Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-22 / 44. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 22. Milyen mértékben növekednek az igények a növényi termékek iránt, miközben folyamatosan erősödik a különféle kártevő és kórokozó szervezetek támadása a termesztett növényeinél, úgy válik egyre fontosabbá a növénytermesztés kiinduló anyagainak, a kis növényeknek a fertőzésmentessége. A fertőzésmentes növényszaporítás ma már nemcsak a kutatás területén ismeretes, hanem a gyakorlatban is mind szélesebb teret hódít. Ennek kifejlesztése során a különféle összetételű és a különböző javaslatok szerint fertőtlenített földekben, vagy táptalajokon végzett magvetésekből és másféle szaporításokból kiindulva jutottak el a ma legigényesebbnek látszó, mesterségesen összeállított és tökéletesen steril táptalajon való gyökereztetéses növényszaporításhoz. 1956-ban dolgozta ki a francia Morei azt az új növényszaporítási eljárást^ amelyet a kiindulási anyagról merisztéma szaporításnak, újabban viszont me- riklonozásnak vagy magyarul hajtáscsúcs-tenyészetnek is neveznek. Az eljárás alapjául szolgáló felismerés az volt, hogy a növények folyton növekvő tenyész- csúcsa — a merisztéma — steril körülmények között, egy milliméternél is kisebb méretben, sztereomikrosz- kóp alatt kioperálva és kémcsőbe, lombikba — a szükséges tápelemeket, valamint serkentő és védő anyagokat is tartalmazó táptalajra helyezve gyökeret, majd hajtást fejleszt. Az így kapott új növényegyedek betegségokozó gombáktól, baktériumoktól teljesen mentesek lesznek, sőt vírussal is csak enyhén, esetleg egyáltalán nem fertőzöttek, mert ezeknek a kártékony élőlényeknek a fertőzőképessége nem képes lépést tartani a hajtáscsúcs-növekedéssel. Rájöttek arra is, hogy ha ezt az eljárást hőkezeléssel kapcsolják egybe, tovább csökkenthető a vírusfertőzöttség veszélye. ' A kioperált merisztéma- rész megsokszorozása is lehetséges több estben, ha néhány cm magas táptalajjal megtöltött kémcsövekbe kerül, és a kémcsöveket a függőlegestől kissé megdöntött percenként egy-hat fordulatot végző szerkezetbe, az úgynevezett rotorba helyezik el. Ezzel egyben csökkenthető annak a veszélye is, hogy a levegővel való közvetlen érintkezés miatt az oxidációs folyamatok áldozatává váljon a merisztéma. Ugyanakkor a lassú forgás lehetővé teszi a táptalaj átszellő- zését és meggátolja, hogy a kioperált rész gyökeret, hajtást fejlesszen, csak további duzzadásra, szövetburjánzásra képes. A megduzzadt merisztémarész körülbelül egy hónap múlva önmagától vagy kisebb beavatkozás hatására többfelé szétválik, és mindegyik részéből egy, sőt gyakran több új növény is lesz, ha a továbbiakban már nem mozgatott, szilárd táptalajra kerülnek. Amikor a kis növények elérték az ehhez szükséges méretet, úgy nevelhetők tovább, mintha magból, vagy bármilyen más szokásos szaporításmód eredményeként fejlődtek volná ki. A módszer rendkívüli szaporaságára egyébként jellemző, hogy a folyamatot ismételve egy-egy növény merisztémarészéből egy év alatt akár sokezer- számra is nevelhetők utódnövények. Ilyen módon a hajtásvégek merisztéma-ré- széből, de olykor levéldarabkákból is elő tudnak már állítani utódnövényeket. A bármilyen fertőzésmentes szaporítással kapott növényeket, miután a tényleges fertőzöttség-mentességü- ket még különféle tesztelési eljárással is megvizsgálják, ugyancsak kellően higiénikus körülmények között tovább szaporíthatják. Ezek szolgálhatnak alapanyagul a termesztőknek. A hagyományos szaporítással kapott növényekhez viszonyított „többlettudásuk” nemcsak a nagyobb terméshozamokban, a kezdeti fertőzésekből eredő kiesések elmaradásában mutatkozhat meg, hanem a korábbi érésben és a kiegyenlítettebb fejlődésben, valamint termésképzésben is. Ezek az előnyök többszörösen is fedezhetik az elérésükhöz szükséges esetleges többletköltségeket. Ezért ma már azt is jelzik a növényeknél, ha a fertőzésmentes szaporításuk miatt vírusmenteseknek tekinthetők, mivel a vírusok lehetnek egyébként a legsúlyosabb károsodások előidézői a növények további életében. Ennek az előnyös szaporítási módszernek az alkalmazásához már nálunk is berendezett több üzemünk megfelelő laboratóriumot és továbbiak kialakítását tervezik. Eredményeként már ma is van vírusmentes szegfű krizantemum, valamint burgonya, komló szamóca, feketeribiszke, barack és alma. Ezek jó alapját képezhetik a további termesztésüknek. Ugyuízsgalat ü| módszerekkel Idegek tantálból Az emberi agy működéséről még ma is igen keveset tudunk. Ez a terület átfogó, sok tudományterületet érintő kutatásokat igényel. Pszichológusok, orvosok, biológusok, vegyészek, s a legutóbbi időben mérnökök és fizikusok kapcsolódtak be a komplex kutató tevékenységbe. Szép eredményeket értek el a kutatók az emberi agy vizsgálóeszközeinek fejlesztése és továbbfejlesztése terén is. Az agy röntgenezése nem tartozik a rendkívüli feladatok közé, mindamellett az orvos számára nehéz, munkaigényes, a betegre nézve pedig kellemetlen momentumokból áll. A lágy részek, az agykamrák, az erek láthatóvá tételéhez — és így a daganatok felismeréséhez is — kontrasztanyag bevitele szükséges. A vizsgált személy ereibe jódtartalmú folyadékot fecskendeznek, vagy levegőt juttatnak az agyüregbe. Ma már ennél egyszerűbb és gyorsabb agyvizsgálati mód is van: a tomográfia. Ez kontrasztanyag nélkül is világosan kimutatja a tumorokat, a cisztákat, a vérömlenyeket, a legfinomabb meszesedéseket. A tomográf nem világít, hanem mér, s a röntgensugárzásnak az agyszövetben bekövetkező gyengülését jelzi. A sugárzást ugyanis az egyes agytájak, a különböző szövetsűrűségek és vegyi összetételeknek megfelelően, eltérő mértékben nyelik el. A képen látható agyvizsgálati berendezést egy párizsi orvosprofesszor elgondolása alapján állították össze. Kisgyermekek — főként csecsemők — agyvizsgálatára használható, segítségével kimutathatók az agy sejtkárosodott területei. Az orvos a röntgensugaras készülékek magnetoszkópjának képernyőjéről leolvasott jelek sűrűségéből (denzitásából) állapítja meg a diagnózist. Sérüléseknek, ,megbetegedéseknek gyakori következménye lehet az egyes testrészeket ellátó idegek pusztulása. A lepra, a trópusi országok félelmetes betegsége is az idegek pusztulását okozza. Ilyenkor a megfelelő ideghez tartozó bőrterület ér- zéstelen lesz, a beidegzést területhez tartozó izmok pedig megbénulnak. Fagyasztott és szárított emberi eredetű ideg átültetésével igyekeztek segíteni a bajon. Ez a módszer azonban nem minden esetben vált be. Újabban, a moszkvai Il-es számú sebészeti klinikán mesterséges idegszál beültetésével próbálkoznak. Az ideg — elektrotechnikai szempontból — vezetö.Több- féle fémet kipróbáltak, aranyat, platinát stb., míg végül eljutottak a tantálhoz. A tantál ritka elem: a földkéregben 0,00001 százez- reléknyi van belőle. Kemény fém, mégis jól alakítható. Savakban nem oldódik, erre utal neve is: hasonló a görög mondákban szereplő Tan- talus-hoz, aki a legnagyobb bőségben sem volt képes „jóllakni” — ugyanígy a tantál a legerősebb savakban sem oldódik fel. E tulajdonsága miatt vegyipari berendezések, csövek bevonására használják fel. Készítenek még belőle laboratóriumi készülékeket, rádióadó- és egyenirányító csöveket, töltőtollhegyeket, fogorvosi fúrót, röntgencsőkató- dot, hőelemtartót stb. A kísérletek szerint beválik mesterséges idegszál készítésére is, kitűnő vezető- képessége miatt, és mivel az emberi szövetekkel érintkezve nem fejt ki mérgező hatást. Versenyben a fény és az elektronsugár A modern biológia az élő szervezeteket felépítő sejtek finom részecskéinek a megkülönböztetéséhez egyre nagyobb nagyításra képes mikroszkóp előállítására törekszik. Régebben fény- mikroszkópot használtak erre a célra, ahol a vizsgált részecskén áthaladó fénysugarak megfelelő lencserendszerek közbeiktatásával nagyították fel a tárgyat. A fénymikroszkóp nagyítóképességének a határai azonban elég szűkek, meg kell elégednie néhány ezerszeres nagyítással. Rájöttek azonban arra, hogy a katódsugárzás, az elektronsugárzás is használható nagyításra. Az első ilyen készülék, az elektronmikroszkóp még csak 17-szc- res nagyításra volt képes — az elektronmikroszkópia őskorában, 1931-ben, és ez sokkal kisebb volt. mint amit akkoriban a fénymikroszkóppal el lehetett érni. Röviddel ezután az újabb készülékkel már elérték azt, hogy megtudtak különböztetni olyan tárgyakat is, amelyeknek a távolsága 500 angstrom (1 angstrom a milliméter egymilliomod része). Napjainkban már 2—3 angstrom távolságú tárgy is felismerhető, ugyanakkor a legtökéletesebb fénymikroszkóp is csak 0,1—r0,3 mikronos távolságot tud megkülönböztetni (1 mikron a milliméter ezred része). Ezek a kedvező tulajdonságok azonban az elektronmikroszkópnál csak akkór használhatók ki, ha a vizsgálandó tárgyat kellő előkészítés után helyezik az elektronmikroszkópba. Először is a vizsgálandó anyag ijltravékony metszetére van szükség, vagy a vizgsálandó részecskéket megfelelő oldatban, szuszpenzióban juttatják az elektronmikroszkópba. Képünkön korszerű elektron- mikroszkóp látható. Influenzavírus Évenként rémítgeti az emberiséget a Föld különböző tájain a járványos influenza, és ha valahol felütötte a fejét, nem ritka, hogy egész kontinenseken végigsöpör. Az igazi kórokozó, az influenzavírus felfedezését 1933-ban egy véletlen körülmény segítette elő. Egy kis ragadozót, a vadászgörényt igyekeztek megfertőzni az állatfertőzési kísérletek során. Az orrüregbe cseppentett vírusanyag hatására az állat lázas lett és légutai- nak a nyálkahártyáján hurut fejlődött ki. A vírust további görényátoltássai tartották fenn, majd egérre vitték át, de kiderült, hogy más emlősök is fogékonyak a betegségre. Az idők folyamán azonban, rájöttek, hogy ezek a vírusok — miután antigén szerkezetük nem egységes — megváltoznak, ennek megfelelően ma már megkülönböztetik a A—0, A—1, valamint A—2 (ázsiai) altípusokat, sőt a B, illetve C jelű törzseket is. A—0 törzseket találtak a vírus felfedezésétől 1946-ig, majd az A—1 törzsek jelentek meg, ezek okoztak egy évtizedig járványokat. Az 1957. évi járványt az A—2 törzsek hozták. Világjárványok 2—3 évtizedenként, kisebb járványok 2—3 éves időszakonként jelentkeznek. Minden télen megindul a találgatás, lesz-e influenza- járvány és ha igen, milyen vírustörzs okozza? Az elelmúlt télen az A (Victoria) 3/75 elnevezésű vírustörzs Angliában és az NDK-ban nagyobb járványt okozott, míg hazánkban alig vettük észre jelenlétét. (A vírus nevében az A betű, hogy A típusú törzsről van szó, a Victoria és a két szám arra utal, hogy ezt a vírusváltozatot Honkong fővárosában, Victoriában harmadik vírusként, 1975-ben azonosították). Az USA keleti partvidékén, New Jersey állam egyik katonai kiképző központjában múlt év januárjában hirtelen megszaporodtak * a légúti betegségek, és néhány katona vírusos tüdő- gyulladásban meghalt. A vizsgálatok a klasszikus sertésinfluenza kórokozójával a Shope-ivírussal rokon antiAz oltóanyagot tyúktojásban szaporított influenzavírusokból készítik Az influenza vírusa génszerkezetű törzseket is találtak. Kiderült, hogy a katonák nem érintkeztek sertésekkel, de a bevonultak között néhányan megelőzőleg sertésekkel foglalkoztak. Megállapították azt is, hogy az USA valamennyi államában észleltek az elmúlt tíz évben a sertésekkel foglalkozókon ilyen influenzát, de a betegség nem terjedt el a lakosság körében. A katonai táborba behurcolt vírusoknak a szerkezete némileg megváltozott, a vírus emberre kórokozóvá vált. Ezen A(New Jersey) 8/76 elnevezésű vírus terjedésével számolnak a szakemberek. Ezért több országban, pl. az USA-ban, Kanadában, a Szovjetunióban és hazánkban is megkezdték a hatástalanított sertésinfluenza vírusból készült oltóanyagok előállítását. Az USA-ban a múlt év végéig beoltották azokat a vidéki lakosokat, akik állatokkal, elsősorban sertésekkel foglalkoznak. A Szovjetunióban 20—100 millió adag New Jersey vírus elleni vakcina gyártását tervezik, de egyidejűleg nagy figyelmet fordítanak a gyógyszeres megelőző kezelésre is. Hazánkban is jelentős mennyiségű influenza elleni oltóanyag készült. A tavalyihoz hasonlóan a mostaniban inaktivált Victoria vírustörzs van, de vele csaknem azonos mennyiségben hatástalanított New Jersey típusú sertésinfluenza vírustörzset is tartalmaz. Az influenza elleni oltóanyagot tyúktojásban szaporított influenzavírusokból készítik. Növényi „lombikbébik”
