Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 30. Szovjet—amerikai tárgyalások Fő téma a hadászati fegyverek korlátozása A hétfői tárgyalásokról ki­adott szovjet hivatalos köz­leményekből és a Vance tiszteletére adott villásregge­lin elhangzott beszédekből ki­tűnik, hogy Leonyid Brezs­­nyev március 21-i beszédé­nek szellemében szovjet rész­ről mindenekelőtt azt hozták az amerikai kormány képvi­selőjének tudomására, hogy a Szovjetunió senkinek és semmilyen ürüggyel nerh en­gedi meg a belügyeibe való beavatkozást. Vance viszont — erről amerikai újságírók számára hétfőn este tartott sajtótájékoztatóján maga szá­molt be — olyan értelmű nyilatkozattal válaszolt, amelyből világosan az kitű­nik, hogy az amerikai kor­mány nem mond le az em­beri jogok védelme címen folytatott szovjetellenes kam­pányról. Gromiko szovjet külügyminiszter e nyilván­való zavaró körülmény elle­nére már az első ülésen ki­fejtette, hogy a szovjet fél kész „kölcsönösen elfogad­ható megoldások keresésére a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi problémák rendezésében”. A hétfői tárgyalások fő té­mája a hadászati fegyverze­tek korlátozásának kérdése volt. Mint a szovjet részről kiadott hivatalos közlemény ismét aláhúzta, a megbeszé­lések az 1974. novemberében Vlagyivosztokban létrejött Brezsnyev-Ford megállapo­dás alapján folytak. Vance KGST— Latin-Rmerika Bővülő kapcsolatok A latin-amerikai országok és a KGST egyre bővülő po­litikai, gazdasági, tudomá­nyos-technikai és kulturális kapcsolatairól ír Anatolij Atrosenko, a közgazdaságtu­dományok kandidátusa a Za Rubezsom című szovjet kül­politikai hetilap legújabb számában. A szovjet közgazdász meg­állapítja, hogy míg 1960-ban a Szovjetunió csak hat latin­amerikai országgal tartott fenn aktív diplomáciai kap­csolatokat, jelenleg ez a szám tizenötre rúg. Szüntelenül bűvülnek a kereskedelmi­gazdasági kapcsolatok is. A jelenlegi évtized első öt évé­ben csaknem háromszorosá­ra nőtt a KGST-országok és a latin-amerikai államok kö­zötti áruforgalom. A KGST tagországai 13 la­tin-amerikai országnak nyúj-Abu Ammar karavánjai Jacques Chirac, volt francia miniszterelnök, a gaulle-ista párt elnöke, Párizs polgármestere távozóban az Élysée-palotából, miután megbeszéléseket folytatott Valéry Ciscard d’Estaing, köztársasági elnökkel, (Telefotó - KS) Podgornij Mozambikban A világon ma csaknem há­rommillió palesztin él. Föld­rajzi elhelyezkedésük megle­hetősen tarka. Mértékadó becslések szerint 320 ezren élnek Izrael 1967. június 4-i határain belül; 350 ezren a gazai-övezetben és 300 ezren Ciszjordániában izraeli megszállás alatt; 900 ezren Jordániában; 300 ezren Szí­riában, s ugyanennyien Li­banonban; 90 ezren Kuvait­­ban; 10 ezertől 40 ezerig te­hető az Egyiptomban, Szaud- Arábiában, Irakban és Líbiá­ban letelepültek száma, de viszonylag nagyszámú pa­lesztin jutott ej Nyugat- Európa és Latin-Amerika or­szágaiba is. Idő kellett hozzá, hogy a palesztinok megtalálják „nemzeti személyazonosságu­kat”. A gyarmati elnyomás és a feudális családok vi­szálykodásai miatt viszony­lag gyenge szervezettségi fo­kon álltak, s a hirtelen szét­szóródás politikai dermedtsé­get eredményezett. Többnyi­esti sajtótájékoztatóján ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az amerikai fél két Salt-ter­­vezetet hozott magával. Amerikai Salt-szakértők az új tervezetek részleteinek isme­retében a sajtótájékoztatót követően megjegyezték, hogy ezek a javaslatok több lénye­ges pontban eltérnek a vla­­gyivosztoki keretmegállapo­dástól. Mindazonáltal Vance közölte: szovjet tárgyaló­­partnereitől ígéretet kapott arra, hogy mostani látogatá­sának befejezése előtt választ adnak az indítványokra. Szovjet hivatalos közle­mény szerint tegnap Moszk­vában folytatódtak a szovjet —amerikai tárgyalások. A tárgyalásokat szovjet részről Andrej Gromiko külügymi­niszter, amerikai részről Cyrus Vance külügyminisz­ter vezeti. A tegnapi tárgyalási for­dulón eszmecserét folytattak mind a kétoldalú kapcsola­tok, mind pedig a nemzetkö­zi helyzet kérdéseiről. Meg­vitatták a középeurópai had­erőcsökkentéssel kapcsolatos elvi kérdéseket és a közel­­keleti rendezés problémáját. Tárgyaltak a földalatti nuk­leáris kísérletek teljes betil­tásáról, a nukleáris fegyve­rek elterjedésének megaka­dályozásával összefüggő problémákról, a tömegpusz­tító fegyverek új fajtáinak betiltásáról és több más in­tézkedésről a fegyverzetkor­látozás és leszerelés téma­körében. tanak kormányközi megálla­podás alapján műszaki, gaz­dasági segítséget. Közremű­ködésükkel Argentínában, Brazíliában, Bolíviában, Ko­lumbiában, Mexikóban, Pe­ruban, Ecuadorban és más országokban is épülnek ipari objektumok. A latin-amerikai államok többsége hosszúlejá­ratú kereskedelmi-gazdasá­gi megállapodást kötött a szo­cialista országokkal. Mexikó 1976. elején rati­fikálta a KGST-vel 1975. augusztus 13-án aláírt meg­állapodását, amely az ipari, a mezőgazdasági, a szállítási, a tudományos és a technikai együttműködést szabályozza. A KGST-vel megteremtendő ilyen jellegű kapcsolat iránt több más dél-amerikai or­szág is bejelentette érdekelt­ségét. re olyan arab országokba ke­rültek, amelyek az iparosí­tás kezdetén álltak és szű­kölködtek az öntözött föld­területekben, vagyis maguk is munkaerő-felesleggel ren­delkeztek. A tanulás és a képzés önvédelmi eszköz volt: a palesztinok soraiban az arab átlagnál jóval több a közép- és felsőfokú iskolát végzett. Ez is segítette a vál­tozást, s 1964 tavaszán meg­alakult a Palesztinái Felsza­­badítási Szervezet. A vezetés azonban a szaúd-arábiai szár­mazású Sukeiri kezébe jutott, aki rengeteg kárt okozott a palesztin mozgalomnak. 1965-ben azonban újabb szer­vezet bont zászlót: a Fatah. (A rövidítés a jobbról balra olvasott szavak kezdőbetűi­ből tevődik össze: Harakat al-Tahrir al Vatani al-Filisz­­tini, Palesztinái Nemzeti Felszabadítási Mozgalom.) Az 1967-es júniusi vesztes háború után, amikor a me­nekültek újra menekülni kényszerülnek — a Fatah BRÜSSZEL A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége az Októberi Forradalom Érdem­rendet adományozta Jean -Térfve-nek, a Belga Kom­munista Párt alelnökének a nemzetközi és a belga mun­kásmozgalomban betöltött kimagasló szerepe elismeré­séül 70. születésnapja alkal­mából. HELSINKI Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára felszólalt a Helsinkiben tar­tott keddi nagygyűlésen és méltatta, milyen nagy jelen­tősége van a fasiszta junta ellen küzdő chilei demokra­ták harcát támogató nemzet­közi szolidaritási mozgalom­nak. Luis Corvalán hétfőn a Finn Kommunista Párt meghívására érkezett Hel­sinkibe. TOKIÓ A japán kormány kedden törvényjavaslatot hagyott jóvá, amelynek értelmében a jelenlegi három mérföldről tizenkét mérföldre terjesztik ki az ország felségvizeinek határát. WASHINGTON A washingtoni kereske­delemügyi minisztérium köz­lése szerint az Egyesült Ál­lamok külkereskedelmi mér­lege februárban 1.87 milliárd dollár deficittel zárult. KAIRO A Kairóban aláírt megál­lapodás értelmében Egyiptom 1977-ben 100 000 tonna búzát vásárol a Közös Piac tagor­szágaitól. NEW YORK Megkezdte munkáját az ENSZ közgyűlés rendkívüli, a leszerelés kérdéseivel fog­lalkozó ülésszakának előké­szítésére hivatott bizottság, amelyben 54 állam képviselői foglalnak helyet. A rendkí­vüli leszerelési ülésszakot a közgyűlés 31. ülésszakán ho­zott határozat értelmében 1978 május-júniusában tart­ják a világszervezet New York-i székhelyén. 0 STOCKHOLM A Chilei Népi Egységpárt Politikai Bizottsága állást foglal a chilei keresztényde­mokrata párttal és a hadse­reg demokratikus nézeteket valló köreivel megvalósítan­dó együttműködés mellett. szervez, buzdít, ellenállásra sarkall. A Fatah vezetőjének, Abu Ammarnak felhívására tevekaravánok járják végig az elhagyott sivatagi harc­mezőket, összegyűjtik a használható fegyvereket, megkezdődik a gerillák ki­képzése. _ Abu Ammar rövidesen ki­lép az illegalitásból és Jász­­szer Arafatként megjelenik a világközvélemény előtt. Amikor 1969-ben végre sike­rül leváltani a PFSZ régi ve­zetőit, a Fatah csatlakozik a Szervezethez, amelynek Ara­fat lesz az elnöke. A PFSZ lendületes katonai tevékenységbe kezd, a csú­csot 1969—70 jelenti, amikor 6129 kommandóakciót hajta­nak végre. Kitűnik azonban, hogy Palesztinában nem le­het egy „új Vietnamot” vagy „új Algériát” kialakítani, s a szervezet a politikai esz­közöket kezdi előtérbe he­lyezni. Arafat elmondja hí­res beszédét az ENSZ köz­gyűlésén : „Az olajágat és a Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke tegnap Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke meghívására Mapu­­toba érkezett. A kelet-afrikai ország fő­városának repülőterén álla­mi és pártvezetők és ünnep­szabadságharcosok fegyve­rét hordozom — ne enged­jétek az olajat kiütni kezem­ből!” A visszhangra jellem­ző, hogy a világszervezet közgyűlése nagy többséggel (89:8 arányban, mintegy 40 tartózkodással) elismerte a Palesztinái arab nép törvé­nyes jogát az önálló állami­ságra, s megfigyelői státuszt biztosítottak a PFSZ-nek az ENSZ-ben. A palesztin mozgalom nö­vekvő nemzetközi tekintélyé­vel párhuzamosan azonban súlyosodnak a belső gondok. Amikor a legnagyobb szük­ség lenne az egységre negy­ven különféle palesztin szer­vezet és csoport tevékenyke­dik — sokszor egymás ellen vívnak véres harcokat. A fő áramlatot a PFSZ jelenti, de azon belül is különböző irányzatok működnek. Válto­zatlanul a Fatah jelenti a legbefolyásosabb szervezetet, de megközelíti az Al Szajka (Villám), amelyet a szíriai Baathpárt kezdeményezésé­re szerveztek. Kisebb cso­portosulások a jordán illetve a szaúd-arábiai udvar támo­gatását élvezik, míg a balol­dalon a Kuvat el Anszár (Szabadságharcos Erők), a kommunista pártok által élet­­rehívott szervezet s a magát marxistának mondó Havat­lő tömegek fogadták a szov­jet államfőt. A mozambiki főváros utcáin a lakosság ezrei üdvözölték a szovjet vendéget, amikor vendéglá­tójával, Machel-lel, a repü­lőtérről nyitott gépkocsin "a város központja felé haladt Podgornij és Machel meg­kezdte tárgyalásait a kétol­dalú kapcsolatokról és nem­zetközi problémákról. méh i imokratikus Népfront Palesz. iá Felszabadításáért elneveusű szövetsége helyez­kedik el. i*ülön alakulat az „Elutasítási Front”, amely elutasítja a palesztin kér­désre vonatkozó ENSZ-hatá­­rozatokat és a tárgyalásos rendezést. Ide tartoznak a dr. Georges Habbas által ve­zetett Palesztinái Népi Fel­szabadítási Front, valamint az iraki és líbiai pártfogást élvező szervezetek, a többi között az Arab Felszabadí­tási Front. Vannak teljesen „arcnélküli” szervezetek, amelyek rendszerint egy-egy terrorcselekménnyel teszik hírhedtté magukat, géprab­lások vagy merényletek után jelentkeznek. (Fekete Szep­tember Ifjú Bosszúállók, Sinai Felszabadítása stb.) Elvben a parlament szerepét betöltő, a Khaled Fahum el­nöklete alatt álló, Palesztinái Nemzeti Tanács fogná össze valamennyi szervezetet, a háromszáz tagú testület évenként ülésezik. A belső ellentétek egyelőre lehetet­lenné tették a hatékony munkát; nem nyílhatott mód például a nemzeti egység­kormány megalakítására, amely joggal várhatna széles körű nemzetközi elismerést. Réti Ervin (Következik: Fekete hónapok és jobb remények) Uj kabinet, régi gondok Lám, alig több, mint egy héttel a közigazgatási válasz­tások után nemcsak jó né­hány francia város polgár­mesteri posztján, hanem a miniszteri bársonyszékben is változás következett be. Gis­­card elnök pedig a kétfordu­lós szavazás után — ami a baloldal impozáns előretöré­sét és a kormánytöbbség ér­zékeny vereségét hozta ma­gával — úgy nyilatkozott, hogy más a helyi, és megint más az országos politika. Ügy tűnik, a vártnál nagyobb arányú visszaesés késztette mégis az elnököt arra, hogy létrehozza az úgynevezett vá­lasztási kabinetet. Meglehet, a meglepetés­szerű bejelentés, Barre le­mondásának, majd újbóli megbízásának híre olaj a tűzre, s az amúgy is elégedet­len francia giscardisták, va­lamint a centristák körében nem talál kellő és kedvező visszhangra a mesterséges kormányválság. Ahhoz pe­dig nem kell közelről ismer­ni a francia politikai menta­litást, hogy előre megjósol­juk: a 37 helyett csupán 15 tagú kabinet — már csak a tárcáját vesztett 22 tekinté­lyes politikus táborának do­­hogása és méltatlankodása miatt is — beláthatatlan kö­vetkezményekkel, nétán he­ves vádaskodásokkal szíthat­ja tovább a feszültségtől te­lített francia belpolitikát. Különben is: az elnök ál­tal hétfőn este bejelentett gazdasági intézkedések szinte egytől-egyig olyanok, ame­lyek Giscard d’ Estaing be­iktatása óta gyakran kerül­tek szóba, még gyakrabban kerültek le a napirendről, mint megvalósíthatatlanok, vagy egyenesen idejét múl­tak. A francia lapok egyike­­másika úgy véli: képtelenség lenne feltételezni, hagy az új Barre-kabinet megbirkózik majd azokkal a gondokkal, amelyekkel elődje nem volt képes. Annál is inkább, mi­után annak az élén is Ray­mond Barre állt. Jó néhány politikus sze­mélye körül is fellángolt a vita. Poniatowski belügymi­nisztert például több oldal­ról is támadják, mégpedig nemcsak tárcájának fogya­tékossága miatt, hanem azért is, mert két és fél év alatt két vesztes választási csata fűződik a nevéhez. Azt is so­kan felróják az elnöknek, hogy hétfőn este adós maradt valamiféle új politikai irány­vonal körvonalazásával. Gis­card d’ Estaing beszédében egyenesen arra buzdított, hogy a régit kell folytatni. Nos, a franciáknak erre vo­natkozóan nincsenek — nem is lehetnek — illúzióik: az infláció rohamos növekedése és a munkanélküliek számá-, nak a gyarapodása sokak szerint éppen ennek a gaz­daságpolitikának a szükség­­szerű következménye. „Vallatják” a fekete dobozokat A legújabb hivatalos je­lentések szerint 575-en vesz­tették életüket a vasárnap este a Tenerife-szigeten be­következett repülőgépsze­rencsétlenség során. A ka­tasztrófát hetvenen élték túl — valamennyien az amerikai Jumbo-gép fedélzetén tartóz­kodtak. A KLM-gépen tartóz­kodott 249 személy közül egyetlenegy sem maradt életben. Az amerikai szakértői bi­zottság egyik tagja sajtóér­tekezletén elmondotta: azt már tudják, hogy mi történt, csak azt nem, hogy miért. Hozzáfűzte, hogy a megta­lált „fekete dobozok” minden bizonnyal fényt derítenek ar­ra, hogy a két repülőgép mi­lyen irányból, milyen sebes­séggel ütközött össze. Közel-keleti vita a Biztonsági Tanácsban Az ENSZ Biztonsági Taná­csa folytatta a vitát a közel­­keleti helyzet rendezéséről és ennek keretein belül a genfi értekezlet munkájának felújításáról. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője felszólalásában ki­fejtette, hogy — tekintettel a Közel-Keleten kialakult rendkívül komoly és veszé­lyes helyzetre — az izraeli agresszió által keletkezett tűzfészek felszámolása az or­szágok előtt álló egyik leg­fontosabb feladat. A szovjet küldöttség veze­tője megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a mostani vitában a Palesztinái Felsza­badítási Szervezet is részt­­vesz, majd nyomatékosan Gandhi önkritikája Indira Gandhi a „Times of India” című, angol nyelven megjelenő indiai lapnak adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy a nemzeti kongresszus választási ku­darca a párt által elkövetett „hibáknak, túlkapásoknak és tévedéseknek” tudható be. Gandhi asszony szerint a sürgette a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekez­let munkájának mielőbbi fel­újítását. Labid Terzi, a PFSZ kép­viselője felszólalásában el­ítélte Izraelt, amiért vona­kodik a PFSZ-t a Palesztinái nép törvényes képviselője­ként elismerni. Emlékeztetett arra, hogy Izrael következe­tesen aláaknázza az ENSZ által a közel-keleti béke megvalósítása érdekében tett lépéseket. Muffak al-Allaf, Szíria ál­landó ENSZ-képviselője rá­mutatott : Izrael időhúzó taktikát folytat. Egyrészt tár­gyalási készségét hangoztat­ja, másrészt viszont az ara­bok szempontjából elfogad­hatatlan feltételeket támaszt. választás időpontjának ked­vezőtlen megválasztása mel­lett további problémákat okozott, hogy pártja nem volt képes „a túlkapások nyomán kialakult helyzet va­lós értékelésére”. A politika^ helyzet téves értékeléséért* Gandhi személy szerint ön­magát is hibáztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom