Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. április 14. 4 ■ ■ TflOTEU MIRŐL ÍR A SZOVJETSZKAJA ESZTONÜA ? fl mai forradalmi gyakorlat, a chi-------------------------------- lei tragikus események, a demokratikus forradalom nehézségei Portugáliában, a válságos politikai helyzet Franciaországban, Olaszországban és a kapitalista világ más országaiban szemléltetően tanúsítják, hogy sok tőkés- országban a munkásosztály és szövetségesei előtt megnyílik az a lehetőség, hogy mély demokratikus átalakításokat hajtsanak végre még a kapitalizmus keretei között. Ezek az átalakítások hidat alkothatnak a szocialista forradalomhoz, a hatalomnak a munkásosztály által történő kivívásához. Egészen természetes, hogy ezen az úton maga a forradalom és megközelítése között a határ nem abszolút, nem fejezhető ki pontosan időben, az átmeneti szakaszok sávjában „elmosódhat”. Ámde bármilyen fokozatos legyen is a fejlődés, mindig létezik ilyen határ. Ezt a határt a forradalmi ugrás, a folyamatosság megszakadása, a teljes hatalomnak a munkásosztály és szövetségesei kezébe való átkerü- lése, a társadalmi viszonyokban ^következett fordulat jelzi. A jelenlegi viszonyok között olyan éléssé vált’ az ellentmondás egyfelől a társadalmi termelőerők fejlesztésének szükségletei, a szociális és kulturális haladás szükségletei, másfelől pedig az állammonopolista viszonyok rendszere között, hogy a változások elkerülhetetlenek. De hogy milyenek ezek' a változások és hogyan mennek végbe, azt az osztályharc dönti el. Napjainkban a kapitalizmus létére az új helyzethez, a reformokhoz való alkalmazkodás jellemző. Ámde ezeknek a reformoknak a tartalmát és funkcióit a nagytőke érdekében a társadalmi élet különböző területeire kiterjedő állammonopolista szabályozás medrébe szorítják. A kapitalizmus ideológusai és stratégái a rendszer korszerűsítését, a forradalmi átalakítások megelőzését célzó reformprogramokkal lépnek fel. Ennek a stratégiának az értelmét rendkívül szabatosan meghatározta Lenin, amikor azt írta, hogy a mai, „élenjáró”, képzett burzsoázia képlete: reformizmus a szocialista forradalom ellen. A polgári reformizmushoz csatlakozik a szociáldemokrata reformizmus. Igaz, a mai viszonyok között egy sor tőkésországban a szociáldemokraták olyan gazdasági és szociális követeléseket hangoztatnak, sőt részben meg is valósítanak, amelyek a dolgozók létérdekeit érintik. Ennek ellenére az általuk javasolt reformprogram nem kezdi ki a kapitalizmus pilléreit és végső soron a gazdaság és a társadalmi yiszonyok állammonopolista szabályozásának továbbfejlesztésére irányul. A polgári és szociáldemokrata reform- koncepcióval ellentétben a kommunista pártok olyan reformstratégia mellett vannak, amely abból a feladatból indul ki, hogy a megérett gazdasági és szociális problémákat a dolgozók érdekében még a kapitalizmus viszonyai között konstruktív módon meg 'kell oldani, ugyanekkor nem téveszti szem elől a szocialista távlatokat. A kommunisták a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harccal szoros kapcsolatban vizsgálják a reformokat. Engels a szociális reformokat a magántulajdon megszüntetétésére irányuló előkészítő intézkedéseknek tekintette. Lenin azt a feladatot tűzte a forradalmi munkások elé, hogy a reformokat az adott rendszer talaján változtassák a proletáriátus teljes emancipációja felé tartó haladó munkás- mozgalom támaszpontjaivá. Azonban: bármilyen sajátos is legyen ez az út, bármilyen kedvező pozíciókat is érjen el rajta a munkásosztály a kapitalista rendszer keretei között, előbb-utóbb teljes nagyságában elkerülhetetlenül felvetődnek a szocialista forradalom gyökeres kérdései: a hatalom és a társadalmi viszonyok kérdése. Bármely szocialista forradalom elkerülhetetlenül szembetalálja magát a gazdaság átalakításának bonyolult feladataival. Bármilyen fokozatos és szakaszos legyen is a gazdaság felszabadítása a nagytőke ellenőrzése alól és a szocialista termelési mód alapjának lerakása, ez a folyamat mindig harccal, ellentmondásokkal, nehézségekkel jár. „Senki előtt sem titok — állapította meg V. I. Lenin —, hogy átmenetileg minden forradalmi mozgalmat óhatatr lanul mindig zűrzavar, bomlás, rendetlenség kísér ... Kétségtelen, hogy a szocialista forradalmat nem lehet a népnek egy csapásra tiszta, sima, hibátlan formában odanyújtani”. A kommunisták erőfeszítései a gazdaság átállításának a társadalom szempontjából legkevésbé fájdalmas olyan formáinak és módszereinek felkutatására irányulnak, amelyek nemcsak a munkásosztály érdekeit veszik figyelembe, hanem a kispolgárság számos rétegének, a városi és falusi középrétegeknek az érdekeit is. Ámde, mint ezt a chilei és portugáliai fejlemények szembetűnően bizonyították, _ a burzsoázia gazdasági szabotázzsal, „a tőkék menekítésével”, a termelésnek, a lakosság élelmiszer-ellátásának dezorganizá- lásával válaszol a forradalmi folyamat elmélyülésére. Ilyen feltételek között a munkásosztálynak a forrádalmi fejlődés békés útján is fel kell használnia a hatalmi tényezőket a forradalom gazdasági programjának megvalósítására, ellentmondást nem tűrő intézkedéseket kell alkalmaznia a sza- botőrökkel szemben, a lakosság túlnyomó többségének érdekében ellenőriznie kell a társadalmi termelés és elosztás rendszerének működését. Valamennyi forradalom történelmi tapasztalata arról tanúskodik, hogy az ellenforradalommal való szembeszállás politikai téren még élesebb formákban bontakozik ki. A reakció a forradalom békés fejlődése közepette is érvényesíti teljes befolyását és kapcsolatait, a reális hatalom minden eszközét annak érdekében, hogy lefékezze az előrehaladást, hogy megteremtse az idejétmúlt rendszer restaurálásának feltételeit. Éppen ezért minden forradalom csupán akkor ér valamit, ha meg tudja védeni önmagát, hangsúlyozta Lenin. Ez azt jelenti, hogy a forradalom bármely — békés vagy nem békés — útján a hatalom kérdése a .fő kérdés. Ennek megoldása jelenti azt a határvonalat, amely a kapita- „ lista társadalomban a forradalomhoz való közeledést elválasztja magától a forradalomtól, amely a szakítást jelenti ezzel a társadalommal. II szocialista forradai°m a* osztáiy----------------------- harc csúcspontja. Ezért a forradalmi politika, 'számos különböző formában megnyilvánulva, végső soron mindig arra irányul, hogy a munkásosztályt és szövetségeseinek tömegét felkészítse az osztályharc legélesebb formáira is. J. Kraszin Kávészüret Vietnamban Kávészüret Hanoitól délre, a Dong Hieu állami gazdaságban. 1976-ban a gazdaság dolgozóinak sikerült jelentős mértékben túlteljesíteni tervüket. (Fotó: VNA - KS) Idén ünnepli a Szovjetunió, s a világ valameny- nyi haladó embere a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulóját. Az SZKP Központi Bizottságának az évfordulóra vonatkozó határozatai alapján a hatalmas ország minden köztársaságában készülődnek a jubileumra. Észt testvérlapunk, a Szov- jetszkaja Esztonija február 26-i számában, az első oldalon „A dicsőséges jubileum tiszteletére” címmel cikket közöl a köztársaság üzemeinek, gyárainak felajánlásairól. Nincs olyan közösség, brigád — állapítja meg a cikk szerzője — amelyik ne vállalt volna feladatokat az évforduló tiszteletére. A „Ka- lev” édesipari termékeket gyártó üzem munkásai például célul tűzték maguk elé, hogy 114 százalékra teljesítik az éves tervet. Ugyancsak a terv túlteljesítését vállalata a tartui tejkombinát, a Viljandszkij körzetben levő, Gagarin nevét viselő kolhoz. Számos gyár választotta jelmondatul „Dolgozni jobban, emelni a hatékonyságot, a minőséget”- A köztársaság különböző szervezetei, szövetségei tervet dolgoztak ki az évforduló megünneplésére. Az írók, költők, zeneszerzők, filmrendezők új alkotásaiban központi helyet foglal el a Nagy Október. A könyvkiadók nagy példányszámú kiadványokat bocsátanak közre, elsősorban politikai, s a Szovjetunió történetéről szóló művekből. A színházak történelmi, s a mai ember örömeit, gondjait bemutató darabokkal készülnek a jubileumra. A lap március 2-i számában arról tudósít, hogy az Észt SZSZK a köztársaságok közötti szocialista versenyben az elmúlt évben kiemelkedő eredményt ért el, s elnyerte az SZKP Központi Bi- zottságánák, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a Kom- szomol Központi Bizottságának, s a Szovjetunió Szak- szervezetei Központi Tanácsának vörös zászlaját. A kitüntetés átvételekor március 1-én Tallinnban rendezett ünnepi nagygyűlésen felszó- lalat J. Kabin, az SZKP Központi Bizottságának tagja. az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, -aki hangsúlyozta, hogy az Észt SZSZK a magas elismerést a további teendők ösztönzőjének tekinti, s az erőket csoportosítva dolgozik a párt XXV. kongresszusa határozatainak s a X. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításán. Á maga eszközeivel ebben részt vállal a Szovjetsz- kaja Esztonija is. Március 3-i számában hírül adja, hogy új sorozatot indít, amelynek témája a „Hatékonyság stratégiája”. A lap hasábjainak egy részét felajánlja vállalatok. üzemek, gyárak, szövetkezetek vezetőinek, szakembereknek, tudósoknak, hogy tapasztalataikról, véleményeikről adjanak számot, tegyenek javaslatot a termelés hatékonyságának a javítására. Az új sorozat első cikkét A. Kivit geológus írta, a föld méhében rejlő kincsek legolcsóbb, leggyorsabb felszínre hozásáról. A tudomány, s a termelés kapcsolata a témája a március 4-i lapban a „Szovjet tudomány horizontjai” című írásnak is. A cikkíró a Szovjet Tudományos Akadémia moszkvai üléséről tudósít. A tanácskozást értékelve kiemeli, hogy a tudományos kutatásoknak még jobban a termelést, s az ember munkájának megkönnyítését kell szolgálniuk. S végül egy hír észt testvérlapunkból a sport barátainak. Mint ismeretes 1980- ban Moszkva lesz a házigazdája az olimpiai játékoknok, illetve a vitorlázók versenyére Tallinban kerül sor. A lap február 26-i száma bemutatja a tallinni olimpiai falu. s a versenyek színhelyének makettjét. Készül a szálloda, s egyre magasabban dolgoznak a tévétorony építői is. Mire meggyullad az olimpiai láng, Tallinnban már minden készen várja a világ élsportolóit. Tál Gizella Autógyártás — együttműködéssel Részvételünk a KGST-országok személyautó- gyártásában A háború utáni újjáépítés és a szocialista gazdaság alapjainak lerakása jelentős anyagi és technikai koncentrációt igényelt, így érthető, hogy a KGST-országok csak a GÓ-as évek közepétől láthattak hozzá a személygépkocsi-gyártás jelentős fejlesztéséhez. Az egyes szocialista országok elkészítették közép- és hosszútávú járműgyártási terveiket, amelyek érdekes képet mutatnak. Hét közül hat ország Csehszlovákia kivételével egyik szocialista országnak sem voltak hagyományai a személygépkocsi-gyártásban. A Skoda Művek autóit viszont már a második világháború előtt ismerték, s szép számmal futottak Tátra típusú gépkocsik is az országutakon. Ez a magyarázata annak, hogy a felszabadulás után Csehszlovákiában valósult meg elsőnek a személyautók sorozatgyártása, s azóta is tervszerű fejlesztést folytat északi szomszédunk. Az NDK meglehetősen keveset tudott átmenteni a háború előtti és alatti Németország autógyártási tapasztalataiból. A régi DKW-hagyo- mányokon alapuló kezdeti próbálkozások után (P—70- es típus) két gyárat létesített — Zwickauban és Eisennach- ban, a Trabant és Wartburg típusok előállítóit —, melyek szilárd bázisai az NDK és a KGST személyautó-gyártásának. A szovjet autógyártás a háború utáni Pobjedák, Moszkvicsok, ZIM-ek, ZIL-ek és Volgák „hőskora” után nagyarányú fejlesztésbe fogott. Rekonstrukciót hajtott végre a „saját” típusok gyáraiban és megvalósította a Zsiguli (Lada)-programot. Lengyelországnak, Romániának és Bulgáriának nincs saját konstrukciójú típust előállító autóipara, de személyautókat mégis gyártanak, illetve összeszerelnek. Lengyelországban a FIAT cég licencei alapján készülnek az ismert kedvelt típusok, a román autóipar a francia Re- nault-val kötött megállapodás szerint gyártja a Dacia 1300-ast. Bulgáriában Moszkvics és Lada autók összeszerelése folyik. Gyárépítés helyett kooperáció Sok vita folyt arról a korábbi évtizedekben, hogy hazánknak legyen-e személyautó-ipara. Az idő azokat igazolta, akik úgy döntöttek, hogy Magyarország ne rendezkedjék be személyautók gyártására, hanem a KGST- országokból importtal elégítse ki a szükségleteket, és bizonyos mértékű kooperációval maga iá • vállaljon részt abban. A KGST-országok személyautó-gyártásában való részvételünk gerince a szovjetmagyar és a lengyel—magyar együttműködés. A Lada gépkocsik kooperációs gyártásában gyújtáselosztó, kormány- zárás gyújtáskapcsoló, komplett ablaktörlő berendezés, a teljes műszerfal, különféle zárak, autórádió, izzólámpák, guminyomásmérő, kürt, stb., összesen mintegy 18 féle részegység és tartozék előállításával 1970 óta veszünk részt. A magyar vállalatok — Bakony Művek, Mechanikai Mérőműszerek Gyára, Videoton, Egyesült Izzó, Elzett Művek, stb. — jól felkészültek a kooperációra, és pontosan eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek. Szállításaink értékét kész gépkocsikkal egyenlíti ki a Szovjetunió (az idén például 31 ezer Ladát kapunk.) A hagyományos lengyel— magyar barátság az autóipari együttműködésben is megnyilvánul. Majdnem másfél évtizede szállítunk egymásnak tehergépkocsi-alkatrészeket, de újabban a Polski Fiat 126 p-típus gyártásában is részt vállaltunk. Három gyárunk — a Ganz MÁVAG, a Csepel Autógyár és a Balcony Művek — szállít komplett dugattyúkat, feszültség- szabályozókat, gyújtáselosztókat, ablaktörlőket, sebességmérőket és kürtöket a kis gépkocsikhoz. Ellenszolgáltatásképpen importálunk a lengyel autóipar e legújabb termékéből (az idén 5000-et.) Úton a közös fejlesztés felé A többi KGST-oíszág is kooperál egymással. Igen jelentős az NDK—lengyel, csehszlovák—NDK, szovjet— bolgár és a szovjet—NDK együttműködés. Talán kevesen tudják, hogy a Lada gépkocsik fényszórói csaknem kizárólag csehszlovák gyártmányúak. A Ladáról egyébként is elmondható, hogy igazi nemzetközi vállalkozás: Románia kivételével mindegyik KGST-ország hozzájárul előállításához. A szocialista gépkocsigyártás integrációja a jövőben az alkatrészek szállításának bővítése mellett kiterjed majd a közös kutatásra és fejlesztésre is. R. I.
