Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
1977. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egészségügyi integráció RÉGI INTÉZET ÚJ SZEREPBEN Magunk alatt vágtuk a fát, mondhatnák az újszászi tüdőgyógyintézet dolgozói, mindazok, akik hosszú évéket töltöttek az egykor hírhedt „magyar betegség”, a tüdőtuberkolózis elleni küzdelemben az angolparkban rejtőző intézet falai között, a legkülönbözőbb beosztásokban. Az országos tüdőgyógyász — tüdőgondozó gyógyintézeti hálózat mintegy két és fél évtizede megkezdett tervszerű „ellentámadásának” köszönhetően a tüdőbetegek száma olyannyira lecsökkent, hogy ma már ha nem is konganak az ürességtől a gyógyintézetek, mindenesetre jóval kevesebb ágyra van szükség, mint amennyi erre a gyógyító feladatra rendelkezésünkre áll. A tüdő- gyógyászok „kigyógyították kezük közül” a betegeket. Az egészségügyi integráció keretei között az idei megvalósuló intézkedések egyik legjelentősebbike megyénkben a tüdőgyógyászattal kapcsolatos. Mint ismeretes az új, integrált rendszerben az eddig különálló tüdőbeteg- gyógyintézet és a megyei tüdőgondozó egy szervezési egységet alkot, s a rendszerhez eddig hozzátartozó újszászi tüdőgyógyintézet, szanatórium „levált” és a megyei tanács Hetényi Géza kórház-rendelőintézet komplexumához csatlakozott. Az, hogy erre a lépésre egyáltalán sor kerülhetett az, hogy egy nagy múltú, jóhírű intézmény eredeti rendeltetését megszüntetve „átváltozzon”, mindennél ékesebben bizonyítja az elért eredményekét, de ugyanakkor azt is, hogy a sokat idézett mondás, „a már megtette stb.” nem egészen helytálló. Nem, mert csak azért sem, mert a legkevésbé sem vagyunk abban a helyzetben, hogy orvosokat, egészségügyi szakdolgozókat szélnek eresszünk, vagy hogy egy gyógyító intézményt kihasználatlanul hagyjunk. Az újszászi intézet néhány (húsznál kevesebb) tbc-s betegét a megyei tüdőkórházba utalják át, s az így felszabaduló betegágyakat új, eddig megoldatlan feladatok szolgálatába állítják. Megoldatlan mindezide- ig — csaknem teljesen — a krónikus betegek ápolása kezelése. Az újszászi szanatóriumban 85 hosszabb belgyógyászati ellátást igénylő beteg számára biztosítanak helyet — 1980-ig. A szanatórium másik 85 ágyát pedig pszichiátriai és rehabilitációs osztállyá alakítják. Az új osztályok az idén, július elsejétől nyílnak meg, s lépnek új betegeik szolgálatába. Az intézet dolgozói között a hír nem váltott ki osztatlan lelkesedést. A szakorvosok kimondatlanul is eddigi — becsületes munkával megszerzett — szakmai presztízsüket a megszokott munkát féltették, volt, aki a helyben maradásában sem volt biztos, a többi egészség- ügyi dolgozó a „beteganyagra” gondolva idegenkedett. Ha elhisszük, hogy mindebben az előítéletek nem játszottak szerepet, marad az érthető indok: új szerepkör, új feladat, bírjuk-e ezt? A nyílt beszéd, az észérvekkel történő meggyőzés eredményét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyetlen orvos sem kényszerült számára előnytelen választásra, senki nem keres másutt helyet. Egy közülük már eldöntötte: vállalja az ideg- gyógyász szakosodást. De „szakosodnak” az ápolónők is. A betegápolás kellékei mellett tavaly év vége óta a jegyzetfüzet, a toll, az „ideg- kórtan”, az „elmekórtan és elmekórtani szakápolástan” és más tankönyvek lettek munkaeszközeik, házi tanfolyamon készülnek új feladatukra. Belátták, számukra egy létezik: beteg ember, aki tőlük, az egészségügy dolgozóitól várja állapota javulását, a gyógyulást. I. Zs. „Ember az embertelensegben” Ady emlékszoba nyílt Budapesten Budapesten a Veres Pálné utca 4—6. alatti ház I. emeletének 1. számú lakásában lakott Ady Endre feleségével, Boncza Bertával (Csinszkával) 1917 őszétől 1919 januárjáig. Hotelek, penziók, bérelt szobák után, élete végén ez a lakás volt az egyetlen, melyet sajátjának tudhatott. Az új otthon, sajnos sok örömet már nem adhatott a költőnek, mert a háború és elhatalmasodó betegsége egyre több szenvedést okozott neki. Az életmű nagy záróversei azonban mégis ekkor, s ebben a lakásban születtek: a Mai próféta átka, a Krónikás ének 1918-ból, a Beszélgetés a szívemmel, az Elégedetlen ifjú panasza stb. és a legutolsó, az Üdvözlet a győzőnek. A nagybeteg Adyt az őszirózsás forradalom eseményei azonban újra felvillanyozták. Különösen jólesett neki, hogy a Nemzeti Tanács vezetői a lakásán köszöntötték. A lakás három lakószobáját a régi formájában állítottuk helyre — mondja Sára Péter a kiállítás rendezője —, és az egykori bútorokkal rendeztük be, úgy, ahogyan Adyék idejében volt. A korabeli vallomások és egykorú fényképek (enteriőrképek) alapján sikerült szinte hiánytalanul összegyűjteni a lakás egykori bútorait, képeit és berendezési tárgyait. A hajdani konyhát és a személyzeti szobát kiállítóhelyiséggé alakítottuk át. Ebben kaptak helyet a Veres Pálné utcai lakással kapcsolatos iratok, az Ady-Csinszka szerelem dokumentumai, itt idézzük fel Ady háború alatti életét, költői-írói tevékenységét. Az életrajzi és a kortörténeti vonatkozású képek mellett kiemeltük Ady legjelentősebb háborúellenes verseinek kéziratait és motívumképeit, A helyiségben természetesen a költőt, a háború minden borzalmát, szenvedését mélységesen átélő, a magyarságért és az emberiségért aggódó-harco- ló költőt állítottuk a középpontba. Az Ember az embertelenségben című verse akár a kiállítás mottója is lehetne. K. M. A korabeli sajtó, melyben Ady haláláról számolnak be. Ady szobája (KS fotók: Koppány György felvételei) Pályáznak a jóra Tíz év legjobbjai II jászkunsági diákok Az idei építötáborozás programja Az idén huszadik alkalommal hívja építőtáborba a KISZ a fiatalokat. A szövetség megalakulása ó,ta az eltelt húsz évben több százezer középiskolás, egyetemista fiatal töltötte el a vakáció egy részét az ország különböző pontjain létesült táborokban, cserélte fel a tollat, vonalzót ásóra, lapátra! Az ifjúsági szervezet központi bizottsága nemrégiben értékelte a fiatalok utóbbi tíz évben végzett építőtábori munkáját, s a rangsorban Szolnok megye került az első helyre. A tíz nyáron át több mint tizenötezer Szolnok megyei középiskolás vett részt építőtáborozáson. Az iskolák között a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola vitte el a pálmát — több mint harminszor szerezték meg a legjobbnak járó vándorzászlót. Szép eredményeket értek el a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós, a mezőtúri Teleki Blanka, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium, s a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai is. Még javában tart a tanév, de már elkezdődött a szervezés az idei jubileumi építőtáborozásra. Megyénk fiataljai az eddigi sikeres szereplések jutalmaként az ország egyik legszebb építőtáborában, Lengyeltótiban tölthetnek el két-két hetet június 19-től augusztus 27-ig. A több mint ezer jelentkező közép- iskolás diáklány munkája gyümölcsszedés lesz. A Hevesi Állami Gazdaság kétszáz- negyven fiút, leányt, Veresegyházán a Betonútépítő Vállalat százhatvan fiút, a MÁV biatorbágyi főnöksége kilencven fiút vár építőtáboraiba megyénkből. Három évvel ezelőtt Szolnokon szerveztek először az országban szakmai építőtábort szakmunkástanulók számára. A kedvező tapasztalatok alapján idén is folytatódik a hagyomány: hatszáz szakmunkástanulót vár a nyárra a megyeszékhely. A szakmai tábor híre túljutott a megye határain, az idén Kazincbarcikán is szerveznek hasonló építőtábort. A KISZ védnökséggel épülő Olefin III. program beruházásaiban száztíz szakmunkástanuló vehet részt megyénkből. Nagyszerű feladatra vállalkozik az a négyszáz középiskolás fiú is, akik a kiskörei építőtábort választják. Munkájuk egy új tározó tó előkészítése lesz. S végül a rákó- czifalvi-szajoli Egyesült Rákóczi Termelőszövetkezet négyszáz szolnoki középiskolás fiatal munkájára számít a nyáron a zöldségfélék betakarításában. a nyüzsgés, sok a vita, a tanácskozás, ________ a meditáció mostanában az egyetemeken, a főiskolákon. Az utolsó éveseket kíséri a legnagyobb figyelem, sőt, immár társadalmi szintű érdeklődés is: az idén első ízben kerül sor arra, hogy a végző pedagógusok, jogászok, orvosok és gyógyszerészek irányított — kötelező — pályázati rendszer segítségéve) helyezkednek el. A többi egyetemen, főiskolán is pályázatok várják az elhelyezkedni kívánókat, egyelőre még ajánlott és nem kötelező jelleggel. I dőzzünk el most — pályázatok között böngészve — a pályázásra kötelezettek lehetőségeinek mérlegelésénél. Annál is inkább érdemes vizsgálódni, mert az utóbbi hónapokban némi bizonytalanság, értetlenség és nem is elítélhető aggodalom jellemezte a pályzás kötelező mivoltát. Többféle felhanggal, más és más hangsúlyozással hangzottak el olyan vélemények, hallgatótól is, tanártól is, szülők körében is természetesen: vajon nem kötjük-e meg túlságosan is ezeknek a pályakezdő fiataloknak a kezét? Nem lesznek-e túlzottan kiszolgáltatva éppen az első mukaadóiknak; az első kudarc nem ott éri-e őket, ahol „kötelezően” kezdenek pályát s ahol, esetleg a három évre méretezett pályakezdési időszak érleli meg számukra az első buktatókat? Voltak — talán vannak is még — olyan hangok, miszerint: ha pedagógushiány, orvoshiány, jogászhiány mutatkozik itt vagy ott, nem lenne egyszerűbb az állások teljes választékát megadni a pályakezdő fiataloknak, a kötelező jelleg nélkül? Hiszen, úgymond, a munkahely körülményei, a közeg, amelybe a fiatal kerül, a kellemes, vagy kínzó munkahelyi közérzet amúgy is vonz vagy taszít, megtart, vagy menekülésre késztet... A túlságosan bő választék — esztendők példája bizonyította —, sajnos nem váltotta be a várakozást. Pontosan oda nem jutott elegendő fiatal szakember, pedagógus, orvos, jogász, ahol a legégetőbb szükség lett volna rájuk, a kisebb települések iskoláiba, a távolabbi megyék orvosi körzeteibe, rendelőibe, bírósági, ügyészi testületéibe ! Forgatom azt a hat füzetet, amelyet a napokban juttatott el az Oktatási Minisztérium valamennyi, most végző pályakezdő pedagógushoz, a válogatás lehetőségét kinek-kinek biztosítva. Az az érzése az embernek, hogy a felborzolt kedélyek csillapítására, az érdeklődés felkeltésére és értelmes döntések megalapozására ezek a füzetek, ezek az álláslisták jó alapot adnak. Pontos leltárát találunk bennük minden pedagógus-munkaterület valamennyi álláskínálatáról, tartalmazzák a kezdő bért, a pótlékot, a letelepedési segély mértékét, a juttatott föld nagyságát, a lakáslehetőséget — az albérlettől az önálló otthon megteremtésének módjáig. A tájékoztatás pontos, áttekinthető, tárgyilagos. Azt is jelzik: melyik megye mennyire vette komolyan azt a kötelezettségét, hogy a fiatal nevelő letelepedését elősegítse, könnyítse. Mert nem mindegyik megyei tanács, helyi tanács nyúlt egyformán a zsebébe, amikor például a 10 ezer forintos határig adható letelepedési segélyt kiporciózta, vagy a kezdő bért megállapította. Hadd említsünk mégis jó példát, követendőt; Tolnát, Csongrádot, Szolnok vagy Békés megyét; de másutt is akad igen kedvező ajánlat, nem is egy, jelezve a tanácsok figyelmét. A jogászok állásválasztéka is eléggé bőséges, késedelmeskedés, sőt a pályázat meghirdetésétől való húzódozás ugyan előfordult olyan vállalatoknál. amelyek pedig hirdethettek volna pályázatot. Az viszont tény, hogy nem ügyvédi állások, nem is jobb jövedelmet ígérő tsz-jogta- nácsosi helyek kínálkoznak elsősorban, hanem az állam- igazgatás, a tanács területei, bírósági és ügyészségi státusok. Vannak dolgok, amelyeket előbb-utóbb akkor is tudomásul kell venni, ha kellemetlenek. így a jelenlegi pályázati rendszer indítékát is: a feszítő szakemberhiányt, azt, hogy oda kell küldeni a diplomásokat, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, még akkor is, ha ezt a szempontot első „nekifutásra” nehezebb elfogadtatni. Csakhogy az irányított elhelyezkedés rendszere tartalmaz a pályázó kötelességei mellett egy másik, legalább ilyen fontos kötelmet is: a munkáltató kötelezettségeit! felkínálóinak kell megtar- _______ taniuk a pályakezdő fiatalokat! Nemcsak azzal, hogy minden szükséges kedvezményt megadnak nekik az induláshoz, a letelepedéshez, a családalapításhoz — és nem szűkmar- kúan, elsporólva az adható kedvezményeket —, hanem a munkahely légkörének lehető legkedvezőbb formálásával, a hivatás megszerettetésével is, ott, helyben. Ez legalább annyit jelent, mint az anyagiak. Végül is ott maradnak meg — és nemcsak három évig! — a fiatal diplomások, ahol nemcsak a kötelezés erejével, hanem a megtartás buzgalmával is kitárják előttük a kapukat. V árkonyi Margit Hagy munka Február 24-én kezdődik Filmsorozat a Rosenberg házaspárról Ritkaság Kelengyés láda az 1800-as évekből Ajándékozás révén újabb értékes tárggyal gazdagodott a Debreceni Déry Múzeum. Ritkaságszámbamenő tárgyaik közé került Bessenyei György húgának kelengyés ládája. A láda az 1800-as években készült. Kenderipari múzeum létesül A fennállásának századik évfordulójára készülő Szegedi Kenderfonógyár tavasszal centenáriumi kiállítást rendez, amely a magyar kenderipar múzeuma lesz. Erre a célra egy 300 négyzetméteres termet és jelentős szabadtéri területet is felhasználnak. 1950. júniusában urániumlopás miatt letartóztatják David Greenglass-t, Julius Rosenberg sógorát. Ez ügyben hamarosan Júliust is behívjak az FBI irodájába, maj’d hazaengedik. A házaspár élete látszólag nyugodtan folyik tovább, nem is sejtik, hogy az államhatalom olyan vallomást csikart ki Greeng- lassból, hogy Julius volt a felbújtó. A könyörtelen gépezet szorgalmasan gyártja a terhelő adatokat, majd egy váratlan pillanatban lecsap... így kezdődik az a négyrészes színes francia filmsorozat, amely az eredeti dokumentumokra építve követi nyomon a Rosenberg házaspár és ezen keresztül az ötvenes évek Amerikájának tragédiáját. A február 24-én kezdődő tévé sorozatot Alain Decaux írta, felhasználva a kor írásos és filmdokumentumait. A külföldön is nagy sikerrel vetített film hatását nagyban fokozza a főszereplők, köztük Marie-José Nat, Gilles Segal, Jean Topatrt, Francois Darbon és mások játéka. A Pannónia filmsúdióban készült szinkronban Bánsági Ildikó, Márton Andrást, Haumann Pétert, Csákányi Lászlót, Moór Mariannt, és másokat hallhatják a nézők.
