Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

1977. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászberényi Gépíró és Gyorsíró Iskola két évfolyamán ötvenötén tanulnak. Felvé­telünk a gyakorlóteremben készült. Harmincnégy írógép áll a tanulók rendelkezésére, hogy zavarmentesen gyakorolhassanak. Neves szovjet szerzői kollektíva állította össze azt a tanulmánykötetet, amelynek magyar fordítá­sa a közelmúltban jelent meg második és bővített kiadásban. (A nemzetközi kommunista mozgalom, Stratégia és taktika; Kossuth, 1976.) A mü a kommunista és munkás­pártok mai - azaz az 1970-es évek közepére jel­lemző tevékenységének néhány alapkérdését elem­zi. Az alábbiakban a kö­tet főbb gondolatait ele­mezzük. II kommunista é,s. m™­-------------------------kaspartok ö sszefogásának jelentősége napjainkban jelentősen meg­növekedett, hiszen az egyes pártok egyre bonyolultabb bel- és külpolitikai viszo­nyok, a kapitalista országok­ban éles osztályösszecsapások közepette tevékenykednek. Bár külünbözőek a harci fel­tételek, a nemzetközi kom­munista mozgalom nem azo­nos egyszerűen a pártok ösz- szességével, hanem olyan független és önálló kommu­nista pártok harci szövetsé­ge, amelyek a marxizmus- leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elvei alap­ján önként egyesültek, s kö­zös harcot vívnak a közös ellenség ellen, a közös célok­ért. A kommunistáknak e feltéte­leknek is meg kell felelniük ahhoz, hogy vállalhassák a vezető szerepet abban a vi­lágméretű harcban, amely egyfelől a szocializmus, a béke és a demokrácia, más­felől az imperializmus, a há­ború és a rekació között fo­lyik. Persze — ennek a harcnak nemcsak felfelé ívelő szaka­szai vannak: a kommunis­táknak az időleges visszavo­nulással is számolniuk kell. A mai világhelyzet azonban egészében véve mégis kedvez a mozgalom sikereinek, mi­vel vitathatatlanul megerő­södött a régi világ átalakítá­sában érdekelt erők (a szo­cialista közösség, a nemzet­közi munkásosztály és a né­pek nemzeti felszabadító mozgalma) harci szövetsége. A marxisták-leninisták egyik fő céljuknak tekintik, hogy e három fő forradalmi áram­lat külön-külön és együtte­sen is tovább izmosodjék. Századunk 70-es éveinek egyik sajátossága, hogy a nemzetközi kapcsolatok, az államok ' közötti viszony növekvő mértékben befolyá­II nemzetközi kommunista mozgalom solja a forradalmi folyama­tok fejlődését. Ez mindenek­előtt az osztályharc interna- cionalizálódásában nyilvánul meg. Az imperializmussal ma már nemcsak osztályok, ha­nem a mérhető erőviszonyok szempontjából is egyenragú- vá vált államok, a szocialis­ta világ államai állnak szem­ben, amelyek hatékony poli­tikai és ideológiai, eszközeik mellett megfelelő elrettentő erővel is rendelkeznek, a szocializmus és a haladás erői elleni erőszak visszave­résére. A békés egymás mellett élés — amelyet az impe­rializmus kénytelen-kelletlen tudomásul vett — tartós, va­lamennyi nép érdekeinek megfelelő és a társadalmi haladást szolgáló nemzetközi viszonyokat jelent: A két társadalmi rendszer párharc­cá napjainkban a fegyveres összetűzések helyett mind­inkább a politikai tárgyalá­sok, a gazdaság és — főkép­pen — az ideológia területé­re helyeződik át. Azonban az enyhülés sem ma, sem pedig egy jövőbeni még fejlettebb szakaszában nem válik forradalmi eszköz­zé. Változatlanul érvényes Lenin tanítása: „Minden for­radalom lefő bb kérdése az államhatalom kérdése. Me­lyik osztály kezében van a hatalom — ez dönt el min­dent.” Ha pedig így van, vi­lágos, hogy a hatalom jellege csak az adott társadalmak belső osztály-erőviszonyai alapján változhat meg. »haialonk^rS^ proletárdiktatúrában fejező­dik ki. A szocializmus ellen­ségei — a proletárhatalom korábbi fejlődése során elkö­vetett hibákra építve — ezt valamiféle teljességgel em­bertelen, az emberi termé­szettel ellentétes dolognak tüntetik fel. Valójában az erőszak korántsem egyetlen funkciója a proletáriátus diktatúrájának, sőt még nem is ez a legfőbb tartalma. A hangsúly a másik oldalon van: a szervező-nevelő funkción. Az MSZMP Központi Bi­zottsága tavaly októberben ál­lapította meg: „Hazánkban a munkásosztály hatalmát megtestesítő proletárdiktatú­ra állama történelmi szük­ségszerűségként jött létre. A munkásosztály a hatalom gyakorlásába bevonja a pa­rasztságot, az értelmiséget, a legszélesebb tömegeket. A szocialista állam valamennyi dolgozó osztály és állampol­gár érdekeit fejezi ki, minő­ségileg különbözik minden kapitalista államtól, amely bármilyen formában is, de a monopoltőke, a burzsoázia uralmát jelenti.” A munkásosztálynak a ha­talom megszerzéséhez 1917- ben és ma is forradalmi ideológiára és meghatározott belső-, külső körülményekre van szüksége. A nemzetközi kommunista mozgalom stra­tégiája sem többet sem ke­vesebbet nem jelent, mint hogy a kommunisták — vi­lágnézetük, ideológiájuk és céljaik azonossága alapján — kikovácsolják valamennyiük akaratának és cselekvésének egységét, meghatározzák e cselekvés fő közös irányait a forradalmi folyamat minden adott történelmi szakaszá­ban. Éppen ezt szolgálták a kommunista és munkáspár­tok 1960. évi moszkvai érte­kezletei, valamint az európai pártok 1976. évi berlini kon­ferenciája. Azok, akik a mozgalmon belül ellenzik a kommunis­ták világméretű statégiájá- nak kidolgozását, legtöbbször pártjaik önállóságát és füg­getlenségét féltik ettől, sőt némelykor olyan vélemények is napvilágra kerültek, hogy a közös stratégia a diktátum eszköze lehet a nagy pártok kezében a kis pártokkal szemben. Valójában az igazi marxis- ták-leninisták mindenkor elutasították és ma is eluta­sítják a diktátumot, bárhon­nan jöjjön is az, tiszteletben tartják valamennyi kommu­nista párt önállóságát és egyenjogúságát. II SZ0VÍet tanulmány -------------i----- gazdag érve­lés alapján mutat rá a prole­tár internacionalizmus szük­ségességére a nemzetközi kommunista mozgalomban. Egyértelműen egyenragúnak ítéli meg az internacionaliz­mus legfontosabb ismérveit: a nemzetközi szolidaritást, a nemzeti és nemzetközi érde­kek összeegyeztetését, a pár­tok egyenlőségét és önállósá­gát. B. P. Filmnapok falun L! isszanézni ji w 0 Közművelődés Kunmadarason Mindent összevetve: sike­res közművelődési év volt az 1976-os Kunmadarason. Ami a legfőbb eredmény: nem­csak a közművelődési intéz­mények foglalkoztak a kul­túra terjesztésével, hanem bekapcsolódtak ebbe a tevé­kenységbe a nagyközségben lévő gazdasági szervek, — áfész, tsz, ipari szövetkezet — is. Különösen az ifjúság művelődését segítették haté­konyan, de ugyancsak ered­ményesek voltak a szocialis­ta brigádok számára szerve­zett programok. Természetesen akad „fe­hér folt” a település közmű­velődési „térképén”. Az idei terv célkitűzései közt kiemelt helyen szerepelnek a nők, továbbá a környező tanyavi­lág lakóinak művelődését se­gítő programok. Ebben az esztendőben is — csakúgy, mint tavaly — különös hang­súlyt kap a közművelődési intézmények és a tömegszer­vezetek terveiben a község cigánylakossága művelődési helyzetének javítása. Jelen­leg két gyermekklubot és egy könyvtárat tartanak fenn a madarasi cigányság szá­mára. Az itt folyó munkát szeretnék még hatékonyabbá tenni 1977-ben. Sorozatban! Szakismereti előadások A kistermelésben rejlő le­hetőségek még jobb haszno­sítása érdekében a téli, kora tavaszi hónapokban az egész megyében szakmai ismeret- terjesztő előadássorozatra ke­rül sor a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának szervezé­sében. A járási, városi tanácsok koordinálásával az érintett vállalatok, intézmények, ter­melőszövetkezetek szakem­berei több száz előadás ke­retében a szakmai tenniva­lókról, a „mesterfogásokról”, jó módszerekről tájékoztat­ják a kistermelőket. Gyakor­latilag minden városba, köz­ségbe, településre eljutnak az előadók az állattartással, a zöldség- és gyümölcstermesz­téssel foglalkozó kisterme­lőkhöz. Ismertetik a felvá­sárlást és értékesítést szabá­lyozó rendelkezéseket, ked­vezményeket is. Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Pest és Tolna megyében ja­nuár 20. és február 10. kö­zött filmnapokon 24, több­ségében a magyar falu sor­sát, az életmódváltozást mű­vészi hitellel tükröző jeles filmalkotást mutatnak be — a Talpalatnyi földtől (1948) az Árvácskáig (1976). A filmnapokról szép ki­állítású, de nem hivalkodó, annál tartalmasabb, 36 ol­dalas kiadványt jelentetett meg a MOKÉP, 17 ezer pél­dányban. Amikor a kiadvány kife­jezést használtuk, tulajdon­képpen a műfajt megítélő bizonytalanságunkat takar­gattuk. A jól szerkesztett elegáns füzet ugyanis na­gyon szerencsés ötvözete a hívogató prospektusnak és a népszerű filmtörténetnek, ha úgy tetszik egy filmma­gazinnak, sőt még egy fil­mes újságnak is. Ranódy László és Czine Mihály cikke, a „Góz Jóska álma”, Tamási Áron írása, interjú Sánta Ferenccel, Fábri Zoltán nyilatkozata, a Soós Imre mementó, Molnár Tibor, Kovács András, Kósa Ferenc vallomásai, a Gaál Istvánról, Jancsó Miklósról — és sorolhatnánk — írot­tak teszik érdekessé és érté­kessé az Ablonczy László szerkesztette kiadványt. Sokat beszélünk a közmű­velődés komplexitásáról. (Nem eleget!) Nos, a Film­napok falun és az említett füzetecske jól példázza, mit is kell ezen érteni: a film­napokhoz ugyanis közönség­művész találkozók is kapcso­lódnak. Külön szót érdemel a Filmnapok falun temati­kája. A falu mai „harmincasai” ugyanis csaknem egyidőben születtek a Talpalatnyi föld­del, tizenévesek voltak, ami­kor a Körhintát, a Szakadé­kot, az Isten őszi csillagát stb. bemutatták. Kétségtelen, hogy ezeket a filmeket az 1960-as évek elején — kivé­ve a Szakadékot — megint bemutatták, de már azóta is csaknem felnőtt egy újabb generáció! A filmek össz- nézőszáma is bizonyítja — a Talpalatnyi földet több mint kétmillióan, az Űri­murit három és fél millióan, a Körhintát pedig majdcsak négymillióan nézték meg — hogy jogos volt a felújítás. Megdöbbentő viszont, hogy a Húsz óra (1965) nézőinek száma nem éri el az egymil­liót, a Tízezer napé alig ha­ladja meg a negyedmilliót és így tovább. Manapság divat szidni a mozikat, hogy már megint olyan filmet játszanak, ame­lyet „már vagy húsz éve láttam”. Nos, ez a zsörtö­lődő apuka vagy anyuka, esetleg már nagyszülő — mert tételezzük fel, hogy az — nem gondol arra, hogy az 1955-ben született fiacskája még nem láthatta a Szaka­dékot, nem érthette meg az 1962-ben készült Megszállot­takat, az 1963-ban bemuta­tott Isten őszi csillagát, vagy az Oldás és kötést, az 1964- es Sodrásbant, az 1965-ben készült Húsz órát, vagy a két évvel „fiatalabb” Tízezer na­pot. Ezek a filmek (persze nemcsak ezek) csúcsai a ma­gyar film történetének, úgy véljük, a helyes történelem- szemlélet kialakításának is művészi eszközei, az általá­nos műveltség szerves részei. Furcsa logika lenne, ha Jó­kait csak könyvei első meg­jelenése generációja olvas­hatta volna — s azóta nem adták volna ki újra és újra. A magyarság életének tra­gédiáiról vagy sorsfordulói­ról, szocialista társadalmunk építéséért folytatott olykor — a szó legközvetlenebb értel­mében — véres, de minden­kor hősies küzdelméről el­kötelezetten, magas művészi színvonalon készült filmeket újra és újra be kell mutat­ni. Nemcsak Darvas József igaza miatt, hanem a felnö­vekvő generációk világké­pének teljesebbé tételéért is. Ez úgy hisszük a kétszer kettő négy igazsága. Ezért is szenteltük e pár, szerény, ha valamiben is téveteg, de min­denképpen jó szándékú írá­sunkat a megyei Filmnapok falun gondolat dicséretére. S nem titkoljuk: „gazdát” keresünk cikkünkkel a nagy­szerű program szűkebb ha­zánkban történő mielőbbi meghonosításához, ahol az igények és a feltételek lehe­tővé teszik, hasonló program megrendezéséhez. Említett java filmjeink jó része éppen a Kunság régi életéből merített, és a mű­vészi hittel kimondott igaz­ságok éppen ott kerültek cel­luloid szalagra, ahol a való­ságban is történtek, avagy történhettek volna: Tiszaör- sön forgatták a Talpalatnyi föld, a Tízezer nap, az Ár­vácska jeleneteit, a karcagi határban az Isten őszi csil­lagát ... Tiszai Lajos Az ötödik osztályba léphet... A tenyérnyi szobában még a zsúfoltságnak is meghitt hangulata van. Régimódi bú­torok, sok ágy és még több szék. A virágmintás abrosz- szal takart asztalon tanköny­vek, azokban lapozgat a... nagymama. Előkerül az ér­tesítő — az ő értesítője —, a történelemkönyv fedőlapja alatt lapult. Kinyitja, tekin­tetével végig tapogatja — ki tudja hányadszor — a friss bejegyzést, azután hangosan olvassa: az ötödik osztályba léphet. Raffael Péterné 11 gyer­mekes édesanya. Ünnepna­pokon, amikor együtt a csa­lád, harminchat unoka csügg a nagymamán. Ilyenkor meg­hatódva újságolja a messzi­re költözött gyerekeknek, hogy a családban már há­rom dédunoka is van. Tavaly 57 évesen beiratko­zott az általános iskolába (alapismereti tanfolyamon cigányszármazású felnőttek részére), elvégezte az első és második osztályt, a napok­ban pedig sikeresen vizsgá­zott a III.—IV. osztályból. — Nem volt könnyű 57 éves fejjel az iskolapadba ülni 16—20 éves gyerekek közé. Eleinte meg is moso­lyogtak, mégis meg kellett tenni. Lányaim közül — akik még'itthon vannak — az egyik 25, a másik 30 eszten­dős. Dolgoznak, jó munka­helyük van, megbecsülik őket, szakmunkásvizsgát is tehetnének, ha meglenne az általános iskolájuk. Nem jártak iskolába, akkoriban nehéz volt a sorunk. Tekintetével végigsimogat­ja a szobát, az életéhez nőtt régi bútorokat. — Sok minden megválto­zott azóta. A gyerekek fel­nőttek, dolgoznak, már nem gyötör a félelem, hogy mit eszünk holnap. Ezért mond­tam a két lánynak, tanulja­nak, még nem késő. Nem mertek nekivágni, azt mond­ták, felnőtt fejjel nem ülnek az iskolapadba. Egyszer az­tán karonfogtam őket, és el­indultunk az iskolába. Így jártuk ki együtt a négy osz­tályt, most megyünk az ötö­dikbe, és bízom benne, együtt fejezzük^ be az általános is­kolát. — A gyerekekért vállalta tehát a tanulással járó gon­dokat? — Eleinte azt hittem, hogy igen, csak a gyerekekért. Amikor azután egy egész szó lett az egyenként összerakott betűkből, sikerült leírni és elolvasni egy hosszú monda­tot, azt mondtam: ha semmi célom nem lett volna vele, akkor is érdemes volt elkez­deni a tanulást. El sem tu­dom mondani, milyen volt, amikor a boltnak a bejáratá­nál, ahová húsz éve járok vásárolni, először el tudtam olvasni, a címtáblán: élel­miszerbolt. Igaz, legjobban most is annak örülök, hogy lányaim tanulnak, hogy uno­káimnak — akikre más élet vár, mint amilyen az enyém volt nemcsak azt tudom majd megmutatni, hogyan tartsák kezecskéjükben a ka­nalat, de azt is, hogyan fog­ják a tollat. I. A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom