Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-19 / 90. szám
Előre az 1977. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért! LUNA—9, LUNA—16, METEOR.. Húszéves a szovjet űrkutatás '6ö Kiállítás nyílt Szolnokon, a Komarov teremben Ezüst és fehér színű műszercsodák kicsinyített másai „állják” a látogató útját: a Luna—9 holdraszálló egysége, az első műszertartály, amely símán leszállt a Holdra. A Luna—16 holdszonda, amely először gyűjtött automatikusan talajmintát a Holdon. A Meteor elnevezésű meteorológiai és erőforrásokat kutató mesterséges hold. Képek, tablók kísérik végig az űrhajózás fejlődését Ciolkovsz- kij munkásságától — a rakéta technika, az űrhajózás és a bolygóközi közlekedés elméletének megalapítója volt — á legújabb eredményekig, kísérletekig, műszerekig. Bemutatják a fotók a szovjet— amerikai és a szovjet—francia űrkutatási együttműködés legfrissebb „eseményeit” is. A Szolnok megyei pártbizottság a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a MTESZ Országos Központja és megyei szervezete, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, valamint a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ „A szovjet kultúra és tudomány napjainkban” címmel megyei rendezvény- sorozatot szervezett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében rendezett Vgy hónapig tartó sorozat, első kiemelkedő eseménye volt „A szovjet űrkutatás történetéből” című kiállítás tegnapi megnyitása Szolnokon, a Komarov teremben. A szovjet űrkutatás 20. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján részt vettek: Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, a megyei pártbizotteág titkárai, a megyei tanács elnökhelyettesei. Ott voltak a város párt, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői is. A kiállítást Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg. Bevezetőül szólt a szovjet űrkutatás fejlődéséről, s annak kiemelkedő eredményeiről. Méltatta 1961. április 12-e jelentőségét, amikor útjára indult a világ első űrhajósa: Jurij Gagarin. A világűr meghódításának nehéz útján számos feladatot a Szovjetunió oldott meg — mondotta a továbbiakban. — Mesterséges holdjainak, rakétáinak. bolygószondáinak, űrállomásainak számát ma már a kutatókon, a tudósokon kívül senki sem tudja. Beléptünk az űrkorszakba. A szovjet tudomány az utóbbi években kiemelkedő eredményeket ért el a Vénusz és a Mars bolygók kutatásában. A Szojuz űrhajókkal végzett űrkísérletek, a Szaljut űrállomások kozmikus repülései új fejezetet nyitottak a tudományban. A látványos események mögött nagyon sok anyagi és szellemi befektetés húzódik. A nagy munka, a természet erőinek megismerése, az emberiség érdekeinek megfelelő, békés célra való felhasználása a ma és a jövő feladata. A szovjet űrkutatók e terveket szem előtt tartva, következetesen dolgoznak, s minden bizonnyal már a közeljövőben újabb még nagyszerűbb eredményekkel gazdagítják az emberi ismeretet, a tudományt. A megnyitó beszéd után Szentesi György őrnagy, a Haditechnikai Szemle főszerkesztője kalauzolta végig á megjelenteket az érdekes kiállításon, amelyet április 28- ig naponta 9-től 18 óráiig tekinthetnek meg a látogatók. Ezidő alatt rendszeresen filmvetítés is lesz, a filmek a Szovjetunió kulturális és tudományos életét mutatják be. SZ. E. Rézmetszet az indéházról Az 1847-ben épült szolnoki pályaudvar A jó öreg Nepumoki János nem érdemelte meg, hogy annyiszor, s olyan szavakkal emlegessék. Kőszobra ott állt a szolnoki Tisza-parton, a fahíd feljárójánál. Szeme közömbösen révedezett „túlóra”, az árterület ingoványá- ra. Nem tehetett róla, hogy a jámbor hívők őt nevezték ki az utak és hidak patrónu- sának. Ha életerős férfi lett volna, akkor sem tudott volna mit kezdeni az ottani állapotokkal. Azokra csak következtethetünk Barabás Miklós festőművész emlékirataiból : „Hasig érő volt a pocsolya és a színén vékony jégréteg, amikor a ló lábát rátette, nem szakadt be, de amikor a súlyával ráereszkedett, egyszerre beszakadt, s a jégdarabok úgy összevagdalták a lábát, hogy a szegény pára reszkedett, mint a nyárfalevél ... Valahogy mégis csak beértünk és átüzentünk a vármegyeházához élőfogatért •.. a szegény lovas gazda — fél egykor délben — odajött ló nélkül, messziről levette a kalapját és rimán- kodni kezdett: Kérem a nagyságos urakat, könyörüljenek rajtam mert a napvilágon nem érünk ki a helységből. Majd ha fagy egy kicsit az éjjel, hát reggel a kertek alatt valahogy kivergődünk. — És úgy is lön. Megháltunk Szolnokon és reggel csakugyan a kertek közt vitt ki a városból olyan utakon, melyeket az ökrök egy nagy arasznyinál mélyebben meg- lyukgattak és azután úgy megfagyott. Némán ültünk, mert beszélgetve az ember elharapta volna a nyelvét. Aki ilyen úton nem járt, annak halvány fogalma sem lehet róla”. (Szolnok közlekedéstörténete 4. oldal). Ilyen útviszonyok között utasoknak, szállítóknak egyaránt megváltás volt a Magyar Középponti Vasúti Társaság Budapest—Szolnok között 1847. szeptember 1-én megnyílt vasútvonala. Avatásáról így emlékezett meg az Életképek 1847. szeptember 5-i száma: „Megérkezvén Szolnokra — elkezdődött a küldöttség elfogadása után a’ pályafő hajléka alatt a’ pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katonazene, ’s érdekessé a nézőkül megjelent hölgysereg- Ebéd folytán felállt Kossuth Lajos ’s szokott ékesen szólásával igen idő és helyhez alkalmazott fölköszöntést mondott... Megemlítendő, miszerint a jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán Szatmárba utazott”. A szolnoki „pályafő hajléka alá” évtizedek óta nem futnak be személyvonatok. Többnyire a helybeliek sem tudják merre volt az. Ütlpaigazításul vegyük szemügyre a mellékelt — eredetileg 1847-ben, a lipcsei Illustrierte Zeitungban közölt — rézmetszet. A tárház és a dohányfermentáló közti területet ábrázoló metszeten középen van az indóház — most lakóházként szolgáló — épülete. Arról balra helyezkedik el a fedett facsarnok, amelybe a vonatok befutottak. Mögötte a raktár látszik. Abban tárolták a fafűtéses mozdonyok tüzelőanyagát. A kép jobb szélén emeletes épületet látunk (amely egyébként a temetői sorompónál szintén áll), az volt a fűtőház. A szolnoki Damjanich múzeum évekkel ezelőtt kezdeményezte, hogy a klasszicista stílusú indóház műemlék épületét alakítsák át közlekedési múzeummá, s a mellette lévő vágányokon muzeális értékű gőzmozdonyokat helyezzenek el- A Közlekedésügyi Minisztériumban jónak találták az ötletet, — megvalósítása csupán anyagiak kérdése. A vasúti skanzen ipartörténeti érdekessége mellett tiszteletadás is volna azoknak, akik Szolnok korszerű közlekedését megteremtették, s akik mai nemzedékének életéről a továbbiakban lesz szó. Simon Béla KÖVETKEZIK: Állandó készültségben A fólia alatt szépen díszlenek a dohánypalánták Nincs még egy olyan növény, amelynek terjedése annyi vitát váltott volna ki a világból, mint a dohányé. Az utóbbi években viszont nem a cigarettafüst ellenesek miatt zsugorodik egyre kisebbre a termőterület, hanem mert nincs aki a sok bíbelődéssel járó munkát vállalja. Vagy mégis? — Hogyan értünk el ilyen ragyogó eredményt? — kérdez vissza Tari József, a ti- szaőrsi—nagyiváni Petőfi Termelőszövetkezet kerület- vezetője. — Ügy, hogy aBalt- hes gépsorral sikerült megkímélni embereinket a munka nehezétől. Ehhez az okos szerkentyűhöz kultivátor, locsdlva palántáié, vegysze- rező, műtrágyaszóró és betakarító berendezés tartozik. Igaz, ettől önmagában még nem termett volna a gazdaság 43 hektár földjén átlagosan több mint 18 mázsa száraz dohány. S 18 hektáron 23 mázsa pedig végképp nem! Ehhez jó fajta is kellett, a Pálimonostori és a WP—9-es, de ami a legfontosabb, az a szakértelem. Erről azonban már a kukásokat, a Mező Imre szocialista brigádot kérdezze. Virágh Sándor, ahogy mondani szokták: régi motoros, hiszen már a tsz szervezés előtt a kisparcellás dohány- termesztők között is ott volt. — Csakhát akkoriban inkább a munkát találta meg benne az ember, nem a pénzt — simítja hátra őszbe fordult, makrancosán egyenesen álló haját a brigádvezető. — Jó, ha naponta 50—60 forint kikerekedett belőle. De eleji- vel nem volt ez sokkal má- sabb a csoportban se. Egészen a 70-es évek közepéig, amikor az új vezetőséggel a gépsor is megjött. Akkor próbálkoztunk először a fólia alatti palúntaneveléssel is. — Ez milyen előnyökkel jár? — Tudja — emeli fel bütykös mutatóujját Virágh Sándor — a régi, trágyatalpas eljárással rettentően sok ve- sződség van. A körbekerítéshez deszka, a letakaráshoz nádpalló... és hiába serénykedik körülöttük — mert 65— 70 hektár dohány palántáját kilencven darab trágyatalpon lehet előállítani — 25—30 ember, ha valami kriminális időjárás jön, mint például a mostani, akkor oda az egész. Pedig mindennek a palánta az alapja. Ha az nem egészséges, akkor a termés is beteges . . . Szóval ezért választottuk mi a fóliás nevelést. A két sátor alatti kilencszáz négyzetméteren az összes palánta megterem, méghozzá úgy, hogy a tennivalókat négy ember ellátja. — Pedig ez a növény sok gondoskodást kíván. —• Nem többet mint az ember: jó levegőt, tiszta vizet, elegendő tápanyagot. No, meg pontosságot, de erre mi, a helyettesemmel Mag Józseffel, ügyelünk. — Akkor ez a munka iskolának is beillik! — De be ám! Aki a dohánykertészetben nevelkedik, nem vall szégyent -másutt se. Mert nézze, itt van például a szárítás, ahol 8 kiló zöld levélből 120 óra alatt piacképes dohány lesz. Akkor aztán itt nincs se éjszaka, se nappal. se hétköznap, se ünnepnap, csak állandó figyelem. De megéri, mert a hagyományos eljárással ugyanezt legjobb esetben is csak egy hónap után érhetjük el. — A szárítónak is jelentős része van abban, hogy az általunk használt technológiával a régihez képest harmadára csökkentettük az ágazat kézimunkaerő igényét — jegyzi meg a kerületvezető. — Ez egyúttal azt jelentette, hogy tavaly a növény hektáronként több mint 40 ezer forint tiszta jövedelmet hozott az üzemnek. A jövőnket is erre alapoztuk: 1980-ban 70 hektáron 1500 mázsa száraz dohányt szerelnénk termelni. — Hektáronként több mint 20 mázsa. Ez már a világszínvonal! — Hát ami a hozamot illeti, azt mi már az idén megcéloztuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére, a csepeliek felhívása nyomán, mi is tettünk egy ajánlást: 9 százalékkal, azaz durván hektáronként 2 mázsával szeretnénk növelni a termésátlagot. Versenyre hívtuk az ország 160 gazdaságát, ahol több mint 50 hektáron termesztenek dohányt. — És a versenytől milyen eredményt remélnek? Virágh Sándor és Tari József gyors fejszámolásba kezd. — A felhívás legalább 8 ezer hektárt érint. Ezt két mázsájával beszorozva 160 vagonnal több dohányt, valamiint mázsánként minimum 1800 forint tiszta jövedelmet jelent. — braun — Jubilál a törökszentmiklósi Háziipari Szövetkezet „Vetőmagelöállító” üzem A Jászsági Állami Gazdaságban régi hagyományai vannak a vetőmagtermesztésnek. A gazdaság növény- termesztői évek óta jelentős mennyiségű alapanyaggal — 1100 hektáron termesztett őszi búzával és mintegy 400 hektáron elvetett borsóval —• járulnak hozzá a vetőmagellátáshoz. A gazdaság az idén jelentős beruházással — egy vetőmagelőállító üzem építésével — teremt minden eddiginél kedvezőbb feltételeket a fontos munkához. A három hajós DVK—18 típusú vetőmagüzem a gazdaság III. számú kerületében épül 8 millió forintért. Az 1200 négyzetméter alap- területű, nagy teljesítményű üzemet NDK gyártmányú tisztító, osztályozó gépsorokkal szerelik fel. Átadása után az állami gazdaság — a megyében elsőként — saját üzemében dolgozza fel saját termésű vetőmagkészletét. Lányok a gáton Varró-, hímző-, szőnyegszövő-, horgoló- és kötőnők kézimunkái, divatos és praktikus gyermekruhák százai sorakoznak a törökszentmiklósi Háziipari Szövetkezet raktáraiban, mígnem kamionokba kerülnek, aztán irány a Szovjetunió, Svájc. Hollandia, Nyugat-Németország. A szövetkezet termékeinek mintegy 60 százaléka exportra készül. d,e jócskán jut belőlük az itthoni üzletekbe is. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, ebben az évben már 150 ezer gyermekruhát vásárolt. Kétszázhúsz nő dolgozik a szövetkezetben, akik tavaly mintegy 20 millió forint termelési értéket állítottak elő. Az elmúlt évben egymillió forinttal túl is teljesítették kitűzött céljukat, s az idén még többre törekszenek: 10 százalékkal magasabb termelési érték elérése szerepel tervükben. A szövetkezet jubilál, 25 éve alakult. Az alapítók közül ketten még ma is a szövetkezet dolgozói. A negyed- százados születésnapot méltóképpen szeretnék megünnepelni: jó minőségű, az eddiginél több és változatosabb termékkel igyekeznek hírnevüket öregbíteni. Az első negyedév eredményei azt bizonyítják, hogy jól startoltak. A központi üzemben — ahol ötvennyolcán dolgoznak — két szocialista brigád van, a Petőfi Sándor és a Kisjan- kó Bori. Tavaly, a kollektívák segítségével, mintegy 500 ezer forint értékben gazdagodott a szövetkezet, főként a szállítási határidők betartásáért végzett túlmunkából vették ki részüket a brigádok. Élő kapcsolatot tartanak az úttörőkkel, évenként kétszer kommunista műszakban is dolgoznak, amelynek a bevételét a városi tanácsnak ajánlják fel környezetük szépítéséért. T. Sz. E.
