Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt koszorúzást tartot­tak Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél. A képen: Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Biszku Béla, az MSZMP KB titkára a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevében helyezi el a tisztelet és megemlékezés virágait. hegyen, a Felszabadulási emlékműnél is, ahol a ma­gyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlóját vonták fel, szintén katonai tiszteletadás­sal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa és a század sorakozott fel, csa­patzászlóval. A koszorúzási ünnepségen megjelent Apró Antal, Ben- ke Valéria,- Huszár István, Nemes Dezső, Németh Ká­roly és Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai; Borbély Sándor, Gyenes András és Győri Im­re, a Központi Bizottság tit­akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői is. Kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érke­zett. A díszszázad parancs­noka jelentést iett az állam­(Folytatás a 2. oldalon) Fotói Nagy Zsolt Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVIII. évf. 79. sí., 1977. április 3. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA MAGYAR ÉS SZOVJET VEZETŐK TÁVIRATVÁLTÁSA 2. oldal UVEGVAROS SZAJOL HATÁRÁBAN A melegházak építői 4. oldal FELSZABADULÁSUNK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE Az osztályviszonyok válto­zása a második világ­háború után 7. oldal IRODALOM - MŰVÉSZET 8—9. oldal ÁPRILIS A. ALKALMÁBÓL Koszorúzási ünnepségek, megemlékezések országszerte Kitüntetéseket adtak át a Parlamentben .- Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából tegnap reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással felvonták az Állami Zászlót. Zászlófelvonási ünnepség volt tegnap reggel a Gellérl­Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 32. évfordulója al­kalmából tegnap délelőtt ko­szorúzási ünnepséget rende­zett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlók­kal díszített téren az emlék­művel szemben katonai dísz­kárai; Brutyó János, a KEB elnöke, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kul­turális életünk sok vezető személyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapesten A teljesebb szocialista holnapért Dr. Maróthy László ünnepi köszöntője ■ incs még egy ünnep a naptárunk­ban, amely annyira kifejezné né­pünk legnagyobb történelmi sors­fordulójának fogalmát, mint ápri­lis 4-e. Történelmünk folyamán parasztfelkelések, forradalmak, független­ségi és szabadságharcok estek áldozatául a hazai és a nemzetközi reakció túlerejének. Népünkből azonban sohasem tudták kiölni a szabadság reményét. Ez adott évszázado­kon át erőt a küzdőknek, kitartást a csüg- gedőknek, „magyarságot a magyarnak”, így volt akkor is, amikor Horthy ellenfor­radalmi rendszere a második világháború végső pusztulással fenyegető katasztrófá­jába sodorta a nemzetet. Népünk legkivá­lóbb fiai és lányai, ha elszigetelten is, szembeszálltak a világuralomra törő hitleri fasizmussal és hazai kiszolgálóival. Önfel­áldozó küzdelmük az antifasiszta harcban egyesült nemzetek világtörténelmi győzel­mében teljesedett be. Kelet- és Nyugat- Európa országaival együtt 1945. április 4-én végre hazánk is szabad és független lett. Ebben a világméretű küzdelemben, mely­ben az ember legyőzte az embertelenséget, a humanizmus a barbárságot, a békevágy a háborút, a Szovjetunióé volt a döntő szerep. Engedjék meg, hogy felszabadulásunk 32. évfordulóján, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében tisztelettel köszöntsem önöket, szívből jövő jókíván­ságaimat fejezzem ki hazánk minden pol­gárának, párttagoknak és pártonkívüliek- nek, idősebbeknek és fiatalabbaknak. A Magyar Népköztársaság valamennyi ba­rátjának, aki osztozik velünk az ünnep örömében. A 32. évét ünneplő szocialista Magyaror­szág társadalmi portréja gazdag, kiegyen­súlyozott és bizakodó képet mutat: a tar­talmában kiteljesedő szocializmus, a fej­lett szocializmus képét. Ezt a társadalmi portrét szívesen nézi, mutatja és tartja magáénak mindenki. Az is, aki a bölcsőnél jelen volt, és az is, aki már e bölcsőben nevelkedett. A 32 dolgos év, mióta, a munkásosztály és szövetsége­sei az ország gazdái, nagy eredményeket érlelt: haladó társadalmi rendet: fejlett ipart, korszerű mezőgazdaságot; szilárd szövetségeseket, barátokat szerzett. A 32 év eredménye sokaknak életük mű­vét jelenti. A 32 év sokaknak örökségként jutott. Hazánk lakosságának a fele már nem emlékezhet saját tapasztalatából a felszabadulásra, még kevésbé az azt meg­előző időkre. Tisztelettel és nagyrabecsü­léssel adózunk azoknak, akik harcoltak a jelenért, és építették 32 éven át a hazát. Az örökösök előtt nem kisebb és nem könnyebb feladatok állnak, kötelességük továbbvinni és meghaladni az elődök művét. Nemzeti egységben tekinthetünk a jövő elé. Jó programunk van a következő 15—20 esztendőre, melyet népünk minden rétege a sajátjának érez. Konkrét teendőinket vi­lágosan megfogalmazta pártunk XI. kong­resszusa. Most a végrehajtáson a sor. Ez sökrétű munkát jelent, de kiemelt jelen­tősége van a további fejlődésünk alapját képező gazdasági építésnek, az ötödik öt­éves tervünk megvalósításának. Az első esztendő eredményei megfelel­nek a várakozásnak. Céljaink eléréséhez azonban további erőfeszítésekre van szük­ség. Terveink teljesítése mindannyiunktól a legjobb képesség szerint végzett, fegyel­mezett, odaadó munkát igényli. Valamennyien tudjuk, hogy a külső kö­rülmények és a természeti tényezők ked­vezőtlen alakulása az elmúlt években ne­héz gazdasági helyzetet teremtett szá­munkra. Ez reflektorfénybe állította fogya­tékosságainkat, az elavult termelési mód­szereket és berendezéseket, s nem egy esetben gondolkodásunk korszerűtlen vo- násait is. Ezek együttes hatásaként nem­zeti jövedelmünk nem növekedett a kívánt mértékben. A lakosság reáljövedelme nem a tervezett szinten alakult. Mégis elmond­hatjuk, hogy van mit ennünk, és tudunk öltözködni. Ha többet fizetünk is érte, de elegendő hús és tej jut a családoknak. A múlt évben 90 ezer család költözhetett új, korszerű lakásba, és százezrek közlekedé­sét segíti a budapesti metró megnyílt má­sodik vonala. Termelőberendezéseink egy- része elavult, de a korszerűsítés sem ma­radt el, új üzemék kezdtek termelni, mint például a leninvárosi Olefinmű. A legfej­lettebb műszaki színvonalat képviseli majd hazánk első atomerőműve, amely egy új szocialista várossal együtt épül Pakson, a Duna partján. Tény, hogy komoly gondja­ink vannak a munkafegyelemmel, de az is tagadhatatlan, hogy csaknem másfél millió szocialista brigádtag célozza és mintázza életével, munkájával a teljesebb szocia­lista holnapot. Hazánkban kiegyensúlyozott a politikai légkör. Minden tisztességes állampolgár, minden dolgozó ember biztonságban, jó közérzettel tekinthet a holnap elé. Kipró­bált, hazafias és internacionalista párt vezeti népünket. Egyre szélesebben kibon­takozik a szocialista demokrácia. Tömegek tulajdonságává válik a közügyek és benne a saját sors intézésének szándéka, amihez társadalmi rendünk az érdemi döntés jogát és lehetőségét egyaránt biztosítja. Tovább bővül és új garanciákkal gyarapszik a munkások, a dolgozók beleszólási joga az üzemek, a munkahelyek életébe. Népünk jobbra törekvése még sohasem forrott ilyen szorosan össze a világ haladó erőinek harcával, mint korunkban. Három évtized alatt alapvetően megváltoztak a haladás és a reakció erőviszonyai a vilá­gon. A szocialista világrendszer és a tör­ténelmi fejlődés menetét meghatározó tár­sadalmi, politikai, gazdasági tényezővé vált. Kétségtelen, hogy a nemzetközi imperia­lizmus jelentős erőket tud még felvonul­tatni. Feszültségeket teremt, ellentéteket szít, kihasználja az emberiség évszázados nyűgeit: az elmaradottságot, a nemzeti, faji és vallási előítéleteket. Kemény küzdel­meket kell még vívnunk a szélsőséges ka­tonai körökkel. Fel kell vennünk a harcot a jól szervezett, tapasztalt imperialista propagandagépezettel, amely nem riad vissza az álszent szemforgatástól sem, ha a haladás erőinek árthat. Ezt teszi napjaink­ban is, amikor nem átallja a chilei fa­siszta diktatúra és a dél-afrikai fajüldöző rezsim támogatóit az emberi jogok védő­ügyvédének szerepében mutogatni. Mi mégis optimisták lehetünk. Ma már a Föld és a kozmosz egyetlen részén sem cselekedhetnek az imperialista hatalmak kényük-kedvük szerint. Mindig és min­denütt számolniuk kell a Szovjetunió, a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a fej­lődő országok haladásra törekvő népeinek erejével. Ehhez az erőhöz bennünket a szolidaritás szilárd kötelékei fűznek. Kö­zös harcunk eredménye, hogy megvalósul a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének politi­kája. Ennek köszönhető a helsinki bizton­sági és együttműködési értekezlet létrejötte és sikere. A békéért, a katonai enyhülésért, a tö­megpusztító fegyverek betiltásáért vívott küzdelmünkben magunk mellett tudhat­juk a demokratikus, haladásra vágyó nép­tömegeket, s egyre inkább a józanul gon­dolkodó polgári köröket és politikusokat is. Ezzel együtt valljuk: ahhoz, hogy az em­beriség életéből végképp száműzzük a há­ború veszélyét, a békéért vívott harcot most is össze kell kapcsolnunk a társa­dalmi haladás ügyével. Nekünk forradalmi feladatunk és tör­ténelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építése Magyarországon. Ez né­pünk érdeke. Ezzel járulhatunk hozzá a haladó erők gyarapodásához. Ez ad tartal­mat hazafiságunknak és nemzetköziségünk­nek. Internacionalista magatartásunkban meg­különböztetett helye van a Szovjetunióhoz fűződő viszonynak. A magyar—szovjet ba­rátság legjobbjainknak a szocializmusért vívott közös harcában született, erősödött és napról napra mélyül, gazdagodik. A ma­gyar—szovjet barátságnak harcokban ed­zett múltja, sziklaszilárd elvi alapokon nyugvó, népeink érdekeinek kölcsönösen megfelelő jelene és jövője van. egnagyobb nemzeti ünnepünkön, L felszabadulásunk 32. évfordulóján adózzunk tisztelettel a felszabadí­tók. a munkásosztály hatalmát ki­vívók és megvédők emléke előtt, önfeláldozásukból és efedményeinkből gyűjtsünk erőt további feladataink meg­oldásához. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kívánom önöknek, hogy jó erőben és egészségben munkálkod­janak közös országépítő céljaink elérésén és személyes, családi terveik teljesítésén. Életüket és törekvéseiket kísérje siker, öröm és boldogság. Dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizott­sága első titkárának ünnepi köszöntője tegnap este hangzott el a rádióban és a televízióban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom