Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

Előre a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával a fejlett szocialista társadalom megteremtéséért! Szőlőtelepítés, erdőfelújítás » Építkezések 34 millió forintért Jó ütemben halad az öt évre szóló fejlesztési prog­ram megvalósítása a jász- szentandrási Haladás Tsz- ben. A termelőszövetkezet erre az évre 34 millió fo­rintos beruházást tervezett, ebből 24 millió forint értéket saját erőből valósít meg. A tervidőszak legjelentő­sebb fejlesztése a 153 hektár­nyi szőlőrekonstrukció és a 126 hektárnyi szőlőtelepítés. Ezzel a gazdaság egész szőlő­termőterületén lehetővé vá­lik az univerzális gépek al­kalmazása, a sorközi gépi művelés, az intenzív táp­anyagellátás, a vegyszeres gyomirtás. A jelentős fej­lesztés — a tervezett re­konstrukció és telepítés — 50 százaléka ebben az évben valósul meg, mintegy 15 millió forintos költséggel. Teljes befejezését a jövő év végére tervezik, újabb 15 millió forint ráfordítással. Több. mint 8 millió forint értékű meliorációs munka is szerepel az idei fejlesztési tervben. Belvízrendezésre 2 ezer hektáron, talajjavításra pedig mintegy 300 hektáron kerül sor. Az erdőfelújítási terv: 350 ezer forint költség­gel kivágják a kiöregedett fákat és újakat telepítenek. Építkezésre 10 millió fo­rintot költ ebben az évben a termelőszövetkezet. Szociális létesítmények — öltözők, mosdók, étkezde, — építésé­vel javítanak- a 2-es számú állattenyésztő-telepen dolgo­zók szociális helyzetén. Az idén kerül sor a telep tér­burkolására, a belső üzemi utak építésére is. Eredményes negyedév Új üzemcsarnok épül A gondos piackutatás ta­pasztalatainak figyelembe­vételével készítette, el idei termelési tervét a jászberé­nyi Cipőipari Vállalat. Éves tervében 116 millió forint ér­tékben 490 ezer pár poliure- tán telitalpú női szandál gyártása szerepel. Fennállása óta az idén elő­ször exportra is termelt a jászberényi vállalat. Az NDK 60 ezer párat rendelt a di­vatos szandálokból. A szan­dálok iránt növekedett a ke­reslet. A megrendeléseket a vállalat jelenlegi adottságai­val már nem tudja teljesí­teni, ezért, bővítik az üze­met. A tereprendezés elkészült, így április végén elkezdődik a 13 millió forintos beruhá­zás, egy 340 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok építése. A korszerű tűzödei és aljamegmunkáló gépek­kel felszerelt új üzemcsar­nok várhatóan az év végére lesz kész. Oklizéstöl a gépláncig A szolnoki rendező- és a személypályaudvar építését, a különböző szakaszok felújí­tását jórészt a Betonépítő Vállalat végezte. Dolgozóit most is megtalálni a pálya- fenntartási főnökség vonalán. Egyik brigádjukkal a szajo- li felüljárónál találkoztunk. — öklizünk, — mutatott a vágányokra Takács Ferenc. Tábori konyhához hasonló katlanban hevített vasakat vertek a talpfába. — ökli kengyeleket ra­kunk fel, hogy hosszában ne mozduljon a sín. Alig néhány perces kiha­gyással szerelvények zúgtak el mellettünk. Az emberek megszokták, utánuk se néz­tek. — Baleset? — Hogy jó órában mond­jon! ... Az óvatosság beideg- ződött az emberekbe. Régóta együtt dolgozunk.- Nincs olyan, aki legalább öt évet ne húzott volna le velünk együtt. Takács Ferenc elgondolko­dott egy kicsit, s aztán hoz­záfűzte: — Ritkán jön hozzánk va­laki, s nem is nagyon marad meg. — Miért? — A fiatalok ma már több­nyire azt nézik, hol lehet könnyebben, s . többet keres­ni. A pályamunkásoknál a ke­reset még csak megvan, túl­órákkal esetenként 4—5 ezer­re is rúg, — de azt is nézni kell, hogy milyen áron. 0k mindig ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Takács Ferenc brigádja szabolcsiakból áll. Vásáros- naményből, Gulácsról, Sza- bolcsbákáról jönnek, s visz- szautaznak minden héten. — Ezért kezdünk hétfőn csak délben, s pénteken dél­ben fejezzük be a munkát. Hétközben a látási viszonyok szabályozzák a munkaidőt. Ahogy hosszabbodik a nap, úgy tolódik a műszak vége. — Ez mit jelent? — Azt, hogy nem minden hónanban azonosak a köve­telmények. Márciusban pél­dául 165 órát kell ledolgozni, míg a nyári hónapkobna két­százhúszat. Munkakörülményeik az utóbbi években vajmi keve­set változtak. Szociális körül­ményeik viszont jobbak let­tek. Fürdővel, televízióval el­látott szállásukon a közét­keztetés is megoldott. A bri- gadéros elgédetten újságolta: — Két évvel ezelőtt any- nyira jutottunk, hogy szá­munkra. hazautazáskor külön kocsit csatolnak a Pestről jö­vő vonathoz. Persze, az igazi haladást nem ez jelenti, hanem a pá- lvamunkások erejét kímélő, részben helyettesítő géplán­cok alkalmazása. A MÁV 1970-ben kezdte meg, és in-' tenzíven folytatja a pálya- fenntartási munkák gépesí­tését. A már működő gép­láncok több ezer pályamun­kást helyettesítenek. Fenn­tartásukat és kezelésüket a jászkiséri MÁV Építőgépja­vító Üzem végzi. Persze a felújító-karban­tartó gépláncok sem teszik teljesen feleslegessé az em­beri munkaerőt. Mivel csak előkészített szakaszokon dol­goznak, érkezésük előtt el kell végezni a szükséges talpfa és síncseréket, meg­húzni a csavarokat, eligazí­tani az ágyazatot. Mindezek mellett kilométerenként kö­rülbelül 100 tonna kő szüksé­ges a géplánc megfelelő munkájához. Az emberi munkaerő biz­tosítása, célszerű csoportosí­tása tehát mindenféle szem­pontból létkérdés a pálya­fenntartásánál. Elsősorban ezért vették tervbe a pálya­mesteri szakaszok átszerve­zését. Kettő összevonásából lesz egy új, amit kellően fel­szerelnek kisgépekkel. Az újak korszerű telephellyel rendelkeznek. A szolnoki pályafenntartá­si főnökség a dolgozók mun­kába szállítása érdekében a tehergépkocsik mellett be­szerzett egy autóbuszt, s vár­ja már a másodikat is. Kor­szerű szociális épületeket, munkaruhát biztosít munká­sai számára, s átlag három forint órabérpótlékot. A ko­rábbi időszakhoz képest óri­ási előrelépés ez, — de még­sem elegendő, ha a viszonyí­tási alap nem a múlt, ha­nem a dolgozóknak kedvező körülményeket biztosító ipa­ri környezet. KÖVETKEZIK: Fafűtéses mozdonyok óta Simon Béla Lenin forradalmi öröksége ma is elevenen él Propagandista tanácskozás Szolnokon „Ma hagyományainkhoz hí­ven ismét együtt emlékezünk a születési évforduló alkal­mából a nagy forradalmár­ra, nagy tanítónkra, Leninre. Ebben az esztendőben a le­nini forradalmi eszmére va­ló emlékezésnek különös je­lentőséget ad az, hogy ebben az évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját.” E sza­vakkal nyitotta meg tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei pártszékház nagytermében rendezett propagandista ta­nácskozást dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság pro­paganda és művelődési osz­tályának vezetője. A tanácskozáson „Propa­gandamunkánk és Lenin” címmel Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást. „Lenin for­radalmi öröksége ma is ele­venen él, segítőtársunk min­dennapi munkánkban, irány­tű a fejlett szocialista társa­dalom építésében,” — mond­ta többek között előadása bevezetőjében, majd azt hangsúlyozta, hogy Lenin személyétől nem lehet elvá­lasztani az embernek szóló tiszteletet és azt az objektív történelmi tényt, hogy az ál­tala vezetett és irányított szocialista forradalom ered­ményeként 1917-ben megtört a tőkés kizsákmányolás egyeduralma a világon és új történet kezdődött az embe­riség életében. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom példáján hatalmas erővé nőtt a nemzetközi kommunista mozgalom, kialakult és meg­erősödött a szocialista világ- rendszer. Az eltelt hat évti­zed bizonyította Lenin örök­ségének erejét. A nemzetközi proletariátus osztályharcá­nak történelmi tapasztalatai, a fejlett szocialista társada­lom és a kommunizmus épí­tése során a tudomány gyors fejlődése és a szocialista kul­túra felvirágzása igazolják Lenin tanításának helyessé­gét és ügye halhatatlanságát. A továbbiakban méltatta Lenint mint politikust, a XX. század legjelentősebb törté­neti alakját, kinek nagysága éppen abban volt, hogy tevé­kenységében egyesíteni tudta a forradalmi elméletet a for­radalmi gyakorlattal. Kiemelte: a lenini tanítás időszerűsége ma számunkra, propagandisták számára ép­pen abban áll, hogy megért­sük korunk sajátos, új voná­sait. A szocializmus építésé­nek új korszakába érkeztünk és nem késlekedhetünk az új célok kitűzésében és azok megvalósítására való mozgó­sításban sem. Bátran kell szembenézni pártunk XI. kongresszusán megszabott feladatokkal és széles körben hirdetni, hogy gazdasági és politikai célkitűzéseink ép­pen a bekövetkezett változá­sokat veszik figyelembe, a leninizmus alapvető elvei szerint. Szólt arról is, hogy az élet- feltételek javításában elért eredményekkel növekszik a szocialista gondolkodásmód, a marxista eszmeiség szere­pe. Pártunk Központi Bizott­ságának 1976. október 26-i határozata az előttünk álló feladatokat figyelembe véve rögzítette a pártpropaganda soron lévő tennivalóit. „Cé­lunk, hogy a XI. kongresz- szus követelményeinek szín­vonalára emeljük párttagsá­gunk ideológiai felkészültsé­gét.” Hangsúlyozta azt is, hogy milyen jellemvonások­kal kell rendelkeznie egy propagandistának. Ezek kö­zül a legfontosabbak: hogy rendszeresen, szívósan, álha- tatosan végezze munkáját, értsen ahhoz, hogy a politi­kai sikerélményt nyújtson az embereknek, mert ez lelke­sít a további aktív munkára. Előadása befejező részében kifejtette: elengedhetetlen, hogy Lenin születésének 107 évfordulóján ne szóljunk ar­ról, hogy a hagyatéka a mi számunkra nem kizárólag eszmei örökséget jelent. Él, fejlődik, erősödik és virul Lenin legnagyobb öröksége, a hatalmas Szovjetunió. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gazdag lehetősé­get ad arra, hogy a lenini örökség propagandánkban még hatékonyabban mozgó­sítson céljaink megvalósítá­sára. Az előadást felszólalások követték: Szigeti László, a szervezett politikai képzés, továbbképzés fontosságáról, Pápai Mihályné és dr. Bozó József a propagandista fele­lősségéről, Major Tibor, a KB 1976. október 26. határo­zatának végrehajtására a jászberényi járásban tett in­tézkedésekről, Szalontainé Pádár Mária a KISZ-ben, Sándor József a szakszerve­zetekben folyó politikai okta­tás jelentőségéről beszélt. A tanácskozáson kiváló propagandista munkájukért: Az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést Nánási Mi­hály karcagi vezető propa­gandista, középiskolai szakfe­lügyelő; a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést Vadászi Já- nosné, a tiszaburai Lenin Tsz párttitkára kapta meg. Oklevélben részesült 20 éves propagandista munká­jáért: Zagyi János (Karcag), Gyebnár György (Szolnok); öhlbaum István (Törökszent- miklós), Novák Sándor (Szol­nok). Dobos István (Jászbe­rény), Kiss László (Szolnok), 15 éves propaganda munká­jáért Kiss Lajosné a tisza­füredi és Rózsa Imre a szol­noki járási vezető propagan­dista; 10 éves munkájáért Nagy László túrkevei vezető propagandista. A megyében ugyanezen a napon ötszázöt­venen vették át ugyanezeket az okleveleket. A kitünteté­seket és okleveleket Majoros Károly adta át. A tanácskozás az Interna- cionálé hangjaival ért véget. V. V. Figyelmeztető példák Tiszamenti határszemle Unos-untalanul használt jelző az időjárást kísérő ked­vezőtlen kifejezés. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy az idei tavast se kényeztette el a mezőgazdasági üzemeket. A váltakozó lehűtéssel kísért esők nemcsak, lassították, sőt megállították a talajművelést, a vetést, néhány helyen pe­dig egyéb gondokat is okoztak. A kellemetlen helyzetbe került gazdaságok közé tar­tozik például a tiszaroffi Aranykalász Tsz, ahol az üzem területének több mint egyharmadát, mintegy 1200— 1300 hektárt ár-, bel- és fa­kadóvíz borít. Az őszi kalá­szosok csaknem 450 hektá­ron pusztultak ki, és hiába éri el a megmaradt állo­mány 60—70 százaléka a jó minősítést, az üzem a terve­zett átlaghozamra már nem számíthat. A napraforgó és a kukorica vetése is a továb­bi száraz időjárásra vár, ugyanis még a víz levonulá­sa után is legalább két hété­re van szükség, hogy ezekre a földekre rá tudjanak men­ni a gépek. A szivattyúk egyelőre nem sokat segíte­nek, hiszen a Tisza magas vízállása miatt ugyanannyi szivárog vissza a földekre, amennyit a berendezések el­távolítanak. Az abádszalóki Lenin Tsz- től távolabb van a Tisza, itt viszont az épülő kiskörei víz­tároló, illetve a most még ár­térnek számító terület okoz gondokat. A mezőgazdasági szakemberek véleményével ellentétben a vízügyi mérnö­kök arra esküsznek, hogy ehhez a vízlépcsőnek semmi köze — a vita eldöntése nem a mi dolgunk — egy viszont bizonyos: a legutóbbi határ­szemle Abádszalókon 1200 hektárt talált fakadó- és bel­víz alatt. A felmérések sze­rint ebből mintegy 550 hek­tár a búza, 110 hektár a rep­ce és 40 hektár a lucerna. A tiszaburai Lenin Tszt nagyjából megkímélte a víz: az 1150 hektár búzából csak 50 hektár olyan, ahol már szinte semmi sem terem, és mintegy 50—60 hektáron kell hozamcsökkenéssel szá­molni. A többi területen olyan szép a növény, hogy. a szakemberek véleménye sze­rint, a tervezett átlagtermés még így is meglesz. Termé­szetesen nagy része van eb­ben annak hogy 800 hektá­ron, vagyis azokon a földe­ken, amelyekre rá tudtak menni, már befejezték a vegyszerezést és a fejtrágyá­zást is. A 300 hektár repce és az 550 hektár lucerna 10— 10 százaléka pusztult el a belvíz miatt, és ez utóbbi nö­vényt egy kissé a hideg is megsanyargatta. A tavaszi árpa viszont már kikelt, és a kukorica vetését előkészí­tő talajmunkákhoz is hozzá­láttak. B. Á. V A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja A jászkisériek egyik géplánca a vonatok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom