Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-22 / 93. szám
1977. április 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Saját otthonunk A 15 ÉVES LAKÁSÉPÍTÉSI TERV EREDMÉNYE.... AZ épített lakások szama ÉS MEGOSZLÁSA az ÉPÍTTETŐK SZERINT s rAvatkenti erőből Magánerőből . Állami kölcsönnel Épült: 1047924 db lakáj AZ ORSZÁG lakásállománya 1976. ELEJÉN A SZÁZ LAKÁSRA JUTÓ SZEMÉLYEK SZÁMA I960 1976 351 310 A SZÁZ SZOBÁRA JUTÖ SZEMÉLYEK SZÁMA H7 nrC7án lakosságának Rt »l»Mg egyharmada költözött korszerű, új otthonba az elmúlt másfél évtizedben — .állapítja meg a Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott közlemény. Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy a még ki nem elégített, indokolt igényeket, az önálló lakásra jpgusultak növekvő számát is számbavet- ték az ülésen és megállapít- tották, hogy továbbra is fontos társadalompolitikai kéress a lakáshelyzet folyamatos javítása, amit az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével lehet és kell megoldani. íme: előttünk a lakáskérdés. vagy ha úgy tetszik, a lakáskérdés két oldala. Mondhatnánk: két, egymással összefüggő, s egymástól mégis merőben elütő oldala. Nyugodtan mondhatjuk, a közös, évtizedes munkának, nagy erőfeszítéseknek kevés olyan nagyszerű eredménye van, mint a 15 év alatt felépült egymillió-ötvenezer lakás. Mondhatnánk: ezt tudni biztató, felemelő érzés mindenki számára, mégis óvakodunk e kijelentéstől. Mert igaz ugyan, hogy ezért a teljesítményért az egész nép megküzdött (kivéve talán azon' keveseket, akik noha módjukban állt volna, semmit sem tettek saját lakás- körülményeik javításáért; bár más irányú munkájukkal bizonyos értelemben nekik is részük lehet a sikerben), és nyilvánvaló az is, hogy ilyen sok ember, család lakásproblémájának végleges, vagy átmeneti megoldása közelebb hozza a még meglevő és nyomasztó lakásgondok megszűnésének idejét. Mindez igaz. De méginkább az, hogy ha valamiben, hát e téren az ember valóban „egyedüli példány”, nem képes feloldódni a közösség, akár a nagyobb rész örömében sem ha magának, családjának még mindig rossz lakáskörülmények között,' idegenekkel, vagy — ami korántsem jobb —, nem kívánt módon a nagyobb család tagjaival összezárva kell élnie. Egyedüli példány, mert alakás az a hely, amelynek csöndjébe az ember visszavonulhat bújával, bajával, vagy örömével, ahol magában lehet, ha annak érzi szükségességét. és ahol azzal időzhet, akinek társaságára vágyik. Ilyen saját lakás-birodalomra minden családnak szüksége van. Furcsa dolog ez. Az anyagi jólét, a jobb élet, ha más-más mértékben is, de kijut úgyszólván mindenkinek; a lakás azonban egy és oszthatatlan: vagy van, vagy nincs. És több mint egymillió felépülte még növeli is a türelmetlenséget. Nem baj. Növelje is mindazokban, akik tehetnek egyet-mást ebben a roppant szerteágazó, a gazdaság, az ipar szinte minden ágára kiterjedő tevékenységben! És növelje azokban az igénytelenebb emberekben — ilyenek is vannak —, akiknek az italtól a kocsiig minden előbbrevaló, mint a tisztességes, emberhez illő otthon megteremtése. Nagyobbrészt azonban nincs ilyen baj az igényekkel. Ellenkezőleg. Emberek, családok ezrei, akik. amelyek így, vagy úgy a közelmúltban, netán régebben önálló lakáshoz jutottak és belekóstoltak a jóba — amit oly könnyű megszokni —, megszaporodván, gyermekeik és természetes vágyaik növekedvén, okkal, joggal érzik szűknek a valaha annyira áhított kis lakást. És ne mondja senki erre, hogy: micsoda feledékenység, bezzeg, ha neki lenne olyan lakása...! Ne mondja senki, mert juthat még hasonló helyzetbe. Valóban — társadalmi méretekben — joggal növekszik a remény, hogy lényegesen csökken a lakásgond. Azért csökken csupán, és nem szűnik meg, mert objektív és szubjektív értelemben egyaránt növekszik a szükséglet; az egyre korszerűbb építés, a szebb, a modernebb új lakások új vágyakat teremtenek. Meg aztán a másfajta igényekről sem feledkezhetünk meg, amelyekről szólván ugyancsak ne legyintsen senki, mondván: álljanak a falak! Mindenki tudja, miről van szó. Arról, hogy korántsem mindegy sem a lakás, sem a település, a város vonatkozóiéban. milyen otthont. milyen házat kerítenek azok’ a falak. Hogy milyen szűkebb és tágabb környezetben lakunk, élünk, mozgunk. Ettől is függ az életünk. Azokat' a „falakat” úgy kell emelni, hogy ezt mind belekalkuláljuk. Mégpedig hosszú évtizedekre előre gondolkodva. És azt se feledjük, hogy az évi csaknem százezer — nem csekélység! — több mint felét magánerőből, jelentős részét családi ház formájában építik föl a magánépítők, ahhoz képest még mindig aránytalanul kevés szervezett segítséggel, amekkora szervezett erő az állami, közösségi lakásépítkezés mögött áll. az egyik és a másik „féllel” szemben is vannak jogos ’követelményeink. Még mindig nem tetszenek maradéktalanul lakótelepeink, és még kevésbé magánépítkezéseink. Tisztelet a kivételnek! És itt nem holmi, a divat értelmében vett tetszésről, „külsőségekről” van szó, hanem minőségről, életformáról. Erre se legyintsen senki, mondván: a mennyiség a fontos, az évi százezer. Az évi százezret úgy kell megépíteni, hogy minden tényleges, jogos mai és holnapi követelménynek megfeleljen. Végtére a saját otthonunkról a saját házunkról, utcánkról, városunkról, a saját országunkról van szó. Van ennél fontosabb? Balogh János Ráadásul Kiállítás, előadás gépekről A VIII. Szolnok megyei műszaki hetek programjában tegnap délelőtt 11 órakor a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ Komarov termében szovjet prospektusokból és katalógusokból nyílt kiállítás. A szovjet Kereskedelmi Képviselet és a MTESZ Szolnok megyei szervezete rendezte a kiállítást, amelyen mezőgazdasági gépeket, fa- feldolgozást bemutató vegyipari, papíripari prospektusokat és katalógusokat láthatnak az érdeklődők. Délután két órakor, ugyancsak a Komarov teremben két szovjet mérnök tartott előadást. Alekszej Romanec a Magyarországon üzemelő szovjet mezőgazdasági gépek karbantartásáról, Ale- xandr Haljutyin pedig a ZIL gépkocsik karbantartásáról. Pontok, tantárgyak, gyakorlatok Felvételi vizsga nélkül az egyetemre Az osztálytársak csak „doktor néninek” hívják, az iskola igazgatója szerint az egyik legszorgalmasabb diák, a három és fél év alatt végzett becsületes, kitartó munkájának gyümölcse érett be most, nem sokkal az érettségi előtt. Akiről e dicsérő szavakat elmondták Rab Zsuzsanna, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola utolsóéves tanulója. Harmadik helyezést ért el az egészségügyi szakközépiskolák országos szakmai versenyén. Az iskolai döntőn csak három ponttal szerzett kevesebbet a maximumnál, de ezzel is megelőzte azt a hetvenhét tanulót, akiket meghívtak az ország valamennyi szakközépiskolájából a budapesti versenyre. A tavaszi szünetben három napon át írásbeli, szóbeli és szakmai vizsgafeladatokat oldottak meg, s a szoros versenyben ketten előzték meg Zsuzsannát. Az elismerésen túl az első tíz helyezett jutalma, felvételi vizsga nélkül folytathatja tanulmányait felső- oktatási intézményekben. — Hacsak nem szól közbe a fizika — aggódik Zsuzsa — hisz ebből a tantárgyból érettségiznem kell. Minden szabad időmet a fizikára fordítom, mivel csak első és második osztályban tanultuk. Ha nem sikerül megfelelően felkészülnöm, oda az álmom, miszerint orvos leszek. — Régi álma? — Először tanárnak készültem, de miután beiratkoztam az általános iskolában a vöröskeresztes szakkörbe, már éreztem, hogy átpártolok az egészségügyhöz. Évről-évre megnyertem az iskolai versenyeket. Nyolcadikban a tanáraim azt javasolták, hogy gimnáziumban tanuljak tovább, de kitartottam elhatározásom mellett, a legkedvesebb tantárgyaim az anatómia, s az ápolási gyakorlatok lettek. Alig vártam a nyári szüneteket, amikor egy- egy hónapig a kórházban dolgoztunk. Részt vehettünk az operációk előkészítésében, ápoltuk a betegeket. A szakmai gyakorlati ismeretek szerzésén túl persze sokat jelentett az is, hogy olyan orvosok irányítottak bennünket, akiktől • megtanulhattuk azt is, hogyan lehet jó kapcsolatot kialakítani a betegekkel. Ügy érzem jó iskola volt a kórház, olyan tudást kaptunk, amit könyvekből nem lehet megtanulni. — Mit tervez az egyetem utáni időre? — Szeretnék visszajönni Karcagra, vagy legalábbis a megyébe.- tg Szolnokon Megalakult a szovjet irodalom baráti köre Az. SZMT könyvtára kezdeményezésére, az Olvasó népért mozgalom tartalmi fejlesztésében érdekelt szervek, intézmények, üzemek közreműködésével tegnap délelőtt a Szolnoki Papírgyárban megalakult a szovjet irodalom baráti köre. A baráti kör célja a szovjet irodalom megismerésének előmozdítása. Megfelelő együttműködést kívánnak alakítani a Szovjet irodalom című' folyóirat szerkesztőségével s tervükben szerepel, hogy több — főként a munkások körében — rendezvényen igyekeznek népszerűsíteni a testvéri ország népeinek irodalmát. Az alakuló ülést követően, amelyen a baráti kör megválasztotta vezetőségét is, kedves vendégek érkeztek a szolnoki üzembe: Musztaj Karim Állami-díjas költő és Oleg Gromov a Szovjet Irodalom című folyóirat magyar kiadásának moszkvai, valamint Wintermantel István, a magyar kiadás szerkesztője. A baráti kör tagjai szívélyes hangú beszélgetést folytathattak Musztaj Ka- rimmal. aki lebilincselően érdekes előadásban számölt be a baskír nép életéről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta megtett fejlődéséről. A baskír kölitő és kísérete a délutáni órákban több szolnoki üzemben, illetve intézményben író-olvasó találkozón vett részt. JUBILEUMI TÁRLATUNK ZADOR ISTVÁN: ÖNARCKÉP Első ízben diákként, majd 1914-től tagként dolgozik egészen a Művészeti Egyesület gyakorlati megszűnéséig a szolnoki művésztelepen. Elsősorban az alföldi táj, Szolnok és két folyója életének, külföldi úti élményeinek rézkarcaival vált ismertté. De hasonló jelentőségű kevésbé ismert festészeti tevékenysége, melynek dekoratív korszakát reprezentálja közölt önarcképe. JÁVOR PÁL: FIÚ PORTRÉ 1906-tól néhány esztendeig, törzstagként dolgozik a szolnoki művésztelepen. Festői stílusa erősen dekoratív, friss, néhol oldott szinkezeléssel, máshol lokálszínekkel, határozott kontúrokkal dolgozik. Jellegzetes munkája a múzeum gyűjteményéből közölt képünk. A szolnoki új vízmű megépítésével hosszú távon biztosított lesz a megyeszékhely és környékének vízellátása. Az 1977-es részleges üzembehelyezés után az építményt folyamatosan adják át rendeltetésének. Képünkön az új vizmü makettje - MG Németh Gyula emlékezete Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikust, világhírű turko- lógus hamvait ,ma helyezik örök nyugalomra — végakarata szerint — a karcagi temetőben. Németh Gyula ragyogó ívű pályája a karcagi gimnáziumban indult. Még kisdiák alig nőtte ki a Kálvin úti iskola padját, amikor a Nagykunság tudósa, Győrffy István biztatására megtanult törökül. Még nem volt 20 éves, amikor a Nemzetközi Ázsia Társaság az ifjú tudóst már törökországi kutatásra küldte, majd a krími tatárok életét, nyelvét tanulmányozta. Ezt a munkáját az Orosz Tudományos Akadémia adta ki. Az első sikereket negyven évig tartó kutatómunka követte: a Balkán északi részének török nyelvterületeit tanulmányozta —, párhuzamosan a magyar őstörténet egyes kérdéseivel. Élete utolsó évtizedeiben A baskír földi magyar őshaza című tanulmányán dolgozott. A szovjet tudósokkal szorosan együttműködve megállapította, hogy még a XVIII. században is éltek baskír földön magyarul beszélő emberek. Számos külföldi akadémia és egyetem professzora volt — többek között a szófiai, a berlini, a londoni a helsinki, a varsói, az ankarai tudományos akadémia tagja, jó- néhány szovjet egyetem tiszteletbeli tanára — de pedagógiai munkásságában az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen is fáradhatatlan volt. Élete utolsó percéig karcaginak vallotta magát, mindig nagy szeretettel beszélt szülővárosáról —t nyugodni is oda kívánt visszatérni. T. L. MEZŐTÚRON Mozgalmas napok a művelődési központban Tegnap mintegy 400 szocialista brigádtag nézte meg Baranyai Ibolya és Sebestyén Éva — mindketten a Szolnoki Szigligeti Színház művészei — zenés, irodalmi műsorát „Éva ügye az alma, ugye?” címmel. Vasárnap este fél hatkor kezdődik egy vidám, zenés műsor a színházteremben Koós János, Zorán Sztevano- vity, Cserháti Zsuzsa és Havasi Viktor közreműködésével. Hétfőn este fél nyolckor színházi előadásnak tapsolhatnak a felnőtt bérletes nézők. A Szigligeti Színház mutatja be Bulgakov: Álszentek összeesküvése című darabját: A következő napon, szerdán este 7 órától ugyancsak ezt a darabot nézhetik meg az ifjúsági bérlettel rendelkező fiatalok. Április 30- án, szombaton délelőtt 11 órakor a művelődési központ kiállítócsarnokában megnyílik a megyei népi fafaragó és díszítőművészek kiállítása, amely május 15-ig várja a látogatóit.
