Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-21 / 92. szám
Éljen és erősödjék a szocializmust építő népek egysége! A szovjet kultúra és tudomány napjainkban Lenin emlékünnepség — Kiállítások Karcagon tegnap délután a városi tanács díszterme előcsarnokában dr. Kasuba János, a városi párt-végrehaj- tóbizottság tagja nyitotta meg „A szovjet filmművészet plakátjai” című kiállítást. A kamaratárlat — ha nagyon szerényen is — a szovjet filmművészet gazdag termésébe és a szovjet alkalmazott grafika egyes irányzataiba nyújt szolid betekintést. A megnyitó után a tanácsháza dísztermében Lenin emlékünnepséget tartottak, amelynek résztvevői meghallgatták Szaliman Ivan Va- sziljevics, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége tanácsosa „A mai művészeti élet a Szovjetunióban” című előadását is. * * * Jászberényben a „Lenin rajzokban” Című kiállítás megnyitásával kezdődött tegnap „A szovjet kultúra és tudomány napjainkban” rendezvénysorozat. A cipőipari vállalat pinceklubjában kiállított valamennyi grafika szovjet képzőművészek alkotása. A kiállítás, amely április 28-ig lesz nyitva, naponta 9—18 óra között várja a látogatókat. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a megyei párt- bizottság, a^MTESZ Országos Központja es megyei szervezete, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ és a jászberényi Déryné. Művelődési Központ szervezésében kezdődő rendezvénysorozat nyitányaként tegnap további két nagy érdeklődéssel kísért előadás hangzott el. Délután a városi tanács nagytermében a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokról hallhattak az érdeklődők. Este a Bajkál— Amur vasútvonal építésének jelentőségéről tartott előadást a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkatársa a Tanítóképző Főiskolán. * * * Mezőtúron a művelődési központban is kiállítás nyílt tegnap délután fél háromkor az egy hónapig tartó megyei rendezvénysorozat alkalmából „Szovjet-Ukrajna a X. ötéves tervben” címmel. Ukrajnát az iskolai tankönyvekből így ismerhetjük meg: a Szovjetunió tizenöt köztársaságának egyike, 603,7 ezer négyzetkilométer, 49,1 millió lakosa van, fővárosa Kijev. A kiállítás fotói bemutatják a látogatóknak Szovjet- Ukrajnát, az ott élő emberek mindennapos munkáját. A mezőtúriak megismerhetik a köztársaság nehéziparát: a kohászatot, a hajó-, az autó-, a traktor és a Diesel-mozdony gyártását. ízelítőt kaphatnak a mezőgazdaság életéből: a képek bemutatják a Koktebel szóvhoz szőlőtermesztését, a Druzsba Naro- dov kolhoz állattenyésztését, valamint azt, hogy a Szlávno- je szovhozban hogyan takarítják be a földekről a gabonát. Bepillanthatunk a Ívovi, a donyeci és a cserhovicei egyetemek hallgatóinak életébe. Színes képek örökítették meg az ukrán népi iparművészet díszes fafaragásait, kerámiáit, különböző ajándéktárgyait. Látható az Ukrán Állami Népi Együttes, és a kijevi Állami Opera és Balettszínház néhány érdekes előadásáról készült fotó is. A gyerek látogatók körében a legnagyobb sikere azoknak a színes fényképeknek van, amelyek a harkovi játékgyárba kalauzolnak el, vagy a kijevi úttörőház ifjú természetbarátainak barangolásait elevenítik fel. A tegnap megnyílt vándor- kiállítás anyagát a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársai állították össze. A tárlatot április 30-ig látogathatják a mezőtúriak, naponta fél kilenctől este fél hatig. Csak sebességkorlátozással Munkában a hegesztőbrigád. Megszervezése előtt Érdről kellett hegesztőket hozni A háborús pusztítások után a fő cél a vasúti szállítás mindenáron való megindítása volt a szolnoki pályafenntartási főnökség szakaszain is. A korszerű vasút álomnak tűnt csupán. A hézagnélküli vasúti pálya építése — idegen kivitelezővel — a hatvanas években kezdődött. A Keleti-pályaudvar vonalán Üjszászig el is készült az egyik sínpár, s Nagykátáig a második. Továbbépítése folyamatban van. Szükség is van rá, hiszen nemzetközi vonalról van szó, s az elsőként épített sínpár alatt a pálya a másfél évtizedes használat, a nagy terhelés miatt eliszaposodott, felújításra szorul. Ez értelemszerűen lassítja a forgalmat, — most is van pályaszakasz, ahol 40 kilométeres óránkénti sebességkorlátozást írnak elő. A Szolnok—Űjszász közötti pálya húsz évvel ezelőtt épült, — akkor is a korábban meglévő anyagból, talpfás felépítéssel. Vegyes leerősíté- sű hálózat ez, ma is száz kilométeres pályasebességgel. — Ferffiitartása óriási feladatot ró minden dolgozónkra, s az engedélyezett pályasebességet még így sem tudjuk tartani, — panaszkodik az egyik műszaki vezető. — Hosszú kilométereken át gyakori a sebességkorlátozás. Kértük, hogy a pályasebességet nyolcvan kilométerre csökkentsék. Ígéretet kaptunk arra, hogy az idén, az új menetrend készítésekor ezt teljesítik. A Cegléd—Abony közötti bal vágányon is száz kilométer volt a pályasebesség, levették nyolcvanra, de ezt sem tudják biztosítani, helyenként 40—50-nel mehet a vonat. A pályafenntartási főnökség ezt is csak ideiglenesen garantálja— Több gép kellene ahhoz, hogy a régi pályát rendben tarthassuk, az újraromlását pedig meg tudjuk előzni, — vélekedik Király Ferenc pályamester. Szükség volna a létszám növelésére is, — erre vall Kecskés Imrének, a szolnoki déli ipartelep és a félegyházi vonal egy szakasza gazdájának számadása: — Mindössze négy emberem van. Legfeljebb a felügyeletet tudjuk ellátni. A hiányosságokat feltárjuk, de kijavításukra csak válami- lyen segítséggel vállalkozhatunk. Szerencsére a gyárak sokat segítenek, — közöttük is főleg a Tiszamenti Vegyiművek. Csécsei Jánosnak, a rendező-pályaudvar pályamesterének is a létszámhiány okozza a legnagyobb gondot: — Többségében vándormadarak érkeznek hozzánk. Az utóbbi két évben felvett huszonhat munkásból mindösz- sze hatan maradtak. — Kevés az ember, ezért sok — főleg munkavédelmi — előírást megszegünk, — ismeri be Kecskés Imre. — De kérdezem, ha az előírás szerint kiállítom a figyelőőröket, akkor ki fog dolgozni? Néha még így is arra kényszerülök, hogy a műszaki irányítás helyett részt vegyek a fizikai munkában. Szállítunk, teszünk-veszünk, ütjük-vág- juk .., A létszámhiány miatt csupán fizikai erővel érdemi munkát ma már a pályafenntartásnál nem lehet végezni, ezért nélkülözhetetlenek a kisgépek. Csécsei János szerint: — A nálunk használt kisgépek elavultak, korszerűtlenek, rendkívül nehezek, selejtezésre várnak. Főnökeink tisztában vannak ezzel, s intézkedtek. Sokat várunk a jövőtől. — A dolgozók is, — teszi hozzá Kecskés Imre — mert a nehéz fizikai munkát egyre kevésbé szeretik. Felcsillan a szemük, ha új gépet kapnak. Azzal szívesen dolgoznak. A három-négy éves, jól karbantartott pálya másfélkét évtizedes viszonylagos nyugalmat jelent a fenntartás számára. Ezért lesz szó a következőkben egy nagyarányú felújítást végző vállalat dolgozóiról, s arról, hogy miként korszerűsítik a pályafenntartást. KÖVETKEZIK: öklizéstől a gépláncig Simon Béla Általában, összességében? általában és összességé- Lenveqében ben eredményes a mun* s ’ka. Általában és összességében nőtt a termelékenység; egészében véve az üzem teljesítette a tervét... hallani és olvashatni nem is ritkán, azután felbukkan a „bár”, a „de”... s a beszámoló, a jelentés, a felszólalás további részében valamelyest konkrétabbá, világosabbá válnak a dolgok. Lassan, lassan megtudja az ember, hogy mi a helyzet, körvonalazódnak a tényleges eredmények, s uram bocsá’ még a hibák is. Már sokszor felötlött bennem, hogy mi a csudának kell egy konkrét gazdasági, politikai, vállalati stb., stb. feladat végrehajtásáról úgymond „általában, összességében” koptatni a szavakat, a mások idejét és türelmét? Kinek van arra szüksége, hogy „lényegében”, a „tendenciákat” tekintve megnyugtassák: elvtársak, emberek, tisztelt termelési tanácskozás, nálunk általában rendben mennek az ügyek. Bár: jó- néhány konkrét gondunk van (a világért se így megfogalmazva: ebben meg ebben nem teljesítettük a feladatokat; ennek okai; mi a megoldás, és mikorra érhető el; ki lesz érte felelős stb.) jórészt ugye a szubjektív tényezők miatt, bár tapasztalni hanyagságot, szervezetlenséget, igaz, hogy elmulasztottuk a felelősségre vonást, de ennek véget vetünk, legközelebb azt is megmondjuk személyre való tekintet nélkül, hogy ki és kik... Végül is megállapítható, hogy összességében és lényegében ... Készséggel belátom, hogy a fentiek soha és sehol pontosan így talán nem hangzottak el, és remélhetőleg nem is fognak, és bizonyítani sem tudom példák tömegével, hogy ez a mellébeszélés, általánoskodás is valóban napi jelenség. Kivéve, ha az olvasó maga is tapasztalja a munkahelyén, itt-ott tanácskozáson, hogy negyedórák telnek el a helyzet általános, megfoghatatlan „elemzésével”, jellemzésével... Általános dicséretekkel, és általában elhangzó bírálattal. Nem ritkán az eredmények egyoldalú felnagyításával, a sikertelenségek jelentőségének lekicsinylésével és a külső körülmények okolásával. Ugyanakkor fontos, hogy a párt politikájának helyi végrehajtásáról pontos összkép legyen, s ezért esetenként valóban elkerülhetetlen a szintézis, az általánosítás, mert azt valóban ismerni kell, hogy a munka eredményei, összhangban vannak-e a céljainkkal (persze, ha nincsenek, akkor eredményről szó sem lehet!). Egyszóval a konkrét helyzet, konkrét elemzés alapvető követelmény, de az is, hogy a tényleges helyzetet tükröző általánosítást sehol se ködösítse a semmitmondás. (A dialektika egyes kategóriáinak használata még egyáltalán nem elégséges alapja a dialektikus gondolkodásnak...) Ugyanis a tények, a valóság lehető legpontosabb, tehát legkonkrétabb ismeretében lehet a feladatokat megoldani, változtatni azon, amin szükséges, kijavítani azt, ami hibás. Sőt, ez lényeges feltétele a munkahelyi demokratizmus valós, hatékony érvényesülésének is, hiszen a dolgozók „általában” és „egészében” nem érthetik meg a feladataikat, nem tudnak érdemi javaslatokat tenni, (igaz, kritizálni sem!), de cselekedni sem: a demokratizmus veleje vész kárba, a progressziót hajtó kötelességtudat, a tett. Valóban jó tudni, hogy eredményesen dolgozunk, hatunk, alkotunk, gyarapítunk, mert ez önbizalmat ad, jó hangulatot áraszt, mert van mihez támasztani a hátunkat. Ennyi éppen elég, s következik a fontosabb: az új feladat megoldása, a tegnapi hibák, gyengeségek felszámolása. Ehhez erkölcsi erő is kell, akarat, tehát pontos cél, «gondosan megválasztott, hatékony eszközök. Az mozgósít, ami konkrét, egyértelmű ... Még mielőtt moralizálásba keveredne ez az írás is, gyorsan leszögezem: meggyőződésem, hogy általában dicsérni, általában elmarasztalni, „általában és lényegében” nincs teteje (ugyan minek is?) önmagunkat vállveregetni, elégedettnek vagy elégedetlennek lenni. A gazdaságban például az átlagos jó mögött sok átlagon aluli húzódhat meg, amelyek, ha tartósak maradnak, a tegnap még kiváló üzemet a gyengék közé taszíthatják. A dicséretre méltó jó növénytermesztési eredmények egészében véve pozitív képet (nyereséget, jó személyi jövedelmeket...) adhatnak egy gazdaságról, de ugyanokét joggal el lehet marasztalni az állattenyésztés elhanyagolása, a magas borjúelhullás, a műtrágya szakszerűtlen kezelése, a „fontolva haladó” fejlesztés, egyes fajlagos mutatók rossz munkát tükröző szintje miatt. Példa ide férne még néhány, de csak egyet említek meg. Sok szó esik a munka- fegyelemről, ahol csak jár az ember, ritka a jó vélemény. Pedig a munkafegyelem szintén konkrét kérdés. Van, ahol a későn- járókat kell megrendszabályozni, másutt a technológia megsértőit, megint másutt azokat, akik késéssel adták fel az anyagmegrendelést. vagy munkaköri kötelességük egy részét elhanyagolják. De a pontos megközelítés helyett sok helyütt megmaradnak annál az üres bírálatnál, hogy „a munkafegyelem nem kielégítő, meg kell szilárdítani, javítani kell...” Ez is az általánoskodásra való hajlamból fakad. Sokakat joggal sért tehát, ha a munkafegye- . lemről általánosításokban, leszólólag hallanak. Világosan tudni akarják, hol, melyik műhelyben gyenge a fegyelem, s ott is kik azok, akik lazítanak. Igazuk van, hiszen nem lehet másképpen rendet teremteni. A munkások érdeke pedig az, hogy rend legyen, mert akkor tudnak dolgozni, keresni. Gondolom az szintén fennáll, ahol laza a fegyelem, ott először a munka- és üzemszervezés színvonalát kell megnézni. Jól szervezett üzemben nem lehet lógni — ez köztudott —, s ha valaki mégis megpróbálja, tüstént szemet szúr, fel lehet lépni ellene azonnal. mi követeli meg, hogy minVégül is denütt és mindenben hagyjunk fel a szükségtelen, jórészt lózungokba fulladó...? Kimondom: még esetenként se magyarázzuk a bizonyítványt! Ezt a szigorú, kérlelhetetlen feladataink követelik meg, amelyek nagyon is konkrétak, nemzetközi színvonalhoz méretezettek, s játszva nem teljesíthetők. Épp ezért minden eredményt konkrétan vegyünk számba, dicsérjük és becsüljük meg azokat, akiket megillet. De minden feladat végrehajtását a tények szerint ellenőrizzük, az elmaradásokat szintén, s a mulasztók bőrükön is érezzék (elmaradt) tettükért a következményeket, a javítás követelményét. Tehát kevesebbet használjunk a „pótszerekből”, így több időnk és erőnk jut a jó minőségű, hasznos munkára. Erre van a legnagyobb szükség. Fábián Péter Több zöldség a kiskertekből Fagykárok a gyümölcsösben A szeszélyes márciusi, áprilisi időjárás sok nehézség elé állította az Alföld mezőgazdaságának dolgozóit. A kiskertekben és a zöldségtermelő területeken késleltette a koratavaszi munkákat, a gyümölcsösökben pedig sokhelyütt fagykár keletkezett. Mégis, mindezek ellenére a kertészek arra törekednek, hogy minél több zöldséget, gyümölcsöt termeljenek. Alföldi lapszemlénkben ennek híreit vizsgáltuk. Kelet-Magyarország „Szabolcs-Szatmár megyében három évvel ezelőtt alakult az első zöldségtermelő szakcsoport — írja a megyei újság. — Számuk 1977-ben 11-re emelkedett. Tavaly mintegy 500 -vagon zöldségfélét szállítottak a fogyasztók asztalára, de valójában ennél jóval többet termeltek, hiszen tulajdonképpen csak az árufölösleget értékesítették . .. A MÉSZÖV is jelentős mértékben hozzájárult a zöldségtermesztési kedv fellendítéséhez. A szakismeretek korszerűsítése érdekében me- gyeszerte szaktanácsadói tanfolyamokat szerveztek, ahol a zöldségtermesztők megismerkedhettek a korszerű technológiai, biológiai vívmányokkal, a leggazdaságosabban termeszthető és a piaci igényeknek legjobban megfelelő zöldségfélékkel, a műtrágyázással, a vegyszeres védekezés előnyeivel”. Bács-Kiskun A Petőfi Népe, a Kecskeméten megjelenő megyei lap írja: ,,A változékony időjárás, sőt a Duna menti tájat fenyegető fagyveszély ellenére nap nap után sok ezren szorgos- kodnak a nagyüzemi és háztáji kertészetekben... A március végi összesítés szerint Bács^Kiskunban ezer hektárral növelték a zöldségfélék vetésterületét a mező- gazdasági üzemek és igen jelentős a háztáji és kisgazdaságok vállalkozása is az ágazat fejlesztésére. A termelői árak rendezése, s költségekkel mindinkább arányban álló átvételi ár hatására számottevően fellendült a zöldségtermesztési kedv a megyében.” Heves Az esőzés mellett a közelmúltban a fagyok is megtépázták a tarnaőrsi gyümölcsösöket. Erről számol be a Heves megyei Népújság. „Március 31-én és április 1-én mínusz 5—6 fokot mértünk a gyümölcsösökben a ta" laj mentén. Szerencsére csak egy óra hosszat tartott a nagy lehűlés, aztán beborult és reggel már esett. Bár füstöltünk, a fagy mégis károsította a kajszibarack és a cseresznyefákat. A gazdaságban az idén 25 százalékkal nagyobb területen termelnek zöldségféléket a ZÖLDÉRT-nek, a Hatvani Konzervgyárnak és a Vetőmag Vállalat észak-magyarországi központjának.”
