Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 22. űz agykutatás professzora Bemutatjuk: Ódám György akadémikust NyirokiÄ itkai Ősz haj, joviális, mosolygós arc — az első benyomás nyomán nem dönthető el: elvont problémákkal foglalkozó kutatóval, a tudomány szervezőjével, vagy éppenséggel gyógyító orvossal „a jó doktor bácsival” ülünk-e szemben? Persze, hogy a „jó doktort” az a diák is jónak tartja-e, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem összehasonlító Élettani Tanszékén esetleg épp általa utasíjtatik utóvizsgára — az már más kérdés. Igaz, legfeljebb fellebbez dékáni, rektori utóvizsgáért. És ha az utóbbit engedélyezik, akkor mégiscsak „jó a doktor” — hiszen Ádám professzor egyszemélyben az ÉLTE rektora is. Csak ezzel az „egyszemélyben”-riel van néha problémája. Mint mondja: életét, hétköznapjait már szigorúan kettéválasztotta. Reggeltől délig ő „csak” egyetemi tanár és pszichofiziológus, aztán megebédel, és ebéd után „csak” adminisztratív ügyekben döntő rektor. Reggel mégiscsak frissebb a tudati kondíció, ami a kutatómunkához inkább szükséges. Egy tréfás kérdés: az agykutató el tud-e képzelni egy olyan „függönyt”, amely például ilyen esetben az agy „rektori” és „kutatói” felét elválasztaná egymástól? Nevetés után komoly a válasz: a szimultán agy tevékenységet vizsgáló kutatók némileg hasonló problémákkal foglalkoznak. Persze, ez Ádám Györgyön „nem segít”, úgy érzi: kevesebb jut a kutatómunkára, mint a megtisztelő egyetemi tisztség előtt. Hosszú volt az út, érdemekkel és eredményekkel telt, a rektori palástig és az akadémiai „szék”-ig: Nagyváradon született, a kolozsvári egyetem orvoskarán kezdte tanulmányait. Az orvosi diplomát 1949-ben, Budapesten kapta. Kórházi gyakorlata után az egyetem élettani intézetében kapott állást. Kandidátusi értekezésére, mint aspiráns, Leningrádban, a Pavlov intézetben készült, Bikov professzor mellett. „A veseműködés magasabb idegi szabá-Életet ment az oxigén öt perc életet vagy halált jelenhet. Ennél rövidebb idő alatt életre lehet kelteni a klinikai halál állapotába került személyt, de ha nem sikerül újra megindítani légzését és vérkeringését, a klinikai halál már biológiai halálba torkollik. A köztudatban úgy él az újraélesztés fogalma, mint az orvostudomány legfrissebb eredményeinek egyike, ami a technika legújabb és legbonyolultabb eszközei nélkül el sem képzelhető. Holott bizonyos esetekben minden eszköz nélkül, szájból szájba vagy orrba való befúvással és puszta kézzel végzett, külső szívmasszázzsal is meg lehet indítani a légzést és a szívműködést. A modern technikai eszközöknek azért persze jó hasznát veszik az elsősegélyt nyújtók. így az oxigénellátó készülékeknek is, amelyeknek néhány hordozható kivitelű, elsősegély nyújtásra különösképpen alkalmas, az NSZK- ban készülő változatát a kép mutatja. A légzőmaszkkal ellátott oxigénpalacknak készenlétlyozásának főbb kérdései” címmel 1955-ben védte meg kandidátusi értekezését. 1955 1966 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem Élettani Tanszékének idegélet^ani laboratóriumát vezette. Közben meghívott kutatóként francia és amerikai intézetekben dolgozott. 1965- ben lett a tudományok doktora, értekezésének címe : „Interocepció és magatartás” (Az interocepció kifejezés a belső szervek: a gyomor, bél, vese, máj érzőrendszereit jelöli). 1967 óta vezeti az általa megszervezett összehasonlító élettani tanszéket az Eötvös Egyetemen. 1970 óta levelező tagja az Akadémiának, 1972 óta az ÉLTÉ rektora. 1975- ben a Leningrádi Egyetem díszdoktorává fogadta. Több tudományos társaság tagja vagy vezetőségi tagja, és jónéhány szakmai folyóirat szerkesztőbizottságában is dolgozik. Ennyi és ilyen sokirányú elfoglaltság mellett is marad azonban energiája értékes és érdekes kutatómunkájára. Az idegélettan terén folyó kísérletei három fő gondolatkörben mozognak. Az első: a belső szervekből és a zsigerekből az agy felé közvetített érzékszervi hatások kutatása, ennek pszichikai oldalról való megközelítése. A második gondolatkör: a tudati határállapotok vizsgálata, mint az alvás és a hipnózis. A harmadik témakörbe pedig a tanulás és emlékezés folyamaben tartása nemcsak mentés esetére indokolt, hanem az oxigényhiány fellépésének megelőzése céljából is. Közismert, hogy a vadászgépek pilótái csak úgy emelkedhetnek néhány ezer méter magasságba, ha palackból pótolják a felsőbb légrétegekben egyre ritkuló levegő oxigénjét (a nagy utasszállító gépek hermetikusan zárt, túlnyomásos kabinjában erre nincs tainak megismerése tartozik. Általában macskákon és patkányokon végzik a kísérleteket. Egy érdekes kísérlet a sok közül: bonyolult műtét során a patkány bélkacsának egy három centiméternyi darabját kiiktatják a bélrendszerből, de úgy, hogy ez a darab idegileg és vérkeringésileg továbbra is úgy kapcsolódjék az agyhoz, mint amikor a tápcsatorna része volt. Ezután ezt a darabot U-alakban két végénél fogva az állat bőrére varrják, és miniatűr műszeredet vezetnek rajta keresztül. Speciális berendezés segítségével vizsgálják az állat viselkedését, éppúgy, mint agyi elektromos hullámait. Így „életben” tanulmányozhatják, hogyan reagál az állat agyveleje a bélből jövő egyes ingerekre, anélkül, hogy az állat működő emésztőrendszerét zavarnák. Végül egy kérdés: az ilyen típusú kutatások nincsenek közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal. Mégis, távlatilag hol használhatók fel a laboratóriumban feltárt eredmények? A professzor arcán a jellegzetes mosoly: — Kapcsolatban vagyunk a gyakorlattal. Egy és gyógyszerek, például altatószerek kipróbálásánál, a hipnózis módszerének gyógyító alkalmazásakor már a gyakorlatba ültethetők át az egyes eredmények. A jövőben ezeknek még inkább jelentősége lesz. A „zsigeri önellenőrzésnek” pedig eredményeink alapján különösen nagy jövője lehet. Mi legalábbis nem tartjuk lehetetlennek belső szerveink tudatos agyi befolyásolásának perspektíváit. Kihívó kérdésemre — nevetve teszi hozzá — igen, tulajdonképpen a jógik is hasonlóval „foglalkoznak”. Csakhogy ez az agykutatók által kidolgozandó „jóga” sokszáz kísérletsorozat után, alapos és többoldalú ellenőrző vizsgálatok nyomán ültethető majd át a gyakorlatba. Szatmári Jenő István szükség). Világszerte egyre terjednek a magánrepülőgépek, amelyeknek ugyancsak kötelező és elengedhetetlen tartozéka az archoz simuló maszkkal ellátott oxigénpalack. Ma már sok olyan munkahely is van (a vegyiparban, bányászatban stb.), ahol állandóan vagy időnként ajánlatos oxigénnel dúsítani a belégzendő levegőt. Ta paszta I atszerzés látás nélkül A modem gyógypedagógia egyre többet igyekszik tenni a vak gyermekek tanítása, nevelése érdekében. A súlyos látáshiányban szenvedők szama nagy. Az Egészségügyi Világszervezet időről időre végzett felmérése szerint Európában és Amerikában az össznépességhez viszonyítva eléri a 0,5—2 ezreléket. Az elmaradottabb országokban ennek az ötszörösére is emelkedhet a vakok száma. Akinél a normális látásnak 10 százaléknál kisebb része van csak m^g, az már nem alkalmas arra, hogy például az írást és az olvasást vizuális úton sajátítsa el. Ilyenkor a tapintó olvasás, illetve a hang útján nyújtott információ kerül előtérbe. A nevelés célja a látási fogyatékos gyermekeknél ugyanaz, mint az ép tanulóknál : legyenek munkaképes ifjak, majd felnőttek. A célt azonban sajátos pedagógiai eszközökkel kell elérni. Tény, hogy a világ a vak, illetve aliglátó gyermekek számára is megismerhető. Az oktatásnak tehát tényközlő és készségfejlesztő feladatokat kell ellátnia. Feltétlen szükséges a gondolkozás kifejlesztése és olyan viszonyulás kialakítása, amely képessé teszi a látási fogyatékos tanulót saját helyzetének reális megítélésére. A nevelésnek természetesen nagyon fontos lépcsőfokait jelenti a család, az óvodai és az iskolai nevelés. Mivel a látási fogyatékos gyermekek legfontosabb információszerzési lehetősége a tapintás, érdekes kísérletbe kezdett egy müncheni vadászati múzeum. A vak gyermekeknek ritkán van lehetőségük arra, hogy megérintsenek olyan állatokat, amelyeket nem tartanak a házaknál. A múzeum speciális osztályán 30 kitömött erdei állatot helyeznek el, amelyeket a vak gyermekek olyan sokáig megérinthetnek, megtapogathatnak, ameddig akarják, így elképzelést nyerhetnek az állatok alakjáról, nagyságáról, jellegzetességeiről. A képen: vak kisfiú ismerkedik egy ragadozómadárral. ÁLLATHANGTÁR Rendkívüli intézményt — a természet hangjainak tárát — nyitották meg Moszkva közelében. Az Akadémia mellett működő hangarchívum alapját a Szovjetunióban élő, több mint 250 madárfaj hanglemezre rögzített „csevegése” adta. A gyűjtemény összeállítója Borisz Voprincev professzor, 15 éven át foglalkozott hangok vadászatával. A biofizikus még ma is hódol rendkívüli kedvtelésének. Ma ő a hangtár vezetője. Madárhangok mellett emlősállatoké is bekerül a gyűjteménybe — az anyagot tudósok és művészek, zenészek és iskolások is igénybe vehetik. FOGKEFE A MIKROSZKÓP ALATT Az Insbrucki Egyetem Fogkllnikáján és Elektronmikroszkópiái Intézetében megvizsgálták, melyik az a fogkefe, amelyik legjobban tisztítja és masszíroz-Szervezetünk ritkán emlegetett szervrendszere a nyirokrendszer, amely csak akkor kerül szóba, ha valami bajt okoz. A nyirokrendszer tulajdonképpen egy keringési rendszert jelent. Amikor azonban keringésről beszélünk, mindig csak a vérkeringésre gondolunk. Pedig a nyirokerek mindenütt, minden szervben ott vannak, éppúgy, mint a vérerek, csak A nyirokérrendszer másik feladata a szövetközi folyadék visszaszállítása a vérkeringésbe. A szövetekben ugyanis a vérhajszálerek egyik szakaszán folyadék szűrődik ki és ez keveredik a szövetnedvvel. A szűrést, filtrációt a vér nyomása tartja fenn. A vérnyomás a hajszálerekben már lényegesen alacsonyabb, mint a verőerekben. Ezzel a nyomással ellentétesen hat a vérplazmában levő fehérjék nyomása. A szűk hajszálerekben a vérnek áramlása közben nagy ellenállást kell leküzdenie, s bizonyos szakaszban a vérnyomás alacsonyabb lesz a fehérjék nyomásánál. A nyomásviszonyok megváltozása következtében a hajszálérszakaszon már nem filtrálódik a folyadék, hanem éppen ellenkezőleg, felszívódik a szövetközökből a hajszálerekbe. Kóros körülmények között azonban igen erősen fokozódhat a folyadékszűrés a hajszálerekben. A hajszálerekből kórosan fokozott folyadékáramlásnak két oka lehet, mégpedig a hajszálerekben uralkodó nyomás kóros fokozódása, vagy a fehérjék nyomásának a csökkenése. Fokozott nyomás észlelhető a szívbetegeknél, csökkent nyomás pedig a vesebetegeknél. Mindkét esetben felborul a folyadékszűrés és viszszaszívás közötti egyensúly. Megnő a szövetközti folyadék mennyisége, ezért • kóros folyadékgyülemek keletkezhetnek. Az ilyenkor fokozott folyadékszűrés igen nagy térhetek ró a nyirokrendszerre. A nyirokerek útját nyirokcsomók szakítják meg. Ezek szűrőként működnek, kiszűrik a szövetekből a nyirokba került baktériumokat. Valójában a nyirokrendszer tisztítja meg a szöveteket a baktériumoktól. A fertőzés elleni védekezésben tehát a nyirokcsomóknak fontos szerepük van. Itt képződnek azok az ellenanyagok, amelyek a fertőzés elleni harc fő eszközei a szervezetben. Ugyancsak a nyirokcsomókban képződik a fehérvérsejtek egyik fajtája is. Tulajdonképpen ma sem teljesen ismert, mi biztosítja a nyirok áramlását a nyirokrendszerben. A vérkeringésben az áramlást külön motor, a szív tartja fenn, ilyen a nyirokrendszerben nincs. A nyirokáramlást valószínűleg a nyirokerekre ható külső nyomás biztosítja. A szinte szitaszerűen átjárható falú Innen-onnan za a fogat, illetve a fogínyt, esetleg melyik sérti azt. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a fogkefe hatása lényegében a szőrök hegyén múlik. Az a jó, fogkefeszőrzet, aminek végét egyenesen vágják le, illetőleg élei lekerekítettek. A ferdén metszett, úgynevezett „V” profilt mutató fogkefeszőr nehezen kopik, lándzsaszerűen sértik a fogínyt és a fogzománcot. A kereskedelmi forgalomban levő fogkeféknek több mint 50 százaléka hegyes végződésű volt. Általános érvényű rendelkezésnek kellene megszabnia a fogkefeszőrök végeinek minőségét — hangoztatják a tudósok. ELŐKERÜLT PERUN „SZENT TÖLGYEINEK” EGYIKE A Gyeszna folyó medrének nem olyan feltűnőek, hiszen bennük nem vér, hanem tejhez hasonló folyadék, a nyirok kering. Ez az oka annak is, hogy csak későn, a XVII. században fedezték fel. A folyadékot szállító nyirokerek egyrészt az emésztőcsatornában felszívódott zsírt szállítják a vérkeringésbe. A finom zsírcseppecskék a nyirkot éppúgy, mint a tejet fehérré színezik. A hajszálerekben lejátszódó folyamat biztosítja a szövetközi folyadék térfogatának és összetételének állandóságát, és ezzel a sejtek anyagcseréjéhez szükséges feltételeket. A hajszálerekből kilépő folyadék ugyanis különböző sók oldata, és tartalmazza egyúttal a sejtek anyagcseréjéhez szükséges anyagokat, pl. szőlőcukrot, aminósavakat, valamint az ezen folyamatokat szabályozó hormonokat. Korlátozott mértékben, de kilépnek a hajszálerek falán a szövetközti folyadékba a vérplazmában levő fehérjék is. A víz és az oldott sók könynyen visszajutnak a hajszálerekbe, más azonban a helyzet a fehérjékkel és egyéb nagy molekulájú anyagokkal. Ezek elszállítását főként a nyirokérrendszer végzi. A nyirokáramlás erősen fokozódik, a mellkasi vezetékből a szervezet fő gyűjtő nyirokeréből szívelégtelenségben szenvedő betegeknél naponként akár 40 liter nyirok is kifolyhat. A kóros folyadékgyülemek akkor keletkeznek, amikor a nyirokérrendszer már nem tudja elszállítani a fokozott mértékben képződött szövetnedvet. Ilyen folyadékgyülemek létrejöhetnek a testüregekben (mell-, hasüreg), vagy a szövetközi résekben. Az utóbbi esetben dagad meg a beteg, általában a lábán, olykor a hasban. A nyirokerek elzáródása önmagában is okozhat duzzanatokat, folyadékgyülemeket. nyirokhajszálerekbe szabadon áramlik be a szöveti folyadék. Ha valamely külső nyomás (izomösszehúzódás, bélmozgás, a rekeszizom mozgása, a légzőmozgás) öszszepréseli a hajszálereket, a folyadékot kinyomja belőlük és az elvezető nyirokerekbe préseli. A nyirokerekben levő • billentyűk pedig megakadályozzák a nyirok visszaáramlását a hajszálerekbe. A „második keringés” jelenléte a szervezetben nem olyan feltűnő, mint a vérkeringésé, mégis nagyon fontos. Az elmúlt évek kutatásai közelebb vittek működésük lényegének a megértéséhez, de bizonyos részletkérdések még ma is ismeretlenek. A nyirokrendszer titkainak megismerésében magyar kutatók is eredményesen tevékenykedtek. M. L. tisztítása közben, nem messze a folyóöböltől, a kotróhajó személyzete egy tíz méter hosszú pácolt tölgyfatörzsre bukkant. Amikor a hatalmas fatestet fölemelték a fedélzetre, kiderült, hogy az közei hat tonnát nyom. A fatörzsbe négyszög alakban kilenc medveállkapocs volt belenyomódva. Ukrán régészek — miután megvizsgálták a leletet, — feltételezik, hogy a Gyeszna fenekéről kiemelt fa egyike Perun szent tölgyeinek. Ezeket a kilencedik században állították Ukrajna mai lakóinak ősei. a városok melletti utak kereszteződésében. Perunnak, az ószlávok fő istenének szent tölgyfáiról gyakran megemlékeznek az évkönyvek. Perun a villámlás és mennydörgés istene, a szláv földművesek és harcosok védelmezője volt. Egy ízben már találtak „szent tölgyet” — 1910-ben Kijevben. Igaz, medveállkapcsok helyett abban a tölgyfában vaddsznó-agyarak Voltak. Szövetnedvben úsznak a sejtek Ha felborul az egyensúly Közbeiktatott szűrők
