Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 15. V ilika valamikor szép lehetett. Arca üde volt, és a kék szemét minden művezető megjegyezte magának. Most harminckét éves. Tizenhét éves volt, mikor férjhez ment, néhány hónapra rá megszületett a nagyfia. Egy nyárikonyhát béreltek a munkahelyük közelében, abban laktak. Vidékiek voltak, férje lakatos, ő segédmunkás, honnét szereztek volna lakást? A nyárikonyha háromszor négy méter volt. Ha a szekrényajtót ki akarták nyitni, előbb be kellett csukni az ablakot. Este, ha fürösztötte a fiát, a férjének a folyóson kellett várakoznia. Szerencsére váltott műszakban dolgoztak, különben örökké egymás sarkát tiporták volna. Rossz emlékű idők voltak. Egyszer elkeseredésükben az is megfordult a fejükben, hogy elválnak. Férje is hazamegy a szüleihez, ő is. De mjre elhatározták magukat, jött a második gyerek. Tíz év után a sufniba még egy gyerek! Kinek kellett?! A tizenötödik évben végre lakást kaptak. Valika titkárnő lett, férjét kitüntették. Erkélyükről odalátni a régi nyárikonyhára. Ha Valikénak rossz kedve van, csak kimegy az erkélyre, és körülnéz. A palatetős épület még tartja magát, de már nem sokáig. Bontják az utcát, árkádos üzletsort építenek a helyén. Még néhány hónap, és a nyomorúság emléke végleg eltűnik a szemük elől. Fölrepül a levegőbe. szétesik, és beleomlik a földbe. Valika minden reggel fejfájással ébred. A férje ötkor kel a fia félhatkor, a kicsi meg sokszor már hajnalban a hasán ugrál. Nyolckor mikor bejön az irodába, már csak azt várja, hogy leülhessen végre. Szerencsére ilyenkor még senki sincs benn. A tervezők jöhetnek tízre, délre. Még azt is megtehetik, hogy egyáltalán nem jönnek be. Ö nem teheti meg! Neki ott kell ülni az üres irodában, őrködni, hátha jön valaki. Ha véletlenül vásárolni akar, rohan, kapkod, veszekszik az eladóval, és cipeli a csomagokat a fájós karjával. Miért van az. kérdezgeti ilyenkor magától, hogy neki még a vásárlásban sem lehet öröme? Valikénak ma különösen fáj a feje. Mikor meglátja az íróasztalán a papírokat, a halántéka is lüktetni kezd. Gépelés. Az kellene! Egy sort sem fog leírni. Gépeljen mindenki maga. Ö titkárnő Vagy nem dolgozott már eleget életében? Hét évig az üzemben. Emelgette a húszkilós dobozokat, nyolc órát állt a gép mellett. Egy hideg, nyirkos csarnokban, ahol valahonnét mindig fújt a szél. Mintha alagútban lennének. Talán a feje is azér fáj örökké. Rágyújt, az első cigaretta mindig elkábítja. Igazából csak a második esik jól. Hogy mi történt ma az urával? Reggelit kért tőle. Tizenöt év alatt nem volt rá példa, ötkor kel, megeteti a nagyfiát, tízórait csomagol neki. Mennyit eszik az a gyerek! Hadd egyen, sportoló. Ha rámegy az egész fizetése, akkor is jóllakatja. De az ura? Soha nem szokott otthon reggelizni. Fölkel; fölöltözik, és a gyári büfében vásárol magának valamit. Hogy szoktatta volna rá a nyárikonyhában ? A kenyeret is a ruhásszekrényben tartották. És ma, ahogy reggelizik a nagyfiú, odajön az asztalhoz a férje, azt mondja, adjál nekem is. Mit, kérdezi ő? Csak annyi van itthon, amennyi a gyerekeknek elég. Éhes vagyok, morogja a férfi. De akkor ő már kiabált: Tessék, edd meg a fiad tízóraiját. Edd meg, ha nem szégyelled. Szerencsére nem kellett neki. Fogta a táskáját. elment. Kopognak. Tériké áll az ajtóban, a bérelszámolásról. Tériké kövér, szelíd asszony, úgy ereszkedik le a székbe, mintha soha nem akarna fölállni. — Nálunk is ilyen csönd van — mondja. Vali nem hallja. A golyóstollát nyomkodja. töpreng, hogy kezdjen hozzá. Végre kimondja. — összevesztem a fiam osztályfőnökével. Teri összehúzza magát. — Osztályfőnökével? Férfi? Nő? — Nő. Az egyik este becsönget hozzánk, azt mondja, úttörőtalálkozó lesz. Sok vidéki gyerek jön, mi is helyezzünk el egyet. — És? Vali fölemeli a fejét. — Erre én megmondtam, nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy egy hétre el tudjunk látni egy idegen gyereket. — Nem vállaltad? — Nem. Erre ő. hogy így meg úgy, gondolkozzunk. Nincs mindenkinek ilyen szép lakása, mint nekünk. Még kilenckor is ott ült. Vali Terikére néz, de a tanárnőt látja maga előtt. Szép, ápolt nő, szemét le nem veszi a férjéről. Az meg bólogat neki, csak úgy sugárzik a szeme. Vali arca lángba borul. — Hát bolond vagyok én? Magunknak, ha van kedvem főzök, ha nincs, nem. Igaz, mindig van otthon főtt étel. De egy idegen gyereknek nem adhatok akármit. És ha egy jómódú elkényeztetett kölyköt küldenek? Még fitymálná az ételt. Hasonlítgat- ná a lakásunkat. Terinek annyi minden kavarog a fejében. Bátortalanul megkérdezi. — A fiad mit szólt hozzá? Vali boldog, hogy ež is szóba kerül. — Ö van a legjobban ellene! Azt mondja, anyu, ne jöjjön ide senki. Én úgyis edzésre megyek, nem viszem magammal. Teri 'legyőzötten hallgat. Vali már biztos, egészen biztos benne, hogy igaza van. — Gondold meg! Ha elvállalom és valami baja történik. Kitöri a lábát... lázas lesz... Én szaladgáljak vele orvoshoz? Én vállaljak érte felelősséget? Géppel írt papírt vesz elő, Teri elé teszi. „Kedves tanárnő. Sajnos, levelet kaptam a nővéremtől, hét végén érkeznek hozzánk. Ök is két gyereket hoznak, igy a két és fél szobás lakásunkba nyolcán alszunk. Elnézését kéri: Kántorné.” Teri olvassa, föláll, az ajtó felé indul. — Nincs is nővére — gondolja. — De hangosan nem meri mondani. Délben megérkezik Laura. Magas, barna lány, haja fényes. úszik utána a levegőben. Laura nagyon szép lány, ezt mindenkinek el kell ismerni. Annak is, aki nem szereti. Belép az ajtón, és mosolyog. Sugárzik a szeme, az arca, mintha örömöt okozna neki, hogy itt lehet. Hogy egyáltalán bejöhet ezen az ajtón. — Mi újság Valika? — Semmi. Csak rettenetesen fáj a fejem. A fáradtságtól, Laura. Azt hiszem iszonyúan kimerült vagyok. Laura mosolya súrolja Vali haját. — Nem kell elkeseredni. Majd elmész szabadságra, és kipihenheted magad. Vali az asztalra könyököl, homlokára szorítja kezét. Át_ fut a fején, hogy ma már úgy sem dolgozik, jó volna hazamenni. Otthon kimosna, négykor elsétálna az óvodába. Ráérősen menne. Megnézné a kirakatokat, leülne a szökőkút mellé, elszívna egy cigarettát. De éppen csak eszébe jut, mindjárt el is felejti. Mérhetetlen szomorúság ereszkedik rá. Igaza van Laurának, a jövő hónapban elmegy szabadságra. Az óvoda úgyis bezár, a gyereket el kell vinni valahová. Hova is? Majd lemegy falura, az anyósához. Reggel kimennek a szőlőbe, visznek magukkal ebédet, estig haza se jönnek. Vali előtt a szőlőtőkék végtelen sora úszik el. Permet- pöttyös levelek, forró homok serégélyek, mögöttük rézgálic színű ég. De mit csinálnak ott estig? Egy hétig šem bírják ki. öthat napig. Vagy egyáltalán el se mennek. Vali tükröt vesz elő, ruhája ujjával kifényesíti. A tükörből szürkés-fehér arc néz rá, foltos, egészségtelenül sá. padt. És a szeme alatt az a két sötét árok. Nem tud ülve maradni, átmegy a másik irodába, és az íróasztalok között, mint utcák közt jár föl-alá. Csak nehogy sírni kezdjen. Nem! Sírni nem szabad. Sírni soha. Inkább beszélni kellene valakivel. Egyszer, egyetlenegyszer mióta itt dolgozik, fölhívta a férje. Nem szoktak telefonálgatni egymásnak de akkor fölhívta: Pedig nem is akart semmi különöset. De a hangja! Olyan volt, mint mikor megismerkedtek, és hetente egyszer találkoztak. Vali a telefonhoz megy. Mit mondjon neki? Majd azt mondja, hogy menjenek el délután valahova. Sétálni, együtt. Ne legyenek mindig a lakásban. Vagy kérdezze meg inkább, mit ebédelt?. Mondja el, hogy vett egy pár cipőt a gyereknek? Fölemeli a kagylót, tárcsáz. A szám foglalt, Vali vár. — Mi az ott? Ott a hűtő- szekrény tetején? Két piszkos pohár. Két mosatlan tejes pohár. — Vali kezéből visszacsúszik a kagyló, fölpattan a székről. — Megint nem mosták el a tejes poharaikat. Itt hagyták piszkosan. Hányszor megmondtam már neki, hogy nem mosogatok utánuk! A rongyos kétezer forintért nem vagyok hajlandó a cselédjük lenni. A szekrényhez megy. öt vadonatúj poharat vesz elő. Mindegyikre címkét ragaszt, a címkére neveket ír. — Így! Ezután mossák maguk. A saját poharával mindenki azt csinál, amit akar. M inden asztalra egy-egy poharat tesz, és mikor szétnéz a szobában, végre, először a mai napon, megkönnyebbülést érez. Mit is akart az előbb? Mi az ördögöt is... Persze, ebédelni. Fél kettő, ha nem siet, maradékot kap. Hideg levest, ehetetlen húst. A legalját mindennek. Körmendi Lajos Fotók 1. mutatom vihar közeleg azt mondom fekete ködmönű ködmönös szél 2. mutatom szikes rögök azt mondom emberfej göröngyü göringyes föld 3. mutatom falvak azt mondom utak lábára kötözött kölöncök 4. mutatom éltes parasztházak azt mondom csontig soványodott sovány házak 5. mutatom üres asztal azt mondom e családi sziken csak rögkezek 6. mutatom ráncok azt mondom arcunkon verejték szaggatta erózió Dsida Jenő Vers egy ághoz Tavasz borít virágba? Rág a fagy? Fakóra perzsel július heve, vagy benned zsong az ősz gyümölcslévé? Te élsz s az élő fának ága vagy. Madár ha száll rád, — bármi a neve és földre hajtó súlya bármi nagy, — meg nem zavar, nyugodtan várni hagy: úgyis elröppen, tudod eleve. Te légy derűs példám, ha vakmerő varjú telepszik rám és egyre fent ül, míg szörnyű súlya földre teperő: tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül alább nyomott, annál több az erő, mellyel alázott ágam visszalendül. Hetven éve, 1907. május 17-én született Dsida Jenő erdélyi költő. Életében csal. két kötete (Legelső magány, 1928, Nagy csütörtök, 1933) jelenhetett meg, a harmadik (Angyalok citeráján) már csak 1938-ban, szívbetegsége miatt; korai halála után látott napvilágot. Dsida Jenő a legnagyobbakat jellemző lírai készségekkel, versclési, nyelvi hajlékonysággal, csodálatos stílus-erővel alkotta meg verseit, érettebb korszakában megrendítő erővel jelentetve meg viaskodását a várható halállal. Petőfi, Kosztolányi lírai hagyományait fejlesztette tovább, ösztönösen törekedett a humánum, a haladás gondolata sokoldalú kifejezésére. Műfordításaiban is mintegy villámfénynél mutatta be a költői, emberi nagyságáról alkotható, kiemelkedő erejű képet. Serfőző Simon Szolgáltasson igazat E meghököltetett és megfélemlített népre köptek csak, s legyintettek szárnyaikkal a madarak. S elnézett másfelé a Nap. A messze elügető földek szélén, s túl a károgó fákon is, mit látott volna? Csak a szorongástól és kisebbség érzéstől raggyant, alkonyattal elhamvadó tájakat. Ám ez idegen országok szérűinél kucorgó, megalázott, engedelmességre nevelt népnek is, akár a többinek, kiknek forradalmai a huzat-ordítású magasba vesztesen lobbantak el, a mások elleni vétkekért, miket elkövettettek vele, szolgáltasson igazat mentsége: ez önállótlan létű hazában sorsát nem ő intézte, ahol, mint tyúkok az esődöngölt kertvégben, csak meghúzódva élhetett, megtűrtként a mindennapok óljain túl, a múlt fülledt szél szeméthalma mögött, laghátul. ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel a nemrég elhunyt másfél évtizeden át volt dunaújvárosi tanácselnök, Ta- polczai Jenő visszaemlékezéseinek érdekes kötete, az Egy elnök naplója. A kommunisták illegális küzdelmeiről ad realisztikus képet Balázs Anna elbeszéléskötete, a Veszélyes játék. Érdekes tanulmányokat tartalmaz L. Nagy Zsuzsa könyve, a Szabadkőművesség a XX. században. Mariane . Cons- tance visszaemlékezésének kötete a Vörös évek, kifejező az alcíme: Guernicától Mauthausenig. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonsága a Bárdok, mesemondók című antológia gazdag anyagát — a Mabinogionból válogatott történetekkel — G. Beke Margit állította össze, s ő írta az utószót is. A Csíkos könyvek sorozatban jelent meg Betty Cavanna ifjúsági regénye, Mintha nővérek lennénk címmel. Változatlanul népszerű, s ezért került újabb kiadásra Bodó Béla bájos gyermekregénye, a Brumi az iskolában. A prágai Artia kiadóval közösen jelentette meg a Móra Voj- tech Kubasta klasszikus képeskönyvét, címe A három jóbarát. A kiadó Kozmosz szerkesztőségének új kötetei is említést érdemelnek. Gulay István riportregénye a Somdy álma. Itália farmerben címmel érdekes dokumentumkötet az olasz ifjúság mai életéről tudósít reálisan, sokoldalúan. John Wyndham regényét és elbeszéléseit tartalmazza a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatában napvilágot látott Újjászületés; a szerző életrajzát Kuczka Péter ismerteti. Megjelent — "Fábián Zoltán kisregényével és elbeszéléseivel — A vízipálma című kötet és Újhelyi János regénye, . a Vágyódás. John Braine híres regénye — Hely a tetőn szintén a Kozmosz könyvek választékát bővíti. A Műszaki Könyvkiadó gondosságát, a nyomdai előállítás hozzáértését bizonyítja a most megjelent Nyomdaipari Enciklopédia, amelyet minden érdeklődő haszonnal forgathat. A Számítógépes irányítási rendszerek műszaki tervezése Westsik György munkája, a Papírcsomagolás című szakkönyv Szendrő Lajosé. Megjelent Werner Linder nemzetközileg is ismert híres könyve, a Finommechanika röviden és tömören. Az Ipari szakkönyvtár új kötete, az Erősáramú mérések Magyari István és Uray Vilmos közös munkája. Régi hiányt pótol a Női és leánykaruhák szerkesztése, szabása című szakkönyv, a sok hasznos illusztrációt is tartalmazó kötetet Bugár János szerkesztette,
