Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
1977. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Helyjegy-rejtvény Foglalt, ami üres... illetve addig foglalt egy üres hely, amíg az utas, aki rajta ül, ki nem fizet negyven forintot, hogy kiderüljön, jól látta, hogy rajta kívül nem ül ott senki. Nem tudom, értik-e? Én ugyanis nehezen. Márpedig ez a "lényege a helyjegy-rejtvénynek. Ezek után rögtön leszögezem, hogy duzzogás és ellenvetés nélkül kifizették utastársaim azt a negyven forintot, amelyet egy hatforintos helyjegyért vasalt be rajtuk a sajnálkozó kalauznő a Csaba expresszen február 25-én. Minek duzzogni, ha egyszer szabálytalanul utazik az ember. Szabálytalanul, hiszen, akinek nincs helyjegye, nem szállhat fel a „helyjegyköteles” vonatra, s ha mégis, úgy vétkes, bűnös, fizessen, mért képes egy MEGTELT (!) vonatra felszállni. Másfél órával a vonat indulása előtt magyarázatnak aligha nevezhető lakonikus rövidséggel adták tudtára nem épp szerencsés utastársaimnak, hogy egyetlen üres hely sincs a vonaton sem Szolnokig, sem Mezőtúrig, egyáltalán semeddig sincs, bárhová is kíván utazni: nincs helyjegy! Ha nincs, akkor tele a vonat, mondaná a magyarázatot adó vasutas, s mondja is a következő állomás, Szolnok pénztárosának: tele a vonat, nincs helyjegy. Szolnokon megjelenik a tábla: Békéscsabára minden helyjegy elkelt. A vonat megy tovább. A „megtelt” vonat üres helyek tucatjával robog. (S ez nem csupán ez alkalommal, s nem is csak a Csaba expresszen fordult elő!) Az eléggé el nem ítélhetően szemtelen utas mit tehet, felszáll, s leül az üres helyre, amelyik a pénztár szerint nem üres. A kalauz meg csak tölti, tölti az „utánfizetési űrjegyeket”, s magyarázatul ennyit tud: az az utasítás, hogy akinek nincs helyjegye, negyven forintra kell büntetni. S büntet. Negyven forint zsebbe, s máris szabad a hely. Üljön csak a kedves utas, hisz MOST MÁR VAN HELY. Ugyanaz, ahol eddig ült. Az első állomásnál leszáll az utas, felszáll a másik, s — mert a szolnoki pénztáros sem adott helyjegyet, hisz ő Budapesttől tudja, hogy megtelt — s azt is megbünteti ugyanott, ugyanaz a kalauz. Sajnálkozva, magyarázkodva, ugyanúgy: __ az az utasítás... Elmagyarázták, nem azért áll fejre a nyugodt, kényelmes utazás érdekében bevezetett rendszer, mert „nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb”, s a vonaton tájékozott kalauzt senki nem kérdezi, van-e üres helye, s nem azért adnak ki a Csaba expresszen utazónak (Török Anna, Budapest) a Körösre szóló jegyet (s így megbüntetik) mert nem viselik szívükön a kényelmes utazás ügyét, hanem minden bajnak forrása, hogy mi utasok öszszevásároljuk a helyjegyet, aztán meg maradunk otthon. Kérem a tisztelt utastársakat, ezentúl mindenki jelentse be a vonat indulása előtt tíz perccel, hogy lekéste! Lehet, hogy nem jó ötlet, viszont addig, amíg a MÁV nem talál ki rugalmasabb megodást a nyugodt utazást szolgáló bosszantó rendszer helyett — ez is megér negyven forintot. — igriczi — Húsz százalékkal nőtt a könyvek példányszáma A könyvszakma tavalyi tevékenységéről Drucker Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. Egyebek közt elmondotta: nőtt a tudományos, valamint á gyermek- és ifjúsági művek részaránya. Világszerte visszaesés mutatkozik a szépirodalmi művek kiadásában. Bár nálunk is egyre nagyobb az érdeklődés a tudományos ismeretterjesztő, szakkönyvek iránt, a szépirodalmi könyvkiadás is fejlődik. Amíg 1975-ben 701 szépirodalmi művet adtak ki kiadóink, addig tavaly 722 került a könyvesboltokba. örvendetesen emelkedik a gyermek- és ifjúsági irodalom műveinek száma: az 1975-ös 278 művel szemben az elmúlt esztendőben 378 alkotás került a gyermekekhez, fiatalokhoz. Könyvkiadásunk 14,3 százaléka volt a tudományos, 16,8 százaléka az ismeretterjesztő és 38,8 százaléka szakkönyv. Növekedtek a példányszámok is, összesen 74,5 millióról egy év alatt 89,3 millióra, tehát mintegy 20 százalékkal. — Figyelemre méltóak könyvforgalmazásunk eredményei is. Az elmúlt évben a könyvek kiskereskedelmi forgalma csaknem eléri a kétmilliárd forintot, 1975-höz viszonyítva 16,8 százalékkal emelkedett. Különösen örvendetes a vidéki, illetve az üzemi forgalom növekedése. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, amely Budapest kivételével az egész országban terjeszti a kiadványokat, 12,1 százalékkal növelte forgalmát, elérte a 664 millió forintot. Az üzemi és egyéb terjesztő szervezetek több mint 712 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, 33 százalékkal \ többet, mint 1975-ben. — Ezeket az eredményeket a könyvkiadás és -terjesztés valamint a nyomdák áldoza-. tos munkájával sikerült elérni. Gondot okozott, hogy bár a forgalom dinamikusan fejlődött, nem nőtt a könyvesboltok száma, s nem javultak jelentősen a feltételek ezért rendkívül fontos a könyvszakmákban a korszerű módszerek bevezetése. A DATE karcagi kutató intézetének számítóközpontjában folyik a szántóföldi kísérletek matematikai értékelése, valamint az ökonómiai vizsgálatok gépi adatfeldolgozása. A lyukszalagos számítógép kezelője Szűcs Erzsébet. Á diplomamunka; gyaloghintó Sajátos feladat megoldására vállalkozott Nemes Takách László, a Képzőművészeti Főiskola restaurátor szakos hallgatója: egy japán gyaloghintó restaurálását választotta vizsgamunkájául. Az 1960-es években a Közlekedési Múzeum raktárába egy erősen sérült gyaloghintó került, amelyet régi kínai járműnek tartottak. Az idő vasfoga azóta sem kímélte az értékes gyaloghintót, így már a teljes megsemmisülés fenyegette. A múzeum kocsiszakértői és Nemes Takách László fiatal restaurátor közösen elhatározták, hogy megmentik a ritka műemléket, amelyről a későbbi kutatások során kiderült, hogy nem kínai, hanem japán eredetű, és a XVIII. században készült. Hozzá csaknem teljesen hasonlót tartanak számon a Párizs melletti Compiegne-i kocsimúzeumban, külseje, virágmintázata, úgyszólván teljesen egyezik a budapestiével. Nemes Takách László nagy műgonddal látott a nem mindennapi resturátori feladat elvégzéséhez. Felújítják a hársfasort A nagycenki Széchenyi kastély két kilométer és 600 méter hosszú hársfasorába eredetileg 645 fát ültettek. Közülük még ma is mintegy 400 él, s virágzik minden nyár elején. A védett hársfasor felújítása évek óta tart. Megtörtént a kiszáradt fák kivágása és az elszáradt facsonkok eltávolítása. Az öreg fák magvait évek óta összegyűjtik és belőlük suhángokat nevelnek. A magból nevelt suhángok egész sorát ültetik ki az idén a fasorba. A suhángok az elöregedett hársfák közelébe kerülnek, hogy mire a régiek elpusztulnak, az újak megerősödjenek. Csaknem 2300 évvel ezelőtt írt vígjátékot mutat be ma este a szolnoki Szigligeti Színház. Pontosabban: nem az eredetit, de a valódit. Arisztophanész vígjátéka ugyanis a művet fordító Devecseri Gábor átdolgozásában Petrovics Emil muzsikájával kerül színre. Az előadás bizonyára adalék lesz ahhoz az igazsághoz, hogy a nemes emberi felismeréseket tartalmazó és éltető alkotások „időtlenek”, s amin az ókori Athén polgára nevetett, azon mi is jól szórakozunk. Különösen igaz ez a felismerés Arisztophanészre vonatkoztatva, hiszen ő a színpadot elsőrendű politikai hatalomnak, a nép nevelő iskolájának tartotta. A Lüszisztráte örök érvényű mondanivalót éltet: a szerelem és a béke összefüggéseit. Békét mindenekelőtt — ez Arisztophanész költészetének legfontosabb politikai mondanivalója. Ebből táplálkozik a számunkra már joggal bizarrnak tűnő, de ma sem „súlytalan” alapötlete : főhőse, Lüszisztráte az egymás ellen hadakozó görög városállamok asszonyait . „sztrájkra” szólítja fel... Amíg nincs béke, nincs szerelem. S az asszonyok megtagadják, mit csak ők adhatnak ... Nehezen lehetne a drámairodalomban hasonló, ragyogó, ilyen szabadszájú, de szellemes, minden komédiázásra lehetőséget adó vígjátékalapötletet találni. Mennyi teljesül a zseniális játéklehetőségből a Szigligeti színpadán? Erre majd a mai premier ad választ. Egy bizonyos: Devecseri Gábor míves fordítása és értő dramaturgai „beavatkozása”, Petrovics Emil nagyon érdekes és értékes zenéje, — s nem utolsósorban a vígjáték szereplőinek nagy játékkedve már eleve biztosíték: a nézők jól szórakoznak. A zenés komédia rendezője a műfaj elismert művelője, Bor József. Legutóbb a Varázskeringő rendezésével bizonyította ötletgazdagságát, kitűnő színpadismeretét, — ezt a Varázskeringő budapesti vendégjátékakor az Operettszínház közönsége is szűnni nem akaró tapssal méltatta. A vígjáték címszerepét Lázár Kati játssza, a főbb szerepekben Falvay Klárit, Baranyai Ibolyát, Fonyó Istvánt, Hollósi Frigyest, Simon Pétert és Czibulás Pétert láthatjuk. Képünkön Lüszisztráte: Lázár Kati. — ti — Gyújtogatott, Hogy olthasson DEBRECENI FAFARAGÓK KIÁLLÍTÁSA tanulságokkal avagy a sikerélmény szerzésének igen különös médja Próbáltam szót érteni vele. Nem sikerült, hallgatott, tekintetét a padlóra szegezve. Egyszer villant fel érdeklődés a szemében, hosszú reménytelen kísérletezés után. Amikor a legutóbbi tűzről kérdeztem. Az csoda jó dolog volt! Elsőnek, vakmerő hősként ért az égő épülethez, s dolgozott, mentett. Megdicsérték, s bizony jól esett. „Majd elszédültem az örömtől”. Emlékezik, s elered a könnye. Üjra faggatom a többi eloltott tűzről amelynél ugyancsak ott volt. Szipog, bezárkózik hallgatása vastag páncéljába. Furcsa. Tarjányi István önkéntes tűzoltó (akit már megdicsértek!), aki nem fél a fűztől, nem akar róla beszélni. „Tiszaföldváron tavaly év vége óta kisebb-nagyobb kárt okozó tűzesetek fordultak elő. Az említett időszakban több mint tíz alkalommal riasztották a tűzoltókat. Hétszer volt nádfödeles ház a tűz áldozata”. Amikor az egyik ház góréjában lángra kapott a szalma, ugyancsak elsőként rohant a lángokhoz Tarjányi István. A rejtélyes tűzesetek ügyében megindult a nyomozás. A tüzek előfordulása és a tűzfészkek vizsgálata alapján egyértelműen kiderült: gyújtogatás okozta. A legutolsónál, amelyik a tiszaföldvári Nagyközségi Tanács irattárában (a Kecseféle épület raktárhelyiségében) keletkezett február 5- én éjjel, az egyik közelben lakó egy futó alakott vett észre. Fiatalember, hosszú hajjal, orkán dzsekiben. Fiatalember, hosszú hajjal, orkán dzsekiben. „.. .a Kecse-féle épület raktárhelyiségében a padlón forgácsot láttam. Ezt meggyújtottam, majd visszamentem az őrszobára. .. ezután hazatértem, majd lefeküdtem... A szomszéd költögetett, hogy tűz van”. „Kósáék kertjében a góréban lévő szalmát gyújtottam meg... A riasztás után elsőként érkeztem a helyszínre. . Aláírás: Tarjányi István, Tiszaföldvár Bajcsy-Zsilinsz. ky u. 6. önkéntes tűzoltó, aki gyújtogatott, hogy olthasson. Magyarázatot, megértésre apelláló „védőbeszédet” nem sikerült tőle hallani. Fogadjunk el annyit: jól esett a di-' csérét. A siker. Tarjányi István aktáit rövidesen átadják az ügyészségnek. I. Zs. Tanulságos kiállítás nyílt a debreceni fafaragószakkör munkáiból a hét elején a tiszafüredi művelődési központ klubjában. Tanulságos — több okból is. Ami először feltűnik: milyen jól ismerik anyagukat, milyen jól bánnak a fával a szakkör tagjai. Ez bár egységesen jellemző, még nem biztosítaná a kiállítás színvonalát. Ehhez jó Ízlés, archaizáló hajlam párosul még- A gyaluval, bicskával, fűrésszel. baltával alkotó hajdani parasztok, pásztorok művészetének tiszteletét sugározza a kiállítás csaknem mindegyik darabja, akár egy kapocskával, vésővel megmunkált fatönkszékre, vagy egy rozettás díszítésű fatálra néz a látogató. Nem öncélú, holt tárgyak ezek, hanem kibírják a mai környezet próbáját. * * * Túlzás nélkül: nagy sikere van a tiszafürediek körében a kiállításnak. Persze, nem újdonság a színvonalas népművészeti tárlat Tiszafüreden. hiszen kiállítottak itt a közelmúltban népi kerámiát, szőtteseket, kékfestő árukat, fűzbútort, lószőrből készült ékszereket, hímzéseket. Kitartó, következetes népművelő, pedagógiai munkával ébresztgette az érdeklődést évekig a művelődési központ és a Kiss Pál Múzeum. Hogy mindez mekkora munkát igényelt, arra csak egyetlen adalékot: Tiszafüreden nem volt — ma sincs — olyan kiállítóhelyiség, amely valóban méltó otthonául szolgálhatna az alkotásoknak. Egy klubszobában rendezték ezt a kiállítást is, amely így kényszerűségből zsúfolt, nehezen őrizhető. A szép anyag és a környezet szöges ellentétben áll. Találóan jellemezte a füredi kiállításokat a múltkoriban egy fanyalgó látogató: „Mint egy sugárzóan szép, ifjú nő, rongyos, fcxszló ruhába öltöztetve — körülbelül ilyen egy tiszafüredi tárlat.” Tévedés ne essék: minderről nem a népművelők tehetnek — a lehetőségek határain belül ők jól megrendezik, előkészítik a kiállításokat. A fenntartó szervnek, a községi tanácsnak kellene tennie valamit mielőtt a művészetkedvelők elmaradnak a kiállításokról a „foszló ruha” láttán. • * * Ha már szóba kerül a fenntartó szerv szerepe, akkor szóljunk arról, hogy a debreceni kört a Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ hívta életre és tartja fenn — nem is akárhogyan. A debreceni népművelők Hajdú- Bihar megyei településem, egymástól függetlenül dolgozó fafaragóból szervezték meg a kört, amelynek tagjai kéthetente találkoznak, és évente egyszer közösen táboroznak. (Legutóbb éppen Tiszafüreden.) Nincs titok: egy szobrászművész személyében képzett vezetőjük van, a megyei művelődési központ pontosan szervezi, bonyolítja a találkozásokat, gondoskodik a „műhelygyakorlathoz” szükséges anyagról. A szakkör tagjai közt van orvos, tanár, egyetemista, sertésnevelő, iparos ember. A fentiek taglalása közben egy kérdés fogalmazódott meg bennem: nem lehetne Szolnok megyében is hasonló módon csoportokat szervezni? Fúró-faragó emberek itt is vannak... Szabó János Bemutató előadás a szolnoki Szigligeti Színházban
