Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
1977. január 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ferencsik köszöntése A hetvenéves Ferencsik Jánost ünnepelte az elmúlt napokban a sajtó, sőt ünnepelte az Operaház, és részt kért az ünneplésből a televízió is. Eltekintve a különböző ünnepségekről adott tudósításoktól két alkalommal is vendégei lehettünk, mi nézők is a neves karmesternek: tamáshegyi otthonában és volt otthonában, ahová most ő is visszalátogat, az Operában. Láttuk őt augusztusi napsütésben baráti körben, és megfigyelhettük szigorú munka közben. A kellemes, oldott hangvételű beszélgetésből személyes varázsa érintett meg bennünket, a dokumentumfilmben — Egy bolondos nap története — a tudatos művész vonásait figyelhettük meg. A tamáshegyi látogatásban lefegyver- zett emberi közvetlensége, kitárulkozó és befogadó kedvessége, nem különben szerénysége. Hallhattuk, hogy a nagy karmestergenerációk szolid utóvédjének nevezte magát, amikor művészi rangjáról faggatta őt Vitray Tamás. A Figaró házasságának előkészületeiről, az alkotás folyamatáról született műsorban azokat az erényeit érhettük tetten, amelyekről szó esett Tamáshegyen. A két program tehát mintegy az érem két oldalát mutatta — egységben. De a zenei műhelybe való bepillantás örömünkre nemcsak a karmester szerepét világította meg, hanem a mozarti muzsika titkainak megértéséhez is kulcsot adott a néző kezébe. Ferencsik köszöntése tehát a képernyőn a zene szolgálatává nemesedett, a sokak számára még „nehéz” zenének törte az utat — kellemesen és elegánsan. Nem először mondom: milyen tanulságos lehetne a dokumentumműsorhoz hasonló „hosszmetszet” készítése egy-egy készülő tévéfilm esetében is, különösképp pedig sorozat alkalmával. Az „ismeretlen" Flaubert Üj filmsorozat kezdődött az elmúlt héten, vele egy újabb nagy regény érkezett el hozzánk a képernyőn. Flaubert legérettebb műve és talán legszemélyesebb alkotása is, hisz a történet gyökerei korai szerelmében keresendők, megírására egy' ifjúkori rajongás késztette. De nem akarom én most irodalomtörténeti ismeretekkel terhelni jegyzetemet, csupán oda szeretnék kilyukadni, hogy figyelmeztessek egy bizonyos hiányra: miért nem lehetett a sorozat előtt valamiféle ismertetővel szolgálni a néző tájékoztatására? Kicsoda Gustave Flaubert? Hová sorolhatjuk regényét, amely képekben elevenedik majd meg, és így tovább? Tudom, volt idő, amikor a televízióban csaknem minden színházi előadás, játékfilm elé odabiggyesztették a már- már kötelező bevezetőt, mintegy mankót téve a néző hóna alá. S mert kényszerűnek hatott ez a megoldás, és feleslegesnek minősült — többségében az is volt — a televízió mint rossz hagyománynak teljesen hátat fordított az említett megoldásnak. A didaktikusnak minősített ismertetést száműzték a programok elől a képernyőn, s ezt egvesek még a néző szellemi nagykorúsodása érzékelhető jeleként is elkönyvelték. S én mégis óvást emelek. Itt van Déldául a most induló hatrészes sorozat, az Érzelmek iskolája. A XIX. század második felének kiemelkedő irodalmi nagysága, a világirodalmi mércével mérendő Gustave Flaubert, aki az ábrázolásban a míves alaposság, a kritikai alapállású tárgyilagosság képviselője, vajon nem érdemelt volna-e néhány elismerő szót bevezetésképpen? Nem lehetett volna- e például elbeszélgetni a regény jeles fordítójával, Gyer- gyai Alberttel, aki Tóth Árpádtól kapta „hagyatékként” a mű magyarra fordításának feladatát. (Tóth Árpád ugyanis betegsége miatt csak elkezdhette a mű magyarra ültetését.) Zsákutca vagy újítás Az úttörőknek, a kezdeményezőknek általában tisztelet jár a képernyőn is. Így elismeréssel kellene szólni az Ez csak divat című rajzfilm alkotóiról is, akik zenés, táncos divattörténetet produkáltak a néző számára. Sajnos azonban ezúttal a hatrészes sorozat zsákutcának minősült. Hiába az újszerű formai megoldások keresése, ha tartalmi tisztázatlanságból eredően az új keresése formai zűrzavarrá változik. Aligha én vagyok az egyesegyedüli, aki minden szellemi koncentráció ellenére sem tudott eligazodni a képek és hangok furcsa szövevényében. Az efféle szerkesztésmód merész képvágásokkal, közbevetett mondatokkal színes kavalkádot eredményezett, de képzettársításra nem ad alkalmat. Szinte hihetetlen, hogy a józanságáról közismert Komlós János is ott szerepelt az alkotók között. Ugyanakkor jcfggal illetheti dicséret Horváth Jenő törekvéseit, aki Karinthy Frigyes irodalmi karikatúráiból nem elégedve meg az egyszerű pó- diumi formával, szellemes ötlettel remek játékot teremtett. Látványban is gondolkodva vitte színre — a karikatúra szellemében — Kosztolányit, Szép Ernőt, Móriczot és a többieket, bizonyítva ezzel, hogy a költészeti programok is megengedik, sőt uram bocsá’ megkövetelik az eredetien új elképzeléseket. V. M. Hetenként két este tartanak próbát a városi művelődési központban a mezőtúri Petőfi Dalkör tagjai. Túl a Ki mit tud? megyei döntőin, most a márciusban megrendezésre kerülő megyei kóruspódiumra készül az együttes Kávási Sándor karnagy irányításával (Fotó:T. F.) Szerelem és búcsú Psota Irén előadó estje A népszerű pódiumsorozat idei első előadására tegnapelőtt került sor Szolnokon, a Komarov teremben. Az est vendége Psota Irén, Kossuth- díjas, érdemes művész volt, közreműködött Tajnai Margit és Szentirmay Ákos. A műsorban — amelyet ugyancsak tegnapelőtt a ti- szaföldvári közönség is megtekinthetett — az előadó két téma, a szerelem és búcsúzás köré csoportosította a bemutatott sanzonokat. Az utóbbi témával kezdte, a szerelemnek hosszabb időt szentelt. Ebben a részben hallhattunk tőle a Koldusoperából, továbbá József Attila két megzenésített versét. A műsor második részében színpadi és filmszerepeiből mutatott be néhány sikeres részletet. A szolnoki közönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a népszerű művésznőt, aki méltó partnerre talált Tajnai Margit — az est „háziasszonya” — és a zongorán közreműködő Szent irmay Ákos személyében. Fotópályázat diákoknak Pécsett az idén is megrendezik a diákfotósok hagyományos tavaszi seregszemléjét a forradalmi ifjúsági napok keretében. A rendező szerv — a pécsi Nagy Lajos gimnázium — most hirdette meg a XII. országos középiskolai és szakmunkástanuló fotópályázatot. Minden középfokú oktatási intézményben tanuló fiatal részt vehet a pályázaton, mégpedig személyenként négy 18x24 centiméteres képpel. Ezek egyike — a kiírás szarint — ifjúságunk mai életét ábrázolja, a többiek témája szabadon választható, A fotókat március 1-ig kell eljuttatni a Nagy Lajos gimnázium címére: 7621. Pécs, Széchenyi tér 11. Farsangi névcsúfoló A Népművelési Intézet a gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztése céljából kísérletsorozatot indított az ország több művelődési házában. A sorozat neves koreográfusok közreműködésével olyan táncok, népi játékok ismertetését, betanítását szolgálja, amelyek megfelelnek a gyerekek életkori sajátosságainak. A kisérletsorozat egyik résztvevője a Jászsági Népi Együttes útánpútlását képező Kossuth Lajos úti általános iskola tánccsoportja. A gyermekegyüttes, amely tehetségével. eddigi eredményeivel hívta fel magára a figyelmet az „AUTÓN TUTORA” című népi játékot választotta. A népi játék egyik érdekes része a farsangi mulatságot felidéző névcsúfoló, amelyre a csoport Falvay Károly, SZOT-díjas koreográfus és Bathő Edit irányításával készült. Híd, amely összeköt „Jóska, poloska, felmászott a toronyba. Megkérdezte hány óra. Fél tizenkettő. Bolond ez a kettő". A legtöbb egyetemista „világot megváltó” elképzelésekkel hagyja el az iskolát. Sokan közülük aztán megfeledkeznek terveikről. Mások igyekeznek megvalósítani fiatalos elhatározásaikat. Az utóbbiak közé tartozik Varga Károly, a TVM mérnöke, a szolnoki Híd irodalmi színpad vezetője. Egyetemista korában, mint műkedvelő színjátszó határozta el, hogy ha dolgozni kezd, irodalmi színpadot alapít. Az első időszakban, 1964-ben még csak néhányan jártak el a próbákra, most viszont már harminc fiatal irodalombarátot tömörít a Híd. A lelkes színjátszók nem véletlenül nevezik így együttesüket— A híd minden esetben összeköt valamit, utakat, folyópartokat. Színpadunk az irodalmi alkotásokat viszi közel a közönséghez, híd vagyunk a költők, írók és a nézők .között — fogalmazza meg feladatukat Szőrös Antal, a vegyiművek csoportvezetője, a színpad egyik alapító tagja. — S, hogy hatnak ezek az előadások a színjátszókra? — Mi nem kinyilatkoztatunk a színpadról, — mondja Bányay László műszerész — hanem a magunk életéről is szólunk. Legalábbis megpróbálunk úgy élni, ahogyan azt a színpadon el- játsszuk. Csak így lehet teljes hittel megszólaltatni az irodalmi alkotásokat. — Kiktől válogatnak verset, prózát a leggyakrabban? — Elsősorban Garai Gábortól, József Attilától, Nagy Lászlótól, de szívesen használjuk fel műsorainkban a határokon kívül élő magyar költők, írók műveit is. Úgy érezzük az utóbbiak alkotásait kevésbé ismeri a közönség — válaszol Váczi László elsőéves főiskolai hallgató. — A megalakulás utáni első években gyakran jártak kis községekbe vendégszerepelni. — Ez a hagyomány most is él. Tavaly ötven fellépésünk volt. ennek többségét vidéken tartottuk. — Mire készülnek most? — Nyáron ismét az NDK- ba utazunk, az ott dolgozó magyar fiataloknak mutatjuk be új műsorainkat. A „Mini” klubban, a színpad törzshelyén rajtunk kívül senki sincs. A próbának vége. A fiatalok órákon át szavaltak, jeleneteket játszottak el. — Este 9 óra is elmúlt, mindannyian fáradtak lehetnek■ S mégis mindenki itt van. — Szokás szerint most kezdődik a politikai vitakörünk, — világosít fel Bujtorné Tiszai Annamária — Tulajdonképpen ez is hozzátartozik a próbákhoz. Ahhoz, hogy aktuális kérdésekről politizálhassunk a színpadon, tájékozottnak kell lennünk. T. G. Tanulnak a pedagógusuk Az 1978-tól fokozatosan életbe lépő új tantervek sikeres bevezetésének alap- feltétele: mintegy 100 ezer pedagógus kellő felkészítése. A hatalmas munka a napokban kezdődött meg a Nyíregyházán, Egerben és Kaposvárott indult, illetve az elkövetkező napokban ugyancsak Egerben, valamint a Pécsett induló központi tanfolyamokkal. Első lépésként mintegy ezer általános- és középiskolai csoportvezető, felügyelő, vezető-szakfelügyelő, továbbképző intézeti dolgozó, bázisiskolai és gyakorló iskolai igazgató ismerkedik meg az új dokumentumokkal. A felkészítés jelentőségéről és további menetéről dr. Bodó László, az Országos Pedagógiai Intézet főosztály- vezetője elmondotta az MTI munkatársának: — Valóban felelősségteljes és hatalmas munkáról beszélhetünk. Túl azon, hogy új tantervekről van szó, a felkészítés jelentőségét aláhúzza, hogy a tantervek szemléletben, felfogásban és módszerekben is újak. Ne- velésközpontúak, ismeret- anyagukban differenciáltak, követelményeikben konkrétabbak, rugalmasságuknál fogva pedig nagyobb lehetőséget biztosítanak a pedagógusnak. — A pedagógus felkészítését — az új dokumentumok bevezetését megelőzően — lényegében három „lépcsőre” tervezik. A központi tanfolyamokon azok a szakemberek ismerkednek meg a dokumentumokkal, akik majd a megyei szintű továbbképzéseket szervezik, még ez év első felében. Ők lesznek azoknak a tanácskozásoknak az előadói is. Itt az iskolai igazgatók és a pedagógusmunkaközösség vezetők szerzik meg azokat az ismereteket, amelyeket viszont majd ők adnak tovább a nevelőknek. A valóban „tömeges méretű” felkészítés a jövő tanévben, szeptemberben kezdődik meg, iskolai keretekben. A felkészítésben döntő szerephez jutnak a nevelőtestületi tanácskozások és a munkaközösségi foglalkozások. A téli, illetve a tavaszi iskolai szünetek egy részét is igénybe lehet venni erre a célra. Természetesen nem nagy hányadát, hogy kellő idő maradjon a nevelőnek az oly szükséges pihenésre. Élhetnek az iskolák vezetői a rendtartás adta lehetőségekkel is, az úgynevezett tanítás nélküli munkanapokkal. EGY CSENDES ESTE Vasárnap este. Kellemes az idő, amolyan tavasz a télben hangulat árad. A szajoli klubkönyvtár előtt fiúk, lányok. Évődnek, panaszkodnak. — Már hógolyózni sem lehet. — Menjünk a „Pettyesbe”. — Nincs zene se ... — Akkor stoppal Szolnokra. Kiállnak az út mellé, integetnek a kocsisoroknak. A .klubkönyvtár ablakai sötétek. A kenderesi Sport bisztróban „telt ház”. Főleg fiatalok zsúfolódnak a parányi asztalok köré. előtérben, két asztalon is,ru A művelődési házban, az előtérben, két asztalon is, nagy pingpong-csata zajlik. A mozaiklapos előcsarnok ugyan elég hideg, de a játékosokat ez nem zavarja. A kiszuperált biliárdasztalon mások kézzel lökdösik a golyókat. Nincs dákó... Szomorú kép! Sáros, mocskos ruházatú kamaszok, gyerkőcök kuporognak a sarokban. Még nincs igényük, — vagy lehetőségük, hogy felöltözzenek. A művelődési ház gondnoka panaszkodik rájuk. A bejárat mellett egy január 5-i programot hirdető tábla. Szombaton estére meg ifjúsági klubfoglalkozást ígért egy másik felirat. — Ez megvolt. — Ügy, a bállal egybekötve. A hűsítő italokat, cukorkát áruló büfé forgalmáról ítélve ezen a vasárnap estén nem sokan fordultak meg a művelődési házban. Nincs miért. A fegyverneki művelődési ház ablakai is sötétek. A melléképületből, ahol az igazgatói iroda van, fényt láttunk. Egy hölgy, két másik társaságában, úgy mondja, ő látja el a „kultúr-ügyeletet”. A művelődési ház programjáról érdeklődöm. — Tessék már valami személyi igazolványt mutatni — mondja az íróasztal mögött ülő hölgy. Gyanús, akit vasárnap este a művelődési ház programja érdekel? A szembenlevő italboltban viszont nagyon barátságosan fogadnak: „mit tetszik parancsolni?” Van választék, bő a készlet. Italból. A kenderesi művelődési ház gondnokának igaza volt: ma csendes este van. Ügy tűnik a megállapítás nemcsak a kultúra kenderesi hajlékára vonatkozik. — ti —
