Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 15. Befejeződtek a magyar—jugoszláv pártközi megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról.) kára folytatott megbeszélé­seket a JKSZ küldöttségével, a megbeszéléseken részt vett dr. Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője, Varga István, a KB osztály- vezetőhélyettese. A baráti légkörben lefolyt tárgyalásokon tájékoztatták egymást a Magyar Népköz- társaságban és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságban folyó szocialista építőmunka eredményeiről, országaik gazdasági fejlődé­sének és társadalmi-politikai életének időszerű eseményei­ről. Kölcsönös tájékoztatásra került sor az MSZMP XI. és a JKSZ X. kongresszusa hatá­rozatai végrehajtásának me­netéről és tapaszztalatairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy népeik javára jól fejlődnek az MSZMP és a JKSZ baráti kapcsolatai, a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság sokodalú együttműködése. Az elmúlt évek során kü­lönösen gyümölcsözően fej­lődött a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködése. Kiemelték a gazdasági együttműködés korszerű formáinak, ezen be­lül az ipari kooperáció fej­lesztésének fontosságát, ami­re mindkét országban ked­vező feltételek vannak. Alá­húzták, hogy a két ország népei barátságának elmélyí­tésében, kölcsönös bizalmá­nak további megszilárdításá­ban fontos szerepet játsza­nak a Magyar Népköztársa­ságban élő horvát, szerb, szlovén és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ságban élő magyar nemzeti­ségiek. Áttékintették a nemzetközi helyzet alakulását és véle­ménycserét folytattak a Hel­sinkiben 1975-ben megtar­tott európai biztonsági és együttműködési értekezleten elhatározott belgrádi találko­zó kérdéseiről. Síkra szálltak a helsinki záróokmány egy­séges egészként való végre­hajtásáért, és azért, hogy a belgrádi tanácskozás építő szellemben járuljon hozzá az európai földrész békéje, biz­tonsága, kölcsönösen előnyös együttműködése erősítéséhez. Kifejezték készségüket, hogy folytatják erőfeszítéseiket a nemzetközi feszültség eny­hülése, a béke, a biztonság és az egyenjogú nemzetközi együttműködés előmozdítása érdekében. A nemzetközi fej­lemények pozitív tendenciái­nak erősítésében fontos sze­repet töltenek be a szocia­lista országok, az el nem kö­telezett országók és vala­mennyi haladó erő, amelyek harcolnak az imperializmus, az újragyarmatosítás, az el­nyomás és kizsákmányolás minden formája ellen, a nem­zetközi viszonyok demokra­tizálásáért, az új nemzetkö­zi gazdasági rend megterem­téséért, a társadalmi haladá­sért. Áttekintve a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galomnak a szocializmusért; a békéért, a nemzetközi biz­tonságért és együttműködé­sért, a társadalmi haladásért folytatott * harcát, aláhúzták, hogy az európai kommunista és munkáspártok 1976-ban megtartott berlini tanácsko­zása nagy jelentőségű ese­mény volt. Az értekezlet ál­lásfoglalása megvalósításá­nak tapasztalatairól szólva megerősítették, hogy a jövő­ben is síkraszállnak a kom­munista és munkáspártok együttműködésének és inter­nacionalista szolidaritásának erősítéséért, az egyenjogúság, a függetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. S tiszteletben tartva a különböző utak szabad megválasztásának jogát a ha­ladó társadalmi átalakulá­sért, és a szocializmusért ví­vott harcban. Sztane Dolanc budapesti látogatása során az elvtársi légkörben és a kölcsönös megértés szellemében lezaj­lott megbeszélések hozzájá­rultak az MSZMP és a JKSZ, valamint a két szomszédos szocialista ország népei ba­rátságának és együttműkö­désének további elmélyítésé­hez. * * * Sztane Dolanc jugoszláviai látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottsá­gának küldöttségét. A meg­hívást köszönettel elfogadták. Sztane Dolanc és a kül­döttség tagjai tegnap elutaz­tak hazánkból. A Keleti pá­lyaudvaron Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Gyenes And­rás, a Központi Bizottság tit­kára búcsúztatta. II Varsói Szerződés meghatározó szerepe Viktor Kulikov marsallnak a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői főparancsnokának cikkét közli a Varsói Szerződés aláírásának 22. évfordulóján a Krasznaja Zvezda, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tériumának lapja. Kulikov marsall megállapítja: A Varsói Szerződés szer­vezetébe tartozó szocialista államok közössége meghatá­rozó szerepet játszik az im­perializmus erőinek megfé­kezésében. A Varsói Szerződés szerve­zete 22. évfordulóját olyan új típusú, szilárd katonai­politikai szövetségként kö­szönti, amelyet a szocializ­mus és a kommunizmus fel­építésének közös nagy céljai egyesítenek. Az élet bebizo­nyította, hogy a testvérné­peknek a szocialista inter­nacionalizmus elvein létre­hozott harci szövetsége le­küzdhetetlen akadály az im­perializmus agresszív törek­vései útjában. PRÁGA Pozsonyban tegnap meg­kezdődött a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a Csemadok XII. országos közgyűlése. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a közgyűlés alkalmá­ból üdvözlő levelet intézett a Csemadok Központi Bi­zottságához. LISSZABON Tegnap este háromnapos látogatásra Lisszabonba ér­kezett Walter Mondale. Az amerikai alelnök Eanes el­nökkel és Soares kormányfő­vel a Portugáliának nyújtan­dó amerikai kölcsönről, az Azori-szigeteken lévő ameri­kai támaszpontok használa­táról és a portugál hadsereg felszerelésének korszerűsíté­séhez nyújtandó segélyről tárgyai majd. Az amerikai alelnök Lisszabon után Bécs- b'e, Belgrádba és Londonba is ellátogat. MADRID Santiago Carrillo, a Spa­nyol Kommunista Párt főtit­kára tegnap madridi ottho­nában felkereste Dolores Ibarruri asszonyt, a párt le­gendás hírű elnökét, aki 38 évi száműzetés után pénte­ken tért vissza hazájába. BELGRÁD Jasszer Arafat.a PFSZ VB elnöke a Politika című belg­rádi napilanak adott nyilat­kozatában kijelentette: még korai a közel-keleti konflik­tus rendezését illető derűlá­tás. Megállapította, hogy a megoldás elősegítése szem­pontjából „elengedhetetle­nek” voltak azok az eszme­cserék, amelyeket „az arab frontországok” államfői nem­rég Moszkvában és Washing­tonban a szovjet, illetve amerikai vezetőkkel folytat­tak. Visszaadják Amerikát? Visszaadják-e a fehérek Amerikát az indiánoknak? Ha az Egyesült Államok Legfelső Bírósága így dönt, még bekövetkezhet ez a történelmi fordulat. Vagy húsz esztendővel ez­előtt kezdődött az ügy: egy írni-olvasni nem tudó öreg indián asszony elsárgult papírt talált az ágy alatti ládában. Elvitte törzsfőnö­kének, aki meglepetten lát­ta, hogy azt az 1794-ben kelt szerződést tartja a ke­zében, amelyet törzse kötött a fehérekkel, és amelynek értelmében gigantikus nagyságú vadászterületüket elcserélik egy ehhez képest nevetségesen kicsi, 23 ezer holdas rezervátumért. Ste- vens törzsfőnök diadalma­san rohant a hatóságokhoz, de mindenütt kinevették, mondván: csak nem akarja visszacsináltatni az akkori cserét?! A jog zegzugos útjai azonban kiismerhetetlenek. Nemrég egy Tóm Tureen nevű (fehér) ügyvéd kezébe került a papír, aki zseniá­lis felfedezést tett. Kiásott egy 1790-ben kelt es ma is érvényes törvényt, amely szerint az ilyen földcserék csak a kongresszus jóváha­gyásával érvényesek. Már­pedig sem ezt az elsárgúlt papírt, sem számos testvé­rét sohasem látták a was­hingtoni Capitoliumon. Ilyenformán a hajdani Massachusetts állammal kötött egyezség — legalább­is az ügyvéd szerint — ér­vénytelen, az őshonos in­diánoké az óriási terület, a fehérek illegálisan tartóz­kodnak ott. Tóm Tureen pénzbeli jóvátételt és a földek visszaadását követe­li védencei számára. A hír gyorsan terjedt, a példa ra­gadós. Massachusetts állam­ban élő más törzs az egész 17 ezer holdon elterülő Mashpde várost követeli, további csoport Charles- town városka egy részét, Connecticutban és New Yorkban összesen 300 ezer holdat kívánnak vissza, Dél-Carolinában Rock Hill városát. A közeli jövőben további folyamodványok várhatók. Megindult a perlekedés, mégsem hallani semmit ar­ról, hogy az említett terü­leteken élő fehérek felci- helődnének ismét szekérre raknák holmijukat és meg­indulnának vissza kelet fe­lé, illetve Európába. Aki az amerikai igazságszolgál­tatás lassúságát ismeri, nem is csodálkozik ezen a nyu­galmon. És ha valamelyik bíróság mégis elszánná ma­gát az ítéletre? Akkor két eset lehetséges. Tessék ki­találni a kettő közül melyik várható: • visszaadják-e Amerikát az indiánoknak, vagy a kongresszus utólag jóváhagyja a szerződése­ket? Tatár Imre Szolidaritásunk a chilei néppel A magyar nép — a világ békeszerető erőivel együtt — a chilei katonai junta hatalomátvételének első per­cétől kezdve mélységes tiltakozását fejezte ki a fasiszta pribékek embertelen, a chilei hazafiak ellen elkövetett kegyetlen bűnei miatt. A hazánkban kibontakozott, széles körűvé vált chilei szolidaritási akciók szervesen kapcsolódtak a világméretűvé lett chilei szolidaritási mozgalomhoz. Vala­mennyi szocialista országhoz és a józan politikát folytató más államokhoz hasonlóan a hivatalos politika és a társa­dalmi szervek eszközeivel egyaránt kezdettől fogva szoli­dárisak voltunk a chilei Népi Egységgel és híveivel. Ez éveken át az Allende-kormány támogatásában jutott kife­jezésre, s mindmáig megnyilvánul a Pinochet-junta elíté­lésében és a hazájukban üldözött, a hazájukból kiüldözött chilei hazafiak juntaellenes harcának sokoldalú támogatás sában. Magyarország állásfoglalását, a chilei hazafiak melletti kiállását — a szabadságukért, függetlenségükért küzdő más népekkel vállalt szolidaritásunkhoz hasonlóan — az inter­nacionalista elvek határozók meg, párt-, állami vonalon és a társadalmi mozgalmakban egyaránt. A mi cslekvő szolidaritásunk is hozzájárult ahhoz, hogy a Pinochet-rezsim kénytelen volt megnyitni a börtönkaput Luis Corvalán előtt, aki 1973. szeptember 28-a óta szabad­ságától, politikai és emberi jogaitól megfosztva sínylődött több mint három éven át törvénytelenül fogva tartva. Né­pünk mély rokonszenvvel és aggodalommal kísérte sorsát és figyeli most is a chilei nép legjobb fiaiét. Következetesen felléptünk és fellépünk a chilei katonai junta fasiszta, anti­demokratikus intézkedései ellen. Támogattuk és támogatjuk a szabadságáért és demokratikus jogaiért küzdő chilei népet. A chilei szolidaritás magyarországi krónikájában a leg­emlékezetesebb politikai demonstrációkat azok az ország­szerte tartott gyűlések jelentették, amelyeken közvélemé­nyünk megbélyegezte a hatalmat bitorló Pinochet-juntát, kiállt a haladó chilei nép mellett, tíz- és tízezerszámra érkez­tek ezekről az eseményekről, azután munkahelyi kollek­tíváktól politikai, társadalmi és tömegszervezetektől a szo­lidaritási táviratok a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz és az Országos Béketanácshoz. Se szeri, se száma az évek óta meg-megújuló chilei szolidaritási akcióknak Magyarországon. Kezdve attól, hogy nem sokkal a junta hatalomra jutása után, már 1973 decem­berében megalakult a Magyar Szolidaritási Bizottság chilei akcióbizottsága, egészen odáig, hogy népünk otthont adott chilei politikai menekülteknek. H azai akcióinkat számos más országban megalakult chilei akcióbizottságokkal és hasonló célú társadalmi szervekkel egyeztetve, összefogva hirdettük meg. Ma­gyarország is részt vállalt, jogászdelegátusok közre­működésével a chilei katonai junta bűneit vizsgáló nemzet­közi bizottság munkájából. Más nemzetközi testületek fórur main, politikai tanácskozások és egyéb nemzetközi esemé­nyek sokaságán követeltük a bebörtönzött chilei politikai foglyok szabadon bocsátását. Hazaérkezett a magyar katonai küldöttség A hivatalos baráti látoga­táson a Szovjetunióban járt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezet­te katonai küldöttség tegnap este hazaérkezett. Czinege Lajost látogatása során fo­gadta L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. A kül­döttség tárgyalásokat foly­tatott D. F. Usztyinovval, a Szovjetunió marsalljával, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagjával, honvédelmi miniszterrel és a szovjet hadsereg más vezetőivel, is­merkedett a szovjet hadsereg életével, kiképzésével. A lá­togatás jól szolgálta a szov­jet és a magyar nép s had­seregeik barátságának erő­sítését, a két testvéri hadse­reg kölcsönös együttműködé­sének további szilárdítását. Befejeződött az OKP Központi Bizottságának ülése Befejeződött az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A KB jóváhagyta a rövid távú kor­mányprogram kidolgozását célzó pártközi tárgyalások eddigi eredményeiről szóló beszámolót, és megbízta a vezetőséget e tárgyalások folytatásával. Második napi­rendi pontként megvitatta annak a munkabizottságnak előterjeszését, amely a párt középtávú programjának ki- • dolgozására kapott megbízást néhány hónapja. Ezt a bi­zottságot Giorgio Napolitano, a KB titkára irányítja. Az elkészült dokumentum még nem végleges, további viták­ban alakítják ki, többek kö­zött a KB tagjainak észrevé­telei alapján. Chilében több mint negy­ven éve így szólítják: com- panero Corvalán — Corvalán elvtárs. Amióta egy tóméi ci­pész beszervezte a kommu­nista ifjúsági mozgalomba, a kommunista pártba. És így szólítják milliók a világon, s ebben a megszólításban együtt lelhető fel az iránta való tisztelet s a chilei nép­pel való azonosulás, szolida­ritás. Luis Corvalán, a vidéki tanító és az írástudatlan pa­rasztasszony fia tanítónak készült. E hivatáshoz, amely oly fontos volt abban a la­tin-amerikai országban, ahol írás, agitáció, szervező- munka. Luis Corvalán szá­mára Antofagosta és San­tiago a hajnalig tartó verések és kínzás városai. Pitrufquén és Pisagua a száműzetésé. Majd az illegalitás évei Conchaliban, Cisternában és sokfelé még a munkásváro­sokban, a hegyek között, ba­rátok, elvtársak, ismerősök és ismeretlenek lakásán. Haj­nali és éjszakai utazások, le­húzódva a teherkocsik rako­mánya közé. Azután a lega­litás, majd a Népi Egység győzelmének gyönyörű évei, nappalt és éjszakát egybe toldó munkája. Néhány héttel a fasiszta — Companero Corvalán! Sokan akartak vele szót váltani, de hát lehetetlen volt. Végül széttárta a kezét, szeme sarkából vidám rán­cokba szaladt a mosolygás. A katonai hatalomátvétel után elsőként keresték. S 1973 szeptemberében a Népi Egység vezetői közül, árulás révén az elsők között fog­ták el. Több mint három évig tar­tó börtönsorsot mért rá a Pinochet-rezsim. Bíróság elé állítani nem merte, nem tud­ta, mert hazugok, nevetsé­gesek voltak a vádak, ame­lyeket a rendszer katona­jogászai ellene összehoztak. Nem merték és nem tudták még ma is százezrek írástu­datlanok, megszerezte a ké­pesítést s bár két évig taní­tott is, szüntelenül csak arra készült, amivé lett, forradal­márnak. Az illegalitás éveiben a kommunista sajtó munkatár­sa volt, majd később az El Siglo, a Chilei Kommunista Párt lapjának üldözött, ke­resett főszerkesztője. 1958- ban választották meg a párt főtitkárává, abban az évben, amikor a kommunista párt Chilében újra legálisan dol­gozhatott. Azóta a Központi Bizottság folyamatosan újí­totta meg Luis Corvalán fő­titkári tisztségét. junta hatalomra jutása előtt láttam Chilében, egy nagy­gyűlésen. Az emelvény szé­lén ült, elmaradhatatlan pu­ha kalapját a térdei között tartotta. Kezek százai nyúl­tak feléje. Indiánszáraz mun­káskezek, maszatos gyerek- ujjak, szemérmesen takarga­tott, mosástól csúnya asz- szonykezek. A kalappal nem tudott mit kezdeni. Letette az emel­vényre. S ahogy sorra kezet fogott a vele kezet szorítani akarókkal, csöndesen, hogy ne zavarja az éppen beszélő másik pártból való szónokot, mindenkivel váltott néhány szót. bíróság elé állítani, mert szerte a világon három év múltán sem csitult a Luis Corvalánért és a többi chi­lei hazafiért kimondott tilta­kozó szavak ereje, amellyel szemben végül a Pinochet- rezsim meghátrálni kény­szerült. De közben mindent meg­tett, hogy Luis Corvalánt megtörje, »megsemmisítse. Pinocheték Luis Corvalánt el akarták rejteni a világ elől. Koncéntrációs táborról koncentrációs táborra, bör­tönről börtönre hurcolták, hogy elvesszenek a hozzá ve­zető szálak, hogy a kegyetlen börtönviszonyok megtörjék, legyengítsék, s végül elpusz­títsák az elveihez, a népéhez a legnagyobb megpróbálta­tások közepette is hű kom­munista politikust. A chilei nép companero Corvalánját a junta nem tudta megtörni, elpusztítani és elzárni sem tudta a vi­lágtól, mert a szolidaritás, a tisztelet és az együttérzés ereje áttörte a Tres Alamos-i koncentrációs tábor falait, el­jutott Luis Corvalánhoz, s a többi bebörtönzött chilei ha­zafihoz. Ez adott számára erőt, biztatást, ez az egész chilei népnek szóló, de Luis Corvalánért külön is meg­nyilvánuló együttérzés. Némává sem tudta tenni a börtön. Mélységes hittel átfűtött szavai kijutottak a börtönből, s erőt, bátorítást adtak a fegyverek szavával elnémított chilei népnek. Spanyolul a munkás: el obrero, az elvtárs: el com­panero. A chilei katonai cenzúra utasítást adott ki a lapok­nak: „A munkás szó minden közleményben kézműves al­kalmazottal helyettesítendő! Az elvtárs szó a szókincs­ből törlendő!” Chilében a történelem menetel Az ember nyelvét szurony­nyal, szegekkel át lehet döf­ni, késsel ki lehet vágni, elektródákkal meg' lehet bé­nítani, de egy nép nyelvével mit kezdhet a terror? Azon a nagygyűlésen, ami­kor Santiagóban utoljára lát­tam 1973-ban Luis Corva­lánt, a következőket mon­dotta: „Chile, Latin-Amerika, a kizsákmányoltak és elnyo­mottak megindultak egy jobb élet felé. Közömbös, hogy milyen megpróbáltatások és átmeneti vereségek érik: ez a menet halad, mert itt a történelem menetel.” Chile népét, kommunista pártjának vezetőjét sok meg­próbáltatás érte 1973 óta. Szolidaritásunk ereje segít enyhíteni ezeket a megpró­báltatásokat., Diósdi László 44 év a kommunista mozgalomban Nevetségesek voltak a vádak

Next

/
Oldalképek
Tartalom