Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-10 / 34. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977.' február 10. Építés és újjáépítés Vietnamban A véletlen a legjobb rendező. Vietnam tájain utazva egyre kerestem azt a jelképet, amely valamennyire is ki tudja fejezni a mai valóságot. Sok olyan helyen jártam, amely egy-egy részletet hűen tükröz — vagy a háború, vagy a béke időszakából. Csakhogy a háború Vietnamban úgy múlt el, hogy hatása, nyoma mindmáig él. Egyik helyszínt sem találtam igazinak, egészen addig, amíg a nagy kikötővárosban, Haiphongban el nem vittek megmutatni a lebombázott városrészt. A mai jelkép — Valaha két-három emeletes házak álltak itt — mondta kísérőnk, amikor megálltunk a várost átszelő folyó hídján. — Az pedig — mutatott a háta mögé — a cementgyár volt. Pontosabban, most is az — tette hozzá. Hogy miért volt szükség erre a kiigazításra? Nos, a gyár fele láthatóan kiégett, bomba találta, mint az út másik oldalán álló lakóházat is. De a másik fele, amely épen maradt, úgy dolgozik, mintha nem ütött volna sebet az épületen, s a berendezéseken az amerikai pusztító szándék. És ez a mai Vietnam jelképe! ... A háború-tépte sebeket sok helyen eltüntették, ahol kisebb volt a kár, vagy volt már idő és energia hozzá. De ott sem állt meg az élet, ahol hiányoznak az anyagi eszközök, vagy még nem került sor az újjáépítésre. A vietnami újjáépítés természetesen nem egyszerű, nem könnyű probléma. Nemcsak az anyagiak miatt, bár ez is számottevő. De a gondokat gyarapítja, hogy egy időben kell átállni a hadigazdálkodásról a békés építőmunkára, s egyidőben kell megoldani nemcsak az ipar, s a mezőgazdaság, hanem a társadalmi és gazdasági szerkezetét, fejlettségét, tekintve egymástól lényegesen eltérő Észak és Dél talpraállását is. Reális tervek A feladatok óriásiak. De ha a vietnami népnek aztra küzdelmet, amely most azért folyik — mint ők maguk mondják —, hogy megnyerjék a békét is; szóval ezt a küzdelmet az ország ugyancsak óriási adottságai egyáltalán lehetővé teszik. Ezzel kapcsolatban hadd említsek meg néhány adatot. Igaz, hogy alacsony a vas, a szén, az olaj és az energiatermelés, de a vietnami hegyek, a partvidékek és a Mekongdelta gazdag ásványi kincseket rejt az antracittól a kőolajig. Ha vannak is ma még gondok az 50 milliós ország élelmezésének kérdésében, vegyük figyelembe: megkétszerezhető, azaz 10 millió hektárral növelhető a termőföld. Mindehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy délen csak most kezdik bevezetni az évenkénti kétszeri rizsaratást, északon pedig már harmadszor is vetnek; igaz, a „téli” időszakban nem rizst, hanem különböző ipari növényeket. A lehetőségek számbavételekor nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a 3200 kilométer hosszú tengerpart egyaránt alkalmas a halászatra és a tengeri szállításra, az ország hatalmas kiterjedésű erdői pedig szinte még kihasználatlanok. S mindehhez 22 millió dolgozó áll rendelkezésre. De, bár sokféle lehetőség adott, az ország a 30 esztendős háború után nem képes minden területen előrelépni, ehhez túlságosan sok anyagi eszköz kellene, s ezt világosan látják is. Mint a párt- kongresszus előtti összejöveteleken az embereknek is elmagyarázták, nem akarnak túlzott reményeket kelteni, megmaradnak a realitások mellett. S hogy mit foglalnak magukban az ilyen körülmények között született tervek? A fő célkitűzés, hogy megoldják a gyorsan növekvő lakosság élelmezését, másrészt munkalehetőséget teremtsenek az ország mai lakosságának, s azoknak a millióknak is, akik az elkövetkezendő években hagyják el is iskolát. Ezért a mezőgazdaságra koncentrálnak és erőfeszítéseiket összekapcsolják azzal a törekvésekkel, hogy egyre inkább a gépi munka váltsa fel falun a kézi munkát. Egy lépcsőt kihagyva Ezzel egyidejűleg fontos feladatuknak telkin/tik a nehézipar alapjainak lerakását, hogy — mint Hanoiban ezt megfogalmazták — Vietnam elmaradott mezőgazdasági országból a kapitalizmus kihagyásával szocialista országgá fejlődjön. Vagyis a megfelelő adottságok mellett az elkövetkező rövidebb időszakban csak a jövő gyors fejlesztéséhez szükséges lépéseket kívánják megtenni... Önody György Egymillió szakember Berlin fejlesztése A Német Szocialista Egységpárt politikai irodájának határozata alapján kidolgozták Berlin távlati fejlesztésének tervét, melynek címe: Feladatok az NDK fővárosának, Berlinnek a továbbfejlesztéséről 1990-ig. A város képét oly módon kell alakítani, hogy kifejezze a szocialista társadalom jellegét, növekvő politikai és gazdasági erejét. A városfejlesztés természetesen nem csak a berliniek feladata, hanem az egész ország ügye. A berliniek és a Berlinbe látogatók már hosszabb ideje az Alters Museum kiállításán ismer - kedhétnek meg a főváros jövőjét ábrázoló modellekkel. Arra is kérik őket, hogy kívánságaikat, javaslataikat, ötleteiket írásban közöljék, hogy Berlin jövendő arculatát segítsék formálni. A lakásépítés az NDK fővárosában is igen fontos feladat. A berliniek lakás- problémáját 1990-ig végérvényesen meg kell oldani, vagyis addig legalább 300— 330 ezer lakást kell felépíteni. Figyelembe veszik azt is, hogy a főváros lakossága — mely jelenleg egymillió felett van — 1990-ig még erősen megnövekszik. Az újonnan épített lakások minősége is javul; átlagos alapterületük 61 négyzetméter lesz. De a város észak-keleti oldalán is kialakítanak egy új városrészt, ahol százezer ember jut majd új otthonhoz. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a népi hatalom idején körülbelül egymillió mérnököt, technikust és más szakembert képeztek ki. Amikor a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő phenjani egyetem múzeumának termeit jártam, az egyik állványon feltüntetett dokumentumokról ragadtam ki a fenti mondatot. Nehéz időkben alapították az egyetemet: — az ország alig szabadult meg a japán gyarmatosítóktól. Csi Cshan In, az egyetem protektora felhívta figyelmünket egy fényképre: szalmafedeles házikók lapulnak egymáshoz egy mély hegyszakadékban. Itt húzódott meg az 1950— 1953-as háború éveiben az egyetem diákszállása, étkezdéje, ezekben a házikókban tartották a foglalkozásokat. A mai egyetemi városka modern épületekből álló negyed a tengerparton, az egyetemi városrész egyre jobban terjeszkedik! A távlati terv szerint a közeljövőben már 150 hektárra terjed ki. — Három évtizeddel ezelőtt kezdtünk hozzá egyetemünk építéséhez az úgynevezett „hazafias rizs” eladásából szerzett pénzen: a földhöz jutott parasztok önként felajánlották erre a célra termésük egy részét — meséli Csi Cshan In. Tizenkétezer diák tanul most az egyetem nappali tagozatán, ötezer diák a levelezői és esti tagozaton. fi felsőoktatási intézmény tizenhárom karán képeznek fizikusokat, geofizikusokat, vegyészeket, matematikusokat, földrajztanárokat, közgazdászokat, történészeket, jogászokat, biológusokat, bölcsészeket. Megtekintettük a tudományos-műszaki könyvtárat, amelynek kétmillió kötete van. Nem kevés szovjet kiadványt is találtunk a tudomány legkülönbözőbb ágaiban. Az egyetemi könyvtár tágas termeiben egyidejűleg kétezer hallgató, tanár foglalkozhat; a világ hatvan országának több mint 100 könyvtárával tartanak fenn kapcsolatot. A Kim ír Szén nevét viselő phenjani egyetem három évtized alatt 40 ezer szakembert képezett ki. Ez az egyetem nyitotta meg a népi Korea sok más főiskolai intézményének sorát. Csak elismeréssel szólhatunk a phenjani műegyetemről, az orvosi főiskoláról, a vonsza- ni mezőgazdasági főiskoláról stb. Az iparvállalatok mellett működő főiskolák és technikumok szintén számottevő szerepet játszanak a szakemberképzésben. összesen 150 felső és több mint 500 középfokú szakintézmény működik jelenleg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A. Gyenyiszovics (APN) Erdei mese Alekszin város lakóinak kedvenc pihenőhelye az üzemi kultúrpark. Árnyas sétányai, zöld tisztásai sok természetkedvelőnek szereznek örömet. A fákra azonban, mint minden élőlényre, érvényesek az elmúlás kegyetlen törvényei: az idős fák elhalnak, átadva helyüket az új, fiatal nemzedéknek. Nem lehetne-e mégis életre kelteni őket más formában, művészi alkotásként? Az ügyeskezű népi faragómesterek szobraikhoz az elhalt fák törzseit használják fel. így alakult ki a parkban a fából készült szobrokból egy egész képzőművészeti galéria. A különböző figurák között megtaláljuk az orosz népmesék és legendák kedvenc hőseit. Itt láthatók a híres orosz hősök, az aranyhallal beszélgető öregember, Puskin több meséjének hőse, Ilja Muromec a népi mondavilág egyik kedvenc alakja. Örményország egyik legnagyobb vállalata a Kadzsarani réz- és molíbdén kombinát. A tenger szintje felett csaknem kétezer méter magasban, az érclelőhely közvetlen közelében épült fel az üzem. A Gandzar-hegyről, amelynek jelentése „Kincsek hegyeP, drótkötélpályán szállítják a kitermelt ércet az ércdúsítóba, ahol koncentrátumot készítenek belőle. Az örmény rezet, hengerelt aluminiumárut és dúsított ércet számos szövetséges köztársaságba szállítják. Képünkön drótkötélpályán szállítják a kitermelt ércet a Kadzsarani réz- és mo- íibdén kombinátba. Jugoszlávia traktorokat importál A jugoszláv ipar az idén 39 700 darab traktort szállít a hazai piacra, vagyis 6400 darabbal többet, mint az előző évben. Ezek többségükben középnagyságú vontatók, s főleg a magánszektor számára valók. Tekintettel arra, hogy a jugoszláv ipar nem képes kielégíteni a mezőgazdaság összes szükségleteit, a Jugoszláv. Szövetségi Gazdasági Kamarával megkötött szerződés értelmében az idén körülbelül 16 000 traktort külföldről kell importálni. Az első mennyiség — amely Lengyelországból érkezett — már az idei tavaszi földmunkák gyors elvégzésében részt vett. Rövidesen több mint 100 lóerős, nehéz traktorokat is vásárolnak külföldön. Ezeket kizárólag a társadalmi szektor számára importálják. Ilymódon tehát, ha a tervet sikerül megvalósítani (a hazai gyártás és a behozatal tervét), akkor Jugoszlávia az év végén már 300 000 traktorral rendelkezik. A traktorok számát egybevetve az ország megművelhető területének nagyságával, elmondható, hogy a jugoszláv mezőgazdaság gépesítési foka kielégítő. A mezőgazdák számára nagy segítséget nyújt az is, hogy javul a különböző mezőgazdasági munkagépek — vetőgépek, kultivátorok, kombájnok stb. — ellátása is. Mongol bányaipari kivitel Mongólia a közeljövőben nagy mennyiségű bányaipari terméket, elsősorban a színesfémek dúsítását szolgáló koncentrátu- mokat, valamint kálciumfluori- dot exportál. A kitermelés 1980-ra több mint hatszorosára emelkedik 1975- höz képest. A fejlődés a szocialista gazdasági integráció keretében megvalósítandó nagyberuházásoknak és együttműködésnek köszönhető. A mongol—szovjet vegyes gazdasági csoport új vállalatok létesítése és a meglevők bővítése érdekében tevékenykedik. A berki (Kelet-Mongólia) bánya felújítási munkálata befejezéséhez közeledik, a termelés ennek nyomán megkétszereződött. A következő években a kál- ciumfluorid kibányászása eléri majd az évi 300 000 tonnát. A mongol bányaipar termékeit elsősorban a szocialista országokba szállítják. Az erdeni bányászati kombinát építésének befejezésével a mongol export megkétszereződik. Ariguanabo, a szolidaritás jelképe Ariguanabo Kuba legfiatalabb települése. Építése most érte el a tetőfokát. Az építők nagyobb része fiatal. Fehér trikót viselnek, amelyen Nyu- gat-Európa térképe és egy szám: „1976” látható. A Jose Marti Nemzetközi Építőbrigád tagjai. A brigád vezetőjével Ricardo Rodriguezszel beszélgetünk az egyik ház előtt. — Avanti! Avanti! — hallatszik a vidám biztatás a daru alól. — Olaszok? — kérdezem. — Nem, ezek a mieink — válaszolja Ricardo. — A helyzet az — folytatja — hogy a brigád csaknem minden külföldi tagja beszél spanyolul, a kubaiak pedig a vendégek nyelvén., így a munkával párhuzamosan nyelvtudásukat is fejlesztik. A Jose Marti brigádban ösz- szesen 185 különböző, nyugateurópai országokból érkezett fiú és iány dolgozik. Tolmácsokra nincs szükség, mindegyikük — hazájuk és Kuba barátságát ápoló társaság ak- tyvistája. Belevaló rverekek, nagy lelkesedéssel dolgoznak. Ricardo bemutat egy napsütötte arcú, alacsony termetű fiatalembert, a termelési briigádvezetőhelyettest, Alfredo Borgest — Nem akarom számokkal untatni — kezdte Alfredo —, csak azt írja meg, hogy minden csoport túlteljesíti á tervét. Egyébként háromemeletes lakóházakat építünk. Ari- guanabóban textilgyári munkások fognak lakni. Év végéig 56 lakóházat és az iskola épületét kell átadnunk ... Azon a napon sok fiatallal beszélgettem. Mesélték Oriente és Caimegüey tartományba tett látogatásukról, beszéltek találkozóikról a kubai fiatalokkal, komolyan és felelősséggel elemezték a nemzetközi kérdéseket. — Boldog vagyok — mondta a portugál Eduardo Matos —, hogy eljöhettem Kubába. Már régen szerettem volna saját szememmel látni a kubai forradalom eredményeit. Most tapasztalataim meggyőztek róla, hogy ebben az országban minden a nép érdekében történik, és hatalmas erőfeszítéseket tesznek az életszínvonal emelésére. Örülök, hogy én is segíthettem ebben. Ki tudja, talán még eljövök Kubába, és büszkén mondhatom: „Ezt a házat én építettem!” A portugál reakciós sajtó azt állítja, hogy Kuba olyan ország, ahol „a szegénységet egyenlően elosztották a nép között”. Én azonban láttam a munkások lakótelepeit, ahol van villany, gáz, tévé, légkondicionálás, és kitűnő az orvosi ellátás. — Mi, olaszok csak néhány napja érkeztünk — kezdi Stefanis Pieracci tanítónő —, de máris lenyűgözött bennünket a kubai nép alkotó lelkesedése. Ebben az országban a „szocializmus” szó megszűnt számunkra elméleti fogalom lenni. Szinte érezzük, hogy mit jelent az új társadalom, minden lépésnél látjuk a szocialista építés eredményeit, és nagyon boldogok vagyunk, hogy a hős kubai néppel való szolidaritásunk most konkrét formában, textilmunkások számára épülő házakban testesül meg. A nemzetközi brigádok a világ ifjúságának barátságát erősítik ... Amikor ezek a fiatalok hazatérnek, mindegyikük magával viszi majd a Szabadság szigetén szerzett szép emlékeket, s még jobban megszereti Kubát, s nemcsak azért, mert jobban megismerték a szocialista szigetországot, hanem azért is, ment annak földjén ott maradt e fiatalok munkájának gyümölcse. Sz. Csurkin az APN külön tudósító ja
