Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. április 2. Moszkvában Szovjet—magyar barátsági nagygyűlés Szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen emlékeztek meg tegnap este Moszkvában az Építészek Szövetségének Házában Magyarország fél­szabadulásának 32. évfordu­lójáról. A barátsági nagygyűlést R. F. Gyementyeva, az SZKP moszkvai városi bizottságá­nak titkára nyitotta meg, majd G. T. Beregovoj űrha­jós altábornagy, a Szovjet­unió kétszeres hőse, az SZMBT központi vezetősé­gének alelnöke mondott ün­nepi beszédet. Beregovoj beszédében ki­tért arra, hogy milyen nagy utat tett meg a magyar nép a felszabadulás óta eltelt 32 év alatt. Méltatta a Magyar Népköztársaságnak a Szov­jetunióval, a szocialista kö­zösség többi testvéri álla­Számos spanyol baloldali párt nyilatozatban támogat­ta a kommunista párt tör­vényes működésének enge­délyezését. A Szocialista Nép­párt (PSP), a Spanyol Szo­cialista Munkáspárt (PSOE) Tegnap hajnalban lövöl­dözés robbant ki Ndjamená- ban, Csád Köztársaság fővá­rosában az elnöki palota kör­zetében. Az első, még nem hivatalos közlések szerint a hadsereg tisztjeinek egy cso­portja kísérletet tette az el­nöki palota körülzárására és mával együttesen elért nagy sikereit. Meggyőző adatokkal bizonyította az évről évre minden területen egyre job­ban fejlődő szovjet—magyar együttműködés kölcsönös előnyeit. Ezt követően Marjai Jó­zsef magyar nagykövet mon­dott beszédet: „32 éve meg­nyílt a társadalmi fejlődés útja, amelyen népünk kom­munista pártjának vezetésé­vel, az új szocialista társa­dalmat építve halad. A ma­gyar kommunisták pártja a proletárinternacionalizmus elvein alapuló következetes marxista—leninista politikát folytat. Magyarország a szo­cialista közösség szilárd tag­ja — hangsúlyozta a többi között Marjai József. Az ünnepi gyűlés tartal­mas kulturális programmal zárult. és a demokratikus baloldal hangoztatta, hogy a KP le­galizálásának megtagadása esetén távolmaradnak az urnáktól a tervezett parla­menti választásokon. a testőrség tüzet nyitott a támadókra. Csaknem hatórás tűzharc után reggelre hely­reállt a nyugalom a főváros­ban. Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint a központi rádióállomás felszó­lította a lakosságot, hogy maradjon otthonában. MAPUTO Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke tegnap eluta­zott Maputóból. HELSINKI Urho Kekkemen finn köz- társasági elnök tegnap Hel­sinkiben megbeszélésen fo­gadta Luis Corvalánt, Chilei Kommunista Párt főtitkárát. ISLAMABAD Bohusláv Chnoupek csehszlo­vák külügyminiszter és Aziz Ahmed pakisztáni külügymi­niszter Islambadban eszme­cserét folytatott a nemzet­közi politika időszerű kérdé­seiről és kétoldalú kapcsola­tokról. ALGfR Fidel Castro, aki Angolá­ban tett ötnapos hivatalos látogatásának befejeztével hazaindult Luandából, s megszakította útját Algírban, ahol Huari Bumedien állam- és kormányfő fogadta. HANOI Tizenhat el nem kötelezett ország úgy határozott, hogy segítséget ad Vietnamnak és Laosznak a helyreállítás munkájához. BÉCS Tegnap délelőtt újabb ta­nácskozást tartott Bécsben Waldheim BNSZ-főtitkár el­nökletével a ciprusi görög és török népközösség két képvi­selője. A megbeszélés csak­nem két órán át tartott. Az ülés után olyan hírek terjed­tek el, hogy a görög küldött­ség elutasította a török cip- rioták „javaslatát” amely al­kotmányjogi kérdésekre vo­natkozott. ' Spanyolország Szolidaritás a kommunista párttal Csád Köztársaság Támadás az elnöki palota ellen Az erőpolitika változatai nem téríthetők vissza Kár volna | tagadni: nagyon várták Vance wherikai külügyminiszter ér­kezését Moszkvában. A leg- 1 mértéktartóbb és az utóbbi két évben fokozatosan kialakult új realitá­sokkal teljes mértékben számotvető szovjet kommentátorok és politikai tényezők is bíz­tak valamiben: az újrakezdés lehetőségében. Ráadásul amerikai részről mindent elkövet­tek annak elhitetése érdekében, hogy a Car- ter-adminisztráció „valami mást akar”, mint elődei, valami biztonságosabbat, kiegyensú- lyozottabbat az amerikai—szovjet kapcsola­tokban. Persze eleve gyanús volt, hogy Car­ter minduntalan azt bizonygatta az amerikai és a nemzetközi közvélemény előtt: ahhoz, hogy megfelelő pozíciókat építsen ki saját „héjáival” szemben, s megállapodhasson a Szovjetunióval az emberiség sorsát érintő legfontosabb kérdésekben, ahhoz, hogy meg­köthesse a várva várt SALT—2 megállapo­dást, elengedhetetlen számára... a Szovjet­unió belügyeibe való beavatkozás. Ez volt az a kettősség az amerikai politi­kában, amelyről két héttel a külügyminiszteri találkozó előtt a Novoje Vremja című moszk­vai hetilap így írt: úgy látszik, a szocializmus „visszaszorításának” erőpolitikáját, amely a hidegháborús korszak amerikai stratégiája volt, most a „szocializmussal való megálla­podások erőpolitikájával” akarják helyette­síteni. Valóban így látszott, noha a moszkvai kommentátorok már akkor figyelmeztettek, hogy ez teljesen irreális kombináció, nem­csak azért, mert az erőpolitika a szocialista világ számára akkor sem fogadható el, ha „mézes madzagokat” mellékelnek hozzá, ha­nem azért is, mert egy közönséges, ha úgy tetszik gyerekes füllentésre épül. Carter ugyanis csak akkor mondott igazat, amikor azt állította, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani „az emberi jogok vé­delme” címen folytatott, más államokat és népeket sértő tevékenységéről. Amikor azon­ban arról beszélt, hogy ezzel szemben az Egyesült Államok hajlandó a Gerald Ford és Leonyid Brezsnyev által 1974 novemberében kidolgozott tervek alapján megkötni a hadá­szati támadó fegyverek korlátozásáról szóló új egyezményt, akkor nem mondott igazat. Amikor azt érzékeltette, hogy az Egyesült Államok mostanában „a világ lelkipásztorá­nak” szerepére vágyik, akkor igazat mondott, amikor azt próbálta elhitetni, hogy cserében lemond „a világ csendőrének” szerepköréről, a stratégiai erőfölény alapján való politizá­lásra!*,'' akkori valótlant állított; Moszkva érezte az ujj amerikai kormány­zat magatartásának ezt az ellentmondásos­ságát, de nem vágott az események elébe. Várta és kivárta Vancé-ot, meghallgatta és mérlegelte a külügyminiszter által előterjesz­tett „új javaslatokat”. Pedig tudta és han­goztatta minden nap és minden szinten, hogy a fegyverkorlátozáshoz nem új javaslatok kel­lenek, csupán jóindulat, őszinteség és két alá­írás a vlagyivosztoki elvek alapján már csak­nem kész egyezmény alá. Mit javasolt Vance? Javasolta, hogy a Vla­gyivosztokban megjelölt „plafont”, mely 2400-ban maximálta a nukleáris töltetek cél­baj uttatására szolgáló esziközök számát, szál­lítsák le 2000-re, vagy akár 1800-ra. Csábító indítvány annak, aki nem tudja, hogy az Egyesült Államoknak így is csak 1800, vagy még kevesebb célbaj uttató eszköze van, a Szovjetuniónak viszont ennél több, mégpedig azért, hogy ellensúlyozhassa ezzel azt, hogy az amerikaiak viszont kétszer annyi nukleá­ris töltettel rendelkeznek. Ezen a két ténye­zőn alapul jelenleg a stratégiai egyensúly. Mit javasolt tehát az amerikai fél? Azt, hogy a Szovjetunió semmisítsen még néhányszáz rakétát és ezzel önként mondjon le az egyenlő biztonság elvéről. És a másik amerikai indít­vány: kössék meg a megállapodást anélkül, hogy az érinthetné az amerikai cirkáló raké­tákat, napjaink egyik legkorszerűbb, legve­szélyesebb atomhordozó fegyverét. Józan ész­szel ezt sem lehetett elfogadni. Ezeket az amerikai trükköket , Gromiko szovjet külügyminiszter lep­lezte le a Vance elutazása utár tartott sajtóértekezleten. Sza­vai csak azokra hatottak kiábrándítóan, akik addig gyanútlanul hallgatták Washington áhitatoskodó szavait. Andrej Gromiko ke­mény szavakat mondott ki. Ravaszkodással, félrevezetéssel vádolta az amerikai kormányt, számonkérte a becsületességet is. A Vance-lá- togatást viszont szükségesnek és hasznosnak nevezte még az adott körülmények között is. E látogatás után többé senki nem ringathatja magát illúziókban és ezzel, bizonyos értelem­ben, új lehetőségek nyílnak a szovjet—ame­rikai kapcsolatokban is. Kiaknázásukhoz nem kell más, mint az, hogy az Egyesült Államok kormánya tudomásul vegye: azok az idők, amikor a szocialista világ ellen alkalmazható volt az erőpolitika bármely változata, nem téríthetők vissza. 3,6 milliárd rubeles áruforgalom a Szovjetunióval Gyorsmérleg az első negyedév eredményeiről Magyarország és a Szovjetunió áruforgalma a megálla­podások szerint az idén is számottevően, mintegy tíz száza­lékkal emelkedik, s megközelíti majd a 3,6 milliárd rubelt. Népgazdaságunk továbbra is számíthat a nélkülözhetetlen szovjet nyersanyagokra és energiahordozókra csakúgy, mint a modern gyárberendezésekre, gépkocsikra, keresett fogyasz­tási cikkekre. Ugyanakkor a Szovjetunió biztos piacot jelent a magyar gépi berendezések, hírközlő eszközök, műszerek és sok egyéb exportcikk számára. A vállalatok többsége már magánjogi szerződésekkel is szinte teljes egészében rendezte az idei szállításokat, amelyek fennakadás nélkül folyamatban vannak. Ezt jelzik az első negyedév eredményei, amelyekről néhány külkereskedelmi vállalat az alábbiakban tájékoztatta az MTI munkatársait. Tervszerű szállítások A Mineralimpex, amely olaj- és bányatermékek áru­cseréjét bonyolítja le, az idén 40 százalékkal bővíti forgal­mát a Szovjetunióval. Az év folyamán összesen 21 milli­árd forintos árucserét bonyo­lít le, amit erősen könnyít, hogy a múlt év végéig lénye­gében az összes magánjogi szerződést is megkötötték a kontingentált termékekre. Ezel 1977-re 7.4 millió tonna szovjet kőolajat, egymilliárd köbméter földgázt, több mint 1.3 millió tonna kőolajtermé­ket, vagyis benzint, gázolajat, fűtőolajat stb. biztosítottak a magyar népgazdaság számá­ra, s rendezték a timföld­alumínium egyezményhez kapcsolódó idei tervet, több- százezer tonna timföld kivi­telét, amelyért alumíniumot szállít vissza "zovjet partner. Mint a vállalatnál elmond­ták, a nagy jelentőségű szál­lítások zavartalanok. Az első negyedévben 1.9 millió ton­na kőolaj és 200 millió köb­méter \ földgáz érkezett a Szovjetunióból, mégpedig a magánjogi szerződésnek megfelelő ütemezésben. Ha­sonló tervszerűséggel érkez­tek egyéb szovjet szállítmá­nyok is. A kőolajtermékek szállítását még zavartalanab­A Hungarotex az idén meg­közelítőleg 140 millió rubel értékű magyar árut szállít a Szovjetunióba, s onnan 50 millió rubelért vásárol. Népszerűek á Szovjetunióban a magyar öltönyök, kosztü­mök, férfi és női átmeneti kabátok, műbőr és sportru­házati cikkek, s újabban a farmeráruk is. Az első ne­gyedév gyorsmérlege szerint a vállalatok többsége a szer­ződésnek megfelelően teljesí­ti exportkötelezettségét, bá teszi majd az a termékve­zeték amelyet ez év második felében helyeznek üzembe. A Mogürt is igen nagysza­bású árucserét bonyolít le az idén: több mint 280 millió rubeles exportra és 124 mil­lió rubeles importra lehet számítani járműipari termé­kekből, alkatrészekből és a kooperáció alapján gyártott részegységekből. Ezek túl­nyomó részét szintén lekö­tötték már magánjogi szer­ződésekben a partner válla­latok. A szerződések szerint a Mogürt több mint hatezer Ikarus autóbuszt szállít, s 74 millió rubel értékű járműipa­ri pótalkatrész exportjáról is aláírtak szerződést. Az év el­ső negyedében a vállalat ál­talában időarányosan teljesí­tette kötelezettségeit, határ­időre átadta az autóbuszo­kat, ütemesen szállította a pótalkatrészeket. Hasonló­képpen pontosan szállítja a szovjet partner a Lada gép­kocsikat, teherautókat. Áz idén összesen 33 000 szovjet személygépkocsi és több mint 5800 úgynevezett haszonjár­mű, például nehéz tehergép­kocsi érkezik a Szovjetunió­ból. Megérkeztek az első szovjet mikrobuszok is, ame­lyek most vannak próbajá­raton. köztük a Vörös Október Fér­firuhagyár, a Május 1. és- a Zalaegerszegi Ruhagyár, a Habselyem és a Váci Kötött­árugyár, a Budapesti Haris- nyagyár, a pamut méterárut termelők1 sorában pedig á Pamutnyomóipari Vállalat. Késik • azonban a teljesítéssel több, pamutkonfekciót előál­lító szövetkezet, amelyek az .elmaradást elsősorban anyag- ellátási problémákkal indo­kolják. A szovjet szállítmá­nyok folyamatosan érkeznek. Egyebek között 44 000 tonna gyapotot szállítanak az idén a szovjet partnerek, de on­nan érkezik a viszkóz-mű- rost és a len számottevő ré­sze is. Tartós fogyasztási cikk im­portunk a Szovjetunióból az idén körülbelül 15 százalék­kal növekszik. Híradástech­nikai cikkekből az Elektro- impex 6 millió rubelért ren­delt. Különösen kedvelt ha­zánkban a Szokol rádió, ami­ből eddig több mint egymil­liót importáltunk. Az első negyedévben a Szokol-család új típusa, a négysávos Szo­kol 308- is megjelent a ma­gyar boltokban. Bővült a hordozható, tranzisztoros te­levíziók választéka is, még­pedig a Junosty 402—B tí­pussal, emellett a korábbinál több szovjet mini-tévé is forgalomba kerül. Várható­an a második félévtől már kapható lesz a Melódia zene­gép, amelybe rádiót, és le­mezjátszót építettek be. A 25 milliomodik tonna kűolaj A Konsumex Külkereske­delmi Vállalat az idén 24 millió rubelért kíván szovjet fogyasztási cikkeket impor­tálni, ebből 18 millió rubel értékűt már magánjogilag is lekötöttek. Az év első három hónapjában behoztak 200 000 kar-, ébresztő- és faliórát, negyedmillió szárazelemet, 5000 kerékpárt, 50 000 rubel­ért zománcedényt, százezer rubelért rozsdamentes evő­eszközt, félmillió rubelért bútort. Forgalomba került negyedév alatt 9000 szovjet hűtőgép is, köztük az új Minszk—11 típus. Az idei szovjet import-újdonságok között megjelenik a Riga—13 típusú mosógép, a többmű- veletes elektromos barkács- felszerelés, az autó-utánfutó, ezenkívül ■ bővül' a pamut­szövetek és játékok választé­ka. A hazánk és a Szovjetunió közötti testvéri megállapo­dásnak megfelelően a Barát­ság II. kőolajtávvezetékben a gáz és olajszállító vállalat fényeslitkei fogadóállomásá­ra felszabadulássínak 32. év­fordulójára megérkezett a 25 milliomodik tonna' kőolaj. A jübiláló kőolajtávvezeték 1972. óta üzemel, köti össze a Szovjetunió hatalmas kő­olajmezőit Magyarországgal biztosítva hazánk kőolajszük­ségletének jelentős hányadát. Ruházati cikkekért rádió, televízió Kitüntetéseket adtak át április 4-e alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) nagy, megyei rendőr-főkapi­tány adta át a miniszteri ki­tüntetéseket, a főkapitányi és helyettesi dicséreteket, ju­talmakat. Kiváló Szolgálatért Érdem­rendet dr. Toldi Ferenc rendőr-százados, a karcagi kapitányság vezetője kapta. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával Bo- zsik János rendőr-őrnagyot, Török György rendőr-őrna­gyot, Nagy István László rendőr-századost, Bagi Bélát, a TIGÁZ üzemegység veze­tőjét, Németh Mihályt, a szolnoki MÁV állomásfőnö­két és Gócza József tsz-elnö- köt tüntették ki. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát hárman, a bronz fokozatát szintén hár­man vették át, a Közbizton­sági Érem arany fokozatát tízen, az ezüst fokozatát he­ten, a bronz fokozatát ket­ten kapták. Tegnap délelőtt Szolnokon a megyei tűzoltó-parancs­nokságon vette át eredmé­nyes munkája elismeréseként a Haza Szolgálatáért Érdem­érem ezüst fokozatát Kun István tűzoltó-százados, a bronz fokozatát pedig Szőke József főtörzsőrmester. A Tűzbiztonsági Érdem­érem arany fokozatával tün­tették ki Bódi Balázs főtörzs­őrmestert és Nagy János fő­törzsőrmestert. Az ezüst fo­kozatot kapta Rigó István főtörzsőrmester és Ficsor János zászlós. A Tűzbizton­sági Érdemérem bronz foko­zatával jutalmazták Adamis András őrmestert. A munkásőrség megyei pa­rancsnokságán rendezett ün­nepségen a kiváló munkás­őrök részesültek kitüntetés­ben. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Rácz Lajos karcagi, tartalé­kos munkásőr kapta. Az ezüst fokozatát a törökszent­miklósi Ekker József, a ti­szafüredi Kiss István, a me­zőtúri Acsádi Lajos, a kun­szentmártoni Horner István, s a szolnoki Csőke Sándor vette át. Bronz fokozattal három munkásőr munkáját jutalmazták. Munkásőr em­lékjelvényt heten, országos parancsnoki dicséretet hu- szonketten, megyei parancs­noki dicséretet negyven­egyen kaptak a tegnapi ün­nepségen. A Munkásőrség Országos Parancsnokságán adták át a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozatát Bene Mihálynak, a jászberényi szakaszparancs­noknak, a Kiváló Szolgála­tért Érdemérmet K. Kovács Sándornak, a mezőtúri egy­ségparancsnoknak A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán rendezett megemlékezésen a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Varga Károly alezredest, ezüst fokozatával pedig Tóth Gyula őrnagyot és Nemes László századost. Kovács István, a mezőtúri Városi Tanács V. B. sport­felügyelője a Magyar Nép­köztársasági Sport Érdem­érem ezüst fokozatát, Kővári Lászlóné, a szolnoki városi Sportiskola igazgatója és Soós Lajos, a túrkevei Vá­rosi Tanács V. B. sportfel­ügyelője a Testnevelés és sport kiváló dolgozója, Gaál Sándorné, a karcagi Városi Tanács V. B. Sportfelügye­lőség főelőadója a Testneve­lés és sport érdemes dolgo­zója kitüntetést kapta. Az elismeréseket Szabó József, a szolnoki városi Sporthiva­tal vezetője adta át A műszaki haladás érde­kében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Eötvös Ló- ránd díjban részesült Fehér­vári Rudolf, az AFIT XVII számú Autójavító Vállalat főmérnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom