Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-23 / 45. szám
1977. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Dönteni sohasem könnyű, bár az élet nap mint nap döntésre kényszerít bennünket. A döntés súlya és nehézsége egyenes arányban áll a körülmények bonyolultságával. Különösen pedig akkor nehéz dönteni, választani, ha a választás akár egy életet, életsorsot is eldönt- het. Ilyen helyzet az alapja a Dobozy Imre írta és Mihályfi Imre rendezte kétrészes tévéfilmnek, amelyben egy katonailag, politikailag és társadalmilag is bonyolult és kiélezett szituációban, amelyet a dunántúli kisvároska háborús valósága jelentett, kellett választania Laczó Andrásnak és társainak. A tizenhetedik nap A „szökés” útjára lépett, a fronttól együtt menekülő tiszteknek és katonáknak út többfelé kínálkozott, gyakorlatilag, és hozzátehetjük, valamennyi egyaránt veszélyes és kockázatos volt. Laczó Andrásék azonban végül is amellett döntöttek, hogy a szovjet csapatokkal együtt harcolva szembefordulnak a németekkel; a tévéfilm záróképe: elfoglalják a harcállást, és várják az ellenséget. Ma már tudjuk, hogy abban a helyzetben ez a döntés lehetett az elvileg egyetlen helyes választás, de akkor, ott, a háború zűrzavarai közepette korántsem volt olyan egyértelmű a hová, merre tovább kérdésének eldöntése, mint amilyennek most tűnik már, az utóbbi évtizedek történelmi tapasztalatainak birtokában. A háború ölelte kis várokában foglyokból lett, biztonsági feladatokat ellátó század vezetőinek és csapattagjainak tizenhét nap*állott rendelkezésükre, hegy ne csak átmenetileg fogadják el az életben maradás lehetőségét, hanem életsorsuk alakulásáért és alakításáért maguk is felvállalják a felelősséget. Tizenhét nap nem sok idő, de míg ama bizonyos tizenhetedik elkövetkezhet, az elhatározás napja, mennyi mindennek meg kellett történnie, kívül a környezetben és belül az emberben. Erről beszél Dobozy Imre realista szemléletű művében, amelyben nem holmi idealizált körülmények közé helyezi hőseit, hanem a „második há- . ború” valóságos viszonyai közepette, negatív és pozitív erők hatása alá vonva ábrázolja őket. Laczó András főhadnagynak és társainak nemcsak a volt szövetségesekkel való végleges szembefordulás gondolatával kell megbirkózniuk, hanem szembe kell nézniük egy új szellemű társadalmi gondolkodással is. anélkül, hogv igazán tudnák, vagy érezhetnék az úi távlatait. Hogy mégis vállalták az újat, ez azt jelenti : a lehetségesben rátaláltak a törvényszerűre. A választás és helyes döntés drámája A tizenhetedik nap, amelyben a történelem korszerű látása, láttatása, felfogása és megítélése van jelen, amelyben a történelmileg szükségszerű felismerése tükröződik, kap érzéki ábrázolatot. Igen expresszív a film indítása. Kihalt utcák, népte- len udvarok, és némaság meg csend: a feszültség, a várakozás remek szuggesz- tiója. És a feszültség tovább fokozódik, mígnem az expozícióban magas pontra nem ér: a szökésben levő katonák fent a víztornyon és az alattuk robbantásra készülő németek, élet-halál helyzet. A jó indítás után — sajnos — a televíziós film feszült, kiélezett drámaisága kissé megcsappan. A túlságosan is szétdarabolt cselekmény, a vázlatos építkezés, az olykor kellően nem motivált cselekedetek bizony nem kedveznek a nézői együttélésnek, a drámával való nézői azonosulásnak. Bizonyos elemek — például Laczó főhadnagy Irinával való kapcsolata — túlméretezettnek bizonyulnak. Ugyanakkor említést érdemel a tévéfilm erényei közül az az egy-egy mozzanatban jelentkező jelképes köl- tőiség, amely mindenféle álpátosz nélkül „ad szárnyakat” a film jelentősebb gondolatainak. A brutálisan leterített magyar katonák temetése például — a „vonuló” koporsók látványa — vajon nem fejezi-e ki szívbe markoló erővel az értelmetlen pusztításon érzett keserűséget, de egyben az áldozat- vállalással járó tragikum szépségeit. A film Budapest felszabadulásának évfordulóján kapott helyet a képernyőn, de mint minden igazi alkotás korántsem csak emlékezés a történtekre, bár valóságos élményekre és megtörtént eseményekre épül, hatásában ízig-vérig mai mű; vezérlő gondolata — nincs igazi felszabadulás önmagunk felszabadítása nélkül, amire nap mint nap szükségünk van, hogy mindig előbbre és előbbre léphessünk — kifejezetten nekünk szóló. Röviden Tervek és lehetőségek címmel — vezette Balogh Mária — ért véget a képernyőn a megyei lapok és a Magyar Televízió közös munkaerőfelderítési akciója. Honnan vegyük, ami nincs? — kérdezték cikkek, riportok a lapok hasábjain. Most a képernyőn is elhangzott ugyanez a kérdés, de sajnos, az összegzés nem jutott túl az eddig ismert és ismételgetett nehézségek ecsetelésén. Magyarán: a hetekig tartó felderítés újabb felfedezésekhez nem vezetett el. Ismerős arcok a képernyőn — a szolnoki Volán Vállalat munkásőr szakaszának életéről készített filmet a Televízió és „.. .mi vállaltuk” címen sugározta péntek este. A több mint félórás beszámolóban emberi portrék rajzolódtak ki, s a film egyik érdeme az elvi egység kifejezésén belül az emberi árnyalatok felvillantása. A kamerák elkísérték a munkásőröket munkahelyükre éppúgy, mint a kiképzés különböző területeire, hogy gazdag, színes képet adjanak egy fegyveres közösség világáról. V. M. Értékes Kossuth-kéziratra bukkantak Mindeddig ismeretlen, az 1848/49-es szabadságharc históriájához érdekes adalékul szolgáló Kossuth-kéziratra bukkantak Jánk- maitison. Az 1849. májusának első napjaiban keltezett szöveget Kossuth a kormány Közlönye számára vetette papírra, s benne a Szemere-kormány jogkörét fogalmazta meg. Az értékes Kossuth-ereklye kalandos utat járt be. A Közlöny tollnoka — mai szóhasználatunkkal, szerkesztője — a kéziratot Kossuth-párti lévén megőrizte, s azt a kiegyezésre rejtegette. Mint a kézirathoz csatolt levélből is kitűnik, 1867-ben a fehér- gyarmati főszolgabírónak adta át megőrzésre. Így került a kézirat a báró Vállyi család tulajdonába, amelynek birtokközpontja akkoriban Jánkmajtison volt. A bárói családtól még a felszabadulás előtt egy építész vásárolta meg a kastélyt teljes berendezésével, könyvtárával együtt. A bibliotékából az évek során a padlásra került Pesti Hírlap lapjai között lapult felfedezéséig a kormányzó kézirata. fi Az Odera menti Frankfúrt- ban 1857. óta gyártanak orgonákat. A Sauer Művek gyártmányait a világ minden tájára exportálja, s az NDK-beli mesterek remekmivű orgonáit ma már egyaránt jól ismerik a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Képünkön: a gyár egyik specialitása az asztali miniorgona. II mángorlótól az automata mosóporig Életmódkutatók tanácskozása a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum által koordinált életmódkutató csoport tegnap tartotta nyilvános ülését Karcagon. Az ország különböző városaiban, falvaiban, üzemeiben dolgozó életmódkutatók előtt Orsi Julianna, a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum munkatársa Változó társadalom, változó tudat címmel tartott vitaindító előadást. Az előadás egy Karcagon lefolytatott, négyszáz személyt érintő tudományos felmérés analízise és szintézise. A kutató arra kereste a választ, hogy milyen összefüggés van a civilizációs eszközök használata, a kulturáltsági szint, a tudat változása között. Az előadás — amely kissé talán túlontúl is „néprajz-centrikus” volt — legérdekesebb és legértékesebb gondolatköre a különböző társadalmi rétegek eszközhasználati szokásai és kulturális igényei közötti kapcsolatos elemzése volt. Az előadó tényszámokkal bizonyította feltételezései igazát. A messzire vezető következtetések levonására ugyan ezen a fórumon nem vállalkozhatott, de a nagyon értékes, tudományos alaposságú elemzés nélkülözhetetlen mindazok — középszintű vezetők, pedagógusok, közművelési szakemberek számára, akik az emberek viselkedés, tudatnormatíváit kívánják befolyásolni. Az előadást érdekes, sokat mondó kiállítással tették szemléletessé. A Változó életmód gyűjtőnevet viselő tárlat — amelyet dr. Szabó László kandidátus nyitott meg — több ezer, háztartásunkban nélkülözhetetlen tárgyak — azok fotóit — mutatta be a tudati tényezőkkel igen érdekes összefüggésben. Elég talán arra utalnunk, hogy a karcagi háztartások némelyikében még most is használják a XVIII. században elterjedt mángorlófát, — azoknak a vásznaknak a vasalására, amelyet éppen automata mosóporban, mosógéppel mostak ki. Megtudtuk, ez volt az életmódkutatók első tanácskozása, — amelyek a továbbiakban — vándorgyűlések formájában »rendszeressé válnak. KULTÚRÁNK NAGYKÖVETEI Küldetésben Prágában A csehszlovák főváros központjában, a Vencel téren működött két évtizeden keresztül a Magyar Kultúra. Közben a prágai metró építkezési munkálatai miatt épületét lebontották, az intézmény pedig átköltözött a forgalmas Nemzeti körút 22. szám alá. Bár ez a helyiség sokkal kisebb, és szinte csak az elárúsítóhelyek férnek el benne - újságok, folyóiratok, könyvek, hanglemezek, népművészeti és iparművészeti tárgyak -, a forgalom egyáltalán nem csökkent, sőt növekszik. Egyebek között erről beszélgettem prágai látogatásom alkalmával Selmeci Alajossal, a Magyar Kúltúra vezetőjével. — Ez az intézmény — mondotta — egyszerű könyvesboltként létesült több mint negyed évszázaddal ezelőtt, de tevékenysége azóta számottevően ■ bővült. Legfőbb feladatunk a magyar kultúra terjesztése. A rövid beszélgetésből is kiderült, hogy milyen sokrétű tevékenységet végez, milyen fontos missziót teljesít az intézet. Évenként tíz-ti- zenkét előadást rendez Magyarországról meghívott tekintélyes közéleti személyiségek közreműködésével hazánk életéről, politikai, gazdasági, társadalmi, ideológiai, művészeti és egyéb kérdésekről. A rendezvények sorából kiemelkednek még az ingyenes magyar nyelvtanfolyamok. Persze ezek sem csak a nyelvtanulásra korlátozódnak, a résztvevők a Magyar Kultúra baráti körét is alkotják. A program fontos részét teszik ki a rendszeresen megrendezett magyar hetek, a különféle baráti találkozók és ünnepélyes megemlékezések az évfordulókról. A Magyar Kultúra gyakran rendez hazai művészeink bevonásával koncerteket, előadói esteket, kiállításokat. — Az intézet nemcsak Prágában fejti ki tevékenységét — hívta fel a figyelmemet Selmeci Alajos. — Csehszlovákiai nagyobb városaiban, elsősorban a cseh ipari központokban rendszeresen rendezünk kiállítással egybekötött vetélkedőket. Mint megtudtam, a Magyar Kultúra az idén is gazdag programot tervez. A szokásos magyar heteken kívül számos kiállításra, komoly- és könnyűzenei koncertre, baráti találkozóra kerül sor. Kiemelkedik az Ady- centenárium alkalmából sorra kerülő rendezvény, amelybe bekapcsolódik a csehszlovák és a magyar rádió is. — Sajnos, jelenleg nem a legjobb körülmények között dolgozunk. De hát ez csak ideiglenes állapot. Két éven belül elfoglalhatjuk végleges helyünket Prága híres óvárosában, a Rytirska utcában, az úgynevezett „Vörös Oroszlán” műemléképületben, ahol egyre sokrétűbb és magasabb színvonalú tevékenységünkhöz minden feltétel meglesz — mondta búcsúzóul Selmeci Alajos. O. J. Kedvező jel: Népszerűbbek a magyar filmek Ismét fokozódik a hazai mozilátogató közönség érdeklődése a magyar filmek iránt — állapították meg a filmszakmai képviselői a napokban megtartott IX. magyar játékfilmszemle tapasztalatai alapján. A magyar filmek népszerűségének csúcspontján, 1960-ban —, filmszínházainkban 70 százalékos helykihasználtság mellett — csaknem 35 millió néző tekintette meg az akkor műsoron szereplő filmalkotásokat. A másfél évtizeddel ezelőtti „népszerűségi csúcs” után a közönség érdeklődésének mélypontja 1975-ben következett be. Ekkor a magyar filmek vetítésein átlagosan csupán minden harmadik jegy kelt el, s összesen 11,5 millióan nézték meg a magyar filmeket. A mozilátogatók érdeklődése azóta ismét fokozódik: tavaly — csaknem 40 százalékos helykihasználtság mellett egymillióval többen váltottak jegyet filmjeink vetítéseire. Filmjeink és a közönség kapcsolatának épülését jelzik a szemlevetítések után megtartott különböző közönség- és művésztalálkozók is —, amelyeken egy-két kivételtől eltekintve — a bemutatott filmek alkotói személyesen válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. E találkozón is hangot kapott a nézők igénye: a jelenleginél is nagyobb számban szeretnének látni az egyén és a társadalom közös gondjait feldolgozó filmalkotásokat. Különösen sikeresnek bizonyultak a Labirintus, a Tükörképek, az Ötödik pecsét, a Kilenc hónap és a Herkulesfürdői emlék című filmek a Vörös Csillag Filmszínházban megtartott közönség-művész találkozói. fl Kossuth kiadásában Nevelő munka a szocialista brigádokban A Kossuth Könyvkiadó a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása előtt a napokban jelentette meg Virizlay Gyula munkáját, a „Nevelő munka a szocialista brigádokban” címmel. A szerző összefoglalja a szocialista brigádmozgalom eddigi tapasztalatait, és feltárja továbbfejlődésének útjait. A kötet felépítése követi a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavát a politikai, szakmai és kulturális nevelés kérdései mellett az író szól az életmód néhány fontos összefüggéséről, a munkahely emberformáló, nevelő szerepéről. N agy , érdeklődéssel hallgattam a rádió zenei magasiskoláját, amelynek keretében rendszerint két kiváló zeneesztétikus eszmecserét folytat. Persze, nagy hiba, hogy ilyen szupernívós előadást leginkább csak a zene területéről hallani. És hogy más területről is legyen, néhány ötletet adunk a rádiónak. Itt van mindjárt a giccs elleni harc. Milyen sokan vásárolnak villogó szemű cigányasszonyt ábrázoló képet, vagy macskát a vánkoson, esetleg az erdei patakban szomját enyhítő őzikét. Akció folyik a giccs varázsa ellen. A harc egyik formája lehetne ez a rádióbeli párbeszéd, például. KÉPVASÁRLÓ: önökhöz, mint műértőkhöz fordulok tanácsért. Ki akarom dobni a lakásomból azokat a képeket, amelyek nekem nagyon tetszettek, de amelyekre azt mondják, hogy giccsek. Milyen képeket vásároljak? 1. MŰÉRTÖ: Nagyon javasolom a Mantegna Andrea képeket. A padovai iskolához tartozott. Fokozott drámaiság és merész perspektivikus rövidítések jellemezték műveit. II. MŰÉRTÖ: Hozzátehe- tem a szavaidhoz, Zuárdom, hogy Mantegna, mint a Gonzagák udvari festője, tompább színezésével. KÉPVASÁRLÓ: Bocsánat, kik voltak a Gonzagák? II. MŰÉRTŐ: Azt a jövő keddi, 17.15 órás Kossuth- adásban fogja a Gonzagák két kiváló szakértője előadni. A kisiskolásokra is gondolni kell magasröptű előadásokkal, hiszen az általános iskola tanulói közül, bizony sokan gyengén állnak a számtannal. Ezek számára javasoljuk: I. ELŐADÓ: Ha jobban meg akarjuk érteni, hogy kétszer kettő miért négy, feltétlenül ismernünk kell Ptolemaios trigonometriáját. II. ELŐADÓ: Szerintem az egyszeregy gyorsabb elsajátításához meg kell ta- tulni Pietro Antonio Cataldi lánctörtjeit. I. ELŐADÓ: Igazad van, Tihamér, de hangsúlyozni kell, hogy ha a kisdiák már húszig tud számolni, okvetlenül vegye figyelembe az infiniterimális számítást. De előadásunkat már be is fejeztük, mert csak 10-\-6—1 perces adásunk volt, és negyedóra alatt csak ennyit lehetett elmondani. A korszerű takarításról is lehetne színvonalas előadást tartani. így: TAKARÍTÓNŐ: Kérem, nem elég fényes a kilincs, akárhogy is dörgölöm. I. VEGYÉSZ: Mert nem veszi figyelembe azt, hogy a vegyület összetett test, amelyben az alkotó elemek mindig meghatározott súlyarányban fordulnak elő. Amikor pucol, gondoljon arra, hogy az alkotó elemek elvesztik tulajdonságaikat. Fontos a savak és savmaradékok szerepe. II. VEGYÉSZ: Ne feledkezzünk meg a tisztítással kapcsolatban a cserebomlás útján előálló addicióról sem! TAKARÍTÓNŐ: Bocsánat, akkor milyen tisztító- szert vegyek? I—II. VEGYÉSZ: (egyszerre) Amilyet kap ... Palásti László Jaj de magas ez a magasiskola
