Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

1977. február 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Komor és idegtépő komédia A Magyar Nemzeti Múzeumban vasárnaponként hangver­senyeket rendeznek, ahol régi korok hangszereit szólaltatják meg. Felvételünk a Bakfark-Lant trió egyik tagját mutatja játék közben. Kiss Tamás kobozon játszik. Vágó Pál háza Nem marad árván Szalai András emlékezete egy kommunista (forradalmár élet­útja volt. Pé­csett, 1917. feb­ruár 6-án született. Tizenöt éves gimnazistaként ebben a városban kapcsolódott be a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség szervezésébe. A baloldali diákmozgalomban való tevékenysége miatt 1933- ban letartóztatták, rendőri felügyelet alá helyezték, a gimnáziumból kizárták, Et­től kezdve magánúton tanult tovább, leérettségizett, és igyekezett elsajátítani a mar­xista eszméket, vasesztergá­lyosnak ment a Sopiana Gép­gyárba. (Később Pesten is választott szakmájában dol­gozott.) A munkatársait meg­becsülő, szerény fiatalembert hamar megkedvelték, be­csülték és bíztak benne. Az emberekhez fűződő jó kap­csolata segítette abban, hogy az üzemi munkásokból önál­ló ifjúsági csoportot alakít­hatott. 1935 őszén Budapestre köl­tözött. Mozgalmi munkáját a vasas ifiknél folytatta. Legá­lisan az SZDP ifjúsági cso­portjában dolgozott, illegáli­san sajtót terjesztett, plaká­tokat ragasztott és részt vett a Vörös Segély akcióban. Mint öntudatos nagyüzemi munkásra, a KMP újpesti szervezete is mindig számít­hatott Szalai Andrásra. Akik ebben az időben ismerték, úgy emlékeznek rá, mint a mesterségét kiválóan értő, művelt szakmunkásra, öntu­datos kommunistára, képzett marxistára, akiben a nép ügye iránti hűség igaz em­berséggel, nemes jellemmel párosult. 1937—1940 között külföl­dön élt. Bécs, Párizs, Szófia után felesége rokonainál Zág­rábban telepedett le. 1941- ben tért haza. Ismét kapcso­latot talált az ifjúsági moz­galommal, az Országos Ifjú­sági Bizottságban végzett pártmunkát. A függetlenségi mozgalom­ban való részvétele miatt a rendőrség 1942 tavaszán le­tartóztatta és a hírhedt And- rássy-laktanyába került. Az ütésektől, sérülésektől súlyos betegen is hű maradt elvei­hez és a munkásosztályhoz. Rabkórház, feltételes szabad­lábra helyezés, majd az aszó­di munkatábor voltak életé­nek következő állomásai. Ezeket ügyének katonai bíró­sági tárgyalása kövétte. 1943- ban két és fél évi fegyházra ítélték. A sátoraljaújhelyi börtönben a foglyok illegális pártvezetőségének tagjaként is folytatta mozgalmi mun­káját. Amikor 1944-ben bün­tetését néhány hétre felfüg­gesztették és gyógykezelés céljából hazaengedték, hamis iratokkal illegalitásba ment. Betegen, de igaz emberség­gel kapcsolódott be ismét a párt harcaiba. Titkos laká­sán kis vegyi laboratóriumot rendezett be, iratokat, pecsé­teket másolt. , Kommunisták és baloldaliak százainak éle­tét mentették meg az általa készített hamis igazolványok. A felszabadulás után Bu­dapesten az MKP IV. kerü­leti, majd központi appará­tusában dolgozott. Jelentős szerepet kapott azoknak a vezető kádereknek a kivá­lasztásában, a velük való fog­lalkozásban, akikre az álla­mosításkor a gyárak, vállala­tok vezetését bízták. Minden­ki a legjobbak közé sorolta a végtelenül szorgalmas, min­denki gondjával, bajával tö­rődő Szalai Andrást. koholt vá­dak alap­ján letar­tóztatták és október 15-én a személyi kultusz áldozatául esett. 1955<-ben mint a párt és a munkásmozgalom igaz har­cosát rehabilitálták. Emléke fennmaradt az utókör szá­mára. S. I. U_ mx_ természetes Md mar dolog Tennes­===== see William­set játszani magyar színpa­don. Hol vannak már azok az idők, amikor az amerikai szerző drámáinak volt vala­mi külön csengése a vájt fü­lekben, de nincs már veszé­lye annak sem, hogy eré­nyeit alábecsüljük, ne érté­kén mérjük a XX. századi dráma tengerentúli képviselő­jét. A színház számára azon­ban megmaradt továbbra is bonyolult feladatnak, hisz színpadi világa, amelyben ro­mantika vegyül újfajta natu­ralizmussal, s mindehhez költészet is párosul, rendkí­vül összetett, világlátásmód­ja különösen sajátos. Az Amíg összeszoknak műfaji megjelölésében — komoly ko­média — a szerző maga is utal a mindenkori megvaló­sítás különleges szempontjai­ra. Komoly komédia? Nem va­lami írói fogás, talányos fur- fang ez a műfaji abszurdum­nak is felfogható megjelölés? Semmiképp — ez a kettősség egyenesen kulcsa a drámá­nak, és az előadásnak is. Mert az átmenetileg válság­ba jutott házasság drámája — elsődlegesen erről szól a darab — eljátszható sokféle­képpen. Akár elegánsan könnyed franciás vígjáték­ként is. Jó ízű desszertként nyújtva át a nézőnek, csak­hogy az Amíg összeszoknak esetében tévedés lenne, hisz másfajta színpadi falat, más ízek is keverednek benne, épp ezért az arány, a helyes „keverési” mérték döntő a minőség szempontjából. Tennessee Williams életér­zésének egyik fő meghatáro­zója: irtózik a brutális erő­szaktól, az élet minden terü­letén, a szerelemben például a gyengédséget, az Erosz va­rázsát félti tőle, a pénz ha­talmának társadalmában a megaláztatás és a megalázás formáit látja benne. Mert lelke mélyén költőien gyen­géd. Az oly gyakran ábrázolt konfliktusban, a szexuális kapcsolat és az eszményi vonzalom ellentétének ábrá­zolásában is költő módjára fogja pártját ez utóbbinak: féltve őrzött kincs az édes érzelem. A brutalitás, az erőszak bármily alakban is jelentke­zik, keserűséggel tölti el, hisz jól tudja: végül is a kiet­len magányossághoz vezet. „Fene gyorsan kerülnek vá­laszfalak az emberek közé, aztán a nyavalya törje ki, milyen pokolian nehéz le­rombolni őket”. — A válasz­fal házastársak esetében épp­úgy lehet a szexuális meg nem értés, az alkalmazko­dásra való képtelenség, mi­ként az anyagiasságból szár­mazó érdek. Az Amíg össze­szoknak szereplőit végső sor­ban az elmagányosodástól való félelem szorongatja, s a két ifjú házaspár átmeneti válsága ettől válik „komoly- lyá”. Ennek a félelemnek a görcsei rándulnak össze a riadt gesztusokban, ez a bel­ső szorongás bújik meg a férfiak szélsőséges, rikító ma­gatartásában. Az összeszokás periódusa ettől válik vére­sen komoly komédiává és nem egymástól szexuálisan idegenkedő házastársak évő- dő, makrancos játékává. A színpadon megjelenített válság — az egyik házaspár egy elrontott nászéjszaka kínzó emlékével birkózik, a Szolnokon!, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ Komarov-termében a maga nemében egyedülálló és kü. lönleges kiállítás nyílt meg tegnap, címe: Hogyan ismer­hetjük meg a csillagos eget? A látogatókat a modern tech­nika: diavetítők, magnetofo­nok, filmvetítők és makettek vezetik be szinte „kézen fog­va” a csillagászat rejtelmeibe. másik a pénz hatalmán ala­puló társadalmi megkülön­böztetés következményeit sínyli — csupán a felszín, a játék előtere, mögötte ott komorlik a sötét háttér, egy háborús kaland a maga em­bert deformáló hatásával — a két férfi megjárta a koreai háborút pilótaként — és a tőkés társadalom a maga ellentmondásaival. És nem­csak közvetve, közvetlenül is megjelennek az elnyomo­rító hatalmak. Tennesse Wil­liams komédiája ezáltal mé­lyül minden romantikus vo­nása ellenére a társadalom realista bírálatává. Igaz, nem osztályszempontú igazságte­vés az övé, de mindenképp a tiszta morál nevében ítél­kezik egy süllyedő társada­lom felett. a mélyebb monda­nivalóra utal a drá­ma szimbolizmusa is. Az a tény, hogy a játék színhelye egy kertvárosi te­tőpont, amelynek házai, mert egy barlangra épültek, ész­revehetően évről évre süly- lyednek — játék közben vá­ratlanul lepottyan egy kép a falról, a konyhában csöröm­pölve leesik a polcról egy edény, a mozgás következté­ben hajszálrepedések jelent­keznek a mennyezeten — egy beteg társadalom bar­lang-perspektívájának, a mo­rális süllyedésnek érzéki je­le. A nőiségében megsér­tett, a nászéjszakán cserben­hagyott, majd az egykori harcostársnál „ottfelejtett” Izabel ki is mondja az igaz­ságot: „Egy nagy kórház az egész világ, egy nagy ideg­klinika.” A Horváth Jenő rendezte előadás ebből az eszmei alap­állásból épül fel, híven a drámához, a láthatóban a láthatatlant is kifejezve. A komoly komédia idegtépő ko­médiává keseredik, mélyén az emberi kapcsolatokban való kétkedés, kiábrándult­ság. Így, természetes, az elő­adásban felerősödnek a ko­mor színek, erősebbé válnak a kontúrok, élesebbé a hely­zetek. Sajnos, ugyanakkor el­halványulnak g játék fino­mabb tónusai. Elvész ebben a komorulásban a látás­mód költőisége. Az egyed­uralkodóvá váló keserűség nem enged teret a játék vil­lódzásának. Amikor tehát gondolatilag helyesen állítja színpadra Horváth Jenő Ten­nesse Williams drámáját, ugyanakkor a több dimenziós színpadi világot kissé egysí­kúvá teszi, és nem engedi ér­vényesülni kellőképpen a stílus eleganciáját sem. Dicséretes azonban, aho­gyan elkerüli az érzelmesség csapdáit, hogy az édes nem válik émelyítővé. Külön ér­deme a dráma végét jelentő, az összebékülés feloldást nem jelentő megterem­tése. Jól tudja érzékeltetni, hogy az összeszokás periódu­sa a „függöny legördültével” korántsem ér véget, sőt a pil­lanatnyi összebékülés csak af­féle átmenet lehet — válasz nélkül hagyva ezzel a meg­oldás kérdését. De utal ezzel egy másik, rejtettebb drámai folyamat lezáratlanságára is, a háborút járt két pilóta re­habilitációs periódusára. Az egykori bajtársak a koreai „nagy kaland” után nehezen tudnak újra beilleszkedni a békés hétköznapi viszonyok­ba, magukban hordva a há­borús események következ­ményeit. A házastársak konf­A kitűnően összeállított prog_ ram során az érdeklődök megismerkedhetnek az ókor, a középkor és napjaink nagy csillagászati felfedezéseivel. A bemutató 40—45 perces programját egy nyomtatott áramkörös elektromos agy irányítja, amely fiatal, lelkes szakemberek keze munkáját dicséri. A bemutató Szolno. kon látható tíz napig. liktusát így az ő beilleszke­dési külön küzdelmük is magyarázza, motiválja. (Saj­nos, a darab magyar címe, amely csupán a házastársak összeszokására vonatkozik, nem utal a dráma ilyen ér­telmű tartalmi gazdagságra, leszűkíti, korlátozza a tarta­lom körét.) A színészi játékban követ­kezetesen érvényesül a fent vázolt rendezői koncepció, eredményeivel és hiányaival egyetemben. Itt azonban az egyéni teljesítmények érté­kelésén túl engedtessék meg egy általánosabb, a színészi játékra vonatkozó megjegy­zés. Az eszmeileg tiszta és következetesen végiggondolt előadás úgy gondolom éppen itt, ebben a vonatkozásban, a játékosságban nem tud igazán hűséges lenni Willi­ams szelleméhez. Az Amíg összeszoknak alapvetően más­fajta játékstílust tételez fel, mint a nálunk kialakult, jól­lehet gondos elemzésen ala­puló jellemábrázolás, de kis­sé körülményes, bonyolult és nehézkes megvalósításban. Feltűnő, hogy ez a „stílus” mennyire elnehezíti, szükség­telenül veszi igénybe a szí­nész energiáit. Lelassítja a y párbeszédek ritmusát, s az átélés intenzitása nem egy esetben a túlzott hangosság­gal is párosul. Az az érzé­sünk lehet, látva ezt a játé­kot, mintha az előadás má­zsás súlyokkal a nyakában „vonszolná” magát. (Ez per­sze nem csupán a Szigligeti Színház terhe!) A színészi megoldásokat te­kintve Izabel szerepében Cso­mós Mari láthatóan a durva­sággal szembeállított gyön­gédség megtestesítését kapta feladatul, legtöbb költészet az ő játékában sűrűsödik. A va­lóság talaján áll, de képzele­te mintha felül emelné a valóságon. Finoman ábrázol­ja a kis kórházi ápolónő ma­gányos tisztaságát, belső rez­düléseit, rebbenéseit, riadal­mait, a megalázó kiszolgál­tatottságot. Játékából azon­ban ezúttal hiányzott a tőle megszokott üdeség. A Ralphot alakító. Piróth Gyula azt az embert formál­ja meg „akiben megvan a szívbéli képesség, hogy mély­séges köze legyen máshoz”. Megtalálja a módját, hogy a keserűség poharába humort is csöppentsen. Játéka a leg­fordulatosabb, ügyesen vált a különböző helyzetekben. Az idegbeteg George, ahogyan Körtvélyessy Zsolt elénk ál­lítja az a széthullott ember, akiben fel-fel csillan egyko­ri ereje, amilyen betegsége előtt lehetett. A kisebb sze­repekben Lázár Kati (Do­rothy, Sebestyén Éva, Pecz- kay Endre (Ralph anyósa és apósa) egy-egy színt jelente­nek. Ez utóbbiak megjelení­tésében gyűlöletesen fejeződik ki az emberi üresség és az agresszív anyagiasság. , 0 békés édes környe- = zete (Székely László díszlete) jól szolgál­ja a drámai kontraszt meg­teremtésének lehetőségeit. Az Amíg összeszoknak szolnoki előadása komor és idegtépő komédia, gondolatilag hű az eredeti műhöz, színeiben és hangvételében azonban sze­gényesebb annál, Ez csök- kehtheti az élvezetet, a si­kernek azért nem állhatja az útját. Gyermekrajzok a Finta Múzeumban A túrkevei Petőfi téri Álta­lános Iskola felső tagozatos diákjainak rajzaiból, batikjai- ból nyílik kiállítás ma a Finta Múzeumban. A tárlaton — amelyet az iskola Keve Ve­zér úttörőcsapata rendez — ötvenkét rajz s színes batik látható. A kiállítás két hétig várja az érdeklődőket. „Örömmel látjuk, hogy városunk főutcája, a Hevesi út Vágó Pál vezetése mellett napról napra szebb lesz, va­lóságos sugárúttá válik. A nagy mélyedések, a hepehu­pás talaj, a begyepesedett árkok eltűnnek, s a víz nem áll majd esők után tenger­ként az utcában. Amire a régi községi politikusok még gondolni sem igen mertek, ime rövid idő alatt meglesz.” A Jászsági Néplap 1919. má­jus 10-i számában elismerően szól Vágó Pálnak, mint Jász­apáti „város rendészeti és szépészeti megbízottjának” munkájáról, amelynek révén nemcsak a főutca, hanem az egész település egyre szebb, gondozottabb lett. Felújítják? A festőművész, ha most végigmenne a jászapáti ut­cákon ugyancsak elszomo­rodna néhány középület si­ralmas állapotán. A legelha­nyagoltabb épület Vágó Pál múlt század első harmadában épült szülőháza. Az omlado­zó falú épületben kapott he­lyet a helytörténeti kiállítás mellett Vágó Pál két alko­tása, valamint festőállványa, kiszáradt palettája és néhány személyes használati tárgya. Látogató nemigen kopog­tat be mostanában a házba. Talán tíz éve is van már, hogy nem jártak benne kő­művesek sem. 1976. május 11-én „Kátyú­ban” címmel riport jelent meg lapunkban a nagyköz­ség közművelődési intézmé­nyeiről. A Vágó Pál házról többek között ez a mondat szerepel a cikkben: „Ebben az ötéves tervben felújítják az épületet.” — A felújítási alapunk évente nyolcszázezer forint körül van — tájékoztat Ga­zsó József, a nagyközségi ta­nács elnöke. — Az iskoláink, óvodáink állapotát ismerve, ebből nem igen futja a Vá­gó Pál-házra. Ennek ellené­re, ha rövidesen sorra kerülő tanácsülés ezt megszavazza, az idén kétszázezer forintot fordítunk a ház felújítására. Bár már elkészült Jászapáti rendezési terve, amely sze­rint a ház eleve halálra ítélt. A nagyközséget Hevessel összekötő utat szélesíteni fog­ják, s egy sor épülettel együtt a Vágó-házat is le kell bon­tani. — Hány évig áll még a művész szülőháza? — kér­dezzük Bálint Imrét, a jász­berényi járási tanácsi hiva­tal elnökét. — Az út szélesítésére sem ebben, sem a következő öt­éves tervben nem kerül sor. Éppen azért a házat meg kell óvni az összeomlástól. Egyéb­ként terveinkben egy új ta­nácsháza építése szerepel: a könyvtár, a művész hagyaté­ka, s a honismereti gyűjte­mény a mostani tanácsháza épületébe kerül majd. Ha a tanácsülés megsza­vazza, még ebben az évben felújítják a Vágó-házat. Az épület állapotát tekintve a kétszázezer forint viszont nem sok. — Mennyi pénzből lehetne időtállóvá „varázsolni” a több mint százéves házat? Egymillió kellene — Szakértők véleménye szerint közel egymillió fo­rintra lenne szükség — mondja Major Tibor, a jász­berényi járási pártbizottság első titkára — a nagyköz­ségi tanács viszont az okta­tási intézmények rovására nem áldozhat ennyit az épü­letre. A következő években továbbra is kisebb-nagyobb összegeket kell fordítani a felújításra, s amennyiben le­het, társadalmi munkában rendbe tenni az épületet. Vágó Pálnak nemcsak mint festőművésznek, de mint ha­ladó politikusnak, Velemi Endre tisztelőjének is tarto­zunk ennyivel. A Hevesi út — amelyet 1919-ben Vágó Pál vezetésé­vel „valóságos sugárúttá” építettek a jászapátiak a tá­voli jövőben a művész szü­lőházát is követeli. Ahol egy­kor a festő bölcsője ringott, autók suhannak majd. A jászapátiak reméljük, hogy nem hagyják megsem­misülni, feledésbe merülni községük szülöttjének fontos kultúr- és helytörténeti ha­gyatékát. Gondoskodnak ar­ról, hogy megfelelő körülmé­nyek között őrizzék meg Vágó Pál emlékét, alkotásait, — még anyagi gondok, nehéz­ségek árán is. Tál Gizella Élete 1949-ben Valkó Mihály Rejtelmes csillagok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom