Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-19 / 42. szám
1977. február 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A 7-es Volán jászberényi Hatvani úti telepén vállalati bizottság hitelesiti az új benzinkutat, melyet rövidesen üzembe helyeznek. M. G. I ocsogó riport Belvízharc Újszászon — Van gumicsizmája? — Nincs. — Akkor ne menjen a Dózsa György utcára, mert elázik a cipője. — Majd a járdán ... — Ott bokáig ér a víz. — Es a kövesúton? — Lezárták. — De nekem a Sallai útra is kell mennem. A Dózsáról nyílik. — Ott meg térdig ér, legalábbis jó pár kertben. Áll már hetek óta. Nem történik semmi, nem törődnek velünk. Panaszkodtunk a tanácsnál, de hát egyhelyben topognak... illetve stílszerűen: tocsognak. Mi legalábbis itt dagasztjuk a sarat, és várjuk, hogy elálljon az eső. De hát ettől függjön a biztonságunk? — No, idehallgasson • az elvtárs, ideje már, hogy kijöjjön, mert azt mondtam, ha nem keresnek meg a levélre, lemondom a Néplapot! Nézze meg, itt végig a Batthyány utcán a kertek vízben állnak. Ehol e, ez is, az is, amott a túlsó is. Tessék, itt jöjjön, a téglára lépjen, mert elmerül. Most mondja meg, egyensúlyozva tudjon az ember csak kijönni ide a jószághoz? — Kérem, szépen, a tanács nem segít, öt éve eltört itt a csatornán az áteresz. Öt éve mondom, hogy ki kéne cserélni, de nem csinálják. Eldugult ez az egész körcsatorna. Volt egy fahíd, arra lejjebb, aztán mikor leszakadt, nem úgy csinálták meg, hogy átengedje a vizet. Most itt a tenger. Nézze, ott már nád is megterem. Ahol búzát arattunk régen, az ántivilágban. Nem törődnek velünk? — Beszél már itt mindenki, elszabadulnak az indulatok, szidják a tanácsot, szidnak engem, az elnököt. Az hiszik, mi ölhetett kézzel ülünk? Azt hiszik engem helikopter viáz át a vízen? Mintha én nem ezen az úton járnék, ugyanúgy, mint a többiek. Tegnap éjjel egy órát ha aludtam! Forgolódok az ágyban, nem tud kimenni a gond egy perce az eszemből. Azt már észre sem veszik, hogy amióta ez a rengeteg eső ránkzúdult, meg a talajvíz is feljött, azért intézkedtünk egyet s mást? Tűzoltók szivattyúzzák a vizet, markoló tisztítja a csatornát, vezetjük a belvizet. Három napja nem bír lefolyni a csatornán a .. víz, mert szűkek az átereszek. Előírjuk, hogy milyen vastag kell az árokátjáróba, mégsem azt teszik be a lakosok. Építkeznek, eltömik a csatornát! Amott meg a körcsatornát nyáron elzárják, hogy legyen víz a kacsáknak. Most meg nem bír lefolyni. Most nekiugrottunk még az átjárónak is, felvágta a markoló, de ha vége ennek a csatának, nekünk az újabb munka marad. Rend- betenni mindent! Pénz meg egy fillér se. Ezekre a munkálatokra nincs! A megyei tanács vállalta át a költségeket. — Jó napot, fiatalember, már megint itt van Üjszá- szon? Megnézheti, leszi vaty- tyúzták azt a rohadt vizet, de visszajött, kérem, annyi van, mint volt, hiába szóltam a tanácsnak ... — Ez is a tanács bűne? — Esett, tudom én azt, de akkor is!... Mért fizetjük a községfejlesztést, ha nem teszik rendbe még az árkokat sem? — A községfejlesztés még évekig az OTP számlára megy el. Fizetjük a vízhálózat építésére felvett kölcsönt. Ugyanez viszi el a vízműtársulati hozzájárulást is. Be vagyunk táblázva! — A község csatornázására készült-e terv? — Még tanulmányterv sem. A megye tíz települése kap nagyobb támogatást erre a feladatra, de ebben Űjszász nincs benne. Ügy látszik, nem veszélyeztetett hely. Az ötödik ötéves tervben Űjszász csatornázásához nincs támogatás. Matthelyzet ez, matthelyzet! — Való igaz, Űjszász minden pénzét elviszi a vízmű, s támogatásra nem számíthat. Mi itt a járási hivatalnál abban tudtunk segíteni, hogy a vízügy szakaszmérnökségénél elintéztük: küldjenek szivattyúkat. Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy társadalmi munkában készítenek terveket a község vízrendezéséhez. Arra is kaptunk ígéretet, hogy ha társadalmi összefogással nekilátnak a csatornákat rendbe tenni, a szintezéshez szakemberek nyújtanak segítséget. — Társadalmi munka? Inkább úgy mondanám, koordináció. Emberek, gépek, vállalati, szövetkezeti hozzájárulás összpontosítása a feladathoz. Itt a megyénél is csak azt tudják, amit a lehetőségeink engednek: most átvállaltuk a vízlevezetés, a csatornabővítés, egyszóval a belvízcsata jelenlegi költségeit. A csatornatisztítást az újszásziaknak kell elvégezniük, és kellett volna már korábban! Legalább tíz éve nem volt karbantartás. Szerintem egyértelmű, hogy az elhanyagolt csatorna annyit vétett, mint a rendkívüli sok csapadék. — A rengeteg eső, meg a talajvíz együtt úgy összejött, hogy az okozta ezt az áldatlan állapotot. Az az igazság, hogy ilyen még soha nem volt — ezért sem gondoltunk rá, hogy a csatornával foglalkozzunk, volt jó néhány más ‘gondunk is ... — Elnök elvtárs, társadalmi munkával... — Talán ... — Kérem szépen én, Molnár István, itt a faluban gyűjtök aláírásokat, hogy vállaljanak társadalmi munkát.' Dolgozzon mindenki, csináljuk meg! Űjszászon még óriás tócsákat kerülgetnek, kertek állnak félméteres víz alatt, gimnazisták, dolgozók, tsz- gépkezelők, tűzoltók küzdenek a belvízzel. És várják a jó időt. — Amikor nagy összefogással, a szűkös anyagi keretek ellenére — azért valamit mégiscsak tehetnék örtmagukért — azért, hogy a mostani helyzet ne ismétlődhessen meg. Igriczi Zsigmond Új épiiletelemgyár Háromszázezer kiló szá raztészta Székesfehérváron, a Fejér megyei' Állami Építőipari Vállalat központi telepén megkezdődött a „Claps” könnyűszerkezetes elemgyár kivitelezése. A 300 millió forintos beruházással évi 100 ezer négyzetméter könnyű- szerkezetes épület öszeszere- léséhez elegendő acélszerkezetet és könnyített vasbetonelem készülhet az új telepen. A Szolnok megyei MÉK csépai tésztaüzemében a tervek szerint ebben az évben 300 ezer kilogramm száraz- tésztát készítenek. A negyedkilós csomágolású, nyolcféle tésztát elsősorban az ország FÜSZÉRT vállalatainak szállítják, de a megye fogyasztási szövetkezetei is szívesen vásárolják. Az üzemben egyébként jelenleg 350 ezer forintos költséggel a régi, elavult szociális létesítmények felújítását végzik. Az épületben korszerű öltöző, fürdő és étkezőhelyiség kap helyet. Ugyancsak az idén kerül sor a raktárak rekonstrukciójára, és a régi bútorokat is újakra cserélik. Ember és munkaerő Ma délután háromnegyed hatkor sugározza a televízió a Tervek és lehetőségek című műsort, amelynek résztvevői megyei lapok munkatársai. Hasonló címmel került műsorra a múlt év decemberében egy riport-összeállítás, amelyben azt igyekeztek bemutatni, hogy mit lehetne, mit kellene tenniük a vállalatoknak a munkaerőhiány enyhítéséért. A tévéadást követően a megyei- és városi lapok munkatársai, heteken át, cikkeikben, riportjaikban azt vizsgálták, honnan vegyék a vállalatok és a szövetkezetek azt, ami papírforma szerint gyakorlatilag már nincs: a szabad munkaerőt? A mai stúdió-beszélgetésen kollégáinkat Balog Mária faggatja kin közös munkában szerzett legfontosabb észrevételeikről, javaslataikról. A vitának, amelyet a Magyar Televízió tavaly decemberben indított, s amelyet tizenkilenc megyénk napilapjai több mint egy hónapig gombolyított, viszatérő refrénje volt, hogy honnan vegyük, ami nincs. Vagyis: növekvő gazdasági és társadalmi feladatainak megvalósításához honnan biztosítsuk a niegfelelő számú és képzettségű munkaerőt? A több száz újságcikk, riport és nyilatkozat közül különösen érdeklődéssel olvastam egy pártmunkás hozzászólását, amelynek az a lényege', hogy az egyik gazdasági vezetőt átküldték a megye másik gyárába: nézzen csak körül, hogy ott miért jobb a munkahelyi légkör, mint a saját portáján. A szomszédolás után a „küldött” köntörfalazás nélkül elmondta: „Szó, ami szó, ott jobban hallgatnak minden munkás, minden vezető véleményére, ott jobban gazdának érzik magukat az emberek, mint minálunk. És az is igaz, hogy ott valamivel kevesebb a kereset, de mégis kis#bb a vándorlás, mint itt. Valahogy jobban értenek az emberek nyelvén, egy kicsit mindenki jobban töri a fejét a közös gondok megoldásán ...” Meghatározó: a vezetés és a beosztottak kapcsolata Hangsúlyozom: nagyon tetszik ez az őszinte nyilatkozat, mert feleletet ad rá, hogy mit várnak az emberek a vezetőiktől, s mire kell ügyelniük azoknak, akik a vezetés tudományát — igen a tudományát, ne féljünk ettől a megfogalmazástól — hasznosan az emberek gondolkodásának, érzéseinek fel- használásával, és nem mellőzésével, kívánják alkalmazni. A vezetés elsősorban emberi kapcsolat, hiszen mindenfajta vezetés emberrel — a televízió és a megyei lapok sióban forgó vitájánál maradva, munkaerővel — függ össze. Emberrel, munkaerővel, aki irányít, s emberekkel, munkaerőkkel, akiknek a feladatot végre kell hajtaniuk. Bizonyítani sem kell,* hogy ebben milyen nagy szerepet játszik a munkát irányító vezetők és beosztottak közötti kapcsolat milyensége. Egy kicsit a politika nyelvére lefordítva a szót, és szabadon idézve Kádár Jánosnak, egy angyalföldi választói nagygyűlésen elmondott véleményét, ' az emberek egyetértenek a párt politikájával, azzal a közszellemmel, ami az országban általában jellemzi az életet, s ezért az ország jól érzi magát. Az azonban, hogy az egyes emberek külön-külön jónak vagy rossznak érzik a helyzetüket, sokban függ a gyórigazgatótól, a*tsz-elnök- től, a hivatali vezetőtől. Egymásra utáltán a munkafolyamatokban Többször szóba került a vita során, hogy milyen sok formában, s milyen differenciáltan és árnyaltan jelentkezik naponta a vezetők és beosztottak jó vagy rossz kapcsolata. Bárhol dolgozunk is, egymásra vagyunk utalva, egymás kezére dolgozunk. Mai helyzetünkben — gazdasági erőforrásaink feltárásában, munkánk hatékonyságának növelésében, gondjaink megoldásában — minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a kiegyensúlyozott kapcsolat igénye, mert abban, hogy az egymás közötti kapcsolatok milyenek, plasztikusan kifejeződhetnek a közösségi akarat érdekei, a szocializmus társadalmának emberi értékei, a munka minőségének értékei — helyesen vagy torzított- formában. Még pontosabban fogalmazva: a vez^ő és a beosztott kapcsolata éppen a fejlett szocialista társadalom építésének sajátoságai miatt az emberek jó részének a szemében óhatatlanul az állam és az ember kapcsolataként jelentkezik, akkor is, ha igazgatói szerv, gyár vagy akár termelőszövetkezet, hivatal vezetői és beosztottai közötti viszonyról van szó. Ezért lehet országos kérdés, politikai kérdés a vezetés kulturáltabbá — ha úgy tetszik emberibbé — tétele minden területen, ahogy erről az MSZMP XI. kongresz- szusának határozata is szól. 11 jobb munkahelyi környezetben kamatozik Mi lehet az előrelépés módja? Elsősorban a helyes ve- -zetőképzés. Jelenleg sokfajta céllal sok vezetőt képeznek nálunk különféle iskolákban és tanfolyamokon. Ennek eredményéként sikerült eljutnunk odáig — s ez önmagában is igen nagy eredmény —, hogy a különböző posztokra kerülő emberek szaktudása, világnézeti állásfoglalása ma sokkal jobb, mint korábban bármikor volt. De a szaktudás, a politikai elkötelezettség önmagában még nem vezetni tudás is, s ennek visszásságait gyakran érezzük. Éppen ez a helyzet teszi fontossá, hogy vegyük számba mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a legfontosabbra: az emberi kapcsolatok ápolásának tudományára is rávezethetjük mindazokat a tisztségviselőkét, akik elhivatottak a gondjaikra bízott kisebb-nagyobb kollektívák irányítására. Értéke szerint kell foglalkozni ezzel, mert minden energia, amelyet ilyen célokra fordítunk, sokszorosan visszatérül az emberek munkájában, nemcsak a szó szakmai, hanem emberi értelmében is. S noha mindez sokfajta áttételen kamatozik a munkaerőgondok megoldásában, de minden bizonnyal kamatozik az emberek jobb munkahelyi környezetében, amely fundamentuma volt és a jövőben is fundamentuma lesz a törzsgárda gyarapodásának. Kőszegi Frigyes Beszámoló Tanácskozott a brigádok munkájáról a megyei operatív versenybizottság A megyei operatív verseny- bizottság tegnapi ülésén a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységének és a Férfi Fehérneműgyár kisújszállási üzemének vezetői számoltak be a munkaverseny-moz- galom tapasztalatairól, s a szocialista brigádok tevékenységéről. A Május 1. Ruhagyár szolszolnoki gyáregysége több, mint ezer dolgozót foglalkoztat. A huszonkilenc szocialista brigádra elsősorban a termelésben számíthatnak a vezetők. Nemrégiben például csatlakoztak a csepeliek felhívásához, vállalták, hogy 4 százalékkal túlteljesítik az 1977-es tervet. Takarékos- kodnak a munkához szükséges kellékekkel, a szabászok az alapanyaggal, a varrónők a cérnával. A brigádok tagjai közül jelenleg 67-en járnak szakközépiskolába, 42-en szakmát tanulnak 167-en pedig politikai oktatásban vesznek részt. Sajnos még mindig sokan vannak — hetvennégyen — akik nem végezték el az általános iskolát. Mint Janik Árpádné igazgató elmondta, a dolgozók 93 százaléka nő, jelenleg kétszázhatvan kismama van gyermekgondozási szabadságon. A brigádok segítségével tartják velük a kapcsolatot. Rendezvényekre, tanfolyamokra hívják őket. Játékszereket gyerekágyakat vásároltak például, hogy felügyelet mellett, tudják elhelyezni a gyárban a kicsiket arra az időre, amíg az édesanyák elfoglaltak. Sajnos a kiságyak, s a padok üresen állnak, nem élnek a kismamák a lehetőségekkel. Óvodákat, iskolákat, patronálnak a gyáregység dolgozói — egy-egy brigád a maga módján. A tmk-sok például a Nyúl utcai általános iskola karbantartói, míg a varrodások játékokat, függönyöket készítenek. Az ötödik ötéves terv idején évente 400 ezer forintot szán a Május *1. Ruhagyár szolnoki gyáregysége óvodák, bölcsődék támogatására. A kisújszállási üzemben öt évvel ezelőtt kezdték el szervezni a szocialista^ brigádokat. Tavaly már 21 dolgozott a műhelyekben. Kibontakozott közöttük a munkaverseny, s igyekeztek még több tagot bevonni soraikba. A kis közösségek jelentősen segítik a termelőmunkát, bár a nagy munkaerőmozgás, miatt, tavaly a tervet csak 95 százalékra sikerült teljesíteniük! A brigádok legfontosabb feladata ezekben a hónapokban a kollektív szellem kialakítása. Sokat tehetnek azért, hogy csökkenjen a műhelyekben a munkásvándorlás. Mint Vági János igazgató elmondta, sok brigádban probléma még az egyéni és a közösségi érdek ösz- szehangolása. Fontos eredményként könyvelik el, hogy a legutóbbi kommunista műszakból már csak 8 dolgozó hiányzott. Általában a kis kollektívák önmaguk értékelik munkájukat, néhány közösségben azonban még nem így megy. Ezek nemrég alakultak, gyengébb eredményeket is értek el. Néhány napja tanácskozáson vettek részt a brigádok vezetői, ahol elhatározták, hogy csatlakoznak a csepeliek kezdeményezéséhez. Közülük egy-kettő már konkrét felajánlásokat tett, többségük azonban még ezután dolgozza ki elképzeléseit. .A megyei operatív verseny- bizottság megfelelőnek találta a jelentéseket, s a szóbeli kiegészítéseket,
