Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 31. Befejeződtek a szovjet-amerikai tárgyalások Andrej Gromilco szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerdán az Egyesült Államok nagykövetségének moszkvai rezidenciáján. (Telefotó - KS) Tegnap este a Kremlben megbeszélésre került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, illetve Cyrus Vance amerikai külügyminiszter között. A háromnapos szovjet—amerikai tárgyalássorozat zárómegbeszéléséről kiadott hivatalos közlemény szerint ez alkalommal „megvitatták a szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit. A tárgyalások folyamán a kérdések széles körét vizsgálták meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak témakörében, s áttekintettek egyes nemzetközi kérdéseket. Megállapodás született arról, hogy a felek folytatni fogják az eszmecserét egy sor megvitatott kérdésről, mindenek előtt az új stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás megkötésével összefüggő kérdésekről”. A moszkvai televízió tegnap esti híradóműsora, a Vremja első helyen, helyszíni felvételekkel számolt be erről a találkozóról. A tárgyalóasztalnál Leonyid Brezsnyev és Andrej Gromiko mellett szovjet részről helyet foglalt Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Andrej Alekszandrov, az SZKP főtitkárának munkatársa és Georgij Kornyijenko külügyminiszterhelyettes. Amerikai részről Cyrus Vance mellett jelen volt Malcolm Toon moszkvai nagykövet, Paul Warnke, a leszerelési és fegyverzet ellenőrzési hivatal vezetője, valamint Arthur Hartman külügyminiszterhelyettes. Ezt megelőzően, a délelőtti ülésen —, amelyen a tárgyaló küldöttségeket Andrej Gromiko, illetve Cyrus Vance vezette — a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás végrehajtásával továbbá, a belgrádi tanácskozás előkészítésével összefüggő problémákat, valamint a ciprusi helyzetet tárgyalták meg. Folytatták az eszmecserét a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés kérdéseiről. Szóba került az a szovjet tervezet, hogy az európai biztonsági értekezleten résztvevő államok vállaljanak kötelezettséget: tartózkodnak az atomfegyver elsőként való bevetésétől. Érintették az erőszak alkalmazásáról való lemondás nemzetközi szerződés keretében történő rögzítésének, a leszerelési világkonferencia összehívásának és a vegyi fegyverek betiltásának problémakörét. A korábbi tárgyalások fő témája a stratégiai fegyverkorlátozási Podgornij Mozambikban Maputóban tegnap folytatódtak a tárgyalások Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Samora Machell, a Frelimo Központi Bizottságának elnöke, a Mozambiki Népi Köztársaság államfője között. A felek áttekintették az állam- és pártközi kapcsolatok kérdéseinek széles körét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország baráti együttműködése eredményesen fejlődik, a mozambiki párt- és állami küldöttség 1976 májusi moszkvai látogatásán született megállapodásokkal összhangban. Véleményt cseréltek a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről is. A tárgyalásokat szívélyes, elvtársi légkör jellemzi. A megbeszéléseket folytatják. megállapodás és a közel-keleti helyzet volt, de a külügyminiszteri eszmecserék során szó volt a földalatti nukleáris robbantások teljes betiltásáról, a nemzetközi fegyverkereskedelem problémájáról és több más időszerű politikai kérdésről. Tárgyaltak a két ország kapcsolatainak elvi kérdéseiről. A Leonyid Brezsnyev részvételével megtartott hétfői első megbeszélésen a szovjet fél ismételten az amerikai kormány képviselőjének tudomására hozta, hogy a Szovjetunió negatívan értékeli azokat a kísérleteket, amelyeket az Egyesült Államok az „emberi jogok” védelme ürügyén tesz a más országok belügyeibe váló beavatkozásra. Tegnap délben Cyrus Vance villásreggelit adott szovjet vendéglátói tiszteletére. Az amerikai külügyminiszter ott elhangzott rövid beszédében megismételte azt a gondolatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagyhatalmi poziciója megkülönböztetett felelősséget ró erre a két országra, s hogy kölcsönös jóakarattal a felek sokat tehetnek az emberiséget foglalkoztató problémák megoldása érdekében. Válaszbeszédében Gromiko ugyancsak kifejezte azt a meggyőződését, hogy lehetőség van a két ország kapcsolatainak javítására, továbbá a vitás kérdések megoldására, de érzékeltette azt is, hogy a szovjet fél megítélése szerint az előrehaladás kulcsa az Egyesült Államok konstruktívabb magatartása lenne. Waldheim Bécsbe érkezett Kurt Waldheim ENSZ főtitkár tegnap megérkezett Bécsbe, ahol a ciprusi konferencia első három napján az elnöki tisztet tölti be. Waldheim a repülőtéren adott nyilatkozatában kijelentette, hogy véleménye szerint a ciprusi probléma rendezésének lehetősége ma jobb, mint eddig bármikor. Ennek ellenére nem szabad azonnal eredményt várni — mondotta. A konferencia munkájáról szólva elmondta, hogy a két ciprusi közösséget képviselő küldöttségek a szigetország helyzetével kapcsolatos érdemi kérdéseket vitatnak meg. Mint hozzáfűzte, rendelkezésre állnak alapvető dokumentumok és a küldöttségek tisztában vannak a tárgyalások irányelveivel. A konferencia ma délelőtt kezdődik. A görög küldöttséget Tasszosz Papadopulosz, a török delegációt Umit Onan vezeti. Moszkva kitárta kapuit a párbeszéd előtt Brezsnyev beszédének kairói visszhangja A Roz El-Juszef című kairói hetilap írja: Leonyid Brezsnyev a szovjet szakszervezetek kongresszusán elhangzott beszédében támogatta az arab országok köztük Egyiptom álláspontját arra vonatkozóan, hogy megengedhetetlen idegen területek megszerzése háborúk útján, s hogy biztosítani kell a Palesztinái arab nép elidegeníthetetlen jogait, beleértve az önrendelkezére és a saját állam létrehozására vonatkozó jogot, valamint a fegyvermentes övezetek létrehozására vonatkozóan. Leonyid Brezsnyev beszéde más fontos tételeket is tartalmaz, amelyekben a közel-keleti válság békés rendezésének legfontosabb elveit és irányzatait fejti ki. Ezzel a beszéddel — folytatja a hetilap — Moszkva kinyilvánította jószándékát és kitárta a kaput a párbeszéd előtt, amely enyhítené a feszültséget a Szovjetunió és Egyiptom közötti kapcsolatokban. De a kormánykörökhöz közelálló A1 Ahram című lap elfogultan és szubjektiven fogadta e javaslatokat. — A Roz El-Juszef beszámol arról, hogy később Szadat elnök sietve javított a helyzeten, a spanyol újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Leonyid Brezsnyev megnyilatkozásai pozitívak. Egyidejűleg Fahmi külügyminiszter a népi gyűlésben elhangzott felszólalásában szintén rámutatott a szovjet vezető beszédének pozitív jellegére. Elnapolták a közel-keleti vitát Az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghatározatlan időre elnapolta a közel-keleti helyzetről és a genfi békeértekezlet munkájának felújításáról folytatott vitáját. A háromnapos vita során a Biztonsági Tanács tagjai és a meghívottak meghallgatták Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár jelentését. A vitában felszólaltak többsége állást foglalt a közel-keleti válság igazságos és tartós rendezése, a Palesztinái nép elidegeníthetetlen jogainak tiszteletbentartása és érvényesítése mellett. Oleg Trojanovszkij, a szovjet küldöttség vezetője Leonyid Brezsnyev legutóbbi nyilatkozataira hivatkozva leszögezte, hogy a Szovjetunió folytatja a közel-keleti genfi békeértekezlet munkájának felújítását szolgáló erőfeszítéseit. Az izraeli képviselő ismét megerősítette, hogy országa nem hajlandó résztvenni a genfi békeértekezlet munkájában, ha arra meghívják a PFSZ képviselőit is. Az Egyesült Államok küldötte támogatásáról biztosította az izraeli álláspontot, ugyanakkor azonban azt hangoztatta, hogy Washington nem érdekelt a közelkeleti válság tartósításában. Megalakult az új francia kormány Raymond Barre francia miniszterelnök tegnap délután megalakította második kormányát, amelynek az elsőhöz képest legfőbb újdonsága az, hogy nem foglalnak helyet benne a kormánypártok „vezérképviselői” az államminiszterek. Az előző kormány három államminisztere, Michel Poniatovvski, a független köztársasági (giscardista) párt vezetője, Olivier Guichard, az RPR egyik vezetője és Jean Lecanuet, a centristák vezetője nem került be az új kabinetbe, amelyben egyetlen minisztert sem illet meg az „államminiszteri” cím. Üj tagja a kabinetnek Alain Peyrefitte, de Gaulle volt minisztere, aki a másik új kormánytag Manaury szenátor. övé lett az iparügyi tárca. Az államtitkárok közül avanzsált miniszterré-Pierre Mehaingneire, aki a mezőgazdaság ügyeit irányítja majd. Bonnet eddigi mezőgazdasági miniszter Poniatowskitól a belügyi tárcát vette át. Michel D’Ornano eddigi iparügyi miniszter most az összevont kultúrális és környezetvédelmi minisztérium élén áll. Robert Boulin, aki az előző kabinetben a parlamenti kapcsolatok ügyeinek minisztere volt, most a miniszterelnök mellé delegált gazdasági és pénzügyi miniszter funkcióját tölti be. Kimaradt az új kormányból Poniatowski, Guichard és Lecanuet államminisztereken kívül Michel Durafour és Robert Brossé. A községtanácsi választásokon mindkettőjük elvesztette polgármesteri tisztségét és a vereség nyomán benyújtotta lemondását. MOSZKVA Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a szovjet kormány meghívására áprilisban hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik Hédi Nuira, a Tunéziai Köztársaság miniszterelnöke, a Szocialista Desztur Párt főtitkára. BUKAREST Bukarestben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások George Macovescu, a Román Szocialista Köztársaság és Emil Wojtaszek, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere között. PRÄGA A chilei nép jogainak védelmére alakult Csehszlovák Bizottság meghívására tegnap reggel kétnapos látogatásra Prágába érkezett Clodomiro Almeyda volt külügyminiszter, a Chilei Népi Egység Külföldi Bizottságának: végrehajtó titkára. ISLAMABAD Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök tegnap megalakította az ország új kormányát. A külügyminiszteri tárcát Aziz Ahmed volt kül- és hadügyi államminiszter kapta. OTTAWA A kanadai és a kubai halászati hatóságok képviselői között március 25—26-án Ottawában folytatott tárgyalások eredményeként megállapodás jött létre a két ország között. A megállapodás szabályozza a kubai halászhajók mozgását és tevékenységét. Kanada 200 mérföldes halászati vizein belül. PHENJAN Szöulból származó értesülések szerint tegnap Dél-Koreába érkezett R. Baldwin altengernagy, a 7. amerikai flotta parancsnoka. Látogatást tesz több amerikai haditengerészeti és légitámaszponton. Dél-Korea területén 55 amerikai támaszpont van. PEKING Hua Kuo-feng, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, tegnap üdvözlő üzenetet intézett Morardzsi Deszaihoz, az Indiái Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. Fekete hónapok és jobb remények Milyen reális lehetőségek vannak a független, palesztin nemzeti állam létrehozására? Miután a Biztonsági Tanács döntései és az ENSZ határozatai Izraelt az 1967. június 4-i határok mögé visszavonulásra szólították fel — a palesztin állam gyakorlatilag a gázai-övezetből és a ciszjordániai sávból tevődne össze. Elég a térképre pillantani annak megállapítására, hogy ezek a területek nem határosak egymással, tehát nem kis nehézséget okozna az összeköttetés. Mégis: ha már ezekkel a gondokkal kellene birkózni, önmagában is nagy haladás lenne. A lehetséges palesztin állam egész területe azonban változatlanul izraeli megszállás alatt áll, s Tel Aviv egyelőre, nem mérlegeli komolyan a kiürítést. Ellenkezőleg: évek óta az egységes Jeruzsálemet tekinti fővárosának, s abban az arab lakta, egykori Jordániához tartozó óváros is benne foglaltatik. A Jordán folyó partján eddig 28 megerősített települést hozott létre, s „biztonságos határaihoz” számítja őket. Félő tehát, hogy Izrael legfeljebb olyan csekély mértékű visszavonulásra lenne hajlandó, amely életképtelen mini-Palesztinát eredményezne. A vitának azonban arabközi vetülete is van. Az 1974-i rabati arab csúcsértekezlet úgy határozott, hogy a megszállás alól felszabadult területek csakis palesztin illetékesség alá kerülhetnek, s a palesztinok egyetlen törvényes képviselője a PFSZ. Hosszabb-rövidebb ingadozás után a jordániai uralkodó is elfogadta e követelményt s ezzel saját felségjogait a valamikori transzjordániai területekre korlátozta. Az ammani udvar azonban olyan országrészekről mondott le, amelyek ténylegesen nincsenek birtokában. Ha eljön majd az izraeli visszavonulás órája, az ellentétek minden bizonnyal felújulnak. (Egyetlen jellemző adalék: Husszein változatlanul folyósítja a fizetést azoknak az egykori jordániai köztisztviselőknek, akik jelenleg a folyó túloldalán, izraeli megszállás alatt élnek. Miért teszi ezt, ha nem azért, hogy hűségüket megvásárolja?) Az arab világ jobboldaláról is fokozódott a nyomás, hogy a palesztinokat valamilyen államszövetségbe vezessék. Szaúd-Arábiától Egyiptomig előnyösnek látnák, ha a PFSZ-t sikerülne „megszelídíteni” egy jordániai szövetséggel. Egy haladó, demokratikus Palesztina ugyanis meglehetősen balra tolná az arab világot, változásokat idézne elő az arabközi viszonylatokban. Ezért az arab reakció olyan Palesztinát kíván, amely beleillik terveibe, s nem ellentétes az Egyesült Államok által elképzelt közel-keleti rendezés alapvonalával. Az önálló palesztin államért folyó küzdelem előcsatározásai már a genfi békeértekezlettel kapcsolatosan is kibontakozhattak. A közelkeleti rendezéssel foglalkozó konferencia 1973 decemberében három napig ülésezett, azután felfüggesztette tanácskozásait s e szünet majd 1200 napja tart. Az ok elsősorban a palesztin részvétel; a folytatásnak nem lenne értelme, ha azon valamilyen módon nem képviseltetné magát a palesztin nemzeti mozgalom. Izraeli részről viszont nem tartják lehetségesnek a palesztin részvételt, legfeljebb a jordániai delegációban foglalhatna helyet néhány palesztin személyiség. (Íme, újabb lehetőség az ammani királyi udvarnak!) Az Egyesült Államok, a genfi konferencia egyik — amerikai — társelnöke ebben egyetért Izraellel. Mivel indokolja Izrael a makacs visszautasítást? Azzal, hogy a PFSZ nem ismeri el Izraelt — a palesztinok viszont az izraeli részről megnyilvánuló el nem ismerést nehezményezik. Látszólag „tyúk — tojás” probléma áll fenn, azzal a különbséggel hogy Izrael — ENSZ-tagállamként, s a Biztonsági Tanács ezzel kapcsolatos döntéseinek értelmében — általános elismerésben részesült és megfelelő biztosítékokat nyert önálló államiságára. A palesztinok ezt még nem kapták meg, a következő lépés tehát őket illetné. A kölcsönös elismerést könnyítené meg az a szovjet javaslat, hogy a genfi értekezlet két szakaszban ülésezzék. Az előkészítő fordulóban a részvételt és a képviseleteket tisztázzák, majd az érdemi megbeszélések következnének. A palesztinok jogainak elismerése azért is lényeges, mert erősítené a mozgalmon belül a realista állásfoglalást. Néhány esztendővel ezelőtt a PFSZ programjában is olyan kitétel szerepelt, hogy az egységes, soknemzetiségű és sokvallású Palesztinát tekintik célnak. (Tehát ellenezték Izrael államiságát!) A helyzet azonban megváltozott : a PFSZ lehetségesnek tartja a palesztin állam kialakítását — egyelőre — a gázai-övezetben és Ciszjordániában, igaz az Elutasítási Front szerint ez elfogadhatatlan, s meg kell akadályozni a „Közel-Kelet Hongkongjának” létrejöttét. A szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság, szolidárisak a palesztin nemzeti mozgalom törvényes követeléseivel, szükségesnek tartják a palesztin nemzeti jogok következetes érvényesítését. Nem becsüljük le a meglevő és várható bonyodalmakat: az arab világ hiányzó egysége s a palesztin mozgalom belső törésvonalai nehezen adnak módot szárnyaló optimizmusra. A palesztin probléma megoldása nélkül azonban nem képzelhető el tartós és szilárd béke a Közel-Keleten s a Palesztina országnéynek előbbutóbb hivatalosan is ott kell szerepelnie a világtérképeken. üéti Ervin Vége
