Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 27, HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev beszédet mondott o szovjet szakszervezetek kongresszusán - A francia baloldal további sikereket ért el a községtanácsi választások második fordulójában KEDD: Kádár János vezetésével magyar párt- és kormány­­küldöttség utazott az NDK-ba - Az indiai parlamenti választások a kongresszus párt és Indira Gandhi vereségét hozták SZERDA: Hollandiában lemondott a kormány CSÜTÖRTÖK: Tanzániában tárgyal Podgornij szovjet ál­lamfő - Delhiben letette az esküt az új indiai mi­niszterelnök, Morardzsi Deszai PÉNTEK: Hazaérkezett Berlinből a magyar párt- és kor­mányküldöttség SZOMBAT: A közös piaci tagországok állam- és kormány­főinek csúcstalálkozója Rómában - Vance amerikai külügyminiszter elindult Moszkvába Az új indiai kormányfő 81 esztendős, személye aligha jelent tehát fiatalodást az óriási (kevés híján 600 mil­liós) délázsiai ország politi­kai vezetésében. Kétszer pró­bálta megszerezni a minisz­terelnöki bársonyszéket: 1964-ben Nehru halála után és 1966-ban Sasztri halálát követően, e két esetben pró­bálkozásai kudarcot vallot­tak. Harmadszorra sikerült... Deszai 1930 óta szerepel az indiai politikai életben, ahol hamar tagja lett Gandhi Kongresszus Pártja Végre­hajtó Bizottságának. Öt évet töltött az angolok börtönében, mert a gyarmatosítók távozá­sát követelte. India függet­lenségének kikiáltása után a szakszervezeti mozgalom egyik vezetője lett, majd Bombay kormányában ka­pott irányító szerepet. A szö­vetségi kormányban a keres­kedelem- és iparügyi minisz­ter, majd 1958 és 1963 között pénzügyminiszter, s innen lé­pett miniszterelnökhelyettes­sé. Ezt a posztját csak akkor adta fel, amikor Indira Gand­hi 1969-ben államosította a bankokat. A kongresszus pár­tot igyekezett ekkor a kor­mányfő és pártvezető ellen fordítani, de a kongresszus párt általa vezetett szárnya kisebbségben maradt. Deszai visszavonult Ahmedabadba, Gudzserat állambeli „felleg­várába” és innen támadta a miniszterelnök-asszony poli­tikáját amikor Indira Gandhi rendkívüli állapotot hirdetett ki, Deszait letartóztatták. 19 hónapot töltött rácsok mö­gött. Az idén januárban szabadult ki, nyomban meg­hirdette az országban fellel­hető ellenzéki erők összefo­gását. Így született meg a Dzsanata... Deszai kijelentette, nem adja fel Indira Gandhi el nem kötelezettségi politiká­ját, a Szovjetunióval kötött barátsági szerződését, de a megfigyelők szerint az új in­diai kormány keresi majd a közeledés útját-módját az Egyesült Államokhoz. A hatalmas ország gazda­sági és társadalmi gondjai óriásiak. A Dzsanata a vá­lasztási kampányban nem tu­dott pozitív válaszokat adni a kérdésekre, programja ed­dig tulajdonképpen csak In­dira Gandhi politikájának tagadása volt. A franciaországi községta­nácsi választásokon a kom­munisták, szocialisták és bal­oldali radikálisok együtt és közösen - fényes eredményt értek el. A siker nem annyi­ra a szavazatok számának és arányának alakulásában mu­tatkozik meg, hanem abban, ahogyan a 30 000 lakosúnál nagyobb városok közül 55 a balodal irányítása alá került, miután 3 híján megőrizték az addig is „vörösnek” számító városokat. ígéretes a tény, hogy újabb és újabb váro­sokban bizonyíthatják a bal­oldali polgármesterek és vá­rosatyák, miként is tervezik­­szervezik építő munkájukat a dolgozók javára. A baloldali politikusokat jobban megis­merik, megtanulhatják tisz­telni a választók s ez is ked­vezőbb kiindulási pont a tör­vényhozási választások előtt. (Tudjuk, a Bourbon-palota üléstermét legkésőbb 1978 ta­vaszán új képviselők tartoz­nak elfogadni. Az is lehet, hogy a kormány vagy a köz­­társasági elnök valamilyen megfontolásból előrehozza a választások időpontját. Pél­dául azért, hogy ne hagyjon időt a baloldali városi veze­tésnek a bemutatkozásra .. .) 1975. március 25-én írták alá a híres római szerződése­ket, amelyek — akkor még amerikai és vatikáni áldással — nyugat-európai gazdasági és politikai integráció kiala­kítását célozták. A Közös Pi­ac neve egyhamar ismertté vált. Azt is megtanulta Eu­rópa, hogy kik is a „hatok”: az NSZK, Franciaország és Olaszország, meg a Benelux államok. A vámunió viszony­lag rövid idő alatt létrejött, a tőkések ugyancsak meg tud­tak egyezni a tőke szabad áramlásának dolgában is. Már gondokat okozott a gyarmatok függetlenné válá­sa után, hogy miként csatol­ják ezeket az országokat a volt gyarmattartó helyett most már közösségi alapon Nyugat-Európához. A legke­vésbé sikerült a politikai egység irányában előrehalad­ni: de Gaulle tábornok, Fran­ciaország elnöke hallani sem akart valamilyen „nemzetek­­fölötti” európai közösségről. A mezőgazdasági termékek közös, egységes árai ma is megosztják a Közös Piac tag­országát. Nincs köztük egy­ség a valuta-politikát illető­en. Jövő tavaszra választá­sokat terveznek — többé-ke­­vésbé egyidejűén — egy eu­rópai parlamentbe, de aho­gyan közeledik a dátum, egy­re kétesebb, hogy sor kerül­het-e rá? Pálfy József Véget ért a közös piaci csúcstalálkozó Tegnap délben véget ért a közös piaci országok kor­mányfőinek római csúcsérte­kezlete. Valéry Giscard d' Estaing francia köztársasági elnök, Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár. Giulio Andreotti olasz, Leo Tinde­­mans belga, Joop Den Uyl holland, Anker Jörgensen dán, Liam Cosgrave ír és Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnök, James Cal­laghan brit kormányfő elnök­letével, a tanácskozás máso­dik napján a közösség gaz­dasági helyzetét vitatta meg. A vita eredményét nyilatko­zatban foglalták össze. Egy másik rövid nyilatko­zat megerősítette az előző éjjel elért kompromisszu­mot, amely szerint London­ban tartandó csúcsértekezle­ten — a tőkés világ vezető országainak részvételével — bizonyos, a közösséget érintő kérdések megtárgyalásakor jelen lesz az EGK nevében Jenkins, a brüsszeli bizott­ság elnöke is. A részvételt a közös piac kisebb országai kérték, és a francia elnök egy ideig ellenezte. NEW YORK New Yorkban pénteken este összeült az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa, hogy Egyip­tom kérésére megvitassa a közel-keleti helyzetet. A vi­tát Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára nyitotta meg. Rö­vid nyilatkozatában hangsú­lyozta, az igazságos és tartós közel-keleti megállapodás érdekében további erőfeszíté­seket kell tenni, fokozni kell a genfi közel-keleti béke­­konferencia mielőbbi össze­hívására alkalmas utak-mó­­dok keresését. LUSAKA Kenneth Kaunda zambiai elnök meghívására tegnap hi­vatalos látogatásra Lusakába érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnö­ke. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság minisztertaná­csa tegnap a berlini StaaT- soperben ünnepi emlékülést rendezett Beethoven halálá­nak 150. évfordulója alkal­mából. Az ünnepségen Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnöke, a Beethoven emlékév bizottságának elnö­ke mondott beszédet. Az emlékülés műsorán a nagy zeneszerző halhatatlan alkotása, a IX. szimfónia sze­repelt. A Beethoven halálá­nak jubileumi alkalmából rendezett berlini nemzetközi fesztivál vasárnap este a Missa Solemnisszal ért végét. BRAZZAVILLE Űjabb hat személyt végez­tek ki tegnap a Kongói Népi Köztársaságban — közölte a brazzavillei rádió. A kivég­zett személyek a meggyilkolt Marien Ngouabi elnök test­őrségének tagjai voltak. A vád szerint közülük négyen támogatták az elnök elleni merényletet és részt vettek Ngouabi meggyilkolásában, ketten pedig Biayenda braz­zavillei érsek gyilkosai közé tartoztak. HELSINKI A baráti látogatáson Finn­országban tartózkodó Alek­­szej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke tegnap Helsinkiben találkozott a Finn Kommunista Párt ve­zetőivel: Aarne Saarinen el­nökkel, Taisto Sinisal alel­­nökkel, Arvo Aalto főtitkár­ral, Vilié Pessi tiszteletbeli elnökkel, Erkki Kivimaki és Urho Jokinen PB tagokkal. n terror újabb bizonyítéka Ü közép-chilei Linares tarto­mány Parral helységének közelében chilei hivatalos közlés szerint „mezőgazdasági és állattenyésztési gazdaság” mű­ködik, amelyet 250 nyugatnémet állampolgár „üzemeltet”. Az Andok hegységben megbúvó „üzem” a valóságban koncentrá­ciós tábor, ahol a fasiszta junta titkosrendőségének tagjai rend­szeresen ütlegelik és kínozzák a politikai foglyokat. A cinikusan „méltóságtelep” névre keresztelt táborban uralkodó állapotokat egy chilei menekült leplezte le. A politikai foglyok jogaiért küzdő nemzetközi jogászszerve­zet Majna-Frankfurtban tartott sajtóértekezletén két chilei me­nekült, a különféle kínzásoknak alávetett Erick Zott (bal oldalt) és Luis Trejeda professzor (jobb olüalt) beszámol a „méltóságte­lepen” uralkodó embertelen kö­rülményekről. (Telefotó — KS) Megalakult az új indiai kormány Az új indiai kormány tag­jainak első, tizennégy fő­nyi csoportja tegnap le­tette a hivatali esküt. Az eskütételre hiába vártak a riporterek a Rastrapati Ba­­van, az elnöki rezidencia előtt a kormány lehetséges kulcsemberét, Dzsagzsivan Ramot, sem ő, sem „Kong­resszus a demokráciáért” pártjának főtitkára, Bahu­­guna, nem jelent meg az eskütételi ünnepségen. Mindez azután történt, hogy Maradzsi Deszai mi­niszterelnök a késő éjszakai órákig tárgyalt Rammal és táborával. Bár Ramék hall­gattak, Deszai egyoldalúan bejelentette kormánylistá­ját, rajta Ram és Bahuguna nevével. Ram pártjának választási manifesztuma balra áll a belpolitika és a külpolitika néhány kérdésében Deszai Dzsanata-blokkjának válasz­tási felhívásától. így a meg1 figyelők szerint Ram befo­lyásolhatná a Dzsanata koa­líció irányvonalát, a kor­mányból való távolmaradá­sa esetén viszont szövetséget köthet bármely egyéb belpo­litikai erővel, akár a válasz­tásokon alulmaradt Kong­resszus Párttal is, amelyből a választások kiírása után kilépett és új zászlót bon­tott. Ram mezőgazdaságügyi miniszter volt, és a nyolc­vanmilliós volt a paria-kaszt politikai vezére. A vetélkedés tárgyai az új indiai kormány legfontosabb tárcái, amelyeket a kor­mánylista első felének köz­zététele idején még nem osz­tottak el. Ram először mi­niszterelnök akart lenni, de tábora ehhez nem bizonyult elég erősnek. Meghiúsult a puccs Thaiföldön Kraivicsien miniszterel­nök kormánya, amelynek megbuktatásáról érkeztek jelentések más jelentések szerint közölte, hogy a hata­lomátvétellel próbálkozó ka­tonatisztek megadták magu­kat. A Reuter szerint a magát „forradalmi tanácsnak” ne­vező tiszti csoport korábban elfoglalta a hivatalos rádió adóját és onnan jelentette be a kormány megbuktatá­sát. A tiszti csoport, a legutób­bi jelentések szerint, meg­adta magát annak a pa­rancsnokságnak az épületé­ben, amelyik „kommunista­ellenes belső biztonsági had­műveleteket” irányítja. Vance Moszkvába érkezeti Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter, úton Moszkvá­ba, tegnap a kora délutáni órákban rövid időre megállt Brüsszelben, hogy találkoz­zék a NATO állandó taná­csának tagjaival. A tanács, a tagállamok állandó képvi­selőinek testületé, mintegy két és fél órás ülést tartott, s az amerikai külügyminisz­ter itt ismertette az Egyesült Államok fontosabb külpoli­tikai elképzeléseit, a moszk­vai tárgyalásokra vonatko­zó irányelveit. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter tegnap Brüsz­­szelből megérkezett Moszk­vába. II párbeszéd folytatódik időszerűséget Különös adott világ­­politikai pillanatban a népi mondás: „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj is­ten ...” Két hónappal wa­shingtoni hivatalbalépése után, Carter elnök a szovjet fővárosba küldi külügymi­niszterét, népes szakértői de­legáció élén. Valójában ez a demokratapárti adminiszt­ráció igazi „belépője” a nemzetközi diplomáciában; nem túlzás azt állítani, hogy az eddigi eszmecserék a szövetséges vezetőkkel, Cy­rus Vance, Young és mások missziói egyúttal előkészí­tették ezt a mostani Moszk­va—Washington párbeszé­det is. S mert a szovjet kor­mány türelemmel várja az elakadt párbeszéd folytató­dását, még inkább a wa­shingtoni küldött „adjonis­­ten”-jére irányul a figye­lem. Egyszóval: mit visz poggyászában az amerikai külügyminiszter ? Brezsnyev osztatlan érdek­lődést keltett március 21-i beszéde újólag jelezte, hogy a lehetőség változatlanul megvan a széleskörű és sok­oldalú szovjet—amerikai együttműködésre. Az SZKP főtitkára mintegy ki is emelte a három fő területet, ami akár a Vance-látogatás politikai napirendje is le­het : a fegyverkorlátozási tárgyalások ügye, a gazda­sági kapcsolatok fejlesztésé­nek témaköre, és a két vi­lághatalom régóta várt, nél­külözhetetlen együttműkö­dése a közel-keleti rendezés­ben. S ami pedig a washing­toni „belépő” általános stí­lusát, tehát ama bizonyos „köszönést” illeti, Brezsnyev világossá tette: magától ér­tetődően károsan hat a tár­gyalásokra mindenféle be­avatkozási kísérlet a szocia­lista országok belügyeibe! A külügyminisztert kísérő szakértők zöme a SALT spe­cialistája. A Boston Globe külpolitikai szemleírója, aki a Pentagon államtitkári posztját cserélte fel a toll­­forgatással, szellőztette, hogy a Carter-kormány a SALT-egyezség változatainak egész sorát vizsgálta át az elmúlt hetekben, tehát Vance cáb­­magjában több idevágó ja­vaslat is lehet. A katonai enyhülés a po­litikainak elválaszthatatlan része, s ha az előbbi ügye elakad, megsínyli azt az utóbbi is. Az enyhülés azon­ban akkor kezdte elveszíte­ni a hetvenes évek első fe­lében megvolt lendületét, amikor — megintcsak be­avatkozási kísérletként — az amerikai kongresszus megakadályozta a gazdasági kapcsolatok korábban terve­zett ütemű fejlesztését, meg­tartván a hidegháborúban emelt kereskedelmi korláto­zásokat. Ma már az ameri­kai „politikacsinálók” is tisz­tán látják, hogy hibát kö­vettek el az ügyben, s az a kampány, amely több szo­cialista ország ellen folyik hónapok óta, az emberi jo­gok „védelmének” ürügyén, a gazdasági korlátok fenn­tartásának híveit s(egíti. Cyrus Vance moszkvai tár­gyalásain napirendre kerül a téma; vajon mikor kerül a washingtoni politikai nap­tárba a hibás döntés módo­sításának megvitatása? ügy alakult, hogy egy hét lefor­gása alatt Brezsnyev is, Carter is vá­zolta a közel-keleti rende­zésről Moszkvában és Wa­shingtonban vallott főbb el­képzeléseket. Itt most az a kérdés: az amerikai diplo­mácia követi-e, amire még ellenzéki pozícióból a de­mokrata szakértők intették KLsingert: bekapcsolni Moszkvát a rendezés ki­munkálásába? Avagy a ha­talom birtokában e szakér­tők is beleesnek az ingadip­lomácia elkápráztató kísér­tésébe, s „megfeledkeznek” 'árról, hogy a közel-keleti béke egyik nélkülözhetetlen garantálóját, a Szovjetuniót aligha lehet mellőzni a tar­tós béke megteremtésének folyamatában. Erre is vá­laszt kapunk majd Vance moszkvai tárgyalásai után. A. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom