Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 25. Csepeliek Moszkvában Andrej Kirilenko az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Konsz- tantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára tegnap fogadta a Cse­pel Vas- és Fémművek kül­döttségét, amely Soltész Ist­ván vezérigazgató vezetésé­vel, az SZKP KB meghívá­sára tartózkodik Moszkvá­ban. A találkozó során a cse­peli vendégek elmondták, hogy üzemük kollektívája lelkesedéssel és nagy öröm­mel fogadta Leonyid Brezs- nyev levelét, amelyben az SZKP KB főtitkára támoga­tásáról biztosította a csepe­lieknek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére köz­zétett munkaverseny-felhí- vását. Andrej Kirilenko a cse­peli kollektíva képviselőinek átadta Leonyid Brezsnyev szívélyes üdvözletét. Szólt az októberi forradalom évfor­dulója tiszteletére a szovjet­unióban kibontakozott szé­leskörű szocialista munka­versenyről és sok sikert kí­vánt a „Vörös Csepel” dol­gozóinak vállalt kötelezett­ségeik teljesítéséhez. A februári győzelem évfordulóján Nagygyűlés Prágában Csehszlovákiában teg­nap megemlékeztek a dol­gozók 1948 februári győ­zelmének 29. évfordulójá­ról. Prágában Gustáv Hú­súkkal, a CSKP KB első titkárával élükön állami és pártvezetők megkoszorúz­ták Klement Gottwald em­lékművét, majd a Fucik- parkban levő Kongresszusi Palotában nagygyűlést tartottak. Az ünnepségen Alois Indra a CSKP KB el­nökségének tagia, a Cseh­szlovák Szövetségi Gyűlés elnöke mondott beszédet. Alois Indra beszédének eleién méltatta az 1948 feb­ruárja óta a csehszlovák nép életében bekövetkezett korszakos változásokat, a szocialista építés mélyreha­tó eredményeit. Rámutatott arra, hogy az utóbbi nyolc esztendő konkrét eredmé­nyei a bel- és külpolitiká­ban különösen bizonyítot­ták. a párt hű februári ha­gyatékához. őrzi és fejleszti azt a jelenlegi követelmé­nyek szerint. Kiemelve a szocialista demokrácia el­mélyítésében elért eredmé­nyeket, aláhúzta: ezek a pártnak abbeli meggyőződé­séből születtek, hogy a szo­cializmus és a demokrácia egymást feltételezik, azokat szembeállítani nem lehet. Jelenleg Csehszlovákiában százezrek élnek rendszere­sen a politika formálásának és a kritikának a jogával. A felelős állampolgári kri­tikát — ellentétben a legkü­lönbözőbb gúnyiratokkal — a szocializmus gyorsabb épí­tésének óhaja szövi át — mondotta. Részletesen foglalkozott a burzsoá propaganda hazug torzításaival, és rámutatott, az imperializmus nem szűnt meg a népek ellensége len­ni, szüntelenül eszközöket keres, amelyekkel kárt okoz­hat a szocializmusnak. Beszéde befejező részében Alois Indra a CSKP szere­pével foglalkozva megálla­pította, hogy a párt vezet­te a dolgozókat a februári győzelemre és azt követően a szocialista építés sikereire. A párt akcióképességének ma is a pártegység az alapja. A Szojuz—24 űrhajó legénysége, Viktor Gorbatko ezredes és iurij Glazkov alezredes sikeresen teljesítette az előírt tudományos és népgazdasági jelentőségű feladatokat és megkezdte az előkészü­leteket az űrhajó és az űrállomás szétválasztására, illetve a Földre visszatérésre. A képen: Glazkov és Gorbatko - még a Szál jut—5 fedélzetéről - beszámol tapasztalatairól (Telefotó - KS) Makariosz érsek, Ciprus elnöke fogadta Clark Cliffordot, Carter amerikai elnök személyes megbízottját. Clifford átadta az érsekelnöknek az USA államfőjének személyes üzenetét {Telefotó - KS) Corvalán Olaszországban MADRID Enrico Berlinguer, az OKP, Georges Marchais, az FKP és Santiago Carrillo, azSKP főtitkára február 28-án és március 1-én megbeszélése­ket tart a spanyol főváros­ban — jelentették be az SKP köreiben. BÉCS A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tanácskozássorozat tegnap megtartott 127. plenáris ülé­sén dr. Ingo Oeser nagykö­vet, az NDK küldöttségének vezetője elnökölt. Az ülésen Wolfgang Behrends nagykö­vet, az NSZK delegációjának vezetője szólalt fel. TEL AVIV Az izraeli munkapárt el­nökjelölő konvenciója szer­dán 1445 szavazattal, 1404 szavazat ellenében és 16 tar­tózkodás mellett úgy dön­tött, hogy a májusi 17-i or­szágos választásokon Jichak Rabin jelenlegi kormányfő vezeti a pártot. SALISBURY Joshua Nkomo, a Zimbab­we (Rhodesia) felszabadítá­sáért küzdő Zapu vezetője Salisburyben terjesztett nyi­latkozatában az ország jö­vőjével foglalkozó genfi konferencia azonnali újra összehívását javasolta. Az AP hírügynökség jelentése szerint Nkomo nyilatkozatá­ban azt követelte, hogy Smith kormánya a Hazafias Fronttal tárgyaljon az or­szág jövőjéről. Az OKP vendégeként Olaszországban tartózkodó Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát tegnap fogadta Pietro Ingrao, a képviselőház kommunista elnöke, majd Fanfani ke­reszténydemokrata szenátu­si elnök. Corvalán találko­zott a demokratikus anti­fasiszta olasz pártok vezetői­vel is, megköszönve a chilei nép antifasiszta harcához nyújtott támoga­tásukat. Így rövid eszmecse­rét folytatott Zaccagnini ke­reszténydemokrata Craxi szocialista, Romita szociál­Carter elnök szerdai washingtoni sajtóértekezle­tén közvetetten megerősítet­te az amerikai sajtó leleple­zéseit, hogy a CIA egy sor vezető külföldi politikust pénzel. A^ értesülések közül „egye­sek tévesek” mások „bizo­nyos fokig pontosak” mon­dotta az elnök. Hozzátette, hogy a kérdéses akciókról elődje, Gerald Ford vala­mint a törvényhozás már ko­rábban is tudott. Azt állítot­ta, hogy a most elrendedt vizsgálat sem talált „tisztes­ségtelen vagy törvénysértő tevékenységet”. Carter a ti­toktartásra hivatkozva nem részletezte, mely külföldi ve­zető állott vagy áll a CIA zsoldjában. Az elnök „igen sikeresnek” minősítette Vance külügymi­niszter a napokban végétért közel-keleti útját és bejelen­tette: március és május kö­zött találkozik a felkeresett országok, Izrael, Egyiptom, Szíria, Jordánia és Szaud- Arábia vezetőivel. További amerikai—kubai megbeszélésekre van szük­ség ahhoz, hogy „lényegi lépések” történjenek a két demokrata, La Maifa repub­likánus és Zanone liberális pártvezetővel. Az OKP székházában meg­beszélések folytak a chilei és olasz kommunista vezetők között. Ezen az OKP részé­ről Longo pártelnök, Berlin­guer főtitkár, Pajetta, Cer- vetti és Bufalini, a titkárság tagjai, Segre és Rubbi, a külügyi osztály vezetői vet­tek részt. Ma este nagysza­bású tömeggyűlést rendez­nek a római sportcsarnok­ban Corvalán és Berlinguer részvételével. ország kapcsolataiban — mondotta az elnök. A nyi­tott kérdéseknek közvetítők útján való megtárgyalását nem utasította ugyan el, de előfeltételnek minősítette „az emberi jogok” helyreállítá­sát és annak szavatolását, hogy Kuba a jövőben ne nyújtson segítséget más or­szágoknak, miként Angolá­ban tette. Carter szerint az USA kész szerepet vállalni a cip­rusi viszály rendezésében „ha ezt az érdekelt felek igénylik”. Köztudott, hogy az elnök különmegbízottja ép­pen most tesz erőfeszítéseket a közvetítésre amerikai és a NATO görög- és törökorszá­gi érdekeinek szolgálatában. „Az emberi jogok” kérdé­sével foglalkozva Carter egyetemes igényűnek tün­tette fel állásfoglalásait és tagadta, hogy ezek egyolda­lúan a Szovjetunió ellen irá­nyulnak. Beismerte, hogy felelősség terheli az Egyesült Államo­kat, mert „szükségtelenül korlátozza” a más politikai nézeteket vallók; így a kom­munisták beutazását. Carter sajtóértekezlete Ok az optimizmusra B iztató fejleményként, válságnak holtpontról való elmozdításaként értékelték a ciprusi hely­zet ismerői a február 12-én, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár elnökle­tével megtartott második Makariosz-Denktas találko­zón elért elvi megállapodást. Mint ismeretes, Makariosz elnök és a török ciprióták vezetője egyetértett abban, hogy március 21-i kezdettel fej kell újítani a két közös­ség képviselői közötti — több mint egy éve szünetelő — tárgyalásokat. Óvatos op­timizmusra ad okot az, hogy ezúttal valóban érdemi meg­beszélésekre kerül sor, mert a partnerek a Makariosz és Denktas által elfogadott és írásban rögzített irányelvek alapján fognak tárgyalni. Az új képlet öt alapelven nyugszik. Ezek: a Ciprusi Köztársaság függetlensége, az ország területi egysége, a görög—török föderáció, Cip­rus el nem kötelezett státu­sza, valamint annak elisme­rése, hogy a ciprusi problé­mának egészen a végleges rendezésig az ENSZ hatás­körében kell maradnia. A konkrét megoldás módozata­it a március végén Bécsben kezdődő tárgyalásokon fog­ják kidolgozni. Gyors siker­re azonban nem lehet szá­mítani, mert három kulcs­kérdésben még jelentős tá­volság választja el a tárgya­lópartnerek álláspontját. Vonatkozik ez a szigetor­szág területének megosztá­sára, a megalakítandó köz­ponti kormányzat hatásköré­re, valamint a szabad moz­gás és letelepedés jogára. A ciprusi kibontakozás le­hetőségét árnyékolja az, hogy a NATO, amely már a múlt­ban is több kísérletet tett ar­ra, hogy a szigetországot vonzáskörébe vonja, ezúttal is szerepét igyekszik biztosí­tani magának a válság meg­oldásában. « E zt szolgálta az amerikai elnök különmegbízott- jának Athénban, Ankarában és Nicosiában tett látogatása, Clark Clifford először „tájé­kozódó jellegűnek” minősí­tette útját, de Nicosiában már kijelentette, hogy „Car­ter elnök kész közreműköd­ni a ciprusi kérdés megol­dásában”. Ez a közvetítési kísérlet arról tanúskodik, hogy a NATO és az USA csökkenteni szeretné az ENSZ szerepét és „családi ügyként” akarja kezelni a ciprusi kérdést. Épp ezért a bécsi tárgyalások sikere is azon múlik, hogy a két cip­rusi népközösség képvi­selői — a világszervezet tá­mogatását felhasználva —, mennyire tudják magukat függetleníteni a NATO be­folyásától. 1917 januárjában Krimov tábornok bizalmasan közölte Rodzjankoval, a Duma elnökével, hogy a tiszti kar „csak államcsínnyel tartja megelőz- hetőnek az elkerülhetetlennek látszó felkelést”. Január 7-én a Duma el­nöke kihallgatáson jelent meg a cár­nál. Őszintén közölte vele, hogy a bi­rodalom recseg-ropog és a zendülés hetek, de talán hónapok kérdése. II. Miklós alig figyelt oda. — Fárasztom talán felségedet? — Hát bizony, nem sokat aludtam az éjjel. — Igen, igen, a tengernyi gond ... — Nem, Mihail Vlagyimirovics, hajnalban erdei szalonkára vadász­tam. Hazatérőben a palotából, fázósan húzta össze magán vagyont érő bun­dáját a politikus. A péküzletek előtt rongyos emberek hosszú sorai kí­gyóztak. A sofőr hirtelen fékezett. Egy mellékutcából tömeg tódult elő a széles sugárútra. Az ajkakat fehér párába burkolva hagyta el a kiáltás: „Békét! Kenyeret!” 1917. február 22-én Putyilov, aki Raszputyin segítségével nem utolsó­sorban a sztrájkveszélyre hivatkozva kapott 36 millió rubel állami segélyt, egyszerűen elbocsátotta húszezer em­berét. Megtorlásnak szánta, a mun­kások béremelést követeltek. Akkor már általános volt az éhezés. A há­ború 15 millió parasztot szakított el a mezőgazdaságtól, miközben a had­sereg óriási élelmiszerkészleteket igényelt, illetve igényelt volna. A fő­város körzete rendkívül messze fe­küdt a mezőgazdasági területektől, a vasúthálózat összeomlott. A békeidő­ben is kevés vasútnak a háború alatt szinte állandóan hatmillió embert és felszerelésüket, élelmüket kellett — kellett volna — szállítani. A háború előtt a petrográdi körzet, Oroszország legnagyobb ipari bázisa a Balti-ten­geren át olcsó cardiffi szenet impor­tált. A háborús blokád miatt a sze­net vonaton kellett — kellett volna — a Donyec-medencéből ide szállí­tani. Oroszország 20 071 mozdonnyal kezdte a háborút, ebből 1917 január­jában 9021 maradt. A vasúti kocsik száma 1914-ben is kevés volt, 539 549. A vagonpark 1917 elejére 174 346-ra csökkent. 1917 februárjában, a forradalom előtti napokban a 40 fokos hideg megadta a kegyelemdöfést a vasúti parknak: 1200 mozdony fagyott be és repedt meg, 57 ezer vasúti kocsi állt mozdulatlanul. A főváros ellá­tása gyakorlatilag megszűnt. Lenin ezekben a napokban egy zürichi munkásgyűlésen ismertette az orosz nép mérhetetlen szenvedéseit. Február 22-én, azon a napon, ami­kor Putyilov elbocsátotta húszezer munkását, II. Miklós luxusvonatán a Pétervár melletti Carszkoje Szelőből a frontra utazott. A legforradalmibb kerületbe, a viborgi városrészben ak­kor már egymást érték az éhségtün­tetések. Február 23-án, pénteken a külvárosi tömegek már feltűntek a csillogó városközpontban, a Nyevsz- kij Proszpekt-környékén is. A pékek előtt már nemcsak sorban álltak, be is nyomultak az éhezők. Február 24- én, szombaton a pétervári munkások többsége sztrájkolt. Leállt a közlekedés, nem jelentek meg az újságok. Merészebb feliratok tűntek fel: „Le a német asszonnyal! (a cáméval) Le Protapopov belügy­miniszterrel! Elég a háborúból!” Ezen az estén Georges Enesco híres hegedűművész mindössze ötven em­ber előtt adott koncertet a Marinsz- kij színházban. Körülbelül a kon­certtel egyidőben összeült a cári kor­mány és — a belügyminiszter kivé­telével — táviratban kérte a cárt, mentse fel a kabinetet megbízása alól és nevezzen ki új miniszterta­nácsot, amelyet a Duma is elfogad. Miklós nemet mondott. Ehelyett uta­sította Habalov tábornokot, a petrog­rádi körzet katonai parancsnokát, másnapra, tehát február 25-re „ves­sen véget a tűrhetetlen zavargások­nak”. Habalovnak már régen megvolt az erre kidolgozott terve. Eszerint az el­ső lépcsőben a rendőröket kell be­vetni, a másodikban a kancsukás kozákokat, a harmadikban, tehát végszükség esetén, a nehézfegyverek­kel is felszerelt, 170 ezer főnyi kör­zeti katonaságot. Ennek tudatában nem csodálhatjuk, hogy II. Miklós nem érzett különösebb nyugtalansá­got a hírek hallatán. Emberi számí­tások szerint ilyen erőnek le kell számolnia mindenfajta tömegmeg­mozdulással. De a számok logikája akkor már véget ért. 1917 február­jában a fővárosi körzetben már bomladozott a vakfegyelem. A köz­katonák egy része magából a fővá­rosból került ki. Ezek a fiúk együtt éltek — és mint később kitűnt, együtt is éreztek — a munkásokkal és más sorstársaikkal. Habalov tábornok tette, amit tehetett: falragaszokat bocsátott ki, amelyeken megtilt min­den szrájkot és összejövetelt. Február 25-én, vasárnap a Nyevsz- kij Proszpekten, az Anyicskov-palo- tával szemben ötven embert öltek meg Habalov katonái, várossszerte kétszázat. De a katonák egyre nyíl­tabban zúgolódtak. A Miklós-pálya- udvarnál a híres Volhiniai Ezred nem a tömegbe, hanem a levegőbe lőtt, a Pável Ezred pedig a munká­sok helyett — saját tisztjeire adott sortüzet. Akkor a birodalom legelő­kelőbb katonai egysége, a Preobra- zsenszkij Testőr Ezred még. helyre­állította a rendet, lefegyverezte a lá­zadókat, és az egységeket kaszárnyá­ikba küldte vissza. De a lavina már elindult. Harmat Endre KÖVETKEZIK: A tömeg rössze- ölelkezett .Fárasztóm felségedet?”

Next

/
Oldalképek
Tartalom