Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-04 / 29. szám
1977. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Miért fontos ötven év után ? Ki a nagymama apja? Az első menet. 1972. októberében meghalt egy idős férfi. Végrendeletet nem hagyott, csak egy házat Pesten a VII. kerületben. Eddig semmi rendkívüli. A lapok hirdetési oldalán egy szomorú gyászjelentés. S mégis, elkeseredett marakodás, négy évig tartó pereskedés lett a vége. Vége... ? Mindenesetre a bíróságon jogerős ítélet született. Már kettő! A vér szerinti apjáért és a pesti házért elszántan küzdő asz- szony veszített... Ügy érzi, égbekiáltó igazságtalanság történt vele, s nem érti miért... 1973. március. Keresetlevél a VII. kerületi bíróság__________ hoz: „Sz. Károlyné kijelentem, hogy 1972. októberében elhunyt K. Károly az én édesapám volt, akinek én vagyok az egyetlen gyermeke. A hagyatéki eljárás során azonban a hagyatékot (házingatlant) az oldalági rokonok (K. Károly testvérének gyermekei) kapták, mert én eddig a származásom tisztázni nem tudtam. K. Károly úgy bánt velem, mint gyermekével. 1960-ban a házába hívott, ahol családtagként éltem a kislányommal együtt. Ott lakunk ma is. Azt ígérte, hogy házát rám, az egyetlen gyermekére hagyja. Mégsem írt végrendeletet...” Kéri a kerületi bíróságot, állapítsa meg, hogy édesapja K. Károly volt, mert így Sz. Károly né, mint egyedüli leszármazó lesz az első számú törvényes örökös. Nem sokkal később újabb levél érkezik a bírósághoz. A perbe be kívánt avatkozni az egyik oldalági örökös: „Fontos érdekem fűződik a perhez, mert ha megállapítást nyerne a kereset szerinti igény, úgy elesnék néhai nagybátyám hagyatékától.” Tárgyalás: az asszony elmondja, hogy 1957-ben tudta meg az anyjától, hogy házasságon kívüli kapcsolatból született... Apja K. Károly ... Végzés: a bíróság felfüggeszti az eljárást azzal az indokkal, hogy először indítsa meg a jelenlegi apával szemben az apaság vélelmének megdöntése iránti pert „mert amíg a vélelmezett apa apaságát jogerős bírói határozat nem dönti meg, addig a néhai K. Károly apaságát tisztázni nem lehet”. Az asszony fellebbezett: „A bírói okfejtés téves, mért a törvényes apa nem tudja, hogy nem tőle származom ... édesanyám kívánságát, hogy a természetes apa kilétét nem kívánja felfedni férje előtt, tiszteletben kell tartanom...” A beavatkozó is elégedetlen, ő is fellebbezett: „Sz. Károlyné 1929-ben született, csak most jutott eszébe, hogy pert indítson?... Az apasági per megindításával csak az időt akarja húzni, mert az általunk örökölt házban mint jogcímnélküli lakó tartózkoMásodik menet. dik. Egyébként másfél éve húzódik a hagyatéki eljárás is, a ház átadását Sz. Károlyné kérésére a bíróság jogellenesen függőben tartotta, de később ezt a határozatát a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvása alapján hatályon kívül helyezték, és elrendelték a hagyaték átadását a törvényes örkösöknek, nekünk. Sz. Károlyné hagyatéki igényét azért akarja apasági keresettel érvényesíteni, mert mint házasságon kívül született gyermek költség- mentesen pereskedhet. Nem lehet engedni, hogy ingyen küzdjön a hagyatékért, és így az államot megkárosítsa ...” Döntés másodfokon: mindkét fellebbezés alaptalan, az első fokú bíróság végzése helybenhagyva. Sz. Károlyné keresete (második) a VII. kerületi bírósághoz. Apaság vélelmének megdöntése. Megismételi mikor, milyen körülmények között tudta meg, hogy édesanyja házastársa Á. István, nem az ő vér szerinti apja. Csatolva Á. István közjegyző előtt tett nyilatkozata, amelyből kiderül, tudta, hogy felesége gyermeke házasságon kívüli kapcsolatból származik, de mivel megszerette a gyermeket, hagyta, hogy nevére írják, de most már nem ragaszkodik hozzá. Tárgyalás. Végzés: nem a fővárosi kerületi bíróság, hanem a szolnoki Járásbíróság illetékes dönteni az ügyben. Már 1975. decemberét írjuk, mikor az akta megérkezik a szolnoki Járásbíróságra. 1976. január 12-ére tűzik ki az első tárgyalási napot. (A bíró beteg.) Űjabb tárgyalási nap január 22. (Az ügyvéd foglalt.) A következő nap január 28. végre mindenki jelen van. Tárgyalás. Sz. Károlyné felperes újból elmondja, mikor, milyen körülmények között tudta meg, hogy ki a vérszerinti apa, mikor költözött hozzá, mit ígért. „Míg K. Károly élt azért nem indítottam pert, mert bíztam abban, hogy a házat rámhagyja.” Ítélet: Sz. Károlyné keresetét a bíróság elutasítja. Indoklás: „a Csjt 43. § (5) bek. szerint az apai vélelmet a gyermek a nagykorúság elérésétől számított egy éven belül... vagy attól az időtől számított egy éven belül támadhatja meg, amikor a megtámadás alapjául szolgáló tényről tudomást szerez. A bírói gyakorlat szigorúan értelmezi ezt a határidőt, amelyet tágítani nem lehet ...” Fellebbezés: Sz. Károlyné kéri a reá nézve sérelmes ítélet hatályon kívül helyezését, hogy családi jogállását tisztázhassa. „A halál hozott abba a helyzetbe, hogy jogcím nélNegyedik menet. MÁSODSZOR SZOLNOKON Az alföldi megyék pedagógus kórusainak fesztiválja Második alkalommal rendezik meg az idén tavasszal az alföldi megyék pedagógus kórusainak fesztiválját Szolnokon. A rendezők — a Pedagógusok Szakszervezete és a Szolnok megyei Tanács — a környező megyék hét kórusát várják. A tervek szerint a jövőben a város kétévenként ad pódiumot az alföldi kórusoknak. Hasonló terv érlelődik a Dunántúlon is. Számos megyében, elsősorban Győr- Sopron és Vas megyében évtizedekre visszanyúló hagyománya van a pedagógus kóruskultúrának; jelenleg a Dunántúlon mintegy tíz kórus működik. Bemutatkozó fesztiváljukat az elképzelések szerint először 1978 tavaszán tartanák meg, s a találkozót ugyancsak kétévenként rendszeresen megismételnék. A pedagógus kórusok elismerten magas színvonalat képviselnek az ország zenei életében. Mind a számszerű növekedésben, mind munkájuk színvonalában egyaránt örvendetes a fejlődés. Jelenleg az országban mintegy 30 kórus működik. Ötödik menet. Hatodik menet. küli lakó lettem a lányommal, az unokámmal és a ve- jemmel együtt abban a házban, ahol 16 éve élek. Csak az örökösök zaklatása miatt indítottam a pert...” 1976. június. Tárgyalás másodfokon. Helybenhagyják az első fokú bíróság ítéletét. Indoklás: „a felperes fellebbezése nem alapos, a bíróság helyesen állapította meg a tényállást és a döntése jó (Fellebbezésnek nincs helye.)” Október, perújítási kérelem. Csatolva a szak_________ értői véleményt a vér- és szérumcsoport-vizs- gálat eredményéről: „Á. István apasága kizárt.” Tárgyalás. Felperes fenntartja perújítási kérelmét, alperes (Á. István) ismételten megerősíti, nem ő az apa. ítélet. Novemberben: a perújítási kérelem érdemi tárgyalásra alkalmatlan. Kicsúsztak a határidőből, az apaságot kizáró vércsoportvizsgálat eredményével sem lehet a keresetindításra nyitva álló hatáidőt önkényesen meghosszabbítani. Fellebbezés, amelyből most már az is kide- __________ rül, hogy Sz. Károlyné ellen az oldalági örökösök pert indítottak, a lakáshasználati díj fizetéséért és a lakás kiürítéséért. Az első fokon Sz. Károlyné számára már kedvezőtlen ítélet is született. (Azt is megfellebbezte.) Tárgyalás másodfokon, 1977. január végén. Végzés: a fellebbezés alaptalan. „Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság, hogy a családjogi törvény 43. § (5) bekezdésében foglaltak szerint egy éven belül lett volna lehetősége pert indítani”. * * * A keresetek, a fellebbezések és a perújítás elutasításának állandóan visszatérő magyarázata, hogy az asszony elkésett a pereskedéssel. A törvényalkotók szigorú határidővel védik a gyermek családi állását. Abból indulnak ki, hogy a gyermek védelme megkívánja, hogy ne lehessen időbelileg korlátlanul változtatni a családi jogállását. Ez a szentencia még akkor is érvényes, ha mint ebben az esetben, a gyermek 47 éves asszony, nagyanya. Sőt, akkor is, ha a gyerek és az apa egybehangzóan tagadják a vér szerinti kapcsolatukat. c Felmerül a kérdés, ilyen esetben nem tehet kivételt a törvény? A jogalkotók és jogalkalmazók azt mondják, nem. Kovács Katalin n jászságiak valóban remekeltek Ma este közvetíti a Televízió a Ki mit tud? első elődöntőjét. Tehát indul a „170-ek” mezőnye. A műsorszerkesztői, illetve a szakzsürik, a huszonnyolc területi válogató után, az országos válogatón legjobbnak bizonyult 500 produkcióból juttatták képernyőre az általuk legeredetibbnek, legjobbnak tartott százhetven versenyzőt, illetve amatőr művészegyüttest. A Ki mit tud? műsor „bábáitól” megtudjuk hogy a mezőny minden eddiginél erősebb, — a műsor színvonalasabb lesz. Ezt látszik bizonyítani lapunk 1976. december 14-i számában. A jászságiak remekeltek a megyei döntőn c. cikkünkben írottak és a mai napig 'kialakult valós helyzet összevetése. Cikkünkben, a megyei döntő átlagszínvonalának láttán, a különböző amatőr művészeti ágaknak nyújtandó magasabb színvonalú szakmai segítségadás fontosságára hívtuk fel a figyelmet, — annak ellenére, hogy a Televízió „szolnoki” zsűrije a megyei döntőt sikeresnek vélte. Az országos szakbizottságok ezek szerint magasabbra állították a mércét, mert a műsorsorozat keretében képernyőre kerülő 170 produkcióból mindössze két versenyszám képviseli szűkebb hazánkat: Csider István mezőtúri citerás, főiskolai hallgató, a Népművészet Ifjú Mestere és a Jászsági Népi Együttes. Ha feltételezzük, hogy a Ki mit tud? országos válogató versenye a Jászkunság amatőr művészeti életének is tükre volt, akkor van min elgondolkoznunk, (170:2) bár kétségtelen, hogy a műsor szerkesztési koncepciói is torzíthatták a megye versenyzői szereplésének igen rossz arányát. De úgy véljük, előremuta- tóbban, hasznosabban tudjuk szolgálni amatőr művészeti mozgalmunk ügyét, a művelődés ügyét, ha a „Ki mit tud? — kudarc” tükrében saját portánkon tárjuk fel az akadályozó tényezőket. s igyekszünk megteremteni — a művelődési házakban, klubokban, iskolákban — az eddiginél értőbb, szakmai segítségnyújtás feltételeit. Az egyre rangosabb szakmai sikereket is elérő Jászsági Népi Együttesnek március 11-én „drukkolhatunk”. Műsorukat — taktikai okokból — nem árulhatjuk el, annyi bizonyos, hogy Tímár Sándor — Sebő Ferenc kompozícióit mutatnak be. Csider István szereplésének időpontja pedig február 25., műsorán Mezőtúr környéki népdalok szerepelnek. Képeinken (fent) a jászsági leányok és fiúk legszebb táncukat mutatják be a képernyőn, (lent) Csider István mezőtúri népdalokat játszik. (Felvételeink a megyei Ki mit tud? döntőn készültek.) — ti — 0 I mikor négy éves múltam, szüleim elhatározták, hogy óvodába adnak. — Hadd szók ja meg a közösséget — mondta apám. — Az életben szüksége lesz rá. — Ott majd fejlesztheti művészi adottságait — hajtogatta anyám mániákusan. — És egykettőre megtanul veszekedni, köpködni, csúzlival lőni — hangzott nagyanyám sötét jóslata. — Én ebbe nem egyezek bele — lamentált hajthatat- lanul. Inkább elmegyek dajkának abba az óvodába, hogy a gyerek saját felügyeletem alatt legyen. Dada-nagyanyám védőszárnyai alatt úgy éltem, mint hal a vízben. Á reggeli és az ebéd a legjobb falatokból állt, s amikor a többiek előírás szerint aludtak, annyit játszhattam az óvoda játékaival, amennyit akartam. Hétéves koromban első osztályos lettem, s osztály- főnököm hamarosan hívatta szüléimét. — Meg kell mondanom, a gyerek borzasztóan rakoncátlan, fogalmam sincs, mit csináljak vele ... — Ah, szóval így! — for- tyant fel nagyanyám. — A mi aranyvirágunk senkinek sem tetszik? Na, én majd megmutatom! — szí könnyedséggel szedte fel az iskola dísztermének parkettáját, hogy a hozzáértő markos szakember alig tudta helyre rakni. Igor Cservjakov: Szomorú lörténet Nagyapó — hangzott otthon az utasítás — hagyj fel a nyugdíjaskodással, menj az iskolába gazdaságvezetőnek! Tíz évig tartó iskolás korom, hátam mögött gazda- ságvezetö-nagyapámmal, rózsaszín álomnak tűnt. Büntetlenül vertem be az ablakokat, szétszedtem a kapcsolókat, késsel vagdostam be a padokat, s végül megkaptam az érettségi bizonyítványt. Felvetődött a kérdés, hogyan tovább? — A gyereknek régésznek kell mennie — szögezte le határozottan nagyapám. — Egy ízben olyan ját— Higgyétek el, rövid időn belül — elejétől végéig feltárja Karthágó romjait, avagy ráakad az első őstelepülés helyére. Apa! vitte feljebb a hangját anyám: rajtad a sor! És apám elszegődött' la- boráns-preparátornak az egyetemre, otthagyva felelős beosztását a műszaki főiskola építészeti karán. Laboráns-apám közelében könnyű, felelőtlen életem volt: mindig pontosan tudtam, hogy vizsgáztatóm asztalán hol fekszik az az egyetlen tétel, amire választ adhatok. Az egyetem befejezése után, egy régészcsoport tagjaként, távoli felfedező útra indultam. Most az anyám volt soron. A csoport szakácsnője lett. Indulásunk után másnap, ahogy a felmérhetetlen pusztaság közepébe értünk, anyám odajött hozzám és a fülembe súgta: — Éjjel, kiszikkadt, ókori múmiává álcázom magam, megbúvók a láthatár szélén emelkedő dombnál. Holnap te rám találsz, fiam, és tiéd a dicsőség, a világhírnév! Isten veled, gyermekem! Estére rettenetes vihar kerekedett... Már jónéhány napja keresem az anyám, de semmi eredmény. Kezemben iránytűvel, térképpel állok a kietlen pusztaság közepén és a könnyeimet nyel- desem. Hol vagyok? . .. Mit tegyek? ... Vízkészletem fogyófélben, csupán egy kis tintám maradt, hogy megírjam szomorú történetemet. — Óh, mama, most mihez kezdjek? ... Baráté Rozália fordítása
