Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
1977. április 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mint a felbolydult méhkas, olyan volt a község. Már kora reggel szokatlanul sok ember járt, kelt az utcákon. Finomságokkal megrakott kosarakkal, szatyrokkal igyekeztek haza. Minden második kerékpáros „beszerző” egy, két láda sört fuvarozott. Szorgos kezek csinosították az udvarokat, rendezgették a v'irágoskerteket. Minden az ünnepre utalt a hét végén Tiszavárkonyban. — „Tej, kenyér, szalámi, bor, sonka, tortalap.. . ez annyimint. .. 250 forint. .. Köszönöm...” Az áfész élelmiszer boltjának két eladója megállás nélkül számol, árut pakol... — Lassan két hete tart ez a nagy forgalom — mondja két’ számoszlop összeadása közben Tancsik Ferencné, a bolt vezetője. — tyűből vásárolnak legtöbbet az utolsó napokban a várkpnyiak? — Március utolsó napjaiban sokan megvették már a sonkát, a tojást, a tortához, a süteményhez valókat, az italt. Most már inkább csak tejért, kenyérért meg apróbb dolgokért jönnek. Ma a sör a „sláger”. Most kaptunk, és nem is egy vevőnk vitt egy', két ládával. Ügy gondolom, hogy a vásárlás nagyja már lement. — A boltvezető is háziasz- szony. Á családban hogyan készülnek a kétnapos ünnepre? — A fiamékRal lakom, közösen csinálunk mindent. A nagytakarítással végeztünk, a sütés, a főzés van hátra. — Mi lesz a menü? — Két tyúkot vágunk, lesz kocsonya, sonka, sütemény, bor, sör. . . Remélem ízleni fog mindenkinek. A Munkásőr úton Mészá- roséknál a húsvéti készülődés legnagyobb munkája a kerítés építése és festése volt. — Jól haladunk vele, ma meglesz — teszi le a festé- kes ecsetet Mészáros János- né. — Jó, hogy jött, elkel egy kis pihenés. A derekam teljesen elzsibbadt... Egy hete készült el a kerítés. A két unokám csinálta, ugyanis kőművesek. Mi meg az urammal úgy döntöttünk, hogy húsvétra befestjük, ne csúfoskodjon itt. A ház végibe levő kerítést is megre- perálja az uram addigra. Legyen teljesen rendben a porta, mert az ünnepre várom a lányomékat Karáról. Köjben megérkezik a szomszédból Szőke Lajosné. — Átjöttem segíteni An- nuska néninek. Ketten csak hamarabb befestjük a kerítést. Amíg itt vagyok a 12 éves kisfiam, Józsi otthon mos. Már kicsi korukban hozzászoktak.^« házimunkához. Mondom magának, szebben mos, mint némelyik fiatalasszony. Mi is ki akartuk festeni az egyik szobát húsvétra, de nem kaptunk meszet. Hát most az ünnepre így marad. Göndör hajú kisfiú trappol felénk, Szőkéék legkisebb fia, az ötéves Géza. Anyjára csimpaszkodik úgy válaszol- gat. — Tudod-e, hogy milyen ünnep lesz most? — Húsvét.. . — Mit csinálsz akkor? — Meglocsolom az anyukámat meg a Mészáros mamát. — Kölnid van már? — Vettünk a boltban. . . — Mit szeretnél kapni a locsol kodásért? — .. .pénzt meg csokitojást. .. Nagy tábla hirdeti: Mészáros Zoltánná, női-, férfifodrász. Az üzlet még csendes csak egy vendég van. — Délutánra várom a nagyobb forgalmat — mondja a fiatal fodrásznő, — miközben a frizurakészítés kellékeit rendezgeti. — A legtöbb asszony, lány ugyanis dolgozik, csak három, négy óra felé érnek rá. — Milyen frizurát kérnek most a a vendégek? — Az idősebb asszonyok daueroltatnak, a fiatalok levágatják, berakatják a hajukat. Jönnek a férfiak is „szépítkezni” és • sok kisgyereket hoznak. — A fodrásznőnek ki csinálja az ünnepi frizurát? — Természetesen saját magam... Az ünnepi készülődés lázában égett az egész község a hét utolsó napjaiban a legfiatalabb lakótól a legidősebbig. Húsvéti jókívánságoktól volt hangos a tisza- várkonyi főutca. — szekeres — A LEHEL-KÜRTÖK KÉSZÍTŐJE Aki Jászberényben a Liliom utcát keresi, ha kérdezősködik sem biztos, hogy rátalál. Az elfelejtett sétány szerényen húzódik meg a Zagyvapartion, néhány régi ház szegélyezi, egyik vége a Szövetkezet úti lakótelep emeletes épületei közé nyúlik. Könnyen rátalál viszont aki úgy keresi... az utca, ahol Hóy Nándor szobrászmester lakik. A Lehel-kürtök készitőjét sokan ismerik. A 81 esztendős mester számára még mindig a műhely a legmeghittebb zug a házban. Tréfálkozik, hogy kösz- vénye elől menekül a műhelybe, de a polcokon sorakozó Lehel-kürtök jelzik: a munka az, ami odaviszi. — A jászberényi gimnázium 4 osztálya után Budapestre a Felsőipari Rajziskolába kerültem. Barokk ornamentikát, külső-belső homlokdíszítést tanultam. Mesterem, Kótász József szobrász- és iparművész volt. Számát sem tudom már azoknak az épületeknek, amelyeknek a homlokzatát díszítettem. Budapesten régi oktatási intézmények, Győrben többek között a káptalandombi bérház, a törvényszék épületének homlokzata őrzi kezem nyomát. A Lehel kürtökről, „öntésükről” mesél: — Érdekes történet, fiatal korom és öreg napjaim hűséges kísérői ezek a kürtök. A történet az 1896-os millenáris kiállítással kezdődött. Ott volt a Lehel-kürt is. Tanítómesterem, a- jászberényi tanács engedélyével negatívot készített a történelmi ereklyéről, a következő esztendőben pedig az iskolai szemléltetés céljából engedélyezték a másolatok készítését. — Az iskola befejezése előtt mesterem tanácsolta legyen a Lehel kürt a vizsgamunkám, mint jász gyereknek jár nekem ez a „kiváltság.” Ez volt az első „nagy találkozásom” a kürttel. A másik a világháború után történt. Amikor leszereltem és nem volt munkám, a jászberényi Tanítóképző Intézet megbízott: készítsek Lehel-kürtöt, több százat, először a felsőfokú, majd az alsófokú oktatási intézmények részére. Azóta nem tudtam „szakítani velük.” — Hány került ki a műhelyéből, s hol vannak most ezek a kürtök? — Nagyon sok, még ezrekben számolva sem tudnám megmondani. Ha vendég jön Jászberénybe, vagy a Jászságba, vendéglátója gyakran a Lehel-kürttel kedveskedik neki. Ha kirándulókkal ' megrakott autóbusz áll meg a főtéren, útjuk rendszerint hozzám is elvezet. Évente több száz levelet kapok az ország minden tájáról, az idegenforgalmi hivataloktól, Rómából, Párizsból, Londonból, a testvérvárosokból, Lehel-kürtöt kérnek. — Melyik kürtjére emlékszik legszívesebben? — Mindegyikre. Ha mégis ki kellene választani egyet, a Torontóba került kürtöt említeném. Kértek egy kürtöt, megkapták és egy magyar nyelvű könyveket árusító bolt kirakatába állították ki. A rendező szervektől levelet kaptam, írták, hogy a kirakat elé, mint zarándokhelyre járultak az ott élő magyarok hónapokon keresztül. — Derűs történet? *— Volt olyan is. A határon a fiatal svájci vámtiszt gyanúsan méregette az ajándékba vitt Lehel-kürtöt, többször belelapozott a kulturális értékű tárgyak jegyzékébe, azután azzal a megjegyzéssel nyomta rá a bélyegzőt a vámcédulára, hogy mehet mert a kürt törött. Egy jászberényi ismerősöm mesélte a történetet, a svájci rokonlátogatás után. — illés — Esszék, tanulmányok a költészet napjára Könyvkiadásunk nemcsak a hazai és külföldi klasszikus kortársi lírai alkotások közzétételével ünnepli a költészet napját, jónéhány esz- szét, tanulmányt is megjele- tetnek. Szuromi Lajos műve az Akadémiai Kiadó gondozásában az irodalomtörténeti füzetek 93. köteteként lát napvilágot. A szerző József Attila egyik legtöbbet elemzett versét, az „Eszmélet” című alkotást értékeli, a tanulmány az eddigi kutatások kamatoztatása mellett a költemény új értelmezését adja. Ugyancsak' az Akadémiai Kiadó adja közre Széles Klára „Reviczky Gyula poétikája és az Üj magyar líra” című kötetet, amely Reviczky Gyula költészetét elemezve a művek értékének mérhetőségéről, minőségéről is szól. Sipos Lajos műve „Babits Mihály és a forradalmak kora” címmel jelenik meg a magyar líra ünnepén. Juhász Géza, az 1968-ban elhunyt irodalomtörténész a most megjelenő Csokonai tanulmányok című kötetben megállapítja a Csokonai művek kronológiáját, bemutatja a költő latin- és magyarnyelvű zsengéit, eloszlatja az élete és munkássága körül szövődő tudománytalan legendákat. Somlyó György irodalmi esszéinek négy évtizedes termésből készült válogatás, „A költészet vérszerződése” címmel, amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentet meg. A Móra kiadó Petőfi Sándor születésének 150. születésnapjára jelentette meg első ízben Fekete Sándornak az ifjúság számára írt „Így élt a szabadságharc költője” című könyvét. A most megjelent második kiadás a napokban került a könyvesboltokba. SZÜLETÉSNAPI ÜDVÖZLET Ötéves a Ki mit tud győztes, a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesse kÖPSOr. Tizének ezelőtt egy vékonyka fiatalember lépte át a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium kapuját. Szép nyár volt, tanári diplomáján akkor száradt a tinta. Minden jó volt, a diákok szerették, szénája, szalmája rendben volt Papp Imre tanár úrnak, de valami mégis nagyon hiányzott. A tánc... A fiatalember ide-oda kilincselt, hogy népi együttest akar alapítani. Jó lenne, de nincs rá pénz, mondták neki itt is, ott is ... Újra itthon. nye ismert. A jászságiak maximális pontszámmal nyertek. ök nyertek? Is. A magyar néptáncmozgalom is vel/ük. S a szűkebb haza, ahol bizony rosszul indult a Ki mit tud? — Jönnek a VIII. országos néptáncfesztiválra, Szolnokra? — Nem, nem megyünk. De szeretnénk eloszlatni a „belső berkekben” szállongó pletykákat: nem a „Tisza” miatti esetleges rivalizálás miatt nem indulunk a szolnoki fesztiválon. Nagyon is jó a kapcsolatunk a Tiszával, — s az is marad. De egyelőre, ha nem is fáradtunk ki, többet nem bírunk. A hét végén néhány pár a Sebő- együttessel — az Interkon- cert megbízásából — Lengyelországba utazik, majd később tizennégy pár Görögországba. — Hányán vannak tulajdonképpen? — A gyerekekkel, az utánpótlással együtt több mint kétszázan ... Tiszai Lajos Fotó: Nagy Zsolt Új szintiéit. * zottság és a városi tanács 1971-ben állást foglalt Papp Imre gondolata mellett. Vágjon neki, Imre, biztatták, ieaz, csak ezt az 50 ezer forintot tudjuk első útravalóul adni, de több mint semmi, — nagy szíve van magának s az itteni fiataloknak. A szövetkezetnek is hamar megnyílt á szívük, befogadták a táncosokat, — a pénztárcájukat se sajnálták tőlük. Az első verbunknak foganatja volt. 1972. május elsején az együttes már közönség előtt táncolt. Papp Imre: Nagyon jó nálunk a közösségi szellem. Ez nagyon fontos! Kecskeméti képsor, 1976. nyarán. A néptánc-csoportokat minősítő bizottság csodálkozott: a bronz II. minősítésű, Párosán szép az élet Fellépés előtt csaknem ismeretlen jászsági táncosok öt grádicsot ugrottak fölfelé. Ami jár az jár: megkapták az arany minősítés III. fokozatát. Jó másfél évvel később krónikás kameránk belép az ban! A Domaházi táncok fej, vagy írás! Ez a fiú az ország közvéleménye előtt akarja bizonyítani, hogy az évek óta tartó szakmai vitában neki van igaza: a népi tánc foregyüttes jászberényi Víz utcai székházába. Toldozott toldozott „bagolyvár”-szerű épület. A kiadós esők néha nemcsak a szántóföldeket áztatják. Hétköznapi kép: próbál az együttes. — Copfos kislány, jó volt az országra mosolyogni? Most is mosolyog. Beszédes válasz. — S addig mi minden történt? — Egy év szakadatlan munka után jutottunk odáig. Itt mindenki többesszámban beszél. A szólótáncosok is, a vezető, Papp Imre is. — A tánc „eszköz”. Nemcsak egy-egy kor és táj folklóranyagát mutatjuk be, amikor táncolunk, hanem önmagunkat is kifejezzük. Nagyon fontos tudnunk, hogy milyen emberek vagyunk, s milyenek lehetünk. A nevelést a szakmai ismeretekkel egyenrangúnak tartjuk. A döntő előtt. A kame- -rák ezt nem mutatták. Papp Imre: „Fellépés előtt most szépen elmegyünk moziba, megnézünk egy jó filmet, aztán táncolunk egy nagyot!” A krónikás ekkor már a képernyő előtt morfondírozott: „Tímár ‘Sándor mindent egy lapra tett fel? — de ő biztos szokott lenni a dolgámakincse önmagában is művészi erő lehet! A krónikás már nem is tudja kinek drukkolt jobban: a jászságiak koreográfusának, a Tisza táncegyüttes volt alapító tagjának, Tímár Sándornak, az ifjú Erkel-dí- jasnak, vagy a fellpésre készülő fiúknak, lányoknak. De a jászsági szakmunkástanulók, gimnazisták, ifjúmunkások magabiztosságát nem olvasztotta szét a jupiterlám- pák pokoli melege. Fiatalember pergekalap- ban. — Izgult nagyon? — Igyekeztünk, hogy elfelejtsük, hol is vagyunk. Megint: „mi”. * A képernyő f" an\LtneAm ■ - * látszott. Az inak feszes húrok. Rézágyúk dörrenése a legények dob- bantása. A lányok Éva mosolyával szelídítenek. Omlik a ritmus, árad a szerelem .. . Pernye András vége-hossza sincs cigarettája is táncol már.... Vásárhelyi a jó gazda mosolyával ül... Major tarkójáig húzza bozontos szemöldökét: „még ilyet, ejnye, de szép!” Petrovics Emilnek a bajsza is nevet. Szinetár talán arra gondol: „ ... kincset érne mifelénk is egy ilyen tánckar!” A fergeteges tovább forrósodik, ahogy a porond levegője. Ádám megint győz. A lányok átveszik a fiúk lépéseit. Beteljesedett a szerelem.
