Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. április 7. Folytatódtak a szovjet-kubai megbeszélések Emberrablás Olaszországban Súlyos politikai provokáció történt Olaszországban: el­rabolták Guido de Martinót, a szocialista párt volt veze­tőjének, Francesco de Mar- tinonak 34 éves fiát, az OSZP nápolyi szervezetének titkárát. Az emberrablás kedden es­te 10 óra után történt Guido de Martino lakása előtt, amikor a fiatalember haza­térőben volt a pártbizottság helyiségéből. Ismeretlen tet­tesek megtámadták egy autó­ba kényszerítették és el­hurcolták. A déli órákban egy név­telen telefonáló közölte a Paese Sera című római esti lap szerkesztőségével: „a fegyveres proletárosztag va­gyunk. Mi raboltuk el de Martinat. Később jelentke­zünk.” A magukat „fegyve­res proletárosztagnak” -ne­vező terrorcsoport mintegy húsz letartóztatott tagját a napokban ítélte el terroriz­musért és felforgató cse­lekményekért a nápolyi es­küdtszék. Legalizálás ügyében Derűlátó a Spanyol KP A Reuter iroda szerint a Spanyol Kommunista Párt szóvivője kedden derűlátóan nyilatkozott a párt legalizá­lásának esélyeiről. Eszerint esetleg már a jövő heten sor kerülhet a kormány pozitív döntésére, a kommunisták törvényes működésének en­gedélyezésére. A többi hír- ügynökség nem erősítette meg az értesülést. Tegnap a Kremlben foly­tatódtak a tárgyalások Leo- nyid Brezsnyev, az SZKF KB főtitkára és Fidel Cast­ro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a ku­bai Államtanács és a Mi­nisztertanács elnöke között. A szívélyesség és kölcsö­nös egyetértés légkörében le­zajlott megbeszélésen szov­jet részről Nyikolaj Podgor- nij, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács elnök­Tegnap délelőtt a Kreml­ben folytatódtak és délben befejeződtek a szovjet—tu­néziai miniszterelnöki tár­gyalások. Alekszej Koszigin szovjet, és Hédi Nuira, tu­néziai miniszterelnök meg­vitatta a kétoldalú kapcso­latok továbbfejlesztésének kérdéseit, valamint néhány időszerű nemzetközi problé­mát. „A barátság és a kölcsö­nös megértés” jegyében tár- *gyalt egymással Moszkvában tegnap délelőtt Gromiko szovjet külügyminiszter és Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke. Arafat hétfő este óta tartózkodik Moszkvában a PFSZ delegációja élén, ba­ráti látogatáson. Mint a moszkvai televí­zió a tárgyalások szívélyes légkörét érzékeltető filmje- - lentésében beszámolt róla, szerdán Gromiko és a PFSZ vezetői részletekbe menő fi­gyelemmel tekintették át az egész közel-keleti helyzetet. Tárgyaltak a térség szilárd ségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács el­nöke és Andrej Gromiko, az SZKP KB PB' tagja, kül­ügyminiszter; kubai részről pedig Carlos Rafael Rodri­guez, a KKP KB Politikai Bizottságának és a KB tit­kárságának tagja, az Állam­tanács és a Minisztertanács elnökhelyettese és más hiva­talos személyiségek vettek részt. Szerdán a Kremlben a tárgyalások befejeztével szovjet—tunéziai dokumentu­mokat : konzuli egyezményt, 1977—78-ra szóló kulturális és tudományos együttműkö­dési programot, kereskedel­mi megállapodást, valamint szovjet kereskedelmi képvi­selet tuniszi felállításáról szóló jegyzőkönyvet írtak alá. békéjének megteremtését célzó lehetséges további in­tézkedésekről, s nagy teret szenteltek a palesztin kér­désnek. Ezt a problémát mindkét fél szerint a Pa­lesztinái arab nép törvényes jogainak figyelembevételé­vel kell megoldani, ideértve az önrendelkezési jogot és az önálló államalapítás jogát. Gromiko és Arafat egyetér­tett abban, hogy mielőbb össze kell hívni a közel-ke­leti megoldás kidolgozására hivatott genfi értekezletet, méghozzá a Palesztinái Fel­szabadítási Szervezet teljes­jogú tárgyalópartnerként va­ló részvételével. MOSZKVA Táviratváltásra került teg­nap sor Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alek­szej Koszigin, illetve Urho Kaleva Kekkonen finn köz- társasági elnök között abból az alkalomból, hogy 29 éve írták alá a szovjet—finn ba­rátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Pjotr Ja- roszewicz, a lengyel minisz­tertanács elnöke fogadta azt a szovjet kormányküldött­séget, amely Vlagyimir Kiri­lin miniszterelnökhelyettes vezetésével érkezett Varsóba a szovjet tudomány és tech­nika napjainak megnyitásá­ra. BEJRŰT Libanon déli részén to­vább folynak az összecsapá­sok a Palesztinái ellenállási mozgalom és a nemzeti ha­zafias erők csapatai, illetve a jobboldali pártoknak az Iz­rael által támogatott fegyve­res alakulatai között. Taiba falu körzetében, amelyet a baloldali erők a napokban ismét visszafoglaltak, a jobb­oldal kedden kísérleteket tett elvesztett állásai vissza- hódítására. Közben Izrael te­rületéről állandó tüzérségi tűz alatt tartották a balolda­liak állásait. PEKING Moszkvában tárgyalt a tunéziai miniszterelnök Gromiko és Arafat találkozója Moszkvában tartózkodik Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. Képünk: Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter és Arafat megkezdte a szovjet-palesztinai tárgyalásokat. (Telefotó - KS) Nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia. Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Szovjetunió — pekingi dip­lomáciai misszióvezetői teg­nap este, tiltakozásul Li Hszien-nien kínai miniszter­elnökhelyettesnek a parla­mentben elhangzott pohárkö­szöntője miatt, kivonultak a kínai kormány Moktar Ould Daddah mauritániai elnök tiszteletére adott vacsorájá­ról. Li Hszien-nien — megis­mételve az e tárgyban tett korábbi kínai sajtónyilatko­zatokat — a zairei polgárhá­borús eseményekkel kapcso­latban „előre eltervelt” szov­jet „agresszióról” beszélt, fönntartva és hangoztatva Kína teljesen egyedülálló vé­leményét ebben a kérdésben. LE DIMN HETVENÉVES Egy forradalmár köszöntése Április 7-én tölti be hetve­nedik életévét Le Duan elv­társ a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az indokínai és a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom kiemelkedő alakja. Hetven év és ebből ötven a munkásosztály, az elnyomott népek szabadságá­ért folytatott harcban! Huszonegy éves volt a kö­zép-vietnami szegény iparos­család fia, amikor csatlako­zott a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szövetséghez. Ezt a szervezetet 1925-ben alapí­totta meg Ho Si Minh, aki­nek hamarosan egyik köz­vetlen munkatársa lett. Az ifjúsági szövetség lényegében az 1930-ban létrejött marxis­ta—leninista párt magja lett. Le Duan ettől fogva egész életét a párt szervezésének, a gyarmatosítók, az imperia­lizmus elleni harcnak szen­telte. A fiatal munkás 24 éves korában lett a párt propa- gándabizottáágának elnöke. A franciák elfogták és 20 év börtönre ítélték. A gyarmati hatóságok különösen vesze­delmes ellenfelet láttak ben­ne — Le Duan a forradalmi konspiráció mestere volt. Végighurcolták Indokína börtönein, hogy megszakítsák^ kapcsolatait. A szabadulást öt börtönév után a francia- országi baloldali változás, a népfront győzelme hozta meg. Ismét hozzálátott a párt szer­vezéséhez, Közép-Vietnam párt szervezetének vezetője lett, majd 1939-ben beválasz­tották a Központi Bizottság állandó bizottságába is. Is­mét börtönévek: 1940-ben a párt több más vezetőjével együtt letartóztatták, tíz év­re ítélték. Újra a Con Dao-i börtön pokla. A hírhedt fegy- ház kapuja öt év múlva 1945 augusztusában nyílt meg előtte, s egy hónapra rá ő is ott volt Hanoiban a Ba Dinh téren, Ho Si Minh mellett, amikor ünnepélyesen kikiál­tották a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A harc azonban folytatódott. Le Duan egyike volt a fran­cia gyarmatosítók elleni po­litikai és fegyveres felszaba­dító mozgalom irányítóinak. 1951-ben a párt Politikai Bi­zottságának tagja, 1960-ban választották meg a Központi Bizottság első titkárává. A távol-keleti szocialista ország harca teljes felszaba­dulásáért, az idegen agresszo­rok és bábjaik kiveréséért, a két részre szakított ország egyesítéséért különösen nehéz volt. A párt teljesítette az 1969-ben elhunyt alapító, Ho Si Minh végrendeletét: észak és dél egyesült, megalakult a Vietnami Szocialista Köztár­saság. Üj, immár békés fel­adatokat old meg a Vietna­mi Kommunisták Pártja. 1975 októberében, immár a győzelem után, Le Duan elv- társ párt és kormányküldött­ség élén hazánkba látogatott. A küldöttség tiszteletére ren­dezett nagygyűlésen elmon­dotta: népeink és pártjaink között mély baráti, testvéri kapcsolatok állnak fenn a proletár internacionalizmus alapján. Ennek az eszmének, a nemzetközi' kommunista mozgalom egységének, a né­pek maradéktalan felszabadí­tásának kiemelkedő harcosa Le Duan a Vietnami Kom­munisták Pártjának tapasz­talt vezetője, a kiváló forra­dalmár. Köszöntjük hetvene­dik születésnapján! ☆ Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Le Duant, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárát 70. szüle­tésnapja alkalmából. ☆ Leonyid Brezsnyev, Nyiko­laj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratban köszön­tötte Le Duant, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát 70. születésnapja alkalmából. Ifíll li ■Ilii változott KÍNA ; m Á:: és mi folytatódik? A múlt másfél esztendőben gyors egymásutánban elhunytak Kína legismertebb vezetői. Ha­láluk sorrendjében: Tung Pi-vu ügyvezető államelnök, Kang Seng, a párt központi bizottsá­gának alelnöke, az állambizton­sági ügyek vezetője, Csou En- laj miniszterelnök, Csu Te. a Népi Gyűlés Állandó Bizottsá­gának elnöke és Mao-Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt el­nöke. A KKP volt elnökének posztjára Hua Kuo-feng került, ? ' aki egyben a miniszterelnöki funkciót is betölti. A régóta dúló hatalmi küzdelem­ben is fontos fordulat történt. Rend­kívül határozott é£ gyors, intézke­déssel -erőszakkal távolították el a hatalomból, egyúttal kizárták a pártból "á politikai bizottság négy tagját: Csiang Csinget, Mao felesé­gét, a kulturális politika irányító­ját, Csang Csun-csiao miniszterel­nök-helyettest, a hadsereg politikai főcsoportfőnökét, a sanghaji párt- bizottság első titkárát, Van Hung- vent, a párt alelnökét, a sanghaji pártbizottság harmadik titkárát és Jao Ven-jüant, a sajtó- és propa­gandaügyek irányítóját, a sanghaji pártbizottság második titkárát. Ha­sonló sorsra jutott a Zsemin Zsipao, a Pekingi Rádió, az Űj Kína hír- ügynökség több vezető szerkesztője és mások. A leváltott, ultrabalos politikusokként ismert vezetőket ez alkalommal is „revizionistáknak”, „Mao Ce-tung elárulójának”, „ka­pitalista úton járó ellenforradalmá- j-oknak” nevezték, az elhunyt vezér akaratával indokolták a döntést és bukásukat látványos tömegtünteté­seken ünnepelték. A hatalmi vetélkedés, s vele együtt a követendő úttal, módszerekkel kapcsolatos megosztottság azonban még korántsem ért véget. Erre vall például a párt- és állami élet sok betöltetlen, kulcsfontosságú posztja: a KKP X. kongresszusa után vá­lasztott politikai bizottság tagjainak közel fele, a politikai bizottság ál­landó bziottságának pedig többsége hiányzik. És ezt bizonyítják azok a követelések is, hogy e posztokat Csu En-laj híveivel töltsék be, a miniszterelnöki funkcióba pedig "Teng Hsziao-pinget, Csu En-laj íél- reállított utódát állítsák. (A jelek szerint újraértékelik a Teng elleni bírálatot!) Ebbe az irányba mutat­nak azok a követelések is, hogy a Tienanmen téren Csou En-laj em­lékét méltató, de ellenforradalminak minősített egy évvel ezelőtti tünte­tések értékelését vizsgálják felül. Az új vezetés bizonyára mindent el fog követni, hogy megerősítse, konszolidálja helyzetét, pozícióit és megszilárdítsa az ország egységét. Ebből a célból mindenekelőtt a kulcsszerepet betöltő hadseregre, Kína legszervezettebb erejére tá­maszkodik. Ezt szolgálják a párt­ban, az állam- és a propagandagé­pezetben országszerte folyó tiszto­gatások a „négyek bandájának” hí­vei ellen. Mint ahogy alighanem ez a célja a párt sorainak felülvizsgá­latát célzó, még az “"Idén sorra ke­rülő újabb „munkastílus-javító mozgalomnak” is. De a legnagyobb erőfeszítés lát­hatóan azt a célt szolgálja, hogy a figyelem középpontjába állítsák a termelést, amely egyaránt alapvető feltétele a világpolitikai ambíciók­nak, és annak is, hogy javítani le­hessen az elmaradott körülmények között élő tömegek helyzetén. Mind­ezt egységbe foglalja a felhívás a „nagy rend” megteremtésére, szem­ben a „nagy zűrzavarral”, amelyet az eddigi hivatalos kínai propagan­da méltatott, de amelyet most mint károsat elítél, és amelyért a „né­gyek bandáját” teszi felelőssé. A „nagy rend” jelszava hivatott leve­zetni a múlt évek politikája okozta feszültségeket, a felhalmozódott megannyi ellentmondást, s kielégí­teni a közel két évtizede szüntelen kampányokba belefáradt, rendre és nyugalomra vágyó tömegek igényeit. Kína a nemzeti jövedelem abszolút nagysága tekintetében a világon a hatodik-hetedik helyen áll ugyan, a gazdasági fejlettség valóságos szín­vonaláról hitelesebb képet adó, egy főre számított nemzeti jövedelem tekintetében azonban a 92. helyet foglalja el az államok sorában. Ami a fontosabb termékeket illeti: 1976- ban Kína acélból kb„ 21 millió ton­nát állított elő, hétszer kevesebbet, mint a negyed annyi lakosú Szov­jetunió, hatszor kevesebbet, mint az Egyesült Államok, és ötször keve­sebbet, mint Japán; nyersolajból mintegy 80 millió tonnát termelt, azaz ötször kevesebbet, mint a Szov­jetunió, vagy az Egyesült Államok, és még rosszabb az arány a villa­mosenergia előállításában. A külpolitikában változásokról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Az éles szovjetellenességről tanúskodó megnyilatkozások, a szovjet—kínai határtárgyalások meddőségre kár- hoztatása és ezzel párhuzamosan a kínai—amerikai kapcsolatok szov­jetellenes alapon történő fejleszté­sére tett felajánlkozások, a NATO melletti kínai állásfoglalások, a Kö­zös Piac uszítása, hogy tagadja meg a kapcsolatok felvételét a KGST- vel, aligha biztató jelek. Kereszte­zik a szocialista közösség külpoliti­kai törekvéseit, miközben kárt okoz­nak a Kínai Népköztársaságnak. Mindezzel párhuzamosan a pekingi vezetés mindenekelőtt a kapitalista nagyhatalmakkal fűzi szorosabbra kapcsolatait. A szocialista országok és kommu­nista pártjaik — köztük a mi pár­tunk — figyelmét közben nem ke­rüli el az a pekingi taktika, amely a szocialista országok irányában dif­ferenciált politikát folytat és olyan látszatot kelt, mintha csak a Szov­jetunióval, az SZKP-val lenne vi­tája. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország, köztük hazánk — miként a múltban, úgy a jövőben is —-visszautasítja a soraink meg­bontására irányuló próbálkozáso­kat, ugyanakkor mérlegelve a súlyos kínai örökség terheit messzemenő türelmet is tanúsít. A türelem és készség a kapcsola­tok javítására a szocialista országok részéről nem jelent alkut az elvek­ben. Feltételezi viszont, hogy a kap­csolatok normalizálására irányuló törekvések nem maradnak egyolda­lúak. Várnai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom