Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
1977. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üvegtechnika üzeme 20 millió forint értékben gyárt az idén laboratóriumi felszereléseket. A lombikok, mérőhengerek, pipetták, üvegcsapok az OMKER megrendelésére készülnek A fejes salátát a csirkék kapták Vizsgálódás egy panaszos levél nyomában „Sajnos Csépán elszomorító a helyzet. Sok esetben a helyi áfész és a most mór kirendeltségként működő ZÖLDÉRT nemhogy önbizalmat adna ügyfeleinek, illetve termelőinek, hanem éppen fordítva, megutáltatja a kertbarátokkal a zöldségtermelést.” Ifjú Pigniczki József, csépai olvasónk írt így szerkesztőségünknek. Termelőszövetkezeti tag, 380 négyszögöles kertjében salátát, kelkáposztát, káposztát, zöldségeket termel. Helyben értékesíti, ha tudja. A helyi átvételt kifogásolja. n termelő panasza — Nem írtam volna le mindezt, — mondta levélírónk, akit Csépán otthonában kerestünk fel — ha nem tudnám, hogy igazam van. Minden fogyasztásra alkalmas zöldségfélét át kell venni minősíteni, és aszerint fizetni. így szól egy tavaszon megjelent rendelet. Ezért furcsának találom, hogy május 3-án a kifejezetten szép tömött fejű nehéz salátámért darabonként 40 fillért fizettek. Átvételkor ugyanis a ZÖLDÉRT embere megnézte az árut, kijelentette, hogy „vacak”, s ezekután másnap 40 forintot kapott a feleségem az áfész átvevőtől a száz fej salátáért. így aztán ahogy érett, vagy öt-hatszáz fej salátát megetettem a csirkékkel. Minek bosszankodjam? flz átvevő tehetetlen Palotai Lászlóné az áfész átvevője. A zöldfélét, mint mondja, a szállítás napján, lehetőleg a kövesút mentén veszik át. — Ügy van az, hogy a ZÖLDÉRT kocsikísérője megnézi milyen, és megmondja nekem, mennyit fizethetek érte. Ha Kun Zoltán mondja ennyi, meg eny- nyi, azt fizetem. — Május 3-án Szolnokon 3.50—4.50 volt egy fej saláta. Maguk 40 fillért adtak a termelőnek. — Tessék elhinni, néha majdnem sírok velük, amiért ilyen kis pénzt kapnak. Sajnos én nem tehetek semmit, legfeljebb feladom az állásomat, mert mindig engem szidnak. Csépán a vasútállomásnál saját kirendeltséget működtet a ZÖLDÉRT, összesen tízen dolgoznak benne. Irodai és fizikai dolgozók. Palotainé hamar megtalálja Kun Zoltán kocsikísérőt. U szabvány — Tényleg én minősítek, mert én viszem tovább az árut, nekem mondják Szolnokon, Budapesten, vagy Miskolcon, hogy nem kell, ha rossz. Különben öt éve csinálom, ránézésre is megmondom milyen. És nem én találtam ki. Tessék itt a könyv, ebben-- pontosan le van írva a szabvány. A Magyar Szabványügyi Hivatal 1974-ben megjelent Szabványgyűjtemények gyümölcs- zöldségfélék, gombák című kiadványáról van szó. Benne valóban olvasható, hogy az I. osztályú saláta 16 dekagramm súlyú, dús, tömött fejű. Az ilyen minőségűért május 3-án, máshol 1.60-at fizettek. Ki tudja már eldönteni, milyen minőségű volt valóban ifj. Pigniczki József ék salátája. A termelő szerint igen szép, tömött fejű, nehéz. A „minősítő” úgy emlékszik, épphogy alkalmas a fogyasztásra. Ez év tavaszán miniszter- tanácsi rendelet határozott az átvételről, az értékesítésről. Természetesen kimondja, hogy az érvényben lévő magyar szabványok szerint minden fogyasztásra alkalmas terméket át kell venni. A csépai ZÖLDÉRT kirendeltségen tudják ezt. Vádolják azonban a termelőket, azt mondják a szép, kiváló minőségű primőrt messzi piacokra is elviszik a busás haszon reményében. A helyi átvevőhöz sokszor csak az áru selejtje kerül. Hosszú az út a fogyasztóig Az áfész-átvétel járási szervezéséről tárgyalnak éppen Kunszentmártonban Kovács Tivadar járási áfész igazgatóelnök szobájában a ZÖLDÉRT vezetői. Június elsejétől mind a tíz községben az áfész megbízottja lesz a felvásárló. A ZÖLDÉRT így a termelőkkel valóban kapcsolatban lévő helyi szervekre bízza ezt a munkát. A csépai panaszról nem tudnak. Azt igen, hogy döcögős ott az áfész és a ZÖLDÉRT kirendeltség munkája is. Egyet azonnal leszögeznek: a termelő előtt az áfész átvevő köteles minősíteni az árut. És nemcsak szemrevételezéssel, hanem méréssel is. Ha vita van, kérhetnek felülvizsgálatot. Ha vita van. Dehát nem vitára, értetlenségre van szükség, hanem több zöldségre. Sajnos helyenként hosszú és akadályokkal teli az út a termelőtől a fogyasztóig. Sóskúti Júlia Szedik a kamillát Befejeződött a KGST tanácskozás Nemcsak Magyarországon, hanem a KGST-ben résztvevő többi országban is a gépipar forgácsoló-szakmunkás- hiánnyal küzd. E probléma megoldását segíthetik az NC (számjegy), illetve számítógépvezérlésű szerszámgépek. Kezelésük nem kíván képzett szakembert, amellett termelékenységük a hagyományosnak három-négyszerese, esetenként ennél is több. Igaz, ma még drágák, de még ilyen körülmények között is a jövő ezeké a gépeké. Vasárnaptól Szolnokon, a városi tanács ‘nagytermében tartotta XII. ülését a KGST- tagországok és a JSZSZK meghatalmazott képviselőinek tanácsa. A tanácsülés munkatervet dolgozott ki a KGST Végrehajtó Bizottsága által elfogadott fő feladatokra. Ezek a feladatok az NC vezérlő rendszerekhez szükséges elektronikai elemektől kezdve a gördülővezetéken, golyósorsón, szerszámtárakon, szerszámtartókon, stb. keresztül a legspeciálisabb tengelykapcsolókig a korszerű technika rendkívül széles területét ölelik fel. Az értekezleten foglalkoztak a kutatás feladataitól kezdve a sorozatgyártásig terjedő teljes folyamat minden részletével, s egyben ellenőrizték a korábbi feladatok végrehajtását is. Tegnap a jegyzőkönyv aláírásával zárult a tanácskozás, Az Alföld szikes legelőin — Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Hajdú, Szolnok megye vidékein — gyűjtik az orvosi székfűt, a kamillát. Leginkább a tiszántúli mezők sárgulnak, másutt kevesebb az értékes gyógyfűtermés. Bács-Kiskun megyében az intenzív legelőgazdálkodással pusztulnak a vadontermők, így a kamilla is csak a dű- lőutakon, árkok mentén található. A felvásárló szervek, az értékesítési és fogyasztási szövetkezetek felhívják a gyűjtők figyelmét a lelőhelyekre, s az iskolások körében is hirdetik a kamillagyűjtést. így már érkezik az illatos rakomány a kun- szentmiklósi, szabadszállási és Solt'környéki szikesekről, Pártcsoportok a Kossuth Tsz-ben A pártszervezetekben gyakorta elhangzik: ahhoz, hogy színvonalas legyen egy-egy alapszervezetben a munka, élénk a pártélet, ahhoz elsősorban a pártcsoportoknak,' ezek-* nek a kis kommunista kö? zösségeknek kell jól dolgozniuk. Amikor erről beszélgettem Ipacs Pállal, a jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet üzemi pártvezetőségének titkárával, kijelentette: „és ehhez meg kell találni a megfelelő bizalmikat, akik politikai, általános és szakmai műveltségük, emberi magatartásuk, kommunista mivoltuk alapján a legmegfelelőbbek e sok irányú feladat ellátására”. Sok irányú a munkájuk? Ez nem vitatható, hiszen korántsem merülhet ki abban, hogy beszedik a tagdíjakat, hogy egy-egy taggyűlés előtt ösz- szehívják a csoportot és elmondják: erről meg erről lesz szó, majd mondjatok ti is véleményt. o Ebben a közös gazdaságban százkilenc kommunista három alapszervezethez, ezen belül tizenkét pártcsoporthoz tartozik. Az alapszervezetek felépítése igazodik a gazdasági ágazatokhoz: állattenyésztés, növénytermesztés-gépesítés, egy közösségük pedig a pórtelki üzemegységben dolgozik. Kik vezetik a pártcsopor- * tokát? Mindenekelőtt olyanok, akik a munkában, a többlet feladatok vállalásában kitűnnek. Hatan végeztek közülük valamilyen politikai. iskolát, egy bizalmi esti egyetemi és egy a szakosító vizsgán is túljutott a marxizmus—leninizmus egyik ágából. Van közöttük középiskolai és több egyetemi végzettségű is. És mivel valamennyien tisztában vannak azzal, hogy napjainkban a megszerzett ismeretek nagyon hamar elévülnek, tehát szükség van azok állandó frissítésére, mindannyian részt vesznek a pártoktatásban és évenként egy-két alkalommal az üzemj pártvezetőség továbbképzést is tart számukra. A 2-es számú alapszervezet vezetősége egy éve bevezette, hogy minden vezetőségi ülésükön egy-egy bizalmi beszámol a csoport munkájáról, mit dolgoztak, miként hajtották végre munkatervüket. Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy összejöveteleiket a kötetlen, elvtársi eszmecserék jellemezzék, hogy az eddigieknél is céltudatosabban szolgálják a párttagság szervezeti és cselekvési egységét, a kommunista közösség erősödését. o — Érdemes beleolvasni a csoportok munkaterveibe. Kiderül ezekből, hogy a taggyűléseken napirendre kerülő témák előzetes megbeszélésén túl egyéb kérdésekkel is foglalkoznak, az I-es alapszervezet pártcsoportjai például a szocialista brigádok munkájával, a pártépítésből adódó feladatokkal, a pártmegbízatások teljesítésével. A Il-es kis közösségeiben napirendre került vagy kerül a. Hazafias Népfront programjának, a mozgalom kerületi bizottságának tevékenysége (a téesz-ből huszonnégy kommunista dolgozik a népfrontban), a nyári betakarítási munkákra való felkészülés, a takarékossággal kapcsolatos további feladatok. A III-as alapszervezet csoportjai — ők dolgoznak a legnehezebb körülmények között, szétszórt tanyai településen, munkahelyeken — a munkaversennyel kapcsolatos további teendők, a pártrendezvényeken való részvétel értékelése volt, illetve lesz mint időszerű téma, többek között a csoportülés napirendjén. Mert az természetes, hogy egy pártcsoport összejövetel csak akkor lehet eredményes, ha mindig a legaktuálisabb kérdéseket vitatja meg a közösség. A szövetkezet kommunistái elmondják, ők legszívesebben a gazdasági kérdésekről tárgyalnak, ezek állnak ugyanis a legközelebb hozzájuk. Példaként említették: önkéntes őrjáratokat szerveznek, amikor azt vizsgálják, milyen a társadalmi tulajdon védelme a gazdaságban és ha valahol szabálytalanságot találnak, azt közük a vezetőséggel. De a pártcsoportok vállaltak védnökséget a szocialista brigádok felett: segítenek a vállalások elkészítésében, a kommunista műszakok szervezésében. o Megszokott, hogy a műhelyben ha valaki „úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen, figyelmeztetjük: komám ez így nem lesz jó. Ne csak sétálgass, dolgozz is!” Ha valaki késik a munkakezdésről a műhelyvezetőnek nem kell szólni, rendre intik azt a többiek, elsősorban a kommunisták. Példának említik: korábban elég sokszor volt gond amiatt, hogy egyesek ittasan mentek be dolgozni. Ma ez szinte teljesen megszűnt. Az egymást figyelmeztető, jóra intő szónak megvolt a foganatja. És talán azért is, mert akik a munkafegyelem érdekében szót emeltek, azok jártak elöl jó példával. o A pártmegbízatások teljesítése kötelesség. Igenám, de ahhoz olyan feladatot is kell adni, ami mérhető, teljesíthető. Vagyis konkrét tennivalókat. A Kossuth Tsz alapszervezeteiben a pártcsoportok kezdeményezték az egyenletesebb társadalmi munka elosztást, vállalást. Ennek tulajdonítható, hogy minden egyes kommunistájuknak van pártfeladata. Új módszer, hogy a teljesítésekről nemcsak egyszer tárgyalnak évente. A párt- csoportüléseken megegyeznek: a következő taggyűlésen ki lesz az a két kommunista, aki a nagyobb közösség előtt beszámol tevékenységéről: Kérdem: és ha nincs jelentkező? A válasz: „akkor mi jelöljük ki magunk közül, hogy most te következel elvtársam!” És mindig lehet találni mindenkinek feladatot? „Igen — mondják —, sőt, a csoportok közösen is találnak maguknak tennivalót.” így kapja meg például rendszeresen Szaszkó néni — 90 éves, régi párttag — a különböző folyóiratokat, mert még mindig szívesen olvasgat. Pártcsoportja tagjai viszik neki el minden évben a kocsira való tűzifát és rakják be a kamrájába. Éppúgy mint Bessenyei néninek, akinek még a házát is kijavítgatták szabad idejükben. Lám, ilyen feladatokat is vállalhat egy pártcsoport. e Az MSZMP KB Titkársága 1975. novemberében — a pártcsoportok munkáját elismerve, fontos feladatnak jelölte meg munkájukban, hogy fejlesszék politizáló tevékenységüket, alakítsák ki a párt politikájának megfelelő helyi tennivalókat, következetesen harcoljanak a végrehajtást akadályozó nézetekkel és jelenségekkel szemben. Rendezvényeik, a kötetlen eszmecserék az eddigieknél céltudatosabban szolgálják a párttagság eszmei, politikai és szervezeti egységét, a kommunista közösség erősödését, körültekintően foglalkozzanak a párttagok személyes ügyeivel, gondjainak problémáinak megoldásával. E követelményeknek akarnak eleget tenni a Kossuth Tsz legkisebb kommunista közösségei is. Sikerrel. Varga Viktória Á legkisebb közösségek A Vasipari Vállalat mezőtúri üzemében takarmánykeverő berendezések alkatrészei készülnek. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár megrendelésére az idén több mint 5 millió forintért szállítanak alkatrészt
