Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-31 / 76. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 31. Befejeződtek a szovjet-amerikai tárgyalások Andrej Gromilco szovjet és Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter szerdán az Egyesült Államok nagykövetségének moszk­vai rezidenciáján. (Telefotó - KS) Tegnap este a Kremlben megbeszélésre került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára és Andrej Gromiko az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, illetve Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter között. A háromnapos szovjet—amerikai tárgya­lássorozat zárómegbeszélé­séről kiadott hivatalos köz­lemény szerint ez alkalommal „megvitatták a szovjet—ame­rikai tárgyalások eredmé­nyeit. A tárgyalások folya­mán a kérdések széles körét vizsgálták meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatainak témakörében, s áttekintettek egyes nemzet­közi kérdéseket. Megállapo­dás született arról, hogy a felek folytatni fogják az esz­mecserét egy sor megvitatott kérdésről, mindenek előtt az új stratégiai fegyverkorláto­zási megállapodás megköté­sével összefüggő kérdések­ről”. A moszkvai televízió teg­nap esti híradóműsora, a Vremja első helyen, helyszí­ni felvételekkel számolt be erről a találkozóról. A tár­gyalóasztalnál Leonyid Brezs­nyev és Andrej Gromiko mel­lett szovjet részről helyet fog­lalt Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Andrej Alek­szandrov, az SZKP főtitká­rának munkatársa és Geor­­gij Kornyijenko külügymi­niszterhelyettes. Amerikai részről Cyrus Vance mellett jelen volt Malcolm Toon moszkvai nagykövet, Paul Warnke, a leszerelési és fegyverzet ellenőrzési hivatal vezetője, valamint Arthur Hartman külügyminiszter­helyettes. Ezt megelőzően, a délelőtti ülésen —, amelyen a tárgya­ló küldöttségeket Andrej Gromiko, illetve Cyrus Van­ce vezette — a nyugat-ber­lini négyhatalmi megállapo­dás végrehajtásával továbbá, a belgrádi tanácskozás előké­szítésével összefüggő prob­lémákat, valamint a ciprusi helyzetet tárgyalták meg. Folytatták az eszmecserét a fegyverzetkorlátozás és a le­szerelés kérdéseiről. Szóba került az a szovjet tervezet, hogy az európai biztonsági értekezleten résztvevő álla­mok vállaljanak kötelezett­séget: tartózkodnak az atom­fegyver elsőként való beve­tésétől. Érintették az erőszak alkalmazásáról való lemon­dás nemzetközi szerződés ke­retében történő rögzítésének, a leszerelési világkonferen­cia összehívásának és a ve­gyi fegyverek betiltásának problémakörét. A korábbi tárgyalások fő témája a stra­tégiai fegyverkorlátozási Podgornij Mozambikban Maputóban tegnap folyta­tódtak a tárgyalások Nyiko­­laj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke és Samora Machell, a Frelimo Központi Bizottságának elnöke, a Mo­zambiki Népi Köztársaság államfője között. A felek áttekintették az állam- és pártközi kapcsola­tok kérdéseinek széles körét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország baráti együttműködése eredménye­sen fejlődik, a mozambiki párt- és állami küldöttség 1976 májusi moszkvai látoga­tásán született megállapodá­sokkal összhangban. Véleményt cseréltek a fe­leket kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről is. A tárgyalásokat szívélyes, elvtársi légkör jellemzi. A megbeszéléseket folytat­ják. megállapodás és a közel-ke­leti helyzet volt, de a kül­ügyminiszteri eszmecserék során szó volt a földalatti nukleáris robbantások teljes betiltásáról, a nemzetközi fegyverkereskedelem prob­lémájáról és több más idő­szerű politikai kérdésről. Tárgyaltak a két ország kap­csolatainak elvi kérdéseiről. A Leonyid Brezsnyev rész­vételével megtartott hétfői első megbeszélésen a szovjet fél ismételten az amerikai kormány képviselőjének tu­domására hozta, hogy a Szovjetunió negatívan érté­keli azokat a kísérleteket, amelyeket az Egyesült Álla­mok az „emberi jogok” vé­delme ürügyén tesz a más országok belügyeibe váló be­avatkozásra. Tegnap délben Cyrus Van­ce villásreggelit adott szov­jet vendéglátói tiszteletére. Az amerikai külügyminisz­ter ott elhangzott rövid be­szédében megismételte azt a gondolatát, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok nagyhatalmi poziciója meg­különböztetett felelősséget ró erre a két országra, s hogy kölcsönös jóakarattal a felek sokat tehetnek az emberisé­get foglalkoztató problémák megoldása érdekében. Vá­laszbeszédében Gromiko ugyancsak kifejezte azt a meggyőződését, hogy lehető­ség van a két ország kapcso­latainak javítására, továbbá a vitás kérdések megoldásá­ra, de érzékeltette azt is, hogy a szovjet fél megítélé­se szerint az előrehaladás kulcsa az Egyesült Államok konstruktívabb magatartá­sa lenne. Waldheim Bécsbe érkezett Kurt Waldheim ENSZ fő­titkár tegnap megérkezett Bécsbe, ahol a ciprusi kon­ferencia első három napján az elnöki tisztet tölti be. Waldheim a repülőtéren adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy véleménye sze­rint a ciprusi probléma ren­dezésének lehetősége ma jobb, mint eddig bármikor. Ennek ellenére nem szabad azonnal eredményt várni — mondotta. A konferencia munkájáról szólva elmondta, hogy a két ciprusi közösséget képviselő küldöttségek a szigetország helyzetével kapcsolatos ér­demi kérdéseket vitatnak meg. Mint hozzáfűzte, ren­delkezésre állnak alapvető dokumentumok és a küldött­ségek tisztában vannak a tár­gyalások irányelveivel. A konferencia ma délelőtt kezdődik. A görög küldöttsé­get Tasszosz Papadopulosz, a török delegációt Umit Onan vezeti. Moszkva kitárta kapuit a párbeszéd előtt Brezsnyev beszédének kairói visszhangja A Roz El-Juszef című kai­rói hetilap írja: Leonyid Brezsnyev a szovjet szak­­szervezetek kongresszusán elhangzott beszédében támo­gatta az arab országok köz­tük Egyiptom álláspontját arra vonatkozóan, hogy meg­engedhetetlen idegen terüle­tek megszerzése háborúk út­ján, s hogy biztosítani kell a Palesztinái arab nép elidege­níthetetlen jogait, beleértve az önrendelkezére és a saját állam létrehozására vonatko­zó jogot, valamint a fegyver­mentes övezetek létrehozásá­ra vonatkozóan. Leonyid Brezsnyev beszéde más fon­tos tételeket is tartalmaz, amelyekben a közel-keleti válság békés rendezésének legfontosabb elveit és irány­zatait fejti ki. Ezzel a beszéddel — foly­tatja a hetilap — Moszkva kinyilvánította jószándékát és kitárta a kaput a párbe­széd előtt, amely enyhítené a feszültséget a Szovjetunió és Egyiptom közötti kapcsola­tokban. De a kormánykörök­höz közelálló A1 Ahram cí­mű lap elfogultan és szub­jektiven fogadta e javaslato­kat. — A Roz El-Juszef beszámol arról, hogy később Szadat elnök sietve javított a hely­zeten, a spanyol újságírók­nak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Leonyid Brezsnyev megnyilatkozásai pozitívak. Egyidejűleg Fah­­mi külügyminiszter a népi gyűlésben elhangzott felszó­lalásában szintén rámutatott a szovjet vezető beszédének pozitív jellegére. Elnapolták a közel-keleti vitát Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa meghatározatlan idő­re elnapolta a közel-keleti helyzetről és a genfi békeér­tekezlet munkájának felújí­tásáról folytatott vitáját. A háromnapos vita során a Biztonsági Tanács tagjai és a meghívottak meghallgat­ták Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár jelentését. A vitában felszólaltak többsége állást foglalt a közel-keleti válság igazságos és tartós rendezé­se, a Palesztinái nép elidege­níthetetlen jogainak tiszte­­letbentartása és érvényesítése mellett. Oleg Trojanovszkij, a szov­jet küldöttség vezetője Leo­nyid Brezsnyev legutóbbi nyilatkozataira hivatkozva leszögezte, hogy a Szovjet­unió folytatja a közel-keleti genfi békeértekezlet munká­jának felújítását szolgáló erőfeszítéseit. Az izraeli képviselő ismét megerősítette, hogy országa nem hajlandó résztvenni a genfi békeértekezlet munká­jában, ha arra meghívják a PFSZ képviselőit is. Az Egyesült Államok kül­dötte támogatásáról biztosí­totta az izraeli álláspontot, ugyanakkor azonban azt hangoztatta, hogy Washing­ton nem érdekelt a közel­­keleti válság tartósításában. Megalakult az új francia kormány Raymond Barre francia miniszterelnök tegnap délu­tán megalakította második kormányát, amelynek az el­sőhöz képest legfőbb újdon­sága az, hogy nem foglalnak helyet benne a kormánypár­tok „vezérképviselői” az ál­lamminiszterek. Az előző kormány három állammi­nisztere, Michel Poniatovv­­ski, a független köztársasági (giscardista) párt vezetője, Olivier Guichard, az RPR egyik vezetője és Jean Leca­­nuet, a centristák vezetője nem került be az új kabinet­be, amelyben egyetlen mi­nisztert sem illet meg az „ál­lamminiszteri” cím. Üj tagja a kabinetnek Alain Peyrefitte, de Gaulle volt minisztere, aki a másik új kormánytag Manaury sze­nátor. övé lett az iparügyi tárca. Az államtitkárok kö­zül avanzsált miniszterré-Pierre Mehaingneire, aki a mezőgazdaság ügyeit irányít­ja majd. Bonnet eddigi me­zőgazdasági miniszter Po­­niatowskitól a belügyi tár­cát vette át. Michel D’Orna­­no eddigi iparügyi miniszter most az összevont kultúrális és környezetvédelmi minisz­térium élén áll. Robert Bou­­lin, aki az előző kabinetben a parlamenti kapcsolatok ügyeinek minisztere volt, most a miniszterelnök mellé delegált gazdasági és pénz­ügyi miniszter funkcióját tölti be. Kimaradt az új kormány­ból Poniatowski, Guichard és Lecanuet államminisztere­ken kívül Michel Durafour és Robert Brossé. A község­tanácsi választásokon mind­kettőjük elvesztette polgár­­mesteri tisztségét és a vere­ség nyomán benyújtotta le­mondását. MOSZKVA Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a szovjet kormány meghívására ápri­lisban hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik Hé­di Nuira, a Tunéziai Köztár­saság miniszterelnöke, a Szo­cialista Desztur Párt főtit­kára. BUKAREST Bukarestben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Geor­ge Macovescu, a Román Szo­cialista Köztársaság és Emil Wojtaszek, a Lengyel Nép­­köztársaság külügyminiszte­re között. PRÄGA A chilei nép jogainak vé­delmére alakult Csehszlovák Bizottság meghívására teg­nap reggel kétnapos látoga­tásra Prágába érkezett Clo­­domiro Almeyda volt kü­lügyminiszter, a Chilei Népi Egység Külföldi Bizottságá­nak: végrehajtó titkára. ISLAMABAD Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni miniszterelnök tegnap megalakította az ország új kormányát. A külügyminisz­teri tárcát Aziz Ahmed volt kül- és hadügyi államminisz­ter kapta. OTTAWA A kanadai és a kubai ha­lászati hatóságok képviselői között március 25—26-án Ottawában folytatott tárgya­lások eredményeként megál­lapodás jött létre a két or­szág között. A megállapodás szabályozza a kubai halász­hajók mozgását és tevékeny­ségét. Kanada 200 mérföldes halászati vizein belül. PHENJAN Szöulból származó értesü­lések szerint tegnap Dél-Ko­­reába érkezett R. Baldwin al­­tengernagy, a 7. amerikai flotta parancsnoka. Látoga­tást tesz több amerikai ha­ditengerészeti és légitámasz­ponton. Dél-Korea területén 55 amerikai támaszpont van. PEKING Hua Kuo-feng, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke, tegnap üdvöz­lő üzenetet intézett Morard­­zsi Deszaihoz, az Indiái Köz­társaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmá­ból. Fekete hónapok és jobb remények Milyen reális lehetőségek vannak a független, palesz­tin nemzeti állam létrehozá­sára? Miután a Biztonsági Tanács döntései és az ENSZ határozatai Izraelt az 1967. június 4-i határok mögé visszavonulásra szólították fel — a palesztin állam gya­korlatilag a gázai-övezetből és a ciszjordániai sávból te­vődne össze. Elég a térképre pillantani annak megállapí­tására, hogy ezek a területek nem határosak egymással, te­hát nem kis nehézséget okoz­na az összeköttetés. Mégis: ha már ezekkel a gondokkal kellene birkózni, önmagában is nagy haladás lenne. A lehetséges palesztin állam egész területe azonban változatlanul izraeli meg­szállás alatt áll, s Tel Aviv egyelőre, nem mérlegeli ko­molyan a kiürítést. Ellenke­zőleg: évek óta az egységes Jeruzsálemet tekinti főváro­sának, s abban az arab lak­ta, egykori Jordániához tar­tozó óváros is benne foglal­tatik. A Jordán folyó part­ján eddig 28 megerősített te­lepülést hozott létre, s „biz­tonságos határaihoz” számít­ja őket. Félő tehát, hogy Iz­rael legfeljebb olyan csekély mértékű visszavonulásra lenne hajlandó, amely élet­­képtelen mini-Palesztinát eredményezne. A vitának azonban arabkö­zi vetülete is van. Az 1974-i rabati arab csúcsértekezlet úgy határozott, hogy a meg­szállás alól felszabadult te­rületek csakis palesztin ille­tékesség alá kerülhetnek, s a palesztinok egyetlen törvé­nyes képviselője a PFSZ. Hosszabb-rövidebb ingado­zás után a jordániai uralko­dó is elfogadta e követel­ményt s ezzel saját felségjo­gait a valamikori transzjordá­­niai területekre korlátozta. Az ammani udvar azonban olyan országrészekről mon­dott le, amelyek ténylegesen nincsenek birtokában. Ha el­jön majd az izraeli visszavo­nulás órája, az ellentétek minden bizonnyal felújulnak. (Egyetlen jellemző adalék: Husszein változatlanul folyó­sítja a fizetést azoknak az egykori jordániai köztisztvi­selőknek, akik jelenleg a fo­lyó túloldalán, izraeli meg­szállás alatt élnek. Miért te­szi ezt, ha nem azért, hogy hűségüket megvásárolja?) Az arab világ jobboldalá­ról is fokozódott a nyomás, hogy a palesztinokat valami­lyen államszövetségbe vezes­sék. Szaúd-Arábiától Egyip­tomig előnyösnek látnák, ha a PFSZ-t sikerülne „megsze­lídíteni” egy jordániai szö­vetséggel. Egy haladó, de­mokratikus Palesztina ugyan­is meglehetősen balra tolná az arab világot, változásokat idézne elő az arabközi vi­szonylatokban. Ezért az arab reakció olyan Palesztinát kí­ván, amely beleillik tervei­be, s nem ellentétes az Egye­sült Államok által elképzelt közel-keleti rendezés alapvo­nalával. Az önálló palesztin állam­ért folyó küzdelem előcsatá­­rozásai már a genfi békeér­tekezlettel kapcsolatosan is kibontakozhattak. A közel­­keleti rendezéssel foglalkozó konferencia 1973 decemberé­ben három napig ülésezett, azután felfüggesztette tanács­kozásait s e szünet majd 1200 napja tart. Az ok első­sorban a palesztin részvétel; a folytatásnak nem lenne ér­telme, ha azon valamilyen módon nem képviseltetné magát a palesztin nemzeti mozgalom. Izraeli részről vi­szont nem tartják lehetsé­gesnek a palesztin részvételt, legfeljebb a jordániai dele­gációban foglalhatna helyet néhány palesztin személyiség. (Íme, újabb lehetőség az am­mani királyi udvarnak!) Az Egyesült Államok, a genfi konferencia egyik — ameri­kai — társelnöke ebben egyet­ért Izraellel. Mivel indokolja Izrael a makacs visszautasítást? Az­zal, hogy a PFSZ nem isme­ri el Izraelt — a palesztinok viszont az izraeli részről megnyilvánuló el nem isme­rést nehezményezik. Látszó­lag „tyúk — tojás” probléma áll fenn, azzal a különbséggel hogy Izrael — ENSZ-tagál­­lamként, s a Biztonsági Ta­nács ezzel kapcsolatos dön­téseinek értelmében — álta­lános elismerésben részesült és megfelelő biztosítékokat nyert önálló államiságára. A palesztinok ezt még nem kap­ták meg, a következő lépés tehát őket illetné. A kölcsö­nös elismerést könnyítené meg az a szovjet javaslat, hogy a genfi értekezlet két szakaszban ülésezzék. Az előkészítő fordulóban a rész­vételt és a képviseleteket tisztázzák, majd az érdemi megbeszélések következné­nek. A palesztinok jogainak el­ismerése azért is lényeges, mert erősítené a mozgalmon belül a realista állásfoglalást. Néhány esztendővel ezelőtt a PFSZ programjában is olyan kitétel szerepelt, hogy az egységes, soknemzetiségű és sokvallású Palesztinát te­kintik célnak. (Tehát ellenez­ték Izrael államiságát!) A helyzet azonban megválto­zott : a PFSZ lehetségesnek tartja a palesztin állam ki­alakítását — egyelőre — a gázai-övezetben és Ciszjor­­dániában, igaz az Elutasítási Front szerint ez elfogadha­tatlan, s meg kell akadályoz­ni a „Közel-Kelet Hongkong­jának” létrejöttét. A szocialista országok, köz­tük a Magyar Népköztársa­ság, szolidárisak a palesztin nemzeti mozgalom törvényes követeléseivel, szükségesnek tartják a palesztin nemzeti jogok következetes érvénye­sítését. Nem becsüljük le a meglevő és várható bonyo­dalmakat: az arab világ hi­ányzó egysége s a palesztin mozgalom belső törésvonalai nehezen adnak módot szár­nyaló optimizmusra. A pa­lesztin probléma megoldása nélkül azonban nem képzel­hető el tartós és szilárd bé­ke a Közel-Keleten s a Pa­lesztina országnéynek előbb­­utóbb hivatalosan is ott kell szerepelnie a világtérképe­ken. üéti Ervin Vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom