaki vezető nélkül dolgozó tagok is latolgatták: maradjanak vagy keressenek könnyebbet, jobbat, megbízhatóbb munkahelyet maguknak? Mi történt két év alatt? Hiszen 1973-ban még a megye kiváló építőipari szövetkezete kitüntetést is megérdemelték! Jobbára az, ami a többiben. A feladatok, amelyek nemcsak Karcag, hanem a Kunság fejlődését is meghatározták, rég meghaladták a szövetkezet erejét. Ehhez csak még egy tény: 1974 július 1 és 1975 június 30 között 832 ember jelentkezett munkára, illetve lépett ki a szövetkezetből. Műszaki vezetők adták egymásnak a kilincset, s az építkezéseken egyre többször vétettek a társadalmi tulajdon ellen is. Lazult a munkafegyelem, s meglazult a vezetőség iránti bizalom is a becsületes emberekben. Feljelentések, vizsgálatok, felelősségre vonások követték egymást. Jó két hónapja, hogy az új elnöknek bizalmat szavazott a tagság. Akkor senki se tudta, mikor fejezik be és hogyan a művelődési központ korszerűsítését, s mikor épül fel, Tiszafüreden huszonkét család lakása? A művelődési központban május elsején nagygyűlést tartottak, s a huszonkét család éppen a múlt héten költözött új otthonában Tiszafüreden. Természetesen nem az új elnök „váltotta meg” a nagykunsági építőket. Nem is dolgozott helyettük. De rendet csinálni, fegyelmet szilárdítani, dolgozni, mellé állt a szövetkezet pártalapszerveze- te, s a becsületes törzsgárda is. Nem is egy új vezetője van a közösségnek. Igyekeztek szót érteni a tagokkal, s változtatni a helyzeten. Nem minden sikerült. Közben két jó brigád, ötvennégy dolgozó elhagyta a szövetkezetei, bármennyire is szerették volna megtartani őket. Voltak nehéz napok, viták is. Mégis, háromszázegy ember első negyedéves terve jól sikerült. Nagy erővel dolgoznak á százhúsz személyes ipari tanuló kollégium építésén, rövidesen negyvenegy lakás építéséhez fognak a karcagi Fő téren, s jól halad a Varró utcai hatvan ME- SZÖV-lakás építése is. Ennyit máris sikerült — jórészt szubjektív oldalról változtatni. Tagadhatatlan, hogy a KISZÖV, az OKISZ, s a megyei szervek jóindulatú — esetenként forinttal is mérhető — segítsége is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez a szövetkezet, meg a többi építőipari is képes legyen nagy feladatai határidős, jó minőségű teljesítésére. A bíztató kezdet, az emberek munkaszeretete, egy akarata — az alap — már megvan. Tizenegy brigád, több mint száz tagja csatlakozott a csepeli fölhíváshoz, munkaversenyével azt akarja elérni, hogy 1977 a kibontakozás éve, a jó kezdete legyen. A megyei szövetség a karcagi, a mezőtúri és a törökszentmiklósi példákból levonta a tanulságokat. Nagy elszántsággal és segítőkészséggel fogott az építőipari szervezetek talpra állításához. Erősítik a vezetést, a szakmai irányítást. Buzdítják őket a különböző pályázatokra, hiszen azokkal az OKISZ, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium anyagi támogatását is elnyerhetik a biztonságos jövőhöz. A munkahelyeken, a szövetkezeti építőiparban most arra kell törekedni, hogy megmaradjon minden becsületes munkás a posztján. Javítani élet- és munkakörülményeiket, könnyíteni is azon, hogy ne kívánkozzanak máshová. És meg is fizetni a lehetőségekhez képest a jó munkát. Mert a szövetkezeti építőiparra ezután is nagy feladatok hárulnak. Sóskúti Júlia A mezőtúri Ruhaipari Szövetkezetben holland és nyugatnémet bérmunkát végeznek; gyermek és felnőtt kabátokat varrnak. Képünkön Kun Lajosné, a gomblyukvarró automatát kezeli ' (MG)
