Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

1977. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kőfaragó- és ÉpüleRszobrász Ipari Vállalat pilisszentiváni műkő üzemében új csarnokot épí­tettek, ahol kerti padokat, parkvázákat, játszóterek díszítésére alkalmas kőállatokat készítenek. Minőségi leniek kellenek — ön nemrégiben még a megye egyik állami gazdasá­gának igazgatója volt. A je­lenlegi teendőkkel megbir­kózni nem jelent az átlagos­nál nagyobb nehézséget? — A két poszt nem áll annyira távol egymástól, mint ahogyan az az első pil­lanatban látszik. Ugyanis a mezőgazdasági üzem vezető­je soha nem szakadhat el a tervezéstől, a beruházások gondjaitól. Az elképzelések, kívánságok tulajdonképpen mindig a gazdaságokban ala­kulnak ki, és hiába specia­lizálódnak a tevékenységek például magas- és mélyépí­tésre, kultúrtechnikára, gépe­sítésre, mezőgazdasági mér­nök munkájában mindegyik­kel találkozik, következés­képpen egyik sem idegen számára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nekem nem hozott volna újdonságot a mostani feladatom, de az eltelt három hónap után már kezdek tisztán látni. Az az olcsó, ami jó — Tulajdonképpen mivel foglalkozik az AGROBER? — Ha röviden akarok vá­laszolni: tervezéssel és beru­házás-bonyolítással. Az előb­bi tevékenységről elmondha­tom, hogy a szakosztályok segítségével szinte mindent tervezünk, amire a mezőgaz­daságnak szüksége van, le­gyen az akár állattenyésztés­sel, akár növénytermesztés­sel kapcsolatos feladat. Mint az elnevezésből is kitűnik, az utóbbi munkánk a nehe­zebb. Hiszen a beruházás­bonyolítás azt jelenti, hogy például egy kész kiviteli tervvel bíró, pénzügyileg rendben levő sertéstelep épí­tésekor nekünk kell előte­remteni a kivitelezőt, sok­szor az anyagokat, eszközö­ket, a technológiát... szóval az ajtókilincsig, az utolsó szögig mindent — méghozzá időre. — A pontosság, a gyorsa­ság mellet még egy valamit kell egyre inkább számon­­kérni a beruházásokon: a takarékosságot. Ezzel hogyan állnak? — Véleményem szerint a tervek készítésekor az élő­szervezet igényeiből kell ki­indulni. Azaz Aem szabad palotát építeni a 1 birkának,, de a jól tejelő teheneket se zárhatjuk juhhodály szerű istállóba. És az olcsó beru­házásoknak is minőségi terv alapján kell elkészülniük. Magyarán szólva legyen ak­kora a kapu, hogy azon be­férjen a jármű, ha egyszer be kell mennie, oda follyon a víz, ahová kell, és így to­vább. Természetesen a terv végső minősítését az a gon­dozó adja meg, aki az épü­letben dolgozik, hiszen az „ostor nála csattan”. Tehát ha egyszer a tehenészek azt mondták az istállóra, hogy az jó, akkor a tervezője nyu­godtan alhat, az épület való­ban a célnak megfelelő. — Itt megéri egy kis ki­térőt tenni, mert olyan ta­pasztalatot mondhatok el, amire mostani munkaköröm ébresztett rá. A mezőgazda­­sági üzemek előszeretettel hoznak létre saját tervező gárdát, hogy velük dolgoz­tassanak. Ugyanakkor érde­mes lenne elgondolkozniuk, hogy ezeket a csoportokat milyen feladatokkal szabad ellátni? Ugyanis az élet még azoknak is, akik speciális szakterületeiket nagyon jól ismerik, azoknak is gyorsan halad, és ilyenkor joggal fel­vetődhet az a kérdés, hogy nem éri-e meg 5—10 ezer fo­rinttal többet fizetni egy ga­rantáltan korszerűbb, jobb tervért? Ez persze nem je­lenti azt, hogy tőlünk füg­getlenül nem születnek szép tervek, de az is biztos, hogy az AGROBER tervezőinek átfogóbbak az ismereteik, s ezt főképp a nagyobb beru­házásoknál tudják kamatoz­tatni. — Végül is oda lyukadtunk ki, hogy az az olcsó, ami jó! — Igen. Ezért tervezünk például szívesen Mezőpanel­­épületeket. Kevés munkával, gyorsan összerakhatok, tar­tósak, hosszú ideig nem kell hozzájuk nyúlni. (Hasonló okokból figyeljük érdeklődés­sel a Mezőtúri Állami Gaz­daság próbálkozását az új­fajta fa-juhhodállyal.) Való­színű, hogy például a mo­dern sertéstenyésztésben to­vábbra is a Mezopanel-épü­­letek uralkodnak majd. A technológia már nem ennyi­re egyértelmű, hiszen az ISV és az NDK-ból származó El­­fa Impulsa között még nem dőlt el a vita. A szarvas­marha-tenyésztésben a nö­vendék- és húsállatoknak csak szerfás és könnyűszerke­zetes istállókat szabad épí­teni, a tejelő tehenek tartá­sához ismét a Mezőpanelt javaslom. — Az olcsó, ésszerű gaz­dálkodás témaköréhez tarto­zik a halastóépítés is. Kü­lönösen nálunk, Szolnok me­gyében, ahol a termőterület egy részén összehasonlítha­tatlanul nagyobb értékeket lehet előállítani így, mintha növénytermesztéssel kínoz­nánk a földet. A gyorsaság nem mehet a minőség rovására — Az eddigiekből úgy tű­nik, hogy az AGROBER meglehetősen elfoglalt válla­lat. — így igaz. Legtöbben a gyorsaságunkat kritizálják, s jónéhányszor nincs igazuk. Interjú a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat Szolnok megyei kirendeltségének igazgatójával Tudniillik Nyugat-Európá­­ban a beruházás előkészíté­sére az összes idő kétharma­dát, a felépítésre pedig egy­­harmadát szánják. Nálunk ez csaknem fordítva van, ezért további rövidítést csak a minőségi követelmények feladásával lehetne elérni. Valamikor elég volt a ren­delkezésünkre álló erő, de mivel egészen más megter­vezni egy komplett telepet, mint csak egy istállót, így természetes, hogy ma már kevés. Ez abból is látszik, hogy az idei esztendőt már teljesen kitöltöttük, újabb megbízást legfeljebb 1978 el­ső felére vállalhatunk. Összhangban a lehetőségekkel — Mennyire tartós ez az állapot, illetve ezen a téren mikor várható jelentős ja­vulás? — Szűkös helyzetünkön úgy tudunk javítani, ha a körülményekhez képest min­dent a lehető legjobban meg­szervezünk. Az utóbbi idő­ben szorosabb kapcsolatot hoztunk létre a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályával, a TESZÖV-vel, valamint az ál­lami gazdaságok megyei fő­osztályával, s így közösen fel tudunk állítani egy, a népgazdasági igényekből fa­kadó, úgynevezett sürgősségi sorrendet á megvalósuló be­ruházások között. Megkeres­tük a társkirendeltségeket is, és ígéretet kaptunk arra, hogy szabad kapacitásukból nekünk is juttatnak. Nagy segítséget jelent az is, ha a mezőgazdasági üzemek meg­rendelései időben befutnak hozzánk, és jelentős az a tá­mogatás is, amit akkor ka­punk, amikor a külső ter­vező csoportok elvállalják az adaptációkat, áttervezése­ket. Ugyanis nekünk vég­eredményben a nagy beru­házásokra kell koncentrál­nunk. — Az is bebizonyosodott, hogy akkor járunk el leghe­lyesebben, ha a megrendelő véleményét messzemenően fi­gyelembe vesszük, hiszen gyakorlata alapján sokszor olyan tényezőkre hívja fél figyelmünket, amit mi — le­gyünk bármennyire is felké­szültek — az íróasztal mögül nem láthatunk. Braun Ágoston A „fogyasztói társadalom” válsága A „fogyasztói l0“*; sérlete a tőkés rend belső ellentmondásainak csak rész­leges, átmeneti enyhülésével járt, alapvető társadalmi, gazdasági, politikai és kultu­rális korlátáit legfeljebb csak leplezte, meg nem szüntette. A hatvanas évek középé­től újraéleződtek, s egyben megsokasodtak a tőkés tár­sadalmak politikai, civilizá­ciós és kulturális, erkölcsi és életmódbeli válságjelenségei. Egyrészt különös élességgel jelentkeztek a visszásságok az Egyesült Államokban, egyebek között a vietnami háború társadalmi kihatásai­nak kapcsán. Másrészt a fia­talság, a diákság reagált kü­lönös hevességgel a létbi­zonytalanságra és a manipu­lált, elidegenedett, értelmet­lenné váló mindennapi lét elembertelenítő jelenségeire. Fellendülőben volt ismét a munkásmozgalom, főleg Nyu. gat-Európa országaiban. A fogyasztói társadalom életstílust formáló reklám­ideológiája a fiatalokat — hogy mint megbízható fo­gyasztókra, számíthasson rá­juk — impulzív, ösztönös, felelőtlen, individualista ma­gatartásra, egyfajta látszat­szabadságra nevelte. S ami­kor eljött az ideje, hogy ugyanez a társadalom „a számlát benyújtva” munkát és fegyelmet, vagy éppenség­gel vietnami hadbavonulást követelt tőlük, illetve az életpálya bizonytalanságával és értelmetlenségével állítot­ta szembe őket, a manipulál­tak a manipuláció megtaga­dóivá váltak. Azonban „to­tális lázadásuk”, „kontesztá­­ciójuk”, „íegyünk realisták — követeljük a lehetetlent” jelszavuk harcias elkesere­dettsége a munkásosztálytól, a forradalom reális erőitől való elszigeteltségük, elméle­ti és politikai talajtalanságuk miatt kudarcba fúlt. A rendszer — átmenetileg — magát a „Nagy Megtaga­dást” is integrálta, magába olvasztotta. A társadalom­ból „kivonuló” hippik moz­galma az elkeseredés dühét szelídséggé, a felszabadulás társadalmi törekvését egyéni és kollektív extáziskereséssé, a konzumtársadalommal va­ló szembenállást manipulál­ható divattá, a szocializmus­hoz való közeledést vallási reneszánsszá változtatta. Rövid időre úgy tűnt, hogy az 1968-as év viharos diák­­mozgalmai és munkástünteté­sei, amelyek között nem si­került szerves kapcsolatot ki­alakítani, csak átmeneti zök­kenőt jelentenek, s a fo­gyasztói társadalom mecha­nizmusai zavartalanul be­állnak a korábbi pályákra. A Watergate-botrány, a vietnami vereség társadalmi hullámai. azonban az ameri­kai, de szélesebben az egész polgári társadalom politikai konfliktusainak mélyülését jelezték. S a politikai-erköl­csi kríziseket a tőkés rend­szer gazdasági válsága tetőz­te. Bekövetkezett a világpiaci árrobbanás, s a tőkés társa­dalmak jelenleg is keresik a kiutat az ún. „stagflációból”, a vágtató infláció, a gazda­sági stagnálás, illetve vissza­esés és a munkanélküliség együttes, egymást erősítő je­lentkezése által teremtett helyzetből. már u§yanaz°n a-------polgári gondol­kodók, akik elméletileg megalapozták a hitet a fo­gyasztói társadalom konflik­tusokat feloldó képességé­ben, kénytelenek belátni, hogy a béreket, árakat kény­szerpályán emelő, az emberi és természeti erőforrásokat pazarló gazdasági-társadalmi berendezkedés szükségszerű­en vezetett inflációra, a ter­melés zavarainak, a termé­szet és társadalom közötti egyensúly megbomlására, a kulturális értékek válságára. Míg az ötvenes-hatvanas években minden probléma megoldását a gazdasági nö­vekedéstől, a technikai fej­lődéstől remélték, napjaink­ban magát a növekedést, magát az ipari-technikai fej­lődést teszik • felelőssé — úgymond — az egész embe­riség sorsát fenyegető egye­temes katasztrófáért. A meg­oldás — propagálja a Római Klub széles körben terjesz­tett. apokaliptikus víziókat felidéző jelentése — a gaz­dasági, ipari és demográfiai növekedés visszafogása. Pesszimizmus, vagy lega­lábbis perspektívavesztés, egyfajta defenzív elméleti magatartás jelentkezése jel­zi, hogy a tőkés termelési mód és a polgári társadalom ellentmondásai kiéleződtek. Jelzi azt, amit a polgári tu­dósok és ideológusok minden problémaérzékenységük elle­nére is — osztályhelyzetük miatt — egyszerűen képtele­nek látni: azt hogy nem az egyetemes, hanem a tőkés termelésnek, a profitnak alávetett civilizáció van vál­ságban; azt hogy a (tőkés) növekedés korlátja maga* a tőke. A gazdasági konjunktúra, a technikai haladás, a tömeg­­fogyasztás mesterségesen táplált eufóriája elült. A tő­kés társadalomnak nemcsak a tömegei, de vezetői is bi­zonytalanul néznek jövőjük elébe, amit — a belső gaz­dasági és társadalmi ellent­mondások mellett — a kapi­talizmus nemzetközi pozíciói­nak gyengülése is indokol. Sajátos tendenciák jelent­keznek a tőkés társadalmak politikai életében. Míg sok­helyütt ismét erősebben hal­latják szavukat a burzsoázia reakciós, konzervatív, anti­demokratikus körei, addig számos nyugat-európai or­szágban a forradalmi mun­kásmozgalom — a marxista —leninista népfrontpolitika legnemesebb hagyományait folytatva — a monopoltőke uralmával szemben munká­sok, értelmiségiek, a közép­rétegek tömbjét, a dolgozók legszélesebb frontját sora­koztatja fel, erőt gyűjtve a demokratikus és haladó erők áttöréséhez a szocializmus távlatainak realizálása je­gyében. A burzsoázia és sz.‘7et: ========: segesei még megpróbálhatják rendez­ni soraikat, a kapitalizmus még úrrá lehet egyes vál­ságjelenségein, de velük szemben nemcsak a kizsák­­mányoltságuk és alávetettsé­gük tudatára ébredő mun­kások és a néptömegek áll­nak, hanem saját társadal­mi-gazdasági rendjük radi­kális változást követelő el­lentmondásai is. G. Márkus György (Következik: Az „ipari tár­sadalom” illúziója) z' Kenderesen Megkezdődtek a vöröskeresztes vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések Díjazott termelőszövetkezetek Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt tavaly sertéshiz­lalási versenyt hirdetett a szakosított teleppel rendel­kező termelőszövetkezetek­nek és állami gazdaságok­nak. Ezzej párhuzamosan a Szolnok megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat (ne­gyei versenyt írt ki részben a minőség javítására, rész­ben pedig a kistermelőktől átvett sertések „mennyiségé­nek” a növelésére. A ver­senyhez megyénkben húsz termelőszövetkezet csatla­kozott. A versenyt a vállalat és a megyei tsz szövetség vezetői­ből alakult bizottság érté­kelte. Három kategóriát állí­tottak fel. Az elsőben a jász­­jákóhalmi Béke Tsz került az első helyre és 15 ezer fo­rinttal díjazták, míg a má­sodik, a kisújszállási Nagy­kun Tsz 8 ezer forintot ka­pott. A második kategóriában a jászárokszállási Kossuth 18, a jászladányi Egyetértés pedig 10 ezer forintot nyert. A harmadikban a túrkevei Vörös Csillag Tsz-t 20, a kenderesi November 7 Tsz-t pedig 15 ezer forinttal díjaz­ták. A túrkeveiket az országos versenybizottság a kisterme­lőktől átvett és értékesített 11 ezer sertésért külön dísz­oklevéllel jutalmazza. A sza­kosított teleppel rendelkezők országos versenyében az Egyesített Rákóczi Tsz is he­lyezést ért el. Március elsején az egész országban megkezdődtek a Vöröskereszt szervezetek ve­zetőség- és küldöttválasztó taggyűlései. Szolnok megyé­ben a 445 helyi szervezet, mintegy 42 ezer aktíva rész­vételével május közepéig tartja meg küldöttválasztó értekezleteit. A kenderesi November 7. Termelőszövetkezet szerve­zetének hatvantagú közössé­ge — a megyében elsőként — kedden délután gyűlt ösz­­sze a tsz klubtermében. A községi 1. sz. általános isko­la úttörőcsapatának rövid köszöntője után B. Nagy Ist­vánnak, a helyi szervezet el­nökének beszámolója hang­zott el. A vöröskeresztes cso­port tevékenysége — a meg­alakulás óta eltelt egy év alatt — nagyon sokrétű volt: az elsősegélynyújtó, és üzem­egészségügyi tanfolyamok rendezésétől, a tisztasági mozgalom és a véradások szervezésén át a gyermekin­tézmények támogatásáig. A beszámoló második részében a jövő évi tervekről volt szó. Az eddigieknél többet akar­nak tenni környezetük tisz­tántartásáért. Tervezik, hogy parkosítással, virágok ülteté­sével szépítik Kenderest, s ehhez igyekeznek minél több embert megnyerni. Az elmúlt évben végzett mun­ka értékelése és az idei felada­tok felvázolása után felszó­lalások következtek. A sort dr. Gyimesi Mária, a tsz jog­tanácsosa nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy nagyobb propagandát kell kifejteni — éppen a termelőszövetké­­zetben — a környezetszeny­­nyezés és a vegyszerek hely­telen használata ellen, mi­vel az károsítja környezetün­ket. Ezután Gyárfás Kornél gépszerelő arra kérte a vö­röskeresztes aktívákat, hogy brigádjaikban szorgalmazzák a tsz nyugdíjasainak segíté­sét. Kovács Pál tsz-elnök ar­ról beszélt, hogy a társadal­mi szervezet feladatai össze­kapcsolódnak a gazdasági feladatokkal, hiszen a dol­gozók egészségvédelme és a munkavédelem közös ügy. A felszólalások sorát Kiss Zoltán, a Magyar Vöröske­reszt országos központjának osztályvezetője zárta, aki a társadalmi szervezetnek az életet formáló szerepéről be­szélt. Ezekután a taggyűlés a beszámolót és a munkatervet elfogadta, majd megválasz­tották a nyolctagú új vezető­séget és a két küldöttet, akik a májusban tartandó járási­városi küldöttértekezleteken képviselik a kenderesi ter­melőszövetkezet helyi szerve­zetét. — fekete —

Next

/
Oldalképek
Tartalom