Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
1977. április 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szoboravatás Mezőtúron Megyei rendezvénysorozat A szovjet kultúra és tudomány napjainkban Hétfőn 17 órakor a megyei művelődési központ Komarov termében „A szovjet űrkutatás történetéből” címmel kiállítás nyílik. Az eseménnyel megkezdődik a „Szovjet kultúra és tudomány napjainkban” elnevezésű rendezvény- sorozat. Ennek keretében Szolnokon és a megye több településén kiállításokra, vetélkedőkre, tanácskozásokra, ankétokra, filmbemutatókra kerül sor. A rendezvények érdeklődő résztvevői, látogatói bepillantást nyerhetnek a Szovjetunió kulturális és tudományos életébe s képet alkothatnak az eredményekről„ Madaras i” kisszínház A kunmadarasi József Attila Művelődési Ház ismert színművészek közreműködésével, zenés előadói estekből sorozatot szervezett. Az első rendezvény április 19-én este nyolc órakor lesz: Kovács István és a Calcutta trió, „Versek útközben” című műsorával mutatkozik be. A hatszázadik születésnapját ünneplő Mezőtúron, a Kossuth és Petőfi út sarkán levő téren tegnap délelőtt felavatták Marton László szobrászművész Petőfi szobrát. A művész ajándékát a helyi Fémfeldolgozó Szövetkezet kollektívája társadalmi munkában öntötte bronzba, a mellszobor talapzatát pedig a város Petőfi nevét viselő szocialista brigádjai készítették el. Az avatóünnepségen a Petőfi dalkör énekesei a költő megzenésített verseiből adtak elő néhányat. Ezt követően Molnár Ernő, a városi tanács elnökhelyettese tartott beszédet, amelyben köszönetét mondott a szocialista brigádoknak, több ezer órás társadalmi munkájukért. A szobor leleplezése után a jelenlevők, a város Petőfiről elnevezett intézményei, tizenhárom „Petőfi” szocialista brigádja megkoszorúzták nagy költőnk mellszobrát. Több mint 1 millió forintos költséggel 150 adagos konyhát építenek a bánhalmai szociális otthonban. Az új konyha terveit a fegyvelmeki tanács költségvetési üzeme készítette társadalmi munkában, a kivitelezést ugyancsak ők vállalták L A Pravda 1917. április 7-i számában tette közzé Leninnek „Á proletariátus feL adatairól a jelenlegi forradalomban” című cikkét, a híres áprilisi téziseket, a- melyben megjelölte a párt feladatait a polgári demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átnövésével kapcsolatban és kidolgozta ennek az átmenetnek az elméletileg megalapozott, konkrét tervét. A tézisek meghatározták a párt gazdasági és politikai platformját a forradalom fejlődésének új szakaszában. Lenin 1917. április 4-én (17-én) két gyűlésen olvasta fel téziseit a Tanriai Palotában. * * * A cárizmus évszázados uralmát megdöntő polgári demokratikus forradalom után a hatalom sajátos, előre nem látott formája — a kettős hatalom jött létre: a burzsoáziát és pártjait tömörítő Ideiglenes Kormány és a dolgozó osztályokat képviselő szovjetek, a munkásosztály és a parasztság osztályszervezetei, s egyben demokratikus diktatúrájának hatalmi szervei. A szovjetek megalakulásuktól kezdve öntevékeny, a döntés és a végrehajtói hatalmat egyesítő forradalmi szervezetek voltak, amelyek a forradalom vívmányainak megőrzését és elmélyítését szolgálták. Azonban a szovjetekben ekkor még a kispolgári tömegek óhajának politikai kifejezői — a mensevikek, az eszerek — voltak többségben, akik szerint a politikai vezetést a burzsoá kormányra kell bízni, amelynek tevékenységét szovjet „ellenőrzés” szorítaná a helyes irányba. A petrográdi szovjet példája azonban bebizonyította, hogy ennek a politikának engedményekkel, majd a burzsoá kormánnyal való megegyezéssel kell végződnie. A kormány és a szovjet közötti együttműködés ellenére is a februári forradalom egyik alapvető ellentmondása e két hatalmi szerv között bontakozott ki, mivel a petrográdi szovjet tartotta kézben a felfegyverzett tömegekre épülő reális hatalmat, míg a burzsoá Ideiglenes Kormány a régi államgépezettel rendelkezve csupán formális hatalommal rendelkezett. A polgári demokratikus forradalom győzelme utáni hetekben az ország politikai életében megnövekedett a heterogén ösz- szetételű és a szükséges politikai jártassággal nem rendelkező kispolgári demokrata pártok szerepe. Ugyanakkor a legálissá vált bolsevik párt gyors ütemben kezdett tömegpárttá válni. Felismerte és leleplezte az Ideiglenes Kormány ellenforradalmiságát, szembefordult az imperialista háború folytatásával. E pozitívumok mellett azonban több értékelési hibát is elkövettek vezetői. A kialakult hatalom sajátos jellegét nem ismerték fel, nem vették észre, hogy a szovjetek minden politikai heterogenitásuk ellenére is megtestesítették a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát. A bizonytalanság Lenin áprilisi hazatértekor szűnt meg, amikor a párt konferenciája a szocialista forradalomért harcoló bolsevik párt konkrét programjául fogadta el a helyzetet elemző téziseit. Lenin a kialakult politikai helyzetet úgy értékelte, hogy a forradalom egyik szakaszából a másik szakaszba fejlődig át. Leszögezte, hogy a kettős hatalom sokáig — különösen az adott viszonyok között — nem maradhat fönn és sorsát az osztályok harca dönti el. Megállapította, hogy a burzsoá forradalom befejeződött, s a burzsoá kormánytól nem várható a forradalom alapvető követeléseinek teljesítése. A kormány nem adhat békét, földet, kenyeret, szabadságot. Ezért a proletariátus és más dolgozó osztályok feladata a kormány iránt teljes bizalmatlanságot tanúsítani, és minden támogatást megvonni. Ugyanakkor a „semmiféle támogatást az Ideiglenes Kormánynak” álláspont nem egyenlő a kormány azonnali megdöntésével. Addig, amíg a tömegek jelentős része illúziót táplál, vagy hisz a kormányban — kalandorság a felkelésre vonatkozó bármilyen jelszó. Lenin a burzsoá uralom elleni, s a hatalomért, a szocialista forradalomért folyó harcot egyetlen „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszóban foglalta össze. A jelszó akkor még nem irányult az Ideiglenes Kormány azonnali megdöntésére, s az adott viszonyok között azt jelentette, hogy a hatalom békés úton, fegyveres harc nélkül kerülhet a szovjetek kezébe. A „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszó feltételezte, hogy a hatalom akkor kerül a szovjetek kezébe, amikor e testületben a bolsevikok még nem szerezték meg a többséget. így lehetőség nyílhat eszer-mensevik többségű szovjet hatalom létesítésére is. A kispolgári pártok elkerülhetetlen ingadozása ellenére is ez a szovjet szakított volna a burzsoá kormánnyal és saját köréből alakított volna kormányt. A történelem- felkínálta a ménsevik, eszer pártoknak a burzsoáziával kötött alkú felszámolását, s lehetőséget biztosított számukra, hogy a forradalom fejlődésével együtt haladjanak. A lenini áprilisi tézisekbe foglalt bolsevik program a forradalom békés megvívásának programja volt. A szovjet volt az az észköz, amely lehetővé tette a forradalom békés továbbfejlesztését. EJehetőség maximális kiaknázásához kell ragaszkodni — hangsúlyozta Lenin —, ami — ha úgy alakulnak az események —, nem jelenti a forradalom megvalósításának fegyveres útjáról való lemondást. A kettős hatalom feltételei között nem szerepelt az imperialista háborúnak polgár- háborúvá változtatásáról szóló korábbi tézis. E jelszó fenntartása ellentétben állt volna a békés fejlődés eszközeivel. Mindez nem jelentette azt, hogy a Bolsevik Párt megváltoztatta volna álláspontját a háborúról. A háború a februári forradalom után is Oroszország részéről változatlanul imperialista jellegű maradt. Lenin ezt a nagy horderejű kérdést összekapcsolta a szovjet hatalom kivívásával, lényeges különbséget téve a burzsoázia és a nyomukba szegődő kispolgári pártok imperialista célokat szolgáló „honvédelme” és a félrevezetett tömegek „jóhiszemű honvédelme” között. Lenin Téziseiben a forradalm elmélyítését szolgáló gazdasági intézkedések bevezetését is követelte, hangsúlyozva, hogy ezek (pl. az országos nemzeti bank felállítása) nem a szocializmus bevezetését, hanem a termelés és elosztás szovjet ellenőrzését célozzák. A földesúri földek elkobzásának, a föld köztulajdonba vételének követelése a feudális nagybirtokos osztály és a burzsoázia ellen irányult, s egyben a szegényparasztságra bízta a földdel való rendelkezés jogát. Az áprilisi tézisek világos és egyértelmű választ adott a februári forradalom után keletkezett megoldhatatlan . elvi kérdésekre, a forradalom továbbfejlesztésére. Konkrét tervet tartalmazott a szocialista forradalom véghezvitelére és jelentősen gazdagította a marxizmus forradalomelméletét. V. L. „Iskolai otthon” oktatás Két év kedvező tapasztalata bizonyítja: hasznos kezdeményezés (volt Jászalsó- szentgyörgyön az általános iskolában bevezetett „iskolai otthon” oktatás- A kisegítő oktatási forma lényege — és ebben különbözik a napközi otthoni csoporttól —, hogy a tanulók valamennyien hátrányos helyzetben élő, az iskolai életbe nehezen beilleszkedő gyerekek. Az első osztályosok a házi feladatok megoldásához attól a pedagógustól kapják a segítséget aki a házi feladatot adta. Az első csoport 32 elsőosztályossal alakult az 1975— 76. tanév elején. A kisegítő oktatási forma á vártnál is jobb eredményeket hozott. A kezdeményezés jelentőségét növeli, hogy a korábbi években ezek a gyerekek rontották a legjobban az iskola tanulmányi átlagát. Az 1976—77. tanévben már két csoportja — az egyik a mostani elsősökből, a másik az „alapító” mostmár második osztályos tanulókból áll — van az „iskolai otthon” kisegítő oktatási formának. Délután két órakor, az egyik esztergánál félkaréjban, együtt a két műszak. Munkácsi a legfiatalabb, körmével a vakolatot kapar- gatja. A kérdésre, sorban egy vállvonás, egy bakancsvas csikorgás és egy játszadozó ujj felel. Aztán végre Szép Gábor, a termetes forgácsoló kiböki: „Nálunk a Csömör a legjobb munkás”. „Beugrik” a név, hát persze a „kis Csömör” mondták az igazgatói irodában. Az üzemvezető és a művezető is rávoksolt. Csikorog a bakancs, szalad az ujj, a munkások bólintanak. Mennének már, felpörögnek a gépek, s a végzős műszak az öltözőbe indul- Csömör lekászálódik az asztalról, s a beszélgetéshez Dalmadi Dénes gyáregységvezetőt és Cseh Zoltán művezetőt hozza magával, amolyan „párbaj segédként”. Valamikor együtt esztergáltak a Szolnoki Vasipari Vállalatnál. Azóta Dalmadi az egyetemen vizsgázott és Cseh is otthagyta a munkapadot. Valami azért köti még hármójukat. Talán nem is annyira az emlékek, hanem hogy még mindig ugyanazt értik, érzik a szavakból, mint tizenegy- néhány évvel ezelőtt. Csömör János vékony arcú ember, lapos orral, gondosan oldalra fésült hajjal. Ki egyszer látta, aligha emlékszik vissza rá. Mozdulatai komótosak, s csak később jön rá az ember, hogy lekopott róla a hirtelen és fölös kapkodás. Mint általában az olyan emberekről, akik elfáradnak munka végeztével. Ráadásul Csömör János a nyolc órai esztergálás után a munkaruhával együtt nem rakhatja le kötelezettségeit. Hat éve szakszervezeti műhelybizottsági titkárként nyolcvan dolgozó érdekeiért talpal, megbeszél, aláír, jelentéseket készít. Otthon a városi tanács anyagait böngészi, hiszen a 32 éves Csömör Jánost egy hónappal ezelőtt tanácstaggá választották. A felsorolás hallatán a karrier szó ötlik az újságíró eszébe, de aztán félbeszeli a fogalmat egy másik gondolat: minden tisztség mögött időT rabló munka búvik. Az igazi kiugrást tehát a fiatalember munkájában, gondolatvilágában kell keresni. Az üzemvezető: „Tizenhét éves vékonyka legényként került hozzánk. Egy csoportban dolgoztunk, mert akkor még én is esztergáltam. Hamarosan kiderült, hogy végtelenül munkásszellemű ember, bármikor számíthattunk rá. Egyszer a győrieknek dolgoztunk valamiféle export munkán, Törökországba ment az áru. Mese nem volt, rá kellett verni, még a főnökök is beálltak a padok mellé- Csomornak nem egyszer a lakására mentek, hogy éjjel kettőre jöjjön be... Tizenhat-tizennyolc órát dolgoztunk, s volt aki két gépet hajtott. A Jóska még erre is rátett; egyszer 27 órát húzott le megállás nélkül. Mondtuk is, hogy ott a sarokban a léc, megtámasztjuk mielőtt még összeesik. Jókezű ember több is akad. de az emelte ki közülük, hogy ta- kargatón, a fogásokat féltőn sohasem hajol a padja fölé. A tudást mindenkinek átadja, ezért is lett csoportvezető, majd szocialista brigádvezető.” — Miért hívják kis Csomornak? — Mert olyan emberpótló- forma a termetem — hunyorít — de az apósom még kisebb. — Elviseli a parancsot? — El, úgyis meg kell csinálni a munkát, mindegy hogyan mondják. — Nem is zavarja? — Nem. — Mindegy, hogy ki a vezetője? — Mindegy- Az érdekel, hogy munka legyen, s a csoport letegye az asztalra a 103 százalékot, mert akkor nem érheti szó a ház elejét. — Veszekedés? — Á, mi példát mutatunk, a többiek meg jönnek utánunk. — Ellensége, haragosa van? — Tudtommal nincs. Tehát így szemtől-szembe nincs. Azt hiszem, mindig is a békességet kerestem. — Milyen embereket becsül? — A szorgalmasakat, akik nem úgy állnak a kérdéshez, hogy „ki ha én nem?” — És kiket nem visel? — Rázós kérdés. Talán az olyanokat, akik nem törődnek a családdal, s akik nem mennek haza amíg tart a fizetés. Aztán az olyanokat sem, akik csak maguknak kaparnak, s nem nézik mi történik körülöttük... Huszonöt évesen választották műhelytitkárrá. Egy hónapra, szakszervezeti iskolára, Hajdúszoboszlóra küldték. Amikor visszajött azt mondta: könyvből nem tanulható- Odaállt az esztergapad mellé. műszak végén kinyújtózott, a többiekhez fordult: „Most jól érzem magam”. Később azért csak .kitanulta a szak- szervezeti munkát is. A munkások tudják igazán mit jelent, hogy fél évvel rövidült a munkaruha kihordási ideje, s hogy most már bakancsot is kapnak, pedig azelőtt nem járt. Beszélnek arról is, hogy csereüdülésen itavaly négyen az NDK-ban jártak s, hogy-hogy nem, Csömört is emlegetik, mintha ő intézte volna. „Március végén Zagyvaré- kason jártunk a feleségemmel a családnál. Délután jöttünk haza, kaputelefonon felszóltam a nagyobbik gyereknek. Az meg vissza, hogy siessek, mert magyar címeres borítékom jött... A Parlamentben úgy éreztem magam. mint a kisgyerek, aki először lépi át az iskola küszöbét, s ■ ha már többször nem is jutok el oda, akkor is örök élmény marad. A teremben körbenéztem, negyvenöt, ötven körüli embereket láttam, s a harminckét évemmel nagyon . szűknek éreztem a ruhát. Amikor a Munka Érdemrend ezüst fokozatánál negyediknek, vagy ötödiknek szólítottak, sehogy sem akart vinni a lábam. Azon voltam csak, hogy minél előbb visszaérjek a helyemre... Mélykúti Attila
