Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
1977. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Eredményhirdetés Az Alkotó emberért előtt pályázat A tanulás, a továbbképzés .és az önművelés egyre nagyobb helyet foglal el a szocialista brigádok életében. A nágyüzemek többségében szakképzett népművelők segítik, irányítják a szocialista brigádok kulturális vállalásainak megvalósítását. Példának említhetnénk a szolnoki Járműjavítót, a Tiszamenti Vegyiműveket vagy a martfűi Tisza Cipőgyárat; a művelődési intézmények mindhárom helyen nagyszerűen megoldják a munkahelyi köz- művelődési feladatokat. A kis és közepes nagyság- rendű üzemekben azonban a munkásság műveltségének fejlesztéséhez csak sokkal szerényebb feltételek vannak. Éppen ezért a közművelődési munka színvonala ezekben az üzemekben csak a megfelelő társadalmi, gazdasági bázis biztosításával, a helyi művelődési intézményekkel együttműködve emelhető. Ehhez nyújtott segítséget az SZMT kulturális, agitációs és propaganda osztálya, a megyei tanács Vb művelődésügyi osztálya, a KISZ Szolnok megyei Bizottsága, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ, valamint az SZMT központi könyvtára a tavaly május 1-én meghirdetett „Alkotó emberért” pályázatával. Az országban egyedülálló kezdeményezés célja a munkaheyi művelődés színvonalának emelése, a gazdasági egységek és a művelődési intézmények közötti kapcsolat fejlesztése. A pályázatra — amelynek eredményhirdetése április 4-én lesz — negyvenöt üzem, gyár, intézmény nevezett be. Az értékelés szempontjait az MSZMP XI. és a SZOT XXIII. kongresszusának a munkahelyi művelődéssel kapcsolatos határozatai alkotják, amelyeket a résztvevőknek három területen _ — az agitációs és propaganda munka, a közoktatást, illetve a közművelődést segítő tevékenység — kellett megvalósítani. Az értékelést végző üzemi, városi vagy járási, majd megyei operatív bizottságok megvizsgálják, hogy mennyire tervszerű a kulturális alap felhasználása, — A pályázatok értékelését ebben az időszakban a városi, illetve járási bizottságok végzik, s javaslatot tesznek a sorrendre is. Jó néhány pályázat azonban már megérkezett az SZMT illetékes osztályára. A pályázatot meghirdető szervek az első év kedvező tapasztalatai után idén május 1-én újra versenyre hívják a kis és közepes nagyságrendű üzemeket. A kezdeti bizonytalanságok, hiányosságok megszüntetése végett a kiírás részletesebben tartalmazza majd a feladatokat. T. G. Tiszakürtöt meglátogatta Fortuna. Kitárta bőségszaruját. Már-már csodáról suttognak az emberek. Nemrég négyes találatot húztak az egyik községbelinek, tárgysorsjátékon pedig vásárlási utalványt, hűtőgépet nyertek. A múlt hét végén aztán a pincészet négy munkása letétbe helyezte a három és fél millió forintot érő ötös találat szelvényét. Gyuri bácsi Hatvanhárom éves. Kerek fejű, ritkás hajú, szemüveges ember. Pincemunkás, s a nyugdíjig a tíz éve őszre telik ki. Az élete, mint annyi emberé a környéken, ezen a se gazdag, se szegény Tiszakürtön, cselédséggel indult a Borza gróféknál. Az asszony hat hold szőlőt vitt a közösbe. Beállt az öreg is, de annakidején csak vékonyan csurgóit a pénz, átszerződött a pincegazdasághoz. Most 2 ezer 200-at keres, s ez biztos jövedelem. Ház fürdőszobával — víznyomás nélkül —, aprójószág, két gyerek — a fiú még tanul, a lány már férjhez ment —, bútor, berendezés, ennyire mentek. — Akkor hiszem én a pénzt, majd ha a kezembe lesz, ilyesfélét tanultam az életben. Jut majd a két gyereknek, kicseréltetjük a bútort is, s mire a családot kielégítem nem sok marad ... Rövidre fogja a szót. Vonás a régi szegény emberből, aki addig nem hitte a szerencséjét, míg az orrba nem verte. Ha pedig már megérkezett a jósors, nagydobra ütni nem kell. Belül, magának örül az ember. A falu szája: „Mindenki megveszekedett. Lottóért rohangálnak, hogy most megszállt nálunk a szerencse, el ne engedjék a köpönyegét.” Laci Tizenkét szelvény, háromhárom egynek, s a bűvös számok: 5, 12, 33, 68, 74. Laci elsős kislánya, s a négyéves fia mit sem ért még a szerencséből. Annyit fognak csak fel, hogy új ház lesz, s a vizet nem öt villanypóz- nányi távolságról hordják majd haza. Laci már többet tud, életének 34 évét veti össze a játszó-sorssal. Az apját nem látta, odamaradt a háborúban. A feleségének „egy gebe öröksége” is elveszett. Amikor 1969-ben ösz- szekerültek, 60 forint volt a vagyonuk. — Sohasem szerettem a szerencsejátékot, egyszer húsz forintot buktam a kártyán, elég volt. No meg azon a négyforintos szentségen, a sorsjátékon is húzta valamikor ... Most a pénzből tisztes ház lesz, bent a faluban. Kocsi az asszonynak, majd elcsodálkoznak a többiek a konzervgyárban, amikor kinyitja az autó ajtaját, merthogy ott dolgozik ... Utazás? A feleségem egyszer jutott túl Kunszentmár- tonon, a két gyerek Szentesen született. A szabadság ezután is másra kell, a szőlőre, a pénzcsinálásra. Nem annyi ez az összeg, hogy puff, nem dolgozom tovább, Könnyen el lehet költeni. A falu szája: „No, végre jó helyre kopogtatott a szerencse, elkél a pénz, gürcöltek már eleget az életben ... Pont oda? Azoknak, akik eddig se mentek semmire? Majd elszórják a milliót is. Nem tudják megbecsülni a jósorsot”. ___________Sanyi A négyük ebédje kifli, tejfel, szalonna és kolbász. A testes, henteskülsejű Sanyi is a kamrából pakol. Tizenöt éve elvált, a gyerek sem a faluban lakik. Haza-^ hazajárt azért, ha farmer* kell, vagy. szűkös a zsebpénz, s bort visz demizson- szám, mert szívesen adja az apja. A pincemunkás háza három szoba, fürdőszoba, tavaly került tető alá, 80 ezer forint rajta az adósság, igaz többet ér 300 ezernél. Módos porta ma már, persze régen Sanyi, akárcsak a többiek igencsak egy ponyván árult a szegénységgel. Most a szerencsések szerencsése, s hiszi, tizenöt év után újra asszony kerül a házhoz. — Bankettet adunk majd, s mindenki hivatalos a pincéből. Aztán tovább lottózunk, de csak annyival, mint régen, nehogy visszabukj uk a pénzt. A nyereménynek helye lesz, s a bátyámnak mindenféleképpen veszek egy kocsit. Nem tudja még, meglepetés lesz, ha odahajtok az öreg Rákócziba, ahol lakik. A falu szája: „Mostmindenki hozzájuk jár. Eladnának szőlőt, vizes házat, ócska tragacsot, mert azt hiszik, meg lehet vágni őket. De józan emberek azok, nem ragadja el őket a ló. Az életet jól kitanulták...” Möce néni Nyolcán voltak testvérek. Közülük négyet, majd két gyerekét is, apa nélkül, Möce néni nevelte fel. Az élet árnyékos oldalán járt. Egy évben meg különösen rájárt a rúd: meghalt a férje, a vihar kétszer elvitte a háztetőt, a tsz sem fizetett. Aztán, hogy a két gyerek családos lett, otthonból örökbe fogadott még egyet. A fogadott fiúé lesz most a régi ház, Möce néni pedig há- romszabásat vesz, bent a faluban. A három évet a nyugdíjig takarítónőként még tovább dolgozza. A falu szája: „Régen jó napottal, most meg csóko- lommal köszönnek Möce néninek. Aki eddig még soha szóba sem állt vele, tegnap behívta a lakásába, hogy vegye meg a szőnyegeit, meg a bútorait. Megérjük még, hogy Möce néniből Madám lesz, úgy ám!...” A milliomosok a pincészet Hunyadi szocialista brigádjának fizikai munkásai. Gumicsizma, pufajka, micisapka, rojtos kendő, cájg- nadrág az öltözékük. Azt mondják róluk, boldog emberek. És boldog emberek voltak azelőtt is ... Mélykúti Attila Művelődési Tiszaburáról Tiszaburának — a hozzácsatolt Taskonnyal együtt — csaknem háromezer lakosa van, egyharmad cigány. A község fejlesztésének, szervezésének vagy mondjuk inkább úgy, a helyi politikának, a legnagyobb „tétje” a cigány lakosság beilleszkedése. Voltak idők, amikor — nemcsak Tiszaburán — úgy gondolták, mindez néhány intézkedés foganatosításával, rövid idő alatt végbe megy. A valóság azonban nem ezt igazolta: csak a körültekintő, hosszas, nevelő-felvilágosító munka lehet eredményes. Ebben nagy feladat hárul Tiszaburán az iskolára és a közművelődési intézményekflz új iskola: „égető” szükség Az iskolában tíz tanterem van, tornaterem nincs, szertáraknak alig jut hely. GalaCzi Imre igazgatóval és helyettesével Harsányi Ferenccel beszélgetünk. — Hány tanulócsoport jut a tíz tanteremre? — Tizennyolc — válaszol Galaczi Imre. — Váltott tanítással, szűkösen elférünk. — Milyen a cigány tanulók aránya? — összesen háromszázhetven gyerek jár az iskolába, ebből kétszáztizenöt tanuló cigány. Közülük mintegy százhatvan olyan környezetből jár iskolába, hogy nyugodtan nevezhetjük veszélyeztetettnek. Vastag dossziét vesz elő, abból pedig környezettanulmányokat, amelyek alátámasztják, amit mondott. Egy kirívó adat: az első félévben hat felsőtagozatos lány hagyta abba a tanulást férjhez- menetel, terhesség, szülés miatt... — Eszerint az oktatás hatékonyságáról nem sok jót tud mondani ... Az igazgató és Harsányi Ferenc élénken tiltakozik. — Nem így van, nem érezzük hiábavalónak a munkánkat. A cigánygyerekek jobbjai elérik az átlagos színvonalat. Ebben az évben húsz gyerekből álló cigány- osztály fejezi be a nyolcadikat. Iratcsomó kerül elő. Vázlatok, műszaki leírások, tervek vannak benne. — Éppen az eredményesség miatt kellemetlen, hogy a régóta tervezett új tisza- burai iskola még mindig csak műszaki leírások formájában létezik — ezt Galaczi Imre mondja-. Harsányi Ferenc az adatokat sorolja: — A Szolnok megyei Tervező Vállalat először 1975 decemberre ígérte az iskola tervét. Később ezt ’76. szeptember 20-ra módosították. Végül tavaly év végére készült el. Tavaly nyáron Bakó Sándorral, a burai tanácselnökkel beszélgettünk ugyanerről, akkor ő azt is hozzátette, hogy 1976-ban 6 millió forint értékű kivitelezési munkát el kellene végezni. Természetesen ebből semmi sem lett. A terveket viszont meg lehet nézni. Szép, praktikus, modern létesítmény lesz, ha körkép elkészül. Egy apró szépséghibát azért „laikus” szemmel is felfedezni rajta: a 16 millió forintba kerülő iskolához 9x18 méteres tornatermet terveztek. Kicsinek tűnik, főképp akkor, ha hozzátesz- szük, hogy Tiszaburán ez lesz az egyetlen fedett sport- létesítmény. Továbbá: pingpong kivételével semmilyen labdajáték nem játszható — szabályos körülmények között — a teremben. A két pedagógus elrakja a műszaki dokumentumokat. A terveken most végzik az utolsó módosításokat — mondja az igazgatóhelyettes. — Ha ez kész, kezdődhet az építkezés. — Nagyon reméljük, hogy az 1978/79-es tanévet már az új iskolában kezdjük — teszi hozzá Galaczi Imre. II könyvtár: mélyen az átlag alatt A művelődési ház és a könyvtár egy épületben van. Előtte hatalmas térség — itt épül majd az új iskola —, mögötte a sportpálya. Az iskolával együtt hatékony művelődési centrum lehet. De maradjunk a jelenben. A könyvtár két helyiségből áll, egyelőre elégnek látszik: Tiszaburán egy lakosra 2,9 kötet könyv jut. A tavalyi „gyarapodás” — ajándékozással, külön támogatással együtt — 638 kötet volt. A könyvtáros Sághy FeSm* öalaezi Imre és Harsányi Ferenc: az új - iskolából egyelőre csak o -terv sete— :ik. oto: rencné, nyugdíjas pedagógus mondja: — Tavaly 540 beiratkozott olvasóm volt, többségük könyv- és könyvtárhasználatban számottevő készséggel, kultúrával nem rendelkezik. Ez sajnos a könyvek rongálódásán látszik meg a legjobban. Különösen a gyermek- és az ifjúsági könyvek vannak elég rossz állapotban. Gaál Sándor, a tiszafüredi járási könyvtár igazgatója szerint: — Az évi „állománygyarapítás” és a selejtezhető könyvek arányát tekintve, akár visszafejlődésről is beszélhetünk a burai könyvtár esetében. Sorolhatnánk a negatív adalékokat tovább is. A következtetés akkor is csak az lenne, hogy a falusi könyvtárak sorsa a fenntartók, a községi tanács és a helyi gazdasági szervek kezébe van letéve. Meggondolásra vár ez Tiszaburán is. A nagyteremben, az iskolai énekkar próbál Bőgős Gyulá énektanár, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetőjének irányításával. A har- mincegynéhány gyerek, köztük több „telepi”, teli torokkal, szívből fújja a dalokat. Az úttörőszemlére készülnek. (Fenti képünkön.) A művelődési ház előtt fiatalok gyülekeznek, a kórus után övéké lesz a helyiség: KISZ-oktatást tartanak. A próba végeztével Bőgős Gyulával beszélgetünk. — Milyen csoportjai vannak a művelődési háznak? — Két felnőtt klubunk van: a népfrontbizottsággal közösen működtetett nőklub, valamint a nyugdíjasok klubja. Van egy gyermekzenekarunk, citerásokból és fu- rulyásokból áll. Ki ne hagyjam : Pusztataskonyban felnőtt „Röpülj páva” kör működik a tsz -támogatásával. Elmélyült munkára van szükség A művelődési házban a hét minden napján van valamilyen foglalkozás, program — tervekben sincs hiány. A fenntartásról a tanács és a tsz közösen gondoskodik. A tsz 50 ezer, a tanács 30 ezer forintot ad idén. Mielőtt túl rózsásra festenénk a képet, gyorsan tegyük hozzá: ez az összeg a legszükségesebb kiadásokra — bérek, fűtés, világítás, takarítószerek stb. — elég. Terveztek 30 ezer forint saját bevételt — ez jelentené a tartalmas programok fedezetét. A minden réteget átfogó, elmélyült, kísérletező, az esetleges kudarcokat is vállaló népművelésről egyelőre nem beszélhetünk. Pedig itt,- erre legalább olyan szükség volna, mint az új iskolára vagy a tervbe vett vízműre. Szívós, lelkes fel- világosító — nevelő munkára van szükség — szögeztük le a riport elején. Tegyük hozzá: nemcsak a pedagógusok, népművelők, könyvtárosok munkájára. Az egész faluközösségnek részt kell ebben venni. ' Szabó János
