Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 6. szám
1977. január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az én könyvtáram A Mithológiától a Beatles bibliáig „A tudomány növekvő hatalmat ad a kezünkbe a külvilág fölött, de továbbra is az irodalom teremt rendet az ember belső életében.” (André Maurois) Soha nem fordult még elő, hogy korábban érkeztem volna valakihez a megbeszélt időpontnál. A napokban mégis megtörtént, öt perccel előbb kopogtattam be dr. Büttner Károly, a szolnoki Tüdőkórház főorvosának lakásába ... Itt minden a szoba gazdájáról árulkodik. A könyvespolcok roskadoznak a „tudomány” alatt, a falon értékes festmények, az asztalon saját kezűleg összeállított villany vasút, amely maga a csoda. Parányi házacskák, alagutak, váltók, szerelvények a több méter sínpáron. Szívesen eljátszanék vele, mégis inkább a könyveket nézegetem, megpróbálom kitalálni belőlük, mi is érdekli igazán a főorvosit. Hamarosan be kell látnom, ez nem is olyan egyszerű, histz az orvosi szakkönyvek s a szépirodalom mellett ott sorakoznak a legkülönfélébb kiadványok a zenéről, a csillagászatról, a festészetről, a növényekről, különböző útikalauzok, szótárak, nyelvkönyvek; még a téma szerinti felsorolásuk is nehéz. Kellemesebb környezetben, nagyobb érdeklődéssel, azt hiszem, még sohasem vártam orvosra. S már itt is van! Óramű pontossággal érkezik; harag nélkül mosolyog a betolakodóra, aki távoilótében kísérelte meg képet alkotni róla: eredménytelenül. Puszta jelenléte életet, elevenséget hoz a szobába, megindulnak a vonatok, villognak a váltók, közben vég nélkül sorolja: ezt a mozdonyt Olaszországból, azt a kis házat az NSZK-ból, az állomást Jugoszláviából hoztam... — Megpróbáltam összeszámolni a könyveit, de abbahagytam ... —Én magam sem tudom, mennyi van. Kétezernél biztosan több. Ennek egy része örökség, a nagyobb részt én vásároltam. Az első könyvet gimnazista koromban vettem. Kötelező olvasmány volt, — már nem emlékszem a címére. — Melyik könyve a legbecsesebb, amit senkinek sem adna? — Mindegyikhez ragaszkodom, de a legféltettebbek az 1700-as, 1800-as évekből származó könyveim, mint például a francia nyelvű Élettan, a Szülészet, vagy az 1748-ból való Idegen szavak szótára, az 1836-ban kiadott Mithológia. — Ez utóbbi mellett ott látok egy mai „mítoszt” Ungvári Beatles bibliáját. Szereti a beat-zenét? — Nyilván a már fehéredé fejem miatt tette fel ezt a kérdést, — mondja:, s még inkább mosolyog — Igen, szeretem az igazi beat zenét. Egyébként minden könyv nyújt valamilyen élményt, új ismereteket. Amit elolvas az ember, abból mindig megtanul valamit, amiről sohasem tudja, mikor válik hasznára. — Szokott könyvet kölcsön adni? — Körülbelül húsz éve csak a csáládon belül, s néha a kollégáknak. Egy alkalommal ugyanis egy kölcsönkért könyvről kiderült, hogy az enyém vdlt... — A betegei megajándékozzák könyvvel? — Néha. Legutóbb, másfél évtizede, egy betegemtől megkaptam „A tőkét”. — Mennyi, pénzt fordít könyvvásárlásra? — Általában a fizetésem 8—10 százalékát, ebben persze benne vannak a folyóiratok, újságok is. Egyébként minden napot újságolvasással kezdek. — Ha a kétezerből ki kellene választania a legkedvesebb tízet, melyek lennének? — Nem tudnám kiválasztani. Mindig azt a könyvet szeretem, amelyet éppen olvasok. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak nagy könyvélményeim. — Van-e olyan orvoshős az irodalomban, akit rokonszenvesnek tart? — Az az orvostípus tetszik nekem. amilyen Sinclair Levis Arrowsmith című regényének fősizereplője. — Milyen szerepe van az életében az olvasásnak? — Az ember azért vesz könyvet a kezébe, mert meg akar tudni valamit. Én szinte válogatás nélkül olvasok mindent, ami a kezembe kerül. Van úgy, hogy egy-egy jó regény programot ad; elutazom és megnézem, milyen a valóságban az, amit leírtak. Az olvasás felüdülést is jelent számomra, bár a mi pályánkon vannak olyan pillanatok, amikor a könyv sem segít túltenni magunkat a kórházban átélt élményeken— Engem mindenekelőtt az emberi lét érdekel; ezt kutatom a munkámban, az irodalomban — mégha a regények többségében csak kitalált történetekről van is szó. Azt keresem, azt akarom megismerni mindenből és mindenkiből, ami mindannyiunkban közös: az embert. Tál Gizella írogató diákok Sárvár várja a pályamunkákat Száz pályamű érkezett eddig a diákírók és diákköltők idei országos találkozójával kapcsolatban kiírt pályázatra Sárvárra. A középkori lantos krónikás, Tinódi Sebestyén városa, illetve annak róla elnevezett gimnáziuma április 14—16 között negyedszer fogadja a legjobban író középiskolásokat és szakmunkástanulókat. A kétévenként sorra kerülő tehetségkutató pályázatot és az azt követő találkozót ezúttal is a KISZ Központi Bizottsága rendezi a sárváriakkal közösen az országos diáknapok keretében. Az ország valamennyi középiskolájából és szakmunkásképzőjéből várják még egy hónapig a fiatalok írásait a sárvári Tinódi Gimnáziumban. Vers, novella, riport és kritika műfajban (műfajonként legfeljebb 5 írás lehet egy-egy pályázótól) küldhetnek pályamunkákat. Védelem Nagybereknek Az Országos Természetvédelmi Hivatal rövidesen védetté nyílvánítja a fonyód— nagybereki lápvidék egy részét. Ezáltal újabb színfoltot kívánnak megőrizni a Balatonnak természeti ritkaságokban szegényesebb déli partján. A nagybereki védett területen meg akarják akadályozni a művi beavatkozásokat. Egy csoport a háromezerből Az ország legmodernebb nyelvi laboratóriumában. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyelvi intézete az ország legnagyobb és legmodernebb nyelvi laboratóriuma. Mintegy háromezer nappali, esti és levelező hallgató sajátítja el itt különböző szinten- a kőtelező, illetve a választott idegen nyelvet Hadas János felvétele - KS A jószomszédság jogfolytonossága Keleti Golf-áram A történ&l&m és kultúrtörténet személyiségek, /n tt/rrcrrcrciff mozgalmak, művek seregét őrizte meg, mint a Közép-Kelet európai kisnépek közötti híd alapozóit, lelkes építőit. Közös hősei is vannak a szomszédos népeknek. A szlovák népköltészetben otthonos Mátyás király. Rákóczi, sőt Kossuth neve is; a délszláv költészetben tisztelettel említik Hunyadi Jánost, a Zrínyieket. A kisnépek haladó erői mindig is azt vallották, amit a jugoszláv Todor Manojlovic Appollinaire és Ady párizsi reggeleiről írt: „Baj is az. kinek s milyen nyelven énekelünk — / Ha egy nagy gondolat lelkesít bennünket?” Ez a nagy gondolat Fábry Zoltán szavaival: „Népek, kultúrák közlekedési útja: a híd”. Ebben a kapcsolatkeresésben tehát nem azt firtatják, ami a népeket elválasztja egymástól, hanem ami összeköti őket. Mi tagadás, szívós türelem kell, hogy vezérelje a hídépítőket, hiszen e kisnépek történelmében éppen elégszer rombolta a kívánt hidakat tajtékzó nacionalizmus, irre, denta politika. E népek legjobbjai azonban a türelemből is példát adtak. 1940-ben Németh László írta: „Körülbelül hét-nyolc éve, hogy a mi nyugatias magyar műveltségünk egyoldalúságát észrevettem. Ennek az egyoldalúságnak történelmi gyökere van. Buda visszafoglalása s Magyarország állítólagos fel- szabadulása után teljesen megsemmisültek azok a régi olasz —délszláv—magyar—lengyel, sőt cseh és román kapcsolatok, melyek mint egy keleti Golf-áram melegítették a kelet- eufópai kis népek életét”. Századunk nagy magyar alkotói, Bartók Béla, Németh László máig érvényes modellt teremtettek a tudatos hídépítéshez, s tulajdonképpen e feladat vállalásával találta meg helyét Csehszlovákiában, Romániában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában az ott élő magyarság alkotó értelmisége. A Szlovenszkón élő Győrv Dezső jóval a háború előtt megfogalmazta: „mindnek kívánom, amit egynek, / hiszen közös a nyeremény. / én minden népet féltek attól, / amitől féltem az enyém.” A felszabadulás után érthető módon kölcsönösen nagyobb lett a figyelem, hiszen — Fábry Zoltánt idézve — „a szocializmus... nemcsak társadalom-gazdasági, hanem etikai közöség is.” Az elmúlt esztendő vége felé rendezték meg Kőszegen a szocialista országok fiatal íróinak találkozóját, s ebből az alkalomból jelent meg a Keleti Golf-áram című irodalmi útirajzokat tartalmazó könyv. Fiatal íróink már úgy indultak fölfedezni szomszédainkat, hogy jól bírták nyelvüket, ismerték történelmüket, irodalmukat, sőt többen már fordították is azt. Eltökélt szándék vezette őket. hiszen amint az egyik szerző írja „önismeretünk is hiányos, ha keveset tudunk szomszédainkról.” Látszólag tehát minden feltétel adva volt egy kitűnő könyv születéséhez. De csak látszólag. Az ifjú szerzők jó része ugyanis kellően kíváncsinak, lelkiismeretesnek, aggályosán pontosnak bizonyult, de nem elég jó írónak! Már az 1973-ban Csehszlovákiában kiadott szóról szóra azonos vállalkozás (Bába Tibor; Európából Európába) kudarca is figyelmeztetett arra, hogy a szándék kevés, megfelelő írói erő is szükségeltetik a fölfedezéshez. A Keleti Golf-áram esetében is a vállalkozás felülmúlja a megvalósulást. Bulgáriát nem lehet megsejteni a kötet leggyengébb írásából; a Csehszlovákiát bemutató két szerző munkáját a tisztes, korrekt szürkeség jellemzi; az NDK-t bemutatni szándékozó fejezetben belterjes irodalmi eszmefuttatásokat olvashatunk; a Szovjetunióról csak impressziókat kapunk. A /annvűlat-í'o/ szinte e£yütt lélegző költő. Ko- At ÍCiiy/eiCKKC'l vács István pontos, kitűnően meg. írt társadalmi tablót fest vibrálóan gazdag irodalmi színfoltokkal. Ha lehet, ennél is jobb Spiró György bravúros teljesítménye: olyan eleven, élő. lüktető sorokkal állítja elénk Jugoszláviát, hogy az ovasó képtelen kivonni magát az írás erőteréből. Tulajdonképpen csak ez utóbbi két munka nevezhető vérbeli irodalmi útirajznak; a kötet azonban a sápadt teljesítmények ellenére is elérte célját, biztosítja a jószomszédság jogfolytonosságát. S van hasznosítható tanulsága: irodalmi útirajzok írásához valódi írók kellenek. (Kozmosz, 1976.) E OLDIUIUIUKASOK A kényszerek hatalma Néhányon a Haladás brigádból: Donkó Raj- mund brigádvezetö, Földházi István gépirá- nyító, Németh László és Törőcsik János gépvezetők. Megkérdeztem a Haladás brigád tagjait — akikkel egy ideig, — majd egy hónapon át — együtt éltem egyik lakókocsijukban —, hogy mdvei nincsenek kibékülve, mit csinálnának másként? Ilyen válaszokat kaptam. „Nem tetszik, hogy a brigádot méltánytalanul mellőzik, lehúznak a .teljesítményünkből. a Tisza IL építésének legjobb brigádja másik lett, pedig mi dolgoztunk legtöbbet.” „Nyár végén valiamélyik hónapban mi 130 százalékot vártunk, de tizenöttel kevesebbet hoztak ki, pedig többet dolgoztunk, mint az előtte való hónapban. Olyan llett a brigád, mint a méhkas. Nagyon egységesen, elég hangosam beolvastunk a fő- • nököknek. én még kicsit meg is veregettem a mellkasát, vegye tudomásul, én nem félék, eddig is dolgoztam, az éjszakai melót ezután is megtalálom, de ha ezek a gépek állnak, akkor magára nem lesz szükség! ... Erre felvitték a teljesítményünkét 117 százalékra.” „Én felvennék egy olyan emberit a brigádba. aki tud szintezni, számolni, így védené az érdekeinket. Most mondhatnám úgy is, nem tudjuk miért, mennyit dolgozunk. úgy érezzük, becsaphatna^ minket.” „Én azt mondom, hogy aki közelebb ül a tűzhöz, jobban melegszik. Ezt onnan gondolom. hogy tíz éve, mióta a Vízügynél vagyok, ezzel a géppel megkerestem a cégnek vagy 6 mállót, de eddig még egy fillér külön jutalmat nem kaptam. De a többiek sem az egy Cseh Laci bácsi kivételével.” Itt csak azofc véleményét idéztem, akik a vezetők és a munkások előtt egyaránt elismerten kitűnő dolgozók. Miért? Mert a brigádtagok szerint másfélék is kerülnek a ,,Haladás”-ban. „Van, akinek nagyobb a szótehetsége, mint a tettvágya. Szájjal, kritizál, a munkában meg sehol sincs. Mondtam is nékik, amikor kevesellették a pénzt: nem gondoljátok, hogy azért a szép summa keresetért dolgozni is kellene valamit?” Ezt munkás mondta munkásoknak. A KÖTIVIZIG erőfeszítéseiről már volt szó. amikor a jobb körülmények megteremtéséről beszéltünk. S a vándonélet körülményei összehasonlíthatatlanul jobbak, mint akár tíz évvel ezelőtt is. Cseh László: „El sem tudom képzelni, követelhetünk-e még többet. Tanyán, határban? Én megtudom becsülni, amit kapok.” A fiatalabbak másként látják, példának idézem a 19 éves Váradi Zoltán véleményét: „I!tt semmi szórakozásunk. Le a gépről, be az ágyba, ki az ágyból be a gépbe .. Ez megy. Csak a meló.” Érdékéit, ki meddig szándékozik vállalni ezt a vándöröletet. Cseh László: „Megszoktam a liafcófcocsis életet, jól érzem itt magam. Van kint könyvtárunk, s én az olvasás szenvedélyét a vándoréletnek köszönhetem, mivei azelőtt nem olvastam. Én már feltartok nyugdíjig.” Törőcsik János a középnemzedéket képviseli: „A család ahogy nő, a kiadás is nő. Azért, ha adnának a jászladányi varróüzemben 3 ezer forintot, hazamennék művezetőnek, mivelhogy férfiszabó lennék eredetilleg.” A fiatalok véleményét a kengyeli Demeter Sándor képviseli: „Csak addig vállalom, amíg meg nem nősülök.” Mi lesz ha? ... Erről beszélgettünk Szín Imrével, a Kö- zéptiszavidékd Vízügyi Igazgatóság Gép- üzemének vezetőjével. Most is jónéhány gép áll, mi lesz ha? ... „Nekünk tulajdonképpen mem a Földgép Vállalat a nagy ellenfél, hanem a család. Attól nem félünk, hogy a Földgép elviszi az embereinket, mert ők az egész országban dolgodnak, mi esetleg árvízkor mozdulunk ki a lakóhelyünk közeléből. Mi sokkal jobb körülményeket teremtettünk a dolgozóinknak, az idén szinte már mindenkit szállítunk a munkahelyire is, haza is, akármibe kerül ez, két emberért is megteszünk .50 kilométert. De a csailad ... az jobban elviszi az embereket. Pedig már most is nehezen vállalják a vándoréletet. Hozzánk jöhet és jön is cukrász, cipész- segéd, mindenféle ember, némelyikből sikerül földmunkagépészt nevelni. Nézze, ma még megyeget a két műszak. Ma még. De szinte biztos vagyok benne, hogy a következő ötéves tervet már egy műszakkal kezdjük. Nincs mese, a munkált el kell végezni, méghozzá géppel, a gépre ember ke®, s nekünk úgy kell szerveznünk a munkát, hogy legyen ember. Ha már nem válilalják a mostani zord életet, változtatni kényszerülünk.” Zord életet emlegetnék a földmunkagépek vezetőd is, s többségük a kubikosokat irigy®: jó azoknak, naponta hazajárnak és majdnem ennyit keresnek. Azoknak a jó, hangoztatják. Amikor megkérdeztem, hogy akkor miért nem mennek kubikoOini, elképedve válaszoltak: „Ha már gépvezető az ember!? .. Ügy bizony: a szkréperesékmek presztízse van. gépet vezetni már valami többéit jellent. Következik: A gyűlések ára Körmendi Lajos
