Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-14 / 112. szám
1977. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régi muzsika kertje rummhorn, dulcián, K blocflőte, viola da gamba, viola bastarda. Hangszerek. Ritkán látott fafúvósok, csellószerű vonósok, csörgődob, kasztanyetta, s a nagyhasú pengető: tizenhét húros lant. A Pelikán Szálló kicsiny Zádor termében vendég, vendég hátán (mondanánk, hogy bensőséges, de igazabb, hogy zsúfolt) feszült figyelem, a lantos a munka eszközét, a körmét polírozza, a fúvósok összehangolnak, nagy levegővétel (egy, két hár, négy) most. Lágy, bársonyos, nyugodt, nyugtató muzsika, egyszerű leheletfinom dallam melengető hullámai öntik el a szobát, s a hallgató három-négyszáz évet utazik vissza az időbe. Valahol egy várkertben, vagy épp Mátyás király udvarában érzi magát, ahol a zenekedvelőkből összeállt alkalmi együttes saját gyönyörűségére játssza a fülbemászó melódiájú darabokat. A Pelikánban két éve indult komolyzenei klub csütörtöki 80. rendezvényén a múltba röpítő varázslat „művészmestere”, Czidra László és együttese az országhatárokon túl is egyre nagyobb népszerűséget élvező „Ca- merata Hungarica” volt. Az együttes vezetője a magyar reneszánsz muzsika szenvedélyes kutatója, s mint a Camerata eddig megjelent hat lemeze is bizonyítja, avatott előadója is. Kutató, zenebúvár, előadó, s még valami: ismeretterjesztő. özvetlen, fesztelen K hangulatú összekötő szöveggel, rögtönzött zenetörténeti előadásokkal tette színessé a zenebarátok számára az élményt adó estét. Hogy a Pelikán és a Verseghy könyvtár csütörtökönként megtartott klubösszejövetelei közül kiemelkedő eseménye ezúttal — a korábbitól eltérően — „élő” zene szerepelt, az a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat segítségének köszönhető. A cég' költségére vendégszereplő együttes sikere és az eredeti helyszínt kinőtt klub sok tagja bizonyítja: a régi muzsika kertje elnevezésű zenebaráti kör megkedvelt eleme Szolnok zenei életének. Lemezhallgatók klubja Népszerű a szolnoki AG- ROKER Vállalatnál működő lemezhallgatók' klubja. Négy-öt hónap alatt a zenekedvelők sok-sok hanglemezt gyűjtöttek össze, és közösen — főleg a brigádtagok — hangulatos zenedélutánokon vesznek részt. A gyűjteményben minden műfajú zene megtalálható, így ki-ki kedve, érdeklődése szerint válogathat belőle. MARXISTA ELMÉLETI KISENCUCLOMDIfl Ok és dél Okságinak tekintjük az összefüggését két jelenség — vagy jelenségcsoport — között, ha az egyik kiváltja előidézi a másikat. Ha az egyik olyan hatást fejt ki, amely a másik létrejöttéhez, fennmaradásához vagy elmúlásához vezet. A kiváltó tényező az ok, a kiváltott jelenség az okozat. Ahhoz,-hogy az összefüggés létrejöjjön, szükség van még valamire: a feltételre. A feltételeket megkülönböztetjük az okoktól Utóbbiak aktívak, előbbiek passzív tényezők. A feltételek belejátszanak abba, hogy bizonyos hatóokok egyáltalán kialakulhatnak-e. Ahol kisszámú a népesség, alacsony a népsűrűség és nem megfelelő a földrajzi környezet, ott ezek a körülmények — a feltételek! — megakadályozzák, hogy olyan emberi viszonylatrendszerek alakuljanak ki, amelyek előidézhetik, kiválthatják a társadalmi fejlődést. De az okokat nemcsak a feltételektől különböztetjük meg, hanem az alkalomtól (másszóval: az indoktól) is. Az alkalom látszólagos és nem valóságos ok. Nem kivált valamit, hanem lehetősé. ' get ad egy már működő ok megnyilvánulásához. Az imperializmus természetrajzához tartozik az ok és az alkalom gyakori összekeverése: amikor például beavatkozni kíván egy idegen állam ügyeibe, összeütközést provo, kál annak határán vagy másutt —, majd erre mint saját érdekeinek állítólagos sérelmére hivatkozva (alkar- lom!) megkezdi katonai intervencióját. Az okozat létrejöttében azonban nem egyszerűen a kiváltó ok játszik közre, hanem az a jelenség is, amelyre az ok hatást gyakorol. Hogy egy gyógyszer — mint ok — milyen hatást idéz elő a betegben, az közel sem csak a gyógyszertől függ. Szerepet játszik ebben a beteg állapota, a betegség előrehaladottságának mértéke és így tovább. Hasonlóképpen izgalmas kérdés, hogy vajon egy ok ismétlődése minden esetben ugyanarra az okozatra^ vezet-e? Erre igennel válaszolhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a feltételek és a jelenségek változásával egyazon ok gyakran vezet más és más eredményre. Jól ismert, hogy egy intézkedés —> vonatkozzon akár a gazdasági élet szabályozására vagy m népességszaporulat alakítására — más — termelési ágazatokban és más népességcsoportokban eltérő, gyakran ellentétes hatást vált ki. Ám ismert e jelenség fordítottja is: á bűnözéshez — mint okozathoz — számos különböző társadalmi körülmény, jelenség és feltétel vezethet el. Az idealista filozófia egyes áramlataiban — de néha köznapi gondolkodásunkban is — felbukkan az okok és a célok összekeverése. Míg a dialektikus materializmus a jelenségek oki meghatározottságát vallja — és ez a determinizmus —, addig az idealizmus egyes rendszereiben a jelenségek célszerűségét, célszerű meghatározottságát állítják. Ezt nevezzük teleológiának (a görög tele- osz — cél — alapján.) Eszerint a világon minden jelenség megtestesít valamilyen rendeltetést. Célja van, amer. re tart. Hogy egy falevélnek mi lehet a célja? Az idealizmus erre azzal válaszol, hogy a célt külső körülményekben — például isten tökéletességének bemutatásé, bán — kell keresni. Látható, hogy a teleológikus felfogás az emberi élet, közelebbről a munkatevékenység célkitű. ző jellegét vetíti ki a természetbe. A munkatevékenység elválaszthatatlan a célkitű. zéstől: egy olyan képzet megjelölésétől, amelynek formájára kell hozni az adott munkatárgyat. (hogy az majd emberi szükséglet kielégítését lehetővé tegye). A természetnek azonban nincs célja, benne kizárólag okozati ösz- szefüggések hatnak. Egyes természeti jelenségek tökéle. tessége nem célszerűségük, hanem természetes — a fennmaradást biztosító — kiválasztódásuk következmé. nye. A célok társadalmi jelenségek, s eképpen meghatározottak az okok, feltételek, körülmények széles tömegétől. P. Zs. Hz egyetemekre, főiskolákra Több mint kétszeres a túljelentkezés Összesítették az egyetemi számítóközpontban az idei egyetemi, főiskolai jelentkezések adatait. A felsőoktatási intézmények több mint 15 ezer helyére 36 640-en nyújtották be jelentkezésüket. Az érdeklődés a nappali tagozatok iránt több mint 2,3- szoros; jóllehet néhány egyetemen és főiskolán a tavalyinál valamivel kevesebben szeretnének továbbtanulni. Az elmúlt évhez képest lényegesen nőtt az érdeklődés a tanítóképző főiskolák iránt, s a tavalyinál valamivel többen jelentkeztek óvónőképzőbe és a műszaki főiskolákra is. A „listavezető” a budapesti bölcsészkar, itt a túljelentkezés 4.7-szeres.’A pécsi jogi kar szintén a legnépszerűbbek közé tartozik: megközelítően négyszeres a túljelentkezés. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 800 első éves nappali helyére 2700-an nyújtották be felvételi kérelmüket. Körülbelül kétszer annyian pályáznak a szegedi és a debreceni, 2,3-szor annyian a pécsi tudomány- egyetemre, mint amennyien fölvehetők. A műszaki egyetemek minden helyére ketten pályáznak. A legnagyobb az érdeklődés a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedés- mérnöki kara iránt, a 200 helyre 501-en jelentkeztek. Nagyon eltérő az érdeklődés a műszaki felsőoktatási intézmények iránt. A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara 200 első éves helyére például csak 164-en jelentkeztek, s 112-en pályáznak. Itt bővül a pályázók köre a vegyipari automatizálási főiskolai kar 100 helyére, a szakmacsoportos felvételi rendszer, az átirányítás nyomán. A tanárképző főiskolákon mintegy 2,6-szoros a túljelentkezés ezen belür körülbelül háromszoros az egri, a pécsi és a szombathelyi tanárképzőkön, valamint a sárospataki Tanítóképző Főiskolán. A Testnevelési Főiskolán 100 első éves kezdheti meg tanulmányait szeptemberben, s a pályázók száma 330. Az óvónőképző intézetek 625 helyére több mint 1100-an nyújtották be felvételi kérelmüket. Az agrárfelsőoktatási intézményekben 2—2,6 szoros a túljelentkezés. A leendő 1240 első éves orvostanhallgatót mintegy 3400 jelentkező közül választják ki. Papi Lajos szobrászművész hétéves. De csak olyankor, amikor műtermében lábat- lankodik két unokája, Szőke Endre és Ági. És akkor dolgoznak. Papi Lajos faragja a követ, Endre pedig ezt nagyon szereti nézni, mert „olyan szépen repülnek a szikrák”. Ettől kedvet kap a két gyerék is, Ági szép, aprólékosan kidolgozott rajzokat, festményeket készít, Endre pedig expresszív szobrokat gyurmából és hasonló hatású rajzokat. S ezek szellemiségéhez, őszinteségéhez fiatalodik vissza a valójában 56 éves szobrászművész nagypapi. — A régi gyerekek kutyát, macskát, tyúkot formáztak volna, hiszen csak azokat ismerték. De Endre látja a tévében az egzotikus állatokat, s újrateremti őket plasztiUn- ből. Én azt figyelem, hogy a látványból a lényeget fogja-e meg vagy a felszínest? Bámulatos, hogy a lényegeset milyen egyszerű eszközökkel, könnyedén tudja megjeleníteni, s ezt csodálom. Én nem mernék úgy megalkotni egy madarat, mint ő. A gyerek minden sallangot elhagy, semmi ciráda. Én esetleg sallangokkal is felruházom a szob.romat, mert nem vagyok biztos abban, hogy e nélkül is megértik. Pedig én is egyszerűségre törekszem, s tulajdonképpen a magam őszinteségét látom igazolva az unokáim munkáiban. Ebben a kisújszállási műteremben bármi megtörténhet. Papi Lajos készülő csikóié je kinyerít a fából; az Endre-teremtette smammut irátromibitál az idegenre; az utcán látott markológép a rajzlapon csattogtatja fogait, de már mint Hamm-hamm gép. A faforgácsokkal tele- himtett parkettán körülberreg az Önműködő Füles Porszívó, Endre taállámánya: a fejére húz egy melegítő nadrágot, a két szárát két kezébe fogja, lehajolva bekapcsol, berreg körül a műteremben. De ez még mind semmi! A hugika (Ági) ámulattal hallgatja a hétéves bátyóka (Endre) maga rajzolta és írta meséskönyveit. Íme a Makiról és társairól szóló mese. Első lap: „Egyik majom mászkál, a másik mászik, a harmadikat legyezik”. Második lap: „A kis kutya lehasalt a földre, nem tudott felállni és a farkával segített. A tál előtt hasalt le, az anyucija éppen arra ment”. Harmadik lap:, „Makira mérgesen nézett a kutya, a kis kutya a hátára szalmát rakott”. Negyedik lap: „Maki hajózik, Maci pedig úgy horkol, hogy zeng a hajó”. Ötödik lap: „Maci doktor kimegy a barlangjából, pedig akkor kapcsolták be a tévét”. Hatodik lap: „A kislány nagyot nézett, hogy a kutyának akkorára nőtt a foga”. Hetedik lap: „Maci akkor csücsült le amikor Maki felállt. Vége”. De ezknek a bájosan ügyetlen meséknek , és illusztrációknak nincs lelkesebb élvezőjük a nagypapi Papinál. Ilyenkor tényleg hétéves — ha nem fiatalabb! Papi Lajos nem több harmincévesnél, amikor a gránittal való küzdelméről beszél. Igen, tavaly nyáron a lengyelországi Wdzydzeben, ahol a Park Kaszóbsky területén felállították a régi házakat, szélmalmokat, a népi építészet remekeit, s ebben a falumúzeumban faragta a gránitot Papi Lajos, s ahogy ő sorolja: Bogdán, Mihály, Irina, Teresa... Papi Lajos aligha több húszévesnél, amikor nőkre néz, és róluk beszél. Papi Lajos talán negyvenéves, amikor elégedetten konstatálja a tavaly nyári lengyelországi művésztelepen kapott 25 ezer zlotys díjat, s a tényt, hogy Balzac-szobrát felállították a tengerparti Sopot mólóján. S amikor a tavalyi kiállításokról beszél: Csorna, Spron, Fertőd, Kaba, Püspökladány, Karcag, Gdansk, Sopot, Nalencow, Békéscsaba, Szolnok, Kecskemét, Pécs, Balatonfüred, Miskolc, Gyula, Martfű. . . Papi Lajos mondjuk huszonöt éves, amikor szülőföldjéről, a Nagykunságról, Kisújszállásról beszél. Tele tűzzel, hittel. „Én itt akarok élni, mert itt születtem, ide kötnek a gyökereim, s ezé a népé akarok lenni. Lehet, hogy máshol jobban élhetnék. De én boldog vagyok, hogy Karcag szobrász fia, Győrfi Sándor is hazatér szülőföldjére, és én hiszek az ő vállalkozásában, mert amelyik fa saját földjéből táplálkozik, az nagyra nő. Nekem is ez ad erőt”. Papi Lajos ötvenéves körüli, amikor a Műhelyről szól. „A művészet állandóan itt van körülöttem: lakásomban barátaim grafikái, festményei, szobrai, és persze a könyvek. Nekem a Műhely hiányzik, az alkotó szellemek közelsége. Ezért örülök látogatóimnak, ezért szeretem a művésztelepeket, s ezért várom nagyon Karcagra Győrfi Sanyit”. Papi Lajos legalább hetvenéves, ha a télről esik szó. „A télen vagy két hónapig nem tudtam emelni a karomat. Ízület... A téltől borzasztóan félek. Mi lesz, ha le- esek a lábamról? Már erre is gondolnom kell. A feleségem dolgozik, szakmunkás a Férfi Fehérneműgyár kisújszállási üzemében, a kajára valót megkeresi. De ha én már nem tudok dolgozni...” Ilyenkor évék havazzák a haját, pillanatok alatt megöregszik, tekintetében didergő éjszaka takarja a csillagokat. S ilyenkor kell hugi- ka és bátyóka, Ági és Endre, s ilyenkor kellenek a Napmeleg gyermektekintetek, a kemencemeleg mesécsikék, ilyenkor szükséges „A veszélyes róka és a macska története, szomorú története a cicának”, ilyenkor kell a szobrászművésznek hallgatnia, hogy „A buta róka télen bevitte a szabójába a hóembert. A bátor macska nem is olyan buta, mint a róka, mert rászólt a rókára, hogy vigye azonnal ki a hóembert. Azért kell kivinni a hóembert, mert hóból csinálták, máskor nézd meg, hogyan készítik a hóembert". És Papi Lajos már kacag, együtt él a mesével: „Házat építettek és dió-ajtót tettek rá. Mind a ketten egy ablakon néztek ki. A házat szénából csinálták, és két kéményt raktak rá falból”. És nevetéstől, kopácsolástól hangos a műterem, máris egy naigy sátor áll a kisújszállási szobrász kentjében, ahonnan együtt kukucskál ki a nagypapi és az unokák, s derűsen hallgatják Endre meséjének a befejezését. „A róka és a cica jó barátok lettek. Most már hétfőn együtt alszanak a sátorban”. És az anyakönyv szerint ötvenhat esztendős Papi Lajos máris annyi idős1, amennyi akar lenni, észrevétlenül feloldódik az időtlenségben. Azaz a szobraiban. Körmendi Lajos üdv-novellák a képernyőn Ady Endre Műhely című egyfelvonásosa és más Ady-novellák alapján Fekete Sándor és Kazimir Károly forgatókönyvét filmesiti meg a Magyar Televízió. A képen: Jelenet a filmből. A Pétőfi-kép nyomán a dagerrotípiáról A TV nemrég bemutatott sorozatában, amely a magyar fotográfia történetét mutatta be, a képernyőn láthatták a nézők Petőfi egyetlen fotóarcmását. A történelmi értékű dagerrotípiának azonban nemcsak a látványa, hanem a története is érdekes. Az közismert volt a feljegyzésekből, hogy Petőfi 1847-ben Szendréy Júliának szánt jegyajándékul fényképet készítettéit magáról. E régi-régi dagerrotípia azonban nyomtalanul eltűnt. Illetve egy nagyon halvány nyom azért volt. . . Petőfi Zoltán, a költő fia állítólag Beliczay Imre katonaorvosnak — kezelőorvosának — ajándékozta. Rózsa Gygrgy dr„ a Nemzeti Múzeum osztályvezetője ezen a nyomon indult el. Megállapította, hogy a család egy idős tagjának még a Beliczay nagyapa beszélt valami képről. A Beliczay család mai leszármazottai ezek után a pincétől a padlásig mindent átkutattak, s elő is került egy 7x10 centiméter nagyságú dagerrotípia, azaz egy ezüstlapocska, összetört üveglap alatt. Amikor a feketére oxidálódott ezüst felületet megtisztították, előtűnt egy kis részlet a szem körül, s a magyaros nyakkendő egy csücske. Most már biztos volt, hogy valóban Petőfi arcát lelték meg. De hosszú idő telt el, amíg rászánták magukat a szakemberek, hogy • a történelmi becsű ereklyét restaurálási kísérletnek vessék alá. Próbaképpen pár év múltán egy másik, láthatatlanná feketült dagerrotípiát adtak az azóta elhunyt fotóművésznek, Escher Károlynak, aki gondos tisztítás után ciánkáli fürdőben ismét láthatóvá tette az eltűnt képet. Ekkor Kossuth Lajos egyik ismeretlen fotóportéja bukkant elő. Ismét két év telt el, az újjászületett Kossuth-kép állta az időt, s végül 1957- ben Escher Károly felújíthatta Petőfi egyetlen hiteles arcmását, amely ma már — természetesen fényképmásolatban — közkézen forog. Az eredeti felvételt dr. Be- liczay Imre az Irodalmi Múzeumnak ajándékozta, Papi a nagypapi