Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

1977. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Thália alkalmi hajlékai Mától Szolnokon A Herman Ottó Egy este a tanácstitkárnál Együtt a család Körkép a megye színházi életéről Mit játszanak Szolnok me-v gyében a színházak? Az első pillanatban csak a megye rangos színháza, a Szigligeti jut az ember eszébe, pedig a Tisza-parti együttesnek „se­gítőtársai” vannak... Tegyük inkább úgy fel a kérdést: milyen a megye színházi élete, mit adnak kö­zönségüknek a vendégszín­házak? Déryné földjén A Jászság színházi élete igen ellentmondásos. Jászbe­rénynek nincs megfelelő színházterme, így igényesebb, színpadtechnikát kívánó színházi előadás már évek óta nem volt a városban. Jászberény színházkedvelő közönsége fokozottabban a budapesti színházak vonzás­körébe került: a szervezett színházlátogatások rendsze­resek, főleg a Hűtőgépgyár dolgozói — elősorban a mű­szaki értelmiség — körében. Az utazással járó fáradal­makat azonban — viszonylag — kevesen vállalják. Az is­kolai kirándulásokhoz kap­csolódó színházlátogatások többé-kevésbé állandósultak, örvendetes az is, hogy a jászberényi termelőszövet­kezetek rendszeres bérlői a Szigligeti Színháznak — a „színházi buszok” segítségé­vel viszonylag kényelmesen utazhatnak. A járás — Szolnokon kívül — a megye mennyiségileg legjobban ellátott területe színházi előadások tekinteté­ben. 1976. októberétől napjaink­ig — nem teljes adatok sze­rint! — negyvennégy színhá­zi előadás volt a járásban. A bemutatók tükrében azt állapíthatjuk meg, hogy az Állami Déryné Színház mű­sorpolitikája következetes, kultúrpolitikai célkitűzé­seinknek megfelel. Műsoru­kon szerencsés arányban sze­repelnek klasszikusok (Schil­ler: Stuart Mária, Katona Jó­zsef Bánk bán) mai drámák (D. Dimov: Elkárhozottak, Kertész Ákos: Sziklafal stb.) a zenés színpad rangos alko­tásai. (Rossini: A sevillai borbély, Dunajevszkij-operett stb.) Néhány számunkra isme­retlen szervezésű és színvo­nalú társulat is rendszeresen vendégszerepei a jászsági falvakban (Mosoly Színpad? Humor Színpad? Kamara Színpad? főleg könnyed tar­talmú darabokkal. Számos gyermekelőadás is volt az elmúlt félévben a Jászságban, — a művelődési- ház-igazgatók.megítélése sze­rint ebben a műfajban is a Déryné Színház nyújtotta a legtöbbet és az Állami Báb­színház. Végletek között Egy-másfél évtizeddel eze­lőtt még gyakorlat volt, hogy a megye szinte legkisebb te­lepülésein is rendszeresen tájelőadást tartott a Szigli­geti Színház. Kitűnő művé­szek léptek fel — Mádi Sza­bó Gábor, Mensáros László, Upor Péter, Horváth Sándor, Somogyvári Rudolf, Hegedűs Ágnes, Győri Ilona stb. — s mégis az esetek többségében szegényes, rossz előadásokat láthattunk, a „körülmények hatalma” miatt. A nagy, „kő­színházi” produkciók rendre „meghaltak” a tenyérnyi színpadokon, a semmilyen szcenikai viszonyok között. Kétségtelen, hogy ez akkor misszió volt, de nem igen hisszük, hogy arányban állt a ráfordított áldozattal. A jászságiak viszont — úgy tűnik — ragaszkodnak a (csaknem) minden faluba járjon színház elvhez, s na­gyon hasznos, jó együttmű­ködést alakítottak ki az ele­ve tenyérnyi színpadokban gondolkodó társulatokkal. Nem így a kunszentmárto­ni járásban, ahol a hajdan­volt mozgalmas színházi élet alig látható árnyéka önma­gának. Az igazsághoz tarto­zik viszont az is, hogy Öcsöd­ről és Mesterszállásról szép számú bérlője van a szolno­ki színháznak. A kunsági városok között Mezőtúr színházi élete a leg­kiegyensúlyozottabb, — akár évtizedes távlatokra is vonat­koztathatjuk megállapítá­sunkat. Ä színház igénylésé­nek már hagyományai — le­hetőségei! — vannak ebben a városban. Ez egyértelműen — a kérdés „szakmai” vonat­kozásaira értjük — a szol­noki Szigligeti Színház rend­szeres és általában ma­gas színvonalú vendégjá­tékainak következménye és érdeme. Karcagon már hosszabb ideje nincs színházi előadás a művelődési központ szín­háztermének átalakítása mi­att. A jövő színházi évadban azonban már korszerű adott­ságokkal várja a karcagi színházterem a társulatokat. Túrkeve és Kisújszállás le­hetőségei „kőszínházi” elő­adások tartására a mozihelyi­ségekben — a Szigligeti Szín­ház szakemberei szerint — apróbb átalakításokkal meg­felelőek lennének. A két vá­rosban ebben a színi évad­ban a Déryné Színház „tá­jol”, műsorstruktúrájuk ez­úttal is gondos válogatást bi­zonyít, az előadások színvo­nala azonban igen hullámzó. Sajnálatosan akadozik a színházi szezon a kunhegye- si művelődési házban. Két­százhatvanat] ..vettek bérletet, — ki is fizették — a Szigli­geti Színház hat előadására, de ebben a színi évadban még csak kétszer tapsolhat­tak a társulat művészeinek. Érdemes méltatni a mart­fűi Tisza Cipőgyár színházi életét. A kecskeméti Katona József Színház és a Sziglige­ti Színház rangos előadásait fogadják, bérletrendszerben, — emellett rendszeresek a „színházi buszok” Budapestre — a Nemzeti Színház elő­adásaira — és más vidéki városokba. Újmódi ekliós szekerek A Szigligeti Színház szék­helyi előadásairól cikkünk­ben eddig nem szóltunk, hi­szen a megye különböző, a szolnoki társulat működési területén túl eső kisebb, na­gyobb helységek színházi életének mai helyzetéről kí­vántunk tájékoztatni, de mégsem tudjuk „kikerülni”: a színház csaknem 12 ezer bérlőjének majdhogy fele ugyanis nem szolnoki lakos. Külön értékelést kivánna az a helyes gyakorlat, amely napjainkra folytonossá vált: a különböző színházak loká­lis keretei egyre tágulnak. Szívből örülhetünk, hogy a Szigligeti Színház egyre több meghívást kap Budapestről, s az utóbbi hónapban jó né­hány eddig csak a főváros­ban működött színház ven­dégeskedik Szolnokon. Ha­sonlóan vélekedhetünk a kü­lönböző operatársulatok rendszeres vendégjátékairól is. Amikor a megye színházi életének egészéről szólunk — amelv a statisztika számaival kifejezve igen megnyugtató, műsorpolitikai szempontból sem kifogásolható, de művé­szi megközelítésből nem min­dig mérhető a Szigligeti Színház színvonalával — az „újmódi ekhós szekerekről” sem szabad elfeledkeznünk. Gondolunk a tv színházi köz­vetítéseire. Igaz, nem ad­hatják ezek a közvetítések a színház teljes élményét, de hatásuk, jelentőségük mégis felbecsülhetetlen. Sajnálatos, hogy nincs szű- kebb hazánk színházi életé­nek egészéről tényszámokkal bizonyító felmérésünk, mert ha lenne, úgy gondol­juk, nagyon meglepődnénk: jobban színházba járó me­gye lettünk, mint azt gon­doltuk volna... Tiszai Lajos Múzeum kiállítása Ez év januárjában a Dam­janich ' Múzeum munkatársai a Szertartás és társadalom című kiállításukkal szerepel­tek Miskolc közönsége előtt. A szolnoki anyag viszon­zásaként most a miskolci Herman Ottó Múzeum mun­katársai hozták el Szolnok­ra az elmúlt évi legsikere­sebb kiállításukat, amely a városhoz kötődő görög ke­reskedelem és kultúra, vilá­gi és egyházi vonatkozások közel két és fél évszázadát dolgozza fel pompás kiállí­tás formájában. S itt a pom­pa szószerint értendő: a me­sés gazdagságú kereskedő kompánia ortodox egyházá­nak korabeli liturgikus tár­gyai; textíliái, míves dom­borítású vagy áttört díszű ezüst edényei, könyvborítói, övei, csatjai, nem is beszél­ve a ritkaszép ikon gyűjte­ményről hallatlan vonzóvá teszik a kiállítást. Emellett betekintést nye­rünk a Balkánról, a török fennhatóság alatt álló terü­letekről hazánkba telepedett, gyűjtőnéven „görög kereske­dők” miskolci tevékenységé­ről. Mivel és hogyan keres­kedtek, miképpen kapcso­lódtak bele a város életébe úgy, hogy a 19. századra már Miskolc társadalmi-po­litikai vezető rétegében is helyet kaptak, — gazdasági szerepük mellett, ök alapí­tották az első kórházat a városban, és európai hírű gyakorlati ismeretekkel szol­gáló iskolát tartottak fenn. Jelentősen befolyásolták a környék céhes iparának, sőt viseletének alakulását. De ide sorolhatjuk az étkezésre vonatkozó hatásukat is, amely összefügg a Balkánról rendszeresen szállított kü­lönféle fűszerekkel. ízesítők­kel. A Herman Ottó Múzeum kiállítása a közeljövőben Miskolcon megnyíló Ortodox Múzeum alapja. A múzeum saját anyagából, magángyűj­tőktől és a miskolci Ortodox Gyűjteményből válogatta és rendezte dr. Dobrossy Ist­ván történész muzeológus, aki a tárlat megnyitásán be­mutatja a különleges értékű és ritkaságú anyagot. Ma délelőtt 11 órakor nyitja meg a kiállítást Berecz Jó­zsef, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója, a Szolnoki Galé­ria emeleti részében. — egri — A lakás még hideg, min­den jel szerint éppen az imént érhettek haza a há­ziak, azaz Bordás Imréék. A fiatalasszony bemutatja lá­nyait: „Ez itt a hétesztendős Andrea, ő pedig a két és fél éves Judit, vagyis Ma­zsola* a bölcsőde réme. Az vagy?” „Igen”. A férj viszont nincs itt­hon, Andrea elszalad érte. Ma alaposan elfáradt. A ta­nácstagi beszámolókon 230 probléma merült fel, dél­előtt ezek rázósabbajaira vá­laszolt. Például: hova épül­jön a 75 gyermeknek készü­lő óvoda? Sürgették a lako­sok a termálvizes strandfür­dőt, a majdani üdülőtelep­hez vezető útat. forszírozták az ipartelepítést. Nos, ilyes­mikre válaszolt délelőtt Bor­dás Imre, az abádszalóki községi tanács vb-titkára. Ha lehet, a délutánja még keményebb volt: az idei költségvetési és fejlesztési tervet szövegezte. A feleség (most felvételi­zett a jászberényi tanító­képzőbe) szóval tart. — Elhatároztuk, hogy itt­hon nincs iskola, nincs ta­nács. De amint belép Imre, látom rajta, hogy gondja van. És nekem vigyáznom kell, ne tegyek rá még egy lapáttal. Nehéz ez. Már négyszer jelentkezett jogi egyetemre, s mindig egy ponton múlott a felvétele. Gondolja el: most 30 éves. de már volt táppénzen azért, mert ki volt idegileg. Nyílik az előszoba ajtaja, Julianna, a feleség kiszól: „Gyere, kis papus!” „Jövök mamuskám”. Enyhén hosszú hajú fiatalember lép be, ma­gyaráz, hogy sétált egyet és bekapott egy sört a sport büfében. Nem az új étte­remben, ott sokan vannak, s még azt hinnék némelyek, hogy órák óta ott van a ta­nácstitkár. — Keveset vagyok távol a családtól. A munkaidőt be­csületesen végigdolgozó em­ber vagyok, de nem ügy­buzgó könyökvédős, aki még este nyolckor is íróasz­tala fölött görnyed. Én öt­kor hazamegyek. Nyáron minden este sétálunk a gye­rekekkel, vagy fölkapom a pecabotot és hét óráig hor­gászom, a kicsik pedig han- cúroznak a fűben. Itt a Ti­sza. Hét óra után fürdetés, ezt közösen végezzük. Nyolc­kor a gyerekek ágyba ke­rülnek. Utána főleg a tévé jelent kikapcsolódást, de szívesen fejtek rejt­vényt és közepesen olvasok. Jó kétszáz kötetes a házi­könyvtárunk, most az úti­könyvek vannak soron. Be­adtuk az igényt egy Tra­bantra — persze „szakem­berkeretből” igényeljük. Ha nem kapjuk meg, akkor el­megyünk egy Csehszlovákia —Lengyelország—NDK út­ra az IBUSZ-szal. Eleget ül­tünk itthon. Nem az igény­telenség, hanem a gyerekek miatt nem járunk szórakoz­ni, moziba, sehova. Az autó a hétvégek miatt lenne jó, meglátogatni a szülőket, ro­konokat Tiszaőrsön: Abád- szalókról busszal vagy négy órahossza, kocsival viszont csak negyven perc Tiszaőrs. — Barátok? — A legjobb barátom el­költözött fél éve. — Értelmiségi volt? — Nem. Fenyves György, darus, munkagépkezelő. Csak néhány évvel voltak nálunk idősebbek. Sokat be­szélgettünk, mindig volt kö­zös témánk. Elkerültek Kis­körére, de vettek kocsit és két hetente átruccannak. A jó kapcsolat maradt: kölcsö­nös ajándékozások kará­csonykor, most itt szil­vesztereztek. Rajtuk kí­vül nagyon sok jó is­merősünk van Szalókon, a községben, de itt a házunk­ban is (kétszintes, többla­kásos modern ház). Velük össze-összejövünk úgy ha­vonta egyszer. Sok a mun­ka, a feleségem ma is két műszakban tanított, fárad­tak vagyunk. S itthon ez a sok házimunka. — ön is végzi? — Ajaj! — szól közbe a feleség. — Imre a mosástól a mosogatásig, a bevásárlás­tól a gyerekek ellátásáig mindent elvégez. — És mi az ön igazi pasz- sziója? — A sport. A tévében minden sportműsort megné­zek, az abádszalóki futball­csapat minden itthoni mécs­esére elmegyek, idegenbe azonban nem kísérem őket. inkább a családommal töl­töm azt az időt. Ezen kívül egy serdülőcsapatot is ed- zek. Van vagy 26 tíz-tizenöt éves gyerek, két éve a Paj­tás Kupa országos döntőjén hatodikok lettünk, most pe­dig a területi labdarúgó­bajnokságban az első helyen állunk. Hetente egy edzé­sünk van, koraeste, most tornateremben alapozunk. — Szintén rúgja a bőrt? — Már nem, de régebben fociztam. — Pedig a kora még en­gedné. — Az igen, de a lábam nem: egy éve visszérrel mű­tötték. A korom? ... Hm. Valamikor én voltam a leg­fiatalabb vébétitkár a járás­ban (1968-ban!), de most már lassan az idősebbek kö­zé számítok. — Tiszaőrsről kerültek Abádszalókra. — Igen. Minket nagyon megbecsültek, sőt szerettek Őrsön. De itt jobb. Tiszaőrs a kisujjamban volt, itt sok­kal nehezebb, és nagy fel­adatok előtt állunk, gondol­jon csak a Tisza Il-re! Azt hiszem, megállapodtunk. — Mit illesztene még szí­vesen az estéibe? — A tanulást. Tanácsaka­démiát végeztem. Még két dolog jöhet szóba: a jogi egyetem és — mivel elvé­geztem a marxista—leninis­ta esti egyetemet is — a szakosító. Vége egy napnak, késő es­te van. Belvíz alatt alszik a táj. Belvíz alatt, amitől Bor­dás Imre annyira fél, mint semmi mástól. Körmendi Lajos Amatőr csillagászok Kutatják az égbolt titkait Működésének tizenhar­madik esztendejét kezdte meg 1977-ben a szolnoki Ti- szamenti Vegyiművek csilla­gászati szakköre, a megye el­ső természettudományos is­mereteket nyújtó üzemi bá­zisa. A szakkör, amelynek tagjai között több fizikai munkás, műszerész, vízveze­tékszerelő stb. található, a megye legértékesebb szem­léltető eszköztárával rendel­kezik. A világmindenséget, az égbolt titkait az üzemi csillagdából négy nagytelje­sítményű lencsés távcsövei kutatják, amelyekhez ezred- másodperc pontossággal mé­rő digitális óra is tartozik. A vállalat szocialista bri­gádjai által sokoldalúan pat­ronált szakkör az üzem szakkörén kívüli munkásai részére is rendszeresen tart távcsöves bemutatókat, is­meretterjesztő előadásokat. A szakkör példáját követve ma már a megyében tucat­nál több csillagászati szak­kört hívtak életre. Jólesik a dalolas. Partos Dezső körvezető irányításával esténként a kunhegyesi művelődési házban tarja próbáit a községi népdalkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom