Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
1977. március 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ha vége lesz az iskolának Vágyak és valóság A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárában a másodéves tanulók műhelye alig különbözik azokétól, akik tényleg termelnek. Ugyanolyan varrógépeken dolgoznak, mint a munkásnök, a harmadikosokat pedig már „szalagra teszik”. A gyakorlati foglalkozásokon ugyanazt a feladatot kapják, mint ami majd az iskola elvégzése után a munkájuk lesz. fgy ismerik meg szakmájuk fogásait, sajátítják el a munkatempót és a fegyelmet. Csalódás Az általános iskola elvégzése után a lányok legtöbben csak általánosságokat tudtak arról, hogy mit is csinál egy varrónő. Volt, akinek egy kis műhelyben dolgozó, az anyag kiszabásától a ruha elkészítéséig mindent maga végző mester jutott eszébe, amikor a választott szakmára gondolt. Az első iskolai év után derült csak ki: az üzemben nincs szükség arra, hogy a ruhakészítés minden műveletét megtanulják. A harmadéves Abonyi Erzsébet éppen ezért érzi magát csalódottnak: — Azt hittem, női szabók leszünk, de csak varrni tanultunk meg. Egyedül nem is tudnék elkészíteni egy ruhát. Pedig én ezt szerettem volna... Abonyi Erzsébet már elsőben el akart menni a gyárból. Mégis maradt: még megszeretheti a szakmát, gondolta akkor. — Sajnos nem sikerült... — zárja le néhány szóval a múltat. Persze az ilyen csalódások nem gyakoriak. Legtöbben érdekesnek találják munkájukat. A másodéves Kozma Terézia vágya is az volt, hogy egyedül készíti majd a ruhákat. Aztán a varrónőséget is megkedvelte. Hogy miért? Nem olyan igazi — Nem olyan „igazi” ez a munka, mint nyolcadik után gondoltam ... Mégis nagyon sok érdekes dolgot tanulunk s végezhetünk majd, ha dolgozni fogunk. Az előre kiszabott darabokból mi állítjuk össze a ruhát. Varrunk, vasalunk. Szép foglalkozás. Megszerettem... A legtöbben így látják a pályát. Nem választottak tehát rosszul. De az első két évben még könnyű. Ha a barátnő a másik műhelyben dolgozik, egy röpke beszélgetésre átszaladnak hozzá. Több a szabad idő. Csak a fogásokat tanulják. A szakma szép, a feladatok érdekesek, így mondják. A másodikosokat azonban már izgatja valami: mi lesz, ha a szalagra kerülnek? — Tulajdonképpen a tanműhelyben is dolgoztunk — magyarázza Mészáros Julianna —, mégis egészen más volt, mint a szalagon. Megkaptunk egy feladatot: például négy nap alatt készítsünk el egy kosztümöt. Ránk bízták, hogy az időt hogyan osztjuk be. Csak az számított, határidőre elkészüljünk. Biztatás A szalagon nemcsak a munkatempó gyorsabb. A lányok sorolják a további különbségeket:' gyakran napokig csak egyféle műveletet végeznek ... Unalmasan ... Teljesítménybérben... A tanulók mindannyian kíváncsiak arra, hogy milyen lesz a szalagmunka. Most még így vélekednek: „Nagyon rossz nem lehet, hiszen a régebben végzett lányok is megszokták.” Ez valóban igaz lehet. A több éve az üzemben dolgozó asszonyok már mosolyogva beszélnek mindarról, amire a tanulók egy kicsit félve gondolnak: — Belejönnek majd a fiatalok is. A normák általában teljesíthetőek. Keresetünk is tűrhető. A többi pedig csak megszokás kérdése — így szól az idősebbek biztatása. V. Szász József A hétköznapok munkájával... „— Ki ne ismerné Jászapá. tin dr. Székely Jánosnét, a sohasem fáradó, mindig lelkesedő örök vitatkozót. Amikor benyit valamelyik hivatalba, még nem sejtjük, hogy a diákotthon, vagy a Vöröskereszt részére kér-e valamit. Amit viszont előre tudunk: megalapozott kéréssel jön...” így ismerik dr. Székely Jánosnét, az általános iskolai diákotthon vezetőjét, a nagyközségben működő Vöröskereszt alapszervezetek munkáját összefogó vöröskeresztes csúcstitkárt. — Jászapátiban már nincs szükség a sok energiát felemésztő meggyőzésre. A Vöröskereszt céljait mindenki megérti, segítik a munkáját a társadalmi aktívák, az intézmények, a gazdasági egységek, a hivatalos szervek. Tennivaló azért így is akad bőven, hiszen a Vöröskeresztnek egyre nagyobb szerep jut a családvédelmi, az anya. és csecsemővédelmi, az egészségügyi felvilágosító munkában, az idős emberekről való gondoskodásban. — Kik vállalják ezeket a feladatokat? — Nagyon sokan. A nagyközségben tíz alapszervezet működik. 1170 a felnőtt, csaknem 300 az ifjú vöröskeresztes tag. Valamennyien — a 70 esztendős nyugdíjas orvos épúgy, mint a nyolcadik osztályos diák — fáradhatatlanok, örömüket lelik abban amit tesznek... Munkánkkal mi is részesei vagyunk, hogy az üzemekben, szövetkezetekben a véradóakciókat már nem kell „szervezni” csak meghirdetni, hogy az orvosi tanácsadást mind' több cigány kismama igényli, hogy a községben egyre kevesebb a magányos idős ember. — Mennyi feladatot ró a széles körű tevékenység, a mintegy másfél ezer társadalmi aktíva munkáját öszszefogó csúcstitkárra? — Sokat, de nem többet mint másokra. Húsz éve vagyok özvegy, gyerekeimet „szárnyukra bocsátottam”, időm van bőven, tartalmat ad életemnek a közügyek szolgálata. — Hogyan készülnek a Vöröskereszt kongresszusra? — A családvédelmi, az egészségügyi felvilágosító munkát sem a kongresszus előtt sem utána nem lehet befejezettnek tekinteni. A soha nem szűnő nétköznapok munkájával és az ünnepnapnak számító eredményekkel készülünk a kongresszusra. — ia — Hagy sikere van Szófiában a szolnoki Művésztelep kiállításának Hírül adtuk, hogy március 10-én a szófiai Magyar Intézetben megnyitották a szolnoki Művésztelep kiállítását. A tárlat anyaga Fényes Adolftól napjainkig terjedően adja a szolnoki piktúna, szobrászat keresztmetszetét. A kiállításnak már a megnyitáskor igen nagy sikere volt, s ez azóta is növekedett. A bolgár főváros üzemeiben dolgozó szocialista brigádok, munkáskollektívák, tanintézetek hallgatói szervezetten tekintik meg a szolnoki művészek tárlatát. A vendégek között a bolgár politikai, szellemi élet számos kiválóságát láthattuk. Megtekintette a tárlatot Jancso Georgiev, a Kulturális és Művészeti Bizottság alelnöke — a Bolgár Népköztársaság volt budapesti nagykövete — Vaszil Velinov, a Külügyminisztérium magyar osztályának vezetője, Dimiter Valkonov festő, érdemes művész, Mircso Manolov filmrendező, a Szófiában működő kulturális irodák vezetői és még sokan mások. A kiállítást eredetileg március 30-án zárták volna, de a nagy érdeklődésré való tekintettel egy héttel meghoszszabbították a nyitvatartás idejét. Értesülésünk szerint több bolgár város így Kjusztendil is, azzal a kéréssel fordult a magyar rendező szervekhez, hogy a Szófiában kiállított anyagot ők is bemutathassák. — ti — Kiállítás a Kiállítás nyílik holnap a Volán 7. sz. Vállalat Landler Jenő úti központi irodájának földszinti aulájában. A békéscsabai születésű, hat év óta Budapesten élő, több díj-A tábla és a Stettner házat, Kőszeg két híres műemlék épületét felújítják a város több más műemlékével együtt. A XVII. századi barokk táblás ház udvarán állt hajdan a városi börtön, míg a Stettner ház érdekessége, Volánnál jal jutalmazott Ezüst György alkotásait láthatják a vállalat dolgozói. Az érdeklődők április 4-ig naponta 8—16 óra között nézhetik meg a kiállítást. hogy a középkori várfalra épült. A XVIII. századi barokk, s részben gótikus házat a Váti tervei alapján Országos Műemléki Felügyelőség Kivitelezési részlege állítja helyre. Olvasó munkásért Mezőtúron a közelmúltban ért véget az Olvasó Munkásért címmel meghirdetett városi brigádvetélkedő. Az egy évig tartó versengésre 26 szocialista brigádból 478-en neveztek be. A programban mai magyar írók népszerű műveinek olvasása mellett kiállítások látogatása, írókkal és költőkkel való találkozások szerepeltek. Űj kezdeményezésként most a könyvtár a Hazafias Népforont és a városi KISZ szervezet segítségével programfüzetet készíttetett a „Munkások és a könyv” elnevezésű olvasó pályázatához. Felújítják Kőszeg nevezetes épületeit Karoly: Duri ■ r ia rbeleték Az öreg kezében műanyag játékautó: — A gyereknek küldöm. — Hány éves az agyerek, Józsi bácsi? — a karszalagos atyaian nyugtatja kezét az öreg vállán. — Nyolc. — És maga? — Negyvenhat. — Hány gyereke' van? — Négy, meg egy lány. De az már férjnél van. — Érdemes úgy élni. hogy hétszámra nem látja őket? — Érdemes? Nem akarnak azok engem látni, csak amit küldök. — De érdemes? — Ezt szoktam meg. Talán jobb a földet túrni? — Otthon tán többet is keresne. — Aligha. Meg ezt szoktam meg... — Én nem csinálnám ezt a maga helyében, távol a családtól... — Ha a magam helyében lennék, én sem — csippent az öreg és Boxos fölvihog, mellette, mert Boxosnak kitűnő a humorérzéke. A bódé előtt sokan tolonganak. Az állványokon gúlába rakott konzervdobozokat egy rongylabdával kell ledobni. Janigyerek már félmeztelenül dolgozik, egyetlen találat nélkül, de olyan erővel vagdalja a rongylabdákat, hogy a döngetésben majd kiszakad a bódé hátulja. A gnóm a pénzt adagolja a zsebéből, az asszonyság pedig életveszélyben szedegeti össze a labdákat. Mint egy összehangolt automatagépsor, úgy mozognak. Janigyerek megáll, alsó- , karjával megtörli homlokát, megimbolyodik a részegségtől. Másik oldalról a gnóm toporog mellette. Rövid lábain ágaskodik, úgy biztatja: — Már közelített. Nem kellett volna megállni. Már közelített... Ezzel a nézősereg is egyetért: — Janikám, egy korsó sör, ha leütöd. Ne hagyd abba! A pénzadagoló előáll: — Majd én, add ide! — s már nyúl is a rongylabdáért de letorkolják: — Neked nem szabad, neked rossz a hátad. Majd a Jani. Mór nem- kell sok. A Janigyerek közben úgy mered a konzervdobozokra, mintha megbűvölték volna, aztán csak legyint. — Szomjasan nem megy ... — A sok jöttment — és a pénzadogató visszaejti a fejét a söröskorsóra, erősen kapaszkodva a pultba. A többiek is billegetik a fejüket, mint egy komoly bölcsességre. — A tetűházból... — teszi hozzá szünet után a másik, és erre is hallgató beleegyezés. — De azért elsőre letrafálta. — Be. volt már mérve... Jani bemérte neki. — Hogy letrafálta, most azt hiszi, hogy már ő a Janigyerek. Az öreg finoman lehelyezi a játékautót a fűbe, és odalép az igazi Janigyerekhez: — Miért csúfolod? Azért, mert neki sikerült? — Nincs magával dolgom,, de maga is megkaphatja. Az öreg visszakézből akkora pofont ad Janigyereknek. hogy megtántorodik, de az a zsebéhez kap és megvillan kezében a bicska. Boxos odaugrik, elkapja Janigyerek csuklóját és lefeszíti, úgy, hogy a fűbe pottyan a kés. — Velem gyere, ne az öreggel — Boxos elengedi Janigyerek csuklóját és a kést elérugja. Janigyerek fölkapja és úgy állnak egymással szemben, hogy már megvillan a két késpenge. Józsi bácsi fölemeli a játékautót, hóna alá csapja és odamegy Janigyerekhez. — Tudod, mit érdemelsz? — és hátulról fenékbe rúgja, olyan erővel, hogy Janigyerek előreesik a fűben. Feltápászkodik, kezét föltartja. mint bizonyítékot. A kés csak megkarcolhatta a tenyerét, alig látható a vércsík. — Ezt még megkeserüli. Miközben a ruháját igazgatja és lehajol a késért, futólépésben érkezik a karszalagos. Boxos a zsebébe csúsztatja a kést és elpárolog. — Ki volt az? Janigyerek az öregre mutat, aki igazán szerencsétlenül néz ki, hóna alatt a játékautóval. A karszalagos szakértelemmel vizsgálja meg Janigyerek tenyerét, mint az ökölvívó-bíró a ringben. Legyint, aztán az öreghez fordul. — Nem szégyelli magát? Megbicskázni ezt a gyereket? — Nincs nekem kérem bicskám. Tessék kikutatni. Maga vágta el a kezét... — Mert megrúgott... — Kénytelenségből. Mert rám emelte a kést. — Maga is a szállóból jött. Ismerem magukat... Na, menjen szépen, amíg meg nem kérdezem a nevét. Fölül a teherautóra, és addig el nem mozdul onnan, amíg nem jönnek a többiek is. Értette? — Értettem — az öregnek kiesik a hóna alól az autó, gondolkozik, hogy lehajoljon-e érte, de aztán inkább belerúg. A zöld műanyag billenőskocsi messzire buckázik. de az öreg nem néz utána; lassan ballag a teherautó felé. A kiállítás egy részlete: Nagy István és Szabó László szobrai. A háttérben Chiovini Ferenc festményei. Vaszil Velinov: „Gazdag összeállítás, Szolnok büszkesége lehet.”
