Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-10 / 58. szám
1977. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tíz törvény, tíz bizottság Az országgyűlés munkamérlege A mostani ciklusban végzett parlamenti munka — amint az országgyűlési iroda vezetői elmondták — sokrétűen, eredményesen alakult. Az országgyűlés megfelelően gyakorolja törvényalkotó tevékenységét, a kormányzati munka alkotmányos irányítását és ellenőrzését. Tíz törvény A jelenlegi ciklus 1975. derekán — a június 15-i választások után, július 4-én tartott alakuló üléssel — kezdődött. Választójogi szabály, hogy minden harmincezer állampolgárnak van egy képviselője, így jelenleg 352 a képviselők száma (ebből a nőké 101. a harminc éven aluliaké 37). Másfél év alatt — 1976. végéig — az országgyűlés hét ülésszakot tartott, összesen 14 tanácskozási nappal. Az ülésszakokon 17 tárgysorozati pont, közöttük 10 törvényjavaslat szerepelt. A költségvetésen és a zárszámadáson kívül (amelyeket minden esztendőben megtárgyal a parlament) törvényt alkottak az V. ötéves tervről, a honvédelemről, a környezetvédelemről, az élelmiszerekről, a közművelődésről, és a tanácstagok választásáról. A kormány programjának megvitatásával az országgyűlés az állami, kormányzati tevékenység irányításában gyakorolta alkotmányos jogait. Hasonlóképpen alkotmányos jogkör a miniszterek beszámoltatása: 1976-ban a kohó- és gépipari, a nehézipari, a munkaügyi ágazat tevékenységéről, valamint a szakmunkásképzésről szóló törvény végrehajtásáról tettek jelentést az illetékes miniszterek. A külügyminiszter parlamenti beszámolója a kormány külpolitikai tevékenységéről adott áttekintést. Az alakuló ülés óta tartott hat munkaülésen 153 képviselő szólalt fel. Az első ízben a mostani ciklusra mandátumot kapott képviselők 135-en vannak, s közülük eddig 61-en kértek szót az Nemrég fejeződtek be a Városokban és a községekben azok a tanácsülések, amelyeken döntöttek ar költségvetési és fejlesztési tervekről. . Az összeállításokban mindenütt jelentős hangsúllyal szerepel a lakosok által felajánlott társadalmi munka. Cibakházán is számítanak az önkéntes segítségre. Az idén a földutak országgyűlésen. A napirendi témákhoz kapcsolódóan öszszesen 164 képviselői javaslat hangzott el. A bizottsági műhelymunka az ülésszakok közötti időben az országgyűlési tevékenység folyamatosságát jelenti. A 10 állandó bizottság másfél év alatt 96 ülést tartott, 139 napirendi témával. Ebből 74 napirendet a plenáris parlamenti ülések előkészítésének szenteltek, a többi tárgyalásánál ellenőrző jogkörüket gyakorolták. A bizottságok tíz témát tárgyaltak együttes ülésen. A jogszabály-tervezetek alapos vitájára vall, hogy a megalkotott törvények javaslatait összesen 43 bizottsági módosítással fogadta el az országgyűlés. Saját kezdeményezésű témákban is széles körű tevékenységet fejtettek ki a bizottságok. Foglalkoztak például a fontosabb állami intézkedések végrehajtásának tapasztalataival, meghallgatták a minisztériumok tájékoztatóit munkájukról, napirendre tűzték a lakosság életkörülményeivel, szociális és kulturális ellátottságával kapcsolatos kérdéseket. Szélesedő leül kapcsolatok A mostani ciklusban — hivatalos küldöttségcsere keretében — magyar országgyűlési delegáció járt Japánban, Ausztráliában, Iránban, Kanadában és Kubában. Parlamenti küldöttséget fogadtunk a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Venezuelából, Thaiföldről Svájcból, Hollandiából, Görögországból és Mexikóból. Az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar csoportja tevékenyen részt vesz az 1894-ben életre hívott nemzetközi szervezet munkájában. Az IPU magyar csoportjában — a korábbi nyolc tagozat mellett — az utóbbi másfél évben két új tagozat alakult: magyar—szír és magyar—indiai tagozat. Országgyűlésünk nemzetközi kapcsolatai úgy szélesedtek tovább, hogy jól szolgálják a magyar népköztársaság politikai céljait. karbantartásánál, a parkosításban, a fásításban, _ a növényzet gondozásában, a belvízelvezető csatorna karbantartásában számítanak a társadalmi munkára. Az előzetes felmérések alapján az idén a tavalyinál valamivel több, csaknem 3,2 millió forint értékű lesz a társadalmi munka. Karcagon Javai a közlekedés Karcagon az ötödik ötéves tervidőszakban jelentősen javul a közlekedés és a postai hírközlés. A város közlekedési rendszerének kialakításánál a helyi igények kielégítése mellett a környező településekkel való közlekedési kapcsolatok fejlesztését is tervezik, elsősorban a szükséges útfelújítási munkák elvégzésével. A tervciklus első felében a karcag-tilalmasi útszakasz és a berekfürdői bekötőút korszerűsítésére kerül sor, és befejezik a füzesgyarmati és a kunhegyesi utak teljes kiépítését. A városon belül 29—30 ezer négyzetméter tanácsi utat korszerűsítenek, elsősorban a Kossuth téren és a környékén. Szükségessé vált az autóbuszpark bővítése és a megnövekedett áruszállítási feladatok teljesítésére egy tehergépkocsi-park kialakítása is. A tervidőszakban elkezdik az új Volán műszaki forgalmi telep építését, ugyanis a telep jelenlegi elhelyezése ideiglenes, így hosszútávon nem képes kielégíteni az igényeket. A hírközlés javulását szolgálja az a 250 vonalas távbeszélő automataközpont, melyet szintén a tervidőszakban adnak át, ugyanakkor előkészítik egy 300(7“* vonalas távbeszélő automata központ megépítését is. A Kisföldek és a kertvárosi körzet lakóinak igényeit elégíti ki majd a jelenleg már épülő posta, amelyet még az idén átadnak. árellenőrzések A tárcaközi ár- és termékforgalmi bizottság tegnapi ülésén az árellenőrzések elmúlt félévi tapasztalatairól tárgyalt, s egyben áttekintette az egész elmúlt évi ármunka helyzetét. Az árhatóságok a vállalatoknál, szövetkezeteknél, a boltokban, a kisiparosoknál és kiskereskedőknél tavaly összesen 111 739 esetben vizsgálták, hogy végrehajtják-e a különböző árintézkedéseket: tanulmányozták az új termékek árának kalkulációját, az ár és a minőség összhangját, a lakossági szolgáltatások díjait. A vizsgálatok tapasztalatai szerint a vállalatok árpolitikáját tervszerűség jellemzi, általában betartják az árszabályozó rendelkezéseket és árstabilitásra törekednek. Az ellenőrök azonban viszonylag sok hibát is tapasztaltak, s azokat szigorúbban bírálták el, mint korábban. A behatóbb, alaposabb vizsgálatok nyomán tavaly 30 százalékkal több esetben követte az ellenőrzéseket szankció, mint 1975-ben. Tavaly összesen 110 esetben kezdeményeztek az árhatóságok büntető eljárást, 27 esetben gazdasági bírság kiszabását. Cibakházán Környezetcsinosítás társadalmi munkában Vödrök, lavórok az edzőtéren, a galérián. Átázott, málló vakolat, repedett üvegek. Víztócsa a teraszon, hiányzó csempék, rosszul záró ajtók, szivárgó vízvezetékek, sohasem nyíló ablak, repedezett beton a tribün ülődeszkái alatt (hopp, egy ülőpad a kezemben marad). Makacsul felváló gumiszőnyeg (sportgrabó) a küzdőtéren ... Nem sorolhatom tovább, kevés a hely hozzá. Egyébként is csak laikus szemmel néztem végig az épületet. A szakemberek, akik alaposan szemügyre vették a szolnoki sportcsarnokot, az átadáskor 19 oldalon 176 (azaz százhetvenhat) pontban írták le a hibáit. Ez 1975. május 30-án történt. Amikor én láttam 1977. március eleje volt. Majdnem két év telt el, és semmi sem változott. Azaz mégis: „azóta egyfolytában romlik a csarnok állapota” — mondta Vigh Bálint a szolnoki tanács vb tiszaligeti üzemi karbantartó részlegének vezetője. Miért éppen ő? Mert az üzemeltető nevében ő tárgyalt, egyezkedett beruházóval, kivitelezővel. És egyezkedés volt bőven a két év alatt, levelek jöttek, levelek mentek, amikor éppen nem tárgyaltak személyesen. Az apróbb hibákat, az avatás utánra maradt kisebb munkákat adósságként, jóhiszeműen kezelték. (A generál kivitelező: a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat egy hónapra vállalta a pótmunkák elvégzését de ez csak, jegyzőkönyvezett ígéret maradt.) Majd egy esztendő múltán, ha eljön a garanciális javítás ideje, akkor, a bejárattól a tetőig rendbe teszik az épületet. Így szokás, egy füst alatt. „II tervezőt kérdezzék!” Eltelt az év. 1976. június: garanciális bejárás. A tervező kivételével (nem hívták meg) valamennyi érdekelt fél — üzemeltető, beruházó, és kivitelező — együtt van. Jegyzőköny: (a második) pontokba szedve a hibák, a végösszeg a beruházó szerint 864 ezer forint. A csarnok vezetője kéri, hogy a javításokat egy hónapon belül végezzék el. Az építőipari vállalat képviselője vitatja, hogy minden hiba az ő lelkükön szárad. Egyébként is az alvállalkozó szakvállalatok nélkül nem tud nyilatkozni. A beruházó véleménye: legalább az épület további romlását okozó. hibákat szüntessék meg. A határidő legyen szeptember 30. Az építőipari vállalat illetékes vezetője napokkal később nyilatkozik: „A helyi felülvizsgálaton sok olyan megállapítás történt, amely nem reális. Olyasmit kérnek tőlük számon, ami tervezve sem volt”. Ellenvetései: beázik a terasz? Persze, mert szigetelést sem terveztek, nem is csináltunk. Rosszak a zárak? A szállító sem vállal garanciát. Lehajlik a mellvédfal? Repedeznek a falak? Beázik a kazánház? A tervezőt kérdezzék meg, miért. Mi mindent pontosan terv szerint cisnáltunk. Summa summárum, mintegy 750 ezer forint értékű munka, amelynek elvégzéséről — mondják — szó sem lehet garancián belül. Megcsinálják, de csak akkor, (!) ha új tervek alapján újból megrendelik és ki is fizetik ezeket a njunkákat. „A többi — nem vitatott — hibát november 30-ig kijavítjuk” — jegyezte meg végezetül Tarjám József, a garanciális csoport vezetője a Beruházási Vállalatnak címzett levelében, és egyben javasolta, hogy a vitás kérdések tisztázására újabb egyeztető tárgyalást tartsanak. Megtörtént. Az eredmény: nulla. Nem jutottak közös nevezőre, ezért a Beruházási Vállalat november 23-án megindítja a pert a kivitelező és a tervező vállalat (az Építéstudományi Intézet) ellen. Szakértők bevonásával döntsön a bíróság. — Mi ebben a különös? — kérdezhetik. Nem az első és nem is az utolsó per lesz a beruházó és a kivitelező között. (Igaz. Az elmúlt években hét épület, Szolnokon két magasház, négy tízemeletes lakóház és a karcagi kórház garanciális javítását mondta ki bírói ítélet.) — Csak legvégső esetben választjuk jogos követeléseink kikényszerítésére ezt a módot. Tavaly novemberben úgy látszott, nincs más választásunk, — volt Bakos Gábornak, a Beruházási lat főmérnökének (akkor megbízott igazgatójának) véleménye, amely úgy látszik néhány hét múlva megváltozott. December 15-én ugyanis valamennyi érdekelt fél bejelentette, hogy szüneteltetni (átmenetileg leállítani) kéri a peres eljárást. Tehát mégis megegyeztek — gondolta a bíró. Mi másra is gondolhatott volna, amikor még egyszer végigböngészte az ügy aktáját. Ki engedett? Talán mindkettő? Hogyan szól az egyezség? A megkötésénél Csapó Sándor osztályvezető képviselte a beruházót. — Egy szempont vezérelt bennünket, olyan helyzetet teremteni, hogy hajlandó legyen a kivitelező legalább a beázást megszüntetni. — így volt, — erősítette meg Vigh Bálint, a tiszaligeti üzem karbantartó részlegének vezetője. — Sőt! Odáig mentünk, hogy nem is garanciális munkaként kértük a vízelvezetés megoldását, a szigetelés pótlását. Azt mondtuk, kifizetjük. (Ez is volt a kikötés.) Csak csinálják meg végre. Azután majd ráérünk vitatkozni, vagy pereskedni, ki a felelős ezért és a többi hibáért. Rendben van, ha tervet kapnak megcsinálják, volt a válasz. Az építőipari vállalat szakemberei meg is nézték, hogy a pesti olimpiai csarnoknál (pontos mása a szolnokinak), hogyan oldották meg a vízelvezető körcsatornát. Hz építő ígérete — Az ígéretet komolyan vettük, a pert ezért szüneteltettük, — fűzte hozzá Csapó Sándor. Néhány nap múlva azonban az építőipari vállalat termelési osztályvezetője közölte vele, hogy mindenféle megállapodást tekintsenek semmisnek. Miért? — A beázásnak két oka van. A ferdén beépített copilitüveg, amelynek beállítását a tervező úgy írta elő mintha függőleges lenne, pedig nem mindegy. Ezért repedezett meg, ezért folyik be a víz a repedéseken. A másik forrás, a kazánház tetőszigetelése és a teraszé. Új tervet kértünk, mert a régi szerint csak rosszul tudnánk megcsinálni, éppúgy, mint először, — volt Patay Árpádnak, az építőipari vállalat igazgatóhelyettesének válasza. — Tegyük fel, így van. De a tervek még el sem készülhettek, amikor önök visszamondták a megállapodást. — Erről nem tudok. Úgy vagyok informálva, hogy most is a tervekre várunk. Pillanat, megkérdezem a közvetlen ügyintézőt. — Telefon. — Na igen, most már tudom. Az egyik alvállalkozónk, a Középületépítő Vállalat dobta be a törölközőt. — Aki Pesten elvégezte ezt a munkát. — Szolnokon nem. Egyébként hajlandó vagyok mostmár magam tárgyalóasztalhoz ülni, és a beruházóval megegyezni. Ez a beszélgetés három hónappal a per szüneteltetését megelőző „egyezség” után zajlott le. — Ha nem állítottuk volna le a pert, már előbbre lennénk, de ki gondolta... — vélekedett utólag Csapó Sándor. Oda a bizalom Hát igen, ki gondolta volna, hogy a kivitelező enyhén szólva, nem tartja be a játékszabályokat. Csak azt nem értem, mire várt a beruházó, miért nem kérte a per folytatását mikor kiderült, hogy az építőipari vállalat nemhogy garanciális munkaként, de pénzért sem hajlandó megcsinálni, amit ígért. — Nem szívesen pereskedünk az állandó partnerünkkel. Nagyon sok energiát fordítunk arra, hogy a Vitás kérdésekben is békés úton jussunk közös nevezőre, — mondta Bakos Gábor. — A sportcsarnok ügyében például mit tettek? — Vállaltuk egy import szigetelőanyag beszerzését, holott ez nem a mi kötelességünk. — És sikerült? — Nem. De feltétlen keresünk valami megoldást, ha máshol nem, a hazai piacon. — Két éve tudják, hogy csöpög, folyik a víz a sportcsarnokban. — Feltétlen javítunk ezen az áldatlan állapoton. A két vállalat igazgatója és főmérnöke a napokban egyezett meg. A kivitelező vállalta, hogy mégis garanciális javításként!!) pótolják a szigetelést, és megoldják a vízelvezetést. Csak meg kell várni a fűtési idény végét. Egyébként a pert folytatjuk. — Most, amikor a két vállalat vezetői ilyen szépen megegyeztek? — Biztos, ami biztos. Egyszer már bíztunk az ígéretükben, oda a bizalom. Újabb váratlan fordulat. A vitatott kérdésekben per! A sürgős munkák elvégzésében egyezség! Amikor a riport anyaggyűjtéséhez kezdtem, kilátástalannak látszott mindenféle egyezség. Mitől változtak meg hirtelen a hónapokon át oly makacsul hajtogatott álláspontok? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a megyei bíróság bírája az ügy aktáit böngészve néhány hibát balesetveszélyesnek talált. És az ügy iratait eljuttatta a megyei főügyészségre. Az SZMT munkavédelmi felügyelője is több ízben megfordult a sportcsarnokban, és a főügyészségnek küldött feljegyzésének így hangzik az utolsó mondata: „Az elektromos vezetékek dobozainak beázása életveszélyes lehet”. Minden jó, ha jó a vége? Örömmel kellene beszámolni arról, hogy majd egyévi huzavona és a felelősségi ideoda passzolgatása után végre a két szocialista vállalat vezetői egyetértettek abban, hogy egy harmincmillió forintos épületet mégsem lehet sorsára hagyni, legalább a baleset- és az életveszély lehetőségét meg kell szüntetni? Nem egy évig, de egy napig sem lehetett volna vita tárgya, tárgyalásra való hajlandóság kérdése egy megyei létesítmény, vagy ha úgy tetszik, a nemzeti vagyon megóvása. Egyetlenegy szocialista vállalat sem élhet vissza büntetlenül gazdasági erőfölényével, monopolhelyzetével. A szerződésben vállalt kötelezettségek hibátlan és pontos teljesítése minden vállalatra, rájuk is vonatkozik, s a garanciális kötelezettségeik teljesítését ők sem pótolhatják időhúzó ígérgetésekkel. Kovács Katalin
