Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-08 / 32. szám
1977. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 BALOGH DR. BERECZKI DR.’ BERECZKI SZEPESI KONKOLY MATUZ SARI DR. SZABÓ OR. FODOR PÁL LAJOS LÁSZLÓ JANOS BELA JANOS MIHÁLY , BÉLA SÁNDOR Egyszázalékos önköltségcsökkentés = 55 millió forint nyereségnövekedéssel Ellentmondások, lehetőségek és a megoldás utjai Kerekasztal-beszélgetés arról, hogyan lehet a megye mezőgazdaságában jobban kihasználni és fejleszteni a termelőerőket SZOLLÓSI JANOS Az utóbbi években egyre inkább a meglevő lehetőségek minél hatékonyabb, céltudatosabb kihasználására, a tartalékok kiaknázására kell fordítanunk figyelmünket a népgazdaság minden ágában. Ke- rekasztal-beszélgetésünkön a mezőgazdaság termelőerői legésszerűbb felhasználásának lehetőségeiről és fejlesztéséről esett szó. Vendégeink voltak: Balogh Pál, a törökszentmiklósi Béke Tsz elnökhelyettese, dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Bereczki László, a rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz elnöke, dr. Fodor Sándor, az állami gazdaságok megyei főosztálya igazgatóhelyettese, Konkoly Béla, a jászbol- dogházi Aranykalász Tsz elnöke, Matuz János, a megyei pártbi- zotság osztályvezető-helyettese, Sári Mihály, a TESZÖV titkára, dr. Szabó Béla, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnökhelyettese, Szepesi János, a csépai Tiszamenti Tsz párttitkára, Szöllősi János, a Szolnoki Állami Gazdaság igazgatója és Tímár Vendel, a mezőtúri Béke Tsz elnök- helyettese. Újságíró: — A mezőgazdaság egyik alapvető termelési tényezője a föld, nem véletlen tehát, hogy racionális használata a gazdálkodás elengedhetetlen feltétele — ezt minden szakember régen tudja. Az üzemekben ennek ellenére még most is sok teendő van hátra. Miért? Dr. Bereczki Lajos: — A megye gazdaságait három kategóriába sorolhatjuk: legjobb, közepes és gyenge minőségű földeken gazdálkodó üzemeink vannak. A legjobb földeken dolgozó legmagasabb értéket előállító gazdaság egy szántóegységre eső termelési értéke 67,4 az ugyanilyen földön legalacsonyabb eredményt elérőknek 34,1 gabonaegység. A különbség kétszeres, de az árutermelés vizsgálatakor már háromszoros eltérést mutathatunk ki. A közepes minőségű földeken gazdálkodó üzemeknél hasonlóan érdekesek a számok, s a legmeglepőbb az. hogy az ebbe a kategóriába tartozók közül a legmagasabb eredményt elérők 71 gabonaegységükkel meghaladják a legjobb földeken gazdálkodók termelési értékét. További gondolatokat ébreszthet az a tény, hogy a legrosszabb minőségű földön legjobban gazdálkodó üzemek termelési- és árutermelési értéke messze felette van a lepi óbb földeken dolgozó és legalacsonyabb eredményt elérő üzemekénél. Dr. Bereczki László: — Azok az okok, amelyek a termelőszövetkezeteknél a különbségeket korábban előidézték, egyre inkább átalakulnak, elhalványulnak, és új ellentmondások keletkeznek. Megkockáztatom azt a véleményt, hogy nem a gazdaságok differenciálódnak élőbb, hanem azok vezetési színvonala. Szerintem az 1976-os esztendőt jól vagy rosszul záró üzemek nem az elmúlt évben végzett munkájuk alapján kerülnek — sportnyelven szólva — dobogóra, vagy padlóra, hanem az utóbbi évtized alatt követett termelési és fejlesztési politikájuk miatt. Dr. Bereczki Lajos: — Visszatérve a földhasználatra, elég sokat vitatkozunk azon, hogy itt vannak-e még extenzív tartalékok. Szerintem igen! Bizonyítékul elmondom, hogy 1976- ban mintegy 4 ezer hektárnyi új területet vontunk művelésbe, g az idén ismét legalább ennyire futja. A másik dolog, hogy ott vannak a magán- személyek által nem is használt, hanem inkább tönkretett földek, amelyek a nagyüzemekhez viszonyítva csak öt-tíz százalékos eredménnyel termelnek. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik a vetési tőszám is. Lényegében amennyivel kevesebb az optimálistól, annyi százalékkal rosszabb a földkihasználás. Ha például a jelenlegi 58 ezres cukorrépa tőszám helyett biztosítjuk a 80 ezres tőszámot, akkor már ebben megtaláltuk a cukorrépatermelés 25—30 százalékos emelésének kulcsát. A szervestrágyázás sem elhanyagolható téma. Különböző számítások szerint Szolnok megye szaktelepei mellett évente tízezer tonna hatóanyagnak megfelelő nátrium, foszfor és kálium semmisül meg, miközben állandóan azon vitatkozunk, mi legyen a szalmával: holott állati ürülékkel keverve kiváló termésfokozó tápanyagot tudunk előállítani belőle. Szepesi János: — Nálunk különösen sok gondot okoznak a tanyák, fasorok, dűlőutak és a nagyüzemi táblák közé beékelődő egyéni, háztáji földek, hiszen szőlőtermelő gazdaság lévén szinte megakadályozzák az újratelepítést. Most, ha a régi szőlőket tóvágjuk, akkor az eléggé költséges munkával csak valóban nagyüzemi táblákat szabad létrehoznunk. Másik nagy gondunk, hogy az ötezer hektár földünkből nyolcszáz hektár árterületen van — sokat bajlódunk a vízelvezetéssel. Talán érdemes lenne több gazdaság együttműködésével létrehozni egy közös meliorációs alapot, amelyből az ilyen, jelentős kiadásokat jobban tudnánk fedezni. Ésszerűség, hatékonyság Dr. Szabó Béla: — Nemcsak arra kell odafigyelnünk ami az országúiról szabad szemmel jól látható, értem ez alatt például a tanyahelyeket, fasorokat, hanem arra is, amire csak a tábla közepén bukkanhat rá az ember. Osztóbarázdák, forgók, sarkok eltüntetése, elművelése és így tovább. Ezenkívül hihetetlen nagy tartalék van a talajművelés minőségében is. Minden évben jelentősen növekszik a felhasznált műtrágya mennyisége, de az eredmény elmarad a várakozásitól. Miért? Mert rossz volt a talajművelés, a növény nem tudta felszívni a tápanyagot. A vízfelhasználási feltételek megteremtésében is legalább tíz százalékos kiaknázásra váró lehetőséget látok, s ezt nem hagyjuk annyiban, akkor a növény- termesztés 1977-re előírt fejlesztése máris a markunkban van. Dr. Fodor Sándor: — A megye állami gazdaságaiban úgy alakítottuk ki a termelési szerkezetet, hogy minden növény olyan földbe kerüljön, amelyik számára a legmegfelelőbb. A Palotásd és a Mezőtúri Állami Gazdaságban például óriási költséggel, ráadásul minimális eredménnyel termelnék a kukoricát, valamint a cukorrépát, viszont a lucerna, búza, repce és a rizs gazdaságosan illeszkedik a vetésszerkezetbe. A másik probléma, amit szeretnék megemlíteni az a talajerővisszapótlás. Megyénkben szakszolgálati állomás működik laboratóriummal felszerelve és az azt jelenti: hogy csak annyi műtrágyát használjanak fel, amennyi a talajtani vizsgálatok alapján szükséges. Dr. Bereczki László: — Nem becsülöm le a tanyahelyek használatba vételének fontosságát, de a lényeg szerintem az, hogy a meglévő területeken kell növelni a fajlagos hozamokat. Ha például hat-nyolc ezer hektáron egy százalékkal emeljük a termelést, akkor az összehasonlíthatatlanul több, mint amennyit az előbb említett módon kaphatunk. A tanyahelyek nem is annyira a földnyerés szempontjából, hanem inkább mint gyomforrások érdekesek mert hihetetlen károkat is okoznak. Nem véletlerx hogy külföldön egyre inkább az utakra, árokpartokra koncentrálódik a gyomirtás. Konkoly Béla: — Én ennek ellenére a tanyaterületek hasznosításáról akarok beszélni, mert mi ezzel nagyon megdolgoztunk. Az egykori 719-ből mára 40 tanyahely és 80 tanya maradt. Húsz lebontását az akadályozza, hogy az örökösök, néha öthat ember, nem nálunk, hanem az iparban dolgoznak, és velük nem tudunk zöldágra vergődni... A jász- boüdogházi földekről egyébként az a hír járja, hogy rendkívül jók. Ez sajnos a 4 ezer hektárból csak a központ környéki ezer hektárra igaz, nem véletlen tehát, hogy 1600 hektár legelőnk van. így viszont az állattenyésztéssel kedvezően tudjuk hasznosítani a gyöngébb talajainkat is. Erre törekszünk akkor is, amikor intenzív, öntözéses gyepet telepítünk. Szöllősi János: — Saját gondunkat említem, de általános következtetések vonhatók le belőle. Az AGRO- KER mellett 26 hektár földet erdőtelepítési célra három évvel ezelőtt kivontak a termelésből és azóta sincsenek rajta fák. Hol itt a tervszerűség? Vagy amikor egy 80 hektáros tábla közepéből elvesznek 3—4 hektárt üzemtelepítésre. Másfél éve vitázunk a BVM-el, mert 2 hektár földet vissza akarnak adni, de mi nem tudunk mit kezdeni vele. ráadásul 5 ezer forint területrendezési díjat is követelnek rajtunk. Mi ebbe természetesen nem megyünk bele. Matuz János: — A megyei párt- bizottság ötödik ötéves tervi cselekvési programja 1977-re elfogadott feladatai között kiemelt helyen szerepel az alapvető termelőeszközzel, a földdel való racionális gazdálkodás^ Ezen belül is az ésszerű földcserékre kell törekedni, hiszen főképp az állami gazdaságokban, a jelenleg kialakult tagoltság számottevően fékezi a termelést. Ezek a földcserék természetesen önkéntesek lesznek, de ez nem azt jelenti, hogy valaki az önkéntességre hivatkozva arra is feljogosítva érezheti magát, hogy még a tárgyalások elől is elzárkózhat. Balogh Pál: — A mai, tízezer hektáros üzemünkben 1960 és 1975 között 600 tanya és tanyahely volt. Az 1976-os adat szerint 172 a tanyák és tanyahelyek száma. 1980-ig ezek tovább csökkennek és még mintegy 25—30 hektár válik termőfölddé. Az idén bennünket is érint a földrendezés, több mint ezer hektár területet tervezünk átadni a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságnak. Újságíró: — A helyes termelési szerkezet a jövedelmező gazdálkodás alapfeltétele. Ez az elméleti igazság a gyakorlatban milyen akadályokba ütközik? Tímár Vendel: — Az üzemi célok egyértelműen arra ösztökélnek bennünket, hogy területegységenként a lehető legnagyobb értéket, jövedelmet állítsunk elő. Ez tulajdonképpen az árutermelés mellett és a takarmánynövények termesztése ellen szól. Nálunk ugyanis rendkívül alacsony a takarmánytermesztés színvonala és ezért az állatállomány eltartására jóval nagyobb területet használunk fel, — földet elvéve ezzel az árunövényektől — mint amennyit szabad lenne. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. Kockázatvállalás: nagyobb haszon Sári Mihály: — Bővíteni kell .a nem szántó-vető típusú tevékenységeket, fejleszteni a népgazdasági igényeknek, valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok adottságainak megfelelő feldolgozó, kisegítő üzemágakat. Emellett sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az állattenyésztésre — azt hiszem az utóbbi három év ezt a szemléletváltozást meg is hozta. Hiszen rosszul .,szerepeltek” a növények és nyereséges ágazattá vált a sertés, valamint a juhtenyésztés, s a szarvasmarha- ágazat jövedelmezősége fokozása érdekében is komoly lépések történtek. Tudom, hogy az állattenyésztés pénz- igényes, de ezen három dolog segít: hitel, hitel, hitel! Szöllősi János: — Így igaz! Pontosan ezt az elvet váltottuk és az 1970- es mélypont óta termelésünket megdupláztuk. Alapvetőnek tartottuk, hogyha valamihez hozzányúlunk, akkor azt következetesen végig is vigyük, s ha kell az ésszerűség határán belül kockázatot is vállaljunk. A termelési szerkezet kialakításánál mindig azt vesszük figyelembe, hogy milyen emberi, technikai feltételeink vannak és merre akarunk menni. Természetesen nem felejtkeztünk el az állattenyésztésről sem, mert különben nekünk is az „egykarú óriás” szerepe jutott volna. Matuz János: — A nagy veszély, az úgynevezett óvatos vezetésben van, ami abban nyilvánul meg, hogy valaki nem veszi igénybe az állami támogatást, a hiteleket, hanem inkább máról-holnapra él. Ezt a vezetést kimondhatatlanul is az motiválja, hogy aki nem dolgozik, az nem követhet el hibát, a kezdeményező megalapozottan, a bátran kockázatot vállaló vezetőket támogatjuk. Dr. Bereczki Lajos: — A termelési szerkezet alaposan kihat a termelési értékre. Azonos adottságú gazdaságokat említve rögtön látszik is a különbség: a zagyvarékasi Béke Tsz- ben az egy hektárra eső összes termelési érték 1976-ban meghaladta az 50 ezer forintot, de Jánoshidán a Vörös Hajnal Tsz-ben csak alig több, mint 15 ezer forint volt. A rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz-ben csaknem 50 ezer forint volt az egy hektárra eső összes termelési érték, az újszászi Szabadságban pedig majdnem a fele, 26 ezer forint. Holott Űj- szász világszínvonalon termeli a búzát, a kukoricát, a cukorrépát, de ettől függetlenül mai felfogásunktól idegen speoialdzációs törekvéseik megszüntetését csak 1976-ban kezdték meg. Véleményem szerint azok érdemelnek nagyobb megbecsülést, akik többet is vállalnak, ahol foglalkoznak a kockázatosabb zöldséggel és a ma még kevésbé jövedelmező állat- tenyésztéssel is. Az elmúlt évben sárgarépát, zöldpaprikát, paradicsomot, vajat kemény valutáért kellett importálnunk. Ha mindenki adottságaihoz mérten vette volna tó részét a munkából, akkor ez nem fordulhatott volna elő. Újságíró: — Ez tehát azt jelenti, hogy a korszerű termelési eljárások mellett helye van a hagyományos és nem egyszer több kétkezi munkát is feltételező tevékenységnek. A mai „munkaerő ínséges” időkben ez nem jelent sokszor áthidalhatatlannak tűnő gondot? Sári Mihály: — Ne szégyelljük kimondani, hogy amíg friss árut akarunk enni, a jövőben is szükség lesz a hagyományos zöldség, gyümölcs szüretre. Erre kell számítanunk és ennek a feltételét kell megteremtenünk. Dr. Bereczki László: — Tényként kell megállapítanunk, hogv nincs tovább! Egész eljövendő életünket az határozza meg, hogy a munkaerő létszámát tekintve behatárolt. De alig eltúlozható lehetőség rejlik — most nem találok jobb szavakat — „a hulladék, maradék, töredék” munkaerő összegyűjtésében. Példát is mondok. Termelőszövetkezetünknek van egy faiskolája, annak hetven dolgozója, ök átlagosan félmillió forint termelési értéket produkálnak fejenként, évenként. Viszont munkájuknak van egy fázisa, amikor két hétig háromszáz embernek kell dolgozni, mert ekkor van a „csúcs”. Ha ezt mi nem tudnánk jó előre megszervezni, akkor az egész esztendei munka eredménye a felére csökkenne. Szöllősi János: — Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az egyszakmás embert egész évben csak a saját munkájával le tudjuk kötni. Éppen ezért például a traktorvezetőinket átképezzük különböző munkagépek kezelőjévé is, méghozzá lehetőleg úgy, hogy év közben egyáltalán ne szoruljanak kényszerpihenőre. Dr. Szabó Béla: — Ez nálunk még sajnos sokkal rázósabb kérdés. Felméréseink szerint például hetven traktoros mellett hetven szerelő dolgozik. Nos. pontosan ezen és az ehhez hasonló dolgokon kell változtatnunk. Véleményem szerint ez a munkaszervezésen múlik, mert abban a pillanatban, amikor jól megtudjuk „komponálni”, hogy hányán, mikor, hová menjenek dolgozni, megszűnnek az ilyen gondjaink. Dr. Bereczki Lajos: — Elég ha csak arra gondol az ember, hogy a határban egész évben alig látni valakit, de az alkalmazotti létszám szinte semmit sem csökken. És akkor üzemi vezetőinktől halljuk, hogy nincs munkaerő! A jászladányi, a zagyvarékasi, a rákóczifalvi, a tiszaföldvári. a nagyrévi termelőszövetkezetben hogyan tudtak több száz hektáron, több száz emberrel munkaigényes kultúrákat termelni? Másutt erre nincs meg a lehetőség? Nem hiszem! Szemléletváltás Tavaly mintegy 5 ezer időszaki munkást foglalkoztattak a termelő- szövetkezetek, holott 26 ezer nyugdíjas, járadékos és 8 ezer csökkent munkaképességű ember él falvaink- ban. Nagy részük bizonyára ugyanolyan szívesen vállalkozna napi 4—5 órás foglalatosságra, mint a kisgyermekeiket otthon nevelő családanyák. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok megyében mintegy 10 ezer középiskolás és csakném 25 ezer felsőtagozatos diák van, és a 85 százalékos szülői beleegyezéssel szemben 90 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy szívesen dolgoznak nyaranta két hetet. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy munkához jussanak és meg is kell fizetni őket! Újságíró: — Utolsó kérdésként a szemléletváltás szükségességéhez értünk. Dr. Bereczki Lajos: — Igen, és a példa kedvéért még egyszer visszakanyarodnék a konzervatívizmus felszámolásához, a kockázatvállaláshoz, ugyanis a problémáink gyökerét ezekben kell keresni. Negyedik ötéves tervi adatokait említek. A rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz ez idő alatt 72.5 millió forint állami támogatást vett igénybe, ebből egy hektárra több mint 10 ezer forint jut. Az ellenpólus: a tiszaszőlősi Petőfi Tsz öt év alatt összesen 458 ezer forint hitelt kért a népgazdaságtól, az egy hektárra eső állami támogatás 158 forint. Azt hiszem a számok önmagukért beszélnek. A hitelnél még ennél is rosszabb a helyzet. Amíg például az elmúlt tervciklusiban a törökszentmiklósi Tiszatáj 77.5, a tiszaföldvári Lenin Tsz pedig 65 millió forintos hitellel dolgozott, addig a cserkeszőlői Magyar—Román Barátság, a fegyvernek! Aranykalász és a kuncsorbai Búzakalász Tsz egyetlen fillérnyi hitelt sem vett igénybe. Pedig ezt még az OTP-re vásárlók is tudják, hogy legokosabb dolog észszerűen tartozni. Nem eladósodni, tartozni! Befejezésül még valamit. Ahhoz, hogy a megye mezőgazdasági termelését megvalósítsuk 5.5 milliárd forint ráfordítás kell. Nagyon egyszerű kiszámítani: ha ezeket a költségeket csak 1 százalékkal csökkentjük, akkor 55 millió forinttal nő a gazdaságok nyeresége. A beszélgetés is bizonyítja, hogy bár a termelés intenzív fejlesztésén van a fő hangsúly, még az exten- ziv tartalékok sem merültek ki teljesen. A résztvevők nagyon sok hasznos gondolatot, tapasztalatot elmondtak, de korántsem eshetett szó mindenről. A beszélgetést nem lehetett befejezni, csak abbahagyni. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy otthon, „saját háza tájékán” bárki legjobb elképzeléseit valósítsa meg. Mert, ha a kerekasztal mellett nem is ülhetett ott mindenki és nem is juthatott idő mindenre: a jövő a hétköznapok munkájából terem. Braun Ágoston
