Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
1977. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP HOSSZÚ VÁRAKOZÁS UTÁN Kapunyitás a karcagi művelődési központban Ma adják át Karcagon a város újjávarázsolt kultúrcen- rumát, az idén 50 éves Déryné Művelődési Központot. Lapunkban beszámoltunk már arról, hogy milyen bonyodalmak és mennyi várakozás előzte meg ezt az eseményt. Az átalakítás 1972-ben a fűtési problémák megoldásával kezdődött, öt év alatt, s főleg az utóbbi két évben 10 millió forintos költséggel, a Budapesti Műszaki Egyetem tervei alapján, több mint tiz kivitelező vállalat bevonásával folytak a felújítási munkák. Az intézmény átadását főleg a pénzügyi gondok késleltették. Ebből adódott az is, hogy az átalakításhoz nem állt rendelkezésre komplett műszaki terv. (Tervek mindig csak ahhoz a részmunkához készülhettek, amelyhez anyagi fedezetet biztosítottak) Tovább bonyolította a munkát, hogy az ötvenéves épület felújítása közben rengeteg nem várt probléma bukkant fel. Előfordult, hogy egy-egy ilyen váratlan akadály miatt a már elkészült tervek használhatatlanná váltak, vagy a félig már kész munkát élőről kellett kezdeni. Ezek a gondok újabb tervezést, tárgyalásokat igényeltek és újabb időveszteséget jelentettek. (Érdemes lenne megmérni az átalakítással kapcsolatos tárgyalások jegyzőkönyveinek, aktáinak és az ügyben váltott leveleknek a súlyát!) A város lakói figyelemmel kísérték a munkákat, az intézmény sok segítséget kapott a szocialista brigádoktól, diákoktól, akik társadalmi munkával járultak hozzá az építéshez. Elkészült a film- és színházterem. Megoldották az intézmény központi fűtését, kazánházat építettek. Kicserélték, felújították a teljes világítási rendszert, ennek egy „mozzanataként” a budapesti KONVERTA Gyár 24 áramkörös tirisztoros fényszabályzót szeréit fel a színházteremben. A belső tér átalakításával bővítették az intézményt, új irodákat, öltözőket, kiscsoportos foglalkozások tartására is alkalmas helyiségeket alakítottak ki. Tény, hogy a közművelődési tevékenység tartalmát és módszertani lehetőségeit kedvezőtlenül érintették az átalakítási munkálatok. Ennek ellenére a közművelődési munka nem csökkent, bár kétszeres erőfeszítést igényelt a munkatársaktól. A megújult filmszínházban ismét rendszeresekké válnak az előadások. Az átalakított színpad lehetővé teszi a színházi előadások megtartását. Ezen a területen bőven akad pótolni való, hisz a városban tíz éve nem volt színházi, és két éve már mozielőadás sem. Az intézmény az átalakítás után is megőrizte eredeti stílusát, hangulatát. A Déryné Művelődési Központ egy év után ismét megjelentette műsorfüzetét. Ebben lapozgatva, nyilvánvalóvá válik, hogy teljesebb köz- művelődési munkára készülnek az intézmény dolgozói. A műsorok között irodalmi esteket, vetélkedőket, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt havonta rendszeres színházi előadásokat, hangversenyeket, könnyűzenei programokat találnak az érdeklődök. Az első rendezvény ma az új színházteremben lesz. Az érdeklődök politikai nagygyűlésre és az intézmény ünnepélyes átadására gyülekeznek délután két órakor. Ünnepi beszédet Fábián Márton, a Május 1. Termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő mond. A felújítás során társadalmi munkában élenjáróknek Kundrá József, a városi tanács elnöke elismeréseket ad át. Ez alkalomból a szolnoki Tisza tánc- együttes ajándékműsorát tekintheti meg a közönség. Május elsején este hét órakor intézményavató díszelőadást rendeznek a művelődési központ színháztermében. Köszöntőt Veréb József, a városi tanács művelődési osztályának vezetője mond. A díszelőadáson Berek Kati és Kohut Magda érdemes művészek, Keres Emil Kossuth- díjas érdemes művész, Nagy Attila színművész és Dévai Nagy Kamilla lépnek a közönség elé műsorszámaikkal. Műsorvezető Rapcsányi László, a tv főmunkatársa lesz. T. E. Háromezer pályamunka Másfél hónappal korábban Óvodafelújítás összefogással Jászfényszarun tavaly az év végén, amikor a gyerekek foglalkoztatására már alkalmatlan óvodából huszonöt gyereket át kellett költöztetni a Szabadság úti napközis otthonba, mindenki megértette: ez szükségmegoldás, csak ideiglenesen enyhít a gondokon, sürgősen fel kell újítani az óvodát. A nagyközségi tanács költségvetési üzeme vállalta: rekordidőnek számító hat hónap alatt — június végéig — felújítja az óvodát, befejezi a huszonöt személyes foglalkoztatóterem építését. A vállaláshoz csatlakoztak a szülők, a KISZ-es fiatalok, az üzemek, vállalatok. A KOMPAKT Vállalat jászfénysza- rui kirendeltsége egy bontásra szánt raktár építőanyagát ajánlotta fel. A szülők, a fiatalok, a költségvetési üzem dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában lebontják az épületet és elszállítják az anyagot. A 600 ezer forint költségű felújítási munkát az év elején kezdték el. Az összefogás, a segíteni akarás eredménye, hogy a költségvetési üzem a napokban bejelenthette: a felújított óvodát május közepén — a tervezett átadási határidőnél másfél hónappal korábban — már birtokukba vehetik a jászfényszarui óvodások. Nagy érdeklődést váltott ki a Vöröskereszt Társaságok Ligája nemzetközi rajzpályázata á magyar ifjú vöröskeresztesek körében. Az idei, május 8-i Vöröskereszt világnap alkalmából, a „Vöröskereszt: együtt a békéért !” Jelszó jegyében meghirdetett pályázatra az országos központ 330 iskola 2800 diákjától csaknem 3000 pályamunka érkezett. A pályamunkák tükrözik, hogy a magyar gyermekek gondolatvilágában a béke védelme elválaszthatatlan a mindennapi közösségi cselekvéstől: a gyermekrajzok tematikájában a vöröskeresztes munka minden részterülete szerepel. A FAKANÁLTÓL A TALÁLMÁNYIG Kicsengettek az utolsó óráról is. A diákok a nap eseményeiről, a feleletekről, jelesekről, elégtelenekről beszélgetve hazafelé tartanak; véget ért ismét egy tanítási nap. Németh Gyula, a tiszaföld- vári Hajnóczy János Gimnázium és Szakközépiskola tanára még beírja a naplóba az óra témáját, majd helyére teszi az év vége felé már erősen megkopott dokumentumot. Mehetne haza ő is, de ismét van égy jó ötlete, s a fizika szertár felé siet. Több mint húszéves pályafutása alatt csaknem minden délutánja itt telt el, kísérletezett. új szemléltetési eszközödet fabrikált, vagy csak egyszerűen előkészítette a másnapi óráira az ampermérőt. az írásvetítőt, összeállította az áramköröket. Előfordult nem egyszer, hogy az esti harangszóra kapott észbe, ideje már hazamenni. Gyorsan összeszedte az eszközöket, s otthon vacsora után ismét a kísérleteivel foglalkozott műhelyében. Más talán unalmasnak, érthetetlennek tartja ezt az életformát, de ő el sem tudja másképpen képzelni a napjait, kivéve persze nyáron, amikor szűkebb hazájában, a Bükkben „bar- langászkodik” a diákjaival saját felfedezésű földalatti „cseppkő országukban”. Németh Gyula neve nem ismeretlen a fizikaszakos pedagógusok körében. Állandó résztvevője a taneszköz kiállításoknak, amelyeken rendszerint az első díjasok között szerepel, ötletes találmányait sokan megcsodálják. Népi motívumokkal díszített fafaragásait. azonban csak szőkébb környezete ismeri. — Kis koromban kezdtem el farigcsálni. — meséli először csak íjakat, kardokat, majd később fali dísztárgyakat. használati eszközöket készítettem. A háború alatt egész kis vagyonra tettem szert a fakanalakból, szipkákból. Tulajdonképpen a barkácsolás iránti hajlamomat élem ki most a fizikában. A TANÉRT szemléltetési eszközeit sok mindenre lehet használni, de némi módosítással, sokszor csak egy egész kicsi változtatással „csodákat’1 lehet művelni véle. Egy továbbképzésen bemutattak nekünk egy méregdrága angol találmányt amellyel ki lehet küszöbölni a súrlódást. Szünetben körüli- álltuk. tanulmányoztuk az új eszközt. Elhatároztam, én is megcsinálom. Alig vártam, hogy hazaérjek, azonnal hozzáfogtam. Néhány nap alatt el is készült, mindössze ötven forintba került, persze nem olyan szép, de ugyanazt tudja, mint amit bemutattak. Sokszor lelkiismeretfurdalá- som van amiatt, hogy nincs időm publikálni a találmányaimat. Tizenöt éve állandóan túlórázom. A feleségem, aki szintén fizikaszakos, sem tud segíteni, hiszen ő is alaposan elfoglalt. Az utóbbi években már szakkörre sem futja az időmből, & ezt nagyon sajnálom. Az .egykori szakköirös diákjaim között akad csillagász, atomfizikus, tanár. Az órán kívüli foglalkozásokon kedvelték meg valamennyien úgy a fizikát, hogy élethivatásul választották. De egy nap sajnos csak huszonnégy órából áll. s az elsődleges feladatomat mégis csak a tanítási órán kell maradéktalanul teljesítenem. T. G. A fiúk, a Kun Béla építőbrigád tagjai már átvészeltek Uszty-Ilimszkben egy kemény telet, ami nem éppen könnyű dolog annak, aki nem szokta. A szolnoki Tiger Ferenc így írt erről feleségének januárban. „A múlt héten költöztünk át az új munkahelyre. Ez az úgynevezett újvárosban van, a várostól mintegy tíz-tizenegy kilométerre a tajgában. De nem falazunk, ahogy az előzőekben írtam, hanem lakásokat csinálunk. Van benne kőművesjavítás, burkolás is, de főleg festünk. Azért nem falazunk, mert a kőművesek nem tudnak rendesen haladni, az időjárás nem kedvező, anyagot mínusz 40 fok alatt nem szállítanak. Egész héten igen hideg volt, mínusz 43—48 fok volt a hőmérséklet. De bent az épületben fűtenek.” Persze, ott is javul az idő, s erről is tudósítanak a levelek. „Most már nincs olyan hideg, csak mínusz tíz-tizenöt fok.” Non stop munka Uszty-Ilimszkben, a celluloid-kombinát építkezésén éjjel-nappal folyik a munka. Tiger Ferenc mostanában sokat éjszakázik és — szobafestő létére — új szakmákat tanul. „Valószínű, hogy szerdán már másik brigádban dolgozom, a kőműveseknél. Igaz, hogy vizsgáznom kell majd falazásból és vakolásból három hónap után. Úgy érzem, nem lesz olyan leküzdhetetlen akadály. Erre a három hónapra átlagbért fizetnek, ami körülbelül napi 13 rubelre jön ki, plusz a prémium. Most, ha átmegyek, egy darabig darukötöző leszek, mivel letettem a darukötözői vizsgát is.” — Ez eddig tiszta haszon ugye? — kérdezem Tiger Fe- rencnét, aki hiába rimánko- dik a két ördögfiókának, a hároméves Katinak és a hatéves Ferinek, azok mindent a feje tetejére állítanak. („Hiányzik nekik az apai pofon”) — Ezek a szakmák azok. De az is haszon, hogy a férjem megtanult főzni. Anyagilag sem rossz. Akadtak problémáink, főleg az elején. Feri itthoni vállalata (ÁÉV) nagyon későn küldte a pénzt, pedig nekem hónap elején kellett volna, akkor kell fizetni az 1200 forintos lakástörlesztést, a 450 forintos rezsit. Most már minden rendben van. Én is dolgozom, könyvelő vagyok. — A férjének nincs honvágya? — Egy kicsi. De olvas és sportol, leköti magát. Annál súlyosabb gond volt kezdetben a honvágy Berényi Antalnak. Felesége, a szolid, csendes jászberényi varrónő levélben próbált erőt önteni belé, ha vállalta, becsülettel végezze be munkáját. És, hogy valóban becsülettel végzi munkáját Berényi Antal, azt az alábbi levél igazolja: „Kedves Berényi elvtárs! A Kun Béla magyar ifjúsági építőbrigád első féléves uszty-ilimszki feladatának teljesítésében nyújtott helytállásodhoz gratulálunk, munkádat köszönjük és pénzjutalomban részesítünk. Kívánjuk, hogy a továbbiakban is példamutatóan, jó erőben egészségben, sikeresen vedd ki részed az építőbrigád küldetésének teljesítésében. Uszty-Ilimszk, 1977. február 13. Hanyecz István, az építőbrigád vezetője.” Orvosság a honvágy ellen Kínzó érzés a honvágy, de úgy látszik van ellene orvosság. Berényi Antal esete legalábbis- ezt mutatja. íme a recept: „Sokfajta ember van itt, van aki két hét után haza akart menni. Hidd el, nagyon sok sráccal beszélgettünk én és Korom Imre, és mindig a mi helyzetünket (mi házasok vagyunk) hoztuk fel nekik. Lehet, hogy éppen ezért választottak meg KISZ-titkárnak. Sokat dolgozunk és tanulunk, beiratkoztam a marxista—leninista középiskolába és addig is, míg tanulok, nem kell a honvágyon gondolkodnom. Különben ezért is fotózunk.” A jászberényi fiatalember tehát értelmes, elfoglaltságöt keres. A fentieken kívül például egy ottani postás kislánytól tanul oroszul, aki annyi idős, mint Bea, ötéves. Jászberényi lakásukban a kétéves Kati és Bea csodálkozva nézi az idegent, aki az apukájuk után érdeklődik, s haza írt leveleiből másol ki részleteket. Most például ezt: „Itt mindenből kell vizsgáznom, még a szakmából is. Eddig a biztonságtechnikai és kötöző vizsgát kiválóan letettem. Most jön a gépkezelői.” Berényi Antalné nem panaszkodik. — Nem olyan nehéz, mint sokan hiszik. A szüleim minBekonferálják Korom Imre számát dig jönnek, van egy kis tanyánk a Zagyva-parton, ha jó idő van, kimegyünk. Én gyesen vagyok, jövő májusban telik le, a férjem is hazajön nem sokkal utána. A hírekből, a hazaküldött levelekből úgy tűnik, a fiúk megedződtek, felnőttek a feladathoz. Pedig nehéz lehet nekik. De nézzük például a törökszentmiklósi Korom Imrét! A felesége meséli, hogy Imre egy fotólabort vezet, nyelvet tanul (szerinte már perfekt), a magyar építőbrigád népszerű zenekarában gitározik, énekel, dobol, trombitál, zongorázik, és ... De erről inkább a férj: „Berényi Tónival beneveztünk a szakma kiváló mestere cím megszerzéséért indított versenybe. Minden brigádban négy fő indult, csak mi voltunk ketten. Ügy mentünk oda, zsebredugott kézzel, szerszám nélkül, megkérdeztük, lesz itt valami? A többiek adtak egy kalapácsot meg egy keresztfűrészt én meg szereztem egy vödröt a szögnek. Aztán a brigádvezetők húztak egy-egy rajzot. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb zsaluzást tervet húztuk ki Tónival. Láttuk előre, hogy nem végzünk vele két nap alatt sem. Délelőtt fél tízkor kezdődött és fél négyre be kellett fejezni (4 főnek), s mi csak ketten voltunk. Utána jött az elméleti vizsga. Hát már mindenki végzett, mi még szorgalmasan köpködtük a markunkat és kopácsoltunk. Már csak 15 perc kellett volna a befejez- zéshez, de a vizsgabizottság azt mondta, hogy hagyjuk abba, látszik, hogy értjük a dolgunkat (fáztak!). A miénk volt a legpontosabb és legnagyobb zsalu. Az elméletből mind a ketten ötöst kaptunk. Másnap tudtuk meg, hogy a termelékenységünk 151 százalék (!) volt. Szóval úgy néz ki, hogy mi ketten megnyertük a versenyt, és azt rebesgetik, hogy az első helyezetteknek , jutalomkirándulás jár Moszkvába ...” Körmendi Lajos