Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-24 / 46. szám
1977. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szülőváros visszavárja szobrászfiát Még'néhány hónap és szobrásszal dicsekedhet Karcag. Majdani, műtermes lakását már kijelölték. Győrfi Sándor tehát visszatérhet szülővárosába, a tanulóévek után alkotó művésznek. Egy őszi emlék Tihany. A Belső tó fel-fel- villan, amikor mennykövek erei futják be a sötétség húsát. Ilyenkor nagy pofájú kacsák hápintják el magukat bizonyára az ijedelemtől. Valahol, valahonnan égdörgés gurul az állami gazdaság egykori szénaszárítójáig, hozzánk. Ülünk a hatalmas téglapillérek, a félhomályban valószínűtlenül robosztus kőfalazatok árnyékában, s az utcáról beszűrődő sejtelmes fényben kísértetiesen fehér gipsz- és kőszobrok mutogatják magukat. A faragószín végében Bányai Zsuzsa kőbe domborított női aktja, mellette Győrfi Sándor ágaskodójátszadozó gipsz-lovai, utána Schaffer Bernadett kőből kibontott szerelmespárja, Paulikovics Iván portréja, odébb Illyés Antal ölel- kezői, majd (milyen Gabriella?) gipsz-vízből kiemelkedő vízilabda kapusa, a szín végében pedig egy hatalmas torzó, egy csípőig kész női alak, törzse, feje helyén még csak a vázat adó léc mered. Az erőteljes formákról lerí, hogy ez a Mester, azaz Somogyi József készülő szobra. Ülünk a félhomályban, Schaffer Bernadett, Győrfi Sányi, és én. Bernadett énekel: „Kiszáradt a tóból mind a sár. mind a víz. / A sok szegény barom csak a gulyásra néz. / Uram, én istenem, adjál egy szép esőt. / A szegény barmoknak jó legelő mezőt!” Kivételesen szép hangja elröppen a tihanyi Belső tó sejthető tükrén, s megállíthatatlanul szárnyal, akkor, ott úgy éreztük a felhők mögé bújt csillagokig. Reggel a Képzőművészeti Főiskola tihanyi művésztelepén végighúzódó villanydrótokon fecskék fürtje csivitelt, felröppentek, sötét felhő-kötelékben röpültek szinte súrolva a vizet, azután fel, el, vissza. A nagy útra készülődve búcsúzkodtak. Talán csak tudat alatt, de a szobrásznövendékeknek is fel-felrémlik már a búcsúzás. Az idén végeznek, s ezután megpróbál ki-ki úgy boldogulni, ahogy tud. Hamarosan új arcokat, új embereket fogadnak napról napra a művészt és embert formáló műtermek. 1976 vége felé a főiskola szobrásznövendékei talán utoljára mutatták meg együtt magukat a Karcagon rendezett kiállításukon. A vendégkönyv bejegyzései is mutatják, a közönségnek Győrfi Sándor és Schaffer Bernadett művei tetszettek legjobban. A két legmarkánsabb tehetség, legGyőrfi Sándor: Zsuzsi erősebb egyéniség a főiskolán közös műteremben dolgozik, a szobrok mellett pályázatok is foglalkoztatják őket: a kazincbarcikai művelődési központ színháztermének díszítése, egy Csong- rád megyei üzem udvarának plasztikai „berendezése”— A kétszemélyes műhely Ebből a kétszemélyes műhelyből sok szép, s főleg a jövő szempontjából biztató alkotás került ki eddig is. Például a carrarai márványból készült, Zsuzsi című portré, Győrfi Sándor munkája. A klasszikus szépségű alakokhoz szokott nemes kő szinte lerugdalná magáról ezt a barbárán szép formát, nekifeszül az anyag az alaknak, s ettől a sajátos feszültségtől elsősorban a gondosan megmunkált száj szikrázik föl, hangsúlyozva ennek a női portrénak a leg- lényegét, az érzékiséget, a termékenységet. Mintha ebbe az. egyetlen szájba lenne fogalmazva a willendorfi Vénusz búja sugárzása. Főiskolai műtermükben ott áll Győrfi Sándor mellszobra, Schaffer Bernadett alkotása. Észrevette, megfogalmazta az alkotótárs személyiségét, a makacs tisztességet, az eltökélten egyenes tartást, tehát mindazt, amit Győrfi Sándor a Nagykunság egyszerű népétől, közelebbről, az ő népes paraszt családjától örökölt. Bernadett megmintázta azt az emberséget, amely — mi tagadás'— őt is megfogta karcagi látogatásai során. A barát, az alkotótárs, Győrfi Sándor visszatér szülőföldjére, szülővárosába. Karcag példás figyelemmel kísérte a fiatal szobrász eddigi útját, és szívmelengető gondoskodással várja művészfiát. Egy régi, nagy házban már kijelölték Győrfi Sándor műtermes lakását. Remélhetőleg az épület átalakítása előtt megkérdezik majdani lakóját is, ugyanis Győrfi Sándor nem két-három évre akar itt berendezkedni, hanem örökre. Remélhetőleg a szűkös udvarhoz még csatolnak egy darabka területet, mivel hely kell a faragószínnek, égető kemencének és egy bronzöntő műhelynek. Győrfi Sándor reneszánsz típusú alkotó, mindent önmaga készít, s e sokoldalúsághoz megtanult jó néhány önálló szakmát, a hegesztéstől a bronzöntésig sok mindent. Egészen biztos, hogy szülővárosa hasznára is. Körmendi Lajos Emberek között könnyebb az öregség Szerényen meghúzódva, de tisztán és újjávarázsolva áll a régi épület a Posta utcában. Reggelente és délutánonként főként idős asszonyok járnak, lassacskán tipegve, vagy sietős léptekkel, ezen a környéken. Sűrűn nyi- togatják a zagyvarékasi öregek napközi otthonának kapuját, ahol szerető gondoskodás és kedves társaság fogadja őket. A parányi udvaron gondozott virágágyak, közöttük kényelmes padok biztosítják a nyugodt pihenést. Bent kellemes meleg, modern bútorokkal berendezett szoba. Öszhajú, szemüveges nők ülnek a fotelekben, egyikük olvas, másikuk kézimunkázik, amott éppen izgalmas kártyacsata zajlik, mert a kártyázás nemcsak a férfiak privilégiuma. 1975. októberben közel 300 ezer forint költséggel átalakítottak egy régi épületet az idős emberek napközi otthonává. A berendezést 120 ezer forintért vásárolták a megyei tanács pénzügyi alapjából. Kezdetben huszonegyen jártak ide, közöttük csak egyetlen férfi, Varga Károly bácsi, aki hamarosan „lemorzsolódott”, úgymond: megijedtem a sok asszonytól. Jelenleg tizennyolcán vannak. Varga József né még csak két napja „napközis”, de máris olyan jól érzi magát, mintha évek óta itt élt volna. — Hogyan töltik a napjaikat? — Nagyon szeretünk ide járni, nem lehet unatkozni itt. Kézimunkázunk, olvasunk. rádiót hallgatunk, tévét nézünk. — Mit olvasnak legszívesebben? — Novellákat, regényeket, de szeretjük a szép verseket is. Terikével, az otthon vezetőjével megbeszéljük az óhajunkat, ő pedig a községi könyvtárból kihozza nekünk a kért könyveket. Hasz. nosan töltjük az időnket, sok szép kézimunkát készítünk a magunk és az otthon számára. Az a bekeretezett hímzett falikép is a mi kezünk munkája. Egymástól is tanulunk, cserélgetjük a kézimunkamintákat. Ván olyan társunk, aki itt tanulta meg a kötés és a népi hímzés alapműveleteit, például Kovács Imré- né, s akinek a keze alól ma már a legszebb népművészeti térítők kerülnek ki. Társadalmi munkát is végzünk, nem vagyunk olyan öregek, hogy ne hasznosítsuk magunkat valahol. Mivel az ebédünket az általános iskola napközijének konyhájától kapjuk, cserébe csigatésztát készítünk, ezzel könnyítünk a konyhában dolgozó asszonyok munkáján. A bölcsőde számára hozott anyagból fésűtartókat készítettünk. — Miért járnak ide? — A többség egyedül él, özvegyen maradtak, gyerekeik távol laknak, s emberek között könnyen telpek a napok, — mondja az otthon fiatal gondozónője Molnár Teréz, — ön fiatal. Hogyan teremti meg az összhangot az idős gondozottakkal? — Előző munkahelyemen is idős emberekkel foglalkoztam, az SZTK szemészeti osztályán. Újsághirdetésből értesültem a napközi otthon megnyitásáról, örömmel jelentkeztem erre a munkára és nem bántam meg. Megértjük egymást, szinte gyermeküknek tekintenek. Joggal tehetik, hiszen a legidősebb, Eszti néni 84, a legfiatalabb, Mari néni 60 éves. — Patronálja valaki az otthont? — Az általános iskolás gyerekek gyakran látogatnak bennünket, ajándékokkal, műsorokkal lepnek meg. Megkapó látvány, amikor egyikük-másikuk otthonosan leül a szőnyegre és a nénikkel együtt énekli az ismert népdalokat. — Azt is írja meg kedves, hogy a múltkor az egyik kisfiú olyan szépen hegedűit, hogyha nem lennénk olyan fájós lábúak, rögtön táncra perdültünk volna — szólt közbe a mindig vidám Mari néni. Az otthon fenntartási költségeiről a zagyvarékasi Községi Tanács gondoskodik. Lakói nemcsak meleg ételt, fűtött szobát kapnak, de egymás társasága, az emberi kapcsolat is táplálja, erősíti életerejüket. Kurucz Margit Kerámiák égetés előtt. A mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetében Rácz András előkészíti a tárgyakat az égetőkemencébe. M. G. Mindenki iskolája Szorgalmasak a bólyiak A 22 ezer hektáron gazdálkodó bólyi mezőgazdasági kombinátban most vizsgáznak a „Mindenki iskolájának” felnőtt diákjai. Mintegy 140 fizikai munkás vesz részt a rádió és a televízió által A kék tengerhez szokott külföldi turisták sokszor megcsodálják a Balaton színjátékát, a víz sokféle árnyalatát. Most különösen szép színfoltot alkot a tó 6Ö0 négyzetkilométeres víztükre. A „jégvesztét” követő napokban nem sötétszürke a víz, hanem világoszöld és kékeszöld színek változnak. Ilyenkezdeményezett oktatásban, azzal a céllal, hogy befejezzék az általános iskolát. A „Mindenki iskolájának” tapasztalatai igen kedvezőek Bolyban. Egy-két esettől eltekintve nem történt lemorzsolódás. kor a „festő-anyagot” á hidegkedvelő algák alkotják, amelyek télen szaparodnak. Vihar idején a Balaton víztükrén barna, lila, kék, zöld és fehér színek követik egymást, asszerint, hogy a nyugalmi állapotban kékeszöld színt adó lebegő algákat — biogén mészkristályokat — milyen szögben éri a napfény. Hallgatni arany? Megüti-e a bokáját az a fiatal, aki az ifjúsági parlamenten felszólal, kritizál? Az egyik ilyen parlament szünetében erről vitatkoztam egy konokul szótlan fiatalemberrel, aki szótlanságát éppen a fenti kérdésre adott igenlő válasszal indokolta. Szerinte nálunk a hivatásos beolvasó Hofi, másoknak viszont — így neki is — hallgatni arany. Abból nem lehet baj. Jó néhány ifjúsági parlamenten jelen voltam 1976 szeptembere és 1977 februárja között, amikor Szolnok megyében rendezték e fórumokat. A parlamentek eleven légköre, a sok-sok hozzászóló, (és számos szót nem kapott jelentkező) a fenti vélemény ellenkezőjét bizonyította. Most, amikor már összegezni lehet idei ifjúsági parlamentjeink tapasztalatait, azonnal megállapíthatjuk, hogy lényegesen jobban sikerültek, mint 1974-ben. Az akkori bizonytalankodás, útkeresés után most markáns arculatot kaptak e demokratikus fórumok, melyeken komoly, vagy éppen humorosan előadott, lobogó szenvedélyű, vagy tárgyilagosan kritikus véleményét csaknem 3 ezér Szolnok megyei fiatal mondta el, a résztvevők tíz százaléka. A megye ifjúságának hetven százaléka ült parlamenteken, s hallgatta az illető ipari, vagy mezőgazdasági üzem, intézmény első számú vezetőjének beszámolóját, amely — szerencsére — kevésbé hasonlított a termelési tanácskozásokon megszokottakhoz. A résztvevők aránya öt százalékkal felülmúlta a két esztendővel ezelőttit, különösen a tanintézetek tettek ki magukért, ahol a fiatalok 87 százaléka volt jelen, viszont az ipari szövetkezetek ifjúságának csak 45 százaléka, „tisztelte meg” az ifjúsági parlamenteket. Figyelemre méltó, hogy a jelenlévő fiataloknak 30 százaléka nem tagja az ifjúsági szervezetnek. A hozzászólók nem egyszerűen felszólalásuk tényével cáfolták a „hallgatni arany” szemléletet, hanem célratörő, fontos és közérdekű mondanivalójukkal, jobbító szándékukkal. S még egy el nem hanyagolható tény: olyan fiatalok mondtak kritikus véleményt, akiknek „volt mire” kritizálni, azaz a termelő- és mozgalmi munka, közéleti szerepléseik adtak aranyfedezetet mondataiknak. Belpolitikai életünknek — legalábbis Szolnok megyében — egy fontos eseménysora most lezárult, miután értékelték az ifjúsági törvény időarányos végrehajtását; megvizsgálták a két évvel ezelőtti ifjúsági parlamenteken elhangzott javaslatok hasznosítását; a KISZ IX. kongresz- szusának és a V. ötéves tervnek a fiatalokra rótt feladatait. Változó valóságunk azt mutatja, hogy nem hallgatni, inkább felelősen beszélni arany. K. L. Tornaterem a művelődési házban Csongrád megye legtöbb községi általános iskolájához ma még nem tartozik tornaterem. Sok faluban azonban az oktatási intézmények közelében megtalálható a művelődési ház, amelynek nagyterme napközben nincs kihasználva. E lehetőséggel élve az idei tanévben már harminckét közművelődési intézményben tartanak tornaórákat a megyében. Általában heti húsz órára veszik igénybe az iskolák a művelődési házak nagytermeit. fl Balaton színjátéka Kecskemét város üzemeinek szocialista brigádjai mini komputert készítettek a Hosszú utcai általános iskolának. Az alsó tagozatos gyerekek az okos géppel játékosan tanulhatják meg a számolás alapjait. A helyes megoldást minden esetben a zöld lámpa villanása jelzi. Képünkön: számtalanóra az egyik osztályban
