Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-24 / 70. szám
1977. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kit hív, ha tűz van ? Bekapcsol! hösugárzó, áram alatt lévő gépek, tájékozatlan portás Biztonsági ellenőrzés a uäl la Iátoknál Célellenőrzés. Szakmai néven így nevezik. — Lényege, hogy hét végén, amikor a dolgozók hazamennek, hogyan hagyják ott munkahelyüket, betartják-e a tűzvédelmi előírásokat — foglalta össze Kerekes Gyula tűzoltó őrnagy, amikor szombat délután a Szolnok megyei Tűzoltóparancsnokság ellenőrző kőrútjára indultak. Első utunk a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 5. sz. főépítésvezetőségére vezetett. A portásfülkében Ecsédi Józsefné pontosan sorolta, mi a tennivaló tűz esetén. Rendben volt a tűzriadóterv, tudta hol vannak a tűzcsapok, ismerte a porral oltó készülék kezelését. Az asztalosműhelyben áramtalanítottak, az előírásoknak megfelelő rend volt mindenütt. A lakatosműhelyben viszont megfeledkeztek az áramtalanításról, a művezető szobájában pedig be volt kapcsolva a villanyradiátor. Súlyos hiba, ebből könnyen tűz lehetett volna. Az ácsoknak sem szabad otthagyni a forgácsot a műhelyben. Mindez belekerült a jegyzőkönyvbe. A Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyárában a portásnő „precízen” ismertette, hogy tűz esetén mit kell tennie, az előírt helyen tartják a tűzriadótervet. Berkes Ferenc rendésszel végigjártuk a műhelyeket, a raktárakat, a különböző üzemrészeket, s mindenütt a legnagyobb rendet találtuk. A gyárban gondosan betartják a tűzbiztonsági előírásokat, az ellenőrzés nem talált semmi kifogásolni valót. A Vas- és Faipari Szövetkezet Landler Jenő úti telepének portásfülkéjében József-napi hangulat fogadta az ellenőrzést. A tűzvédelmi riadóterv sehol. — Kit hív, ha tűz van? — A mentőket. A műhelyek, garázsok ajtaján nincs kiírva, hogy a kulcs a portán. Kerekes őrnagy kéri a targoncagarázs kulcsát. Harmadszorra sem kerül elő. Végül kinyílik az ajtó kulcs nélkül is. Az esztergályosműhelyben olajos rongyok, fémforgácsok szerteszét, a lakatosműhelyben eltorlaszolták a kijelölt közlekedő-utakat. bukdácsoltunk az anyagok között. A nyomunkban loholó három kutya vígan falatozik a szemétkosárban hagyott ételmaradékból. Sehol nem áramtalanítottak, bármelyik gépet bekapcsolják, elindul. A múltkor is én állítottam le a köszörűt, mert itthagyták bekapcsolva — jegyzi meg a portás. A kazánház melletti oltóhelyen hiányoznak a szerszámok, nincs elég homok. — Nem tetszik nekem ez — jegyzi meg a portás. Hát még az ellenőrzésnek?! Az egyik műhely ajtaja -zárva. — Gyuszi rendes gyerek, nem enged be senkit, elviszi a kulcsot — kapjuk a tájékoztatást. Később kiderül, hogy a tmk-műhely vezetőjéről, Rigó Gyuláról van szó. S a kulcsot elvinni szabálytalan. A bejárat mellett az oxigénpalackokat nem rögzítették. Ha eldől, robban. Ezen a telepen vajmi keveset törődnek a nép vagyonával. — Hívja fel a tűzoltókat — kéri Kerekes őrnagy a portást. Vég nélküli tárcsázás — sikertelenül. Az őrnagynak viszont az első tárcsázásra jelentkeznek. Kétoldalas jegyzőkönyv készül a hibákról. — Nincs minden rendben a munkahelyeken. A vezetőknek több gondot kell fordítani az ellenőrzésre, nemcsak ahol voltunk, hanem mindenütt. A Vas- és Faipari Szövetkezetben az elemi hibák sokaságát találtuk — foglalta össze tapasztalatait Kerekes Gyula őrnagy. Az első fokú tűzvédelmi hatóság a mulasztókkal szemben szabálysértési eljárást kezdeményez. (pataki) Mit tehet az útonjáró, ha például Sz. községben vagy Cs. községben autója (motorkerékpárja, biciklije, lába, stb.) felmondja a szolgálatot,- s aznap már nincs mód továbbmenni? Vagy egy-két napig községekben van dolga, s nincs kedve utazgatni éjszakai nyugalomért valamelyik közeli város szállodájába. Az útonjáró ember próbál szállást szerezni a faluban. Mivel nincs szálloda, magánháznál. o Az első útja a kocsmába (presszóba, étterembe) vezet: ott mindent tudnak. Á tanácsnál csak majdnem mindent. Sz. községben is két névvel a tarsolyomban távoztam a sör, pálinka és egyéb italok otthonából. Egy hatalmas és szép ház zárt kapuval várt: D. J. nincs itthon. Beszélgető férfiak mutatták a közeli éttermet, ott megtalálom. Délelőtt, ragyogó tavaszi napsütés. Az étteremben azért elég sokan ülnek, a keresett D. J. is. Mondom neki, mi járatban vagyok: a mondat relénél érti, miről van szó, félrevon, ki az étterem udvarára. — Mennyi időre kellene a szoba? — Egy éjszakára. — Honnan jött? — méreget. — Szolnokról. — Ott van a fiam is! Majd mondja a feleségemnek, hogy maga a fiam haverja és ő küldte! Megyünk, feltárul a hatalmas ház kapuja. Nagy kert, üvegezett veranda, szép, tágas szoba, új bútorok, másik szoba, harmadik szoba. — Na, ez lesz a magáé, csak mondja azt, hogy a fiam küldte! — Rendben van. Mennyit fizetek? D. J. nem tárgyal pénz- • ről, szerinte semmit, arról az időről beszél, amikor ő még mindenfelé dolgozott az országban, s milyen jó volt, hogy itt is, ott is befogadták, sok helyen úgy megszerették, fizetnie sem kellett, máshol meg a házigazdával reggelig ittak ... Ekkor jön az ötlet: talán ital keil fizetségül? Mert régen ilyen IBUSZ-szobák voltak ezek — meséli tovább —, akkor még pénzért adták ki, oly sok volt az adó, hogy abbahagyták. Persze nem emiatt volt sok az adó, hanem a szőlő, a gyümölcsös, a... — De maga csak azt mondja, hogy a fiam küldte! e Ezzel búcsúzunk. Rovom Sz. községnek ugyanazt az utcáját, keresem Cs. J.-t. Az asszony fogad. Eladták a házat, illetve majdnem eladták, hamarosan költöznek, de még lehet szó egy éjszakáról. — Mennyi? — Huszonöt forint. — Szokott lenni vendég? — Előfordulnak néha. Legutóbb régészek vagy mik voltak nálunk. — Ez ilyen IBUSZ-szoba? — Nem, kedves, dehogy! Ha valakinek szállás kell, ideküldik. Nem hivatalos. A lakás tiszta, vonzó, a néni kedves, őszinte, csöppnyi gyanakvás sincs benne, örül, hogy ott van valaki, akinek beszélhet. Most is ezt teszi: az életükről, a sorsukról van szó. Átmegyek a tanácshoz. Ott csak Cs. J. „szállodájáról” tudnak. Tűrik. Mit tehetnének? Annak az egykét idegennek, aki nagynéha elvetődik ide, aludnia kell valahol. Dehát ez ritka dolog. Sz. félreeső helyen van, a kutya sem keresi, ha nem muszáj. o A közelben egy másik község, Cs. Irány a kocsma : amíg a kávét megiszszuk, a kocsmáros mond két címet. Azt is, hogy itt ebédelhetünk (lehet, hogy ez étterem?) csak úgy, bejelentés nélkül is (Sz. községben előre kell szólni, hogy úgy főzzenek). A szomszédhoz képest nagyon szerény kis ház, ahol Sz. I. lakik. Most éppen a tetőt reperálja a mester az alsó épületen, a háziasszony a segédmunkás, az idős férj beteges, nem tud segíteni. — Egy éjszakára? — kérdezi Sz. I.-né. — Igen. — Nem éri meg. Rögtön mosni kell az ágyneműt. — És egy hétre? — Most nem. Látja milyen munkában vagyunk, most nem tudok még egy vendéggel is törődni. Azért megmutatja a kedves, piciny szobát, hogyha máskor, alkalmasabb időben arra járnék, ne kerüljem el. Mert mi tagadás, jói jön az a kis pénz, egy éjszakáért a huszonöt forint. A férjnek most is mennyi gyógyszert kellett venni (mutatja), az orvosnak mindig egy százast adnak, mert igaz, hogy nem kéri, de az emberek így szoktatták. Sz. I.-né másik címet ad, most biztosan szállásra lelek. o A közelben lakik C. M.né. Bizalmatlanul méreget az őszhajú özvegyasszony, s később, kicsit felengedve okát is adja ennek a tekintetnek. A legutóbbi Kék fényben mutattak egy szakállas fiatalembert, akit köröz a rendőrség. Sosem lehet tudni... Különben is félős egy idős asszonynak kiadnia szobát, manapság már a nőktől is tartani kell, magyarázza. Az udvaron beszélgetünk, a házba nem hív be. — Mikor kellene a szoba? — Ügy két hét múlva. — Hát... nézzen majd be, addig meggondolom. De félős dolog az ilyesmi... Azt hiszem, nagy kő esett le szegény szívéről, amikor kulcsra zárta mögöttem a kaput. Egy ismerősömre gondolok, aki sokat próbálgatja ezeket a zugszállodákat. Ö mesélte, hogy egyegy Kék fény adás után szinte lehetetlen a falvakban szállást szerezni. Pedig de jól jön egy ilyen egyszerű kis szobácska is a rászorulóknak ! Körmendi Lajos ígéretek törött pillérei Az Igazságügyminisztérium és a megyei tanács képviselői megállapodást írtak alá. Az egyezség szerint a megye megkapja a megszűnt törökszentmiklósi Járásbíróság épületét s mellé még hatmillió forintot. Ellenértékként a megyei levéltár a majdan felépülő otthonába beköltözve, helyiségeit átadja a szolnoki Járásbíróságnak. A költözködés határidejét 1978. június 30-ban jelölték meg. 1975 Nyilvánvaló volt —------- mindenki tudta — hogy a levéltáriak csakis akkor hurcolkodhatnak, ha az új épület elkészül. De akkoriban még senki sem gondolt rosszra. Három év nagy idő, kisebb lakótelep építésére elegendő. Hát még egy levéltári központra! így aztán 1975 végén a megyei tanács ötödik ötéves tervébe bekerült ötmillió forint, ami a minisztérium hatmilliós támogatásával tizenegy millióra rúgott. Sok-e ez vagy kevés? Bujtás János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának gazdasági csoportvezetője ma így vélekedik: „Senki sem tudja, hogy miért nem tizenöt, vagy mondjuk kilencmillió került a tervbe. Azt válaszolhatom a miértre: csak. írásos anyag egyébként sehol sincs, s talán a beszélgetések során alakult ki a tervezett tizenegymillió”. Később mégis előbukkant a „sehol sincs” írásos anyag. Egy feljegyzés: „Az első ütem csak pótolja a régi levéltárat, később ma jd bővíthető ... megvalósításához mintegy tízmillió forintot lehet maximálisan figyelembe venni”. hogy különösebb nyugtalanságra nem volt ok.) 1976. május Egyeztető------------;—*------ tárgyalás egyeztető tárgyalást követett, ami most már — esetleg könnyelműen ítélkezve — a szószaporítás látszatát keltheti. Áz alábbiakban irattartókból és beszélgetésekből kihámozott megállapodásokat és véleményeket sorakoztatunk. „A programterv szállítási határidejét sürgősen záros határidőre és úgy kérem megállamtani, hogy 1976. június 15-re(!) az ÉPSZER Vállalat kész kiviteli tervet kapjon a munkálatok megkezdéséhez.” Kádár Zoltán, a Szolnok megyei Tervező Vállalat igazgatója: „Idejében szóltunk, hogy vagy több pénz kell, vagy pedig az elképzeléseket faragják le. Arról nem is beszélve: a tárgyalás legelején megmondtuk, hogy a kijelölt Keskeny János utcai telek nem alkalmas a beépítésre. Azt felelték, semmi sem érdekes, végezzük a munkánkat! így aztán a programterv 17.5 rhdllió forintos költségvetést diktált. (Utólag visszapillantva megállapíthatjuk, különösebb nyugtalanságra nem volt, ok.) 1976. január J/fnustcü levéltárat csak nagy*ritkán építenek — tájékozódással kezdődött a munka. Négyzetméterekről, raktárakról folyt a párbeszéd. Elképzelések fogantak és vetéltek el. Végül egy 1100—1200 négyzetméteres, kétemeletes épület mellett tették le a voksukat az érdekeltek. Az építésre és a szerelésre 9 millió forintot szántak. Kétmillió jutott volna a Szolnok megyei Tervező Vállalat és az ugyancsak helyi beruházó vállalat munkájára, no meg a kötelező húszszázalékos tartalékra. Az elgondolásokban ekkor még egy 50 négyzetméteres tanácskozó- és kiállítóterem is szerepelt, mondván: a levéltár a kutatómunka mellett az oktatást és a közművelődést ismeretterjesztő anyagok bemutatásával segíthetné. A terv hajójának későbbi hányattatásai során a vihar letépte a bemutatóterem vitorláját. Építésre a Keskeny János utca páratlan oldalán jelöltek 'ki telkeket. A szolnoki Tervező Vállalat intelmei felett átsiklottak. Pedig a mérnökök még idejekorán, 1975 végén (!) papírra vetették: „a szanálással (bontással) bővített építési terület... beépítésre alkalmatlan — kicsi”. (Utólag megállapítható, A levéltár építését a kazánházügy is megtorpedózta. Az új épületet ugyanis a már meglévő szomszédos épület hőközpontjára akarták rákapcsolni, érvelve: olcsó megoldás. Aztán kiderült, hogy a lakóépület kazánháza nem birkózhat meg a raktárak és irodák fűtésével. Hogy mindez mikor vált nyilvánvalóvá? Több hónapos tervezőmunka után! Hogy miért csak akkor? Kádár Zoltán így érvel: „Egyetlen épületgépész sem vállalja addig a szakvéleményt, amíg az előzetes programterv el nem készül ...” (Utólag megállapítható, hoev különösebb nyugtalanságra még 1976. májusában sem volt ok.) 197S.jfiliUS_AJ^ zott határidő nyilvánvalóan elbukott. Júliusban aztán upvanazok, akik a tervezőt a réei telkekre szorították — hogyhogy nem — újabb telket jelöltek ki a Keskeny János utca páros oldalán. A már elvégzett, de füstbe ment munkáért 50 ezer forintot utaltak át. Az összeg Kádár Zoltán szerint „természetesen” nem fedezte a tényleges költséget. A lényeg: a levéltár építésének ügye 1976. júliusában ugyanott tartott, ahol egy évvel korábban. Sehol! (Utólag megállapítható, hogy különösebb nyugtalanságra okot még ekkor sem talált senki.) 1976. augusztus a - Augusztus 23-án,---25-én és 31-én minden érdekelt ismét asztalhoz ült. Talán le sem kell írni, hogy újabb emlékeztetők készültek. A vágyak — akár hóember a napsütésben — fokozatosan olvadtak. Az egykori 1100—1200 négyzetméteres alapterület 730-ra zsugorodott, mert a jelszó csak ennyi volt: fussa 11 millióból! Aztán az év végére — végre .— elkészültek a kiviteli tervek is. Ekkor a gépesítést tervező alvállalkozó közölte: a rajzokon megadott 360 centiméteres hely kevés a raktár sínen futó emelő masináinak. A magyarázat: az alvállalkozó, az ACSTI szakembere, aki eredetileg a munkát kezdte a pesti intézetben, másik osztályra került. Ezért (!) nem küldték meg a szolnokiaknak időben az észrevételt, hogy mekkora hely kell a berendezéseknek. Szinte hihetetlen, hogy egyetlen emberen áll vagy bukik egy levéltár pontos tervezése. (Utólag visszatekintve megállapítható, hogy különösebb nyugtalanság még ekkor sem borzolta az érdekéitek kedélyét.) 1977. ja»uár * 5S tásokkal együtt elküldte a levéltár építőjének az ÉPSZER- nek a rajzot. Az új év első napjában életbe lépett kisajátítási rendelkezés tovább gvarapította az amúgyis tetemes költségeket. A summa végül is 16 millió forintra rúgott! A megyei tanács illetékesei átcsoportosítottak, tartalékokat mozgósítottak, csakhogy végre indulhasson a munka. A határidőt tartani akarták. Kádár Zoltán szerint azonban nem ilyen egyszerű az ügy. Csak akkor készülhetne el időben a levéltár, ha az ÉPSZER már a közeli napokban hozzákezdene a munkához, s úgymond teljes erőbedobással dolgozna. Néhány nappal ezelőtt az építővállalat főmérnöke így érvelt: — Mi 1976-ra, az eredeti kezdésre ütemeztük a munkát, s a csúszás nem rajtunk múlott. Erre az évre természetes, hogy más építkezéseket vállaltunk, természetesen határidőre, s tőlünk is adott szavunk teljesítését várják ... A terveket egyébként csak most vizsgáljuk felül, mindent felmérve, felelősséggel, hiszen előkészületlenül nincs értelme a kezdésnek. Legkorábban csak augusztusban rajtolhatunk. — És mikor készülnek el? — 1979. elejére ... A megyei tanács csoportvezetője ugyanezen a napon azt mondta: „Semmi baj a tervek csúszása miatt. Az építők félév alatt megeszik ezt a munkát!” Utólag vajon megállapítható-e, hogy semmi ok a nyugtalanságra ?! Mélykúti Attila Új egészségház Tömörkény községben épült fel Csongrád megye egyik legkorszerűbb falusi egészségháza, Falai között körzeti orvosi rendelő, fogászati szakrendelő, gyógyszertár és két orvoslakás kapott helyet.
