Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

1977. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem irigyeltem vasárnap este Egri Jánost. Valószínű­leg a technika „jóvoltából” többször került átmeneti za­varba az általa dirigált já­ték. Egyszerűbben fogalmaz­va: játékos és játékvezető hiába várták a feladvány­képet, valahol elkallódott a „mechanizmusban”. Kérdés lehetett-e hát eggyel több, de a kép? ... A technika ördöge — le- gyinthetnénk az egészre. ■ Kis dolgot jelentőségénél nagyobbra felfújni kár, s a bolhát a képernyőn sem il­lik elefántnak nézni. Mégis szót érdemel az eset, mert benne olyasvalami „ütötte fel a fejét”, ami veszélyes is lehet: a műsorra való alapos felkészülés hiánya. A képek váratlan elkeveredésének tényében a minden eshető­ségre számító, átgondolt ter­vezés hiánya bosszulta meg magát. Bizony mondom, ahol ma még csak egy-egy kép kallódik el, holnap ki tudja nem tűnhet-e el ma­ga az operatőr is? Ugyancsak bizonyos ked­vezőtlen jelenségre utal a belgrádi színházi fesztiválról adott péntek esti beszámoló, a BITEF ’76 tanulságainak elemzése. Négy hónappal- az esemény után, ugyanis a belgrádi találkozóra még az elmúlt év szeptemberében került sor. És egy egyszerű kerekasztal-beszélgetés— formáját tekintve — hozzá semmi filmbejátszás, néhány fotócska csupán, amiből az avatatlan néző aligha jutott közelebb a témához. Vajon mi volt az akadálya, hogy erre a „steril” beszélgetésre nem a maga idejében kerí­tett sort a televízió? Vagy ha talán elkészült is a mű­sor, dobozban miért kellett ennyit várnia a sorsára? (Csak megjegyzem, meny­nyivel eredményesebb lehe­tett volna, ha a Televízió kamerákkal is képviselteti magát ezen a világszínházi eseményen, nemcsak képvi­selőit küldi el szemlélődni.) A dolog lényege azonban mégsem ez, hanem ami egyetlen kérdésben így fo­galmazható meg: miért kul­log esetenként — elég gya­korta — jóval az események után a Televízió? Hisz, egy esemény és a róla készí­tett felvétel sugárzása közöt­ti időtávolsággal szinte négy­zetes arányban válik érdek­telenné maga az esemény. Ez a jelenség állóvíz-szem­léletre utal. A cárné összeesküvése „mágus” alattomos és aljas természetéről. Raszputyin, a „fekete cár” alighanem úgy marad meg emlékezetünk­ben, ahogyan Tomanek Nán­dor formálta meg rendkívül nagy erővel. Igazi színészi remeklés az övé — egyéb­ként is a tévéjáték erőssége a színészi játék paraboliku­sán felnagyított Raszputyin- ja egyszerre vonzó és taszító és egyben jelképe is a letű­nőben lévő, hatalmát a nép félrevezetésével és leigázá­sával fenntartó cári rend­szernek. Benne sűrűsödnek azok a „delejes erők”, ame­lyek oly sokáig megbabo­názták a nép tudatlan mil­lióit. Málnay Leventét, a rendezőt a megjelenített fi­gurák jelleme érdekelte, s a kamerát is mint röntgenké­szüléket használta, a dráma figuráit igyekezett átvilágí­tani. Alkotása így vált figye­lemre méltóvá. Tények, viták, tanulságok Tartalmas beszélgetést hallhattunk vasárnap este (kezdete 21 óra 50 perc­kor!?), Karácsondi Miklós a kárpitosinasból lett forradal­márral és történésszel, Ne­mes Dezsővel beszélgetett. Eltért ez a dialógus a hozzá hasonló beszélgetésektől. El­sősorban alapállásában. Nem az életrajzi adatok, ese­mények játszották benne a főszerepet, mint az emléke­zésekben általában, hanem a történelem, a kor felvetette társadalmi problémákra, po­litikai kérdésekre fűződtek fel a gondolatok. Amit hal­lottunk például a szociálde­mokrata Párt és az illegális Kommunista Párt kapcsola­táról, s útjaik különbségéről, ahogy kibomlottak előttünk az adott korszak stratégiájá­nak és taktikájának lénye­ges vonásai, a demokratikus forradalom vagy szocialista forradalom dilemmája, s ahogy megvilágította Ne­mes Dezső a fasizmus elle­nében született népfrontgon­dolat tartalmát és nemzetkö­zi összefüggéseit, puritán tisztaságukban ezek a gon­dolatok a dukumentum ere­jével hatottak. Tudósi ob­jektivitás jellemezte a be­szélgetést, de az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a tudós akadémikusnak a romantikáról tett megjegyzé­sei — lehet-e valami roman­tikusabb, mint a két világ- rendszer közötti harc — azt is elárulták, hogy a dolgok értelmi felfogása mellett fontos az érzelmi megköze­lítésük is. Ki mit szabott el? í A Mikroszkóp Színpad vendégjátéka Szolnokon Igaza van Litványi Károly dramaturgnak, amikor Alekszej Tolsztoj drámájá­nak televíziós bemutatása mellett azzal érvel — túl a dráma esztétikai értékein, apropót keresve —, hogy ér­demes tágítani az 1917-es forradalmi korszak határait és képeit ilymódon is. Megfelelő tömörítéssel és átdolgozással egységesen szi­lárd szerkezetű tévéjáték született A. Tolsztoj művé­ből. Jól exponált, éles képet kaptunk a legarisztokratább, arisztokrata, a cár családi környezetének, életének bel­tenyészetéről, de legfőképp egy világhamisító szélhámos, Műkedvelők pódiuma Szép élményeket, hasznos Is­mereteket ígér az a rendezvény- sorozat, amely Jászberény­ben a Palotássy János össz- Szövetkezeti énekkar február 5. hangversenyével kezdődött. A „Műkedvelők pódiuma” cím­mel indult akció szervezői a Cipő- és Háziipari Vállalat szakszervezeti bizottsága, a Mű­szeripari Szövetkezet és a Déry­né Művelődési Központ. Megállapodtak abban, hogy kéthetenként a város egy-egy művészeti csoportja műsort ad a Cipőipari Vállalat pinceklub­jában. A Palotássy kórus fel­lépését követi a szövetkezet Jászsági Népi Együttesének, az Ifjú munkás színjátszó csoport­nak, a „Ki mit tud” verseny­zőinek és a Lehel társastánc­klubjának műsora. Fotó: Bathő Röviden Vitrayék ismét kitaláltak valamit: komoly muzsikuso­kat, az Állami Hangverseny- zenekar tagjait „komolyta­lan” játékra hívták meg a képernyőre. A zenekar szo­katlan, váratlan feladatra vállalkozott, s ez már ön­magában is az izgalom for­rása. A játék mindvégig íz­léses, szellemes és ötletes volt. Jól szórakozhattunk. Nincs elég humor, szoktuk mondogatni. Lám, van. Csak nem mindig a humoristák­nál kell keresni. V. M. „Zúgjon dalunk” Országos ének-zenei bemutató Karcagon Huszonegy szakmunkáskép- ző intézet részvételével Kar­cag rendezi meg február 12- én a szakmunkástanulók „Zúgjon dalunk” országos ének-zenei bemutatóját. A délután három órakor tartan­dó ünnepélyes megnyitó után kezdetét veszi a kórusok, ci- teraegyüttesek, fúvós- és egyéb hangszólisták be­mutatkozása. A műsorszámok két színhelyen, a városi ta­nács nagytermében és az if­júsági klubban hangzanak el. A nagyszabású seregszemlén megyénkből a mezőtúri ke­reskedelmi, az ugyancsak me­zőtúri 626. számú, a jászbe­rényi 606. számú Klapka György, a karcagi 629. számú Ragó Antal, a szolnoki 633. számú és a kunszentmártoni 628, számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetek mutatják be produkcióikat. Felsőbb osztályba léphet! Új irodalmi vizsgavetélkedő a rádióban „Felsőbb osztályba léphet!” címmel országos egyéni vizsgavetélkedőt hirdet meg a Magyar Rádió ifjúsági fő­osztálya, és a Vendel utcai Dolgozók Gimnáziuma — je­lentette be Petúr István fő­osztályvezetőhelyettes azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap tartottak a rádióban. A rádiós műsorra jelentke­zők iránti követelmények megegyeznek a dolgozók gimnáziuma tantervi előírá­saival. A nyilvános rádióvizs­gát megelőzően a jelöltek írásbeli feladatot oldanak meg, és tájékozódó jellegű előzetes beszélgetésen vesz­nek részt. A vizsgavetélkedő részvevői a Magyar Rádiótól postafordultával megkapják a felkészüléshez szükséges^ a dolgozók gimnáziumában használatos tankönyveket, egy-egy témakörhöz tanulás­vezérlő lapot, és azt az útmu­tatót, amely tartalmazza az elolvasandó művek címét, az ajánlott olvasmányok jegy­zékét, és a tankönyv alapján pontosan megjelöli a vizsga­anyagot. A vizsgázók egy vagy több év anyagából számolhatnak be és optimális esetben tel­jes középiskolai végzettséget szerezhetnék. Az új vetélkedő bázis-is­kolája a Vendel utcai Dolgo­zók Gimnáziuma, amely köz­vetlenül részt vesz a tan­anyag feldolgozásában, ellát­ja azokat az adminisztratív feladatokat, amelyek az isko­lára hárulnak s egyik tanár a vizsgabizottság tagja, ugyancsak itt vizsgázhatnak azok a jelentkezők is, akik időhiány miatt nem kerülhet­nek a rádió nyilvánossága elé. A felsőbb osztályba léphet! A tervek szerint első ízben május 21- és június 18-a kö­zött jelentkezik nyolc alka­lommal, heti 60 percben. Má­sodik alkalommal az őszi vizsga periódusban sugároz­zák a műsort. Hétfőn a Mikroszkóp Szín­pad a Ki fog gólt lőni című előadásával vendégszerepeit a szolnöki Szigligeti Színház­ban. Nos, jó dolog, hogy a Mik­roszkóp Szolnokra is eljutott. Műsorukban humorfürdőt kapott a közönség, amelyben szemmel láthatóan, füllel hallhatóan örömmel lubic­kolt. Ha úgy tetszik „mosa­kodtunk” egyet, persze csak a szomszéd kedvéért, hiszen árra ráfért. (Mert nálunk ugye mindig a szomszéd az..., ilyen meg olyan.) Pedig Komlós és Hofi csa­pata rég túljutott ezen az oh csó fogáson: műsoruk nem „azok” kritikája, hanem az én és a mi azonosulásának felelősségével bírál Szigorú szöveg, hallottuk az előadás végén. Ebből csak a „szöveg” fogalmát vétózzuk, amely rendszerint a valóság elfedé­sére szolgál. Nem így Komló- sék műsora. Az előadás egyik tartó pil­lére az első magyar űrhajós kiválasztását bemutató „gyil­kos” jelenet. Komlósék már a főszerep­lő kiválasztásakor bomba gó­lokat rúgtak. Mert a szolno­kiak kedves „kis Halász”-a mindennék elképzelhető, csak éppen űrhajósnak nem válna be ... Dehát mindenki „be­vált” e honban annak, ami­nek kiválasztották? Ha úgy tetszik ezt a jelentet humor­parabolának is felfoghatjuk: hogy buknak meg „olykor” nagyszerű dolgaink kicsi­nyességeken. A frenetikus siker egyaránt szólt a jelenet „írójának” és a ,.műsorvezetőjének” — ám­bár ezúttal kissé fáradtnak, indiszponáltriak éreztük Komlós Jánost. A minisztérium nemrégi­ben közzé tette a megpályáz­ható állásokat, az utolsó éve­sek pedig a napokban dön­tenek arról, hogy melyik is­kolát választják, munkahe­lyül. A jászberényi Tanító­képző Főiskola nappali tago­zatán kilencvenöt leendő pe­dagógus végez az idén. Jelen­leg valamennyien gyakorla­ton vannak, tanítanak. A csataszögi Göblyös Er­zsébet a szolnoki Áchim úti Általános Iskolában végzi a kötelező gyakorlatot: — Választott már munka­helyet? — Szolnokon szeretnék le­telepedni, de a megyeszék­hely csak napközis nevelőd állásokat hirdetett, én vi­szont tanítani akarok. Így a martfűi általános iskolát vá­lasztottam. A martfűi iskola három taní­tót vár. Ugyancsak ide pályá­zik a nagykörűi Fülöp Anna­mária is. — Miért nem a szülőfalu­jában helyezkedik el? — Nem akarok abban az iskolában dolgozni, ahol ta­nultam. bár anyagilag job­ban megérné, ha otthon ma­radnék. — Ha nem jelent volna meg a rendelet az elhelyez­kedésről akkor is pályázna? — Én mindenképpen taní­tani akarok. Azért jelentkez­tem a főiskolára, hogy pe­dagógus lehessek. Az évfo­lyamtársaim közül viszont sokan nem értenek egyet a rendelettel, nem bánnák, ha egy évvel idősebbek lenné­nek. Ez persze nem jelenti minden esetben azt, hogy a tanítástól idegenkednek, in­kább arról van szó, hogy nem helyezkedhetnek el ab­Az előadás első részének záró jelenete, ama bizonyos különös névadó, inkább csak a nagyszerű lehetőség szint­jén maradt. Ebben a szám­ban „több van”, mint ameny- nyit írója az előadók szájába adott. A „második félidőben” Hofi Géza — képünkön őt látják — nem topogott a ka­pu előtt, védhetetlen gólokat rúgott. Nevetünk, nevetünk, de közben kikerülhetetlenül arra kell gondolnunk: ha jobb a „csapatjátékunk”. Ho- finak nem jött volna lábra ennyi labda. Parádés góljai éppen a jobb csapatjátékra hívják fel a figyelmet. Szóval: már nem elegáns kívülálló­ként nevetünk másokon, ha­nem — maradjunk Hofi mű­során belül — a többesszám első személye is tudatosult már előttünk: „elszabtuk, el­szabtuk”. No, már amit. Mert úgy igaz, Komlósék műsorá­ban az iskolában amelyik­ben szeretnének, mivel nem hirdették meg az ottani ál­lásokat. Megyénkben hatvan taní­tóra lenne szükség, hogy az oktatás-nevelés személyi fel­tételei minden iskolában megközelítőleg azonosak le­gyenek. A minisztérium vi­szont csak harminchat állás meghirdetését engedélyezte az idén. — Hogyan fogadták a hallgatók a rendelet megje­lenését? — kérdeztük Kopá- csy Bélától, a főiskola fő­igazgató-helyettesétől. — Nem túlságosan népsze­rű hallgatóink körében az elhelyezkedés új szabályozá­sa. Ennek ellenére szükséges intézkedés volt. Minden első éves azzal a szándékkal irat­kozik be a főiskolára, hogy tanítani akar. S három év múlva, diplomával a kézben jónéhányan mégis más mun­kakörben helyezkedtek el. Most erre nincs lehetősé­gük, legalább három évig tanítaniuk kell. A meghirdetett állások mellett mindenütt feltüntet­ték a törzsfizetés összegét, az esetleges pótlékokat, kedvez­ményeket s egyéb juttatáso­kat. Abádszalókon például 1800 forint fizetést kap a leendő pályakezdő, s „szolgá­lati férőhelyet” igényelhet. Néhány községben mint pél­dául Tiszaugon, Tiszaigaron, Tiszabőn letelepedési segélyt is kilátásba helyeznek, az összeg viszont mindhárom helységben változó. — Melyik iskola a legnép­szerűbb a pályázók körében? — Még nem zárult le vég­legesen a pályázat, de azed­naik is vannak bugyrai, rán­cai, ott is fodor van ahol nem kellene, máshol meg Komló­sék műsora is szűkre szabott. Is... A műsor is. Nemcsak amiről szól. A végig sportsze­rű mérkőzésen egyébként láthattunk néhány luftrúgást is. De állítólag ez Becken- bauerrel is megesett már. A közönség mindenesetre jól szórakozott, nem érdem­telenül és nem is haszonta­lanul. Úgy hisszük mindenki jól járma — színház és kö­zönség egyaránt — ha Szol­nok állandó „tájheüye” len­ne a Mikroszkópnak. Nemcsak a politikai kabaré műsoraikra gondolunk, ha­nem a miai szovjet irodalom műves adaptációira is, a re­mek Ajtmatov-bemutatókra, a Csendesek a hajnalok-ra, — s mindarra, amit még várha­tunk Komlóséktói. — ti — digi tapasztalatok alapján a szolnoki és a karcagi állá­sokat szeretné elfoglalni hallgatóink többsége. — Egy-egy állásra többen is pályáznak. Minek alapján döntik el, hogy melyik je­lentkező kapja meg? — A pályázatokhoz a fő­iskola ajánlási sorrendet ál­lapít meg, természetesen a hallgatók tudtával. Ennek ellenére nem biztos, hogy azt választják a leendő munka­helyeken, akit mi elsősorban javasolunk. A végső szó az iskoláké, ott dől el. hogy me­lyik hallgató pályázatát fo­gadják el. — Mi lesz a visszaérkezett pályázatok sorsa? — Továbbküldi ük a máso­diknak megjelölt iskolába, s ha ott sem járna sikerrel, akkor a harmadikba. Elkép­zelhető, hogy hiába jelölt meg három iskolát is a hall­gatónk, s mégsem sikerült egyik sem. Ebben az esetben még egyszer pályázhat ápri­lisban, amikor újra meghir­detik a be nem töltött állá­sokat. Izgalmas napok várnak az utolsóéves hallgatókra. Rö­videsen postázza a főiskola a pályázataikat, s néhány hét múlva megérkezik az iskolák válasza is. „Értesí­tem, hogy pályázatát elfo­gadtam. ..”, de néhányan minden bizonnyal nem jár­nak majd szerencsével az elsőnek megjelölt munkahe­lyen. Számukra kezdődik majd élőiről az izgalom, de tele vannak várakozással a többiek is: Milyen lesz majd a munkahely? Hogyan fo­gadnak a tantestületben? S 'ezek a kérdések nem lehet­nek közömbösek az állást hirdető iskoláknak sem. El­sősorban rajtuk, s a helyi tanácsok, szervek segítségén múlik, hogy a ma még pá­lyakezdő pedagógus, évek múltán is megmaradjon az első munkahelyén. Tál Gizella Várják . az új nevelőket a katedrák Pályázók és pályázatok Az Oktatási Minisztérium a közelmúltban rendeletet adott ki a pedagógusképző intézmények nappali tagozatán 1977. január 1. után diplomát szerző hallgatók elhelyezkedéséről. A rendelet értelmében a végzős hallgatók három évig pá­lyakezdő pedagógusok, s csak pályázat útján állhatnak munkába, csak katedrára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom