Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
1977. március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Fórum, irodalmi estek, I író-olvasó találkozók Készülődés az ünnepi könyvhétre Még több mint két hónap választ el bennünket a hagyományos ünnepi könyvhét-' tői, de a rendezők, s a kiadók már javában készülnek az irodalom tavaszi seregszemléjére. Az idei könyvünnep programjában kiemelt szerepet játszanak — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumának tiszteletére — az orosz, illetve szovjet irodalom megismertetését szolgálj rendezvények, előadó estek. A megyében a könyvhét rendezői az eddigi gyakorlatnak megfelelően idén is minden napra más-más olvasóréteg számára állítottak öszsze programot, amelyben elsősorban napjaink irodalmát, művészetét, tudományát mutatják be. A könyvhét' nyitányának napján, május 27-én a megyeszékhelyen irodalmi estre kerül sor. A meghívott vendégek; írók, költők — többek között Ágh István, Bertha Bulcsú, Boldizsár Iván, Ördögh Szilveszter, Simonffy András és Takács Zsuzsa — találkoznak olvasóikkal. Május. 28-a a fiatalok napja lesz. A tervek szerint ismét pódiumra állnak az országos diáknapok aranyokleveles versenyzői, s a nyilvánosság előtt bemutatják műsoraikat. Ezt követően táncházzal zárul a nap programja. Május 29-e a mai gyermekirodalomé. A kicsiknek a gyermeknapi ajándék mellé irodalmi műsorral kedveskednek a könyvhét rendezői. A következő nap programjából két érdekesnek ígérkező rendezvényt is megemlíthetünk. A könyvtár olvasótermében „Napjaink szovjet irodalma” címmel hangzik majd el előadás, este pedig a Szolnokon élő művészek klubestjére kerül sor. Évek óta hagyomány, hogy a könyvhéten fórumot rendeznek a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munkatársai. Idén május utolsó napján a város vezetői válaszolnak a lakosság kérdéseire élő, nyilvános adás kere' tében. Ugyancsak Szolnok lesz a témája a következő napnak is: építészek, szociológusok, tartanak előadást a városépítés, fejlesztés kérdéseiről, a további tervekről. Június 2-án „Napjaink képzőművészete”, 3-án pedig „Napjaink zenéje” címmel lesznek rendezvények. Mindkét napon művész-közönség találkozóra kerül sor a megyeszékhelyen. Végül az ünnepi könyvhét utolsó napján SZOT-díjas művészek, írók, költők találkoznak szocialista brigádokkal a megyei művelődési központban. Szolnokon Pedagógusok képzőművészeti kiállítása A Pedagógus Szakszervezet Szolnok megyei Bizottsága hetedik alkalommal rendezi meg a megye pedagógusainak képzőművészeti kiállítását. A felhívásra huszonhét alkotó 108 művet küldött be, amelyből a szakemberekből álló zsűri válogatta ki a tárlat anyagát: negyvennégy festményt, grafikát és kilenc batikot. A kiállítást a szolnoki Szigligeti Színház előcsarnokában szombaton délután, fél hatkor Tari Kálmán a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője nyitja meg. A tárlat május 10-ig várja az érdeklődőket. Lidércnyomás négy keréken Klubélet a jászberényi tanítóképző főiskolán M. G. — Volt már olyan kérése, amelyet a szülei nem teljesítettek? A tizenhét éves fiú hallgat. Másodpercekig, percekig? Hosszúnak tűnik a csönd. Az őr rágyújt, megcsörren kezében a bilincs. A fiú gyerekes, sápadt arcában megretten a tétován fürkésző fekete szempár. Végigpásztázza az ügyészségi dolgozószobát. Ismer már minden asztalt, széket, a nylonfüggöny redőnyein át sokszor látott szomszédos ház napszítta ablakkereteit. A mosolygós képű őrt, a kackiás baj ússzál. Tőle kell engedélyt kérni mindenre. Leülhet, felállhat, levetheti a ballonját. Másfél hónappal ezelőtt senkitől sem kellett engedélyt kérnie. Még elszámolni sem nagyon. Legfeljebb a kocsi miatt. De amikor csak akarta, megkapta. A motor zümmögése már elnyelte az apa ismétlődő intelmeit. Szóról szóra tudta már a szentbeszédet: vigyázz, csak óvatosan! Mert ha öszszetöröd... Egyszer már megtörtént egy idegen kocsival. Egy ismerős srácnál volt a főnöke autója a műszaki vizsga miatt. A srác megengedte, hogy egy kicsit ő is vezessen. Fél éve történt, akkor még nem volt jogosítványa. Árokba borult. Iszonyú dühös volt az apa, az ötezer forint kártérítés miatt. És egyáltalán. Az apa mindig dühös volt. ö volt a házban az ügyeletes vészmadár. Mindennap feltette a „nem lesz jó vége” lemezt. Az anya? Ő sokkal megértőbb volt. Nem kötött mindent az apa orrára. Lehetett rá számítani, tudott titkot tartani. Az apa a haverokat — különösen az idősebbeket, a pincért és Sanyit, a lakatost — sem nézte jó szemmel. Még most is azt hiszi, miattuk maradt ki a gimiből. Pedig valójában még ő sem tudja, miért lógott annyit. Az iskola helyett . miért a nagymamához vitték a lábai. Persze sokat is betegeskedett. Lemaradt. Barátja sem volt az iskolában. Talán egy srác ... Mindegy. Pedig nyelveket akart tanulni. Az orosz csuda jól ment. Sebaj, majd pincér lesz. Nem kell egyhelyben kotlani. És a borravaló! A pincérhaver is huszonéves, és már Daciája van. Vagy lehet, hogy az apja vette? Ö is kapott kismotort az apjától pedig még tizennégy éves sem volt. A falu körzeti megbízottja néha akadékoskodott is a sebesség miatt. De ezeket az intelmeket nem vette komolyan. Az apa is csak morgott. Meg néha Veszekedett vele. Különösen mikor a második osztály után kimaradt a gimnáziumból. Mégis, nem sokkal utána megtanította az új kocsin vezetni. Még azt is elintézte, hogy korengedménynyel gépjárművezetői engedélyt kapjon. 1977. január 18.: Laci tizenhét és fél éves és már jogosítványa van. Mindenki láthatja, a piros 128-as Fiatban. Remek kis masina, menő márka. Csak úgy falja a kilométereket. Annyi szent, nem sok korabeli srác feszíthet egy ilyen kocsi volánjánál. Mi a hobbija? Mivel csapja agyon a szabad idejét? Mit csináltak, ha összeverődtek a haverok? És az újságíró kérdéseivel ezer szálon elindulva mindig a motoroknál, a kocsiknál köt ki. Az autóval kipróbált bravúroknál, Niki Laudánál, a srácok bálványozott autóversenyzőjénél ... Pedig felesleges erőlködnie. Lacit igazán és tartósan semmi sem érdekelte. Volt érzéke a volánhoz az apja szerint is. De négy keréken maradva egy helyben 180 fokos fordulatot csak Sanyi tudott a kocsijával tenni. És valójában Sanyi száguldozott csak igazán a Wartburgjával. Hányszor összetörte! Azt mondják, egyszer valakit el is ütött. Mindegy. Halottról jót vagy semmit. Mellette halt meg a piros kocsiban. Ettől a lidércnyomástól megszabadul valaha is? Az a lány... Ha ő nincs! A község ahol a lány lakott hat kilométerre volt Laci falujától. öt perc kocsival. Még nem dolgozott — már nem volt diák, ráért. Gondolt egyet, kocsiba vágta magát és átszáguldott. Aznap is így volt, február 14-én ... Ha nem látja meg a lányt egy másik fiúval besétálni a presszóba, vagy ha nem vágja a szemébe mikor kihívta, hogy most nem ér rá, majd később ... Késő. Rosszul esett neki. Hazahajtott és a cukrászdában pálinkát, meg sört rendelt. Sanyi is ott volt, meg még egy haver. Valamit Sanyi is ivott. Feltétlen beszélni akart a lánnyal. Újból kocsiba ült Sanyival és a haverral. Az utcán érték utói a lányt. Magyarázatot akart. De a lányt azt mondta vége, mással jár. Mit érzett? Mit tudja ő már. Rossz volt, de azóta egy sokkal fájdalmasabb sokk érte. Csak ne akart volna Sanyi is annyira autózni, őt a kocsi Lacit a lány izgatta. Nem akarta elhinni, hogy őt, a fiatalos fiút, csak így egyszerűen ... Üjból kocsiba ültek. Irány a lány faluja. 1977. február 14-én a kora esti órákban a nagy sebességgel haladó piros Fiat Jászárokszállás belterületén egy balra ívelő kanyarban a vizes úttesten megcsúszott, átvágódott a bal oldalra, a villanyoszlopnak csapódott és az árokba borult. A huszonegy esztendős Varga Sándor a helyszínen meghalt. Ki ült a tragikus pillanatban a volánnál? Sokszor autóztak balhéból úgy, hogy Laci a vezetőülésen balra húzódott, Sanyi középre ült és így vezetett. Minden kapcsolásnál fel kellett emelkednie, hogy el tudja mozdítani a lába közt a sebességváltó-kart. így történt akkor is? Vagy mégsem? Ketten ültek a kocsiban, s csak egyikük maradt életben. Egyetlen karcolás nélkül. A lelki sérülések láthatatlanok. A fiú feláll, csuklóján bilincs kattan. — Szóval volt már olyan kérése amit a szülei nem teljesítettek? — Egy. Német juhászkutyát akartam. Apa nem vette meg. Azt mondta, túl sokat eszik egy akkora dög ... Kovács Katalin Dobozmúzeum Kunszentmártoniján Közművelődési nap A kunszentmártoni járási hivatal szervezésében Mezőtúr, Túrkeve, s a járás könyvtárosai, népművelői találkoznak ma Kunszentmártonban, a nagyközségi-járási művelődési központban. A tanácskozáson — amelyet Dióssy Tibor, a járási hivatal elnöke nyit meg — Cseppentő Miklós, a megyei művelődési központ igazgatója, Ecseki Jánosné, a megyei / könyvtár igazgatóhelyettese, s Horváth Attila, a megyei művelődési központ csoportvezetője értékeli a közművelődési pályázatra beérkezett alkotásokat. Ezt követően a résztvevők megtekintik Morelli Edit festőművész ugyancsak ma nyíló kiállítsát, s a helytörténeti gyűjteményt. A közművelődési nap művészeti csoportok bemutatójával ér véget. „Dobozmúzeumot” állítottak össze a székesfehérvári István Király Múzeum munkatársai a történelemoktatás szemléltetésére. Egy-egy konténer-nagyságú, kerekeken gördülő, nyitható ajtókkal felszerelt „doboz”7ba adott történelmi korszakra legjellemzőbb emlékeket, műtárgymásolatokat, leletmásolatokat, diaképeket, s az azokat kiegészítő írásos anyagot helyeztek el. ' pop és a szórakoztatás Lassan két évtizede,- hogy az angolszász országok egyikében megszületett egy új stílus. Beatnek nevezték, és az volt a feladata, hogy a kiábrándult, türelmetlen és dühöngő ifjúság zenei anyanyelvévé váljon. E szokatlan lázadást kifejező és szító zenei kifejezésforma forradalmat kavart és az újat akaró és új formákba öntött beat mozgalom hamar éreztette hatását nálunk is. A gombamód szaporodó magyar együttesek azonban sokáig megelégedtek azzal, hogy csupán másolják a rádióból elcsípett világslágerereket. E néhány évet még a hazai pop bölcsőjének sem nevezhetjük, hiszen sem a zene, sem a szöveg nem kötődött a mi ifjúságunkat érdeklő-izgató kérdésekhez. De egyet mindenképpen észre kellett venni: a kezdetleges berendezéseken játszott, hiányos tudású produkciót sok százan hallgatták az ország különböző művelődési házaikban és klubjaiban. A beat egyre több fiatalt kötött le, foglalkoztatott — egyszóval szórakoztatott. Változás akkor történt, amikor az élen járó zenekarok saját stílust teremtve, önálló szerzeményeket mutattak be. A dalok országos népszerűsítésébe hamar bekapcsolódott a rádió és a tévé, támogatást nyújtott a KISZ. A beat polgárjogot nyert nálunk — és a vita azóta is folyik a műfaj értékeiről. Az egyik gyakorta hallott kifogás az, hogy a beat nem vált nemzeti kultúránk összkincsévé, hiszen túlságosan kötődik az angolszász zenei hagyományokhoz. Ezen még az sem segített, hogy nagyritkán a slágerekben bizonyos népzenei motívumok lelhetők fel. Az ellenzők azt is kifogásolják, hogy együtteseink még mindig túlságosan érzékenyen reagálnak a zenei divat változásaira, a siker konjunktúrájának kedvéért még. azonnali stílusváltozásra is hajlamosak. Az érv: — még ha némi igazság is van benne — mégsem helytálló. Nem helytálló már azért sem, mert a pop bevallottan sohasem akart többet a tömegszórakoztatásnál, a közönség igényeinek kiszolgálásánál. Külföldi sajtóvisszhangokból jól tudjuk, hogy a magyar énekesek és együttesek nagy nemzetközi keresletének egyik magyarázata, hogy programjuk — magyar, és ez különbözteti meg a hasonló effektusokat megszólaltató azonos ritmusú, de végül is más zenei hagyományokon nevelkedett külföldi együttesektől. A pop továbblépésének persze van egy nagy hátráltatója: és ez paradox módon éppen a szórakoztatásból ered. Köztudott, hogy a nálunk kialakult zenei ízlés ritkán fogadja el a szokatlan, bonyolult, nem első hallásra érthető dallamvezetést. A melódia, a fülbemászó sláger mindig is nagy tömegeket vonzott, és ez alól tizenéveseink sem kivételek. Az olcsó zenei fogásokat alkalmazó, sokszor könnyes-szirupos slágerek még mindig közkedveltek, az előadóegyüttesek többsége — a kis számú élvonalt leszámítva — pedig még alá is játszik ennek az igénynek. így sokszor poros dallamok tűnnek fel új hangszerelésben a különféle tánczenei bemutatókon, és rádiófelvételeken, jól ismert zenei és versi fordulatok köszönnek vissza. A popkoncerteken néhány éve feltűnt új elem a látványosság vagyis a show. Ragyogó színpadi ruhák, káprázatos fénytechnika, ködgomolyag, a mozgást kimerevítő sztroboszkóp, villámlás és hóesés, koreografált mozgás — megszokott kellékek ma már a hangversenyeken. Ha nincs meg a vizuális kapcsolat a színpad és a közönség között, száraz produkcióvá szürkül az egész —vallják a zenészek, és igazuk van. A koncert azért élményszerűbb a lemezhallgatásnál, mert a színpadi látványok, fények, a mozdulatok és a színek összbenyomása teljesebb, érzelmi hatóerő. A pop- és a rockzene értékesebb ága az évek során kiteljesedett. Az utóbbi időben különleges súllyal jelentkeznek az öszszefüggő, látványos elemekkel tarkított előadások, egységes zenei és szövegbeli mondanivalóval, nagy dinamikával és hatásfokkal. IlinHkét — tehát a kom- IWIIUIICl_mersz és az igényességre törekvő — pop- és rockzene szervesen beépült a szórakoztató iparba. Mindkét irányzatnak végülis azonos a célja: ha más eszközökkel is, de tömegekhez szólni, tömegeket vonzani. Nem mindegy tehát, hogy milyen megfogalmazásban, milyen köntösben jelentkezik e sok ezer fiatalt és idősebbet érdeklő, elgondolkoztató, vagy éppen elriasztó, alig húszesztendős zenei forma. A miértre régen van felelet — a hogyanba azonban nemcsak az alkotók és a zenészek, hanem a közönség is beleszólhat. E beleszólás mértéke és értéke meghatározhatja egyben a szórakoztató pop- és rock műfaj jövőjét is. Bálint Péter Hogyan dönt a zsűri?
