Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-23 / 45. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 23. H szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napján Ünnepi gyűlés Moszkvában A szovjet főváros dolgo­zóinak és a moszkvai hely­őrség katonáinak képviselői tegnap ünnepi gyűlésen vet­tek részt a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta megalakulásának 59. évfor­dulója alkalmából. Nyikolaj Ogarkov marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke, a honvédelmi minisz­ter első helyettese a gyűlé­sen elhangzott beszédében rámutatott: „a szovjet nép, amely építi a kommuniz­must, mélységesen érdekelt a béke megőrzésében.” — Az utóbbi években az SZKP bölcs politikájának, a szocialista közösséghez , tar­tozó országok együttes tevé­kenységének eredményekép­pen a nemzetközi kapcsola­tok fejlődésében pozitív vál­tozás következett be: for­dulat a hidegháborúból a feszültség enyhülése felé, a nemzetközi élet gyakorlatá­ban a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elveinek rpeghonosodása fe­lé — mondotta a marsall. — Ugyanakkor az SZKP úgy véli —, hangsúlyozta Nyikolaj Ogarkov —, hogy a békés fejlődés jelenlegi sza­kaszát az osztályharc élező­dése jellemzi a nemzetközi küzdőtéren. Az agresszív im­perialista erők szítják a fegyverkezési hajszát, min­den eszközzel próbálják aka­dályozni a feszültség enyhü­lését. — Az SZKP és a szovjet kormány ezért békeszerető politikáját összekapcsolja az imperialista államokkal szemben tanúsított állandó éberséggel, és olyan színvo­nalon tartja a Szovjetunió védelmi potenciálját, hogy senki ne kockáztassa békés életünk megzavarását — mondotta végezetül a mar­sall. Leszerelési bizottság Szovjet javaslat Genfben Az ENSZ leszerelési bizott­ságának tegnapi ülésén a Szovjetunió képviselője be­terjesztette a nukleáris fegy­verkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szer­ződéstervezetet. Mint emlékezetes, a szov­jet javaslatot egyhangúlag jóváhagyta az ENSZ közgyű­lés 30. és 31. ülésszaka. Az ENSZ közgyűlésének a szov­jet javaslattal kapcsolatos határozatai felszólították az atomhatalmakat, hogy a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásá­ról szóló szerződés megkö­tése céljából kezdjenek tár­gyalásokat 25—30 atomfegy­verrel nem rendelkező or­szággal. Viktor Lihacsov, a Szovjet­unió képviselője a leszerelési bizottság tegnapi ülésén el­hangzott felszólalásában alá­húzta a nukleáris kísérletek általános betiltását célzó ENSZ határozatok mielőbbi megvalósításának szükséges­ségét. A moszkvai atom- csend-egyezménnyel elkez­dett; folyamatot a nukleáris fegyverkísérletek általános betiltásával kell befejezni. A feltételek erre teljes mér­tékben megértek — hangoz­tatta a szovjet delegátus. Küldöttség élén Hanoiba érkezett Borbándi János miniszter, elnök-helyettes, hogy részt vegyen a magyar-vietnami gaz­dasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság VI. ülésszakán. A képen: a vietnami főváros repülőterén Do Muoi miniszterelnök-helyettes köszönti Borbándi Jánost. (Telefotó: - KS) MOSZKVA Moszkvában tegnap meg­tartották az orenburgi gáz­vezeték építésében résztvevő országok kormányközi bi­zottságának ülésszakát. A 3. ülésszakon Mihail Leszecskó szovjet miniszterelnök-he­lyettes elnökölt. A tanácsko­záson részt vett magyar de­legációt dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes ve­zette. A gázvezeték építésé­nek helyzetét elemezve a ta­nácskozás megállapította, hogy a nemzetközi együtt­működés keretében épülő lé­tesítményen tavaly 1200 kilo­méter hosszúságú vezetéket fektettek le és a terveknek megfelelően folytatódott a szivattyúállomások, utak és egyéb kiegészítő létesítmé­nyek építése is. * * * Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke terjedelmes cik­ket írt a Pravda keddi szá­mában az SZKP történelmi tapasztalatairól. BERLIN Február 21-én és 22-én Berlinben tanácskozást tar­tottak a Bolgár Népköztársa­ság, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság és a Szovjetunió külügy­miniszter-helyettesei. Véle­ménycserére került sor köl­csönös érdeklődésre számot- tartó nemzetközi kérdésekről. VARSÖ Viktor Georgijevics Kuli­kov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka lengyelországi látogatását befejezve tegnap hazautazott. BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Ro­mán KP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnö­ke tegnap afrikai körútra in­dult: hivatalos baráti látoga­tást tesz Mauritániában, Szenegálban, az Elefántcsont­parton, Ghánában és Nigé­riában. Hz 1970-es véres események óta először Jordán—palesztin párbeszéd Anvar Szadat egyiptomi elnök tegnap kijelentette, meggyőződése szerint mind a palesztinok, mind a jor- dániaiak egyetértenek ab­ban, hogy Jordánia és a palesztin állam között szö­vetségi kapcsolatot kell te­remteni. Az egyiptomi államfő Louis de Guiringaud francia kül­ügyminiszterrel tartott há­romnegyedórás megbeszélé­se után — tárgyalópartne­rével — sajtóértekezletet tartott. Kifejtette, hogy a szóbanforgó palesztin— jordán kapcsolatokat még a genfi közel-keleti békekon­ferencia munkájának felújí­tása előtt létre kell hozni. Mint mondotta, konföderá­cióra, vagy olyan államszö­vetségi kötelékre gondol, amely például jelenleg Egyiptom, Szíria és Líbia között áll fenn. Palesztin delegáció érke­zett tegnap Damaszkuszból Ammanba Khaled Fahum- nak, a Palesztin Nemzeti Tanács elnökének vezetésé­vel. Az esti órákban kezdő­dött tárgyalások célja az immár több, mint hat év­vel ezelőtt megszakadt pa­lesztin—jordán párbeszéd újrakezdése. Az öttagú pa­lesztin küldöttség Hasszán Ibrahim külügyi állammi­niszterrel, Mudar Badrán kormányfővel és Husszein királlyal folytat majd meg­beszélést. A tanácskozások várható témái az 1970-es jordániai véres események óta megszakadt kapcsolatok újrafelvétele (Husszein ki­rály ekkor űzte ki az or­szágból a palesztin fegyve­reseket) a genfi közel-kele­ti konferencia munkájának felújításával kapcsolatos arab elképzelések összehan­golása, és egy palesztin ál­lam létrehozásának esélyei lesznek. Fahum Ammanba érkeze­sekor adott' nyilatkozatában kijelentette, hogy a palesz­tin fél kész „új lapot nyit­ni” a Jordániához fűződő kapcsolatokban, ugyanak­kor hozzátette, hogy a több éve megszakadt párbeszéd után nem várható minden kérdés egyidejű megvitatá­sa. Mint mondta, a küldött­ség látogatásának célja az arab szolidaritás megőrzé­se, amely elengedhetetlen feltétele a közös célok el­érésének. „Teljes izraeli ki­vonulást követelünk a meg­szállt arab területekről és a palesztin nép nemzeti jogai­nak helyreállítását” — mon­dotta Fahum. David Owen az új angol külügyminiszter Dr. David Owen külügy­miniszteri kinevezése kétség­telenül az év első politikai szenzációja Angliában. A 38 éves politikus nemcsak a ka­binet legfiatalabb tagja, ha­nem a nemrég elhunyt Eden óta a legfiatalabb korban kapta meg az angol kormány egyik legrangosabb posztját. Dr. David Owen 1938-ban született középosztálybeli családból. A cambridge-i egyetemen orvosdoktori dip­lomát szerzett, majd idegor­vosi szakképesítést. Egy si­kertelen próbálkozás után (1964) két évvel, 1966-ban parlamenti mandátumot szerzett Plymouth-ban. Pá­lyája ettől kezde meredeken ívelt felfelé, előbb a hadügy­minisztériumban kapott meg­bízást, majd a munkáspárti kormány választási veresége után 1970-ben hadügyi szóvi­vő lett az ellenzéki árnyék- kormányban. 1972-ben Roy Jenkinsszel együtt távozott az árnyékkormányból, mert Harold Wilson pártvezér át­menetileg elvetette a közös piaci csatlakozást, ívűkor a Munkáspárt 1974-ben újra kormányra került, Owen az Egészségügyi Minisztérium­ban tűnt fel és rövidesen államminiszter lett. Tavaly szeptemberben a kormányát­alakításkor Callaghan a kül­ügyminiszter első helyettesé­vé tette . államminiszeri rangban, Crosland megbete­gedése után pedig belekós­tolt a brüsszeli miniszteri tanács vezetésébe is. ö ve­zette a halászati tárgyaláso­kat a Közös Piac nevében a Szovjetunióval. Owen eddig kimondottan a Közös Piac szakértője, más külügyi te­rületen még nem szerzett tapasztalatot. Devid Owennek amerikai felesége van és két fiukkal Plymouth-ban élnek. Beszédes számok Az évi költségvetés minden ország életében vezérfonal a cselekvéshez. A figyelmes te­kintet számára ezek a szá­mok nagyonis beszédesek: sokmindent elárulnak egy- egy kormány nemcsak gaz­dasági, hanem politikai ter­veiről is. Nem nehéz megjó­solni, hogy az Egyesült Ál­lamok kormányának most beterjesztett költségvetési indítványa a szokásosnál is jóval nagyobb érdeklődést kelt. Miért? 1. A választási kampány zajos időszakának vége, most a „szürke hétközna­pok” következnek. A kam­pány idején sok mindent le­hetett mondani, ami később módosítható, sőt visszaszív- ’ ható. A költségvetési javas­lat viszont az Egyesült Álla­mok új kabinetjének első olyan dokumentuma, amiben egész sor hazai, sőt nemzet­közi kérdésben — köztük nem egy bonyolult, létfon­tosságú kérdésben, le kellett tenni a garast. Méghozzá a szó szoros értelmében, hi­szen pénzről, méghozzá na­gyon sok pénzről van szó. Márpedig a pénz minden országban fontos tényező és ez aztán különösen érvé­nyes az USA-ban. 2. Mivel a két amerikai mammutpárt programja kö­zött szinte nincs különbség, a költségvetés alkalmas ar­ra, hogy a közvélemény le­galábbis megsejtsen vala­mit a kabinet bel- és kül­politikai profiljából. Mik az első benyomások? Carter, aki georgiai kor­mányzóként egyebek között takarékossági intézkedései­vel szerzett híveket magá­nak, államfőként is megpró­bálkozik ezzel, de költségve­tési egyensúlyt ő is csak „a nyolcvanas évek elejére” ígér. A javaslatból az is ki­tűnik, hogy adócsökkenté­sekkel és némi szociálpoliti­kai injekciókkal igyekszik megélénkíteni a gazdasági körforgást. A világ számára a katonai költségvetés számai a leg­fontosabbak. A földön kato­nai célokra elköltött évi 300 milliárd dollárból az USA egyedül százhúsz (!) milli- árdot költ — tehát nem a kampány alatt megígért 5— 7, hanem 2,75 milliárd dol­lárral kevesebbet a Ford- kormány által beterjesztett tervezetnél. Van a költségvetési javas­latnak egy mondata, ami alighanem széleskörű — és valószínűleg ironikus — visszhangra számíthat. Esze­rint a Közép-Európában ál­lomásozó amerikai erők „ele­gendőek a hagyományos fegyveres erők egyensúlyá­nak fenntartására” ebben a térségben. Miért érdekes ez? Mert a bécsi haderőcsökken­tési tárgyalásokon pontosan ennek az ellenkezőjét állít­ják a NATO-országok dele­gátusai ... Két évvel a későbbi II. Miklós cár után, 1870-ben megszületett Ilja Ul- janov felszabadult jobbágyból lett körzeti tanfelügyelő és egy volgai- német orvos lánya, Marija Blank harmadik gyermeke, Vlagyimir. A színhely Szimbirszk volt, a Volga középső szakaszánál. Nyáron gőzö­sök pöfögtek erre és fehér vadvirá­gok borították a partot, a folyó fe­letti dombokról pompás kilátásban gyönyörködhetett a szemlélődő. Té­len itt is csak a szán suhant a szél fútta utakon, a vasút nem ért el idáig. A rőt hajú, zömök testalkatú Vo- logya nagyokat úszott a Volgában, órákon át gombászott a városszéli erdők hűvös homályában. A bizo­nyítványosztás az Uljanov gyerekek számára afféle szertartás volt; a tanügyi tanácsos otthon is jó nevelő­nek bizonyult. A gyerekek sorra já­rultak a családfő elé, kezükben a nyitott értesítővel. A dolog Vologya esetében volt a legegyszerűbb. A kis­fiú hazajött és már messziről kiál­totta: — Mindenből kitűnő! Vlagyimir Iljics Lenin 1922-ben azt írta egy kérdőívre, hogy 1886 óta ateista. Akkor, a szeme láttára halt meg szívrohamban az apja. 1887-ben bátyját, négy más egyetemistával együtt letartóztatták Pétervárott. Az Ohrana, a cári politikai rendőrség azzal vádolta őket, hogy végezni akartak a cárral, III. Sándorral, akit robosztus termete miatt Medvének neveztek. A fiatal Uljanov büszkén bólintott: — Ügy van, csak sajnos nem si­került. 1887-ben Alekszandr Uljanovot felakasztották. Szimbirszkben virág­ba borultak a fák, amikor öccsét, a végzős középiskolások osztályelsőjét kihívta a szakállas pedellus. Vlagyi­mir meghallgatta a hírt és tudta, hogy mindentől el kell búcsúznia, amit szeretett: kivégzett forradalmár hozzátartozóinak nem lett volna ma­radásuk Szimbirszkben. Mielőtt elhagyta a várost, tisztelet­tudóan elbúcsúzott az iskola direk­torától, apja kollégájától, Pjort Ke- renszkijtől. Igen, Alekszandr Ke- renszkij, az Ideiglenes Kormány későbbi elnökének édesapjától, Kazányban beiratkozott az egye­temre. Hamarosan belekeveredett egy diákmegmozdulásba és a család­nak Kazányt is el kellett hagynia. Szamarába költöztek, ott végezte el az egyetemet, négy év helyett tizen­két hónap alatt. És — szokás szerint — kitüntetéssel. Kisembereket, mun­kásokat, parasztokat védett a bíró­ság előtt. De a bírák az esetek több­ségében elítélték védenceit. A fiatal Uljanov megértette, hogy a bíróságok a fennálló rendet védik, azt pedig akkor már tudta, hogy a renddel nagy baj van. Ettől már csak egy lépés volt a felismerés, hogy bátyja tévedett, amikor azt hitte, ha megöli a cárt, megváltozik a világ. II. Sándort meg­ölték, — és utána III. Sándor követ­kezett ... Vlagvimir megismerkedett Marx műveivel és tudta, hogy kér­déseire megkapta a keresett választ. Tudta, hogy amit olvas, valami egé­szen más, mint az anarchisták lob­banékony, megbízhatatlan romanti­kája: maga a felismert és tudomá­nyosan rendszerezett igazság. Miközben a leendő cár, Nyikolaj Romanov élte a trónörökösök tétlen életét, Vlagyimir Uljanov egy életre eljegyezte magát Marx tudományos igazságával. Megértette, mondta any­jának, hogy a forradalmat a városi proletariátusnak kell vezetnie, mun­kásság jobbára a fővárosban van, te­hát odautazik. Marija asszonynak Petrográd nem egyszerűen az ország fővárosa volt, hanem az a város, ahol a fiát felakasztották. És most oda indul a másik fia is. 1893-ban, három esztendővel Mik­lós koronázása előtt apja viseltes fel­öltőjében és kalapjában Pétervárra érkezett a huszonhárom éves Vlagyi­mir Iljics Uljanov. Meg akarta vál­toztatni a világot és ehhez egyetlen fegyvere volt: a felismerés, hogy minden oroszok cárjának félelmetes gépezetét elsöpörheti egy áradat: a népé. Jót nevetett volna bármelyik jövendőmondó — akkoriban csak úgy nyüzsgött tőlük „Szent Orosz­ország” — ha valaki a kopott, ko­rán kopaszodó jogászra mutat és azt mondja: ez a fiatalember felforgatja majd először a világ egyhatodát, azután a világot. Milyen volt a város, ahová az ifjú Lenin megérkezett? A szezon újév­kor köszöntött a havas Pétervárra. Nagyböjtig tartott a koncertek, bá­lok, bankettek, magánzsúrok, operai esték láncolata. Színház után az ina­sok és komornák felsegítették a bun­dákat, a kocsisok, akik addig tenyér­dörzsöléssel és némi vodkával me­legítették magukat, kitárták a hintók ajtajait. A kocsik sorra álltak meg a drága vendéglők előtt. A banketten libériás lakájok hord­ták a pezsgőt rendjelekkel teleagga­tott uraknak és egymás toalettjeit féltékenyen mustrálgató hölgyeknek. Eljött a Rózsabál, a Fehér Bál és el­jött a bálok bálja, az udvari bál a Téli Palotában. A falak mentén orchideás kosarak és pálmák emlé­keztettek egy olyan világra, amelyet januárban sem borít hó. A folyosó­kon hófehér egyenruhában mereve­dett szoborrá a Kozák Kíséret, má­sutt a Preobrazsenszkij-ezred skar­látvörös uniformisai izzottak. Nyolc óra harminc perckor háromezer ven­dég moraja hirtelen elhalkult, a szertartásmester hármat koppintott botjával és érces hangon kiáltotta: „Ö Cári Felségeik!” Senki sem számolta, hogy egy sze­zon alatt a viborgi városrészben hány gyermek halt meg az éhségtől és a hidegtől. Harmat Endre KÖVETKEZIK: Temetés, koporsó nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom