Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-09 / 33. szám
1977. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem irigyeltem vasárnap este Egri Jánost. Valószínűleg a technika „jóvoltából” többször került átmeneti zavarba az általa dirigált játék. Egyszerűbben fogalmazva: játékos és játékvezető hiába várták a feladványképet, valahol elkallódott a „mechanizmusban”. Kérdés lehetett-e hát eggyel több, de a kép? ... A technika ördöge — le- gyinthetnénk az egészre. ■ Kis dolgot jelentőségénél nagyobbra felfújni kár, s a bolhát a képernyőn sem illik elefántnak nézni. Mégis szót érdemel az eset, mert benne olyasvalami „ütötte fel a fejét”, ami veszélyes is lehet: a műsorra való alapos felkészülés hiánya. A képek váratlan elkeveredésének tényében a minden eshetőségre számító, átgondolt tervezés hiánya bosszulta meg magát. Bizony mondom, ahol ma még csak egy-egy kép kallódik el, holnap ki tudja nem tűnhet-e el maga az operatőr is? Ugyancsak bizonyos kedvezőtlen jelenségre utal a belgrádi színházi fesztiválról adott péntek esti beszámoló, a BITEF ’76 tanulságainak elemzése. Négy hónappal- az esemény után, ugyanis a belgrádi találkozóra még az elmúlt év szeptemberében került sor. És egy egyszerű kerekasztal-beszélgetés— formáját tekintve — hozzá semmi filmbejátszás, néhány fotócska csupán, amiből az avatatlan néző aligha jutott közelebb a témához. Vajon mi volt az akadálya, hogy erre a „steril” beszélgetésre nem a maga idejében kerített sort a televízió? Vagy ha talán elkészült is a műsor, dobozban miért kellett ennyit várnia a sorsára? (Csak megjegyzem, menynyivel eredményesebb lehetett volna, ha a Televízió kamerákkal is képviselteti magát ezen a világszínházi eseményen, nemcsak képviselőit küldi el szemlélődni.) A dolog lényege azonban mégsem ez, hanem ami egyetlen kérdésben így fogalmazható meg: miért kullog esetenként — elég gyakorta — jóval az események után a Televízió? Hisz, egy esemény és a róla készített felvétel sugárzása közötti időtávolsággal szinte négyzetes arányban válik érdektelenné maga az esemény. Ez a jelenség állóvíz-szemléletre utal. A cárné összeesküvése „mágus” alattomos és aljas természetéről. Raszputyin, a „fekete cár” alighanem úgy marad meg emlékezetünkben, ahogyan Tomanek Nándor formálta meg rendkívül nagy erővel. Igazi színészi remeklés az övé — egyébként is a tévéjáték erőssége a színészi játék parabolikusán felnagyított Raszputyin- ja egyszerre vonzó és taszító és egyben jelképe is a letűnőben lévő, hatalmát a nép félrevezetésével és leigázásával fenntartó cári rendszernek. Benne sűrűsödnek azok a „delejes erők”, amelyek oly sokáig megbabonázták a nép tudatlan millióit. Málnay Leventét, a rendezőt a megjelenített figurák jelleme érdekelte, s a kamerát is mint röntgenkészüléket használta, a dráma figuráit igyekezett átvilágítani. Alkotása így vált figyelemre méltóvá. Tények, viták, tanulságok Tartalmas beszélgetést hallhattunk vasárnap este (kezdete 21 óra 50 perckor!?), Karácsondi Miklós a kárpitosinasból lett forradalmárral és történésszel, Nemes Dezsővel beszélgetett. Eltért ez a dialógus a hozzá hasonló beszélgetésektől. Elsősorban alapállásában. Nem az életrajzi adatok, események játszották benne a főszerepet, mint az emlékezésekben általában, hanem a történelem, a kor felvetette társadalmi problémákra, politikai kérdésekre fűződtek fel a gondolatok. Amit hallottunk például a szociáldemokrata Párt és az illegális Kommunista Párt kapcsolatáról, s útjaik különbségéről, ahogy kibomlottak előttünk az adott korszak stratégiájának és taktikájának lényeges vonásai, a demokratikus forradalom vagy szocialista forradalom dilemmája, s ahogy megvilágította Nemes Dezső a fasizmus ellenében született népfrontgondolat tartalmát és nemzetközi összefüggéseit, puritán tisztaságukban ezek a gondolatok a dukumentum erejével hatottak. Tudósi objektivitás jellemezte a beszélgetést, de az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a tudós akadémikusnak a romantikáról tett megjegyzései — lehet-e valami romantikusabb, mint a két világ- rendszer közötti harc — azt is elárulták, hogy a dolgok értelmi felfogása mellett fontos az érzelmi megközelítésük is. Ki mit szabott el? í A Mikroszkóp Színpad vendégjátéka Szolnokon Igaza van Litványi Károly dramaturgnak, amikor Alekszej Tolsztoj drámájának televíziós bemutatása mellett azzal érvel — túl a dráma esztétikai értékein, apropót keresve —, hogy érdemes tágítani az 1917-es forradalmi korszak határait és képeit ilymódon is. Megfelelő tömörítéssel és átdolgozással egységesen szilárd szerkezetű tévéjáték született A. Tolsztoj művéből. Jól exponált, éles képet kaptunk a legarisztokratább, arisztokrata, a cár családi környezetének, életének beltenyészetéről, de legfőképp egy világhamisító szélhámos, Műkedvelők pódiuma Szép élményeket, hasznos Ismereteket ígér az a rendezvény- sorozat, amely Jászberényben a Palotássy János össz- Szövetkezeti énekkar február 5. hangversenyével kezdődött. A „Műkedvelők pódiuma” címmel indult akció szervezői a Cipő- és Háziipari Vállalat szakszervezeti bizottsága, a Műszeripari Szövetkezet és a Déryné Művelődési Központ. Megállapodtak abban, hogy kéthetenként a város egy-egy művészeti csoportja műsort ad a Cipőipari Vállalat pinceklubjában. A Palotássy kórus fellépését követi a szövetkezet Jászsági Népi Együttesének, az Ifjú munkás színjátszó csoportnak, a „Ki mit tud” versenyzőinek és a Lehel társastáncklubjának műsora. Fotó: Bathő Röviden Vitrayék ismét kitaláltak valamit: komoly muzsikusokat, az Állami Hangverseny- zenekar tagjait „komolytalan” játékra hívták meg a képernyőre. A zenekar szokatlan, váratlan feladatra vállalkozott, s ez már önmagában is az izgalom forrása. A játék mindvégig ízléses, szellemes és ötletes volt. Jól szórakozhattunk. Nincs elég humor, szoktuk mondogatni. Lám, van. Csak nem mindig a humoristáknál kell keresni. V. M. „Zúgjon dalunk” Országos ének-zenei bemutató Karcagon Huszonegy szakmunkáskép- ző intézet részvételével Karcag rendezi meg február 12- én a szakmunkástanulók „Zúgjon dalunk” országos ének-zenei bemutatóját. A délután három órakor tartandó ünnepélyes megnyitó után kezdetét veszi a kórusok, ci- teraegyüttesek, fúvós- és egyéb hangszólisták bemutatkozása. A műsorszámok két színhelyen, a városi tanács nagytermében és az ifjúsági klubban hangzanak el. A nagyszabású seregszemlén megyénkből a mezőtúri kereskedelmi, az ugyancsak mezőtúri 626. számú, a jászberényi 606. számú Klapka György, a karcagi 629. számú Ragó Antal, a szolnoki 633. számú és a kunszentmártoni 628, számú Ipari Szakmunkásképző Intézetek mutatják be produkcióikat. Felsőbb osztályba léphet! Új irodalmi vizsgavetélkedő a rádióban „Felsőbb osztályba léphet!” címmel országos egyéni vizsgavetélkedőt hirdet meg a Magyar Rádió ifjúsági főosztálya, és a Vendel utcai Dolgozók Gimnáziuma — jelentette be Petúr István főosztályvezetőhelyettes azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap tartottak a rádióban. A rádiós műsorra jelentkezők iránti követelmények megegyeznek a dolgozók gimnáziuma tantervi előírásaival. A nyilvános rádióvizsgát megelőzően a jelöltek írásbeli feladatot oldanak meg, és tájékozódó jellegű előzetes beszélgetésen vesznek részt. A vizsgavetélkedő részvevői a Magyar Rádiótól postafordultával megkapják a felkészüléshez szükséges^ a dolgozók gimnáziumában használatos tankönyveket, egy-egy témakörhöz tanulásvezérlő lapot, és azt az útmutatót, amely tartalmazza az elolvasandó művek címét, az ajánlott olvasmányok jegyzékét, és a tankönyv alapján pontosan megjelöli a vizsgaanyagot. A vizsgázók egy vagy több év anyagából számolhatnak be és optimális esetben teljes középiskolai végzettséget szerezhetnék. Az új vetélkedő bázis-iskolája a Vendel utcai Dolgozók Gimnáziuma, amely közvetlenül részt vesz a tananyag feldolgozásában, ellátja azokat az adminisztratív feladatokat, amelyek az iskolára hárulnak s egyik tanár a vizsgabizottság tagja, ugyancsak itt vizsgázhatnak azok a jelentkezők is, akik időhiány miatt nem kerülhetnek a rádió nyilvánossága elé. A felsőbb osztályba léphet! A tervek szerint első ízben május 21- és június 18-a között jelentkezik nyolc alkalommal, heti 60 percben. Második alkalommal az őszi vizsga periódusban sugározzák a műsort. Hétfőn a Mikroszkóp Színpad a Ki fog gólt lőni című előadásával vendégszerepeit a szolnöki Szigligeti Színházban. Nos, jó dolog, hogy a Mikroszkóp Szolnokra is eljutott. Műsorukban humorfürdőt kapott a közönség, amelyben szemmel láthatóan, füllel hallhatóan örömmel lubickolt. Ha úgy tetszik „mosakodtunk” egyet, persze csak a szomszéd kedvéért, hiszen árra ráfért. (Mert nálunk ugye mindig a szomszéd az..., ilyen meg olyan.) Pedig Komlós és Hofi csapata rég túljutott ezen az oh csó fogáson: műsoruk nem „azok” kritikája, hanem az én és a mi azonosulásának felelősségével bírál Szigorú szöveg, hallottuk az előadás végén. Ebből csak a „szöveg” fogalmát vétózzuk, amely rendszerint a valóság elfedésére szolgál. Nem így Komló- sék műsora. Az előadás egyik tartó pillére az első magyar űrhajós kiválasztását bemutató „gyilkos” jelenet. Komlósék már a főszereplő kiválasztásakor bomba gólokat rúgtak. Mert a szolnokiak kedves „kis Halász”-a mindennék elképzelhető, csak éppen űrhajósnak nem válna be ... Dehát mindenki „bevált” e honban annak, aminek kiválasztották? Ha úgy tetszik ezt a jelentet humorparabolának is felfoghatjuk: hogy buknak meg „olykor” nagyszerű dolgaink kicsinyességeken. A frenetikus siker egyaránt szólt a jelenet „írójának” és a ,.műsorvezetőjének” — ámbár ezúttal kissé fáradtnak, indiszponáltriak éreztük Komlós Jánost. A minisztérium nemrégiben közzé tette a megpályázható állásokat, az utolsó évesek pedig a napokban döntenek arról, hogy melyik iskolát választják, munkahelyül. A jászberényi Tanítóképző Főiskola nappali tagozatán kilencvenöt leendő pedagógus végez az idén. Jelenleg valamennyien gyakorlaton vannak, tanítanak. A csataszögi Göblyös Erzsébet a szolnoki Áchim úti Általános Iskolában végzi a kötelező gyakorlatot: — Választott már munkahelyet? — Szolnokon szeretnék letelepedni, de a megyeszékhely csak napközis nevelőd állásokat hirdetett, én viszont tanítani akarok. Így a martfűi általános iskolát választottam. A martfűi iskola három tanítót vár. Ugyancsak ide pályázik a nagykörűi Fülöp Annamária is. — Miért nem a szülőfalujában helyezkedik el? — Nem akarok abban az iskolában dolgozni, ahol tanultam. bár anyagilag jobban megérné, ha otthon maradnék. — Ha nem jelent volna meg a rendelet az elhelyezkedésről akkor is pályázna? — Én mindenképpen tanítani akarok. Azért jelentkeztem a főiskolára, hogy pedagógus lehessek. Az évfolyamtársaim közül viszont sokan nem értenek egyet a rendelettel, nem bánnák, ha egy évvel idősebbek lennének. Ez persze nem jelenti minden esetben azt, hogy a tanítástól idegenkednek, inkább arról van szó, hogy nem helyezkedhetnek el abAz előadás első részének záró jelenete, ama bizonyos különös névadó, inkább csak a nagyszerű lehetőség szintjén maradt. Ebben a számban „több van”, mint ameny- nyit írója az előadók szájába adott. A „második félidőben” Hofi Géza — képünkön őt látják — nem topogott a kapu előtt, védhetetlen gólokat rúgott. Nevetünk, nevetünk, de közben kikerülhetetlenül arra kell gondolnunk: ha jobb a „csapatjátékunk”. Ho- finak nem jött volna lábra ennyi labda. Parádés góljai éppen a jobb csapatjátékra hívják fel a figyelmet. Szóval: már nem elegáns kívülállóként nevetünk másokon, hanem — maradjunk Hofi műsorán belül — a többesszám első személye is tudatosult már előttünk: „elszabtuk, elszabtuk”. No, már amit. Mert úgy igaz, Komlósék műsorában az iskolában amelyikben szeretnének, mivel nem hirdették meg az ottani állásokat. Megyénkben hatvan tanítóra lenne szükség, hogy az oktatás-nevelés személyi feltételei minden iskolában megközelítőleg azonosak legyenek. A minisztérium viszont csak harminchat állás meghirdetését engedélyezte az idén. — Hogyan fogadták a hallgatók a rendelet megjelenését? — kérdeztük Kopá- csy Bélától, a főiskola főigazgató-helyettesétől. — Nem túlságosan népszerű hallgatóink körében az elhelyezkedés új szabályozása. Ennek ellenére szükséges intézkedés volt. Minden első éves azzal a szándékkal iratkozik be a főiskolára, hogy tanítani akar. S három év múlva, diplomával a kézben jónéhányan mégis más munkakörben helyezkedtek el. Most erre nincs lehetőségük, legalább három évig tanítaniuk kell. A meghirdetett állások mellett mindenütt feltüntették a törzsfizetés összegét, az esetleges pótlékokat, kedvezményeket s egyéb juttatásokat. Abádszalókon például 1800 forint fizetést kap a leendő pályakezdő, s „szolgálati férőhelyet” igényelhet. Néhány községben mint például Tiszaugon, Tiszaigaron, Tiszabőn letelepedési segélyt is kilátásba helyeznek, az összeg viszont mindhárom helységben változó. — Melyik iskola a legnépszerűbb a pályázók körében? — Még nem zárult le véglegesen a pályázat, de azednaik is vannak bugyrai, ráncai, ott is fodor van ahol nem kellene, máshol meg Komlósék műsora is szűkre szabott. Is... A műsor is. Nemcsak amiről szól. A végig sportszerű mérkőzésen egyébként láthattunk néhány luftrúgást is. De állítólag ez Becken- bauerrel is megesett már. A közönség mindenesetre jól szórakozott, nem érdemtelenül és nem is haszontalanul. Úgy hisszük mindenki jól járma — színház és közönség egyaránt — ha Szolnok állandó „tájheüye” lenne a Mikroszkópnak. Nemcsak a politikai kabaré műsoraikra gondolunk, hanem a miai szovjet irodalom műves adaptációira is, a remek Ajtmatov-bemutatókra, a Csendesek a hajnalok-ra, — s mindarra, amit még várhatunk Komlóséktói. — ti — digi tapasztalatok alapján a szolnoki és a karcagi állásokat szeretné elfoglalni hallgatóink többsége. — Egy-egy állásra többen is pályáznak. Minek alapján döntik el, hogy melyik jelentkező kapja meg? — A pályázatokhoz a főiskola ajánlási sorrendet állapít meg, természetesen a hallgatók tudtával. Ennek ellenére nem biztos, hogy azt választják a leendő munkahelyeken, akit mi elsősorban javasolunk. A végső szó az iskoláké, ott dől el. hogy melyik hallgató pályázatát fogadják el. — Mi lesz a visszaérkezett pályázatok sorsa? — Továbbküldi ük a másodiknak megjelölt iskolába, s ha ott sem járna sikerrel, akkor a harmadikba. Elképzelhető, hogy hiába jelölt meg három iskolát is a hallgatónk, s mégsem sikerült egyik sem. Ebben az esetben még egyszer pályázhat áprilisban, amikor újra meghirdetik a be nem töltött állásokat. Izgalmas napok várnak az utolsóéves hallgatókra. Rövidesen postázza a főiskola a pályázataikat, s néhány hét múlva megérkezik az iskolák válasza is. „Értesítem, hogy pályázatát elfogadtam. ..”, de néhányan minden bizonnyal nem járnak majd szerencsével az elsőnek megjelölt munkahelyen. Számukra kezdődik majd élőiről az izgalom, de tele vannak várakozással a többiek is: Milyen lesz majd a munkahely? Hogyan fogadnak a tantestületben? S 'ezek a kérdések nem lehetnek közömbösek az állást hirdető iskoláknak sem. Elsősorban rajtuk, s a helyi tanácsok, szervek segítségén múlik, hogy a ma még pályakezdő pedagógus, évek múltán is megmaradjon az első munkahelyén. Tál Gizella Várják . az új nevelőket a katedrák Pályázók és pályázatok Az Oktatási Minisztérium a közelmúltban rendeletet adott ki a pedagógusképző intézmények nappali tagozatán 1977. január 1. után diplomát szerző hallgatók elhelyezkedéséről. A rendelet értelmében a végzős hallgatók három évig pályakezdő pedagógusok, s csak pályázat útján állhatnak munkába, csak katedrára.
