Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

1977. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 UtllarnirtimH Csak egy csap Igazi szatíra Rákosy Ger­gely rádiójátéka. Akik janu­ár 24-én meghallgatták a rá­diószínház bemutatóját, való­színűleg jól szórakozva — bosszankodtak, háborogtak. Mert a történet mindennapos és bárkivel megtörténhet, akinek otthonában elromlik, kiszenved egy sokat szolgált csap. A szatírában Gelegonya Pál a szenvedő alany. Hóna alatt a csappal elindul sze­rencsét próbálni. Jár üz­letben, áruházban, semmi eredménnyel. Nincs, kifo­gyott, talán jövőre lesz, mondják a boltosok. Mivel azonban csap nélkül nem le­het élni, Gelegonya nyakába veszi a várost, kisiparosokat keres, maszekoknál próbál szerencsét. Kálvária, amit át­él. Lehúzott műhelyrolók, csak egy csappal nem foglal­kozó mesterek legyintenek rá: ugyan mehet a világ vé­gére, ki foglalkozik egy csap­pal? Az nem bolt! Végül a véletlen segít. Egy minden­tudó trafikosnő megismerte­ti egy sörös emberrel, s az néhány korsó folyékony ke­nyérért percek alatt össze­hozza egy raktárossal, aki ugyancsak sörissza. Gelego­nya Pál elázik ugyan, de megvan az áhított csap. Rákosy Gergely szatírája azért is jó, mert ilyen „hét­köznapi”, bárkivel megtör­ténhető esetet céloz a szatí­ra soklövetű fegyverével. A Csak egy csap igazságát so­kan bőrünkön érethetjük, sajnos. Futóhomok A mai „futóhomok” vilá­gát vizsgálták a közelmúlt­ban a szomszédos Kecske­méten írók, szociográfusok és szociológusok. A nagy gon­dolkodó, a téma apostola, Erdei Ferenc emléke előtt tisztelgett így az írószövet­ség. Erdei negyven évvel ez­előtt írt a Duna—Tisza-közi tanyavilág életéről, emberei­ről. Kispista István műsora napjaink változásait, a ta­nyákról kivezető „csinált utak” állomásait vizsgálta, egyórás, érdekes összeállítás­ban. Lányok, asszonyok Ez a szombat reggelenként jelentkező műsor a reneszán­szát éli. Sok. évi útkeresés és egyhelyben topogás után egyre céltudatosabban szer­kesztett, tartalmas műsora már a rádiónak. Megfiatalo­dott, s ezáltal korszerűbb, érdekesebb lett. Heteken át „mozgatva” a hallgatóság fantáziáját, jó vitát kezde­ményezett a házasságról, an­nak korunkbeli buktatóiról, a nehézségekről, amelyek végül bontóperekben fejeződnek be, s amelyeknek sokszor szen­vedő alanya a gyerek, a tár­sadalom szemefénye. A tartalmában és formájá­ban megújhodott Lányok, asszonyok új szerkesztője Ju­hász Judit. Hetek példája, műsorok sora igazolja; igé­nyes, értő ismerője a nőpoli­tikának s annak társadalmi törekvéseinek. A korán eltávozott neves újságíró, Baktai Ferenc posz­tumusz kötetét mutatta be a héten Rajk András. Megis­mertük Baktai riportjait, ki­tűnő publicisztikai írásait és természetesen glosszáit, sza­tíráit, humoros műveit is. A bemutató legalább olyan sokrétű és érdekes volt, mint a Népszava kitűnő újságíró egyénisége, néhai Baktai Fe­renc. (SJ) Az utóbbi két évtized pe­dagógiai szóhasználatában egyre inkább elterjedt a „hátrányos helyzetű” kifeje­zés. A pedagógusok sokszor csak azokat a tanulókat te­kintik hátrányos helyzetű­nek, akiket az édesanyjuk egyedül nevel, vagy a szü­lőknek több gyermekről is gondoskodniuk kell. Valójá­ban kit is illethetünk ezzel a kifejezéssel? S vajon le- küzdhető-e ez a rendszerint — Szüleim alkalmazotti beosztásban dolgoznak, a családban egyedüli gyerek vagyok, mégis hátránnyal indultam az iskolában. Erre csak akkor jöttem rá, ami­kor átléptem a gimnázium küszöbét. Hiába voltam ott­hon éltanuló, rádöbbentem, hogy az osztálytársaim, akik közül sokan tagozatos álta­lános iskolában végeztek, sokkal többet tudnak nálam. Akkor úgy éreztem, az én bizonyítványom hamis. — S később? — Az első évben hét tize­det romlott az átlagom, de most már sikerült kijavíta­nom. — Csak az iskolát hibáz­tatja ezért a hátrányért? — Nem. Az az igazság, hogy otthon jóformán alig tudtak segíteni nekem a ta­nulásban. Apám a munka­helye ösztönzésére akkor vé­gezte a hetedik osztályt, amikor én a hatodikat. Dél­előtt én, este ő ült az isko­lapadban. Könyvet koráb­ban nem igen vásároltak a szüleim. Most szinte minden hét végén, amikor hazame­gyek meglepnek egy-egy kö­tettel. — Az én házi könyvtáram is azóta gyarapodik, mióta gimnáziumba járok — szól közbe az ugyancsak harma­dikos tiszaroffi S. K. — Bár a szüleim csak hat osztályt végeztek el, ők is szívesen olvasnak, de elsősorban a — Sok energia, átvirrasz­tott éjszaka, de nagyon sok segítség is van ebben, a kol­légiumi tanárok részéről. El­sősorban persze akaraterő kellett ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a kedvezőbb in­díttatású osztálytársainkkal, bebizonyítsuk, hogy mi is helyt tudunk állni. Második, harmadik osztá­lyos diáklányok. Nemsokára végeznek. Mindhárman egye­temen szeretnének továbbta­szülői házból' származó ho­zomány? Ezekről a kérdésekről be­szélgetünk, vitatkozunk a megye egyik középiskolai kollégiumának társalgójában. Partnereink: diáklányok, akik valamikor jogosan érez­hették magukat hátrányos helyzetben. — Miért? Elsőként a tiszasülyi K. J. harmadikos gimnazista vá­laszolt: bátyámnak és nekem veszik a könyveket. ■ —• Nem próbálták meg rábeszélni a tanulásra szü­leiket? — Nekünk a nővéremmel sikerült meggyőzni édes­anyánkat, de csak a hetedi­ket végezte el — mondja a jászapáti N. M. másodikos szakközépiskolás. — A nővé­rem egyetemre jár, hétvége­ken mind a ketten otthon vagyunk, s azt tapasztaljuk, hogy talán a mi hatásunkra sokat változtak a szüléink. Érdeklődőbbek lettek, nem kapcsolják ki a televíziót a Fórum vagy egy komolyze­nei műsor előtt. — Valamennyien középis­kolások. Szüleik jobb esetben elvégezték az általános isko­lát. Az ismeretekben különb­ség nem okoz távolodást? — Érzelmileg semmikép­pen sem. A szüleim büszkék arra, hogy tanulok. A mű­veltségbeli különbséget pedig nem szabad éreztetni, hanem inkább segíteni kell nekik, ráirányítani a figyelmüket egy-egy könyvre, filmre, új­ságra, folyóiratra — vála­szol K. J. —• Mindhárman legyőzték azt a hátrányt, amivel a kö­zépiskola kapujában startol­tak. Kitűnő bizonyítvánnyal jöttek, s a tanulmányi átla­guk szerint most is a leg­jobbak közé tartoznak. A KISZ-szervezetben vezető tisztséget töltenek be. Minek köszönhetik? nulni. A két gimnazista pe­dagógusnak készül. — Hat év múlva, mint ta­nárnők, mit tesznek majd a hasonlóan hátrányos helyze­tű tanítványaikért? — Nekem az lett volna a legfontosabb általános isko­lás koromban, hogy irányít­sák az érdeklődésemet, fel­hívják a figyelmem zenére, színházra — netán a kezem­be adjanak egy könyvet, hogy olvassam el. A szüleim nem tudták megtenni, de az akkori tanáraimtól most már elvárnám ezt. Véleményem szerint egy hátrányos helyze­tű tanuló — lehet bármilyen értelmes, tehetséges is — egyedül képtelen kitörni a körülményeiből. Segítségre, vezetőre van szüksége, s ezt a szerepet én szívesen vál­lalom majd — fogalmazza meg leendő „tanári” felada­tát a tiszaroffi kislány. Három fiatal erős akaratú középiskolás diáklány. Vilá­gosan látják, honnan indul­tak, hova jutottak, s merre tovább. Volt erejük behozni a hátrányt, s még időben megkapták hozzá a megfe­lelő segítséget is. Ma még azonban nem minden tár­suknak sikerül mindezt el­érni. Kiemelt feladat A megyei tanács művelő­désügyi osztálya kiemelt fel­adatnak tartja a fizikai dol­gozók gyermekeivel való fog­lalkozást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fizikai dolgozók gyermeke nem azo­nos a hátrányos helyzetű ta­nulóval. Mégcsak azt sem mondhatjuk, hogy a többsé­get ők teszik ki. A művelődésügyi osztály legutóbbi felmérésében — a fizikai dolgozók gyermekei­nek helyzetéről — jelentős eredményekről adhatott szá­mot. Javult az általános is­kolások napközis ellátása, bővültek a diákotthonok, a körzetesítés következtében jobb lett az intézmények tár­gyi felszereltsége. A közép- iskolások közül az elmúlt tanévben ezeregyszáznegy- venhat diák kapott állami ösztöndíjat, amelynek ösz- szege meghaladja az egymil­lió-kétszázezer forintot. Meg­valósultak a középiskolai, va­lamint az egyetemi előké­szítő tanfolyamok. A külön­böző szakkörök, az úttörő- és a KISZ-mozgalom munkájá­ba egyre több fizikai dolgo­zó gyermeke kapcsolódott be. Sorolhatnánk tovább az eddigi eredményeket, de akad még tennivaló eztán is bőven, amelyek között nem is annyira az anyagi támoga­tás áll az első helyen, ha­nem inkább a tanulók szel­lemi segítése. A hátrányos helyzet fel­számolását már az óvodában kell megkezdeni, s mindvé­gig fokozott figyelemmel kí­sérni, segíteni, a gyerekek képességeinek kibontakozá­sát, az általános és középis­kolákban is. Tál Gizella D bizonyítvány értéke Segítség a kollégium Másokra van gondja Télen nehezebb. Csúszósak az utak, csípős hidegben, bo­káig érő havat taposva, vagy latyakon átgázolva kell el­jutni a beteghez, JSgyik na­pon az öregerdőt, a másikon a Neszürt vagy a Hajtát és természetesen a város Il-es körzetéhez tartozó sok-sok utcát járja... Medve Jánosné másfél év­tizeddel ezelőtt végezte el az ápolónői tanfolyamot. Amíg tanult, a jászberényi kórház belgyógvászati osztályán dol­gozott, azután körzeti orvos mellé került. Napi programja tizenöt éve újból és újból megismét­lődik, mégis új izgalmakat, élményeket rejteget. Déle- lőttje a rendelőben, a járóbe­tegek ellátásával kezdődik, azután „nyakába veszi” kör­zetét — gépkocsin, kerékpá­ron vagy gyalog. — Nagyon fontos, hogy a beteg tapasztalja — gondo­san bánunk vele, osztozunk gondjaiban és örömeiben, hogy mindent tudunk a be­tegségéről. Ez nem valamifé­le kegyes csalás, mert való­ban, amikor útnak indulok, nem azt írom be a munka­naplómba, hogy ma öt vagy hat helyre megyek, inkább arra gondolok, hogy mit mondok majd a 68 esztendős Hegedűs néninek, vagy mi­lyen tanácsokkal nyugtatom meg a 75 éves Balázs bácsit. Betegei szerint Rózsáka, a csupaszív asszony, a gyen­gédség, a türelem mintaképe, aki ha kell, százszor is elis- métli, mennyit kell pihenni az injekció után, vagy me­lyik a legegészségesebb ét­rend, a gyomorbántalmai mi­att gyakran panaszkodó idős embernek. — Nem könnyű a hivatá­som, de nem a tanyai tele­pülések miatt, mert bármi­lyen furcsán is hangzik a Neszürbe, az öregerdő felé is betonút visz. Körzetemhez tartozik Jászberényben az Űj-temető közelében épülő új városrész is. Mutatós, szép, nagy családi házak — V, legtöbbjük garázzsal — gyö­nyörű díszkerítésekkel, de út, járda sehol. Öröm számom­ra a munka, bár néha elszo­morodom amiatt, hogy mi­lyen kevés időm jut a két iskolás kislányomra. — Illés — Idestova egy esztendeje tart a tiszafüredi járási könyvtár bővítése — igaz már közel a befejezés. Az építkezés idején — ügyesen megszervezve — a könyvtá­rat zavartalanul lehetett, le­het használni — legföljebb a bejárat helye változott néha- néha. Mindennap forgalmas a könyvtár, esténként külö­nösen. Fenti képünkön a gimnazisták naponta hasz­nálják a könyvtár kéziköny­veit, amelyek most a leendő társadalomtudományi kabi­net helyiségében kaptak he­lyet. Igaz — a könyvtár íratlan törvényei csendet parancsol­nak — ám a jókedvű gyere­kekre, kinek volna szíve rá­szólni. (Lenn) Este a könyvtárban Kocsitörténet — bélyegen Tegnap bocsátotta ki a pos­ta azt a hétértékű bélyegsort, amely a kocsi történetét szemlélteti a XV-ik századtól napjainkig. Az érdekesnek ígérkező bélyegeken 500 éves utazókocsi, 400 éves magyar kocsi, a XVIII. századból származó ekhós szekér, a XIX. században használt om­nibusz, valamint bérkocsi és postakocsi továbbá száza- dunkbeli négyfogatú kocsi az ábra. Tervező: Dudás László grafikusművész. Februári filmkínálat Fekete gyémántok, Valahol Európában A februári filmkínálatból bizonyára r legtöbb nézőt a Budapest Játékfilmstúdió új produkciója a Fekete gyémán­tok vonzza majd, az a két­részes színes film, amely Jó­kai Mór regénye nyomán, Várkonyi Zoltán rendezésé­ben készült. A kétrészes fil­met Illés György operatőr fényképezte, zeneszerző Pet- rovics Emil. A főbb szerep­lők: Huszti Péter, Sunyovsz- ky Szilvia, Haumann Péter, Szabó Sándor, Tolnay Klári, Páger Antal, Koncz Gábor és Márkus László. A hónap má­sik magyar filmje Radványi Géza immár klasszikus szám­ba menő remekműve lesz a Valahol Európában. A hábo­rú utáni filmgyártás első má­ig is izgalmas alkotását Ba­lázs Béla és Radványi Géza írta, s a főszerepekben Som­lai Artúrt, Gábor Miklóst és Bánki Zsuzsát láthatják a nézők. Február két szovjet filmet hoz a mozikba. Bűnügyi film a Méreg a pohárban, amely a riga filmstúdióban készült krimi sorozat egyik része. A film, bár önállóan is teljes értékű, néhány olyan szerep­lőt vonultat fel, amelyeket más, korábbi produkciókból, így a „Gyilkosság másodkéz­ből” című filmből ismerhet a közönség. Neves világsztá­rokat, Claudia Cardinalet, Peter Finchet, Sean Conne- ryt, Hardy Krügert, Mario Adorfot és Donatasz Banio- niszt szerepelteti a felújítás­ban vetítésre kerülő, A jég­sziget foglyai című színes, szinkronizált szovjet—olasz film, amelyet Mihail Kalato­zov, a Szállnak a darvak ren­dezője készített. Csehszlová­kiából érkezett Stanislav Strnad: A bátyámnak klassz öccse van című színes film- vígjátéka ugyancsak elsősor­ban a fiataloknak, főleg a gyerekeknek szól a Télapót Willinek hívták című NDK- alkotás. Színes történelmi film a Felkelők álruhában, amelyet az NDK-belí Tho­mas Kuschel rendezett. A Defa stúdió alkotása az 1500- as évekbe a német paraszt­mozgalmak korába kalauzol. A kévésbé ismert mongol filmgyártást képviseli a programban az Áradás című alkotás, amely az 1920-as évek elején játszódik a mon­gol—orosz határ mentén, és a fehérgárdisták elleni küz­delem epizódjait eleveníti fel. A világhírű Carlos Saura Sirató egy banditáért című színes spanyol—olasz—francia filmje az igényes filmek kö­zönségét vonzza majd első­sorban. Ugyancsak a mű­vészfilmek kategóriájába tar­tozik Carlos Saura másik lifmje, A stress is, amelyet a filmbarátok köre hálózatban vetítenek. Ebben Geraldine Chaplin a sztár. Az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb alkotását Tony Richardson A hosszútávfutó magányos­sága című filmjét is felújít­ják a következő hetekben. Színes amerikai film, A düh, amelyet C. George Scott rendezett és ő játssza a fő­szerepet is. Színes spanyol— ólasz fiilmvígjáték a Külön­ben dühbe jövök, amelyben Bud Spencer, és Terence Hill lép a nézők elé. A legkisebbek számára ké­szült A kis vakond kalandjai című mesefilm-összeállítás, amelyben csehszlovák, ma­gyar, román bolgár, lengyel razjfilmek peregnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom